The riddle of experience vs. memory | Daniel Kahneman

Fordító: Anita Fekete Lektor: Laszlo Kereszturi

Everybody talks about happiness these days.

Manapság mindenki a boldogságról beszél.

I had somebody count the number of books

Valakivel megszámláltattam, hogy az elmúlt öt évben hány olyan könyv jelent meg,

with "happiness" in the title published in the last five years

amelynek a címében bent volt a "boldogság" szó.

and they gave up after about 40, and there were many more.

Negyven után abbahagyta a számolást, pedig még nem volt vége.

There is a huge wave of interest in happiness,

Nagy érdeklődés övezi a boldogság témáját

among researchers.

a kutatók körében.

There is a lot of happiness coaching.

Sokan adnak tanácsot a boldogsággal kapcsolatban.

Everybody would like to make people happier.

Mindenki szeretné boldogabbá tenni az embereket.

But in spite of all this flood of work,

De ennek a munkafolyamnak ellenére

there are several cognitive traps

számos kognitív csapda létezik,

that sort of make it almost impossible to think straight

amik szinte lehetetlenné teszik, hogy világosan gondolkozzunk

about happiness.

a boldogságról.

And my talk today will be mostly about these cognitive traps.

Ma főleg ezekről a kognitív csapdákról fogok beszélni.

This applies to laypeople thinking about their own happiness,

Ez vonatkozik a laikusokra, akik a saját boldogságukról gondolkodnak,

and it applies to scholars thinking about happiness,

és a tudósokra is, akik a boldogságról gondolkodnak,

because it turns out we're just as messed up as anybody else is.

mert úgy tünik, mi is éppen úgy össze vagyunk zavarodva, ahogy bárki más.

The first of these traps

Az első ilyen csapda az,

is a reluctance to admit complexity.

hogy nem akarjuk elismerni a dolog komplexitását.

It turns out that the word "happiness"

Kiderül, hogy a boldogság szó

is just not a useful word anymore,

mára értelmét vesztette,

because we apply it to too many different things.

mert annyi különböző dologra alkalmazzuk már.

I think there is one particular meaning to which we might restrict it,

Szerintem van egy bizonyos értelme, amire korlátozhatnánk,

but by and large,

de összességében

this is something that we'll have to give up

ez olyasmi, amit fel kell adnunk,

and we'll have to adopt the more complicated view

és egy komplikáltabb fogalmat kell elfogadnunk

of what well-being is.

a jólét meghatározására.

The second trap is a confusion between experience and memory;

A második csapda a tapasztalat és az emlékezet összetévesztése:

basically, it's between being happy in your life,

annak, hogy boldogok vagyunk az életünkben,

and being happy about your life

és hogy boldogok vagyunk az életünk felől,

or happy with your life.

vagy elégedettek vagyunk az életünkkel.

And those are two very different concepts,

És ez két nagyon különböző dolog,

and they're both lumped in the notion of happiness.

és mindkettő a boldogság fogalomkörébe tartozik.

And the third is the focusing illusion,

A harmadik a fókuszáló illúzió,

and it's the unfortunate fact that we can't think about any circumstance

ami azt a szerencsétlen tényt jelenti, hogy nem tudunk semmilyen, a jólétünket befolyásoló

that affects well-being

körülményről gondolkodni anélkül,

without distorting its importance.

hogy eltorzítanánk a fontosságát.

I mean, this is a real cognitive trap.

Ez egy igazi kognitív csapda.

There's just no way of getting it right.

Sehogy sem lehet megoldani.

Now, I'd like to start with an example

Egy példával szeretném kezdeni

of somebody who had a question-and-answer session

valakiről, aki egyik előadásom után részt vett

after one of my lectures reported a story,

egy kérdezz-felelek szakaszon.

and that was a story --

{nem világos...}

He said he'd been listening to a symphony,

Azt mondta, hogy hallgatta a szimfóniát,

and it was absolutely glorious music

és igazán pompás zene volt,

and at the very end of the recording,

de a felvétel legvégén

there was a dreadful screeching sound.

volt egy borzasztó csikorgó hang.

And then he added, really quite emotionally,

Aztán igazán érzelmesen hozzátette,

it ruined the whole experience.

hogy ez tönkretette az egész élményt.

But it hadn't.

Pedig nem.

What it had ruined were the memories of the experience.

Amit tönkretett az az élmény emléke.

He had had the experience.

Megvolt az élmény.

He had had 20 minutes of glorious music.

20 percig csodálatos zenét hallgatott.

They counted for nothing

De ez nem számított semmit,

because he was left with a memory;

mert a végén csak egy emlék maradt;

the memory was ruined,

az emlék tönkrement,

and the memory was all that he had gotten to keep.

és csak az emléket tudta megtartani.

What this is telling us, really,

Ez igazából arról beszél nekünk, hogy

is that we might be thinking of ourselves and of other people

magunkról és másokról is csak "én"-ek keretei között

in terms of two selves.

tudunk gondolkodni.

There is an experiencing self,

Létezik egy tapasztaló én,

who lives in the present

aki a jelenben él,

and knows the present,

és ismeri a jelent,

is capable of re-living the past,

képes újra átélni a múltat,

but basically it has only the present.

de lényegében csak a jelen létezik a számára.

It's the experiencing self that the doctor approaches --

A tapasztaló énnel találkozik az orvos --

you know, when the doctor asks,

amikor az orvos azt kérdezi:

"Does it hurt now when I touch you here?"

"Fáj, ha itt megérintem?"

And then there is a remembering self,

És van az emlékező én,

and the remembering self is the one that keeps score,

ami nem más, mint aki megjegyzi a dolgokat,

and maintains the story of our life,

és megőrzi az életünk történetét.

and it's the one that the doctor approaches

Ezzel találkozik az orvos,

in asking the question,

mikor azt kérdezi:

"How have you been feeling lately?"

"Hogy érezte magát mostanában?"

or "How was your trip to Albania?" or something like that.

vagy "Milyen volt az Albániai útja?" vagy ilyesmi.

Those are two very different entities,

Két különböző entitás van,

the experiencing self and the remembering self,

a tapasztaló én és az emlékező én,

and getting confused between them is part of the mess

és a kettő közötti összezavarodás részben magyarázza a

about the notion of happiness.

boldogság fogalma körüli zűrzavart.

Now, the remembering self

Az emlékező én

is a storyteller.

a nagy mesélő.

And that really starts with a basic response of our memories --

Ez valójában a memóriánk alapvető reakciójával kezdődik --

it starts immediately.

azonnal elkezdődik.

We don't only tell stories when we set out to tell stories.

Nem csak akkor mesélünk történeteket, amikor nekilátunk, hogy történeteket meséljünk.

Our memory tells us stories,

A memóriánk meséli nekünk a történeteket,

that is, what we get to keep from our experiences

vagyis, amit megtartottunk a tapasztalatainkból,

is a story.

az a történet.

And let me begin with one example.

Hadd kezdjem egy példával.

This is an old study.

Ez egy régi tanulmány.

Those are actual patients undergoing a painful procedure.

Ezek valódi betegek, akik egy fájdalmas beavatkozáson esnek át.

I won't go into detail. It's no longer painful these days,

Nem megyek bele a részletekbe. Manapság már nem fájdalmas ez,

but it was painful when this study was run in the 1990s.

de az 1990-es években, mikor a tanulmány készült, még az volt.

They were asked to report on their pain every 60 seconds.

Megkérték őket, hogy percenként jelezzék a fájdalmaikat.

Here are two patients,

Itt a két beteg.

those are their recordings.

Ezek az adataik.

And you are asked, "Who of them suffered more?"

Megkérdezhetjük: "Melyikük szenvedett jobban?"

And it's a very easy question.

Ez egy nagyon könnyű kérdés.

Clearly, Patient B suffered more --

Világos, hogy a B páciens jobban szenvedett.

his colonoscopy was longer,

Az ő vastagbél tükrözése tovább tartott,

and every minute of pain that Patient A had,

és az A beteg fájdalmának minden percéhez képest

Patient B had, and more.

a B páciensnek több volt.

But now there is another question:

De van egy másik kérdés:

"How much did these patients think they suffered?"

"Mennyire gondolták úgy ezek a betegek, hogy szenvednek?"

And here is a surprise.

És itt jön a meglepetés:

The surprise is that Patient A

az a meglepő, hogy az A páciensnek

had a much worse memory of the colonoscopy

sokkal rosszabb emlékei voltak a vastagbéltükrözéséről,

than Patient B.

mint a B páciensnek.

The stories of the colonoscopies were different,

A vastagbél-tükrözéseik története különbözött,

and because a very critical part of the story is how it ends.

és mert a történet nagyon kritikus pontja, hogy hogyan végződik --

And neither of these stories is very inspiring or great --

és egyik történet se túl inspiráló vagy nagyszerű --

but one of them is this distinct ... (Laughter)

de az egyik .... (Nevetés)

but one of them is distinctly worse than the other.

de az egyik sokkal rosszabb, mint a másik.

And the one that is worse

És az volt a rosszabb,

is the one where pain was at its peak at the very end;

amelyiknél a fájdalom csúcsa a legvégén volt.

it's a bad story.

Ez egy rossz történet.

How do we know that?

Honnan tudjuk?

Because we asked these people after their colonoscopy,

Mert megkérdeztük az embereket a vastagbél-tükrözésük után,

and much later, too,

aztán sokkal később is:

"How bad was the whole thing, in total?"

"Mennyire volt rossz az egész dolog összességében?"

And it was much worse for A than for B, in memory.

És A emlékeiben sokkal rosszabb volt, mint B emlékeiben.

Now this is a direct conflict

Ez egy közvetlen konfliktus

between the experiencing self and the remembering self.

a tapasztaló én és az emlékező én között.

From the point of view of the experiencing self,

A tapasztaló én szempontjából

clearly, B had a worse time.

nyilvánvalóan B-nek volt rosszabb.

Now, what you could do with Patient A,

Nos az A páciensnél azt lehetne csinálni,

and we actually ran clinical experiments,

és valójában végeztünk is ilyen klinikai kísérleteket,

and it has been done, and it does work --

és meg is csinálták, és működik is,

you could actually extend the colonoscopy of Patient A

hogy meg lehetne hosszabbítani az A páciens vastagbél-tükrözését úgy,

by just keeping the tube in without jiggling it too much.

hogy csak bent hagyják a csövet, de nem nagyon mozgatják.

That will cause the patient

Ettől a beteg szenvedni fog,

to suffer, but just a little

de csak egy kicsit,

and much less than before.

és sokkal kevésbé, mint előtte.

And if you do that for a couple of minutes,

És ha ezt megteszik pár percig,

you have made the experiencing self

akkor az A páciens tapasztaló énje

of Patient A worse off,

rosszabbul fogja érezni magát,

and you have the remembering self of Patient A

viszont az emlékező énje

a lot better off,

sokkal jobban,

because now you have endowed Patient A

mert most A pácienst egy jobb

with a better story

történettel láttuk el

about his experience.

a tapasztalatait illetően.

What defines a story?

Mi határozza meg a történetet?

And that is true of the stories

Ez igaz azokra a történetekre,

that memory delivers for us,

amiket a memóriánk szállít nekünk,

and it's also true of the stories that we make up.

és igaz azokra a történetekre is, amiket kitalálunk.

What defines a story are changes,

A történeteket a változások, a jelentős pillanatok,

significant moments and endings.

és a végződésük határozza meg.

Endings are very, very important

A végződések nagyon nagyon fontosak,

and, in this case, the ending dominated.

és ebben az esetben a végződés dominált.

Now, the experiencing self

A tapasztaló én

lives its life continuously.

folyamatosan éli az életét.

It has moments of experience, one after the other.

Átéli a pillanatokat, egyiket a másik után.

And you can ask: What happens to these moments?

Azt kérdezzük: Mi lesz ezekkel a pillanatokkal?

And the answer is really straightforward:

Az őszinte válasz az,

They are lost forever.

hogy örökre elvesznek.

I mean, most of the moments of our life --

Úgy értem, életünk legtöbb pillanata --

and I calculated, you know, the psychological present

és kiszámoltam -- tudják, úgy tartják, hogy a pszichológiai jelen

is said to be about three seconds long;

körülbelül három másodpercig tart.

that means that, you know,

Ami azt jelenti, hogy

in a life there are about 600 million of them;

egy életben kb. 600 millió van belőle.

in a month, there are about 600,000 --

Egy hónapban kb 600 000.

most of them don't leave a trace.

A legtöbbjük nem hagy nyomot.

Most of them are completely ignored

Legtöbbjüket teljesen figyelmen kívül hagyja

by the remembering self.

az emlékező én.

And yet, somehow you get the sense

És mégis az az érzésünk,

that they should count,

hogy valahogy számítanak,

that what happens during these moments of experience

hogy ami a tapasztalás ezen pillanataiban történik,

is our life.

az az életünk.

It's the finite resource that we're spending

Az a véges erőforrás, amit eltöltünk,

while we're on this earth.

amíg itt vagyunk e földön.

And how to spend it

És hogy hogyan töltjük el,

would seem to be relevant,

az is lényeges,

but that is not the story

de ez nem az a történet,

that the remembering self keeps for us.

amit az emlékező én megőriz számunkra.

So we have the remembering self

Tehát van az emlékező én,

and the experiencing self,

és a tapasztaló én,

and they're really quite distinct.

és a kettő igencsak különbözik egymástól.

The biggest difference between them

A legnagyobb különbség köztük

is in the handling of time.

az idő kezelése.

From the point of view of the experiencing self,

A tapasztaló én nézőpontjából,

if you have a vacation,

ha nyaralni megyünk,

and the second week is just as good as the first,

és a második hét éppen olyan jó, mint az első,

then the two-week vacation

akkor a kéthetes vakáció

is twice as good as the one-week vacation.

kétszer olyan jó, mint az egyhetes vakáció.

That's not the way it works at all for the remembering self.

Az emlékező én nem így működik.

For the remembering self, a two-week vacation

Az emlékező én számára egy kéthetes nyaralás

is barely better than the one-week vacation

alig jobb, mint egy egyhetes nyaralás,

because there are no new memories added.

mert nincsenek további új emlékek.

You have not changed the story.

Nem változott meg a történet.

And in this way,

És így

time is actually the critical variable

igazából az idő az a kritikus változó,

that distinguishes a remembering self

ami megkülönbözteti az emlékező ént

from an experiencing self;

a tapasztaló éntől.

time has very little impact on the story.

Az időnek nagyon kevés hatása van a történetre.

Now, the remembering self does more

Az emlékező én többet is tesz annál,

than remember and tell stories.

hogy emlékezik és történeteket mesél.

It is actually the one that makes decisions

Igazából ez hozza a döntéseket,

because, if you have a patient who has had, say,

mert ha például van egy páciens, aki két különböző

two colonoscopies with two different surgeons

orvosnál is volt vastagbéltükrözésen,

and is deciding which of them to choose,

és el kell döntenie, melyiket válassza,

then the one that chooses

akkor azt fogja választani,

is the one that has the memory that is less bad,

amelyikhez kevésbé rossz emlékei kötődnek,

and that's the surgeon that will be chosen.

és ezt az orvost fogja választani.

The experiencing self

A tapasztaló énnek

has no voice in this choice.

nincsen szava ebben a döntésben.

We actually don't choose between experiences,

Igazából nem tapasztalatok között választunk,

we choose between memories of experiences.

hanem tapasztalatok emlékei között.

And even when we think about the future,

Még amikor a jövőről gondolkodunk,

we don't think of our future normally as experiences.

akkor sem tapasztalatokként gondolunk a jövőnkre.

We think of our future

A jövőnkre előrevetített

as anticipated memories.

emlékek formájában gondolunk.

And basically you can look at this,

Igazából úgy is tekinthetjük a dolgot,

you know, as a tyranny of the remembering self,

mint az emlékező én zsarnokságát,

and you can think of the remembering self

és gondolhatunk úgy az emlékező énre, ami

sort of dragging the experiencing self

valahogy vonszolja maga után a tapasztaló ént

through experiences that

olyan tapasztalatokon át,

the experiencing self doesn't need.

amire a tapasztaló énnek nincs szüksége.

I have that sense that

Az az érzésem, hogy

when we go on vacations

amikor nyaralni megyünk,

this is very frequently the case;

és ez nagyon gyakran megtörténik,

that is, we go on vacations,

hogy leginkább azért

to a very large extent,

megyünk nyaralni,

in the service of our remembering self.

hogy kiszolgáljuk az emlékező énünket.

And this is a bit hard to justify I think.

És ezt egy kicsit nehéz igazolni azt hiszem.

I mean, how much do we consume our memories?

Úgy értem, mennyire fogyasztjuk az emlékeinket?

That is one of the explanations

Ez az egyik magyarázat

that is given for the dominance

az emlékező én

of the remembering self.

dominanciájára.

And when I think about that, I think about a vacation

Amikor ezen gondolkozom, egy vakációra gondolok,

we had in Antarctica a few years ago,

amikor pár éve az Antarktiszra mentünk,

which was clearly the best vacation I've ever had,

ami a legeslegjobb vakációnk volt eddig,

and I think of it relatively often,

és elég gyakran gondolok rá,

relative to how much I think of other vacations.

ahhoz képest, hogy más vakációkra mennyit gondolok.

And I probably have consumed

És talán fogyasztottam

my memories of that three-week trip, I would say,

annak a háromhetes kirándulásnak az emlékeit, mondjuk

for about 25 minutes in the last four years.

25 percig az elmúlt négy évben.

Now, if I had ever opened the folder

Na most, ha kinyitottam volna valaha azt a mappát,

with the 600 pictures in it,

amiben vagy 600 kép van,

I would have spent another hour.

akkor még egy órát eltöltöttem volna.

Now, that is three weeks,

Ez tehát három hét,

and that is at most an hour and a half.

és még legfeljebb másfél óra.

There seems to be a discrepancy.

Úgy tűnik, itt ellentmondás van.

Now, I may be a bit extreme, you know,

Én lehet, hogy egy kicsit furcsa vagyok abban a tekintetben,

in how little appetite I have for consuming memories,

hogy milyen kicsi az étvágyam az emlékek fogyasztására,

but even if you do more of this,

de még ha többet tesszük is ezt,

there is a genuine question:

felmerül a kérdés:

Why do we put so much weight on memory

miért fektetünk akkora súlyt az emlékekre

relative to the weight that we put on experiences?

a tapasztalatokhoz képest?

So I want you to think

Szeretném, ha követnének

about a thought experiment.

egy gondolatkísérletben.

Imagine that for your next vacation,

Képzeljék el, hogy a következő nyaralásukon

you know that at the end of the vacation

tudnák, hogy a nyaralás végén

all your pictures will be destroyed,

az összes fotót megsemmisítik,

and you'll get an amnesic drug

és olyan szert fognak kapni,

so that you won't remember anything.

amitől mindent elfelejtenek majd.

Now, would you choose the same vacation? (Laughter)

Akkor is ezt a nyaralást választanák? (Nevetés.)

And if you would choose a different vacation,

Ha más nyaralást választanának,

there is a conflict between your two selves,

akkor konfliktus van a két énjük között,

and you need to think about how to adjudicate that conflict,

és el kell gondolkodniuk, hogyan ítélik meg ezt a konfliktust.

and it's actually not at all obvious, because

Ez igazából egyáltalán nem magától értetődő, mert

if you think in terms of time,

ha az idő kereteiben gondolkodunk,

then you get one answer,

akkor is jutunk egy válaszhoz,

and if you think in terms of memories,

és ha az emlékek keretein belül gondolkodunk,

you might get another answer.

akkor esetleg egy másik válaszhoz jutunk.

Why do we pick the vacations we do

Hogy milyen vakációt választunk

is a problem that confronts us

az egy olyan probléma, ami szembesít minket

with a choice between the two selves.

a két énünk közötti választással.

Now, the two selves

A két énünk pedig

bring up two notions of happiness.

kétféle boldogság-fogalmat jelent.

There are really two concepts of happiness

Igazából kétféle boldogság-fogalom van,

that we can apply, one per self.

amit alkalmazhatunk, mindegyik énhez egy.

So you can ask: How happy is the experiencing self?

Megkérdezhetjük: Mennyire boldog a tapasztaló én?

And then you would ask: How happy are the moments

Aztán megkérdeznénk: Mennyire boldogok a pillanatok

in the experiencing self's life?

a tapasztaló én életében?

And they're all -- happiness for moments

Ezek mind -- a pillanatok boldogsága

is a fairly complicated process.

egy egész bonyolult folyamat.

What are the emotions that can be measured?

Mik azok az érzelmek, amiket meg lehet mérni?

And, by the way, now we are capable

Erről jut eszembe, most már képesek vagyunk

of getting a pretty good idea

egész pontos képet alkotni

of the happiness of the experiencing self over time.

a tapasztaló én boldogságáról az időben.

If you ask for the happiness of the remembering self,

Ha az emlékező én boldogságát kérdezzük,

it's a completely different thing.

az egy teljesen más dolog.

This is not about how happily a person lives.

Itt nem arról van szó, hogy milyen boldogan él valaki,

It is about how satisfied or pleased the person is

hanem arról, hogy mennyire elégedett,

when that person thinks about her life.

amikor az életére gondol.

Very different notion.

Ez egészen más.

Anyone who doesn't distinguish those notions

Ha valaki nem különbözteti meg ezt a két fogalmat,

is going to mess up the study of happiness,

az nagyon össze fogja kuszálni a boldogság tanát,

and I belong to a crowd of students of well-being,

és én a jólétet tanulmányozó tanulóknak abba a tömegébe tartozom,

who've been messing up the study of happiness for a long time

akik sokáig összekuszálták a boldogság-tudományt

in precisely this way.

pontosan így.

The distinction between the

A tapasztaló én boldogsága

happiness of the experiencing self

és az emlékező én elégedettsége

and the satisfaction of the remembering self

közötti különbséget

has been recognized in recent years,

az elmúlt években ismerték fel,

and there are now efforts to measure the two separately.

és ma már erőfeszítéseket tesznek arra, hogy elkülönülten mérjék a kettőt.

The Gallup Organization has a world poll

A Gallup szervezetnek van egy világméretű felmérése,

where more than half a million people

amiben több, mint félmillió embernek

have been asked questions

tesznek fel kérdéseket arról,

about what they think of their life

hogy mit gondolnak az életükről,

and about their experiences,

és a tapasztalataikról.

and there have been other efforts along those lines.

És más erőfeszítések is vannak ebben az irányban.

So in recent years, we have begun to learn

Tehát az elmúlt években elkezdtük

about the happiness of the two selves.

megismerni a két én boldogságát.

And the main lesson I think that we have learned

És szerintem a legfőbb dolog, amit megértettünk az,

is they are really different.

hogy ezek nagyban különböznek egymástól.

You can know how satisfied somebody is with their life,

Megtudhatjuk, mennyire elégedett valaki az életével,

and that really doesn't teach you much

de ez nem mond semmit arról, hogy

about how happily they're living their life,

milyen boldogan él,

and vice versa.

és fordítva.

Just to give you a sense of the correlation,

Hogy illusztráljam a korrelációt,

the correlation is about .5.

legyen a korreláció, mondjuk 0,5.

What that means is if you met somebody,

Ez azt jelenti, hogy ha találkoznánk valakivel,

and you were told, "Oh his father is six feet tall,"

és azt mondanák, hogy az apja 180 cm magas,

how much would you know about his height?

akkor mennyit tudnánk az ő magasságáról?

Well, you would know something about his height,

Nos, valamennyit azért tudnánk róla,

but there's a lot of uncertainty.

de nagyon sok lenne benne a bizonytalanság.

You have that much uncertainty.

Ennyi lenne a bizonytalanság.

If I tell you that somebody ranked their life eight on a scale of ten,

Ha azt mondom, hogy valaki egy 10-es skálán 8-asra értékelte az életét,

you have a lot of uncertainty

abban még sok a bizonytalanság

about how happy they are

arra nézve, hogy mennyire boldog

with their experiencing self.

a tapasztaló énje.

So the correlation is low.

Tehát a korreláció gyenge.

We know something about what controls

Valamit tudunk arról, hogy mi vezérli

satisfaction of the happiness self.

az egyén megelégedettségét.

We know that money is very important,

Tudjuk, hogy a pénz nagyon fontos,

goals are very important.

a célok nagyon fontosak.

We know that happiness is mainly

Tudjuk, hogy a boldogság az főleg azt jelenti,

being satisfied with people that we like,

hogy elégedettek vagyunk azokkal, akiket kedvelünk,

spending time with people that we like.

hogy azokkal töltünk időt, akiket kedvelünk.

There are other pleasures, but this is dominant.

Vannak más örömök is, de ezek dominálnak.

So if you want to maximize the happiness of the two selves,

Tehát ha maximalizálni akarjuk a két én boldogságát,

you are going to end up

akkor végül

doing very different things.

nagyon különböző dolgokat kell tennünk.

The bottom line of what I've said here

Összegezve az elmondottakat, tehát

is that we really should not think of happiness

nem szabad azt gondolnunk, hogy a boldogság

as a substitute for well-being.

és a jólét ugyanazt jelentik.

It is a completely different notion.

Ez két különböző fogalom.

Now, very quickly,

Nos, nagyon gyorsan,

another reason we cannot think straight about happiness

egy újabb oka annak, hogy nehéz világosan gondolkodni a boldogságról az,

is that we do not attend to the same things

hogy nem ugyanazokra a dolgokra figyelünk,

when we think about life, and we actually live.

amikor gondolkozunk az életről, mint amikor éljük azt.

So, if you ask the simple question of how happy people are in California,

Ha azt az egyszerű kérdést tesszük fel, hogy mennyire boldogok az emberek Kaliforniában,

you are not going to get to the correct answer.

nem fogunk helyes választ kapni.

When you ask that question,

Mikor ezt kérdezzük,

you think people must be happier in California

azt gondoljuk, hogy az emberek bizonyára boldogabbak Kaliforniában,

if, say, you live in Ohio.

ha, mondjuk, Ohióban élünk.

(Laughter)

(Nevetés.)

And what happens is

Az történik,

when you think about living in California,

hogy mikor a Kaliforniában élőkre gondolunk,

you are thinking of the contrast

akkor eszünkbe jut az a kontraszt,

between California and other places,

ami Kalifornia és más helyek között van,

and that contrast, say, is in climate.

és ez a kontraszt, mondjuk, éghajlati jellegű.

Well, it turns out that climate

Nos, a klíma végül is

is not very important to the experiencing self

nem túl fontos a tapasztaló én számára,

and it's not even very important to the reflective self

és nem túl fontos a reflektív én számára sem,

that decides how happy people are.

ami eldönti, hogy milyen boldog egy ember.

But now, because the reflective self is in charge,

De mivel a reflektív én a felelős,

you may end up -- some people may end up

végül lehet, hogy úgy döntünk -- néhányan lehet, hogy úgy döntenek,

moving to California.

hogy Kaliforniába költöznek.

And it's sort of interesting to trace what is going to happen

És érdekes lenne nyomon követni, hogy mi történik

to people who move to California in the hope of getting happier.

azokkal, akik Kaliforniába költöznek, remélve, hogy ott boldogabbak lesznek.

Well, their experiencing self

Nos, a tapasztaló énjük

is not going to get happier.

nem lesz boldogabb.

We know that.

Ezt tudjuk.

But one thing will happen: They will think they are happier,

De egy dolog biztosan megtörténik. Azt fogják gondolni, hogy boldogabbak,

because, when they think about it,

mert amikor erre gondolnak,

they'll be reminded of how horrible the weather was in Ohio,

eszükbe fog jutni, milyen borzalmas volt az időjárás Ohióban.

and they will feel they made the right decision.

És úgy fogják érezni, hogy jól döntöttek.

It is very difficult

Nagyon nehéz

to think straight about well-being,

világosan gondolkozni a jólétről,

and I hope I have given you a sense

és remélem sikerült érzékeltetnem,

of how difficult it is.

mennyire nehéz.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps.)

Chris Anderson: Thank you. I've got a question for you.

Chris Anderson: Köszönjük. Lenne egy kérdésem.

Thank you so much.

Köszönjük szépen.

Now, when we were on the phone a few weeks ago,

Mikor pár hete telefonon beszéltünk,

you mentioned to me that there was quite an interesting result

említette, hogy meglehetősen érdekes eredmények születtek

came out of that Gallup survey.

azon a Gallup felmérésen.

Is that something you can share

Hallhatnánk erről valamit,

since you do have a few moments left now?

mivel még maradt pár percünk?

Daniel Kahneman: Sure.

Daniel Kahneman: Persze.

I think the most interesting result that we found in the Gallup survey

Szerintem a Gallup felmérés legérdekesebb eredménye

is a number, which we absolutely did not expect to find.

egy szám, amire egyáltalán nem számítottunk.

We found that with respect to the happiness

Ezt a tapasztaló én boldogságára

of the experiencing self.

vonatkozóan találtuk.

When we looked at how feelings,

Megnéztük, hogy az érzések hogyan

vary with income.

változnak a jövedelem hatására.

And it turns out that, below an income

És az derült ki, hogy 60 000 dolláros éves

of 60,000 dollars a year, for Americans --

jövedelem alatt, az amerikaiaknál,

and that's a very large sample of Americans, like 600,000,

és a minta kb. 600 000 amerikait ölelt fel,

so it's a large representative sample --

ez egy nagy reprezentatív minta,

below an income of 600,000 dollars a year...

600 000 dollár éves jövedelem alatt ...

CA: 60,000.

CA: 60,000.

DK: 60,000.

DK: 60,000.

(Laughter)

(Nevetés.)

60,000 dollars a year, people are unhappy,

60 000 dollár éves jövedelem alatt az emberek boldogtalanok,

and they get progressively unhappier the poorer they get.

és progresszívan boldogtalanabbak, minél szegényebbek.

Above that, we get an absolutely flat line.

Efölött azonban a vonal abszolút egyenes.

I mean I've rarely seen lines so flat.

De tényleg, ritkán láttam ilyen egyenes vonalat.

Clearly, what is happening is

Tehát nyilvánvaló, hogy

money does not buy you experiential happiness,

pénzzel nem lehet tapasztalati boldogságot venni,

but lack of money certainly buys you misery,

de a pénz hiánya biztosan nyomorúságot okoz,

and we can measure that misery

és ez a nyomorúság nagyon nyilvánvalóan

very, very clearly.

mérhető.

In terms of the other self, the remembering self,

Ami a másik ént illeti, az emlékező én esetében

you get a different story.

más a történet.

The more money you earn, the more satisfied you are.

Minél többet keresel, annál elégedettebb vagy.

That does not hold for emotions.

Ez nem vonatkozik az érzelmekre.

CA: But Danny, the whole American endeavor is about

CA: De Danny, egész Amerika nem szól másról, mint

life, liberty, the pursuit of happiness.

az életről, a szabadságról és a boldogság kereséséről!

If people took seriously that finding,

Ha az emberek komolyan vennék ezeket az eredményeket,

I mean, it seems to turn upside down

nekem úgy tűnik, hogy a feje tetejére állítana mindent

everything we believe about, like for example,

amibe hiszünk, például,

taxation policy and so forth.

az adózási alapelvekről, és így tovább.

Is there any chance that politicians, that the country generally,

Van valami esély arra, hogy a politikusok, vagy a nemzet egésze

would take a finding like that seriously

komolyan vegyen egy ilyen kutatási eredményt,

and run public policy based on it?

és erre építse a szabályozás-politikát?

DK: You know I think that there is recognition

DK: Úgy gondolom, hogy a szabályozás-politika kutatásában

of the role of happiness research in public policy.

már elismerik a boldogság szerepét.

The recognition is going to be slow in the United States,

Ez a folyamat az USA-ban lassú lesz,

no question about that,

ez kétségtelen,

but in the U.K., it is happening,

de az Egyesült Királyságban már zajlik,

and in other countries it is happening.

és más országokban is zajlik.

People are recognizing that they ought

Az emberek felismerik, hogy szükséges

to be thinking of happiness

a boldogságról gondolkodni,

when they think of public policy.

amikor a közszolgálatról gondolkodunk.

It's going to take a while,

El fog tartani egy ideig,

and people are going to debate

és az emberek vitatkozni fognak,

whether they want to study experience happiness,

hogy a tapasztalati boldogságot vagy az

or whether they want to study life evaluation,

élet-értékelést szeretnék tanulmányozni,

so we need to have that debate fairly soon.

tehát hamarosan meg kell lennie ennek a vitának.

How to enhance happiness

A boldogság fokozásának a kérdése

goes very different ways depending on how you think,

különböző irányokba vezethet, attól függően,

and whether you think of the remembering self

hogy az emlékező ént, vagy

or you think of the experiencing self.

a tapasztaló ént vesszük figyelembe.

This is going to influence policy, I think, in years to come.

Ennek hatása lesz a politikára az elkövetkező években.

In the United States, efforts are being made

Az USA-ban történnek erőfeszítések

to measure the experience happiness of the population.

a népesség tapasztalati boldogságának a mérésére.

This is going to be, I think, within the next decade or two,

Szerintem ez a következő egy-két évtizedben

part of national statistics.

az országos statisztika része lesz majd.

CA: Well, it seems to me that this issue will -- or at least should be --

CA: Nos, nekem úgy tűnik, ez a téma lesz a következő pár év

the most interesting policy discussion to track

legérdekesebb követésre méltó politikai vitája,

over the next few years.

vagy jó lenne, ha az lenne.

Thank you so much for inventing behavioral economics.

Köszönjük, hogy feltalálta a behaviorista gazdaságtant!

Thank you, Danny Kahneman.

Köszönjük, Danny Kahneman.