Jane Fonda: Life's third act

Fordító: Orsolya Szemere Lektor: Krisztian Stancz

Sok forradalom volt

There have been many revolutions over the last century,

az elmúlt évszázad során,

but perhaps none as significant as the longevity revolution.

de valószínűleg egyik sem volt olyan jelentős,

mint az élettartam-robbanás.

We are living on average today 34 years longer

Manapság általában

34 évvel tovább élünk, mint dédnagyszüleink.

than our great-grandparents did -- think about that.

Gondolják csak el!

That's an entire second adult lifetime

Ez kitesz egy egész második felnőttkort,

that's been added to our lifespan.

amennyivel hosszabb lett az élettartamunk!

And yet, for the most part,

Viszont ami nagyon fontos,

our culture has not come to terms with what this means.

kultúránk még nem barátkozott meg azzal, hogy ez mit is jelent.

We're still living with the old paradigm

Még mindig abban a régi paradigmában élünk,

of age as an arch.

miszerint a kor boltíves formát vesz fel.

That's the metaphor, the old metaphor.

Ez a metafora, a régi metafora erre.

You're born, you peak at midlife

Megszületünk, életünk közepén vagyunk a csúcson,

and decline into decrepitude.

és hanyatlunk az elhülyülés irányába.

(Laughter)

(Nevetés)

Age as pathology.

A patológia szerinti kor.

Ám sok ember manapság --

But many people today -- philosophers, artists, doctors, scientists --

filozófusok, művészek, orvosok, tudósok --

are taking a new look at what I call "the third act" --

kezdik újszerűen látni azt, amit én az élet harmadik felvonásának hívok,

életünk utolsó 3 évtizedét.

the last three decades of life.

They realize that this is actually a developmental stage of life

Arra jönnek rá, hogy ez valójában az életünk egy olyan fejlődési szakasza,

with its own significance,

amelynek megvan a maga jelentősége --

s legalább annyira különbözik az életközéptől,

as different from midlife as adolescence is from childhood.

mint a serdülőkor a gyermekkortól.

And they are asking -- we should all be asking:

Az a kérdés merül fel bennük -- és bennünk is fel kéne merüljön --,

hogy hogyan használjuk ki ezt az időszakot?

How do we use this time?

How do we live it successfully?

Hogyan éljük meg sikeresen?

What is the appropriate new metaphor for aging?

Mi az ideillő új metafora

a korosodásra?

I've spent the last year researching and writing about this subject.

Ennek a témának a kutatásával és az erről való írással töltöttem az elmúlt évet.

És arra jöttem rá,

And I have come to find that a more appropriate metaphor for aging

hogy a korosodásra sokkal inkább ráillő metafora

is a staircase --

a lépcső --

az emberi szellem felfele emelkedése,

the upward ascension of the human spirit,

bringing us into wisdom, wholeness, and authenticity.

amely a bölcsesség, a teljesség,

és hitelesség felé vezet bennünket.

Age not at all as pathology.

A kor nem mint patológia,

hanem potenciál!

Age as potential.

And guess what?

És tudják mit?

This potential is not for the lucky few.

Ez a potenciál nemcsak a szerencsés keveseké.

It turns out, most people over 50

Az derült ki,

hogy a legtöbb 50 feletti ember

feel better, are less stressed, less hostile, less anxious.

jobban érzi magát, kevésbé stresszes,

kevésbé ellenséges, kevésbé aggódó.

Egyre inkább az azonosságokat vesszük észre,

We tend to see commonalities more than differences.

a különbségek helyett.

Some of the studies even say we're happier.

Néhány tanulmány egyenesen azt állítja,

hogy boldogabbak vagyunk.

(Laughter)

This is not what I expected, trust me.

Na, abban biztosak lehetnek, hogy én nem erre az eredményre számítottam!

Az antidepresszánsok hosszú sora áll mögöttem.

I come from a long line of depressives.

Ahogy közelítettem a 40 felé,

As I was approaching my late 40s,

reggelente felkeléskor

when I would wake up in the morning,

az első 6 gondolatom mind negatív volt.

my first six thoughts would all be negative.

Amitől megijedtem.

And I got scared.

I thought, "Oh my gosh. I'm going to become a crotchety old lady."

Azt gondoltam: "Te jó ég!

Egy rigolyás vénasszony leszek!"

But now that I am actually smack-dab in the middle of my own third act,

De most, hogy éppen a harmadik felvonásom közepén tartok,

azt veszem észre, hogy soha sem voltam boldogabb!

I realize I've never been happier.

Olyan erőteljes bennem ez a jóllét-érzés!

I have such a powerful feeling of well-being.

And I've discovered

És arra jöttem rá,

that when you're inside oldness,

hogy amikor már az öregkor derekán járunk,

as opposed to looking at it from the outside,

szemben azzal, amikor még kívülről

tekintettünk rá, a félelelem is elmúlik!

fear subsides.

You realize you're still yourself --

Észrevesszük, hogy még mindig ugyanazok

maybe even more so.

vagyunk -- vagy éppenhogy méginkább azok.

Picasso once said, "It takes a long time to become young."

Picasso mondta egyszer: "Sok időbe telik megfiatalodni."

(Laughter)

(Nevetés)

I don't want to romanticize aging.

Nem akarok romantikázni az öregedésről.

Obviously, there's no guarantee

Nyilvánvaló, hogy nincs arra garancia,

that it can be a time of fruition and growth.

hogy gyümölcsöző és növekedéssel teljes legyen.

Néhányak számára ez szerencse kérdése.

Some of it is a matter of luck.

Néhányak számára, mi sem nyilvánvalóbb, genetikus.

Some of it, obviously, is genetic.

One third of it, in fact, is genetic.

Valójában egyharmad arányban genetikus.

És ezzel kapcsolatban nem sokat tehetünk.

And there isn't much we can do about that.

But that means that two-thirds of how well we do in the third act,

Azonban az is következik ebből,

hogy 2/3-arányban befolyásolhatjuk, hogy mennyire érezzük

jól magunkat e harmadik felvonás idején.

we can do something about.

Most azt fogom tárgyalni, hogy mit tehetünk

We're going to discuss what we can do

to make these added years really successful,

annak érdekében, hogy ezeket a plusz éveket tényleg sikeressé tehessük,

and use them to make a difference.

és arra használjuk, hogy valami kiugrót vigyünk végbe.

Hadd említsek valamit a lépcsővel kapcsolatban,

Now, let me say something about the staircase,

ami lehet, hogy fura metafora az idősebbek számára,

which may seem like an odd metaphor for seniors,

azt a tényt véve alapul, hogy a lépcső bizony sok idős embert kihívás elé állít.

given the fact that many seniors are challenged by stairs.

(Nevetés)

(Laughter)

Myself included.

Magamat is beleértve.

Ahogy Önök is bizonyára tudják,

As you may know, the entire world operates on a universal law:

az egész világra kihat egy bizonyos univerzális törvény:

az entrópia, a termodinamika 2. főtétele.

entropy, the second law of thermodynamics.

Entropy means that everything in the world -- everything --

Az entrópia azt jelenti, hogy a világon minden,

is in a state of decline and decay --

de minden, hanyatló állapotban van, hanyatlik,

ez a boltív.

the arch.

There's only one exception to this universal law,

Egyetlen egy kivétel van ez alól a törvény alól,

mégpedig az emberi szellem,

and that is the human spirit,

amely képes továbbra is felfelé fejlődni --

which can continue to evolve upwards, the staircase,

ez a lépcső --

bringing us into wholeness, authenticity, and wisdom.

s elvezetni bennünket a teljesség felé,

a hitelességhez és bölcsességhez.

And here's an example of what I mean.

Álljon itt egy példa arra, hogy hogyan is értem ezt.

Ez a felfele emelkedő lejtő

This upward ascension

bekövetkezhet egészen extrém fizikai kihívások esetén is.

can happen even in the face of extreme physical challenges.

About three years ago, I read an article in the New York Times.

Kb. 3 évvel ezelőtt

olvastam egy cikket a New York Timesban.

Egy Neil Selinger nevű férfiól szólt

It was about a man named Neil Selinger --

-- 57 éves nyugdíjas ügyvédről --,

57 years old, a retired lawyer,

who had joined the writers' group at Sarah Lawrence,

aki csatlakozott a Sarah Lawrence írócsoporthoz,

where he found his writer's voice.

aholis megtalálta az írói hangját!

Two years later,

Két évvel később,

he was diagnosed with ALS, commonly known as Lou Gehrig's disease.

ALS-t diagnosztizálták nála, hétköznapibb nyelven Lou Gehrig betegséget.

Ami egy szörnyű betegség. Végzetes.

It's a terrible disease. It's fatal.

It wastes the body, but the mind remains intact.

Felemészti a testet, az elme azonban ép marad.

In this article, Mr. Selinger wrote the following

Ebben a cikkben Sellinger úr a következőt írta,

annak ecseteléseképpen, hogy mi is történik vele.

to describe what was happening to him.

Itt idézem:

And I quote:

"As my muscles weakened,

"Ahogy az izmaim gyengültek,

az írói vénám erősödött.

my writing became stronger.

As I slowly lost my speech,

Ahogy lassan elhagyott a beszédkészségem,

I gained my voice.

úgy fedeztem fel a hangomat.

As I diminished, I grew.

Az elmúlás közepette növekedtem.

Rengeteget veszítettem ugyan,

As I lost so much,

de végül rátaláltam önmagamra!"

I finally started to find myself."

Neil Selinger testesíti meg számomra

Neil Selinger, to me,

is the embodiment of mounting the staircase

a harmadik felvonás

lépcsőjének megmászóját.

in his third act.

Now we're all born with spirit, all of us,

Nos, mind rendelkezünk szellemmel születésünknél fogva, mind,

néha azonban teljesen maguk alá temetik ezt

but sometimes it gets tamped down beneath the challenges of life,

az élet, az erőszak, a visszaélések,

violence, abuse, neglect.

elhanyagolások által támasztott kihívások.

Perhaps our parents suffered from depression.

Lehet, hogy a szüleink depressziósak voltak.

Lehet, hogy emiatt képtelenek voltak minket

Perhaps they weren't able to love us beyond how we performed in the world.

szeretni, azontúl, amit a világban felmutattunk.

Lehet, hogy még mindig

Perhaps we still suffer from a psychic pain, a wound.

szenvedünk ilyenfajta pszichés fájdalom, seb miatt.

Lehet, hogy azt látjuk, hogy sok kapcsolatunk nem lett lezárva.

Perhaps we feel that many of our relationships

have not had closure.

Így aztán befejezetlenül érezzük magunkat.

And so we can feel unfinished.

Perhaps the task of the third act

Lehet, hogy a harmadik felvonás feladata az,

hogy befejezzük önmagunkat!

is to finish up the task of finishing ourselves.

For me, it began as I was approaching my third act, my 60th birthday.

Számomra akkor kezdődött ez, amikor közel értem a harmadik felvonáshoz,

a 60-adik születésnapomhoz.

How was I supposed to live it?

Hogyan éljem meg?

What was I supposed to accomplish in this final act?

Mit is kell véghez vinnem ebben az utolsó felvonásban?

And I realized that, in order to know where I was going,

És rájöttem, hogy ahhoz, hogy rájöjjek, hova tartok,

I had to know where I'd been.

azt is tudnom kell, honnan jövök.

Így aztán visszanéztem,

And so I went back and I studied my first two acts,

és tanulmányoztam az előző két felvonásomat,

próbálván megérteni, ki is voltam akkoriban,

trying to see who I was then,

who I really was, not who my parents or other people told me I was,

aki tényleg voltam akkor --

nem amit a szüleim, vagy mások mondtak rólam, hogy ki vagyok,

vagy akiként kezeltek.

or treated me like I was.

De ki voltam én? Kik voltak a szüleim --

But who was I?

Who were my parents -- not as parents, but as people?

nem szülőként, hanem emberként?

Kik voltak a nagyszüleim?

Who were my grandparents?

How did they treat my parents?

Ők hogyan viszonyultak a szüleimhez?

These kinds of things.

Ilyesféléket.

Néhány évvel később felfedeztem,

I discovered, a couple of years later,

hogy ez a folyamat, amin keresztülmentem,

that this process that I had gone through

a pszichológusok elnevezése szerinti

is called by psychologists "doing a life review."

"életösszegzés".

And they say it can give new significance and clarity and meaning

És szerintük képes új jelentőséget,

tisztánlátást és értelmet adni

to a person's life.

az ember életének.

You may discover, as I did,

Felfedezhetik, mint ahogy én is tettem,

that a lot of things that you used to think were your fault,

hogy egy csomó dolognak, ami miatt magunkat hibáztattuk,

egy csomó dolognak, amit magunkról gondoltunk,

a lot of things you used to think about yourself,

valójában semmi köze nem volt hozzánk!

really had nothing to do with you.

Nem a mi hibánk volt; mi rendben vagyunk.

It wasn't your fault; you're just fine.

És akkor képesek vagyunk visszamenni

And you're able to go back and forgive them.

megbocsátani nekik,

és megbocsátani magunknak.

And forgive yourself.

Képesek vagyunk felszabadítani magunkat

You're able to free yourself

a múltunk alól.

from your past.

Dolgozhatunk azon,

You can work to change your relationship to your past.

hogy megváltoztassuk a múlttal való kapcsolatunkat.

Nos, miközben erről írtam,

Now while I was writing about this,

felfedeztem Viktor Frankl könyvét,

I came upon a book called "Man's Search for Meaning"

"Az ember az élet értelmének nyomában".

by Viktor Frankl.

Viktor Frankl egy német pszichiáter volt,

Viktor Frankl was a German psychiatrist

who'd spent five years in a Nazi concentration camp.

aki 5 évet töltött egy náci koncentrációs táborban.

And he wrote that, while he was in the camp,

És arról írt, hogy amíg ott volt,

he could tell, should they ever be released,

meg tudta mondani, akár kiengedik őket, akár nem,

which of the people would be OK, and which would not.

mely emberek lesznek rendben,

és melyek nem.

Ezt írta:

And he wrote this:

"Bármidet, amid az életben van, elvehetnek tőled,

"Everything you have in life can be taken from you

kivéve egyet,

except one thing:

a választási szabadságodat,

your freedom to choose how you will respond to the situation.

hogy hogyan válaszolsz

egy helyzetre.

Ez határozza meg

This is what determines the quality of the life we've lived --

a megélt életünk minőségét --

not whether we've been rich or poor,

nem az, hogy gazdagok, vagy szegények voltunk,

híresek, avagy ismeretlenek,

famous or unknown,

healthy or suffering.

egészségesek, vagy szenvedtünk.

What determines our quality of life is how we relate to these realities,

Az határozza meg életminőségünket,

hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a valóságos dolgokhoz,

what kind of meaning we assign them,

milyen jelentéssel ruházzuk fel őket,

what kind of attitude we cling to about them,

milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk,

milyen elmeállapotba kerülünk következtükben."

what state of mind we allow them to trigger."

Lehet, hogy a 3. felvonás központi célja az,

Perhaps the central purpose of the third act

is to go back and to try, if appropriate,

hogy visszamenjünk, és amennyiben lehetséges,

to change our relationship to the past.

próbáljuk megváltoztatni a hozzáállásunkat

a múltunkkal kapcsolatban.

It turns out that cognitive research shows

Az derül ki a kognitív kísérletekből,

hogy amennyiben képesek vagyunk ezt megtenni,

when we are able to do this,

it manifests neurologically --

az neurológiai szinten is megnyilvánul --

neural pathways are created in the brain.

idegi kapcsolódások jönnek létre az agyban.

You see, if you have, over time,

Tudják, ha az idők során

reacted negatively to past events and people,

negatívan reagáltak a múlt egyes eseményeire és szereplőire,

az idegpályákban ez rögzül

neural pathways are laid down

by chemical and electrical signals that are sent through the brain.

a vegyi és elektromos jeleknek köszönhetően, amik áthaladnak az agyon.

Az idők során ezek az idegpályák így rögzülnek,

And over time, these neural pathways become hardwired.

ez lesz a 'norma' --

They become the norm -- even if it's bad for us,

még akkor is, ha ez nekünk rossz,

because it causes us stress and anxiety.

hiszen stresszt és szorongást eredményez.

Ha azonban

If, however,

we can go back and alter our relationship,

vissza tudunk tekinteni és megváltoztatni a kapcsolatunkat,

re-vision our relationship to past people and events,

új szemszögből nézni a kapcsolatunkat

a múlt eseményeivel és szereplőivel,

neural pathways can change.

az idegpályák megváltozhatnak!

And if we can maintain the more positive feelings

És amennyiben fenn tudjuk tartani

a múltunkkal kapcsolatos pozitívabb érzéseinket,

about the past,

that becomes the new norm.

akkor az válik új normává.

It's like resetting a thermostat.

Olyan ez, mint amikor a termosztátot átállítjuk.

Nem maguk a tapasztalatok azok,

It's not having experiences

amiktől bölcsek leszünk,

that makes us wise.

hanem a megtapasztalt eseményeken való

It's reflecting on the experiences that we've had that makes us wise

elmélkedéstől leszünk bölcsek --

and that helps us become whole,

és ezek segítenek egésszé válni,

brings wisdom and authenticity.

hozzák meg a bölcsességet és önazonosságot.

It helps us become what we might have been.

Segít, hogy azzá váljunk, akik lehettünk volna!

Women start off whole, don't we?

A nők egészként kezdik, nem?

I mean, as girls, we're feisty -- "Yeah? Who says?"

Úgy értem kislányként temperamentumosak vagyunk -- "Igen, ki szerint?"

(Laughter)

Elő tudjuk adni magunkat.

We have agency.

We are the subjects of our own lives.

Az életünk rólunk szól.

De igen gyakran,

But very often,

many, if not most of us, when we hit puberty,

sokan, ha nem mind, a serdülőkor elérésekor

we start worrying about fitting in and being popular.

elkezdünk aggódni a beilleszkedés miatt és hogy menők legyünk.

And we become the subjects and objects of other people's lives.

Így aztán mások kerülnek életünk középpontjába -- helyettünk.

De most a harmadik felvonásban,

But now, in our third acts,

lehetségessé válik számunkra,

it may be possible for us to circle back to where we started,

hogy visszakanyarodjunk oda, ahol kezdtük,

és megismerjük azt végre.

and know it for the first time.

És ha meg tudjuk ezt tenni,

And if we can do that,

it will not just be for ourselves.

az nem csak nekünk lesz értékes.

Older women are the largest demographic in the world.

Az idősebb nők

a világon a legnagyobb demográfiai csoport.

Ha mi vissza tudunk menni és újradefiniálni magunkat,

If we can go back and redefine ourselves

és kerek egésszé válni,

and become whole,

ez bizony kultúraváltást fog eredményezni,

this will create a cultural shift in the world,

and it will give an example to younger generations

és például fog szolgálni a fiatalabb generációk számára,

hogy újra tudják fogalmazni ők is a saját életüket!

so that they can reconceive their own lifespan.

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)