Eman Mohammed: The courage to tell a hidden story

Fordító: Kinga Bajka Lektor: Tibor Cseri

When I turned 19, I started my career

19 éves koromban kezdődött a karrierem,

as the first female photojournalist

mint az első női fotóriporter

in the Gaza Strip, Palestine.

a Gázai övezetben, Palesztinában,

My work as a woman photographer

Női fotósként a munkám

was considered a serious insult

súlyosan sértette

to local traditions,

a helyi hagyományokat

and created a lasting stigma

és maradandó bélyeget nyomott

for me and my family.

rám és családomra.

The male-dominated field made my presence

A férfiak által uralt területen

egyáltalán nem láttak engem szívesen.

unwelcome by all possible means.

They made clear that a woman

Tudomásomra hozták, hogy egy nő

must not do a man's job.

nem végezheti a férfi munkáját.

Photo agencies in Gaza refused to train me

A gázai fotóügynökségek nem képeztek tovább engem

because of my gender.

a nemem miatt.

The "No" sign was pretty clear.

A "Nem" jel egyértelmű volt.

Three of my colleagues

Három kollégám

went as far as to drive me to an open air strike area

arra is képes volt, hogy kivigyen engem egy nyílt légitámadás területére,

where the explosion sounds

ahol mást nem hallottam,

were the only thing I could hear.

csupán a robbanások hangját.

Dust was flying in the air,

Porral volt tele a levegő

and the ground was shaking like a swing beneath me.

és a föld remegett alattam.

I only realized we weren't there to document the event

Csak akkor jöttem rá, hogy nem eseményeket dokumentálni mentünk oda,

when the three of them got back into the armored Jeep

amikor hárman visszaültek a páncélautóba

and drove away, waving and laughing,

és elmentek, miközben integettek és nevettek,

leaving me behind in the open air strike zone.

engem pedig otthagytak a nyílt támadás területén.

For a moment, I felt terrified,

Egy pillanatra kétségbe estem,

humiliated, and sorry for myself.

megalázva éreztem és sajnáltam magam.

My colleagues' action was not

A kollégáim tette nem az egyetlen

the only death threat I have received,

halálos fenyegetés volt, amit kaptam,

but it was the most dangerous one.

de a legveszélyesebbnek bizonyult.

The perception of women's life in Gaza

A felfogás az, hogy a gázai nők élete

is passive.

passzív.

Until a recent time, a lot of women were not allowed

Mostanáig nagyon sok nőnek nem volt megengedett,

to work or pursue education.

hogy dolgozzon vagy továbbtanuljon.

At times of such doubled war including

E kettős háború idején, beleértve

both social restrictions on women

a szociális megszorításokat a nőkre nézve

and the Israeli-Palestinian conflict,

és az izraeli-palesztin konfliktust,

women's dark and bright stories were fading away.

a nők sötét és derűs történetei feledésbe merültek.

To men, women's stories were seen

A férfiak a nők történeteit

as inconsequential.

jelentéktelennek látták.

I started paying closer attention

Kezdtem jobban odafigyelni

to women's lives in Gaza.

a gázai nők életére.

Because of my gender, I had access

Nememnek köszönhetően bejuthattam

to worlds where my colleagues were forbidden.

olyan világokba, ahonnan kollégáim ki voltak tiltva.

Beyond the obvious pain and struggle,

A nyilvánvaló fájdalmon és küszködésen kívül

there was a healthy dose

volt egészséges mennyiségű

of laughter and accomplishments.

nevetés és eredményesség is.

In front of a police compound in Gaza City

Gáza városban, egy rendőrségi épület előtt,

during the first war in Gaza,

ez első gázai háború idején,

an Israeli air raid managed to destroy the compound

egy izraeli légitámadás szétrombolta az épületet

and break my nose.

és eltörte az orromat.

For a moment, all I saw was white, bright white,

Egy pillanatra semmit nem láttam csupán fehérséget, fényes fehérséget,

like these lights.

mint ezek a fények.

I thought to myself I either got blind

Arra gondoltam, hogy vagy megvakultam

or I was in heaven.

vagy a mennyországba kerültem.

By the time I managed to open my eyes,

Amikor sikerült kinyitni a szememet,

I had documented this moment.

ezt a pillanatot örökítettem meg.

Mohammed Khader, a Palestinian worker

Mohammed Khader, egy palesztin munkás,

who spent two decades in Israel,

aki két évtizedet töltött Izraelben,

as his retirement plan,

nyugdíjas éveire készülvén

he decided to build a four-floor house,

úgy döntött, hogy épít egy négyszintes lakást.

only by the first field operation at his neighborhood,

Csakhogy a környéken történt első bevetés alkalmával

the house was flattened to the ground.

a háza a földig lett rombolva.

Nothing was left but the pigeons he raised

Semmi nem maradt, csupán a galambok, amiket felnevelt

and a jacuzzi, a bathtub

és egy jacuzzi, egy kád,

that he got from Tel Aviv.

amit Tel-Avivból kapott.

Mohammed got the bathtub

Mohammed kitette a kádat

on the top of the rubble

a törmelék tetejére

and started giving his kids

és elkezdte gyerekeit pezsgőfürdőben

an every morning bubble bath.

fürdetni minden reggel.

My work is not meant to hide the scars of war,

A munkám célja nem az, hogy elrejtsem a háborús sebeket

but to show the full frame

hanem, hogy teljes képet adjak

of unseen stories of Gazans.

a gázaiak nem látott történeteiről.

As a Palestinian female photographer,

Palesztin női fotósként

the journey of struggle, survival and everyday life

a küzdelem, a túlélési harc és a mindennapi élet

has inspired me to overcome the community taboo

arra inspirált, hogy legyőzzem a közösség tabuját

and see a different side of war and its aftermath.

és a háború és az azt követő időszak egy másik oldalát lássam.

I became a witness with a choice:

Szemtanú lettem és volt választási lehetőségem:

to run away or stand still.

elmenekülök vagy ott maradok.

Thank you.

Köszönöm.

(Taps)

(Applause)