The power of introverts | Susan Cain | TED

Fordító: Orsolya Szemere Lektor: Laszlo Kereszturi

When I was nine years old,

Amikor 9 éves voltam,

I went off to summer camp for the first time.

életemben először voltam nyári táborban.

And my mother packed me a suitcase full of books,

Édesanyám telepakolt nekem egy táskát

könyvvel,

which to me seemed like a perfectly natural thing to do.

ami számomra totál természetes volt.

Because in my family, reading was the primary group activity.

Mivel a családomban az olvasás volt

az elsődleges csoporttevékenység.

And this might sound antisocial to you,

Lehet, hogy ez antiszociálisan hangzik,

but for us it was really just a different way of being social.

ám számunkra ez egész egyszerűen csak egy másfajta társasági létezést jelentett.

You have the animal warmth of your family sitting right next to you,

Ott van a családod állati melegsége,

egész közel ülünk egymáshoz,

but you are also free to go roaming around the adventureland

ugyanakkor szabadon körbe is kémlelhetsz

a saját elméd kalandországában.

inside your own mind.

And I had this idea

És úgy képzeltem,

that camp was going to be just like this, but better.

hogy a tábor is ilyen lesz, csak még sokkal jobb!

(Laughter)

(Nevetés)

I had a vision of 10 girls sitting in a cabin

Elképzeltem, ahogy 10 lány otthonosan könyveket olvasgat

cozily reading books in their matching nightgowns.

egy kis szobában ülve, egymáshoz illő pizsamákban.

(Laughter)

(Nevetés)

Camp was more like a keg party without any alcohol.

Ám a tábor sokkal inkább hasonlított egy alkoholmentes söröshordó partihoz.

And on the very first day,

És a legeslegelső napon

our counselor gathered us all together

a táborvezetőnk összehívott mindünket,

and she taught us a cheer that she said we would be doing

és megtanított nekünk egy éljenzést, amiről azt mondta,

every day for the rest of the summer to instill camp spirit.

hogy naponta fogjuk csinálni a nyár hátralevő részében

a tábori szellem emelése érdekében.

And it went like this:

Így hangzott:

"R-O-W-D-I-E,

"Z-A-L-Y-O-S,

that's the way we spell rowdie.

így betűzzük a zalyos-t.

Rowdie, rowdie, let's get rowdie."

Zalyos, zalyos, legyünk zalyosak!"

(Laughter)

Yeah.

Hát igen.

So I couldn't figure out for the life of me

Azóta sem bírtam rájönni,

why we were supposed to be so rowdy,

hogy miért kellett olyan zajosnak lennünk,

or why we had to spell this word incorrectly.

de még kevésbé, hogy miért kellett helytelenül betűznünk ezt a szót.

(Laughter)

(Nevetés)

But I recited a cheer. I recited a cheer along with everybody else.

De ujjongtam velük. Én is ismételgettem velük.

I did my best.

Tettem a tőlem telhetőt.

And I just waited for the time that I could go off and read my books.

És azt lestem közben,

hogy mikor mehetek már végre a könyveimet olvasgatni.

But the first time that I took my book out of my suitcase,

De az első alkalommal, amikor elővetem a könyvemet a kofferomból,

a legvagányabb lány a csapatból odajött hozzám,

the coolest girl in the bunk came up to me

és azt kérdezte: "Miért vagy olyan komoly?"

and she asked me, "Why are you being so mellow?" --

és ez a 'komoly' persze épp

mellow, of course, being the exact opposite

a 'zalyos' ellenkezőjére utalt.

of R-O-W-D-I-E.

És amikor másodszor próbáltam meg olvasni,

And then the second time I tried it,

a táborvezető jött oda hozzám aggódó arccal,

the counselor came up to me with a concerned expression on her face

és újra felidézte, mi is a táborszellem lényege,

and she repeated the point about camp spirit

és azt is mondta, hogy mindannyiunknak

and said we should all work very hard to be outgoing.

dolgoznia kéne azon, hogy társaságiak legyünk.

And so I put my books away,

Így aztán elraktam a könyveimet,

back in their suitcase,

vissza a táskámba,

and I put them under my bed,

és az ágyam alá rejtettem őket,

and there they stayed for the rest of the summer.

és ott is maradtak aztán a nyár hátralevő részében.

And I felt kind of guilty about this.

És az igazat megvallva, bűntudatom volt emiatt.

I felt as if the books needed me somehow,

Mintha a könyveknek lett volna valamiféleképpen szüksége rám,

and they were calling out to me and I was forsaking them.

és ők hiába hívnak, én csak elhanyagolom őket.

But I did forsake them and I didn't open that suitcase again

De így sem törődtem velük, azaz nem nyitottam ki a táskámat

egészen addig, amíg haza nem értem

until I was back home with my family at the end of the summer.

a családomhoz, nyár végén.

Now, I tell you this story about summer camp.

Nos, elmeséltem ezt a nyári tábor kalandot.

I could have told you 50 others just like it --

De elmesélhettem volna 50 másik ugyanilyet --

all the times that I got the message

akármelyiket azok közül,

that somehow my quiet and introverted style of being

amikor az az üzenet érkezett be hozzám, hogy a csendes,

was not necessarily the right way to go,

befelé forduló lényem nem biztos, hogy a legmegfelelőbb,

that I should be trying to pass as more of an extrovert.

és hogy inkább váltanom kéne egy kifele fordulóbbra.

And I always sensed deep down that this was wrong

És mélyen belül éreztem, hogy ez nem helyes,

and that introverts were pretty excellent just as they were.

és hogy a befele fordulók úgy tökéletesek, ahogy vannak.

De éveken át elhanyagoltam ezt a megérzésemet,

But for years I denied this intuition,

and so I became a Wall Street lawyer, of all things,

így lettem Wall Street-i ügyvéd, mindenek közül ez,

instead of the writer that I had always longed to be --

ahelyett, hogy íróvá lettem volna, amire mindig is vágytam --

partly because I needed to prove to myself that I could be bold and assertive too.

részben amiatt, mert bizonyítani akartam,

hogy tudok merész és magabiztos is lenni.

And I was always going off to crowded bars

És zsúfolt bárokba járkáltam,

when I really would have preferred to just have a nice dinner with friends.

amikor igazából inkább a barátaimmal vacsiztam volna.

And I made these self-negating choices so reflexively,

És az ilyen önmegtagadó választásaim

olyan reflexszerűek voltak,

that I wasn't even aware that I was making them.

hogy még csak tudatában sem voltam annak, hogy én hozom a döntést.

Now this is what many introverts do,

Nos, ezt teszi sok más introvertált is,

and it's our loss for sure,

és ez bizony komoly veszteség,

but it is also our colleagues' loss

de veszteség a társaink számára is,

and our communities' loss.

és a társadalom számára is.

And at the risk of sounding grandiose, it is the world's loss.

És megkockáztom a fellengzős hangzást, hogy szerintem a világnak is veszteség.

Because when it comes to creativity and to leadership,

Ugyanis, amikor a kreativitás és a vezetői képessség kerül elő,

we need introverts doing what they do best.

akkor az kell, hogy az introvertáltak azt tehessék, ami az erősségük.

A third to a half of the population are introverts --

A népesség egyharmada-fele introvertált --

a third to a half.

egyharmada-fele!

So that's one out of every two or three people you know.

Tehát ez azt jelenti, hogy 2-3 emberből egy az.

So even if you're an extrovert yourself,

Szóval, ha te magad extrovertált vagy,

I'm talking about your coworkers

és beszélek itt a munkatársaidról is,

and your spouses and your children

és a házastársadról és gyerekeidről

and the person sitting next to you right now --

és a most éppen melletted ülőről is --

all of them subject to this bias

mind ki vannak téve ennek az előítéletnek,

that is pretty deep and real in our society.

ami elég mélyen gyökerezik és elég valóságosan jelen van a társadalmunkban.

We all internalize it from a very early age

Mind eléggé fiatalon magunkévá tesszük,

without even having a language for what we're doing.

anélkül, hogy akár meg tudnánk nevezni, mit is teszünk.

Now, to see the bias clearly,

Ahhoz, hogy tisztán lássuk ezt az előítéletet,

you need to understand what introversion is.

először azt kell megértenünk, mi az, hogy introvertáltnak lenni.

It's different from being shy.

Különbözik a szégyenlőstől.

Shyness is about fear of social judgment.

A szégyenlősség azt jelenti, hogy tartunk a társadalmi ítéletektől.

Introversion is more about,

Az introvertáltság inkább az,

how do you respond to stimulation,

hogy hogyan reagálunk az ingerekre,

including social stimulation.

beleértve a társadalomból érkezőket is.

So extroverts really crave large amounts of stimulation,

A extrovertáltak nagy mennyiségű ingerre vágynak,

whereas introverts feel at their most alive

míg az introvertáltak akkor legelevenebbek,

and their most switched-on and their most capable

és akkor vannak a 'legélénkebbre kapcsolva'

when they're in quieter, more low-key environments.

amikor csendes, visszafogott környezetben vannak.

Nem mindig persze -- ezek a dolgok nem abszolútok --

Not all the time -- these things aren't absolute --

de azért sokszor.

but a lot of the time.

So the key then to maximizing our talents

Tehát a kulcs ahhoz,

hogy a tehetségünkhöz képest legjobbat hozzuk ki magunkból,

is for us all to put ourselves

mindannyiunk számára az, hogy abba az ingerzónába

in the zone of stimulation that is right for us.

helyezzük magunkat, ami megfelel számunkra.

But now here's where the bias comes in.

Na de itt jön be a képbe az előítélet.

Our most important institutions,

Legfontosabb intézményeink,

our schools and our workplaces,

iskoláink és munkahelyeink többnyire

they are designed mostly for extroverts

extrovertáltak számára vannak tervezve,

and for extroverts' need for lots of stimulation.

és az extrovertáltak igényének megfelelően - ingergazdagra.

And also we have this belief system right now

És persze itt van ez a jelenlegi hiedelemrendszerünk is,

that I call the new groupthink,

amit én új 'csoportgondolkodásnak' hívok,

which holds that all creativity and all productivity

ami szerint minden kreativitás és produktivitás

comes from a very oddly gregarious place.

fura társas együttlétek eredményeképpen jön létre.

So if you picture the typical classroom nowadays:

Pl. ha felidézzük a mai osztálytermeket;

When I was going to school, we sat in rows.

amikor én jártam iskolába,

sorokban ültünk.

We sat in rows of desks like this,

Padsorokban ültünk, így,

and we did most of our work pretty autonomously.

és munkánk java részét egyedül végeztük el.

But nowadays, your typical classroom has pods of desks --

Manapság azonban, a tipikus osztályteremben

asztaltársaságok vannak --

four or five or six or seven kids all facing each other.

4-5-6, vagy 7 gyerek ül egymással szemben.

And kids are working in countless group assignments.

És a gyerekek végtelen sok csoport tevékenységben vesznek részt.

Even in subjects like math and creative writing,

Még az olyan tantárgyaknál is, mint a matek, vagy a kreatív írás óra,

which you think would depend on solo flights of thought,

amiről azt gondolnánk, hogy a gondolat önálló szárnyalásának eredményeképpen jön létre,

kids are now expected to act as committee members.

a gyereketől manapság az van elvárva, hogy tanácstagokként szerepeljenek.

And for the kids who prefer to go off by themselves or just to work alone,

És azokat a gyerekeket, akik inkább

szeretnének kicsit elkülönülni, vagy egyedül dolgozni,

those kids are seen as outliers often

azokat gyakran kívülállónak bélyegzik,

or, worse, as problem cases.

vagy ami még rosszabb, problémás esetnek.

És a tanárok nagy többsége arról ad számot,

And the vast majority of teachers

reports believing that the ideal student is an extrovert

hogy szerinte az ideális diák extrovertált,

as opposed to an introvert,

ami az introvertált ellentéte,

even though introverts actually get better grades

még akkor is, ha az introvertáltak valójában

and are more knowledgeable,

jobb jegyeket szereznek és nagyobb a tudásuk,

according to research.

a kutatások szerint.

(Laughter)

(Nevetés)

Okay, same thing is true in our workplaces.

Rendben, nos ugyanez a helyzet a munkahelyeken.

Now, most of us work in open plan offices,

Majd' mindannyian ún. nyílt terű irodákban dolgozunk,

without walls,

amiknek nincsenek falaik,

where we are subject to the constant noise and gaze of our coworkers.

ahol folyamatosan ki vagyunk téve

a zajnak és a kollégáink pillantásainak.

And when it comes to leadership,

És amikor a vezetői készség kerül elő,

introverts are routinely passed over for leadership positions,

nos az introvertáltak rendszerint nem kerülnek vezető beosztásokba,

azzal együtt sem, hogy többnyire nagyon figyelmesek,

even though introverts tend to be very careful,

és sokkal kockázatkerülőbbek --

much less likely to take outsize risks --

mely tulajdonságokat pedig előnyben részesítjük manapság.

which is something we might all favor nowadays.

And interesting research by Adam Grant at the Wharton School

És Adam Grant érdekes kutatása a Wharton School-ban is azt igazolja,

has found that introverted leaders

hogy az introvertált típusú vezetők

often deliver better outcomes than extroverts do,

gyakran jobb eredményekhez vezetnek el, mint az extrovertáltak,

because when they are managing proactive employees,

mert amikor proaktív alkalmazottakkal van dolguk,

they're much more likely to let those employees run with their ideas,

sokkal valószínűbben hagyják ezeket az alkalmazottakat saját fejük szerint menni,

whereas an extrovert can, quite unwittingly,

míg az extrovertáltak meglehetősen öntudatlanul

get so excited about things

totál izgatottak lesznek bizonyos dolgok kapcsán,

that they're putting their own stamp on things,

amikre a saját bélyegük van rápecsételve,

and other people's ideas might not as easily then bubble up to the surface.

annyira, hogy mások ötletei aztán már

nem tudnak könnyen felszínre kerülni.

Now in fact, some of our transformative leaders in history have been introverts.

Az a helyzet, hogy történelmünk néhány nagy átalakulást

végbevivő vezetője is introvertált volt, például:

I'll give you some examples.

Eleanor Roosevelt, Rosa Parks, Gandhi --

Eleanor Roosevelt, Rosa Parks, Gandhi --

all these people described themselves as quiet and soft-spoken and even shy.

ezek a személyek magukat mind

csendesnek, halkbeszédűnek, sőt szégyenlősnek vallották.

And they all took the spotlight,

Mégis odaálltak a reflektorfénybe,

even though every bone in their bodies was telling them not to.

még ha minden porcikájuk

ellenkezett is.

And this turns out to have a special power all its own,

És ebből az derül ki, hogy van egy különleges erő, önmagában,

mivel érezni lehetett, hogy ezek a vezetők nem azért fogták a kormányrudat,

because people could feel that these leaders were at the helm

mert szerettek másoknak dirigálni,

not because they enjoyed directing others

és nem is szereplési vágyból;

and not out of the pleasure of being looked at;

azért voltak ott, mert nem tudtak máshogy tenni,

they were there because they had no choice,

mert hajtotta őket a belső igazságuk.

because they were driven to do what they thought was right.

Now I think at this point it's important for me to say

Azt hiszem ez az a pont, ahol el kell mondanom,

that I actually love extroverts.

hogy valójában szeretem az extrovertáltakat.

I always like to say some of my best friends are extroverts,

Szeretem elmesélni, hogy néhányan a legjobb barátaim közül extrovertáltak,

including my beloved husband.

beleértve szeretett férjemet is.

And we all fall at different points, of course,

És még az is idetartozik persze, hogy

along the introvert/extrovert spectrum.

az introvertált-extrovertált spektrum különböző pontjaihoz tartozunk.

Even Carl Jung, the psychologist who first popularized these terms,

Még maga Carl Jung, a pszichológus is, aki először a köztudatba hozta

said that there's no such thing as a pure introvert

ezeket a kifejezéseket, azt mondta, hogy nem létezik

tisztán introvertált vagy extrovertált személy.

or a pure extrovert.

He said that such a man would be in a lunatic asylum,

Az olyan ember diliházban lenne,

ha létezne egyáltalán.

if he existed at all.

And some people fall smack in the middle of the introvert/extrovert spectrum,

Vannak olyanok, akik épp a közepére esnek,

ennek az introvertált-extrovertált személyiség dimenziónak,

and we call these people ambiverts.

az ilyeneket kétoldaliaknak nevezzük.

And I often think that they have the best of all worlds.

És gyakran gondolok arra, hogy nekik lehet a legjobb dolguk a világon.

But many of us do recognize ourselves as one type or the other.

De legtöbbünk felismeri magában az egyik, vagy másik típust.

And what I'm saying is that culturally, we need a much better balance.

Én pedig azon a véleményen vagyok, hogy kulturális értelemben

We need more of a yin and yang between these two types.

nagyobb egyensúlyra van szükségünk. Amolyan

yin-yang féle egyensúly kéne a két típus közt.

This is especially important

Ez különösen akkor válik fontossá,

when it comes to creativity and to productivity,

amikor a kreativitás és a produktivitás kerül előtérbe,

because when psychologists look at the lives of the most creative people,

mert amikor a pszichológusok megnézik,

a legtöbb kreatív ember életét,

what they find

azt találják, hogy vannak emberek,

are people who are very good at exchanging ideas

akik nagyon jók az egyeztetésben,

and advancing ideas,

és az új ötletek kifejlesztésében,

but who also have a serious streak of introversion in them.

de jelentős mértékben fel lehet ismerni az introvertáltságot is bennük.

And this is because solitude

Ez pedig amiatt van, hogy a magány

is a crucial ingredient often to creativity.

létfontosságú eleme a kreativitásnak.

So Darwin,

Így Darwin is

he took long walks alone in the woods

hosszú sétákat tett meg egyedül az erdőben,

and emphatically turned down dinner-party invitations.

és empatikusan leszerelte a vacsorameghívásokat.

Theodor Geisel, better known as Dr. Seuss,

Theodor Geisel, vagy ismertebb nevén

he dreamed up many of his amazing creations

Dr. Seuss sok lenyűgöző figuráját,

in a lonely bell tower office that he had

az otthona mögött egy magányos toronyszobában

in the back of his house in La Jolla, California.

álmodta meg, a Californiai La Jollában.

And he was actually afraid to meet the young children who read his books

És történetesen félt találkozni

azokkal a gyerekekkel, akik a könyveit olvasták,

for fear that they were expecting him this kind of jolly Santa Claus-like figure

attól való félelmében, hogy valami olyasféle

Télapó-figurát várnak el tőle,

and would be disappointed with his more reserved persona.

és csalódást fog okozni nekik ezzel a magának való alkatával.

Steve Wozniak invented the first Apple computer

Steve Wozniak találta fel az első Apple számítógépet,

sitting alone in his cubicle in Hewlett-Packard

kis kocka alakú irodájában ülve,

a Hewlett-Packard-nál, ahol akkoriban dolgozott.

where he was working at the time.

És saját bevallása szerint soha nem lett volna olyan elsőrendű szakember,

And he says that he never would have become such an expert in the first place

ha nem lett volna annyira introvertált, hogy akárcsak a házat is elhagyja,

had he not been too introverted to leave the house

miközben cseperedett.

when he was growing up.

Persze ez nem azt jelenti,

Now, of course,

this does not mean that we should all stop collaborating --

hogy most akkor mind hagyjuk abba az együttműködést --

and case in point, is Steve Wozniak famously coming together with Steve Jobs

és a lényeges, hogy Steve Wozniak végül is öszetalálkozott Steve Jobs-szal,

to start Apple Computer --

és elindították az Apple Computer-t --

but it does mean that solitude matters

ám azt is jelenti, hogy a magány számít,

and that for some people it is the air that they breathe.

és vannak emberek, akik számára

ez az a közeg, amiben létezni képesek.

And in fact, we have known for centuries about the transcendent power of solitude.

És tulajdonképpen évszázadok óta ismerjük

az egyedüllét átalakító erejét.

It's only recently that we've strangely begun to forget it.

Csak nemrégiben kezdtünk valami különös oknál fogva megfeledkezni róla.

If you look at most of the world's major religions,

Ha vesszük a világ legtöbb nagy vallását,

you will find seekers --

olyan keresőkkel találkozunk --

Moses, Jesus, Buddha, Muhammad --

Mózes, Jézus, Buddha, Mohamed --

seekers who are going off by themselves alone to the wilderness,

akik fogták magukat és elvonultak

egyedül a vadonba,

where they then have profound epiphanies and revelations

ahol aztán komoly megvilágosodásokat és jelenéseket éltek át,

that they then bring back to the rest of the community.

amiket aztán visszahoztak a közösség többi tagja számára.

So, no wilderness, no revelations.

Nincs vadon - nincs jelenés.

This is no surprise, though,

Persze ez nem meglepetés,

if you look at the insights of contemporary psychology.

ha megnézzük a kortárs pszichológia felismeréseit.

It turns out that we can't even be in a group of people

Amiből az derül ki, hogy még egy csoport tagjává sem válhatunk addig,

without instinctively mirroring, mimicking their opinions.

amíg nem tudjuk ösztönösen tükrözni, utánozni a többiek véleményét.

Even about seemingly personal and visceral things

Még a látszólag személyes és zsigeri dolgok esetén is,

like who you're attracted to,

mint amilyen pl. az, hogy kihez vonzódunk,

you will start aping the beliefs of the people around you

elkezdjük majmolni a körülöttünk lévő emberek hiedelmeit,

without even realizing that that's what you're doing.

anélkül, hogy észrevennénk egyáltalán, hogy ezt tesszük.

And groups famously follow the opinions

És a csoportok megfigyelhetően a helységben

of the most dominant or charismatic person in the room,

legdominánsabb, legkarizmatikusabb egyéniség

even though there's zero correlation

véleményét követik, habár semmi összefüggés

between being the best talker and having the best ideas --

nem áll fenn aközt, hogy valaki mennyire jó előadó

I mean zero.

és hogy mennyire jók az ötletei -- komolyan: SEMMI!

So --

Szóval...

(Laughter)

(Nevetés)

You might be following the person with the best ideas,

Lehet, hogy te magad a legjobb ötletekkel rendelkező

but you might not.

személyre figyelsz, de az is lehet, hogy nem.

And do you really want to leave it up to chance?

És tényleg a véletlenre akarod ezt bízni?

Much better for everybody to go off by themselves,

Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha fognánk magunkat,

generate their own ideas

elmennénk, megszülnénk saját ötleteinket,

freed from the distortions of group dynamics,

a csoportdinamika torzításaitól mentesen,

and then come together as a team

és csak aztán jönnénk össze csoportként egyeztetni,

to talk them through in a well-managed environment

megfelelően irányított körülmények közepette

and take it from there.

és abból indulnánk ki.

Now if all this is true,

Nos, ha mindez igaz,

then why are we getting it so wrong?

akkor miért értjük annyira félre?

Why are we setting up our schools this way, and our workplaces?

Minek építjük ilyenre az iskolákat és munkahelyeket?

És miért keltünk bűntudatot ezekben a befelé fordulókban amiatt,

And why are we making these introverts feel so guilty

hogy néha egyszerűen el akarnak tűnni egy időre?

about wanting to just go off by themselves some of the time?

One answer lies deep in our cultural history.

Az egyik válasz mélyen a kulturális hátterünkben gyökerezik.

Western societies,

A nyugati társadalmak,

and in particular the U.S.,

különös tekintettel az USA-ra,

have always favored the man of action over the "man" of contemplation.

mindig is a tettek emberét favorizálták,

az elmerengőkkel szemben.

az idézőjelben "elmerengő"-vel szemben.

But in America's early days,

Ám Amerika korai napjaiban,

we lived in what historians call a culture of character,

amolyan "jellemek kultúrájában" éltünk a történészek szerint,

where we still, at that point, valued people

amely ponton az embereket még belső világuk

for their inner selves and their moral rectitude.

és erkölcsi becsületességük alapján ítéltük meg.

And if you look at the self-help books from this era,

És ha megnézzük az akkoriban íródott önsegítő könyveket,

they all had titles with things like

mindnek ilyesmi címeik voltak, mint:

"Character, the Grandest Thing in the World."

"A jellem, a legnagyobb dolog a világon!"

And they featured role models like Abraham Lincoln,

És Ábrahám Lincoln-hoz hasonló hősökre néztek fel,

who was praised for being modest and unassuming.

akit amiatt dicsőítettek, hogy mennyire szerény és előítéletmentes volt.

Ralph Waldo Emerson called him

Ralph Waldo Emerson így nevezte őt:

"A man who does not offend by superiority."

"Olyan férfi, aki nem támad a felsőbbrendűségével."

But then we hit the 20th century,

Aztán elértük a 20. századot,

and we entered a new culture

és egy új kultúrába léptünk,

that historians call the culture of personality.

amit a történészek a személyiség kultúrájának neveznek.

What happened is we had evolved an agricultural economy

Közben pedig a mezőgazdaságban gyökerező gazdaságot,

a nagy biznisz világává fejlesztettük.

to a world of big business.

And so suddenly people are moving from small towns to the cities.

És így hirtelen az emberek elkezdtek

a kis településekről a nagy városokba költözni.

And instead of working alongside people they've known all their lives,

És ahelyett, hogy olyanokkal dolgoznának együtt, akiket egész életükben ismertek,

now they are having to prove themselves in a crowd of strangers.

most bizonyítaniuk kell magukat

egy rakás idegen előtt.

So, quite understandably,

Így aztán teljesen érthető,

qualities like magnetism and charisma suddenly come to seem really important.

hogy az olyan jellemvonások, mint a vonzóság, vagy a karizma

hirtelen nagyon fontosnak tűnnek.

And sure enough, the self-help books change to meet these new needs

És persze az önsegítő könyvek aszerint változnak, hogy ezeket az újfajta

and they start to have names

szükségleteket kielégítsék, és ilyen címekkel kezdenek megjelenni, mint:

like "How to Win Friends and Influence People."

"Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket."

And they feature as their role models really great salesmen.

És persze példaképeikként

a nagy üzletembereket emlegetik.

So that's the world we're living in today.

Ilyen hát a mai világunk.

That's our cultural inheritance.

Ez a kulturális örökségünk.

Now none of this is to say that social skills are unimportant,

Ezek közül egyiket sem amiatt említettem,

merthogy ne lennének fontosak a szociális képességek,

and I'm also not calling for the abolishing of teamwork at all.

és egyáltalán nem a csapatmunka

megszüntetése mellett érvelek.

The same religions who send their sages off to lonely mountain tops

Azok a vallások, amelyek a bölcseiket kiküldik a magányos hegytetőkre,

also teach us love and trust.

szeretetet és bizalmat is hirdetnek.

And the problems that we are facing today

És a problémák, amelyekkel ma szembesülünk

in fields like science and in economics

a tudomány és gazdaság terén,

are so vast and so complex

olyan hatalmasak és összetettek,

that we are going to need armies of people coming together

hogy emberek hadainak együttműködésére lesz szükség ahhoz,

hogy megoldhassuk őket közös erőfeszítéssel.

to solve them working together.

But I am saying that the more freedom that we give introverts to be themselves,

De azt mondom, hogy minél több szabadságot engedünk az introvertáltaknak

arra, hogy önmaguk lehessenek, annál nagyobb valószínűséggel

the more likely that they are

to come up with their own unique solutions to these problems.

állnak majd elő saját egyedi megoldásaikkal ezekre a kérdésekre.

So now I'd like to share with you what's in my suitcase today.

Most akkor szeretném megosztani veletek,

hogy mi van ma a táskámban.

Guess what?

Találjtok ki! Na mi?

Books.

Könyvek.

I have a suitcase full of books.

Itt egy táska, könyvekkel tele.

Here's Margaret Atwood, "Cat's Eye."

Itt van Margaret Atwood: "Macskaszem"-e;

Here's a novel by Milan Kundera.

Itt egy novella Milan Kunderától.

And here's "The Guide for the Perplexed" by Maimonides.

És itt van "A tévelygők útmutatója"

Maimonidésztől.

But these are not exactly my books.

Ám ezek nem egészen az én könyveim.

I brought these books with me

Azért hoztam őket ma magammal,

because they were written by my grandfather's favorite authors.

mert a nagyapám kedvenc íróitól valók.

My grandfather was a rabbi

Nagyapám rabbi volt,

and he was a widower

özvegy,

who lived alone in a small apartment in Brooklyn

egyedül élt egy kis lakásban Brooklyn-ban,

that was my favorite place in the world when I was growing up,

ami a világon a legkedvencebb helyem volt gyerekkoromban,

partly because it was filled with his very gentle, very courtly presence

részben amiatt, mert érezhető volt nagyon finom, meleg jelenléte,

and partly because it was filled with books.

részben pedig azért, mert tele volt könyvekkel.

I mean literally every table, every chair in this apartment

Értem ezalatt, hogy a lakásban szó szerint minden asztal,

had yielded its original function

minden szék feladta eredeti funkcióját,

to now serve as a surface for swaying stacks of books.

hogy felszíne könyvkupacok alapjául szolgálhasson.

Just like the rest of my family,

Épp ahogy családom többi tagjának,

my grandfather's favorite thing to do in the whole world was to read.

nagyapámnak is az olvasás volt a világon a legkedvencebb elfoglaltsága.

But he also loved his congregation,

Szerette azonban a gyülekezetét is,

and you could feel this love in the sermons that he gave

amit lehetett is érezni a prédikációiban,

every week for the 62 years that he was a rabbi.

élete mind a 62 évén át, mialatt rabbi volt.

He would takes the fruits of each week's reading

Az egész hét olvasásának gyümölcsét összefogta,

and he would weave

s az ősi és humanista gondolatokat bonyolult falikárpittá szőtte.

these intricate tapestries of ancient and humanist thought.

Az emberek pedig özönlöttek mindenfelől,

And people would come from all over to hear him speak.

csak hogy hallják a beszédét.

But here's the thing about my grandfather.

Van azonban valami, amit tudni kell a nagyapámról.

A miseruhája alatt,

Underneath this ceremonial role,

he was really modest and really introverted --

nagyon szerény és igazi introvertált személyiség volt --

so much so that when he delivered these sermons,

annyira, hogy amikor vége lett a miséinek,

he had trouble making eye contact

nehezére esett szemkontaktust tartania

with the very same congregation that he had been speaking to for 62 years.

azzal a gyülekezettel,

amelynek 62 éven át beszélt.

And even away from the podium,

És még az emelvénytől távolabb is,

when you called him to say hello,

amikor üdvözölték őt,

he would often end the conversation prematurely

gyakran nagyon kurtán szakította félbe a beszélgetést,

for fear that he was taking up too much of your time.

attól való félelmében, hogy feltart valakit.

But when he died at the age of 94,

Amikor azonban 94 éves korában elhunyt,

the police had to close down the streets of his neighborhood

a rendőrség le kellett zárja a szomszédos utcákat,

to accommodate the crowd of people who came out to mourn him.

hogy az őt gyászoló tömegnek

helyet adjon.

Manapság tehát próbálok nagyapám példájából

And so these days I try to learn from my grandfather's example

meríteni a magam módján.

in my own way.

So I just published a book about introversion,

Épp most publikáltam egy könyvet az introverzióról,

and it took me about seven years to write.

ami kb. 7 évnyi írásba tellett.

And for me, that seven years was like total bliss,

Számomra ez a 7 év tökéletes áldás volt,

because I was reading, I was writing,

mert olvastam, írtam,

I was thinking, I was researching.

gondolkodtam, kutattam.

It was my version

Ez az én verzióm

of my grandfather's hours of the day alone in his library.

nagyapám magányos könytárban töltött óráira.

But now all of a sudden my job is very different,

Most azonban hirtelen nagyon más lett a feladatom,

and my job is to be out here talking about it,

mégpedig az, hogy álljak itt kint és beszéljek róla,

talking about introversion.

beszéljek az introvertáltságról.

(Laughter)

(Nevetés)

And that's a lot harder for me,

És ez sokkal nehezebb számomra,

because as honored as I am to be here with all of you right now,

mert akármennyire is megtisztelő

számomra itt lenni veletek ma,

this is not my natural milieu.

ez nem a természetes milliőm.

So I prepared for moments like these as best I could.

Úgyhogy felkészültem az ilyen pillanatokra

amennyire csak tőlem tellett.

I spent the last year practicing public speaking

Az elmúlt évet nyilvános beszéd gyakorlásával

every chance I could get.

töltöttem, ahányszor csak tehettem.

And I call this my "year of speaking dangerously."

És ezért a "veszélyes beszéd évének" nevezem.

(Laughter)

(Nevetés)

And that actually helped a lot.

És nyilvánvalóan sokat segített.

But I'll tell you, what helps even more

De elárulom azt is, hogy ami még jobban segít,

is my sense, my belief, my hope that when it comes to our attitudes

azok a megérzésem, hitem, reményem,

hogy amikor majd az introverzióval, csendességgel,

to introversion and to quiet and to solitude,

magánnyal kapcsolatos hozzáállásunkra kerül a sor,

we truly are poised on the brink on dramatic change.

igazán szándékunkban fog állni

I mean, we are.

drámai változást eszközölni. Mert szerintem már ott tartunk.

And so I am going to leave you now

Lassan búcsúzom tőletek,

with three calls for action for those who share this vision.

mégpedig 3 cselekvésre szólító felhívással,

azok felé, akik velem együtt osztjátok ezt a látásmódot:

Number one:

Az első:

Stop the madness for constant group work.

Állítsuk már meg ezt a csoportmunka-őrületet!

Just stop it.

Csak hagyjuk egyszerűen abba!

(Laughter)

(Nevetés)

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

And I want to be clear about what I'm saying,

És szeretném, ha világosan érthető lenne, amit mondok.

because I deeply believe our offices

mert komoly meggyőződésem, hogy hasznos lenne

should be encouraging casual, chatty cafe-style types of interactions --

az irodákban az alkalmi, csevegős,

kávézó-stílusú találkozások elősegítése

you know, the kind where people come together

-- tudjátok, az a fajta, amikor az emberek összejönnek

and serendipitously have an exchange of ideas.

és véletlenszerűen megoszthatják ötleteiket egymással.

That is great.

Ez klassz.

It's great for introverts and it's great for extroverts.

Ez klassz a befeléfordulók és a kifeléfordulók számára egyaránt.

But we need much more privacy and much more freedom

DE sokkal nagyobb privát térre, szabadságra,

és sokkal több autonómiára van szükségük a munkánkban.

and much more autonomy at work.

School, same thing.

Iskola, ugyanez a helyzet.

We need to be teaching kids to work together, for sure,

Persze, meg kell tanítani gyerkőceinknek azt is, hogyan működjenek együtt,

but we also need to be teaching them how to work on their own.

de azt is meg kell tanítani neki, hogyan dolgozzanak magukban!

Ez különösen fontos az extrovertált gyerekek esetében is!

This is especially important for extroverted children too.

Szükségük van arra, hogy egyedül is dolgozzanak,

They need to work on their own

because that is where deep thought comes from in part.

ti. részben innen fakadnak a mély gondolatok.

OK, a második: Menjünk ki a vadonba!

Okay, number two: Go to the wilderness.

Be like Buddha, have your own revelations.

Legyünk olyanok, mint Buddha, hadd kaphassunk saját kinyilatkoztatásokat.

I'm not saying

Nem arról beszélek,

that we all have to now go off and build our own cabins in the woods

hogy most mind induljunk azonnal, és építsünk kalyibát az erdőben,

and never talk to each other again,

és soha többé ne álljunk szóba egymással,

but I am saying that we could all stand to unplug

hanem arról, hogy mind kikapcsolhatnánk kicsit

and get inside our own heads a little more often.

a világból, hogy megnézzük mi van a fejünkben,

kicsit gyakrabban.

Number three:

Harmadik:

Take a good look at what's inside your own suitcase

Vedd szemügyre alaposan, hogy mi van a bőröndödben,

and why you put it there.

és miért is tetted bele.

So extroverts,

Szóval, kifelefordulók,

maybe your suitcases are also full of books.

lehet, hogy a ti táskáitok is könyvekkel vannak tele.

Or maybe they're full of champagne glasses or skydiving equipment.

Vagy lehet, hogy pezsgős poharakkal,

vagy ejtőernyős felszereléssel.

Whatever it is, I hope you take these things out every chance you get

Bármi legyen is az, remélem, megragadjátok az alkalmat ahányszor csak lehet,

and grace us with your energy and your joy.

és kiveszitek ami benne van, és megtiszteltek bennünket az energiátokkal és az örömötökkel!

But introverts, you being you,

De befeléfordulók, ti, ahogy vagytok,

you probably have the impulse to guard very carefully

valószínűleg az a benyomásotok, hogy nagyon

what's inside your own suitcase.

kell vigyázzatok arra, ami a táskátokban van.

And that's okay.

És ez rendjén is van.

But occasionally, just occasionally,

Ám alkalmanként, tényleg csak alkalmanként,

I hope you will open up your suitcases for other people to see,

remélem kinyitjátok majd a bőröndjeiteket, hogy mások is láthassák,

because the world needs you and it needs the things you carry.

mert a világnak szüksége van rátok, és arra is, amit ti cipeltek!

So I wish you the best of all possible journeys

Kívánom hát nektek minden utazások legjobbikát,

and the courage to speak softly.

és bátorságot ahhoz, hogy merjetek gyengéden beszélni!

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you. Thank you.

Köszönöm, Köszönöm.

(Applause)

(Taps)