Alison Killing: There’s a better way to die, and architecture can help

Fordító: Lili Pinter Lektor: Paula Puskadi

I'd like to tell you a story about death and architecture.

Szeretnék elmondani egy történetet a halálról és építészetről.

A hundred years ago, we tended to die of infectious diseases like pneumonia,

100 évvel ezelőtt a fertőző betegségek, mint például a tüdőgyulladás, ha elkaptuk,

that, if they took hold, would take us away quite quickly.

gyorsan a halálunkat okozva vittek el minket.

We tended to die at home, in our own beds, looked after by family,

A halál egyedül ért utol minket, a saját ágyunkban a családunkkal körülvéve,

although that was the default option

de ez volt a rosszabb alternatíva,

because a lot of people lacked access to medical care.

mert sokaknak nem volt hozzáférése egészségügyi ellátáshoz.

And then in the 20th century a lot of things changed.

A 20. században sok minden megváltozott.

We developed new medicines like penicillin

Úgy gyógyszereket fejlesztettünk,

so we could treat those infectious diseases.

mint a penicillin, a fertőző betegségek gyógyítására.

New medical technologies like x-ray machines were invented.

Új egészségügyi technológiákat, például röntgent, találtunk fel.

And because they were so big and expensive,

De ezek nagyok voltak és drágák,

we needed large, centralized buildings to keep them in,

így szükségünk lett központi, nagy tároló épületekre,

and they became our modern hospitals.

ezeket hívjuk ma modern kórházaknak.

After the Second World War,

A II. Világháború után

a lot of countries set up universal healthcare systems

egyetemes egészségügyi rendszert épített ki sok ország,

so that everyone who needed treatment could get it.

így mindenki hozzájárulhatott egészségügyi ellátáshoz.

The result was that lifespans extended from about 45 at the start of the century

Az eredmény az lett, hogy a század elején az élettartam 45-ről

to almost double that today.

majdnem a duplájára nőtt mára.

The 20th century was this time of huge optimism about what science could offer,

A 20.század tele volt optimizmussal, hogy a tudomány mi mindent hozhat,

but with all of the focus on life, death was forgotten,

de a középpontban az élet állt, a halál elfelejtődött, úgy is, amikor

even as our approach to death changed dramatically.

a halálhoz való közeledésünk drámaian megváltozott.

Now, I'm an architect,

Én egy építész vagyok

and for the past year and a half I've been looking at these changes

és az elmúlt másfél évet a változások kutatásával töltöttem,

and at what they mean for architecture related to death and dying.

és azzal, hogy hogyan függ össze az építészet a halállal.

We now tend to die of cancer and heart disease,

Most a halálunkat rák és szívproblémák okozzák, ami azt jelenti,

and what that means is that many of us will have a long period of chronic illness

hogy sokan fogunk hosszas, krónikus betegségtől szenvedni

at the end of our lives.

az életük végén.

During that period,

Az alatt az idő alatt

we'll likely spend a lot of time in hospitals and hospices and care homes.

rengeteg időt fogunk tölteni kórházakban, és öregotthonokban.

Now, we've all been in a modern hospital.

Mindenki járt már egy modern kórházban,

You know those fluorescent lights and the endless corridors

és látta a fluoreszkáló fényeket a végtelen folyosókat,

and those rows of uncomfortable chairs.

és a kényelmetlen székek sorait.

Hospital architecture has earned its bad reputation.

A kórház építészet elnyerte a rossz hírnevét.

But the surprising thing is, it wasn't always like this.

De a meglepő az, hogy ez nem volt mindig így.

This is L'Ospedale degli Innocenti, built in 1419 by Brunelleschi,

1419-ben Brunelleschi, korának egyik híres és legbefolyásosabb építésze,

who was one of the most famous and influential architects of his time.

megépítette az Ospedale degli Inoccenti-t.

And when I look at this building and then think about hospitals today,

A mai kórházakra gondolva ránézek erre az épületre,

what amazes me is this building's ambition.

és ami leginkább lenyűgöz engem az az épületnek a törekvése.

It's just a really great building.

Mert ez egy nagyszerű építmény.

It has these courtyards in the middle

Középen udvarokkal van tele,

so that all of the rooms have daylight and fresh air,

így minden szoba kap napsütést és friss levegőt,

and the rooms are big and they have high ceilings,

a szobák tágasak, magas belmagassággal,

so they just feel more comfortable to be in.

ami egy kényelmes teret teremt.

And it's also beautiful.

Gyönyörű épület.

Somehow, we've forgotten that that's even possible for a hospital.

A lehetőség, hogy mi építhetünk egy ilyen kórházat, el lett felejtve.

Now, if we want better buildings for dying, then we have to talk about it,

Na most ha jobb épületekben akarunk meghalni akkor beszélnünk kell róla,

but because we find the subject of death uncomfortable,

de kényelmetlennek találjuk a halál témáját,

we don't talk about it,

így nem beszélünk róla,

and we don't question how we as a society approach death.

és nem is kérdőjelezzük meg a társadalom hozzáállását a témához.

One of the things that surprised me most in my research, though,

A legjobban az lepett meg kutatásaim során,

is how changeable attitudes actually are.

hogy milyen változó a hozzáállás a halálhoz.

This is the first crematorium in the U.K.,

Ez az első krematórium az Egyesült Királyságban,

which was built in Woking in the 1870s.

Wokingban volt felépítve, az 1870-es évek alatt.

And when this was first built, there were protests in the local village.

Az építkezés során helyi feszültségek forrása lett.

Cremation wasn't socially acceptable, and 99.8 percent of people got buried.

A hamvasztás nem volt elfogadott, a halottak 99.8%-a el lett temetve.

And yet, only a hundred years later, three quarters of us get cremated.

És mégis, 100 évvel később, három- negyedét hamvasztjuk el halottainknak.

People are actually really open to changing things

Az emberek nyitottak a változásra,

if they're given the chance to talk about them.

ha van esélyük hogy beszéljenek róla.

So this conversation about death and architecture

Egy beszélgetés a halálról és építészetről volt az,

was what I wanted to start when I did my first exhibition on it

amit el akartam kezdeni, mikor megnyitottam az első kiállításomat

in Venice in June, which was called "Death in Venice."

júniusban Velencében ami azt a nevet kapta hogy "Halál Velencében".

It was designed to be quite playful

Játékosnak terveztük meg,

so that people would literally engage with it.

hogy emberek könnyen bele tudjanak feledkezni.

This is one of our exhibits, which is an interactive map of London

Ez az egyik kiállításunk, London interaktív térképe,

that shows just how much of the real estate in the city

ami megmutatja, hogy a város mennyi ingatlanja

is given over to death and dying,

van a haldoklásra és halálra szentelve.

and as you wave your hand across the map,

Amikor elhúzod a kezed a térkép előtt,

the name of that piece of real estate, the building or cemetery, is revealed.

annak az ingatlannak, az épületnek, vagy a temetőnek neve felvillan.

Another of our exhibits was a series of postcards

Egyik másik kiállítás sorozatunk képeslapokról szólt,

that people could take away with them.

amiket az emberek magukkal tudtak vinni.

And they showed people's homes and hospitals

A képeslapok házakat, kórházakat,

and cemeteries and mortuaries,

temetőket és ravatalozókat mutattak be,

and they tell the story of the different spaces

és történeteket mondtak el különböző helyekről,

that we pass through on either side of death.

amik mellett elhaladunk, a halál mindkét oldalán.

We wanted to show that where we die

Meg akartuk mutatni, hogy a hely, ahol meghalunk,

is a key part of how we die.

fontos szerepet játszik abban, hogy hogyan tesszük azt.

Now, the strangest thing was the way that visitors reacted to the exhibition,

A legérdekesebb az volt, ahogy a látogatók reagáltak a kiállításra,

especially the audio-visual works.

főleg az audiovizuális hatásokra.

We had people dancing and running and jumping

Voltak embereink, akik táncoltak, futkostak, és ugráltak,

as they tried to activate the exhibits in different ways,

ahogy próbálták működésbe hozni a kiállítást többféle módon,

and at a certain point they would kind of stop

de egy bizonyos ponton hirtelen megálltak,

and remember that they were in an exhibition about death,

mintha rájöttek volna hogy ez egy kiállítás a halálról,

and that maybe that's not how you're supposed to act.

és talán nem így kéne viselkedniük.

But actually, I would question whether there is one way

De én megkérdezném, hogy tényleg csak egy mód van-e arra,

that you're supposed to act around death,

hogy hogyan kéne reagálnunk a halálra,

and if there's not, I'd ask you to think about what you think a good death is,

és ha nem, gondoljunk bele hogy milyen lenne a jó halál,

and what you think that architecture that supports a good death might be like,

és milyen lenne az építészet, ami azt támogatná.

and mightn't it be a little less like this and a little more like this?

Talán egy kicsit kevesebbet ebből, és kicsit többet abból?

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)