The power of vulnerability | Brené Brown | TED

Fordító: thomas burgon Lektor: Laszlo Kereszturi

Nos, akkor ezzel kezdeném:

So, I'll start with this: a couple years ago, an event planner called me

néhány évvel ezelőtt felhívott egy rendezvényszervező,

mivel egy előadást terveztem tartani.

because I was going to do a speaking event.

Felhívott és azt mondta:

And she called, and she said,

"Azzal bíbelődöm egy jó ideje,

"I'm really struggling with how to write about you on the little flyer."

hogy hogyan nevezzem magát a röplapon."

And I thought, "Well, what's the struggle?"

"És mit kell azzal bíbelődni?" gondoltam magamban.

De folytatta: "Mert hát láttam magát beszélni,

And she said, "Well, I saw you speak,

és azt hiszem, kutatónak kellene hívnom;

and I'm going to call you a researcher, I think,

but I'm afraid if I call you a researcher, no one will come,

de ha azt írom, hogy kutató, nem jön el majd senki,

mert a kutatókat unalmasnak és jelentéktelennek gondolják az emberek."

because they'll think you're boring and irrelevant."

(Nevetés)

(Laughter)

OK.

And I was like, "Okay."

And she said, "But the thing I liked about your talk

És így folytatta: "Ám az előadásában

igazi mesélőnek láttam magát.

is you're a storyteller.

So I think what I'll do is just call you a storyteller."

Úgyhogy legszívesebben csak mesélőnek nevezném."

And of course, the academic, insecure part of me

Nos, ekkor az akadémikus, bizonytalan énem

was like, "You're going to call me a what?"

így szólt: "Hogy minek szeretne nevezni?"

Mire ő: "Mesélőnek."

And she said, "I'm going to call you a storyteller."

And I was like, "Why not 'magic pixie'?"

Mire én: "Miért is ne? Vagy mondjuk csodatündérnek, nem?"

(Laughter)

(Nevetés)

I was like, "Let me think about this for a second."

És így folytattam: "De hadd gondolkozzak csak egy picit."

És megpróbáltam összeszedni az összes bátorságomat.

I tried to call deep on my courage.

And I thought, you know, I am a storyteller.

És azt gondoltam, igen, mesélő vagyok,

I'm a qualitative researcher.

Kvalitatív kutatással foglalkozom.

I collect stories; that's what I do.

Történeteket gyűjtök; ebből élek.

And maybe stories are just data with a soul.

És az is lehet, hogy a történetek nagyon is olyan adatok, melyeknek lelke van.

And maybe I'm just a storyteller.

Úgyhogy lehet, hogy mégiscsak mesélő vagyok.

And so I said, "You know what?

Úgyhogy azt mondtam: "Tudja mit?

Why don't you just say I'm a researcher-storyteller."

Nem akarja inkább azt mondani, hogy kutató és mesélő?"

And she went, "Ha ha. There's no such thing."

Mire ő: "Ha-ha-ha. Hát olyan bizony nincs."

(Laughter)

(Nevetés)

So I'm a researcher-storyteller, and I'm going to talk to you today --

Szóval kutató és mesélő vagyok,

és ma mesélni fogok Önöknek --

we're talking about expanding perception --

az érzékelés kitágításáról --

and so I want to talk to you and tell some stories

és ehhez elmesélek majd néhány történetet

az egyik kutatásomról,

about a piece of my research that fundamentally expanded my perception

amely alapjaimban megváltoztatott,

and really actually changed the way that I live and love

és azt is megváltoztatta, ahogy élek és szeretek

and work and parent.

meg azt is, ahogy dolgozom, vagy ahogy gyermeket nevelek.

And this is where my story starts.

És itt kezdődik hát az én történetem.

When I was a young researcher, doctoral student,

Amikor fiatal kutató voltam, doktorandusz,

my first year, I had a research professor who said to us,

első évben volt egy professzorunk,

aki azt mondta nekünk,

"Here's the thing, if you cannot measure it, it does not exist."

"A lényeg a következő:

amit nem tudunk megmérni, az nem létezik."

Azt hittem, csak a szám íze szerint fogalmaz.

And I thought he was just sweet-talking me.

"Valóban?" kérdeztem, mire ő: "Kétségtelenül."

I was like, "Really?" and he was like, "Absolutely."

And so you have to understand

Nos, hogy jól értsék:

szociális munkás diplomám van, szociális munkás mesterdiplomám van,

that I have a bachelor's and a master's in social work,

és akkor épp a doktorimat csináltam szociális munkából,

and I was getting my Ph.D. in social work, so my entire academic career

azaz: egész akadémiai pályafutásom során

olyan emberekkel voltam körülvéve,

was surrounded by people who kind of believed in the "life's messy, love it."

akik abban hittek,

hogy az élet zűrös dolog, de szeretni kell!

And I'm more of the, "life's messy, clean it up, organize it

Én meg mindig is olyan ember voltam, hogy "az élet zűrös dolog,

takarítsunk ki és tegyünk rendet, gyerekek"

and put it into a bento box."

és az egészet tegyük be szépen egy műanyag dobozba.

(Laughter)

(Nevetés)

Azt gondolván tehát, hogy megtaláltam az utam,

And so to think that I had found my way, to found a career that takes me --

a pályát, ami elvisz --

really, one of the big sayings in social work is,

de tényleg, szociális munkások között bevett mondás,

"Lean into the discomfort of the work."

hogy élvezni kell a munka kényelmetlenségét.

And I'm like, knock discomfort upside the head

És én azt gondoltam, majd adok én annak a kényelmetlenségnek,

and move it over and get all A's.

fogom, oldalra söpröm, és csupa ötösöm lesz.

That was my mantra.

Ez volt a mantrám.

So I was very excited about this.

Úgyhogy nagyon izgatott lettem.

And so I thought, you know what, this is the career for me,

És arra gondoltam: ez az, ez lesz az én pályám,

because I am interested in some messy topics.

mert érdekelnek a zűrös dolgok.

But I want to be able to make them not messy.

De szeretném majd nem zűrössé tenni őket.

Megérteni a dolgokat.

I want to understand them.

I want to hack into these things that I know are important

Megtalálni az igazán fontos dolgok

rejtélyének nyitját,

and lay the code out for everyone to see.

és felmutatni a megoldást.

So where I started was with connection.

Nos, a kiindulópontom a kapcsolat volt.

Because, by the time you're a social worker for 10 years,

Mert ha 10 éve szociális munkás az ember,

rádöbben,

what you realize is that connection is why we're here.

hogy a kapcsolat miatt vagyunk itt.

It's what gives purpose and meaning to our lives.

A kapcsolat ad értelmet és jelentést életünknek.

Erről szól az egész.

This is what it's all about.

It doesn't matter whether you talk to people

Nem számít, olyan emberekkel beszélsz-e,

akik szociális, mentálhigiénés, vagy erőszakellenes téren dolgoznak,

who work in social justice, mental health and abuse and neglect,

egyet tudunk: hogy a kapcsolat,

what we know is that connection, the ability to feel connected, is --

a kapcsolat érzésének képessége --

így van kitalálva az ember biológiailag --

neurobiologically that's how we're wired --

it's why we're here.

ez az, amiért itt vagyunk.

So I thought, you know what, I'm going to start with connection.

Így hát arra gondoltam, akkor a kapcsolat témával kezdem.

Biztos ismerik:

Well, you know that situation

where you get an evaluation from your boss,

megkapják a főnöktől az éves értékelést,

and she tells you 37 things that you do really awesome,

melyben felsorol 37 dolgot, amit istenien csinálnak

and one "opportunity for growth?"

és egyetlen dolgot -- amin lehetne még javítani...

(Laughter)

(Nevetés)

És az ember csak a problémás területre tud gondolni, nemde?

And all you can think about is that opportunity for growth, right?

Well, apparently this is the way my work went as well,

Nos, így volt ez az én munkámmal is,

because, when you ask people about love, they tell you about heartbreak.

mert ha a szeretetről kérdezem az embereket,

az összetört szívekről beszélnek.

When you ask people about belonging,

Ha a valahová tartozásról érdeklődöm,

legfájdalmasabb tapasztalatukról,

they'll tell you their most excruciating experiences of being excluded.

a kiközösítésről mesélnek.

And when you ask people about connection,

És ha a kapcsolatról kérdeztem az embereket,

the stories they told me were about disconnection.

a történetek annak hiányáról szóltak.

Így hát elég gyorsan -- a kutatás kezdete után 6 héttel --

So very quickly -- really about six weeks into this research --

beleütköztem valamibe,

I ran into this unnamed thing that absolutely unraveled connection

valamibe, ami megoldotta a kapcsolat rejtélyét

mégpedig úgy, ahogy sosem gondoltam rá.

in a way that I didn't understand or had never seen.

Így leálltam a kutatással,

And so I pulled back out of the research

és arra gondoltam, ki kell találnom, mi az.

and thought, I need to figure out what this is.

And it turned out to be shame.

Kiderült, hogy nem más, mint a szégyen.

És a szégyent elég könnyű értelmezni:

And shame is really easily understood as the fear of disconnection:

a szégyen ugyanis nem más, mint félelem, hogy a kapcsolat megszűnik.

Van bennem valami,

Is there something about me that, if other people know it or see it,

ami, ha mások tudják vagy látják,

that I won't be worthy of connection?

érdemtelenné tesz a kapcsolatra?

Ami elmondható róla még:

The things I can tell you about it:

hogy univerzális, mindannyiunkban megvan.

It's universal; we all have it.

The only people who don't experience shame

Csak azok nem tapasztalják meg a szégyent

akik nem képesek empátiára vagy emberi kapcsolatra.

have no capacity for human empathy or connection.

Persze senki nem akar róla beszélni,

No one wants to talk about it,

and the less you talk about it, the more you have it.

de minél kevesebbet beszélünk róla, annál inkább ott van bennünk.

What underpinned this shame, this "I'm not good enough," --

És ami ezt a szégyen mögött van,

az pedig a "Nem vagyok elég jó" érzése --

jól ismerjük ezt az érzést:

which, we all know that feeling:

"I'm not blank enough. I'm not thin enough,

"Nem vagyok elég. Nem vagyok elég vékony,

rich enough, beautiful enough, smart enough, promoted enough."

nem vagyok elég gazdag, elég szép, elég okos,

elég jó pozícióban."

The thing that underpinned this was excruciating vulnerability.

És ami meg emögött van,

az a sebezhetőség kínzó érzése,

This idea of, in order for connection to happen,

ami nem más, mint hogy ahhoz,

hogy létrejöjjön kapcsolat,

we have to allow ourselves to be seen, really seen.

engednünk kell, hogy lássanak minket,

igazán.

És hát, ezzel én sem nem állok jól. Ugyanis - nagyon nem szeretem, hogy sebezhető vagyok.

And you know how I feel about vulnerability. I hate vulnerability.

Úgyhogy kezdtem azt érezni: eljött az én időm,

And so I thought, this is my chance to beat it back with my measuring stick.

majd jól elpáholom én a sebezhetőséget a kis mérőrudammal.

I'm going in, I'm going to figure this stuff out,

Belevetem magam, végére járok a dolognak,

I'm going to spend a year, I'm going to totally deconstruct shame,

rámegy egy évem, de darabjaira szedem a szégyent,

I'm going to understand how vulnerability works,

megértem, hogyan működik a sebezhetőség,

és majd jól túljárok az eszén.

and I'm going to outsmart it.

So I was ready, and I was really excited.

Úgyhogy startra kész és izgatott voltam.

És hát - talán már sejtik - persze hogy kudarc várt rám.

As you know, it's not going to turn out well.

(Nevetés)

(Laughter)

You know this.

Ezek szerint ismerik az ilyesmit.

So, I could tell you a lot about shame,

Úgyhogy sokat tudnék mesélni a szégyenről,

but I'd have to borrow everyone else's time.

de ahhoz jóval több időre lenne szükségünk.

But here's what I can tell you that it boils down to --

De röviden összefoglalva elmondhatom, mire jutottam --

and this may be one of the most important things that I've ever learned

és meglehet, ez az egyik legfontosabb dolog, amit tanultam

in the decade of doing this research.

ez alatt egy évtizednyi kutatás alatt.

Az egy évből

My one year turned into six years:

hat év lett,

több ezer történet,

Thousands of stories, hundreds of long interviews, focus groups.

több száz hosszú beszélgetés, fókuszcsoport.

At one point, people were sending me journal pages

És az emberek még naplóbejegyzéseket is küldtek,

elküldték nekem a történeteiket --

and sending me their stories --

thousands of pieces of data in six years.

több ezer adatfoszlány a hat év során.

És lassan sikerült megragadnom a dolgot.

And I kind of got a handle on it.

I kind of understood, this is what shame is, this is how it works.

Lassan megértettem, hogy mi is az a szégyen,

és hogy hogyan működik.

Írtam egy könyvet,

I wrote a book, I published a theory, but something was not okay --

megjelentettem egy elméletet,

de valami nem stimmelt --

and what it was is that, if I roughly took the people I interviewed

és ami nem stimmelt, az az volt,

hogy ha vettem az embereket, akiket megkérdeztem,

and divided them into people who really have a sense of worthiness --

és beosztottam őket két csoportba,

az egyikbe azokat, akik úgy érzik, érdemesek --

mert erről van szó,

that's what this comes down to, a sense of worthiness --

a valamire érdemesség érzéséről --

they have a strong sense of love and belonging --

akiknek az az érzése, hogy szeretik őket és tartoznak valahová --

and folks who struggle for it,

és a másik csoportba meg azokat, akik mindezért csak küzdenek,

and folks who are always wondering if they're good enough.

akiknek sokszor kérdéses, hogy egyáltalán elegek-e.

Egyetlen változó választotta el

There was only one variable that separated

azokat, akik egyértelműen úgy érezték,

the people who have a strong sense of love and belonging

hogy szeretik őket, és tartoznak valahová,

and the people who really struggle for it.

azoktól, akik csak küzdöttek ugyanezért.

And that was, the people who have a strong sense of love and belonging

És ez az volt, hogy azok, akik

szeretettel és valakihez tartozással telinek élték meg a világot,

believe they're worthy of love and belonging.

hitték, hogy érdemesek a szeretetre és a valakihez tartozásra.

That's it.

Ennyi.

They believe they're worthy.

Hitték, hogy érdemesek rá.

And to me, the hard part of the one thing that keeps us out of connection

És számomra a legnehezebb azt volt megérteni,

hogy ami nem engedi, hogy kapcsolatot létesítsünk,

is our fear that we're not worthy of connection,

az az, hogy félünk attól, hogy nem érdemeljük meg a kapcsolatot,

was something that, personally and professionally,

és úgy éreztem, ezt mind személyes és szakmai szempontból

jobban meg kell vizsgálnom.

I felt like I needed to understand better.

So what I did is I took all of the interviews

Így hát

fogtam az összes interjút,

where I saw worthiness, where I saw people living that way,

amelyben az érdemesség érzése megjelent,

and just looked at those.

amelyben olyanokkal beszélgettem, akik így éltek,

What do these people have in common?

és megnéztem csak azokat. Mi a közös az ilyen emberekben?

I have a slight office supply addiction, but that's another talk.

Van egy kis irodaszer-mániám,

de arról majd egy másik előadásban szólnék.

So I had a manila folder, and I had a Sharpie,

Volt tehát egy nagy mappám és egy ceruzám,

and I was like, what am I going to call this research?

és azon járt a fejem: akkor most hogy is nevezzem ezt a kutatást?

És az első szó, ami eszembe jutott

And the first words that came to my mind were "whole-hearted."

a "teljes szívvel élők" kifejezés volt.

These are whole-hearted people, living from this deep sense of worthiness.

A teljes szívvel élő emberek, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy érdemesek.

Úgyhogy ezt írtam a mappára,

So I wrote at the top of the manila folder,

és elkezdtem elemezni az adatokat.

and I started looking at the data.

Valójában először

In fact, I did it first in a four-day, very intensive data analysis,

egy négy napos, maratoni

adatelemzést végeztem,

where I went back, pulled the interviews, the stories, pulled the incidents.

úgy, hogy visszamentem, elővettem az interjúkat, a történeteket, az eseményeket.

What's the theme? What's the pattern?

Mi a közös? Milyen mintát látunk?

My husband left town with the kids

A férjem elutazott a gyerekekkel

because I always go into this Jackson Pollock crazy thing,

mert ilyenkor eléggé - hogy is mondjam - magamnak való leszek,

where I'm just writing and in my researcher mode.

és csak írok, írok,

vagyis kutató üzemmódba kapcsolok.

And so here's what I found.

Nos, a következő derült ki.

Az volt a közös bennük,

What they had in common was a sense of courage.

hogy volt bennük bátorság.

And I want to separate courage and bravery for you for a minute.

És válasszuk el a bátorságot a merészségtől.

Courage, the original definition of courage,

A bátorság szó eredetileg -

amikor először bekerült az angol nyelvbe --

when it first came into the English language --

a latin "cor" szóból származik, ami annyit tesz, hogy "szív" --

it's from the Latin word "cor," meaning "heart" --

and the original definition was to tell the story of who you are

és a szó eredetileg olyan emberekre utalt

akik elmeséli önmaguk történetét - mégpedig teljes szívvel.

with your whole heart.

Ezeknek az embereknek tehát volt

And so these folks had, very simply, the courage to be imperfect.

bátorságuk, vagy másképp fogalmazva,

volt merszük - tökéletlennek lenni.

They had the compassion to be kind to themselves first and then to others,

Együtt mertek érezni

előbb magukkal, és aztán másokkal is,

because, as it turns out,

mert, mint kiderül, nem tudunk másokkal együtt érezni,

we can't practice compassion with other people

amíg nem tudunk önmagunkhoz kedvesek lenni.

if we can't treat ourselves kindly.

And the last was they had connection, and -- this was the hard part --

És végül, volt kapcsolatuk,

és -- és ez volt a legnehezebb --

as a result of authenticity,

hitelességük eredményeképpen,

they were willing to let go of who they thought they should be

képesek voltak lemondani arról, hogy milyennek kellene lenniük,

in order to be who they were, which you have to absolutely do that

azért, hogy önmaguk lehessenek,

mert a kapcsolatokhoz

for connection.

ez elengedhetetlen.

The other thing that they had in common was this:

És volt még egy közös tulajdonságuk,

éspedig a következő:

They fully embraced vulnerability.

Teljes mértékben elfogadták, hogy sérülhetnek is.

They believed that what made them vulnerable made them beautiful.

Mert hitük szerint

épp az, ami sebezhetővé tette őket,

volt az, ami széppé tette őket.

Nem állították, hogy a sebezhetőség

They didn't talk about vulnerability being comfortable,

kényelmes dolog,

nor did they really talk about it being excruciating --

de azt sem, hogy kínzó tapasztalat --

as I had heard it earlier in the shame interviewing.

szemben azokkal, akikkel a szégyenről beszélgettem.

Csak azt mondták, hogy szükséges.

They just talked about it being necessary.

They talked about the willingness to say, "I love you" first ...

Arról beszéltek, hogy késznek kell lennünk arra,

hogy először mondjuk ki, hogy "szeretlek",

késznek arra,

the willingness to do something where there are no guarantees ...

hogy megtegyünk valamit,

noha nincs garancia,

the willingness to breathe through waiting for the doctor to call

késznek arra,

hogy nyugodtak maradjunk, amíg várjuk, hogy az orvos

after your mammogram.

visszahívjon minket a szűrővizsgálat után.

They're willing to invest in a relationship

Ezek az emberek hajlandóak energiát fektetni egy-egy kapcsolatba,

that may or may not work out.

ami lehet, hogy sikerül, de az is lehet, hogy nem.

They thought this was fundamental.

És úgy vélték, hogy ez nagyon fontos dolog.

I personally thought it was betrayal.

Én személyesen meg úgy véltem, hogy ez egy nagy árulás.

I could not believe I had pledged allegiance to research, where our job --

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy amire felesküdtem,

a kutatásra --

you know, the definition of research is to control and predict,

a kutatás célja ugyanis nem más,

mint irányítani és megjósolni - azaz tanulmányozni a jelenségeket,

to study phenomena for the explicit reason to control and predict.

épp kimondottan annak érdekében,

hogy azok irányíthatóak és megjósolhatóak legyenek.

And now my mission to control and predict

És most, misszióm során,

míg én megpróbáltam irányítani és megjósolni a dolgokat,

had turned up the answer that the way to live is with vulnerability

kiderült, hogy a válasz az, hogy sebezhetőnek kell lennünk,

és fel kell adnunk az irányítást és a jóslást.

and to stop controlling and predicting.

This led to a little breakdown --

Nos, ez nálam egy kisebb összeomláshoz vezetett --

(Laughter)

(Nevetés)

-- which actually looked more like this.

-- ami valójában inkább így nézett ki.

(Laughter)

(Nevetés)

And it did.

De tényleg.

I call it a breakdown; my therapist calls it a spiritual awakening.

Én összeomlásnak neveztem, a pszichiáterem meg spirituális ébredésnek hívja.

(Laughter)

A spiritual awakening sounds better than breakdown,

Az, hogy "spirituális ébredés" persze jobban hangzik, mint hogy "összeomlás",

de biztosíthatom Önöket arról, hogy tényleg összeomlás volt.

but I assure you, it was a breakdown.

És félre kellett raknom az adataimat, és kellett keresnem egy pszichiátert.

And I had to put my data away and go find a therapist.

Hadd mondjak el valamit: az önismeret ott kezdődik,

Let me tell you something: you know who you are

amikor az ember felhívja a barátait, és megvallja: "Azt hiszem beszélnem kellene egy szakemberrel.

when you call your friends and say, "I think I need to see somebody.

Tudnál ajánlani valakit?"

Do you have any recommendations?"

Because about five of my friends were like,

Mert a barátaim közül öten azt válaszolták,

"Wooo, I wouldn't want to be your therapist."

"Hááát... Nem szívesen lennék a pszichiátered."

(Laughter)

(Nevetés)

I was like, "What does that mean?"

Mire én: "Mit jelentsen ez?"

And they're like, "I'm just saying, you know.

Mire ők: "Semmi, semmi, csak úgy mondtam.

Don't bring your measuring stick."

Csak ne vidd el majd hozzá a mérőrudadat."

(Laughter)

Mire én: "OK."

I was like, "Okay."

So I found a therapist.

Úgyhogy találtam egy pszichiátert.

My first meeting with her, Diana --

Amikor először találkoztunk Dianával --

elvittem a listámat,

I brought in my list of the way the whole-hearted live, and I sat down.

arról, hogy mit gondolnak a teljes szívvel élők, és leültem.

And she said, "How are you?"

Az első kérdése az volt, hogy "Hogy vagy?"

And I said, "I'm great. I'm okay."

Mire azt válaszoltam, "Jól. Köszi."

She said, "What's going on?"

Mire ő: "Min mész épp keresztül?"

And this is a therapist who sees therapists,

És ez egy olyan terapeuta, akikhez terapeuták járnak,

because we have to go to those, because their B.S. meters are good.

mert eleve kell ilyenekhez járnunk,

ugyanis jól működik a hülyeség-mérőjük.

(Laughter)

(Nevetés)

And so I said, "Here's the thing, I'm struggling."

Azt mondtam hát neki,

"Nos, a következő a helyzet. Küszködöm."

And she said, "What's the struggle?"

Mire ő: ""És mivel küszködsz?

Mire én: "Hát van ez a sebezhetőség nevű valami.

And I said, "Well, I have a vulnerability issue.

And I know that vulnerability is the core of shame and fear

És tudom, hogy a sebezhetőség van valójában

a szégyen és a félelem mélyén,

és az érdemességért folytatott harc mélyén is,

and our struggle for worthiness,

but it appears that it's also the birthplace of joy, of creativity,

de ugyanakkor, úgy tűnik, a sebezhetőség a gyökere

az örömnek, a kreativitásnak,

of belonging, of love.

a valahová tartozásnak és a szeretetnek is.

And I think I have a problem, and I need some help."

És hát azt gondolom, van ezzel egy kis gondom,

és szükségem lenne egy kis segítségre."

És még azt is mondtam: "De ide figyelj,

And I said, "But here's the thing: no family stuff, no childhood shit."

csak semmi családi cucc,

és semmi gyerekkori szarság."

(Laughter)

(Nevetés)

"I just need some strategies."

"Mindössze néhány jó stratégiára lenne szükségem."

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

Köszönöm.

Thank you.

So she goes like this.

Mire ő így reagált.

(Laughter)

(Nevetés)

And then I said, "It's bad, right?"

Mire én: "Nagy baj van, ugye?"

And she said, "It's neither good nor bad."

Mire ő: "Se nem nagy a baj, se nem kicsi".

(Laughter)

(Nevetés)

"It just is what it is."

"Hanem pont olyan, amilyen."

And I said, "Oh my God, this is going to suck."

Mire én: "Te jó ég, ez borzalmas lesz."

(Laughter)

(Nevetés)

And it did, and it didn't.

És az is volt, meg nem is.

And it took about a year.

És körülbelül egy évig tartott.

And you know how there are people

És persze, mint tudjuk, vannak olyan emberek,

that, when they realize that vulnerability and tenderness are important,

akik, ha felismerik, hogy a sebezhetőség és a szeretet fontos dolgok,

feladják a játszmájukat, és átadják magukat ennek a felismerésnek.

that they surrender and walk into it.

Ám... A/ én nem ilyen vagyok,

A: that's not me,

és... B/ még csak nem is ilyen emberekkel barátkozom.

and B: I don't even hang out with people like that.

(Laughter)

(Nevetés)

For me, it was a yearlong street fight.

Úgyhogy nálam ez egy egy évig tartó utcai harc volt.

It was a slugfest.

Egy iszapbirkózás volt.

Vulnerability pushed, I pushed back.

A sebezhetőség ütött egyet, én meg visszaütöttem.

I lost the fight,

És bár elvesztettem a meccset,

but probably won my life back.

meglehet visszanyertem az életemet.

And so then I went back into the research

És mindezek után visszatértem kutatni,

and spent the next couple of years

és a következő pár évet annak szenteltem,

really trying to understand what they, the whole-hearted,

hogy valahogy megértsem, hogy ők, a teljes szívvel élők,

what choices they were making, and what we are doing with vulnerability.

milyen döntéseket hoznak,

és mit csinálunk mi

a sebezhetőséggel.

Why do we struggle with it so much?

Miért küszködünk vele annyit?

Am I alone in struggling with vulnerability?

Csak én küszködöm a sebezhetőséggel?

Nem.

No.

So this is what I learned.

És a következőt sikerült kiderítenem.

We numb vulnerability --

Eltompítjuk a sebezhetőségünket --

when we're waiting for the call.

amikor a visszahívásra várunk.

It was funny, I sent something out on Twitter and on Facebook

Vicces volt, egyszer kiírtam a Twitter-re és a Facebook-ra,

hogy "Hogyan határoznátok meg a sebezhetőséget, mint olyat?

that says, "How would you define vulnerability?

Mikor érzitek magatokat sebezhetőnek?"

What makes you feel vulnerable?"

És másfél óra alatt kaptam vagy 150 választ.

And within an hour and a half, I had 150 responses.

Because I wanted to know what's out there.

Mert szerettem volna tudni,

mit gondolnak az emberek.

Amikor meg kellene kérnem a férjemet, hogy segítsen,

Having to ask my husband for help because I'm sick, and we're newly married;

mert beteg vagyok, és friss házasok vagyunk;

amikor szerelmeskedni szeretnék a férjemmel;

initiating sex with my husband;

initiating sex with my wife;

amikor szerelmeskedni szeretnék a feleségemmel;

amikor elutasítanak; amikor el szeretnék hívni valakit valahová;

being turned down; asking someone out;

amikor várom, hogy az orvos visszahívjon;

waiting for the doctor to call back;

amikor kirúgnak; amikor ki kell rúgni valakit --

getting laid off; laying off people.

This is the world we live in.

nos, ebben a világban élünk.

We live in a vulnerable world.

Egy sebezhető világban élünk.

And one of the ways we deal with it is we numb vulnerability.

És az egyik módja annak, hogy kezelni tudjuk a dolgokat,

az az, ha eltompítjuk a sebezhetőséget.

And I think there's evidence --

És azt hiszem, ennek elég egyértelmű jelei vannak --

and it's not the only reason this evidence exists,

ha nem is csak ez a tompítás az oka ezeknek a jeleknek,

but I think it's a huge cause --

bár úgy vélem, ez a legjelentősebb oka --

We are the most in-debt ...

a leges-leginkább eladósodott,

túlsúlyos,

obese ...

addicted and medicated adult cohort in U.S. history.

szenvedélybeteg és gyógyszeren élő

felnőtt lakosság vagyunk az USA történetében.

The problem is -- and I learned this from the research --

A gond az -- és ezt a kutatásból veszem --

that you cannot selectively numb emotion.

hogy nem lehet megválogatni, mely érzelmeinket tompítjuk el.

You can't say, here's the bad stuff.

Nem lehet azt mondani, ez itt a rossz része.

Here's vulnerability, here's grief, here's shame,

Itt van a sebezhetőség, a gyász, a szégyen,

here's fear, here's disappointment.

a félelem, és itt van a csalódás,

I don't want to feel these.

na ezeket nem szeretném érezni.

I'm going to have a couple of beers and a banana nut muffin.

Akkor kérnék szépen egy pár sört és egy diós-banános muffin-t.

(Laughter)

(Nevetés)

Na ezeket nem szeretném érezni.

I don't want to feel these.

And I know that's knowing laughter.

És tudom, hogy most azért nevetnek, mert értik...

I hack into your lives for a living.

Az Önök életének elemzéséből élek...

God.

... Istenem...!

(Laughter)

(Nevetés)

You can't numb those hard feelings

Nem lehet a kemény érzéseket eltompítani,

without numbing the other affects, our emotions.

csak ha az érzelmi életünket, az érzelmeinket is eltompítjuk.

Nem lehet szelektíve tompítani.

You cannot selectively numb.

So when we numb those,

Úgyhogy, ha eltompítjuk a rosszakat,

we numb joy,

eltompul az öröm érzése is,

a hálaérzet is,

we numb gratitude,

we numb happiness.

és a boldogságérzetünk is.

És akkor persze rosszul érezzük majd magunkat,

And then, we are miserable,

és keressük majd valami célt, értelmet,

and we are looking for purpose and meaning,

és majd megint sebezhetőnek érezzük magunkat,

and then we feel vulnerable,

so then we have a couple of beers and a banana nut muffin.

és akkor majd megiszunk pár sört, és megeszünk egy diós-banános muffin-t.

And it becomes this dangerous cycle.

És ebből aztán egy ördögi kör lesz.

One of the things that I think we need to think about

Az egyik dolog, amin szerintem megéri elgondolkoznunk,

is why and how we numb.

hogy miért és hogyan tompítunk.

And it doesn't just have to be addiction.

Nem is kell, hogy szenvedélybetegséggel tegyük.

Másképp is lehet: például azzal,

The other thing we do is we make everything that's uncertain certain.

hogy a bizonytalan dolgokat biztosnak látjuk.

Religion has gone from a belief in faith and mystery to certainty.

A vallásból, ami régen a misztériumba és hitbe vetett nagy bizalom volt,

mára bizonyosságok állítása lett.

"I'm right, you're wrong. Shut up."

Nekem van igazam, neked meg nincs. Pofa be.

Erről van szó.

That's it.

Csak bizonyosságok.

Just certain.

Minél jobban félünk, annál sebezhetőbbek vagyunk,

The more afraid we are, the more vulnerable we are,

és minél sebezhetőbbek vagyunk, annál jobban félünk.

the more afraid we are.

De így néz ki ma a politika is.

This is what politics looks like today.

Nincsenek már valódi viták.

There's no discourse anymore.

There's no conversation.

Nincs párbeszéd.

There's just blame.

Már csak vád van.

You know how blame is described in the research?

Tudják, hogy határozzák meg a szégyent a kutatók?

A way to discharge pain and discomfort.

A szégyen... "a fájdalom és a kényelmetlenség levezetésének egy módja."

A tökéletesre törekszünk.

We perfect.

If there's anyone who wants their life to look like this, it would be me,

Ha van olyan ember, aki szeretné, hogy az élete így nézzen ki, az én vagyok,

de a dolgok nem így működnek.

but it doesn't work.

Because what we do is we take fat from our butts and put it in our cheeks.

Mert mit is csinálunk? A fenekünkről leszívatjuk, majd

a pofinkba pumpáltatjuk a zsírt.

(Laughter)

(Nevetés)

Which just, I hope in 100 years, people will look back and go, "Wow."

Amin, reményeim szerint, száz év múlva

az emberek csak szörnyülködni fognak: "Hú..."

(Laughter)

(Nevetés)

And we perfect, most dangerously, our children.

És tökéletest akarunk fabrikálni - és ez a legveszélyesebb -

a gyerekeinkből is.

Let me tell you what we think about children.

Hadd mondjam el, mi a véleményem a gyerekekről.

They're hardwired for struggle when they get here.

Bennük van a küszködés, már amikor megérkeznek.

And when you hold those perfect little babies in your hand,

És amikor a kezünkben tartjuk ezeket a tökéletes kis gyermekeket,

our job is not to say, "Look at her, she's perfect.

nem az a feladatunk, hogy azt mondjuk, hogy "Nézzétek csak meg, hát nem tökéletes?

Az a feladatom, hogy ilyen tökéletes maradjon --

My job is just to keep her perfect --

hogy ötödikesen bekerüljön a teniszcsapatba, és hetedikesen meg egyből az egyetemre."

make sure she makes the tennis team by fifth grade and Yale by seventh."

Nem ez a feladatunk.

That's not our job.

Our job is to look and say,

Hanem az, hogy rájuk nézzünk, és azt mondjuk,

"You know what? You're imperfect, and you're wired for struggle,

"Figyelj csak... Tökéletlen vagy, és küszködnöd kell majd,

but you are worthy of love and belonging."

de érdemes vagy a szeretetre és a valakihez tartozásra."

Ez a feladatunk.

That's our job.

Mutassatok nekem egy így felnevelt generációt,

Show me a generation of kids raised like that,

és egyből vége lesz a ma ismert gondoknak.

and we'll end the problems, I think, that we see today.

We pretend that what we do doesn't have an effect on people.

Úgy teszünk, mintha az, amit teszünk,

nem lenne hatással az emberekre.

We do that in our personal lives.

Ezt tesszük a személyes életünkben.

We do that corporate --

Ezt tesszük a céges életben --

whether it's a bailout, an oil spill ...

legyen az leépítés, olajválság,

termékvisszahívás --

a recall.

We pretend like what we're doing

úgy teszünk, mintha az, amit teszünk,

doesn't have a huge impact on other people.

nem lenne óriási hatással más emberekre.

I would say to companies, this is not our first rodeo, people.

Én azt üzenem a cégeknek, nem most jöttünk le a falvédőről, emberek.

We just need you to be authentic and real and say ...

Legyetek autentikusak, és mondjátok meg a valós okot,

és tegyétek hozzá, hogy "Bocsánat.

"We're sorry. We'll fix it."

Rendbe hozzuk."

But there's another way, and I'll leave you with this.

De van más út is, és ezzel lassan be is fejezem mára.

Erre jöttem rá:

This is what I have found:

To let ourselves be seen, deeply seen, vulnerably seen ...

ahhoz, hogy látszódjunk,

hogy mélyen, igazán lássanak minket,

hogy sebezhetőnek lássanak;

to love with our whole hearts, even though there's no guarantee --

ahhoz, hogy teljes szívünkkel szeretni tudjunk,

noha nincs semmi garancia --

és ez igazán nehéz,

and that's really hard,

and I can tell you as a parent, that's excruciatingly difficult --

és szülőként mondom, hogy ez iszonyúan nehéz --

hogy a hála és az öröm érzéseit megélhessük,

to practice gratitude and joy in those moments of terror,

a félelem közepette,

when we're wondering, "Can I love you this much?

amikor elcsodálkozunk: "Szerethetlek-e ennyire egyáltalán?

Hihetek-e mindebben ennyire szenvedélyesen?

Can I believe in this this passionately?

Lehetek-e ennyire határozott mindezzel kapcsolatban?"

Can I be this fierce about this?"

just to be able to stop and, instead of catastrophizing what might happen,

ahhoz, hogy meg tudjunk állni, és ahelyett, hogy túldramatizálnánk,

hogy mi minden rossz történhet, inkább azt mondjuk, hogy "Annyira hálás vagyok,

to say, "I'm just so grateful,

because to feel this vulnerable means I'm alive."

mert sebezhetőnek érezni magam annyi, mint élni."

And the last, which I think is probably the most important,

És az utolsó dolog, ami talán a legfontosabb,

hogy el tudjuk hinni, hogy elegek vagyunk.

is to believe that we're enough.

Because when we work from a place, I believe, that says, "I'm enough" ...

Mert ha abból indulunk ki

hogy "Elég vagyok",

then we stop screaming and start listening,

akkor már nem kiabálunk, hanem elkezdtünk figyelni,

we're kinder and gentler to the people around us,

kedvesebbek és gyöngédebbek lettünk a körülöttünk lévőkhöz,

és egyben kedvesebbek és gyöngédebbek lettünk önmagunkhoz is.

and we're kinder and gentler to ourselves.

Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.

That's all I have. Thank you.

(Applause)

(Taps)