The voices in my head | Eleanor Longden

Fordító: Sándor Nagy Lektor: Laszlo Kereszturi

The day I left home for the first time

Amikor először indultam el hazulról

to go to university was a bright day

az egyetemre, nagy nap volt számomra,

brimming with hope and optimism.

tele reménnyel és optimizmussal.

I'd done well at school. Expectations for me were high,

A középiskolában jó voltam. Jó esélyekkel indultam,

and I gleefully entered the student life

örömmel vágtam bele a diákéletbe --

of lectures, parties and traffic cone theft.

az előadás-hallgatásba, a bulizásba és a terelőkúpcsenésbe.

Now appearances, of course, can be deceptive,

A látszat csalóka, mondják,

and to an extent, this feisty, energetic persona

és részben ez az eleven, rámenős, energikus személy is,

of lecture-going and traffic cone stealing was a veneer,

aki órákra járt és terelőkúpokat lopott, csak máz volt,

albeit a very well-crafted and convincing one.

igaz, jól kidolgozott és meggyőző.

Underneath, I was actually deeply unhappy, insecure

A felszín alatt azonban boldogtalan, bizonytalan

and fundamentally frightened --

és alapvetően rémült voltam --

frightened of other people, of the future, of failure

féltem a többiektől, a jövőtől, a kudarctól

and of the emptiness that I felt was within me.

és az ürességtől, amelyet magamban éreztem.

But I was skilled at hiding it, and from the outside

De ügyesen titkoltam, és kívülről

appeared to be someone with everything to hope for

olyannak tűntem, mint akinek mindene megvan, amit remélhet

and aspire to.

és amire vágyik.

This fantasy of invulnerability was so complete

A sebezhetetlenségnek ez az ábrándja olyan tökéletes volt,

that I even deceived myself,

hogy még magamat is megtévesztettem.

and as the first semester ended and the second began,

Aztán vége lett az első szemeszternek, és jött a második,

there was no way that anyone could have predicted

és senki sem számíthatott arra,

what was just about to happen.

ami hamarosan bekövetkezett.

I was leaving a seminar when it started,

Épp egy szemináriumról jöttem, amikor elkezdődött.

humming to myself, fumbling with my bag

Magamban dudorásztam, a táskámat babrálva,

just as I'd done a hundred times before,

ahogy máskor is szoktam,

when suddenly I heard a voice calmly observe,

amikor hirtelen egy hangot hallottam, amint higgadtan megjegyzi:

"She is leaving the room."

"Kimegy a teremből."

I looked around, and there was no one there,

Körülnéztem, de nem volt ott senki,

but the clarity and decisiveness of the comment

ám a megjegyzés világossága és határozottsága

was unmistakable.

egyértelmű volt.

Shaken, I left my books on the stairs and hurried home,

Megrendülten, könyveimet a lépcsőn hagyva, hazarohantam,

and there it was again.

és akkor megint:

"She is opening the door."

"Kinyitja az ajtót."

This was the beginning. The voice had arrived.

Ez volt a kezdet. A hang megérkezett.

And the voice persisted,

És a hang maradt,

days and then weeks of it, on and on,

napokon, majd heteken át, tovább és tovább,

narrating everything I did in the third person.

és minden cselekvésemet harmadik személyben narrálta.

"She is going to the library."

"A könyvtárba megy."

"She is going to a lecture."

"Előadásra megy.'

It was neutral, impassive and even, after a while,

Semleges, közömbös, és mégis, az idő múlásával

strangely companionate and reassuring,

furcsán közvetlen és megnyugtató hang volt,

although I did notice that its calm exterior sometimes slipped

bár észrevettem, hogy felszíni nyugalma olykor kibillent,

and that it occasionally mirrored my own unexpressed emotion.

és néha a saját ki nem fejezett érzéseimet tükrözte.

So, for example, if I was angry and had to hide it,

Így például, ha dühös voltam, de lepleznem kellett,

which I often did, being very adept at concealing how I really felt,

ami gyakran előfordult -- nagyon ügyesen rejtettem el igazi érzéseimet --,

then the voice would sound frustrated.

a hang frusztráltnak hatott.

Otherwise, it was neither sinister nor disturbing,

Egyébként sem baljóslatú, sem nyugtalanító nem volt,

although even at that point it was clear

bár már akkor is világos volt,

that it had something to communicate to me

hogy valami közlendője van számomra

about my emotions, particularly emotions

az érzéseimről, különösen azokról,

which were remote and inaccessible.

amelyek távoliak és megközelíthetetlenek.

Now it was then that I made a fatal mistake,

És akkor nagy hibát követtem el:

in that I told a friend about the voice, and she was horrified.

megemlítettem a hangot egy ismerősnek. A lány megrémült.

A subtle conditioning process had begun,

Elkezdődött egy finom kondicionálódás --

the implication that normal people don't hear voices

abból kiindulva, hogy normális emberek nem hallanak hangokat,

and the fact that I did meant that something was very seriously wrong.

én viszont igen, az következett, hogy valami nagyon nincs rendben velem.

Such fear and mistrust was infectious.

A félelem és a bizalmatlanság továbbterjedt.

Suddenly the voice didn't seem quite so benign anymore,

A hang egyszerre csak nem tűnt már annyira jóindulatúnak,

and when she insisted that I seek medical attention,

és amikor a lány arra biztatott, hogy forduljak orvoshoz,

I duly complied, and which proved to be

hallgattam rá, ami a második nagy

mistake number two.

hibának bizonyult.

I spent some time telling the college G.P.

Már jó ideje magyaráztam az iskolaorvosnak

about what I perceived to be the real problem:

azokat a dolgokat, amelyeket igazán problémásnak véltem --

szorongás, önbecsülés hiánya, félelem a jövőtől --,

anxiety, low self-worth, fears about the future,

and was met with bored indifference

de unott közönyösséget tapasztaltam részéről

until I mentioned the voice,

amíg csak a hangot meg nem említettem.

upon which he dropped his pen, swung round

Arra viszont a tollát letéve hirtelen felém fordult,

and began to question me with a show of real interest.

és észrevehető érdeklődéssel kérdezgetni kezdett.

And to be fair, I was desperate for interest and help,

Az a helyzet, kétségbeejtően kellett az érdeklődés és a segítség,

and I began to tell him about my strange commentator.

ezért elkezdtem beszélni neki a különös kommentátoromról.

And I always wish, at this point, the voice had said,

Azóta is bánom, hogy ekkor meg nem szólalt a hang:

"Ássa a saját sírját."

"She is digging her own grave."

I was referred to a psychiatrist, who likewise

Elküldött egy pszichiáterhez, aki szintén

took a grim view of the voice's presence,

súlyosnak értékelte a hang jelenlétét,

subsequently interpreting everything I said

és ettől kezdve mindent, amit mondtam

a lappangó őrület szűrőjén keresztül értelmezett.

through a lens of latent insanity.

For example, I was part of a student TV station

Például dolgoztam egy hallgatói TV csatornánál,

that broadcast news bulletins around the campus,

mely híreket sugárzott a kampuszon,

and during an appointment which was running very late,

és egy elhúzódott konzultáció végén

I said, "I'm sorry, doctor, I've got to go.

megjegyeztem: "Elnézést, doktor úr, mennem kell.

I'm reading the news at six."

Hatkor híreket kell felolvasnom."

Now it's down on my medical records that Eleanor

Nos, ez úgy került be a kezelési naplómba, hogy Eleanornak

az a téveszméje, hogy hírolvasó a tévében.

has delusions that she's a television news broadcaster.

It was at this point that events began

Ez volt az a pont, amikor az események

to rapidly overtake me.

sodrása elkapott.

A hospital admission followed, the first of many,

Kórházi kezelés következett, első a sok közül,

a diagnosis of schizophrenia came next,

aztán jött a skizofrénia megállapítása,

and then, worst of all, a toxic, tormenting sense

majd -- mind közül a legrosszabb -- a mérgező, kínzó érzése

of hopelessness, humiliation and despair

a reménytelenségnek, a megaláztatásnak és a kétségbeesésnek

about myself and my prospects.

magamat és a kilátásaimat illetően.

But having been encouraged to see the voice

És az, hogy arra biztattak, hogy a hangot

not as an experience but as a symptom,

ne élménynek, hanem tünetnek tekintsem,

my fear and resistance towards it intensified.

csak fokozta félelmemet és ellenállásomat a hang iránt.

Now essentially, this represented taking

Ez alapjában véve agresszív viszonyulást jelentett

an aggressive stance towards my own mind,

a saját elmémmel szemben,

a kind of psychic civil war,

egyfajta pszichikai polgárháborút,

and in turn this caused the number of voices to increase

ami viszont megnövelte a hangok számát,

and grow progressively hostile and menacing.

melyek egyre ellenségesebbek és fenyegetőbbek lettek.

Helplessly and hopelessly, I began to retreat

Tehetetlenül és reményt vesztve, fokozatosan begubóztam

into this nightmarish inner world

ebbe a rémálomszerű belső világba,

in which the voices were destined to become

melyben a belső hangok egyszerre voltak

both my persecutors and my only perceived companions.

üldözőim és kizárólagos társaim.

They told me, for example, that if I proved myself worthy

Például azt mondták nekem, hogy ha kiérdemlem

of their help, then they could change my life

a segítségüket, akkor visszaváltoztathatják az életemet

back to how it had been,

olyanná, amilyen volt,

and a series of increasingly bizarre tasks was set,

és egyre bizarrabb feladatokat tűztek ki elém,

a kind of labor of Hercules.

afféle Herkulesi munkákat.

It started off quite small, for example,

Egész apró dolgokkal kezdődött, például,

pull out three strands of hair,

hogy húzzam ki három hajtincsemet,

but gradually it grew more extreme,

de fokozatosan egyre extrémebbek következtek,

culminating in commands to harm myself,

melyek abban csúcsosodtak ki, hogy ártsak magamnak,

and a particularly dramatic instruction:

amint ez a különösen drámai instrukció mutatja:

"You see that tutor over there?

"Látod azt a tanárt?

You see that glass of water?

Látod azt a pohár vizet?

Well, you have to go over and pour it over him in front of the other students."

Akkor most odamész, és ráöntöd a többi diák szeme láttára."

Which I actually did, and which needless to say

Amit csakugyan meg is tettem, és amitől, mondanom sem kell,

did not endear me to the faculty.

nem lettem a tanárok kedvence.

In effect, a vicious cycle of fear, avoidance,

Kialakult egy ördögi köre a félelemnek, elkerülésnek,

mistrust and misunderstanding had been established,

bizalmatlanságnak és meg nem értésnek,

and this was a battle in which I felt powerless

és ez egy olyan harc volt, amelyben erőtlennek éreztem magam

and incapable of establishing any kind of peace or reconciliation.

és képtelennek arra, hogy békére és megnyugvásra leljek.

Two years later, and the deterioration was dramatic.

Két év elteltével a romlás drámaivá vált.

By now, I had the whole frenzied repertoire:

Akkorra már megvolt az őrület teljes repertoárja:

terrifying voices, grotesque visions,

rémisztő hangok, groteszk víziók,

bizarre, intractable delusions.

bizarr és makacs tévképzetek.

My mental health status had been a catalyst

Mentális állapotom katalizátorként hatott

for discrimination, verbal abuse,

a diszkriminációra, a verbális bántalmazásra,

and physical and sexual assault,

valamint a fizikai és szexuális erőszakra,

and I'd been told by my psychiatrist,

a pszichiáterem pedig ezzel vigasztalt:

"Eleanor, you'd be better off with cancer,

"Eleanor, jobban járt volna a rákkal,

because cancer is easier to cure than schizophrenia."

mert az könnyebben gyógyítható a skizofréniánál."

I'd been diagnosed, drugged and discarded,

Diagnosztizáltak, begyógyszereztek és félrelöktek,

and was by now so tormented by the voices

és akkorra már annyira elgyötörtek a hangok,

that I attempted to drill a hole in my head

hogy megpróbáltam lyukat fúrni a fejembe,

in order to get them out.

hogy megszabaduljak tőlük.

Now looking back on the wreckage and despair of those years,

Visszatekintve azoknak az éveknek a romhalmazára és kétségbeesésére,

it seems to me now as if someone died in that place,

olyan számomra, mintha akkor, ott, meghalt volna valaki,

and yet, someone else was saved.

és ugyanakkor valaki más megmenekült volna.

A broken and haunted person began that journey,

Egy megtört és elgyötört személy kezdte el az utazást,

but the person who emerged was a survivor

de a személy, aki visszatért, túlélő volt,

and would ultimately grow into the person

aki végül azzá a személlyé változott,

I was destined to be.

akivé válni engem szánt a sors.

Many people have harmed me in my life,

Sokan ártottak nekem életemben,

and I remember them all,

emlékszem mindre,

but the memories grow pale and faint

de emlékük halvány és elmosódott

in comparison with the people who've helped me.

azokéhoz képest, akik a segítségemre voltak.

The fellow survivors, the fellow voice-hearers,

A túlélőtársak, a hangokat halló többiek,

the comrades and collaborators;

a bajtársak és az együttműködők;

the mother who never gave up on me,

az anyám, aki sohasem adta fel,

who knew that one day I would come back to her

aki tudta, hogy egy nap visszatérek hozzá,

and was willing to wait for me for as long as it took;

és hajlandó volt várni rám, ameddig kellett;

the doctor who only worked with me for a brief time

egy orvosra, aki csak rövid ideig foglalkozott velem,

but who reinforced his belief that recovery

de akiben erős volt a hit, hogy a gyógyulás

was not only possible but inevitable,

nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen,

and during a devastating period of relapse

és aki a visszaesés egy rettenetes időszakában

told my terrified family, "Don't give up hope.

így biztatta aggódó családomat: "Ne adják fel a reményt!

I believe that Eleanor can get through this.

Hiszek benne, hogy Eleanor végigcsinálja.

Sometimes, you know, it snows as late as May,

Tudják: van az úgy, hogy május végén még havazik,

but summer always comes eventually."

de a végén mindig eljön a nyár."

Fourteen minutes is not enough time

14 perc nem elég ahhoz,

to fully credit those good and generous people

hogy mind felsoroljam azokat a jó és nagylelkű embereket,

who fought with me and for me

akik együtt harcoltak értem és velem,

and who waited to welcome me back

és azokat, akik várták, hogy visszatérjek megint

from that agonized, lonely place.

arról a fájdalmas, magányos helyről.

But together, they forged a blend of courage,

Ők együtt hozták létre egy sajátos keverékét az erőnek,

creativity, integrity, and an unshakeable belief

kreativitásnak, integritásnak és annak a rendíthetetlen hitnek,

that my shattered self could become healed and whole.

hogy szétesett énem ép és egész lesz megint.

I used to say that these people saved me,

Régen úgy mondtam, hogy ők mentettek meg engem,

but what I now know is they did something

de ma már tudom, hogy ennél

even more important in that they empowered me

sokkal fontosabbat tettek: erőt adtak ahhoz,

to save myself,

hogy megmentsem magam,

and crucially, they helped me to understand something

és ami a fő, segítettek megérteni valamit,

which I'd always suspected:

amit mindig is sejtettem:

that my voices were a meaningful response

hogy a hangjaim jelentéssel bíró reagálások

to traumatic life events, particularly childhood events,

traumatikus életeseményekre, legfőképp gyerekkoriakra,

and as such were not my enemies

és mint ilyenek, nem az ellenségeim,

but a source of insight into solvable emotional problems.

hanem eszközök, melyekkel beleláthatok a megoldható emocionális problémáimba.

Now, at first, this was very difficult to believe,

Nos, ezt először nagyon nehéz volt elhinni,

not least because the voices appeared so hostile

nem utolsósorban azért, mert a hangok annyira ellenségesnek

and menacing, so in this respect, a vital first step

és baljóslatúnak tűntek, ezért az első fontos lépés az volt,

was learning to separate out a metaphorical meaning

hogy megtanuljam elkülöníteni a metaforikus jelentést

from what I'd previously interpreted to be a literal truth.

attól, amit korábban szó szerint értettem.

So for example, voices which threatened to attack my home

Például, a hangokat, melyek az otthonom megtámadásával fenyegettek,

I learned to interpret as my own sense of fear

megtanultam úgy interpretálni, hogy azok a saját félelemérzetem és

and insecurity in the world, rather than an actual, objective danger.

bizonytalanságom kifejezői a világgal kapcsolatban, de nem jelentenek valódi, objektív veszélyt.

Now at first, I would have believed them.

De eleinte mindent elhittem nekik.

I remember, for example, sitting up one night

Emlékszem például, hogy egy éjjel ott virrasztottam

on guard outside my parents' room to protect them

a szüleim szobája előtt, hogy megvédjem őket

from what I thought was a genuine threat from the voices.

attól a valósnak gondolt veszélytől, amivel a hangok fenyegetőztek.

Because I'd had such a bad problem with self-injury

Mivel komoly veszélye volt annak, hogy kárt teszek magamban,

that most of the cutlery in the house had been hidden,

az evőeszközöket elzárták előlem a házban,

so I ended up arming myself with a plastic fork,

így aztán egy műanyag villával fegyvereztem fel magam,

kind of like picnic ware, and sort of sat outside the room

afféle eldobható piknikkellékkel, és leültem az ajtó elé

a villát szorongatva, készen arra, hogy akcióba lépek, ha kell.

clutching it and waiting to spring into action should anything happen.

It was like, "Don't mess with me.

Amolyan "Ne is próbálkozz!

I've got a plastic fork, don't you know?"

Műanyag villa van nálam, nem látod?"

Strategic.

stratégia volt ez.

But a later response, and much more useful,

De a későbbi -- és sokkal hasznosabb -- reagálásom

would be to try and deconstruct the message behind the words,

az volt, hogy megpróbáltam kibontani az üzenetet a szavak mögül.

so when the voices warned me not to leave the house,

Amikor tehát a szavak arra intettek, hogy ne hagyjam el a házat,

then I would thank them for drawing my attention

megköszöntem nekik, hogy felhívták a figyelmemet arra, hogy mennyire

to how unsafe I felt --

nem érzem magam biztonságban --

because if I was aware of it, then I could do something positive about it --

mert ha ennek tudatában vagyok, akkor tudok is tenni ellene --,

but go on to reassure both them and myself

és megnyugtattam őket is és magamat is,

that we were safe and didn't need to feel frightened anymore.

hogy biztonságban vagyunk, és már nincs mitől félnünk.

I would set boundaries for the voices,

Határt szabtam a hangoknak,

and try to interact with them in a way that was assertive

és igyekeztem határozottan,

de tisztelettel bánni velük, megalapozva a

yet respectful, establishing a slow process

of communication and collaboration

kommunikáció és együttműködés lassú folyamatát,

in which we could learn to work together and support one another.

mely során megtanulhattunk együttműködni és támogatni egymást.

Throughout all of this, what I would ultimately realize

Mindeközben végül rájöttem arra,

was that each voice was closely related

hogy az egyes hangok szoros kapcsolatban voltak

to aspects of myself, and that each of them

önmagam egyes aspektusaival, és mindegyikük

carried overwhelming emotions that I'd never had

olyan elsöprő emóciót hordozott, amelyet nem volt

alkalmam feldolgozni és megfejteni:

an opportunity to process or resolve,

memories of sexual trauma and abuse,

emlékek szexuális traumáról és bántalmazásról,

of anger, shame, guilt, low self-worth.

haragról, szégyenről, bűntudatról, az önbecsülés hiányáról.

The voices took the place of this pain

A hangok átvették a fájdalom helyét,

and gave words to it,

és szavakba öntötték azt,

and possibly one of the greatest revelations

és talán az volt a legnagyobb felismerésem,

was when I realized that the most hostile and aggressive voices

amikor rájöttem arra, hogy a legellenségesebb és legagresszívabb hangok

actually represented the parts of me

valójában azt a részemet képviselik,

that had been hurt most profoundly,

melyet a legnagyobb sérülés érte,

and as such, it was these voices

és ezért éppen ezek a hangok

that needed to be shown the greatest compassion and care.

szorultak a legtöbb együttérzésre és figyelemre részemről.

It was armed with this knowledge that ultimately

Ezzel a tudással felfegyverkezve végül is

I would gather together my shattered self,

összeszedtem széthullott önmagam,

each fragment represented by a different voice,

melynek minden töredékét más-más hang képviselte,

gradually withdraw from all my medication,

fokozatosan felhagytam az összes gyógyszerrel,

and return to psychiatry, only this time from the other side.

és visszatértem a pszichiátriához, ám ezúttal a másik oldalról.

Ten years after the voice first came, I finally graduated,

Tíz évvel az első hang megjelenése után megvolt a BSc-m,

this time with the highest degree in psychology

ezúttal a legjobb eredménnyel, amit az egyetemen

the university had ever given, and one year later,

bárki is elért addig pszichológiából, és egy évre rá

the highest masters, which shall we say

enyém volt a legjobb MSc is, ami, valljuk be,

isn't bad for a madwoman.

nem is olyan rossz egy őrült nőtől.

In fact, one of the voices actually dictated the answers

Igaz, a vizsgán a hangok egyike diktálta a válaszokat,

during the exam, which technically possibly counts as cheating.

ami technikai értelemben talán csalásnak számít.

(Nevetés)

(Laughter)

And to be honest, sometimes I quite enjoyed their attention as well.

Őszintén szólva olykor kimondottam élveztem a figyelmüket.

As Oscar Wilde has said, the only thing worse

Ahogy Oscar Wilde mondta: “Egyetlen dolog rosszabb annál,

ha beszélnek valakiről, mégpedig az, ha nem beszélnek róla.”

than being talked about is not being talked about.

It also makes you very good at eavesdropping,

A dolog jól jön a hallgatózásnál is,

mert két párbeszédre is tudsz figyelni egyszerre.

because you can listen to two conversations simultaneously.

So it's not all bad.

Tehát nem is olyan rossz.

I worked in mental health services,

Dolgoztam mentálhigiénés szolgálatoknál,

I spoke at conferences,

konferenciákon adtam elő,

I published book chapters and academic articles,

írtam könyvfejezeteket és szakcikkeket,

and I argued, and continue to do so,

és akkor is, és azóta is, mindig

the relevance of the following concept:

a következő felfogás mellett érveltem:

that an important question in psychiatry

a pszichiátriában ne az legyen a legfontosabb kérdés,

shouldn't be what's wrong with you

hogy mi bajod van,

but rather what's happened to you.

hanem az, hogy mi történt veled.

And all the while, I listened to my voices,

És mindeközben odafigyeltem a hangjaimra,

with whom I'd finally learned to live with peace and respect

akikkel végül megtanultam békében élni, és akikhez tisztelettel közeledtem,

and which in turn reflected a growing sense

ami viszont tükröződése volt a növekvő

of compassion, acceptance and respect towards myself.

együttérzésnek, elfogadásnak és tiszteletnek magam iránt.

And I remember the most moving and extraordinary moment

Eszembe jut egy megindító és különleges pillanat --

when supporting another young woman who was terrorized by her voices,

épp egy másik fiatal nőt támogattam, akit terrorizáltak a hangjai --,

and becoming fully aware, for the very first time,

amikor hirtelen belém hasított, akkor először,

that I no longer felt that way myself

hogy én magam már nem érzek így,

but was finally able to help someone else who was.

ám végre képes vagyok segíteni olyannak, aki igen.

I'm now very proud to be a part of Intervoice,

Nagyon büszke vagyok rá, hogy tagja vagyok az Intervoice-nak,

the organizational body of the International Hearing Voices Movement,

a Hangokat Hallók Nemzetközi Mozgalmát szervező csapatnak [International Hearing Voices Movement]

an initiative inspired by the work of Professor Marius Romme

melynek létrehozását Marius Romme professzor és

and Dr. Sandra Escher,

dr. Sandra Escher munkája inspirálta,

which locates voice hearing as a survival strategy,

mely a hangokat hallást túlélési stratégiaként azonosítja --

a sane reaction to insane circumstances,

józan reakcióként az őrült körülményekre --,

not as an aberrant symptom of schizophrenia to be endured,

tehát nem a skizofrénia aberráns tüneteként, amit el kell viselni,

but a complex, significant and meaningful experience

hanem egy komplex, fontos, és jelentéssel bíró élményként,

to be explored.

mely felderítésre vár.

Together, we envisage and enact a society

Mi, a mozgalom tagjai, olyan társadalmat képzelünk el,

that understands and respects voice hearing,

mely megérti és elfogadja a hangokat hallást,

supports the needs of individuals who hear voices,

támogatja a hangokat hallók szükségleteit,

and which values them as full citizens.

és teljes értékű polgároknak tekinti őket.

This type of society is not only possible,

Ez a fajta társadalom nemcsak lehetséges,

it's already on its way.

de már alakulóban is van.

To paraphrase Chavez, once social change begins,

Chavezt idézve: "Ha egyszer elkezdődik a társadalmi változás,

it cannot be reversed.

akkor már nem lehet visszafordítani...

You cannot humiliate the person who feels pride.

Nem lehet megszégyeníteni azt az embert, aki büszke.

You cannot oppress the people

Nem lehet elnyomni az olyan embereket,

who are not afraid anymore.

akik többé már nem félnek."

For me, the achievements of the Hearing Voices Movement

A Hangokat Hallók Mozgalmának eredményei

are a reminder that empathy, fellowship,

arra figyelmeztetnek, hogy az empátia, a bajtársiasság,

justice and respect are more than words;

az igazság és az elfogadás többek szavaknál;

they are convictions and beliefs,

meggyőződést és hitet jelentenek,

and that beliefs can change the world.

és a hit meg tudja változtatni a világot.

In the last 20 years, the Hearing Voices Movement

Az elmúlt 20 év alatt a Hangokat Hallók Mozgalma

has established hearing voices networks

hálózatot alakított ki

in 26 countries across five continents,

öt kontinens 26 országában,

working together to promote dignity, solidarity

népszerűsítve a méltóságot, a szolidaritást

and empowerment for individuals in mental distress,

és a mentális distresszben élő egyének támogatását,

to create a new language and practice of hope,

megteremtve a remény új nyelvét és gyakorlatát,

which, at its very center, lies an unshakable belief

melynek középpontjában az egyén erejébe vetett

in the power of the individual.

rendíthetetlen hit áll.

As Peter Levine has said, the human animal

Ahogy Peter Levine mondta: "Az emberi állat

is a unique being

különleges lény,

endowed with an instinctual capacity to heal

melyben megvan a gyógyulás ösztönös adottsága

and the intellectual spirit to harness this innate capacity.

és az intellektuális szellem, mellyel kihasználhatja ezt a belső adottságát."

In this respect, for members of society,

Tekintettel erre, a társadalom tagjai számára

there is no greater honor or privilege

nem lehet nagyobb megtiszteltetés vagy kiváltság,

than facilitating that process of healing for someone,

mint elősegíteni ezt a gyógyulási folyamatot valakinél;

to bear witness, to reach out a hand,

mint együtt lenni vele, segíteni és

to share the burden of someone's suffering,

megosztani terhét a szenvedőnek;

and to hold the hope for their recovery.

és tartani benne a gyógyulás reményét.

And likewise, for survivors of distress and adversity,

És mi, a fájdalom és balsors túlélői

that we remember we don't have to live our lives

se feledjük: nem kell úgy leélnünk az életünket, hogy azt

forever defined by the damaging things that have happened to us.

mindörökre azok az ártó dolgok határozzák meg, melyek történtek velünk.

We are unique. We are irreplaceable.

Különlegesek vagyunk. Egyediek és pótolhatatlanok.

What lies within us can never be truly colonized,

Ami belül van, azt senki nem sajátíthatja ki

contorted, or taken away.

torzíthatja el vagy veheti el tőlünk igazán.

The light never goes out.

A fény nem alszik ki soha.

As a very wonderful doctor once said to me,

Ahogy egyszer egy csodálatos orvos mondta nekem:

"Don't tell me what other people have told you about yourself.

"Ne arról beszélj, hogy mások mit mondanak rólad.

Tell me about you."

Beszélj magadról."

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)