Matthew O'Reilly: "Am I dying?" The honest answer.

Fordító: Péter Pallós Lektor: Csaba Lóki

I've been a critical care EMT for the past seven years in Suffolk County, New York.

Hét éve mentőtiszt vagyok a New York-állambeli Suffolkban.

Én szoktam először kiérkezni a balesetek színhelyére,

I've been a first responder in a number of incidents

ranging from car accidents to Hurricane Sandy.

az autóbalesetektől a Sandy hurrikánig bezárólag.

If you are like most people, death might be

Mint az emberek többsége, így valószínűleg önök is

one of your greatest fears.

félnek a haláltól.

Some of us will see it coming.

Némelyikünk megérzi, ha eljő.

Some of us won't.

Némelyikünk nem.

There is a little-known documented medical term

Van egy kevéssé ismert orvosi szakkifejezés,

called impending doom.

a küszöbön álló katasztrófa.

It's almost a symptom.

Ez majdhogynem tünet, előjel.

As a medical provider, I'm trained to respond

Mentősként kiképeztek rá, hogyan reagáljak

to this symptom like any other,

az ilyen tünetre, mint annyi másra.

so when a patient having a heart attack looks at me

Ha egy infarktusos páciens rám néz,

and says, "I'm going to die today,"

és így szól: "Ugye, most meghalok?",

we are trained to reevaluate the patient's condition.

ki vagyunk rá képezve, hogy átértékeljük az állapotát.

Throughout my career, I have responded

Pályafutásom alatt számos alkalommal

to a number of incidents where the patient

vonultam olyan esetekhez, amikor a páciensnek

had minutes left to live

már csak percei voltak hátra,

and there was nothing I could do for them.

és én tehetetlen voltam.

With this, I was faced with a dilemma:

Ilyenkor kényszerhelyzetben éreztem magam:

Do I tell the dying that they are about to face death,

megmondjam-e a haldoklónak, hogy itt a vég,

or do I lie to them to comfort them?

vagy megnyugtatásul hazudjak neki?

Early in my career, I faced this dilemma

Kezdőként úgy oldottam meg a helyzetet,

by simply lying.

hogy egyszerűen hazudtam.

I was afraid.

Féltem,

I was afraid if I told them the truth,

tartottam tőle: ha megmondom az igazat,

that they would die in terror, in fear,

rettegve, félelemben hal meg,

just grasping for those last moments of life.

kapálózva élete utolsó pillanatai után.

That all changed with one incident.

De egy véletlen esemény mindent megváltoztatott.

Five years ago, I responded to a motorcycle accident.

Öt éve én mentem rohamkocsival egy motoros balesetéhez.

The rider had suffered critical, critical injuries.

A motoros életveszélyes sérüléseket szenvedett.

As I assessed him, I realized that there was nothing

Ahogy próbáltam segíteni rajta, rájöttem,

that could be done for him,

hogy már semmit sem tehetek érte,

and like so many other cases, he looked me in the eye

és mint hasonló esetekben más, ő is a szemembe nézett

and asked that question: "Am I going to die?"

és megkérdezte: "Ugye, most meghalok?"

In that moment, I decided to do something different.

Abban a pillanatban eltökéltem, hogy ezentúl másként teszek.

I decided to tell him the truth.

Megmondom neki az igazat.

I decided to tell him that he was going to die

Eltökéltem: megmondom neki, hogy a halálán van,

and that there was nothing I could do for him.

és én semmit sem tehetek érte.

His reaction shocked me to this day.

A motoros reagálása megdöbbentett.

He simply laid back and had a look

Csak feküdt,

of acceptance on his face.

és belenyugvás tükröződött az arcán.

He was not met with that terror or fear

A hírt nem fogadta rettegve, vagy félelemmel,

that I thought he would be.

bár én arra számítottam.

He simply laid there, and as I looked into his eyes,

Csak hevert ott, és ahogy a szemébe néztem,

I saw inner peace and acceptance.

láttam benne a megbékélést és a belenyugvást.

From that moment forward, I decided

Abban a pillanatban eldöntöttem:

it was not my place to comfort the dying with my lies.

nem helyes hazugsággal vigasztalnom a haldoklót.

Having responded to many cases since then

Azóta sok-sok balesetnél,

where patients were in their last moments

ahol a sérülteknek már csak perceik voltak hátra,

and there was nothing I could do for them,

és én már tehetetlen voltam,

in almost every case,

majdnem minden esetben,

they have all had the same reaction to the truth,

ugyanúgy fogadták az igazságot:

of inner peace and acceptance.

belső békével és megnyugvással.

In fact, there are three patterns

Megfigyeltem, hogy az emberek

I have observed in all these cases.

háromféleképpen reagálnak.

The first pattern always kind of shocked me.

Az egyik típus mindig megrendít.

Regardless of religious belief or cultural background,

Hitüktől vagy kulturális neveltetésüktől függetlenül

there's a need for forgiveness.

igényük van a megbocsátásra.

Whether they call it sin

Nevezzék azt bűnnek, véteknek,

or they simply say they have a regret,

vagy csak annyit mondjanak: bánom;

their guilt is universal.

vétkük egyetemes érvényű.

I had once cared for an elderly gentleman

Egyszer egy idősebb urat láttam el,

who was having a massive heart attack.

akit súlyos szívinfarktus ért.

As I prepared myself and my equipment

Ahogy magamat és műszereimet előkészítettem

for his imminent cardiac arrest,

a fenyegető szívleállásra,

I began to tell the patient of his imminent demise.

elkezdtem neki beszélni a közelgő elmúlásról.

He already knew by my tone of voice and body language.

Hangnememből és testbeszédemből már tudta, mi a helyzet.

As I placed the defibrillator pads on his chest,

Ahogy a mellére helyeztem a defibrillátort,

prepping for what was going to happen,

és készültem a beavatkozásra,

he looked me in the eye and said,

szemembe nézett, és így szólt:

"I wish I had spent more time with my children and grandchildren

"Bár többet lettem volna a gyerekeimmel és az unokáimmal,

instead of being selfish with my time."

helyette önzőn gazdálkodtam az időmmel."

Faced with imminent death,

A küszöbön álló halál tudatában

all he wanted was forgiveness.

csak a megbocsátásra gondolt.

The second pattern I observe

A másik típus arra vágyik,

is the need for remembrance.

hogy emlékezzenek rá.

Whether it was to be remembered in my thoughts

Arra vágynak, hogy akár az én gondolataimban,

or their loved ones', they needed to feel

akár szeretteikében,

that they would be living on.

de tovább éljenek.

There's a need for immortality

Szükségét érzik a halhatatlanságuknak,

within the hearts and thoughts of their loved ones,

hozzátartozóik lelkében,

myself, my crew, or anyone around.

az én, brigádom, vagy közülünk bárki szívében.

Countless times, I have had a patient look me in the eyes

Számtalan esetben, amikor a páciens rám nézett,

and say, "Will you remember me?"

azt mondta: "Ugye, megtart az emlékezetében?"

The final pattern I observe

A harmadik típus

always touched me the deepest, to the soul.

mindig a végsőkig, lelkem mélyéig meghat.

The dying need to know that their life had meaning.

A haldokló szeretné tudni, volt-e értelme az életének.

They need to know that they did not waste their life

Szeretné tudni, hogy nem pocsékolta-e életét

on meaningless tasks.

hiábavalóságokra.

This came to me very, very early in my career.

E típussal nagyon korán, pályám kezdetén találkoztam.

I had responded to a call.

Egy balesethez hívtak.

There was a female in her late 50s

A sérült egy majdnem hatvanéves nő volt,

severely pinned within a vehicle.

beszorult az összetört járművébe.

She had been t-boned at a high rate of speed,

Valaki nagy sebességgel oldalról belevágódott a kocsijába;

critical, critical condition.

az állapota életveszélyes volt.

As the fire department worked to remove her from the car,

A tűzoltók a kiszabadításán fáradoztak,

I climbed in to begin to render care.

én bemásztam mellé, hogy hozzákezdjek az ellátásához.

As we talked, she had said to me,

Beszélgettem vele, s az asszony azt mondta:

"There was so much more I wanted to do with my life."

"Még annyi minden teendőm lenne az életemben."

She had felt she had not left her mark on this Earth.

Úgy érezte, nem hagyott nyomot maga után a Földön.

As we talked further, it would turn out

Szavaiból kiderült,

that she was a mother of two adopted children

hogy két örökbe fogadott gyermeke

who were both on their way to medical school.

egészségügyi pályára készül.

Because of her, two children

A két gyermeknek

had a chance they never would have had otherwise

neki köszönhetően adatott meg az esélye,

and would go on to save lives in the medical field

hogy továbbtanuljon,

as medical doctors.

és orvosként életet mentsen.

It would end up taking 45 minutes

45 percig tartott,

to free her from the vehicle.

mire a roncsból ki tudták szabadítani.

However, she perished prior to freeing her.

Sajnos, nem érte meg a kiszabadulását.

I believed what you saw in the movies:

Elhittem, hogy amit moziban látunk

when you're in those last moments

az utolsó pillanatokban,

that it's strictly terror, fear.

az a rémület és a félelem.

I have come to realize, regardless of the circumstance,

Rájöttem, hogy a halált a körülményektől függetlenül

it's generally met with peace and acceptance,

az emberek megbékéléssel és belenyugvással fogadják,

that it's the littlest things, the littlest moments,

hogy a legkisebb dolog, a legcsekélyebb pillanat,

the littlest things you brought into the world

a legkisebb dolog, amit a világnak adtunk,

that give you peace in those final moments.

végső perceinkben megbékélést nyújt.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)