On being wrong | Kathryn Schulz

Fordító: Mihály Kovács Lektor: Zeta Mansart

So it's 1995,

1995-ben vagyunk.

I'm in college,

Főiskolás voltam,

and a friend and I go on a road trip

és egy barátommal utaztunk

from Providence, Rhode Island

a rhode island-i Providence-ből

to Portland, Oregon.

az oregoni Portlandbe.

And you know, we're young and unemployed,

Fiatalok voltunk, még nem léptünk be a munka világába,

so we do the whole thing on back roads

s így mindenféle eldugott kis utakon tettük meg az egész utat

through state parks

állami nemzeti parkokon

and national forests --

és természetvédelmi területeken, erdőkön keresztül

basically the longest route we can possibly take.

tulajdonképpen a lehető leghosszabb útvonalon.

And somewhere in the middle of South Dakota,

Valahol Dél-Dakota kellős közepén

I turn to my friend

odafordultam a barátomhoz,

and I ask her a question

és megkérdeztem tőle

that's been bothering me

azt, ami már vagy 2000 mérföld

for 2,000 miles.

óta fúrta az oldalamat.

"What's up with the Chinese character I keep seeing by the side of the road?"

"Mik ezek a kínai írásjelek az út mellett?"

My friend looks at me totally blankly.

A barátom totál értetlenül bámult rám.

There's actually a gentleman in the front row

Van itt az első sorban egy úr,

who's doing a perfect imitation of her look.

aki tökéletesen utánozza azt a nézést.

(Laughter)

(Nevetés)

And I'm like, "You know,

Én meg folytattam tovább hogy: "Tudod,

all the signs we keep seeing

azok a táblák a kínai írásjelekkel,

with the Chinese character on them."

amiket folyton látunk az út mentén."

She just stares at me for a few moments,

Csak nézett rám pár másodpercig,

and then she cracks up,

majd felnevetett,

because she figures out what I'm talking about.

mert rájött, hogy miről beszélek.

And what I'm talking about is this.

Erről beszéltem.

(Laughter)

(Nevetés)

Right, the famous Chinese character for picnic area.

Na ja, a híres kínai írásjel, melynek jelentése: pihenőhely.

(Laughter)

(Nevetés)

I've spent the last five years of my life

Az elmúlt 5 évet azzal töltöttem,

thinking about situations

hogy olyan szituációkról elmélkedtem,

exactly like this --

mint amilyen ez is --

why we sometimes misunderstand

hogy miért értjük néha félre

the signs around us,

a körülöttünk lévő jeleket,

and how we behave when that happens,

és hogy miképp viselkedünk, amikor ez történik,

and what all of this can tell us about human nature.

és hogy mindez mit árul el az emberi természetről.

In other words, as you heard Chris say,

Más szóval, ahogy Chris is mondta,

I've spent the last five years

az elmúlt 5 évben

thinking about being wrong.

a tévedés, a hibázás természetén gondolkodtam.

This might strike you as a strange career move,

Kissé furcsa karrier-választásnak tűnhet,

but it actually has one great advantage:

de van egy hatalmas előnye:

no job competition.

nincs nagy konkurencia.

(Laughter)

(Nevetés)

In fact, most of us do everything we can

Valójában a legtöbbünk mindent megtesz,

to avoid thinking about being wrong,

hogy elkerülje a tévedésen való gondolkodást,

or at least to avoid thinking about the possibility

vagy legalábbis annak a gondolatnak a lehetőségét,

that we ourselves are wrong.

hogy mi magunk tévedtünk valamiben.

We get it in the abstract.

Elvont értelemben persze nagyon is értjük.

We all know everybody in this room makes mistakes.

Tisztában vagyunk vele, hogy mindenki a teremben követ el hibákat.

The human species, in general, is fallible -- okay fine.

Az emberi faj általában véve esendő -- eddig rendben is van.

But when it comes down to me, right now,

De ha itt és most rólam van szó,

to all the beliefs I hold,

az összes gondolatommal és a világról alkotott elképzeléseimmel,

here in the present tense,

itt a jelenben,

suddenly all of this abstract appreciation of fallibility

a gyarlóságaink elvont méltányolása

goes out the window --

hirtelen a szemetesben landol --

and I can't actually think of anything I'm wrong about.

és semmi nem jut eszembe, amiben tévedtem volna.

And the thing is, the present tense is where we live.

És ez a lényeg, a jelen idő, melyben élünk.

We go to meetings in the present tense;

Jelen időben járunk találkozókra,

we go on family vacations in the present tense;

jelen időben megyünk családi nyaralásokra,

we go to the polls and vote in the present tense.

és jelen időben szavazunk a választásokon is.

So effectively, we all kind of wind up traveling through life,

Tulajdonképpen az egész életünket

trapped in this little bubble

annak buborékába zárva éljük át,

of feeling very right about everything.

hogy azt hisszük, mindenben igazunk van.

I think this is a problem.

És szerintem ez probléma.

I think it's a problem for each of us as individuals,

Szerintem ez mindannyiunk számára probléma az egyén szintjén,

in our personal and professional lives,

magánéletünkben és karrierünkben egyaránt,

and I think it's a problem for all of us collectively as a culture.

sőt, úgy vélem, hogy ez a probléma kollektíven az egész kultúránkra érvényes.

So what I want to do today

Így hát ma azt szeretném csinálni,

is, first of all, talk about why we get stuck

hogy először is beszélek arról, miért is ragaszkodunk

inside this feeling of being right.

az érzéshez, hogy igazunk van.

And second, why it's such a problem.

Majd arról beszélek, hogy ez miért is akkora probléma.

And finally, I want to convince you

Végül pedig meg szeretném győzni önöket arról,

that it is possible

hogy lehetséges

to step outside of that feeling

kilépni ebből az érzésből,

and that if you can do so,

és ha ezt meg tudják tenni,

it is the single greatest

az a legnagyobb

moral, intellectual and creative leap you can make.

erkölcsi, intellektuális és kreatív lépés, amit megtehetnek az életben.

So why do we get stuck

Akkor hát miért is ragadunk bele

in this feeling of being right?

abba az érzésbe, hogy igazunk van?

One reason, actually, has to do with a feeling of being wrong.

Az egyik oknak köze van a tévedés érzéséhez.

So let me ask you guys something --

Hadd kérdezzek valamit --

or actually, let me ask you guys something, because you're right here:

vagyis hadd kérdezzek valamit önöktől, mert önök vannak itt:

How does it feel -- emotionally --

Milyen érzés -- emocionálisan --

how does it feel to be wrong?

amikor tévednek?

Dreadful. Thumbs down.

Szörnyű. Negatív.

Embarrassing. Okay, wonderful, great.

Kínos. OK, csodás, szuper.

Dreadful, thumbs down, embarrassing --

Szörnyű, negatív, kínos --

thank you, these are great answers,

köszönöm, nagyszerű válaszok,

but they're answers to a different question.

de nem arra válaszoltak, amit kérdeztem.

You guys are answering the question:

Arra a kérdésre válaszoltak, hogy

How does it feel to realize you're wrong?

milyen érzés ráébredni a tévedésre?

(Laughter)

(Nevetés)

Realizing you're wrong can feel like all of that and a lot of other things, right?

Rájönni saját tévedésünkre bizony ilyen érzés, és még egy csomó más dolog, nem igaz?

I mean it can be devastating, it can be revelatory,

Úgy értem lehet pusztító érzés, lehet reveláció,

it can actually be quite funny,

és akár lehet vicces is,

like my stupid Chinese character mistake.

mint az én kínai írásjeleim esetében.

But just being wrong

De önmagában a tévedés

doesn't feel like anything.

nem jár semmilyen érzéssel.

I'll give you an analogy.

Megpróbálom szemléltetni.

Do you remember that Loony Tunes cartoon

Emlékeznek még a Bolondos Dallamok rajzfilmekre,

where there's this pathetic coyote

amelyekben van ez a szánalomraméltó prérifarkas,

who's always chasing and never catching a roadrunner?

aki mindig el akarja kapni a gyalogkakukkot, de sosem sikerül neki?

In pretty much every episode of this cartoon,

Majdnem minden epizódban

there's a moment where the coyote is chasing the roadrunner

van egy pillanat, amikor a prérifarkas üldözi a gyalogkakukkot,

and the roadrunner runs off a cliff,

és a gyalogkakukk leugrik egy szikláról,

which is fine -- he's a bird, he can fly.

ami rendben van hisz madár, tud repülni.

But the thing is, the coyote runs off the cliff right after him.

Csakhogy a prérifarkas utánaugrik.

And what's funny --

És ami a fura az egészben, az az --

at least if you're six years old --

legalábbis 6 évesen --,

is that the coyote's totally fine too.

hogy a prérifarkas is teljesen rendben van.

He just keeps running --

Csak fut tovább --

right up until the moment that he looks down

egészen addig a pillanatig, amíg egyszer csak lenéz,

and realizes that he's in mid-air.

és ráébred, hogy a levegőben van.

That's when he falls.

És ekkor lezuhan.

When we're wrong about something --

Amikor valamiben tévedünk --

not when we realize it, but before that --

de még mielőtt ráébrednénk tévedésünkre --,

we're like that coyote

olyanok vagyunk, mint a prérifarkas,

after he's gone off the cliff and before he looks down.

aki már leugrott a szikláról, de még nem nézett le.

You know, we're already wrong,

Már tévedésben vagyunk,

we're already in trouble,

már benne vagyunk a problémában,

but we feel like we're on solid ground.

de úgy érezzük, hogy szilárd talajon állunk.

So I should actually correct something I said a moment ago.

Így most korrigálnom kell azt, amit korábban mondtam.

It does feel like something to be wrong;

Igenis valamilyen érzés az, amikor tévedésben vagyunk;

it feels like being right.

olyan érzés, mintha igazunk lenne.

(Laughter)

(Nevetés)

So this is one reason, a structural reason,

Ez az egyik oka, a struktúrális oka

why we get stuck inside this feeling of rightness.

annak, hogy miért ragadunk meg tévedéseinknél.

I call this error blindness.

Én ezt hibavakságnak hívom.

Most of the time,

Legtöbbször

we don't have any kind of internal cue

semmilyen belső figyelmeztetést nem kapunk

to let us know that we're wrong about something,

arról, hogy valamiben tévednénk,

until it's too late.

csak ha már túl késő.

But there's a second reason that we get stuck inside this feeling as well --

De van egy második oka is annak, hogy benne ragadunk ebben az érzetben --

and this one is cultural.

és ez az ok kulturális.

Think back for a moment to elementary school.

Emlékezzenek vissza az általános iskolás időkre.

You're sitting there in class,

Ülnek az órán,

and your teacher is handing back quiz papers,

és a tanár kiosztja a kijavított teszteket,

and one of them looks like this.

és az egyik így néz ki.

This is not mine, by the way.

Amúgy ez nem az enyém.

(Laughter)

(Nevetés)

So there you are in grade school,

Szóval, ott vannak az általánosban,

and you know exactly what to think

és tudják, hogy mit kell gondolniuk

about the kid who got this paper.

arról a gyerekről, akié ez a dolgozat.

It's the dumb kid, the troublemaker,

Egy hülye bajkeverő,

the one who never does his homework.

aki sosem csinálja meg a háziját.

So by the time you are nine years old,

Mire 9 évesek lesznek,

you've already learned, first of all,

már megtanulják, hogy először is,

that people who get stuff wrong

azok az emberek, akik tévednek,

are lazy, irresponsible dimwits --

lusták, felelőtlenek és ostobák --

and second of all,

és másodszor,

that the way to succeed in life

úgy lehet a legsikeresebben boldogulni az életben,

is to never make any mistakes.

ha soha nem hibázunk.

We learn these really bad lessons really well.

Ezeket a rossz leckéket aztán nagyon jól megtanuljuk.

And a lot of us --

Sokunk --

and I suspect, especially a lot of us in this room --

és gyanítom, hogy különösen sokan a teremben ülők közül --

deal with them by just becoming

úgy birkóztak meg ezzel,

perfect little A students,

hogy mintadiákok lettek,

perfectionists, over-achievers.

perfekcionisták, túlteljesítők.

Right,

Igaz,

Mr. CFO, astrophysicist, ultra-marathoner?

gazdasági igazgató-asztrofizikus-ultramaratonista úr?

(Laughter)

(Nevetés)

You're all CFO, astrophysicists, ultra-marathoners, it turns out.

Önök mindannyian gazdasági vezetők, asztrofizikusok és ultramaratonisták, úgy tűnik.

Okay, so fine.

OK, rendben van.

Except that then we freak out

Kivéve, hogy kiborulunk

at the possibility that we've gotten something wrong.

annak a lehetőségétől, hogy valamiben tévedtünk.

Because according to this,

Mert e szerint a gondolkodás szerint

getting something wrong

ha valamiben hibázunk,

means there's something wrong with us.

az azt jelenti, hogy velünk nincs rendben valami.

So we just insist that we're right,

Így inkább ragaszkodunk ahhoz, hogy nem tévedtünk,

because it makes us feel smart and responsible

mert így okosnak és felelősségteljesnek,

and virtuous and safe.

erkölcsösnek, és bizonságban érezhetjük magunkat.

So let me tell you a story.

Hadd meséljek el egy történetet.

A couple of years ago,

Páv évvel ezelőtt

a woman comes into Beth Israel Deaconess Medical Center for a surgery.

egy nő jelentkezett be műtétre a Beth Israel Diakonissza egészségügyi központba.

Beth Israel's in Boston.

A Beth Israel Bostonban van.

It's the teaching hospital for Harvard --

A Harvard oktatókorháza --

one of the best hospitals in the country.

az egyik legjobb kórház az országban.

So this woman comes in and she's taken into the operating room.

Tehát ez a nő befeküdt a kórházba és bevitték a műtőbe.

She's anesthetized, the surgeon does his thing --

Elaltatták, a sebész elvégezte a műtétet --

stitches her back up, sends her out to the recovery room.

összevarrta a beteget, és továbbküldte az ébresztőbe.

Everything seems to have gone fine.

Úgy tűnt, minden rendben történt.

And she wakes up, and she looks down at herself,

A beteg felébredt, végignézett magán,

and she says, "Why is the wrong side of my body in bandages?"

és azt mondta: "Miért vagyok a rossz oldalon bekötözve?"

Well the wrong side of her body is in bandages

Hát, azért volt a rossz oldalon bekötözve,

because the surgeon has performed a major operation

mert a sebész a műtétet a jobb helyett

on her left leg instead of her right one.

a bal lábán hajtotta végre.

When the vice president for health care quality at Beth Israel

Amikor a kórház egészségügyi ellátás minőségéért felelős igazgatóhelyettese

spoke about this incident,

az esetről beszélt,

he said something very interesting.

valami nagyon érdekeset talált mondani.

He said, "For whatever reason,

Azt mondta: "Valamilyen okból

the surgeon simply felt

a sebész úgy érezte,

that he was on the correct side of the patient."

hogy a beteg jó oldalán áll."

(Laughter)

(Nevetés)

The point of this story

A történet lényege,

is that trusting too much in the feeling

hogy szimplán bízni az érzésben,

of being on the correct side of anything

hogy valaminek a helyes oldalán állunk és igazunk van,

can be very dangerous.

nagyon veszélyes is lehet.

This internal sense of rightness

Az igazunknak e belső érzete,

that we all experience so often

melyet oly sokszor megtapasztalunk,

is not a reliable guide

nem megbízható kalauz

to what is actually going on in the external world.

a tekintetben, hogy mi is történik a valóságban.

And when we act like it is,

Amikor viszont vélt igazunknak megfelelően cselekszünk,

and we stop entertaining the possibility that we could be wrong,

és kiiktatjuk annak szórakoztató lehetőségét, hogy akár tévedhetünk is,

well that's when we end up doing things

nos olyankor csinálunk a végén olyanokat, mint

like dumping 200 million gallons of oil into the Gulf of Mexico,

pl. 200 millió gallon olaj belezúdítása a Mexikói-öbölbe,

or torpedoing the global economy.

vagy a globális gazdaság megtorpedózása.

So this is a huge practical problem.

Szóval ez egy hatalmas gyakorlati probléma.

But it's also a huge social problem.

De ugyanakkor óriási társadalmi probléma is.

Think for a moment about what it means to feel right.

Egy pillanatra gondoljunk bele, mit is jelent azt érezni, hogy igazunk van.

It means that you think that your beliefs

Azt jelenti, hogy azt gondolod, hogy a világról alkotott elképzeléseid

just perfectly reflect reality.

tökéletesen fedik a valóságot.

And when you feel that way,

És amikor így érzel,

you've got a problem to solve,

akkor azzal a problémával szembesülsz,

which is, how are you going to explain

hogy mivel magyarázod

all of those people who disagree with you?

mindazokat az embereket, akik nem értenek egyet veled?

It turns out, most of us explain those people the same way,

Nos, az derült ki, hogy legtöbbünk ugyanazt a magyarázatot adja,

by resorting to a series of unfortunate assumptions.

egy pár szerencsétlen feltevéshez folyamodva.

The first thing we usually do when someone disagrees with us

Az első dolog, amit csinálunk, amikor valaki nem ért egyet velünk

is we just assume they're ignorant.

az az, hogy azt feltételezzünk, hogy a másik fél tudatlan.

They don't have access to the same information that we do,

Nincs hozzáférése ugyanahhoz az információhoz, mint nekünk,

and when we generously share that information with them,

mi pedig nagylelkűen megosztjuk vele azt,

they're going to see the light and come on over to our team.

ő pedig belátja tévedését és csatlakozik hozzánk.

When that doesn't work,

Ha ez nem működik,

when it turns out those people have all the same facts that we do

mert kiderül, hogy a másik félnek is ugyanaz az információ áll rendelkezésére, mint nekünk

and they still disagree with us,

és mégsem ért egyet velünk,

then we move on to a second assumption,

akkor továbblépünk a második feltevésre,

which is that they're idiots.

mégpedig, hogy idiótával állunk szemben.

(Laughter)

(Nevetés)

They have all the right pieces of the puzzle,

Megvan neki a kirakósjáték összes darabja,

and they are too moronic to put them together correctly.

de túl hülye ahhoz, hogy jól rakja össze.

And when that doesn't work,

És amikor ez az elgondolás sem működik,

when it turns out that people who disagree with us

mert kiderül, hogy a velünk egyet nem értő emberek,

have all the same facts we do

akiknek ugyanazok az információik,

and are actually pretty smart,

valójában nagyon is okosak,

then we move on to a third assumption:

na akkor jön a harmadik feltevés:

they know the truth,

tudják az igazságot,

and they are deliberately distorting it

és szándékosan eltorzítják azt

for their own malevolent purposes.

saját gonosz céljaikból.

So this is a catastrophe.

Na, ez egy katasztrófa.

This attachment to our own rightness

Igazunkhoz való ragaszkodásunk

keeps us from preventing mistakes

meggátolja, hogy megelőzzük a hibákat

when we absolutely need to

olyankor, amikor az mindenképpen szükséges lenne,

and causes us to treat each other terribly.

és emiatt szörnyű dolgokat művelünk egymással.

But to me, what's most baffling

De ami számomra a legnagyobb rejtély,

and most tragic about this

és a legtragikusabb az egészben,

is that it misses the whole point of being human.

hogy így szem elől tévesztjük az emberi lét leglényegét.

It's like we want to imagine

Mintha azt akarnánk hinni,

that our minds are just these perfectly translucent windows

hogy az elménk tökéletesen áttetsző ablak,

and we just gaze out of them

amin elég, ha kitekintünk,

and describe the world as it unfolds.

s leírhatjuk a változó világot.

And we want everybody else to gaze out of the same window

És azt szeretnénk, ha mindenki ugyanazon az ablakon keresztül nézné a világot,

and see the exact same thing.

és pontosan ugyanazt látná.

That is not true,

Azonban ez nincs így,

and if it were, life would be incredibly boring.

és ha így lenne, az élet borzasztóan unalmas lenne.

The miracle of your mind

Az elme működésének csodája

isn't that you can see the world as it is.

nem az, hogy olyannak látjuk a világot, amilyen,

It's that you can see the world as it isn't.

hanem hogy olyannak látjuk, amilyen nem.

We can remember the past,

Emlékezhetünk a múltra,

and we can think about the future,

gondolhatunk a jövőre,

and we can imagine what it's like

és elképzelhetjük, milyen lehet

to be some other person in some other place.

valaki másnak lenni egy más helyen.

And we all do this a little differently,

És ezeket mind kicsit máshogyan csináljuk,

which is why we can all look up at the same night sky

ezért van az, hogy mindannyian felnézünk ugyanarra az éjszakai égboltra,

and see this

és ezt látjuk,

and also this

és ezt is,

and also this.

és ezt is.

And yeah, it is also why we get things wrong.

És ugyanezért tévedünk is.

1,200 years before Descartes said his famous thing

1200 évvel Descartes híres mondása előtt

about "I think therefore I am,"

-- "Gondolkodom, tehát vagyok" --,

this guy, St. Augustine, sat down

Szent Ágoston azt írta:

and wrote "Fallor ergo sum" --

"Fallor ergo sum" --

"I err therefore I am."

"Tévedek, tehát vagyok."

Augustine understood

Ágoston megértette,

that our capacity to screw up,

hogy tévedésre való képességünk

it's not some kind of embarrassing defect

nem valamiféle zavarbaejtő defektus

in the human system,

az emberben,

something we can eradicate or overcome.

nem olyasvalami, amit eltörölhetünk vagy legyőzhetünk.

It's totally fundamental to who we are.

Teljesen alapvető részét képezi lényünknek.

Because, unlike God,

Mert mi, Istennel ellentétben

we don't really know what's going on out there.

nem igazán tudjuk, mi történik a világban, hogy miről szól ez az egész.

And unlike all of the other animals,

Ám az összes többi állattal szemben,

we are obsessed with trying to figure it out.

szenvedélyesen próbálunk rájönni.

To me, this obsession

Számomra ez a szenvedély

is the source and root

a forrása és gyökere

of all of our productivity and creativity.

az összes produktivitásunknak és kreativitásunknak.

Last year, for various reasons,

Tavaly különböző okokból

I found myself listening to a lot of episodes

egy csomó epizódot meghallgattam

of the Public Radio show This American Life.

a közszolgálati rádió Ez az amerikai élet c. műsorából.

And so I'm listening and I'm listening,

Hallgatom, hallgatom, egyre csak hallgatom,

and at some point, I start feeling

és egy adott ponton kezdem úgy érezni,

like all the stories are about being wrong.

hogy azt összes sztori a tévedésről szól.

And my first thought was,

Első gondolatom az volt,

"I've lost it.

hogy nyilván begolyóztam.

I've become the crazy wrongness lady.

Én lettem az az őrült tévedéskutató nő.

I just imagined it everywhere,"

Mindenbe beleképzeltem,

which has happened.

így történt.

But a couple of months later,

De pár hónappal később

I actually had a chance to interview Ira Glass, who's the host of the show.

lehetőségem nyílt interjút készíteni a műsor házigazdájával, Ira Glass-szal.

And I mentioned this to him,

Megemlítettem neki ezt a dolgot,

and he was like, "No actually, that's true.

mire ő így reagált: "Nem, ez tényleg így van."

In fact," he says,

"Valójában" - mondta -,

"as a staff, we joke

"a munkatársakkal azon szoktunk poénkodni,

that every single episode of our show

hogy a műsorunk minden epizódjának

has the same crypto-theme.

ugyanaz a rejtett témája.

And the crypto-theme is:

És ez a rejtett téma a következő:

'I thought this one thing was going to happen

'Azt gondoltam, hogy ez a dolog fog történni,

and something else happened instead.'

de ehelyett valami teljesen más történt.'

And the thing is," says Ira Glass, "we need this.

"És a lényeg - mondja Ira Glass -, hogy erre szükségünk van.

We need these moments

Szükségünk van ezekre a meglepő, sorsfordító

of surprise and reversal and wrongness

és tévedésekről árulkodó pillanatokra,

to make these stories work."

hogy a működjenek a sztorik, melyeket leadunk."

And for the rest of us, audience members,

És mi, a közönség,

as listeners, as readers,

a hallgatók és olvasók,

we eat this stuff up.

valósággal zabáljuk az ilyesmit.

We love things like plot twists

Imádjuk a fordulatokat,

and red herrings and surprise endings.

a félrevezető nyomokat és a meglepő befejezéseket.

When it comes to our stories,

Ami a történeteinket illeti,

we love being wrong.

imádjuk a tévedéseket.

But, you know, our stories are like this

De tudják, a történeteink

because our lives are like this.

az életünkből táplálkoznak.

We think this one thing is going to happen

Azt gondoljuk, hogy valami be fog következni,

and something else happens instead.

de aztán mégis valami más történik helyette.

George Bush thought he was going to invade Iraq,

George Bush azt gondolta, lerohanja Irakot,

find a bunch of weapons of mass destruction,

talál egy rakás tömegpusztító fegyvert,

liberate the people and bring democracy to the Middle East.

felszabadítja a népet, és demokráciát hoz a Közel-Keletre.

And something else happened instead.

És valami más történt.

And Hosni Mubarak

Hoszni Mubarak

thought he was going to be the dictator of Egypt for the rest of his life,

azt gondolta, hogy ő marad Egyiptom diktátora élete végéig,

until he got too old or too sick

mígnem már túl öreg vagy beteg lesz,

and could pass the reigns of power onto his son.

és akkor majd átadja a hatalmat a fiának.

And something else happened instead.

És valami más történt ehelyett.

And maybe you thought

Önök meg talán azt gondolták,

you were going to grow up and marry your high school sweetheart

hogy összeházasodnak a gimis szerelmükkel,

and move back to your hometown and raise a bunch of kids together.

hazaköltöznek a szülővárosukba és egy csomó gyereket nevelnek fel együtt.

And something else happened instead.

És ehelyett valami más történt.

And I have to tell you

Azt kell mondanom,

that I thought I was writing an incredibly nerdy book

hogy azt hittem, hogy egy borzasztóan uncsi könyvet fogok írni

about a subject everybody hates

egy olyan témáról, amit mindenki utál,

for an audience that would never materialize.

egy olyan közönségnek, amely nem is létezik.

And something else happened instead.

És valami teljesen más történt.

(Laughter)

(Nevetés)

I mean, this is life.

Ez az élet.

For good and for ill,

Jóban és rosszban,

we generate these incredible stories

egyre csak gyártjuk ezeket a hihetetlen sztorikat

about the world around us,

a körülöttünk lévő világról,

and then the world turns around and astonishes us.

a világ meg folyton változik és meglep minket.

No offense, but this entire conference

Nem bántásból mondom, de ez az egész konferencia

is an unbelievable monument

egy hihetetlen emlékmű,

to our capacity to get stuff wrong.

amelyet a tévedés iránti fogékonyságunknak állítottunk.

We just spent an entire week

Egy egész hetet töltöttünk el azzal,

talking about innovations and advancements

hogy innovációkról és fejlesztésekről

and improvements,

és újításokról beszéltünk,

but you know why we need all of those innovations

de tudják, miért van szükségünk mindezekre az újításokra

and advancements and improvements?

és fejlesztésekre?

Because half the stuff

Mert a fele annak a sok párját ritkító

that's the most mind-boggling and world-altering --

világmegváltó dolognak --

TED 1998 --

TED 1998 --

eh.

eh!

(Laughter)

(Nevetés)

Didn't really work out that way, did it?

Nem igazán úgy működött, ahogy elvártuk, nem igaz?

(Laughter)

(Nevetés)

Where's my jet pack, Chris?

Hol a jet packem, Chris?

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

So here we are again.

Hát, itt vagyunk megint.

And that's how it goes.

És így működnek a dolgok.

We come up with another idea.

Jön egy új ötlet.

We tell another story.

Egy újabb történet.

We hold another conference.

Tartunk egy újabb konferenciát.

The theme of this one,

A mostani főtémája,

as you guys have now heard seven million times,

ahogy azt már kismilliószor hallották,

is the rediscovery of wonder.

a csoda újrafelfedezése.

And to me,

Szerintem,

if you really want to rediscover wonder,

ha tényleg újra fel akarjuk fedezni a csodát,

you need to step outside

akkor ki kell lépnünk

of that tiny, terrified space of rightness

az igazunkhoz való ragaszkodás szűk, rémisztő teréből,

and look around at each other

egymásra kell néznünk,

and look out at the vastness

ránézni az univerzum végtelenségére,

and complexity and mystery

komplexitására

of the universe

és titokzatosságára,

and be able to say,

és tudnunk kell azt mondani:

"Wow, I don't know.

"Ejha, nem is tudom.

Maybe I'm wrong."

Talán tévedtem."

Thank you.

Köszönöm a figyelmet.

(Applause)

(Taps)

Thank you guys.

Köszönöm szépen.

(Applause)

(Taps)