The transformative power of classical music | Benjamin Zander | TED

Fordító: Gabor Javorszky Lektor: Levente Sente

Probably a lot of you know the story of the two salesmen

Valószínűleg sokatoknak ismerős a két ügynök története

who went down to Africa in the 1900s.

akik valamikor az 1900-as években Afrikába mentek.

They were sent down to find if there was any opportunity

A céljuk az volt, hogy felmérjék, vajon van-e lehetőség

cipőt eladni a helyieknek.

for selling shoes,

and they wrote telegrams back to Manchester.

Miután végeztek, írtak egy-egy telegrammot Manchesterbe.

And one of them wrote,

Az egyikük ezt írta: "A helyzet reménytelen. Stop.

"Situation hopeless. Stop. They don't wear shoes."

Nem viselnek cipőt."

And the other one wrote,

A másik pedig ezt írta: "Gyönyörű lehetőség.

"Glorious opportunity. They don't have any shoes yet."

Még egyetlen cipőjük sincsen."

(Laughter)

(Nevetés)

Now, there's a similar situation in the classical music world,

Mostanság hasonló a helyzet a klasszikus zene világában,

because there are some people who think that classical music is dying.

mert vannak emberek, akik úgy gondolják,

hogy a klasszikus zene haldoklik.

And there are some of us who think you ain't seen nothing yet.

És vagyunk egy páran, akik szerint még semmit sem láttatok.

And rather than go into statistics and trends,

És ahelyett, hogy statisztikákba és trendekbe bonyolódnánk

and tell you about all the orchestras that are closing,

és mesélnénk arról, hány zenekar szűnik meg,

and the record companies that are folding,

és hány kiadó dől be,

I thought we should do an experiment tonight.

arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy kísérletet.

Actually, it's not really an experiment, because I know the outcome.

Igazából nem is kísérlet, mert tudom az eredményét.

(Laughter)

But it's like an experiment.

De olyan, mint egy kísérlet. Namost, mielőtt --

Now, before we start --

(Nevetés)

(Laughter)

Before we start, I need to do two things.

-- mielőtt belekezdenénk, két dolgot kell még megcsinálnom.

One is I want to remind you of what a seven-year-old child

Az egyik, hogy szeretnélek benneteket emlékeztetni, hogy egy hét éves gyerek

sounds like when he plays the piano.

zongorázása milyen is.

Maybe you have this child at home.

Lehet, hogy van egy ilyen a háznál.

He sounds something like this.

Valami ilyesmi lehet.

(Music)

(Zongora)

(Music ends)

I see some of you recognize this child.

Látom néhanyan felismertétek ezt a gyereket.

Ha gyakorol egy évig és jár órákra, mostanra már nyolc éves,

Now, if he practices for a year and takes lessons, he's now eight

and he sounds like this.

(Music)

és így zongorázik.

(Zongora)

(Music ends)

He practices for another year and takes lessons -- he's nine.

Aztán gyakorol még egy évig és órákra jár, most már kilenc.

(Music)

(Zongora)

(Music ends)

Then he practices for another year and takes lessons -- now he's 10.

Majd még egy év gyakorlás és órákra járás; már tíz éves.

(Zongora)

(Music)

(Music ends)

At that point, they usually give up.

Ezen a ponton általában feladják.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

Now, if you'd waited for one more year, you would have heard this.

Ha most vártál volna még akár csak egy évet,

ezt hallottad volna:

(Music)

(Zongora)

(Music ends)

Now, what happened was not maybe what you thought,

Ami most történt, az nem biztos, hogy az, amire gondolsz,

which is, he suddenly became passionate, engaged,

ami az, hogy hirtelen szenvedélyes, elmerült,

involved, got a new teacher, he hit puberty, or whatever it is.

fókuszált, tanárt váltott, elérte a pubertás kort, vagy akármi más.

Ami történt az az, hogy az impulzusok lecsökkentek.

What actually happened was the impulses were reduced.

You see, the first time, he was playing with an impulse on every note.

Az első alkalommal, ha megfigyelitek,

minden hangjegyre jutott egy impulzus.

(Music)

(Zongora)

And the second, with an impulse every other note.

Másodjára minden második hangjegyre jutott egy impulzus.

(Music)

(Zongora)

You can see it by looking at my head.

Láthatjátok, ha a fejemet nézitek.

(Laughter)

(Nevetés)

The nine-year-old put an impulse on every four notes.

A kilenc éves... a kilenc éves

minden negyedik hangjegyre tesz impulzust.

(Zongora)

(Music)

The 10-year-old, on every eight notes.

És a tíz éves pedig minden nyolcadikra.

(Zongora)

(Music)

And the 11-year-old, one impulse on the whole phrase.

A tizenegy éves pedig egy impulzust rak egy egész tételre.

(Zongora)

(Music)

I don't know how we got into this position.

Tudom, fogalmam sincs hogyan kerültünk ebbe a pozícióba.

(Laughter)

(Nevetés)

I didn't say, "I'm going to move my shoulder over, move my body."

Nem mondtam, hogy a vállamat fogom átrakni, vagy a testemet mozdítom.

Nem... a zene tolt arrébb,

No, the music pushed me over,

which is why I call it one-buttock playing.

ezért is hívom ezt fél-fenekes játszásnak.

(Music)

(Zongora)

It can be the other buttock.

Lehet a másik fenék is.

(Zongora)

(Music)

You know, a gentleman was once watching a presentation I was doing,

Tudjátok, egy úriember nézte egy előadásomat korábban

amikor egy fiatal zongoraművésszel dolgoztam.

when I was working with a young pianist.

Egy ohioi vállalat elnöke volt.

He was the president of a corporation in Ohio.

És amikor ezzel a fiatal zongoraművésszel dolgoztam,

I was working with this young pianist, and said,

"The trouble with you is you're a two-buttock player.

azt mondtam neki, hogy "A probléma veled az, hogy két-fenekes zenész vagy.

Fél fenéken kellene játszanod."

You should be a one-buttock player."

I moved his body while he was playing.

És csak arrébb mozdítottam a testét így, miközben játszott.

And suddenly, the music took off. It took flight.

És hirtelen a zene megindult, elkezdett szárnyalni.

The audience gasped when they heard the difference.

A nézőtéren elakadt mindenkinek a lélegzete, amikor meghallották a különbséget.

Then I got a letter from this gentleman.

Nem sokkal később kaptam egy levelet ettől az úriembertől.

He said, "I was so moved.

Azt írta: "Nagyon meghatott.

Amikor visszatértem, az egész cégemet átformáltam

I went back and I transformed my entire company

into a one-buttock company."

egy fél-fenekes céggé."

(Laughter)

(Nevetés)

Now, the other thing I wanted to do is to tell you about you.

A másik dolog, amit meg szeretnék tenni, hogy mesélek nektek rólatok.

Azt hiszem 1 600-an ültök itt.

There are 1,600 people, I believe.

My estimation is that probably 45 of you

Becslésem szerint körülbelül 45-en

are absolutely passionate about classical music.

abszolút szenvedélyesek vagytok a klasszikus zene iránt.

You adore classical music. Your FM is always on that classical dial.

Imádjátok a klasszikus zenét. A rádiótok mindig olyan csatornán áll.

You have CDs in your car, and you go to the symphony,

Ilyen CD-k vannak az autóitokban, és hangversenyekre jártok.

your children are playing instruments.

A gyerekeitek játszanak valamilyen hangszeren.

Nem is tudjátok elképzelni az életet klasszikus zene nélkül.

You can't imagine your life without classical music.

That's the first group, quite small.

Ez az első csoport; egy meglehetősen kicsi csoport.

Then there's another bigger group.

Ott van viszont a másik, nagyobb csoport.

The people who don't mind classical music.

Ezeket az embereket nem zavarja a klasszikus zene.

(Laughter)

(Nevetés)

You know, you've come home from a long day,

Tudjátok, hazajöttök egy hosszú napról

and you take a glass of wine, and you put your feet up.

egy pohár bort töltötök magatoknak, feltesziket a lábatokat.

A little Vivaldi in the background doesn't do any harm.

Egy kis Vivaldi a háttérben senkinek sem árt.

(Nevetés)

That's the second group.

Ez a második csoport.

Now comes the third group:

Most jön a harmadik csoport.

people who never listen to classical music.

Ők azok, akik soha nem hallgatnak klasszikus zenét.

Egyszerűen nem része az életüknek.

It's just simply not part of your life.

You might hear it like second-hand smoke at the airport ...

Néha hallhatják valahogy úgy, mint a reptereken a passzív dohányzás, de --

(Nevetés)

(Laughter)

-- and maybe a little bit of a march from "Aida"

-- és talán egy kevés induló az Aidából

amikor beléptek a terembe. De ezen kívül soha nem hallják.

when you come into the hall.

But otherwise, you never hear it.

That's probably the largest group.

Ez talán a legnagyobb csoport az összes közül.

És végül van egy nagyon pici csoport.

And then there's a very small group.

These are the people who think they're tone-deaf.

Ők úgy gondolják, hogy botfülük van.

Lenyűgöző, milyen sokan gondolják azt, hogy botfülük van.

Amazing number of people think they're tone-deaf.

Actually, I hear a lot, "My husband is tone-deaf."

Nagyon sokszor hallom, hogy "A férjem botfülű."

(Laughter)

(Nevetés)

Actually, you cannot be tone-deaf.

Tulajdonképpen nem is lehetsz botfülű. Senki sem az.

Nobody is tone-deaf.

Ha botfülű lennél, nem tudnál sebességet váltani

If you were tone-deaf, you couldn't change the gears

on your car, in a stick shift car.

az autódban, ha manuális váltós.

You couldn't tell the difference between

Nem hallanád a különbséget

somebody from Texas and somebody from Rome.

egy texasi és egy római beszéde között.

És a telefon. A telefon. Ha édesanyád hív

And the telephone. The telephone.

If your mother calls

on the miserable telephone, she calls and says, "Hello,"

azon a szerencsétlen telefonon, hív, és azt mondja "Szia,"

you not only know who it is, you know what mood she's in.

nem csak hogy tudod, hogy ki hívott, de azt is, hogy milyen passzban van.

You have a fantastic ear. Everybody has a fantastic ear.

Fantasztikus fületek van. Mindenkinek fantasztikus füle van.

So nobody is tone-deaf.

Tehát senki sem botfülű.

But I tell you what.

De mondok valamit. Nem működik, ha csak én beszélek erről végig

It doesn't work for me to go on with this thing,

with such a wide gulf between those who understand,

miközben egy hatalmas szakadék van azok között, akik megértik,

love and are passionate about classical music,

szeretik és szenvedélyesek a klasszikus zenével kapcsolatban,

és azok között, akiknek semmi kapcsolatuk nincs vele.

and those who have no relationship to it at all.

The tone-deaf people, they're no longer here.

A botfülű emberek már nincsenek itt.

De még a többi kategória között is túl széles a szakadék.

But even between those three categories,

it's too wide a gulf.

So I'm not going to go on until every single person in this room,

Tehát nem fogok elmenni innen, amíg minden egyes ember ebben a teremben,

az alsó szinten és Aspenben, és bárki más, aki látja ezt,

downstairs and in Aspen, and everybody else looking,

will come to love and understand classical music.

meg nem szereti és meg nem érti a klasszikus zenét.

Szóval a mai nap ezt fogjuk tenni.

So that's what we're going to do.

Now, you notice that there is not the slightest doubt in my mind

Namost, észrevehetitek, hogy semmi kétség nincs a fejemben arról

that this is going to work, if you look at my face, right?

hogy ez működni fog, ha belenéztek az arcomba, ugye?

It's one of the characteristics of a leader that he not doubt

Ez az egyik jellemzője a vezetőnek, hogy nem kételkedik

for one moment the capacity of the people he's leading

egyetlen másodpercre sem az általa vezetett emberek képességeiben

to realize whatever he's dreaming.

hogy elérjék, amit megálmodott.

Képzeljétek el mi lett volna, ha Martin Luther King ezt mondta volna: "Van egy álmom.

Imagine if Martin Luther King had said, "I have a dream.

Of course, I'm not sure they'll be up to it."

Persze nem vagyok biztos benne, hogy készek rá."

(Nevetés)

(Laughter)

All right. So I'm going to take a piece of Chopin.

Rendben. Akkor rögtön egy Chopin részlettel kezdek.

This is a beautiful prelude by Chopin.

Ez egy gyönyörű nyitány Chopintól. Néhányan ismerni fogjátok.

Some of you will know it.

(Music)

(Zene)

Tudjátok szerintem mi történt a teremben?

Do you know what I think probably happened here?

When I started, you thought, "How beautiful that sounds."

Amikor elkezdtem, azt gondoltátok, "Milyen szép is ez a zene."

(Zene)

(Music)

"I don't think we should go to the same place

"Nem biztos, hogy ugyanoda kellene mennünk

az idei nyaralásunkra, ahol tavaly voltunk."

for our summer holidays next year."

(Nevetés)

(Laughter)

It's funny, isn't it?

Ez így vicces, nemde? Vicces, hogy ezek a gondolatok

It's funny how those thoughts kind of waft into your head.

valahogyan bekúsznak a fejedbe.

Aztán persze --

And of course --

(Taps)

(Applause)

Of course, if the piece is long and you've had a long day,

-- persze ha a darab elég hosszú, és előtte is hosszú napotok volt,

you might actually drift off.

lehet hogy akár el is bóbiskoltok.

Then your companion will dig you in the ribs

A párotok majd oldalba bök

and say, "Wake up! It's culture!" And then you feel even worse.

és azt mondja, "Ne aludj el! Ez kultúra!" Ettől még rosszabbul érzitek magatokat.

(Laughter)

De megfordult már a fejetekben, hogy az ok, ami miatt álmosnak érzitek magatokat

But has it ever occurred to you that the reason you feel sleepy

in classical music is not because of you, but because of us?

klasszikus zenék alatt az nem miattatok van, hanem miattunk?

Did anybody think while I was playing,

Volt-e bárki, aki azon gondolkodott, miközben játszottam, hogy

"Why is he using so many impulses?"

"Miért használ annyi impulzust?"

If I'd done this with my head you certainly would have thought it.

Ha ezt csináltam volna a fejemmel, akkor biztosan eszetekbe jutott volna.

(Music)

(Zene)

(Music ends)

Az életetek hátralevő részében minden alkalommal amikor klasszikus zenét hallgattok,

And for the rest of your life, every time you hear classical music,

képesek lesztek eldönteni, hogy vajon halljátok-e az impulzusokat.

you'll always be able to know if you hear those impulses.

Nézzük akkor, hogy mi is történik itt.

So let's see what's really going on here.

Van egy H hangunk. Ez a H. A következő hang a C.

We have a B. This is a B.

The next note is a C.

And the job of the C is to make the B sad.

A C feladata, hogy a H-t elszomorítsa. És meg is teszi, nem igaz?

And it does, doesn't it?

(Nevetés)

(Laughter)

Composers know that.

A zeneszerzők tudják, hogyha szomorú zenét szeretnének

If they want sad music, they just play those two notes.

akkor csak ezt a kettő hangot játsszák.

(Zene)

(Music)

But basically, it's just a B, with four sads.

De alapjában véve ez csak egy H, négy szomorúval kiegészítve.

(Laughter)

(Nevetés)

Now, it goes down to A.

Most pedig lemegy A-ba. Majd G-be, utána F-be.

Now to G.

And then to F.

So we have B, A, G, F.

Tehát van már H, A, G és F hangunk. És ha van H, A, G, F hangunk,

And if we have B, A, G, F,

what do we expect next?

mit is várunk ezután? Oh, lehet hogy mázli volt az egész.

(Music)

That might have been a fluke.

Let's try it again.

Próbáljuk meg még egyszer. Ó, a TED kórus.

(Music)

Oh, the TED choir.

(Laughter)

(Nevetés)

Feltünt, hogy senki sem botfülű, ugye? Senki!

And you notice nobody is tone-deaf, right?

Nobody is.

Tudjátok minden egyes falu Bangladesh-ben

You know, every village in Bangladesh

és minden falucska Kínában. Mindenki ismeri:

and every hamlet in China -- everybody knows:

da, da, da, da -- da.

♪ da, da, da, da -- da ♪. Mindenki tudja, hogy oda egy E-t vár.

Everybody knows, who's expecting that E.

Chopin viszont nem akarta ott elérni az E-t,

Chopin didn't want to reach the E there,

because what will have happened?

mert akkor mi történt volna? Vége az egésznek, mint Hamletnek.

It will be over, like Hamlet. Do you remember?

Emlékeztek a Hamletre? Első felvonás harmadik jelenet:

Act One, scene three,

he finds out his uncle killed his father.

rájön, hogy a nagybátyja ölte meg az apját.

Ha visszaidézítek, folyamatosan odamegy a nagybátyjához

He keeps on going up to his uncle and almost killing him.

és majdnem megöli. Majd visszahátrál

majd megint odamegy hozzá, és megint majdnem megöli.

And then he backs away, he goes up to him again, almost kills him.

A kritikusoknak, akik mind a hátsó sorban ülnek,

The critics sitting in the back row there,

van véleményük, úgyhogy azt mondják, "Hamlet egy halogató."

they have to have an opinion, so they say, "Hamlet is a procrastinator."

(Nevetés)

Vagy ezt: "Hamletnek Ödipusz komplexusa van."

Or they say, "Hamlet has an Oedipus complex."

No, otherwise the play would be over, stupid.

Nem, ha nem hátrálna meg, a színdarabnak vége lenne, ami hülyeség.

(Laughter)

Ezért rakta bele Shakespeare mindazt a cuccot a Hamletbe.

That's why Shakespeare puts all that stuff in Hamlet --

Ophelia going mad, the play within the play,

Mint például amikor Ophélia megőrül, majd a színjáték a színjátékban,

and Yorick's skull, and the gravediggers.

Yorick koponyája és a sírásók.

That's in order to delay --

Ez mind azért van, hogy késleltesse az ötödik felvonásig a nagybátyja halálát.

until Act Five, he can kill him.

Ugyanez a helyzet Chopinnal. Majdnem eléri az E hangot,

It's the same with the Chopin.

He's just about to reach the E,

and he says, "Oops, better go back up and do it again."

majd így szól, "Hoppá, jobb lesz hátrálni, és megint elkezdeni."

Úgyhogy megint megteszi.

So he does it again.

Now, he gets excited.

(Music)

Most izgatottá válik -- ez az izgatottság,

That's excitement, don't worry about it.

nektek nem kell törődni ezzel.

Now, he gets to F-sharp, and finally he goes down to E,

Most felmegy az F keresztig, majd végül le az E-re,

de ez a rossz akkord. Amit ő keres az

but it's the wrong chord --

because the chord he's looking for is this one,

ez... és e helyett pedig ezt csinálja.

and instead he does ...

Ez az, amit úgy hívunk, hogy csalfa ütem, mert becsap minket.

Now, we call that a deceptive cadence,

because it deceives us.

I tell my students, "If you have a deceptive cadence,

Mindig elmondom a tanítványaimnak, hogy "Ha van egy csalfa ütemünk,

ügyelj rá, hogy felhúzd a szemöldökeid, mert akkor mindenki tudni fogja."

raise your eyebrows, and everybody will know."

(Nevetés)

(Laughter)

(Applause)

(Taps)

Right.

Rendben, szóval eljut az E-ig, de rossz akkordban.

He gets to E, but it's the wrong chord.

Most megpróbálja megint az E-t. Ez az akkord sem jó ide.

Now, he tries E again.

That chord doesn't work.

Most megint megpróbálja. Ez sem működik.

Now, he tries the E again. That chord doesn't work.

Now, he tries E again, and that doesn't work.

Megint megpróbálja az E-t, és az sem működik.

And then finally ...

Amíg aztán végül...

Volt az első sorban egy úr, aki hümmögött egyet.

There was a gentleman in the front row who went, "Mmm."

(Laughter)

It's the same gesture he makes when he comes home

Ugyanaz a gesztus, amit akkor csinál, amikor hazaér

egy hosszú nap után, kiveszi az autóból a kulcsot, és így szól:

after a long day, turns off the key in his car and says,

"Aah, I'm home."

"Aaah, végre itthon." Mert mindannyian tudjuk hogy hol van az otthonunk.

Because we all know where home is.

So this is a piece which goes from away to home.

Ez egy olyan darab, ami elmegy otthonról.

I'm going to play it all the way through and you're going to follow.

Végig fogom nektek játszani

ti pedig követni fogjátok. H, C, H, C, H, C, H --

B, C, B, C, B, C, B --

down to A, down to G, down to F.

le az A-ra, le a G-re, majd le az F-re.

Almost goes to E, but otherwise the play would be over.

Majdnem eljut az E-re, mert egyébként vége lenne a darabnak.

He goes back up to B, he gets very excited.

Majd visszatér a H-hoz. Nagyon izgatott lesz. Felmegy az F keresztig. Majd az E-hez.

Goes to F-sharp. Goes to E.

A rossz akkord. Ez is a rossz akkord. Ez is a rossz akkord.

It's the wrong chord. It's the wrong chord.

And finally goes to E, and it's home.

Míg végül eléri az E-t, és otthon van.

And what you're going to see is one-buttock playing.

Amit látni fogtok az - fél-fenekes zenejátszás.

(Nevetés)

(Laughter)

Because for me, to join the B to the E,

Nekem ahhoz, hogy a H-t az E-hez kapcsoljam,

I have to stop thinking about every single note along the way,

nem szabad az összes hangjegyen gondolkodni, ami a kettő között van,

és el kell kezdenem a hosszú-hosszú úton gondolkodni, ami H és E között húzódik.

and start thinking about the long, long line from B to E.

You know, we were just in South Africa, and you can't go to South Africa

Tudjátok, nemrég voltunk Dél-Afrikában, és nem is tudsz úgy elmenni Dél-Afrikába

hogy ne jutna eszedbe az, hogy Mandela 27 évet töltött börtönben.

without thinking of Mandela in jail for 27 years.

What was he thinking about? Lunch?

Min gondolkodott? Ebéden?

No, he was thinking about the vision for South Africa

Nem... álmokról gondolkodott, hogy mi lehetne Dél-Afrikából

and for human beings.

és az emberekből. Ez az, ami őt fenntartotta --

This is about vision. This is about the long line.

ez a vízióról szól, a hosszú vonalról.

Like the bird who flies over the field

Mint a madár, ami a mezők felett repül

and doesn't care about the fences underneath, all right?

és nem érdekli az alatta levő kerítések hada, igaz?

So now, you're going to follow the line all the way from B to E.

Szóval most követni fogjátok a vonalat a H-tól egészen az E-ig.

And I've one last request before I play this piece all the way through.

És egyetlen kérésem van hozzátok, mielőtt lejátszom ezt a darabot végig.

Would you think of somebody who you adore,

Gondoljatok valakire, akit imádtok, aki már nincs jelen!

who's no longer there?

Egy imádott nagymama, szerető,

A beloved grandmother, a lover --

somebody in your life who you love with all your heart,

valaki az életetekben, akit teljes szívetekből szerettek,

de már nincsen veletek.

but that person is no longer with you.

Bring that person into your mind,

Idézzétek fel őt az emlékeitekben, és ezzel egyidőben

and at the same time,

kövessétek a vonalat a B-től egészen az E-ig,

follow the line all the way from B to E,

and you'll hear everything that Chopin had to say.

és hallani fogtok mindent, amit Chopin mondani akart.

(Zene)

(Music)

(Music ends)

(Applause)

(Taps)

Namost, bizonyára azon gondolkoztok,

Now, you may be wondering --

(Applause)

bizonyára azon gondolkodtok, hogy én miért tapsolok.

(Applause ends)

You may be wondering why I'm clapping.

Well, I did this at a school in Boston

Nos, ezt egy bostoni iskolában megtettem

with about 70 seventh graders, 12-year-olds.

körülbelül 70 hetedik osztályossal -- 12 évesekkel.

I did exactly what I did with you,

És pontosan azt tettem velük, mint most veletek, és elmondtam nekik

and I explained the whole thing.

majd elmagyaráztam nekik az egészet.

A végén megőrültek, és tapsoltak. Tapsoltak!

At the end, they went crazy, clapping.

I was clapping. They were clapping.

Én is tapsoltam, ők is tapsoltak.

Finally, I said, "Why am I clapping?"

Majd megkérdeztem, hogy "Én miért tapsolok?"

And one of them said, "Because we were listening."

Az egyik kisgyerek pedig így szólt, "Mert figyeltünk."

(Nevetés)

(Laughter)

Think of it. 1,600 people, busy people,

Gondoljatok bele. 1600 ember, elfoglalt ember,

akik mindenféle dolgokkal foglalkoznak.

involved in all sorts of different things,

listening, understanding and being moved

Figyelnek, megértik, és hagyják magukat meghatni egy Chopin darab által.

by a piece by Chopin.

Now, that is something.

Ez ám a nemsemmi.

Am I sure that every single person followed that,

Biztos lehetek abban, hogy minden egyes ember követte,

understood it, was moved by it?

megértette és meghatódott? Nem, természetesen nem lehetek ebben biztos.

Of course, I can't be sure.

But I'll tell you what happened to me in Ireland

De elmesélem velem mi történt.

Írországban voltam a zavargások idején 10 évvel korábban,

during the Troubles, 10 years ago,

and I was working with some Catholic and Protestant kids

és együtt dolgoztam Katolikus és Protestáns gyerekekkel

on conflict resolution.

konfliktuskezelés témában. És ezt megcsináltam velük is.

And I did this with them --

a risky thing to do, because they were street kids.

Merész dolog volt, mert utcán nevelkedtek.

Másnap reggel egyikőjük odajött hozzám, és azt mondta,

And one of them came to me the next morning

and he said,

"You know, I've never listened to classical music in my life,

"Tudja, sosem hallgattam még klasszikus zenét,

but when you played that shopping piece ..."

de amikor lejátszotta azt a Shopping darabot..."

(Nevetés)

(Laughter)

He said, "My brother was shot last year and I didn't cry for him.

Azt mondta, "A testvéremet lelőtték tavaly, és nem sírtam érte.

But last night, when you played that piece,

De tegnap este, amikor játszotta azt a darabot,

he was the one I was thinking about.

ő volt az, akire gondoltam.

And I felt the tears streaming down my face.

És éreztem, ahogy a könnyek lecsordulnak az arcomon.

And it felt really good to cry for my brother."

És tudja, nagyon jól esett, hogy sírtam a testvéremért."

So I made up my mind at that moment

Abban a pillanatban meggondoltam magam,

mert ezek szerint a klasszikus zene mindenkié. Mindenkié.

that classical music is for everybody.

Everybody.

Now, how would you walk --

Hogyan sétálnátok -- mert tudjátok

my profession, the music profession doesn't see it that way.

a szakmám, a zenei szakma nem így gondolkodik.

They say three percent of the population likes classical music.

Azt mondják hogy a népesség 3 százaléka szereti a klasszikus zenét.

Ha csak fel tudnánk tornászni ezt 4 százalékra, megoldódna minden problémánk.

If only we could move it to four percent, our problems would be over.

(Laughter)

How would you walk? How would you talk? How would you be?

Azt mondom, "Hogyan sétálnál? Hogy beszélnél? Hogyan léteznél,

ha úgy gondolnád, hogy a a népesség 3 százaléka szereti a klasszikus zenét?

If you thought, "Three percent of the population likes classical music,

if only we could move it to four percent."

Ha csak 4 százalékra tudnánk növelni. Hogy járnál?

How would you walk or talk? How would you be?

Hogy beszélnél? Hogy éreznéd magad

If you thought, "Everybody loves classical music --

ha azt gondolnád, hogy mindenki szereti a klasszikus zenét --

csak még nem tudnak róla."

they just haven't found out about it yet."

(Nevetés)

See, these are totally different worlds.

Ezek teljesen más világok.

Now, I had an amazing experience.

Volt lenyűgöző élményem is. 45 éves voltam,

I was 45 years old,

akkor már 20 éve voltam karmester, és hirtelen rájöttem valamire.

I'd been conducting for 20 years,

and I suddenly had a realization.

The conductor of an orchestra doesn't make a sound.

A karmester egy hangot nem ad ki.

My picture appears on the front of the CD --

Az én képen van a CD-n --

(Nevetés)

(Laughter)

But the conductor doesn't make a sound.

-- de a karmester egy hangot nem ad ki.

He depends, for his power,

Ő az erejétől függ, a képességétől, hogy más embereket erőssé tesz.

on his ability to make other people powerful.

Az mindent megváltoztatott nekem. Teljesen élet-változtató volt.

And that changed everything for me.

It was totally life-changing.

People in my orchestra said,

Az emberek a zenekaromban odajöttek hozzám, és megkérdezték,

"Ben, what happened?" That's what happened.

"Ben, mi történt?" Ez történt.

Rájöttem, hogy az én dolgom az, hogy más emberekben felébresszem a lehetőséget.

I realized my job was to awaken possibility in other people.

Természetesen tudni akartam, hogy vajon ezt tettem-e.

And of course, I wanted to know whether I was doing that.

Tudjátok hogy kell kideríteni? Belenéztek a szemekbe.

How do you find out?

You look at their eyes.

Ha ragyognak a szemek, tudjátok, hogy helyes úton vagytok.

If their eyes are shining, you know you're doing it.

You could light up a village with this guy's eyes.

Egy egész falut ki tudnánk világítani ennek a pasasnak a szemeivel.

(Nevetés)

(Laughter)

Right. So if the eyes are shining, you know you're doing it.

Szóval ha ragyognak a szemek, tudod, hogy jól csinálod.

Ha a szemek nem ragyognak, akkor feltehetsz egy kérdést.

If the eyes are not shining, you get to ask a question.

A kérdés pedig így hangzik:

And this is the question:

Ki vagyok én, hogy a zenekarom szemei nem csillognak?

who am I being

that my players' eyes are not shining?

We can do that with our children, too.

Meg tudjuk tenni a gyerekeinkkel is.

Who am I being,

Ki vagyok én, hogy nem ragyognak a gyerekeim szemei?

that my children's eyes are not shining?

That's a totally different world.

Teljesen más világ.

Now, we're all about to end this magical, on-the-mountain week,

Nos, nemsokára vége van ennek a varázslatos hegyen töltött hétnek,

we're going back into the world.

és visszamegyünk a világba lassan.

And I say, it's appropriate for us to ask the question,

Azt mondom, hogy helyes most feltennünk a következő kérdést:

who are we being as we go back out into the world?

Kik vagyunk mi, ahogyan visszatérünk a világba?

And you know, I have a definition of success.

Tudjátok van egy definícióm a sikerre.

For me, it's very simple.

Nekem ez nagyon egyszerű. Nem gazdagságról, hírnévről vagy hatalomról szól.

It's not about wealth and fame and power.

Inkább arról, hogy hány csillogó szem van körülöttem.

It's about how many shining eyes I have around me.

So now, I have one last thought,

Van egy utolsó gondolatom, ami pedig az,

which is that it really makes a difference what we say --

hogy nagyon is sokat számít az, hogy mit mondunk.

A szavak, amik elhagyják a szánkat.

the words that come out of our mouth.

Ezt egy hölgytől tanultam meg, aki túlélte Auschwitzet,

I learned this from a woman who survived Auschwitz,

one of the rare survivors.

egyike a ritka túlélőknek.

She went to Auschwitz when she was 15 years old.

15 évesen került Auschwitzbe,

And ...

az öccse akkor 8 éves volt, a szüleiket elvesztették.

And her brother was eight,

and the parents were lost.

And she told me this, she said,

És ez a hölgy elmesélte nekem, azt mondta,

"We were in the train going to Auschwitz,

"Az Auschwitzba tartó vonaton voltunk, amikor lenéztem,

and I looked down and saw my brother's shoes were missing.

és láttam, hogy hiányzik az öcsém egyik cipője."

I said, 'Why are you so stupid, can't you keep your things together

Rámordultam, "Miért vagy ennyire hülye, nem tudsz vigyázni a dolgaidra,

for goodness' sake?'"

az isten verje meg?!" -- ahogyan csak egy nővér tud

The way an elder sister might speak to a younger brother.

egy öccsel beszélni.

Sajnos, ez volt az utolsó dolog, amit mondhatott neki,

Unfortunately, it was the last thing she ever said to him,

mert soha nem látta azután. Nem élte túl.

because she never saw him again.

He did not survive.

And so when she came out of Auschwitz, she made a vow.

Amikor kijött Auschwitzből, esküt tett.

She told me this.

Elmondta nekem. Azt mondta, "Kiléptem Auscwitzből az életbe,

She said, "I walked out of Auschwitz into life

és tettem egy esküt. Az eskü pedig az volt, hogy soha nem mondok semmit

and I made a vow.

And the vow was,

"I will never say anything that couldn't stand as the last thing I ever say."

ami nem állná meg a helyét mint egy utolsó dolog, amit valaha is mondok."

Mi meg tudjuk ezt tenni? Nem. És bebizonyíthatjuk ennek ellenkezőjét magunknak

Now, can we do that? No.

And we'll make ourselves wrong and others wrong.

és másoknak is. De ez egy lehetőség, amivel élhetünk. Köszönöm.

But it is a possibility to live into.

Thank you.

(Applause)

(Taps)

Shining eyes.

Ragyogó szemek, ragyogó szemek.

(Applause)

Shining eyes.

(Applause)

Thank you, thank you.

Köszönöm, köszönöm.

(Zene)