The price of shame | Monica Lewinsky | TED

Fordító: Enikő Lázár Lektor: Orsolya Szemere

You're looking at a woman who was publicly silent for a decade.

Egy olyan nő áll most Önök előtt, aki egy évtizedig nem nyilatkozott.

Obviously, that's changed,

Ez láthatóan megváltozott,

but only recently.

de csak nem régóta.

It was several months ago that I gave my very first major public talk,

Néhány hónapja

tartottam meg az első nyilvános beszédemet

at the Forbes "30 Under 30 Summit" --

a Forbes magazin 30 Under 30 találkozóján.

1,500 brilliant people, all under the age of 30.

1500 nagyszerű ember volt jelen, mindannyian 30 év alattiak.

That meant that in 1998, the oldest among the group were only 14,

Ez azt jelenti, hogy 1998-ban

a legidősebb közülük csak 14 éves volt,

and the youngest, just four.

a legfiatalabb pedig csupán 4.

I joked with them that some might only have heard of me from rap songs.

Viccelődtem velük, hogy néhányan talán csak

rapdalokból ismernek.

Yes, I'm in rap songs.

Igen, rapdalokban vagyok benne.

(Laughter)

Almost 40 rap songs.

Majdnem 40 rapdalban. (Nevetés)

(Laughter)

But the night of my speech, a surprising thing happened.

De a beszédem estéjén meglepő dolog történt.

At the age of 41, I was hit on by a 27-year-old guy.

41 évesen rám hajtott egy 27 éves pasi.

(Laughter)

I know, right?

Nem rossz, ugye?

He was charming, and I was flattered,

Jóképű volt, hízelgő is volt a számomra,

and I declined.

mégis visszautasítottam.

You know what his unsuccessful pickup line was?

Tudják mivel akart felszedni?

He could make me feel 22 again.

Vele újra 22-nek érezhetném magam.

(Laughter)

(Nevetés) (Taps)

(Applause)

I realized, later that night,

Aznap este rájöttem, talán én vagyok az egyetlen, aki elmúlt 40,

I'm probably the only person over 40 who does not want to be 22 again.

de nem akar újra 22 lenni.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

At the age of 22, I fell in love with my boss.

22 évesen beleszerettem a főnökömbe,

And at the age of 24,

24 évesen pedig

I learned the devastating consequences.

elszenvedtem ennek szörnyű következményeit.

Can I see a show of hands of anyone here

Felemelné a kezét,

who didn't make a mistake or do something they regretted at 22?

aki 22 évesen nem követett el olyan hibát, amit később megbánt?

Yep. That's what I thought.

Igen. Én is így gondoltam.

So like me, at 22, a few of you may have also taken wrong turns

Hozzám hasonlóan 22 évesen, néhányan talán önök közül is rossz döntést hoztak,

and fallen in love with the wrong person,

és nem a megfelelő emberbe szerettek bele,

maybe even your boss.

talán pont a főnökükbe.

Unlike me, though,

Bár az önök főnöke

your boss probably wasn't the president of the United States of America.

valószínűleg nem az Egyesült Államok elnöke volt.

(Laughter)

Of course, life is full of surprises.

Az élet persze tele van meglepetésekkel.

Not a day goes by that I'm not reminded of my mistake,

Nem telik el úgy nap, hogy ne emlékeztessenek erre a hibára,

and I regret that mistake deeply.

amit azóta már nagyon megbántam.

In 1998, after having been swept up into an improbable romance,

1998-ban miután magával ragadott egy valószínűtlen románc,

I was then swept up into the eye of a political, legal and media maelstrom

olyan politikai, jogi és médiafigyelmet kaptam

like we had never seen before.

amilyet még nem láttunk azelőtt.

Remember, just a few years earlier,

Gondoljanak bele! Egy pár évvel ezelőtt

news was consumed from just three places:

csak három helyről érkeztek a hírek:

újságokból vagy magazinokból,

reading a newspaper or magazine,

listening to the radio

a rádióból,

or watching television.

vagy a TV-ből.

That was it.

Ennyi.

But that wasn't my fate.

De nekem nem ez volt megírva.

Instead, this scandal was brought to you

Ez a botrány már

by the digital revolution.

a digitális forradalommal érkezett.

That meant we could access all the information we wanted,

Ez azt jelentette, hogy bármilyen információt elérhettünk,

when we wanted it, anytime, anywhere.

amikor csak akartuk, akárhol.

And when the story broke in January 1998,

Amikor pedig 1998 januárjában kirobbant a botrány,

az interneten robbant ki.

it broke online.

It was the first time the traditional news was usurped by the internet

Ekkor először lett egy egyszerű hírből

világraszóló hír az interneten,

for a major news story --

a click that reverberated around the world.

egy óriási visszhangot kapó hír az egész világon.

What that meant for me personally

Számomra ez azt jelentette,

was that overnight, I went from being a completely private figure

hogy egy éjszaka alatt egyszerű hétköznapi személyből,

to a publicly humiliated one, worldwide.

világszerte megalázott személlyé váltam.

I was patient zero of losing a personal reputation on a global scale

Én voltam az első, aki így vesztette el a jó hírét

az egész világon, szinte egy szempillantás alatt.

almost instantaneously.

This rush to judgment, enabled by technology,

A technológiának köszönhető azonnali ítélkezés

virtuális kődobálók tömegéhez vezetett.

led to mobs of virtual stone-throwers.

Granted, it was before social media,

Mindez a szociális média előtt volt ugyan,

but people could still comment online,

de akkor is lehetett kommentelni,

e-mail stories,

történeketeket és persze gonosz vicceket küldeni emailben.

and, of course, e-mail cruel jokes.

News sources plastered photos of me all over

A hírforrások képeket közöltek rólam,

hogy minél több újságot, internetes hirdetést adhassanak el,

to sell newspapers, banner ads online,

and to keep people tuned to the TV.

és hogy a TV elé csábítsák a nézőket.

Do you recall a particular image of me, say, wearing a beret?

Emlékeznek arra képre,

amelyiken svájcisapkát viselek?

Now, I admit I made mistakes --

Bevallom, követtem el hibákat,

especially wearing that beret.

főleg azt, hogy felvettem azt a sapkát.

(Laughter)

But the attention and judgment that I received --

De az a figyelem és a megítélés, amit én, nem pedig a hír kapott,

not the story, but that I personally received --

én személyesen, az példátlan volt.

was unprecedented.

I was branded as a tramp,

Hívtak szajhának,

tart,

ribinek, kurvának, ringyónak, lotyónak,

slut,

whore,

bimbo,

and, of course, "that woman."

és persze "annak a nőnek".

I was seen by many,

Sokan láttak,

but actually known by few.

de valójában kevesen ismertek.

And I get it: it was easy to forget

Érthető módon könnyű volt elfelejteni,

that that woman was dimensional,

hogy "az a nő" is élő ember,

had a soul

van lelke és régen boldog volt.

and was once unbroken.

When this happened to me 17 years ago, there was no name for it.

Amikor 17 éve ez történt velem, a jelenségnek még nem volt neve.

Now we call it "cyberbullying" and "online harassment."

Ma cyberbullyingnak vagy internetes zaklatásnak hívjuk.

Today, I want to share some of my experience with you,

Ma szeretném megosztani Önökkel a tapasztalataimat,

talk about how that experience has helped shape my cultural observations,

szó lesz arról, hogy ennek segítségével hogyan szereztem kulturális tapasztalatot,

és hogy miként vezethet ez a tapasztalat egy olyan változáshoz,

and how I hope my past experience can lead to a change

that results in less suffering for others.

ami csökkentheti mások szenvedéseit.

In 1998, I lost my reputation and my dignity.

1998-ban elvesztettem a jó híremet és a méltóságomat.

I lost almost everything.

Szinte mindent elvesztettem,

majdnem az életemet is.

And I almost lost my life.

Képzeljék csak el!

Let me paint a picture for you.

It is September of 1998.

1998 szeptemberében járunk.

I'm sitting in a windowless office room

Egy ablaktalan irodai szobában ülök,

inside the Office of the Independent Counsel,

a független ügyész hivatalában,

zúgó fénycsövek árnyékában.

underneath humming fluorescent lights.

I'm listening to the sound of my voice,

A saját hangomat hallgatom

my voice on surreptitiously taped phone calls

titokban rögzített telefonbeszélgetéseken keresztül,

that a supposed friend had made the year before.

melyeket egy állítólagos barát vett fel egy évvel ezelőtt.

Azért vagyok itt, mert beidéztek,

I'm here because I've been legally required

to personally authenticate all 20 hours of taped conversation.

hogy személyesen igazoljam mind a 20 órányi rögzített beszélgetést.

For the past eight months, the mysterious content of these tapes

Az elmúlt 8 hónapban, ezen felvételek rejtélyes tartalma,

has hung like the sword of Damocles over my head.

mint Damoklész kardja lebegett a fejem felett.

I mean, who can remember what they said a year ago?

Mégis ki emlékszik arra, mit mondott egy évvel ezelőtt?

Scared and mortified, I listen,

Félve és megalázottan hallgatom,

listen as I prattle on about the flotsam and jetsam of the day;

hallgatom, ahogy csacsogok erről meg arról,

listen as I confess my love for the president,

hallgatom, ahogy szerelmet vallok az elnöknek,

and, of course, my heartbreak;

és persze a szívfájdalmamat,

listen to my sometimes catty, sometimes churlish, sometimes silly self

hallgatom a hol rosszindulatú, hol goromba, hol butácska önmagamat,

aki kegyetlen, kérlelhetetlen, közönséges,

being cruel, unforgiving, uncouth;

listen, deeply, deeply ashamed, to the worst version of myself,

hallgatom, miközben szörnyen szégyellem magam,

a legrosszabb énemet,

azt, akit szinte meg sem ismerek.

a self I don't even recognize.

A few days later, the Starr Report is released to Congress,

Egy pár nappal később a Kongresszus elé kerül a Starr-jelentés,

and all of those tapes and transcripts, those stolen words, form a part of it.

benne minden egyes lopott szóval, hangfelvétellel és átirattal.

That people can read the transcripts is horrific enough.

Az is elég ijesztő, hogy az emberek elolvashatták az átiratokat,

de néhány héttel később

But a few weeks later,

a hangfelvételeket leadja a TV,

the audiotapes are aired on TV,

and significant portions made available online.

és jelentős része az internetet is elérhetővé válik.

The public humiliation was excruciating.

A nyilvános megszégyenítés borzalmas volt.

Life was almost unbearable.

Az élet szinte elviselhetetlené vált.

1998-ban még ritkán történt ilyen,

This was not something that happened with regularity back then in 1998,

and by "this," I mean the stealing of people's private words, actions,

mármint, hogy ellopták emberek bizalmas szavait, tetteit,

conversations or photos,

beszélgetéseit vagy fényképeit,

and then making them public --

hogy aztán nyilvánosságra hozzák őket.

public without consent,

Nyilvánosságra - beleegyezés nélkül.

public without context

Nyilvánosságra - kontextus nélkül.

and public without compassion.

Nyilvánosságra - együttérzés nélkül.

Fast-forward 12 years, to 2010,

Ugorjunk 12 évet előre 2010-re,

and now social media has been born.

amikor is megszületett a közösségi média.

The landscape has sadly become much more populated with instances like mine,

Sajnos egyre több, az enyémhez hasonló esettel találkozni

whether or not someone actually made a mistake,

attól függetlenül, hogy az illető követett-e el hibát,

and now, it's for both public and private people.

ráadásul ez már nem csak a hétköznapi embereket érinti.

The consequences for some have become dire, very dire.

Néhány esetnek borzasztó következményei lettek, nagyon borzasztóak.

Éppen az anyukámmal telefonáltam

I was on the phone with my mom in September of 2010,

2010 szeptemberében,

and we were talking about the news of a young college freshman

amikor szóba került egy hír

a Rutgers Egyetem egyik elsőéves egyetemistájáról,

from Rutgers University,

Tyler Clementiről.

named Tyler Clementi.

Sweet, sensitive, creative Tyler was secretly webcammed by his roommate

A drága, érzékeny, kreatív Tylert

titokban lekamerázta a szobatársa,

while being intimate with another man.

miközben intim kapcsolatba került egy másik férfival.

When the online world learned of this incident,

Amint ez felkerült az internetre,

the ridicule and cyberbullying ignited.

kezdetét vette a kigúnyolás és a cyberbullying.

A few days later,

Néhány nappal később

Tyler leugrott a George Washington hídról

Tyler jumped from the George Washington Bridge

to his death.

és életét vesztette.

He was 18.

18 éves volt.

My mom was beside herself about what happened to Tyler and his family,

Az anyukámat nagyon felzaklatta az, ami Tylerrel és a családjával történt,

and she was gutted with pain

elöntötte őt a fájdalom,

in a way that I just couldn't quite understand.

amit nem is igazán értettem,

And then eventually, I realized she was reliving 1998,

aztán végül rájöttem,

hogy újraélte 1998-at,

újraélte azt az időszakot, amikor minden éjszaka az ágyam mellett ült

reliving a time when she sat by my bed every night,

reliving -- (Chokes up)

újraélte azt az időszakot, amikor nyitott ajtónál kellett fürdenem,

sorry -- reliving a time when she made me shower with the bathroom door open,

újraélte azt az időszakot, amikor a szüleim attól féltek,

and reliving a time when both of my parents feared

hogy halálra leszek kínozva,

that I would be humiliated to death,

literally.

szó szerint.

Today, too many parents haven't had the chance

Ma sok-sok szülőnek

nincs alkalma közbelépni, és megmenteni a szeretteit.

to step in and rescue their loved ones.

Rengetegen tanulnak saját gyerekeik szenvedéseiből és megaláztatásaiból,

Too many have learned of their child's suffering and humiliation

after it was too late.

miután már túl késő.

Tyler tragikus, értelmetlen halála fordulópont volt a számomra.

Tyler's tragic, senseless death was a turning point for me.

It served to recontextualize my experiences,

Arra késztetett, hogy újraértelmezzen a velem történteket,

and I then began to look at the world of humiliation and bullying around me

és ekkor körbenéztem a világon, amit eláraszt a megszégyenítés és a zaklatás,

and see something different.

és máshogy láttam a dolgokat.

In 1998, we had no way of knowing

1998-ban nem is gondoltuk, hogy ez a vadonatúj technológia,

where this brave new technology called the internet would take us.

az internet mire képes.

Since then, it has connected people in unimaginable ways --

Azóta elképzelhetetlen módon kötött össze embereket,

joining lost siblings,

testvérek találtak újra egymásra,

saving lives,

életek menekültek meg, forradalmak robbantak ki,

launching revolutions ...

de amiket megtapasztaltam: a sötétség, a cyberbullying, a leribancozás,

But the darkness, cyberbullying, and slut-shaming that I experienced

had mushroomed.

egyre jobban elharapódzott.

Every day online, people -- especially young people,

Az interneten minden nap, embereket, főleg fiatalokat

who are not developmentally equipped to handle this --

akik nem állnak rá készen, hogy kezelni tudják ezt,

are so abused and humiliated

annyira megbántanak és megaláznak mások,

that they can't imagine living to the next day.

hogy úgy érzik, nem bírják ki még egy napig,

és néhányan sajnos tényleg nem,

And some, tragically, don't.

And there's nothing virtual about that.

és ennek semmi köze az internethez.

Childline, a UK nonprofit that's focused on helping young people on various issues,

A ChildLine, egy fiatalokon segítő brit nonprofit szervezet

released a staggering statistic late last year:

megdöbbentő statisztikákat tett közzé tavaly:

from 2012 to 2013, there was an 87 percent increase

2012 és 2013 között

87%-kal emelkedett

in calls and e-mails related to cyberbullying.

a cyberbullyinggal kapcsolatos hívások és e-mailek száma.

A meta-analysis done out of the Netherlands

Egy Hollandiában készült metaanalízis

showed that for the first time,

kimutatta, hogy most először,

cyberbullying was leading to suicidal ideations

a cyberbulling sokkal inkább ébresztett öngyilkos gondolatokat,

more significantly than offline bullying.

mint a való életben történő zaklatás.

And you know, what shocked me -- although it shouldn't have --

Amin meglepődtem, pedig nem kellett volna,

was other research last year

az egy tavalyi kutatás, mely kimutatta, hogy a megaláztatást

that determined humiliation was a more intensely felt emotion

sokkal intenzívebben éljük meg,

mint a boldogságot vagy akár a haragot.

than either happiness or even anger.

Cruelty to others is nothing new.

A másokkal való kegyetlenkedés nem új keletű,

de a technológia által lehetővé tett internetes zaklatás egyre elterjedtebb,

But online, technologically enhanced shaming is amplified,

uncontained

korlátlan és mindig elérhető.

and permanently accessible.

The echo of embarrassment used to extend only as far as your family, village,

A szégyenérzet visszhangja eddig csak a család, a falu,

school or community.

az iskola vagy a közösség határáig ért el,

But now, it's the online community too.

de most már megjelent az internetes közösség is.

Millions of people, often anonymously, can stab you with their words,

Emberek milliói, gyakran név nélkül

bántanak meg másokat a szavaikkal, és ez sok fájdalommal jár,

and that's a lot of pain.

And there are no perimeters around how many people can publicly observe you

meg sem lehet mondani, hogy mennyi ember

figyel meg minket nyilvános módon,

and put you in a public stockade.

és állít pellengérre másokat.

There is a very personal price to public humiliation,

Nagyon nagy árat kell fizetni

a nyilvános megaláztatásért,

and the growth of the internet has jacked up that price.

és az internet fejlődése csak növelte ezt az árat.

Közel két évtizede már

For nearly two decades now,

we have slowly been sowing the seeds of shame and public humiliation

lassan ültetgetjük el a szégyen és a nyilvános megaláztatás magjait

in our cultural soil, both on- and offline.

a kulturális talajunkba, mind az interneten és a való életben.

Gossip websites, paparazzi, reality programming, politics,

Pletykaoldalak, lesifotósok, valóságshow-k, politika,

news outlets and sometimes hackers

hírügynökségek és néha hekkerek is mind szégyennel kereskednek.

all traffic in shame.

It's led to desensitization and a permissive environment online,

Az internetes környezet érzéketlenné és elnézővé vált,

which lends itself to trolling, invasion of privacy and cyberbullying.

ami kedvez a trollkodásnak, a magánélet megsértésnek és a cyberbullyingnak.

This shift has created what Professor Nicolaus Mills calls

Ezzel a változással megjelent, Nicolaus Mills professzor szavaival élve,

"a culture of humiliation."

a megszégyenítés kultúrája.

Consider a few prominent examples just from the past six months alone.

Gondoljunk csak néhány jelentősebb példára az elmúlt fél évből!

Snapchat, the service which is used mainly by younger generations

A főleg fiatalok által használt Snapchat

and claims that its messages only have the life span of a few seconds.

azt állítja, hogy az üzeneteik csupán

egy pár másodpercig elérhetőek.

You can imagine the range of content that that gets.

El lehet képzelni, mekkora tartalomról van itt szó.

A third-party app which Snapchatters use to preserve the life span of the messages

A snapchatelők üzeneteit megőrző harmadik fél alkalmazását

meghekkelték,

was hacked,

és 100 ezer személyes beszélgetést, képet, videót szivárogtattak ki online,

and 100,000 personal conversations, photos and videos were leaked online,

to now have a life span of forever.

melyek most már soha nem tűnnek el.

Jennifer Lawrence and several other actors had their iCloud accounts hacked,

Jennifer Lawrence és sok más színész iCloud accountját is meghekkelték,

and private, intimate, nude photos were plastered across the internet

és privát, intim és meztelen fotóikkal lett tele az internet

without their permission.

a megkérdezésük nélkül.

One gossip website had over five million hits

Egy pletykaoldalon több mint 5 milliószor kattintottak

for this one story.

erre az egy hírre.

And what about the Sony Pictures cyberhacking?

És a Sony Pictures meghekkelése?

The documents which received the most attention

A legnépszerűbb dokumentumok

were private e-mails that had maximum public embarrassment value.

privát e-mailek voltak, melyek a legkínosabb tartalommal bírtak.

De a megszégyenítés kultúrájában

But in this culture of humiliation,

there is another kind of price tag attached to public shaming.

a nyilvános megszégyenítésnek más ára is van.

The price does not measure the cost to the victim,

Az ár nem azt tükrözi, mennyibe kerül ez az áldozatnak

which Tyler and too many others --

amit Tylernek és sokan másoknak,

notably, women, minorities and members of the LGBTQ community --

főleg nőknek, kisebbségeknek,

az LMBT közösség tagjainak kell megfizetniük.

have paid,

but the price measures the profit of those who prey on them.

Az ár a zaklatók hasznát tükrözi.

Mások megtámadása a nyersanyag, amit hatékonyan

This invasion of others is a raw material,

efficiently and ruthlessly mined, packaged and sold at a profit.

és könyörtelenül bányásznak, feldolgoznak, majd nagy haszonnal eladnak.

Kialakult egy olyan piac, ahol a nyilvános megszégyenítés az áru

A marketplace has emerged where public humiliation is a commodity,

és a szégyen egy iparág.

and shame is an industry.

Miből jön a bevétel?

How is the money made?

Clicks.

A kattintásokból.

The more shame, the more clicks.

Minél nagyobb a szégyen, annál több a kattintás.

The more clicks, the more advertising dollars.

Minél több a kattintás, annál több a reklámbevétel.

We're in a dangerous cycle.

Ez egy ördögi kör.

The more we click on this kind of gossip,

Minél többet kattintunk ilyen pletykákra,

the more numb we get to the human lives behind it.

annál érzéketlenebbek leszünk a mögöttük levő emberi életek iránt,

And the more numb we get, the more we click.

és minél érzéketlenebbek leszünk, annál többet kattintunk.

All the while,

Mindeközben valaki pénzt keres

someone is making money off of the back of someone else's suffering.

valaki más szenvedéséből.

With every click, we make a choice.

Minden kattintással döntést hozunk.

The more we saturate our culture with public shaming,

Minél inkább elárasztjuk a kultúránkat a nyilvános megszégyenítéssel,

the more accepted it is,

minél inkább elfogadjuk,

the more we will see behavior like cyberbullying, trolling,

annál inkább elterjed a cyberbullying,

a trollkodás, a hekkelés különféle formái

some forms of hacking

és az internetes zaklatás.

and online harassment.

Why? Because they all have humiliation at their cores.

Miért? Mert mindnek mások megalázása áll a középpontjában.

This behavior is a symptom of the culture we've created.

Ez a viselkedés az általunk létrehozott kultúra tünete.

Just think about it.

Gondoljanak csak bele!

Changing behavior begins with evolving beliefs.

A viselkedés megváltozása a meggyőződés kialakulásával kezdődik.

We've seen that to be true with racism, homophobia

Ez igaz a rasszizmusra, a homofóbiára,

and plenty of other biases,

és egyéb előítéletekre, ma, és a múltban egyaránt.

today and in the past.

As we've changed beliefs about same-sex marriage,

Ahogy változott a meggyőződésünk az azonos neműek házasságát illetően,

more people have been offered equal freedoms.

egyre több ember élvezheti az egyenlő bánásmódot.

When we began valuing sustainability,

Elkezdtük értékelni a fenntarthatóságot,

more people began to recycle.

több ember kezdett el újrahasznosítani.

So as far as our culture of humiliation goes,

Ami a megszégyenítés kultúráját illeti,

what we need is a cultural revolution.

kulturális forradalomra van szükségünk.

Public shaming as a blood sport has to stop,

A nyilvános megszégyenítésnek mint véres sportnak meg kell szűnnie,

and it's time for an intervention on the internet and in our culture.

itt az ideje közbeavatkoznunk az interneten és a kultúrában is.

The shift begins with something simple,

A változást elindítani egyszerű, mégsem könnyű.

but it's not easy.

We need to return to a long-held value of compassion,

Vissza kell térnünk a régi értékekhez -- az együttérzéshez és empátiához.

compassion and empathy.

Az interneten együttérzés deficit

Online, we've got a compassion deficit,

an empathy crisis.

és empátia válság van.

Researcher Brené Brown said, and I quote,

Brené Brown kutató azt mondta, idézem,

"Shame can't survive empathy."

„A szégyen nem éli túl az empátiát.”

Shame cannot survive empathy.

A szégyen nem éli túl az empátiát.

I've seen some very dark days in my life.

Az én életemben is voltak nagyon sötét napok,

It was the compassion and empathy from my family, friends, professionals

melyekből csak a családtól, barátoktól, szakemberektől

és néha idegenektől kapott együttérzés és empátia mentett meg.

and sometimes even strangers

that saved me.

Even empathy from one person can make a difference.

Már az is segíthet, ha csak egy ember együtt érez veled.

The theory of minority influence,

A kisebbségi befolyás elmélete,

proposed by social psychologist Serge Moscovici,

melyet Serge Moscovici szociálpszichológus alkotott meg

says that even in small numbers,

kimondja, hogy ahol kevesen is

when there's consistency over time,

de összefognak,

change can happen.

ott idővel megtörténhet a változás.

In the online world, we can foster minority influence

Az online világban, úgy segíthetjük a kisebbségi befolyást,

by becoming upstanders.

ha kiállunk az igazunkért.

To become an upstander means instead of bystander apathy,

Ahelyett, hogy bántunk valakit, álljunk ki mellette,

we can post a positive comment for someone or report a bullying situation.

írjunk egy pozitív hozzászólást vagy jelentsük a zaklatást.

Trust me, compassionate comments help abate the negativity.

Higgyék el, az együttérző hozzászólások segítenek csökkenteni a negativitást.

We can also counteract the culture by supporting organizations

Úgy is szembeszállhatunk e kultúrával, hogy olyan szervezeteket támogatunk,

that deal with these kinds of issues,

melyek ilyen jellegű esetekkel foglalkoznak,

like the Tyler Clementi Foundation in the US;

mint a Tyler Clementi Alapítvány az USA-ban,

in the UK, there's Anti-Bullying Pro;

az Anti-Bullying Pro az Egyesült Királyságban

and in Australia, there's PROJECT ROCKIT.

vagy a Project Rockit Ausztráliában.

We talk a lot about our right to freedom of expression.

Sok szó esik a szólásszabadsághoz való jogunkról,

But we need to talk more about our responsibility

de többet kellene beszélnünk

a szólásszabadságra vonatkozó felelősségünkről.

to freedom of expression.

Mind szeretnénk, ha meghallgatnának minket,

We all want to be heard,

but let's acknowledge the difference between speaking up with intention

de tegyünk különbséget aközött, hogy valaki okkal szólal fel,

and speaking up for attention.

vagy csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet.

The internet is the superhighway for the id.

Az internet egy szupersztráda az egyén számára,

But online, showing empathy to others benefits us all

de ha online együttérzést mutatunk másokkal,

az mindenkinek jó és hozzájárul egy biztonságosabb, jobb világ létrejöttéhez.

and helps create a safer and better world.

We need to communicate online with compassion,

Együttérzéssel kell kommunikálnunk egymással az interneten,

consume news with compassion

együttérzéssel kell a híreket olvasnunk,

and click with compassion.

és együttérzéssel kell klikkelnünk.

Just imagine walking a mile in someone else's headline.

Csak képzeljék bele magukat valaki más főcímébe!

I'd like to end on a personal note.

Végül pedig következzen egy személyes megjegyzés.

In the past nine months,

Az elmúlt 9 hónapban

the question I've been asked the most is "Why?"

a "Miért?" kérdést tettem fel a legtöbbször.

Why now?

Why was I sticking my head above the parapet?

Miért most? Miért kell nekem a nyilvánosság elé állnom?

You can read between the lines in those questions,

Ha a sorok között olvasunk a kérdésekben,

and the answer has nothing to do with politics.

a válasznak semmi köze a politikához.

The top-note answer was and is "Because it's time."

A legjobb válasz mindig is ez volt és lesz: itt volt az ideje.

Time to stop tiptoeing around my past,

Itt az ideje abbahagyni az óvatoskodást a múltam körül,

itt az ideje a szégyent magam mögött hagyni,

time to stop living a life of opprobrium

and time to take back my narrative.

itt az ideje újra a kezembe venni az életem történetének fonalát.

It's also not just about saving myself.

És nem csak önmagam megmentéséről van szó.

Anyone who is suffering from shame and public humiliation

Bárkinek, aki szégyentől vagy nyilvános megaláztatástól szenved

needs to know one thing:

tudnia kell egy dolgot.

You can survive it.

Túl lehet élni.

I know it's hard.

Tudom, hogy nehéz.

It may not be painless, quick or easy,

Lehet, hogy nem fájdalommentes, gyors vagy egyszerű,

but you can insist on a different ending to your story.

de ragaszkodhatsz ahhoz, hogy más vége legyen a történetednek.

Have compassion for yourself.

Érezz együtt önmagaddal!

We all deserve compassion

Mindannyian megérdemeljük az együttérzést,

and to live both online and off in a more compassionate world.

és azt, hogy egy együttérzőbb világban éljünk az interneten és a való életben is.

Thank you for listening.

Köszönöm a figyelmet.

(Applause and cheers)

(Taps)