Chimamanda Ngozi Adichie: The danger of a single story | TED

Fordító: Zeta Mansart Lektor: Júlia Martonosi

I'm a storyteller.

Mesélő vagyok.

And I would like to tell you a few personal stories

Szeretnék elmesélni néhány személyes történetet

about what I like to call "the danger of the single story."

arról, amit úgy hívok, "az egyetlen történet veszélye."

I grew up on a university campus in eastern Nigeria.

Kelet-Nigériában nőttem föl egy egyetemi campus-on.

My mother says that I started reading at the age of two,

Anyám szerint már két évesen olvastam,

although I think four is probably close to the truth.

de szerintem a négy év közelebb áll az igazsághoz.

So I was an early reader,

Tehát, már korán olvastam.

and what I read were British and American children's books.

Méghozzá angol és amerikai gyerekkönyveket.

I was also an early writer,

Korán megtanultam írni is.

and when I began to write, at about the age of seven,

És amikor kb. hét évesen elkezdtem történeteket írni

stories in pencil with crayon illustrations

tollal, szénrajzokkal illusztrálva,

that my poor mother was obligated to read,

melyeket szegény anyámnak kellett fölolvasnia,

I wrote exactly the kinds of stories I was reading:

ugyanolyan történeteket írtam, mint olvastam.

All my characters were white and blue-eyed,

Minden szereplőm fehér volt és kék szemű.

they played in the snow,

Játszottak a hóban.

they ate apples,

Almát ettek.

(Laughter)

(Nevetés)

and they talked a lot about the weather,

És rengeteget beszéltek az időjárásról,

how lovely it was that the sun had come out.

hogy milyen szépen süt végre a nap.

(Laughter)

(Nevetés)

Now, this despite the fact that I lived in Nigeria.

Annak ellenére, hogy Nigériában éltem.

I had never been outside Nigeria.

Sosem hagytam el Nigériát.

We didn't have snow, we ate mangoes,

Nálunk nem volt hó. Mangót ettünk.

and we never talked about the weather,

És sosem beszéltünk az időjárásról,

because there was no need to.

mert nem volt szükséges.

My characters also drank a lot of ginger beer,

A szereplőim rengeteg gyömbérsört ittak,

because the characters in the British books I read

mert minden angol könyvben, amit olvastam,

drank ginger beer.

gyömbérsört ittak.

Never mind that I had no idea what ginger beer was.

Nem számított, hogy fogalmam sem volt, mi az.

(Laughter)

(Nevetés)

And for many years afterwards,

És később is még sokáig borzasztóan szerettem volna

I would have a desperate desire to taste ginger beer.

megkóstolni a gyömbérsört.

But that is another story.

De ez egy másik történet.

What this demonstrates, I think,

Szerintem ebből is látszik, hogy

is how impressionable and vulnerable we are

mennyire fogékonyak vagyunk

in the face of a story,

a történetekre,

particularly as children.

különösen gyerekként.

Because all I had read were books in which characters were foreign,

Mert csak olyan könyveket olvastam,

melyekben külföldiek szerepeltek,

I had become convinced that books

és meg voltam róla győződve, hogy

by their very nature had to have foreigners in them

a könyvekben eleve szerepelniük kell külföldieknek,

and had to be about things with which I could not personally identify.

és olyasmikről kell szólniuk, amikkel

én nem tudtam azonosulni.

Now, things changed when I discovered African books.

Változott a helyzet, amikor fölfedeztem az afrikai könyveket.

There weren't many of them available,

Nem sokhoz lehetett hozzájutni. És nem voltak olyan

and they weren't quite as easy to find as the foreign books.

könnyen fellelhetők, mint a külföldi könyvek.

De az olyan íróknak köszönhetően, mint Chinua Achebe és Camara Laye,

But because of writers like Chinua Achebe and Camara Laye,

I went through a mental shift in my perception of literature.

gyökeresen megváltozott az irodalomról alkotott

elképzelésem.

I realized that people like me,

Rájöttem, hogy a hozzám hasonlók,

girls with skin the color of chocolate,

a csokoládé-bőrű lányok, akiknek

whose kinky hair could not form ponytails,

göndör haja nem fogható lófarokba,

could also exist in literature.

szintén megjelenhetnek az irodalomban.

I started to write about things I recognized.

Elkezdtem írni arról, amit ismerek.

Now, I loved those American and British books I read.

Nagyon szerettem azokat az amerikai és angol könyveket.

They stirred my imagination. They opened up new worlds for me.

Felkavarták a képzeletemet. Új világokat nyitottak meg előttem.

But the unintended consequence

De akaratlanul is arra engedtek

was that I did not know that people like me

következtetnem, hogy a hozzám hasonlók

could exist in literature.

nem jelenhetnek meg az irodalomban.

So what the discovery of African writers did for me was this:

Az afrikai írók fölfedezése tehát ezt eredményezte:

It saved me from having a single story of what books are.

megmentett az egyetlen történettől,

amelyet a könyvek meséltek.

I come from a conventional, middle-class Nigerian family.

Egy hagyományos, közép-osztálybeli nigériai családból származom.

My father was a professor.

Apám professzor volt,

My mother was an administrator.

anyám pedig adminisztrátor.

And so we had, as was the norm,

Ahogy az megszokott, nekünk is volt

live-in domestic help, who would often come from nearby rural villages.

bennlakó háztartási alkalmazottunk, többnyire a közeli falvakból.

So, the year I turned eight, we got a new house boy.

Nyolc éves voltam, amikor új kisegítőt vettünk föl.

His name was Fide.

Fidének hívták.

The only thing my mother told us about him was that his family was very poor.

Anyám csak annyit mondott róla,

hogy a családja nagyon szegény.

My mother sent yams and rice, and our old clothes, to his family.

Anyám küldött a családjának

yamot, rizst és használt ruhákat.

And when I didn't finish my dinner, my mother would say,

Ha nem fejeztem be a vacsorámat, anyám azt mondta:

"Finish your food! Don't you know? People like Fide's family have nothing."

"Edd meg az ételt! Másoknak, mint Fide családja, semmijük sincs!"

So I felt enormous pity for Fide's family.

Borzasztóan sajnáltam Fide családját.

Then one Saturday, we went to his village to visit,

Aztán egy szombati napon elmentünk a falujába.

and his mother showed us a beautifully patterned basket

Anyám mutatott egy gyönyörű mintázatú, festett

made of dyed raffia that his brother had made.

raffia kosarat, amit Fide bátyja készített.

I was startled.

Megdöbbentem.

It had not occurred to me that anybody in his family

Meg sem fordult a fejemben, hogy bárki a családjából

could actually make something.

alkotni tud valamit.

All I had heard about them was how poor they were,

Csak annyit tudtam róluk, hogy nagyon szegények,

so that it had become impossible for me to see them as anything else but poor.

így aztán nem is láttam mást, csak a szegénységüket.

A szegénységük volt

Their poverty was my single story of them.

az én egyetlen történetem róluk.

Years later, I thought about this when I left Nigeria

Évekkel később mindez eszembe jutott, amikor

to go to university in the United States.

az Egyesült Államokba mentem egyetemre.

I was 19.

19 voltam.

My American roommate was shocked by me.

Amerikai szobatársam ledöbbent tőlem.

She asked where I had learned to speak English so well,

Megkérdezte, hol tanultam meg ilyen jól angolul,

and was confused when I said that Nigeria

és zavarba jött, amikor elmondtam, hogy

happened to have English as its official language.

Nigériában az angol a hivatalos nyelv.

She asked if she could listen to what she called my "tribal music,"

Élénken érdeklődött az úgynevezett "törzsi zeném" felől,

and was consequently very disappointed

és nagyot csalódott, amikor felmutattam

when I produced my tape of Mariah Carey.

a Mariah Carey kazettámat.

(Laughter)

(Nevetés)

She assumed that I did not know how to use a stove.

Feltételezte, hogy nem tudom használni

a tűzhelyet.

What struck me was this:

Úgy tűnt, már a megismerkedésünk előtt

She had felt sorry for me even before she saw me.

sajnált engem.

Her default position toward me, as an African,

Velem, mint afrikaival, anyáskodóan,

was a kind of patronizing, well-meaning pity.

jószándékúan, szánakozva bánt.

My roommate had a single story of Africa:

A szobatársam egyetlen történetet ismert Afrikáról.

a single story of catastrophe.

A katasztrófa történetét.

In this single story,

Ebben a történetben az afrikaiak

there was no possibility of Africans being similar to her in any way,

nem hasonlíthattak rá semmiben.

no possibility of feelings more complex than pity,

Nem érezhetett mást, csak szánakozást.

no possibility of a connection as human equals.

Nem lehettünk egyenlő emberek.

I must say that before I went to the U.S.,

Azt kell mondjam, mielőtt Amerikába mentem,

I didn't consciously identify as African.

nem tudatosult bennem, hogy afrikai vagyok.

But in the U.S., whenever Africa came up, people turned to me.

De Amerikában, ha Afrika szóba került, mindenki hozzám fordult.

Never mind that I knew nothing about places like Namibia.

Az nem baj, hogy semmit sem tudtam például Namíbiáról.

But I did come to embrace this new identity,

De végül magamévá tettem ezt az új identitást.

and in many ways I think of myself now as African.

És most már sok mindenben afrikainak tartom magam.

Although I still get quite irritable when Africa is referred to as a country,

Habár az még mindig irritál,

amikor Afrikát országként emlegetik.

the most recent example being my otherwise wonderful flight

Legújabb példa erre az egyébként fantasztikus utam

from Lagos two days ago,

Lagoszból két napja, amikor

in which there was an announcement on the Virgin flight

a gépen egy közlemény a jótékonyságról szólt

about the charity work in "India, Africa and other countries."

"Indiában, Afrikában, és más országokban".

(Laughter)

(Nevetés)

So, after I had spent some years in the U.S. as an African,

Tehát, miután afrikaiként eltöltöttem néhány évet Amerikában,

I began to understand my roommate's response to me.

kezdtem megérteni a szobatársam reakcióit.

If I had not grown up in Nigeria,

Ha nem Nigériában nőttem volna föl, és csak a népszerű

and if all I knew about Africa were from popular images,

médiákból hallottam volna Afrikáról,

I too would think that Africa was a place of beautiful landscapes,

én is azt hittem volna, hogy Afrikában

gyönyörű tájak, gyönyörű állatok,

beautiful animals,

and incomprehensible people,

és érthetetlen emberek,

fighting senseless wars, dying of poverty and AIDS,

értelmetlen háborúk, szegénység és AIDS van csak,

unable to speak for themselves

az emberek képtelenek kiállni magukért,

and waiting to be saved by a kind, white foreigner.

és csak arra várnak, hogy

egy kedves, fehér külföldi megmentse őket.

I would see Africans in the same way that I,

Ugyanolyannak látnám az afrikaiakat, amilyennek

as a child, had seen Fide's family.

gyerekként Fide családját tartottam.

This single story of Africa ultimately comes, I think, from Western literature.

Szerintem Afrika egyetlen története a nyugati irodalomból származik.

Now, here is a quote from the writing of a London merchant called John Lok,

Íme egy idézet egy londoni

kereskedőtől, John Locke-tól, aki 1561-ben

who sailed to west Africa in 1561

Nyugat-Afrikába hajózott,

and kept a fascinating account of his voyage.

és lenyűgöző útinaplót vezetett.

After referring to the black Africans as "beasts who have no houses,"

Miután a fekete afrikaiakat

hontalan vadaknak nevezi,

he writes, "They are also people without heads,

azt írja, hogy ezeknek az embereknek nincs fejük,

having their mouth and eyes in their breasts."

a szájuk és a szemük a mellükön van.

Now, I've laughed every time I've read this.

Mindig nevetek, amikor ezt olvasom.

And one must admire the imagination of John Lok.

John Locke képzelőereje egyszerűen imádnivaló.

But what is important about his writing

De azért fontos az ő műve, mert

is that it represents the beginning

ezzel kezdődik meg

of a tradition of telling African stories in the West:

az afrikai történetmesélés nyugaton.

A tradition of Sub-Saharan Africa as a place of negatives,

Egy Fekete-Afrika hagyománya, amely az ellentétek,

of difference, of darkness,

különbségek, sötétség hazája,

of people who, in the words of the wonderful poet Rudyard Kipling,

és az embereké, akik, a csodálatos költő, Kipling

szavaival élve,

are "half devil, half child."

félig gonoszak, félig gyermekek.

And so, I began to realize that my American roommate

És kezdem megérteni, hogy amerikai szobatársam

must have throughout her life

minden bizonnyal egész életében

seen and heard different versions of this single story,

csak ennek az egyetlen történetnek

a különböző változatait ismerte,

as had a professor,

akárcsak a professzor,

who once told me that my novel was not "authentically African."

aki egyszer azt mondta, hogy a regényem nem "eredeti afrikai".

Now, I was quite willing to contend

Elismerem, volt néhány hiba a regényben,

that there were a number of things wrong with the novel,

néhány helyen

that it had failed in a number of places,

nem sikerült jól.

but I had not quite imagined that it had failed

De egy percig sem gondoltam, hogy elbukott,

at achieving something called African authenticity.

mint eredeti afrikai regény.

In fact, I did not know what African authenticity was.

Valójában nem is tudtam,

mit jelent az eredeti afrikai.

The professor told me that my characters were too much like him,

A professzor szerint a szereplőim

túlságosan hasonlítottak rá,

an educated and middle-class man.

egy tanult, középosztálybeli emberre.

My characters drove cars.

A szereplőim autót vezettek.

They were not starving.

Nem éheztek.

Therefore they were not authentically African.

Tehát nem lehettek eredeti afrikaiak.

But I must quickly add that I too am just as guilty

De gyorsan hozzáteszem, hogy én is éppolyan

in the question of the single story.

hibás vagyok az egyetlen történet ügyében.

A few years ago, I visited Mexico from the U.S.

Néhány éve leutaztam az USA-ból Mexikóba.

The political climate in the U.S. at the time was tense,

Amerikában a politikai légkör akkortájt feszült volt.

and there were debates going on about immigration.

Hosszasan vitáztak a bevándorlásról.

And, as often happens in America,

És, mint az gyakran megesik Amerikában,

immigration became synonymous with Mexicans.

a bevándorlás egyet jelentett a mexikóiakkal.

There were endless stories of Mexicans

Végtelen számú történetet hallottam

as people who were fleecing the healthcare system,

mexikóiakról, akik

kihasználták az egészségügyet,

sneaking across the border,

átszöktek a határon,

being arrested at the border, that sort of thing.

akiket letartóztattak a határon, és hasonlók.

I remember walking around on my first day in Guadalajara,

Emlékszem, az első napomon Guadalajarában sétáltam,

watching the people going to work,

néztem az embereket, ahogy munkába sietnek,

rolling up tortillas in the marketplace,

tortillát göngyölnek a piacon,

smoking, laughing.

dohányoznak, nevetnek.

I remember first feeling slight surprise.

Emlékszem, kissé meglepődtem.

And then, I was overwhelmed with shame.

És aztán elszégyelltem magam.

I realized that I had been so immersed in the media coverage of Mexicans

Rájöttem, hogy annyira elmélyedtem

a média hírközléseiben a mexikóiakról,

that they had become one thing in my mind,

hogy csak egyetlen képem volt róluk,

the abject immigrant.

a nyomorúságos bevándorló.

I had bought into the single story of Mexicans

Elhittem az egyetlen történetet a mexikóiakról,

and I could not have been more ashamed of myself.

és nem is szégyellhettem volna jobban magamat.

So that is how to create a single story,

Így lehet megalkotni az egyetlen történetet,

show a people as one thing,

egyfélének bemutatni egy népet,

as only one thing,

egyetlenfélének,

over and over again,

újra meg újra,

and that is what they become.

és végül azzá válnak.

It is impossible to talk about the single story

Lehetetlenség az egyetlen történetről beszélni

without talking about power.

a hatalom megemlítése nélkül.

There is a word, an Igbo word,

Van egy igbo szó, ami

that I think about whenever I think about the power structures of the world,

eszember jut, valahányszor csak a világ

hatalmi felépítésére gondolok, és ez a "nkali".

and it is "nkali."

It's a noun that loosely translates to "to be greater than another."

Egy főnév, amit olyasmit jelent,

hogy "nagyobbnak lenni valaminél".

Like our economic and political worlds,

Akárcsak a gazdasági és politikai világban,

stories too are defined by the principle of nkali:

a történeteket is a nkali

határozza meg.

How they are told, who tells them,

Hogyan mondják el, ki meséli,

when they're told, how many stories are told,

mikor mesélik, hány történetet mesélnek,

are really dependent on power.

mind a hatalomtól függ.

Power is the ability not just to tell the story of another person,

A hatalom nem pusztán a képesség, hogy meséljünk valakiről,

but to make it the definitive story of that person.

hanem az is, hogy ezáltal meghatározzunk valakit.

The Palestinian poet Mourid Barghouti writes

A palesztin költő, Mourid Barghouti azt írja, hogy

that if you want to dispossess a people,

legegyszerűbben úgy lehet felszabadítani

the simplest way to do it is to tell their story

egy népet, hogy elmeséljük a történetüket,

and to start with, "secondly."

de úgy kezdjük, hogy "másodszor".

Start the story with the arrows of the Native Americans,

Kezdjük az indiánok nyilaival,

and not with the arrival of the British,

és nem a britek érkezésével,

and you have an entirely different story.

és egy merőben más történetet kapunk.

Start the story with the failure of the African state,

Kezdjük a történetet

az afrikai állam bukásával,

and not with the colonial creation of the African state,

és nem Afrika kolonizálásával,

and you have an entirely different story.

az eredmény egy teljesen más történet.

I recently spoke at a university

Nemrég beszéltem egy egyetemen, ahol

where a student told me that it was such a shame

egy diák azt mondta, hogy

nagy kár, hogy

that Nigerian men were physical abusers

a nigériai férfiak fizikai erőszaktevők,

like the father character in my novel.

mint az apa a regényemben.

I told him that I had just read a novel called "American Psycho" --

Mondtam neki, hogy épp most olvastam

az Amerikai pszichót,

(Laughter)

(Nevetés)

-- and that it was such a shame

és hogy igazán nagy kár,

that young Americans were serial murderers.

hogy a fiatal amerikaiak sorozatgyilkosok.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

Now, obviously I said this in a fit of mild irritation.

Nyilvánvalóan kicsit bosszankodtam.

(Laughter)

(Nevetés)

But it would never have occurred to me to think

Sosem gondoltam volna, hogy

that just because I had read a novel in which a character was a serial killer

csak mert olvastam egy regényt,

amiben egy sorozatgyilkos szerepel,

that he was somehow representative of all Americans.

akkor ő valami módon az összes amerikait

képviseli.

This is not because I am a better person than that student,

És nem azért, mert én jobb ember vagyok, mint az a diák, hanem mert

but because of America's cultural and economic power,

Amerika kulturális és gazdasági hatalmának köszönhetően

I had many stories of America.

számtalan történetet hallottam Amerikáról.

I had read Tyler and Updike and Steinbeck and Gaitskill.

Olvastam Tyler, Updike, Steinbeck és Gaitskill műveit.

I did not have a single story of America.

Nemcsak egyetlen történetem van Amerikáról.

When I learned, some years ago,

Amikor néhány éve azt hallottam, hogy az íróknak

that writers were expected to have had really unhappy childhoods

nagyon boldogtalan gyerekkort kell

to be successful,

átélniük a sikerhez,

I began to think about how I could invent horrible things my parents had done to me.

eltöprengtem, milyen szörnyűségeket

találhatnék ki, amiket a szüleim velem tettek.

(Laughter)

(Nevetés)

But the truth is that I had a very happy childhood,

De a helyzet az, hogy nagyon boldog gyermekkorom volt,

full of laughter and love, in a very close-knit family.

rengeteg nevetéssel és szeretettel, egy összetartó családban.

But I also had grandfathers who died in refugee camps.

De voltak nagyszüleim, akik menekülttáborokban haltak meg.

My cousin Polle died because he could not get adequate healthcare.

Az unokatestvérem, Polle az egészségügy hibájából halt meg.

One of my closest friends, Okoloma, died in a plane crash

Egyik legjobb barátom, Okoloma, repülőszerencsétlenségben halt meg,

because our fire trucks did not have water.

mert a tűzoltóinknak nem volt vizük.

I grew up under repressive military governments

Elnyomó katonai kormányok alatt nőttem fel,

that devalued education,

melyek nem becsülték a műveltséget,

so that sometimes, my parents were not paid their salaries.

így a szüleim olykor nem kaptak fizetést.

And so, as a child, I saw jam disappear from the breakfast table,

És gyerekkoromban láttam a lekvárt eltűnni a reggelizőasztalról,

then margarine disappeared,

majd a margarin is eltűnt,

then bread became too expensive,

végül a kenyér túl drága lett,

then milk became rationed.

és a tejet be kellett osztani.

And most of all, a kind of normalized political fear

De főleg egyfajta mindennapos politikai félelem

invaded our lives.

uralta életünket.

All of these stories make me who I am.

Ezek a történetek a részemmé váltak.

But to insist on only these negative stories

De ha csak a rossz emlékekhez ragaszkodnék,

is to flatten my experience

azzal az élményeimet szegényíteném,

and to overlook the many other stories that formed me.

és mellőzném a többi történetet,

mely hatással volt rám.

The single story creates stereotypes,

Az egyetlen történet sablonokat teremt.

and the problem with stereotypes is not that they are untrue,

És nem az a gond a sablonokkal,

hogy nem igazak,

but that they are incomplete.

hanem az, hogy nem teljesek.

They make one story become the only story.

Egy történetet kizárólagossá tesznek.

Of course, Africa is a continent full of catastrophes:

Természetesen Afrikában rengeteg katasztrófa van.

There are immense ones, such as the horrific rapes in Congo

Rettenetesek, akár a szörnyű nemi erőszak Kongóban.

and depressing ones,

És elszomorítóak, mint például az a tény,

such as the fact that 5,000 people apply for one job vacancy in Nigeria.

hogy Nigériában 5000 jelentkezőre jut egy állás.

But there are other stories that are not about catastrophe,

De más történetek nem a katasztrófáról szólnak.

and it is very important, it is just as important, to talk about them.

És ez nagyon fontos, éppolyan fontos, hogy beszéljünk róluk.

I've always felt that it is impossible

Mindig úgy éreztem, hogy lehetetlen

to engage properly with a place or a person

igazán megismerni egy helyet vagy embert

without engaging with all of the stories of that place and that person.

anélkül, hogy minden történetet megismernénk róla.

The consequence of the single story is this:

Az egyetlen történet megfosztja

It robs people of dignity.

az embereket a méltóságuktól.

It makes our recognition of our equal humanity difficult.

Megnehezíti az emberek közti egyenlőség felismerését.

It emphasizes how we are different rather than how we are similar.

Hasonlóságunk helyett azt hagnsúlyozza ki,

hogy mennyire különbözünk.

So what if before my Mexican trip,

És mi van, ha a mexikói utam előtt

I had followed the immigration debate from both sides,

mindkét oldalról figyelemmel követem a bevándorlási vitát,

the U.S. and the Mexican?

az amerikai és a mexikói oldalról is?

What if my mother had told us that Fide's family was poor

Mi van, ha anyám elmondja, hogy Fide családja szegény

and hardworking?

és keményen dolgozik?

What if we had an African television network

Mi van, ha egy afrikai tévéhálózat, különféle

that broadcast diverse African stories all over the world?

afrikai történeteket sugároz az egész világ számára?

What the Nigerian writer Chinua Achebe calls "a balance of stories."

Ezt nevezi a nigériai iró, Chinua Achebe,

a "történetek egyensúlyának".

What if my roommate knew about my Nigerian publisher,

Mi van, ha a szobatársam hallott nigériai kiadómról,

Muhtar Bakare,

Mukta Bakaray-ról,

a remarkable man who left his job in a bank

a rendkívüli emberről, aki otthagyta banki állását,

to follow his dream and start a publishing house?

hogy megvalósítsa az álmát és kiadót alapítson?

Now, the conventional wisdom was that Nigerians don't read literature.

Az általános vélemény az volt, hogy a nigériaiak nem olvasnak irodalmat.

He disagreed.

Ő nem értett egyet. Úgy érezte,

He felt that people who could read, would read,

hogy akik tudnak, azok olvasnának,

if you made literature affordable and available to them.

ha megfizethető és elérhető lenne számukra az irodalom.

Shortly after he published my first novel,

Röviddel azután, hogy kiadta első regényemet,

I went to a TV station in Lagos to do an interview,

Lagoszba mentem egy tévéinterjúra.

and a woman who worked there as a messenger came up to me and said,

És a nő, aki küldöncként dolgozott, odajött hozzám, és azt mondta:

"I really liked your novel. I didn't like the ending.

"Nagyon tetszett a regényed. De nem tetszett a vége.

Now, you must write a sequel, and this is what will happen ..."

Írnod kell egy folytatást, amiben ez fog történni..."

(Laughter)

(Nevetés)

And she went on to tell me what to write in the sequel.

És részletesen elmondta, mit írjak a folytatásba.

I was not only charmed, I was very moved.

Lenyűgözött, és egyben meg is indított.

Here was a woman, part of the ordinary masses of Nigerians,

Itt ez a nő, egy egyszerű hétköznapi ember Nigériából,

who were not supposed to be readers.

akit nem tartottak olvasónak.

She had not only read the book,

De nem pusztán elolvasta a könyvet, hanem magáévá is tette,

but she had taken ownership of it

és úgy érezte, joga van beleszólni,

and felt justified in telling me what to write in the sequel.

hogy mit írjak a folytatásba.

Now, what if my roommate knew about my friend Funmi Iyanda,

És mi van, ha a szobatársam ismeri a barátomat, Fumi Ondát,

a fearless woman who hosts a TV show in Lagos,

a bátor nőt, aki Lagos-i tévéshow-kat vezet,

and is determined to tell the stories that we prefer to forget?

és eltökélten mesél arról jobb szeretnénk elfelejteni?

What if my roommate knew about the heart procedure

Mi van, ha a szobatársam tud a szívműtétről, amelyet

that was performed in the Lagos hospital last week?

múlt héten a lagoszi kórházban hajtottak végre?

What if my roommate knew about contemporary Nigerian music,

Mi van, ha a szobatársam ismeri a kortárs nigériai zenét?

talented people singing in English and Pidgin,

Tehetséges emberek énekelnek angolul és pidzsinül,

and Igbo and Yoruba and Ijo,

igbóul és jorubául és ijóul,

mixing influences from Jay-Z to Fela

keverve a hatásokat Jay-Z-től Felán át

to Bob Marley to their grandfathers.

Bob Marley-n keresztül a nagyapáinkig.

What if my roommate knew about the female lawyer

Mi van, ha a szobatársam már hallott az ügyvédnőről,

who recently went to court in Nigeria to challenge a ridiculous law

aki Nigériában a bírósághoz fordult,

hogy tiltakozzon egy ostoba törvény ellen,

that required women to get their husband's consent

mely szerint a nők csak férjük jóváhagyásával

before renewing their passports?

újíthatják meg az útlevelüket?

What if my roommate knew about Nollywood,

Mi van, ha a szobatársam ismeri Nollywoodot,

full of innovative people making films despite great technical odds,

ahol rengeteg leleményes ember készít filmet, a technikai problémák ellenére?

films so popular

Népszerű filmeket,

that they really are the best example of Nigerians consuming what they produce?

melyek valóban a legjobban példázzák,

hogy a nigériaiaknak van igényük arra, amit alkotnak.

What if my roommate knew about my wonderfully ambitious hair braider,

Mi van, ha a szobatársam halott a csodálatosan ambíciózus fodrászomról,

who has just started her own business selling hair extensions?

aki nemrég indította el saját póthaj-üzletét?

Or about the millions of other Nigerians who start businesses and sometimes fail,

Vagy a többi rengeteg nigériairól,

akik vállalkozást indítanak, és néha elbuknak,

but continue to nurse ambition?

de továbbra is táplálják az ambícióikat?

Every time I am home I am confronted

Minden alkalommal, amikor otthon vagyok,

with the usual sources of irritation for most Nigerians:

a nigériaiak szokásos bosszúságaival szembesülök:

our failed infrastructure, our failed government,

rossz infrastruktúránkkal, bukott kormányunkkal.

but also by the incredible resilience

De hihetetlenül rugalmasak vagyunk, és így

of people who thrive despite the government,

elboldogulunk a kormányunk ellenére is,

rather than because of it.

nem miatta.

I teach writing workshops in Lagos every summer,

Kreatív írást tanítok Lagoszban minden nyáron.

and it is amazing to me how many people apply,

És lenyűgöző, hogy mennyien jelentkeznek,

how many people are eager to write,

hány ember szeretne írni,

to tell stories.

történeteket mesélni.

My Nigerian publisher and I have just started a non-profit

Nigériai kiadómmal nemrég indítottunk egy non-profit

called Farafina Trust,

szervezetet, a Farafina Alapítványt.

and we have big dreams of building libraries

Nagyratörő álmaink vannak könyvtárépítésről,

and refurbishing libraries that already exist

a már létező könyvtárak karbantartásáról,

and providing books for state schools

állami iskolák felszereléséről,

that don't have anything in their libraries,

melyeknek nincs semmi a könyvtárukban,

and also of organizing lots and lots of workshops,

és rengeteg olvasó és író tanfolyam

in reading and writing,

megszervezéséről,

for all the people who are eager to tell our many stories.

azoknak, akik szeretnék elmesélni történeteinket.

Stories matter.

A történetek fontosak.

Many stories matter.

Rengeteg történet fontos.

Stories have been used to dispossess and to malign,

Történetek, melyeket kisajátítottak és lebecsméreltek.

but stories can also be used to empower and to humanize.

De a történetek erőt is adnak, és emberségessé tesznek.

Stories can break the dignity of a people,

A történetek megtörhetik az emberek méltóságát.

but stories can also repair that broken dignity.

De meg is tudják javítani a a megtört méltóságot.

The American writer Alice Walker wrote this

Az amerikai írónő, Alice Walker írta ezt

about her Southern relatives who had moved to the North.

déli rokonairól, akik

északra költöztek.

She introduced them to a book about

Mutatott nekik egy könyvet a déli

the Southern life that they had left behind.

életről, amit hátrahagytak.

"They sat around, reading the book themselves,

"Körbe ültek, olvasták a könyvet,

listening to me read the book, and a kind of paradise was regained."

hallgatták, ahogy felolvasok, és egyfajta édent szereztünk vissza."

I would like to end with this thought:

A következő gondolattal szeretném lezárni:

That when we reject the single story,

ha elutasítjuk az egyetlen történetet,

when we realize that there is never a single story

ha megértjük, hogy nem csak egy történet szól

about any place,

egy helyről,

we regain a kind of paradise.

visszaszerzünk egyfajta édent.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)