What makes us feel good about our work? | Dan Ariely

Translator: Timothy Covell Reviewer: Morton Bast

Fordító: Anna Patai Lektor: Adam Szabo

I want to talk a little bit today about labor and work.

Ma egy kicsit a munkáról

szeretnék beszélni.

When we think about how people work,

Amikor arra gondolunk, hogy az emberek hogy dolgoznak,

the naive intuition we have

az a naív megérzésünk, hogy

is that people are like rats in a maze --

az emberek olyanok, mint a patkányok egy útvesztőben --

csak a pénz érdekli őket,

that all people care about is money,

and the moment we give them money,

és ahogy pénzt adunk az embereknek,

we can direct them to work one way,

irányíthatjuk őket, hogy dolgozzanak így,

we can direct them to work another way.

vagy dolgozzanak úgy.

This is why we give bonuses to bankers and pay in all kinds of ways.

Ezért adunk bónuszokat bankároknak.

Elképesztően leegyszerűsített elképzelésünk van arról,

And we really have this incredibly simplistic view

of why people work, and what the labor market looks like.

hogy az emberek miért dolgoznak, és hogy néz ki a munkaerőpiac.

At the same time, if you think about it,

Ugyanakkor, ha belegondolunk,

there's all kinds of strange behaviors in the world around us.

rengeteg a furcsa viselkedés körülöttünk a világon.

Think about something like mountaineering and mountain climbing.

Gondoljunk a hegymászókra vagy sziklamászókra.

Ha könyveket olvasunk hegymászókról, akik nehéz hegyeket másznak meg,

If you read books of people who climb mountains, difficult mountains,

do you think that those books are full of moments of joy and happiness?

azt gondolják, ezek a könyvek tele vannak boldog pillanatokkal?

No, they are full of misery.

Nem, nyomorúsággal vannak tele.

Az egész fagyási sérülésekről, nehéz járásról,

In fact, it's all about frostbite and having difficulty walking,

and difficulty breathing --

nehéz légzésről szól --

cold, challenging circumstances.

hideg, nehéz körülményekről.

And if people were just trying to be happy,

És ha az emberek csak boldogok szeretnének lenni,

the moment they would get to the top,

abban a pillanatban, ahogy felérnek a csúcsra,

they would say, "This was a terrible mistake.

azt mondanák: "Ez egy hatalmas hiba volt.

I'll never do it again."

Soha nem csinálom mégegyszer."

(Nevetés)

(Laughter)

"Instead, let me sit on a beach somewhere drinking mojitos."

"Inkább egy tengerparton fogok ülni és mojitót iszom."

But instead, people go down,

De ehelyett az emberek lemennek,

and after they recover, they go up again.

és miután felépültek, újra felmennek.

And if you think about mountain climbing as an example,

És ha a hegymászást vesszük például,

it suggests all kinds of things.

sok mindent elárul.

Elárulja, hogy számít elérni a végét, a csúcsot.

It suggests that we care about reaching the end, a peak.

Elárulja, hogy érdekel minket a harc, a kihívás.

It suggests that we care about the fight, about the challenge.

It suggests that there's all kinds of other things that motivate us

Elárulja, hogy sok más dolog is

motivál minket, hogy dolgozzunk, vagy sokféleképpen viselkedjünk.

to work or behave in all kinds of ways.

Én akkor kezdtem ezzel foglalkozni, miután

And for me personally, I started thinking about this

after a student came to visit me.

meglátogatott egy volt diákom.

Néhány évvel korábban tanítottam.

This was one of my students from a few years earlier,

És egy nap ellátogatott a campusra.

and he came one day back to campus.

És elmesélte a következő történetet:

And he told me the following story:

He said that for more than two weeks,

Már több mint két hete dolgozott egy PowerPoint prezentáción.

he was working on a PowerPoint presentation.

He was working in a big bank,

Egy nagy bankban dolgozott.

and this was in preparation for a merger and acquisition.

Egy üzleti egyesülést készített elő.

And he was working very hard on this presentation --

És nagyon sokat dolgozott a prezentáción --

graphs, tables, information.

grafikonok, táblázatok, információ.

He stayed late at night every day.

Minden nap túlórázott.

And the day before it was due,

És a bemutató előtti nap

he sent his PowerPoint presentation to his boss,

elküldte a PowerPoint prezentációt a főnökének,

és a főnöke visszaírt, hogy:

and his boss wrote him back and said,

"Nice presentation, but the merger is canceled."

"Remek prezentáció, de elmarad az egyesülés."

And the guy was deeply depressed.

És ez a srác nagyon depressziós lett.

Now at the moment when he was working,

Nos, miközben dolgozott,

he was actually quite happy.

egészen boldog volt.

Every night he was enjoying his work,

Minden éjszaka élvezte a munkáját,

he was staying late, he was perfecting this PowerPoint presentation.

sokáig maradt, tökéletesítette a PowerPoint prezentációját.

But knowing that nobody would ever watch it made him quite depressed.

De a tudat, hogy soha senki nem fogja látni egészen deprimálta.

So I started thinking about how do we experiment

Szóval elkezdtem gondolkodni, hogyan kísérletezhetünk

with this idea of the fruits of our labor.

a munka gyümölcsének ötletével.

And to start with, we created a little experiment

Kezdetnek létrehoztunk egy kis kísérletet,

in which we gave people Legos,

amiben Legot adtunk az embereknek, hogy építsenek vele.

and we asked them to build with Legos.

And for some people, we gave them Legos and we said,

Néhány embernek azt mondtuk:

"Hey, would you like to build this Bionicle for three dollars?

"Építenél egy Bionicle robotot 3 dollárért?"

We'll pay you three dollars for it."

Fizetünk 3 dollárt."

And people said yes, and they built with these Legos.

És az emberek azt mondták igen, és építettek egy robotot.

And when they finished, we took it, we put it under the table,

És amikor elkészültek, elvettük, és az asztal alá tettük,

and we said, "Would you like to build another one,

és azt mondtuk: "Építenél egy másikat 2,70 dollárért?"

this time for $2.70?"

If they said yes, we gave them another one,

És azt mondták, igen, adtunk nekik még egyet.

and when they finished, we asked them,

És amikor befejezték megkérdeztük:

"Építenél még egyet? 2,40 dollárért, 2,10 dollárért, és így tovább,

"Do you want to build another one?" for $2.40, $2.10, and so on,

until at some point people said,

amíg azt nem mondták: "Elég volt, nem éri meg nekem."

"No more. It's not worth it for me."

Ezt neveztük "jelentőségteljes helyzetnek."

This was what we called the meaningful condition.

People built one Bionicle after another.

Az emberek az egyik Bionicle robotot építették a másik után.

After they finished every one of them,

Miután befejezték, betettük őket az asztal alá.

we put them under the table.

És azt mondtuk nekik, hogy a kísérlet végén

And we told them that at the end of the experiment,

we will take all these Bionicles, we will disassemble them,

szétszedjük a robotokat, visszatesszük a dobozba,

we will put them back in the boxes,

és a következő résztvevőnél fogjuk felhasználni.

and we will use it for the next participant.

There was another condition.

Volt egy másik helyzet.

This other condition was inspired by David, my student.

Ezt a helyzetet David, a volt diákom inspirálta.

And this other condition we called the Sisyphic condition.

Ezt a másik helyzetet a "sziszifuszi helyzetnek" hívtuk.

And if you remember the story about Sisyphus,

Ha emlékeznek Sziszifusz történetére,

Sisyphus was punished by the gods to push the same rock up a hill,

Sziszifuszt azzal büntették az istenek, hogy ugyanazt a sziklát kellett felgörgetnie egy hegyre,

and when he almost got to the end,

és amikor majdnem felért,

the rock would roll over, and he would have to start again.

a szikla visszagurult, és elölről kellett kezdenie.

And you can think about this as the essence of doing futile work.

Ez a hiábavaló munka esszenciája.

You can imagine that if he pushed the rock on different hills,

Ha elképzeljük, hogy más-más hegyekre görgeti fel a sziklát,

at least he would have some sense of progress.

akkor lett volna haladás érzése.

Also, if you look at prison movies,

Ha megnézzük a börtön filmeket,

néha az őrök úgy kínozzák a rabokat,

sometimes the way that the guards torture the prisoners

is to get them to dig a hole, and when the prisoner is finished,

hogy kiásatnak velük egy gödröt,

és amikor befejezték, be kell temetniük, és újra kiásniuk.

they ask him to fill the hole back up and then dig again.

There's something about this cyclical version

Van valami ebben a körkörös verzióban,

of doing something over and over and over

amikor valamit újra és újra és újra kell csinálni,

that seems to be particularly demotivating.

ami különösen demotiváló.

So in the second condition of this experiment,

A teszt második helyzetében pontosan ezt tettük.

that's exactly what we did.

Azt kérdeztük az emberektől: "Építenél egy Bionicle robotot 3 dollárért?"

We asked people,

"Would you like to build one Bionicle for three dollars?"

And if they said yes, they built it.

Ha igent mondtak, megépítették.

Aztán azt kérdeztük tőlük: "Akarsz-e építeni egy másikat 2,70 dollárért?"

Then we asked them, "Do you want to build another one for $2.70?"

And if they said yes, we gave them a new one,

És ha igent mondtak, adtunk nekik egy újat,

and as they were building it,

és miközben építették,

we took apart the one that they just finished.

szétszedtük azt, amit épp befejeztek.

És amikor befejezték a másodikat,

And when they finished that,

we said, "Would you like to build another one,

megkérdeztük: "Építenél-e egy másikat 30 centtel kevesebbért?"

this time for 30 cents less?"

And if they said yes,

És ha igent mondtak, odaadtuk az elsőt, amit megépítettek és mi szétszedtünk.

we gave them the one that they built and we broke.

Tehát ez egy végtelen kör volt,

So this was an endless cycle of them building,

ők építettek, mi szétszedtük a szemük előtt.

and us destroying in front of their eyes.

Now what happens when you compare these two conditions?

Mi történik, ha összehasonlítjuk ezt a két helyzetet?

The first thing that happened was that people built many more Bionicles --

Az első dolog, ami történt,

hogy az emberek sokkal több robotot építettek -- 11-et a 7 helyett --

eleven in the meaningful condition,

a jelentőségteljes helyzetben, a sziszifuszi helyzettel szemben.

versus seven in the Sisyphus condition.

And by the way, we should point out that this was not big meaning.

Mellesleg ki kell emelnünk, hogy ez nem volt egy mély jelentés.

Az emberek nem rákot gyógyítottak vagy hidakat építettek.

People were not curing cancer or building bridges.

People were building Bionicles for a few cents.

Robotokat építettek néhány centért.

And not only that, everybody knew

Hovatovább, mindenki tudta, hogy nemsokára szétszedik a robotjaikat.

that the Bionicles would be destroyed quite soon.

So there was not a real opportunity for big meaning.

Tehát nem volt igazi lehetőség nagy jelentésre.

But even the small meaning made a difference.

De még egy kis jelentés is nagy különbséget tett.

Now we had another version of this experiment.

Elvégeztük egy másik verzióját is ennek a kísérletnek.

In this other version of the experiment,

Ebben a verzióban

we didn't put people in this situation,

nem tettük az embereket ebbe a helyzetbe,

we just described to them the situation,

csak leírtuk nekik a helyzetet, úgy, ahogy én most önöknek elmondom,

much as I am describing to you now,

and we asked them to predict what the result would be.

és arra kértük őket, jósolják meg az eredményt.

Mi történt?

What happened?

People predicted the right direction but not the right magnitude.

Az emberek előre látták a helyes irányt, de nem a helyes léptéket.

People who were just given the description of the experiment

Azok, akiknek csak leírtuk a helyzetet azt mondták,

said that in the meaningful condition,

hogy a jelentőségteljes helyzetben az emberek valószínűleg eggyel több robotot építenek.

people would probably build one more Bionicle.

So people understand that meaning is important,

Tehát az emberek értik, hogy a jelentés fontos,

de nem értik a fontosság mértékét,

they just don't understand the magnitude of the importance,

the extent to which it's important.

hogy mennyire fontos.

Ez volt az egyik adat, amit megvizsgáltunk.

There was one other piece of data we looked at.

Ha belegondolunk, vannak, akik szeretnek legózni, és vannak, akik nem.

If you think about it, there are some people who love Legos,

and some people who don't.

And you would speculate that the people who love Legos

És feltételezzük, hogy azok, akik szeretnek legózni

több robotot fognak építeni kevesebb pénzért,

would build more Legos, even for less money,

because after all, they get more internal joy from it.

mert örömüket lelik benne.

And the people who love Legos less would build less Legos

És azok, akik nem szeretnek legózni kevesebbet fognak építeni,

because the enjoyment that they derive from it is lower.

mert kevesebb örömüket lelik benne.

And that's actually what we found in the meaningful condition.

És nagyjából ezt láttuk a jelentőségteljes helyzetben.

There was a very nice correlation between the love of Legos

Nagyon szép korrelációt láttunk a Lego szeretete

and the amount of Legos people built.

és az épített robotok száma között.

Mi történt a sziszifuszi helyzetben?

What happened in the Sisyphic condition?

In that condition, the correlation was zero --

Ebben a helyzetben a korreláció nulla volt.

there was no relationship between the love of Legos,

Nem volt kapcsolat a Lego szeretete és aközött, hogy mennyit építettek,

and how much people built,

which suggests to me that with this manipulation

ami azt sugallja számomra, hogy ezzel a manipulációval,

of breaking things in front of people's eyes,

hogy az emberek szeme előtt szedtük szét a robotokat,

tönkretettük az örömöt, amit ebből a foglalatosságból merítettek.

we basically crushed any joy that they could get out of this activity.

We basically eliminated it.

Tulajdonképpen megszűntettük.

Soon after I finished running this experiment,

Nem sokkal azután, hogy elvégeztem ezt a kísérletet,

I went to talk to a big software company in Seattle.

egy nagy szoftver céghez mentem beszélni Seattle-ben.

I can't tell you who they were, but they were a big company in Seattle.

Nem mondhatom meg kicsodák, de egy nagy cég Seattle-ben.

Egy csoportot ennél a szoftver cégnél áttettek egy másik épületbe.

This was a group within the software company

that was put in a different building,

and they asked them to innovate,

Arra kérték őket, hogy fejlesszenek, és álljanak elő a következő nagy termékkel a cég számára.

and create the next big product for this company.

And the week before I showed up,

És az azelőtti héten, hogy megjelentem,

the CEO of this big software company went to that group, 200 engineers,

a nagy szoftver cég vezérigazgatója odament a csoporthoz, 200 mérnökhöz,

and canceled the project.

és lefújta a projektet.

And I stood there in front of 200

És ott álltam a 200 leglehangoltabb ember előtt, akihez valaha beszéltem.

of the most depressed people I've ever talked to.

És meséltem nekik néhány Lego kísérletről,

And I described to them some of these Lego experiments,

and they said they felt like they had just been through that experiment.

és azt mondták, úgy érzik, ők is ebben a kísérletben vettek részt.

Megkérdeztem őket,

And I asked them, I said,

"How many of you now show up to work later than you used to?"

"Hányan jönnek dolgozni később, mint azelőtt?"

And everybody raised their hand.

Mindenki feltette a kezét.

I said, "How many of you now go home earlier than you used to?"

Megkérdeztem: "Hányan mennek haza korábban, mint azelőtt?"

Mindenki feltette a kezét.

Everybody raised their hand.

Megkérdeztem: "Hányan adnak hozzá nem annyira kóser dolgokat a költségelszámolásukhoz?"

I asked them, "How many of you now add

not-so-kosher things to your expense reports?"

And they didn't raise their hands,

És nem tették fel a kezüket,

but they took me out to dinner

de elvittek vacsorázni és megmutatták, mit tudnak kezdeni a költségelszámolásukkal.

and showed me what they could do with expense reports.

Aztán megkérdeztem őket,

And then I asked them, I said,

"Mit tehetett volna a vezérigazgató, hogy ne érezzék magukat ennyire letörve?"

"What could the CEO have done to make you not as depressed?"

And they came up with all kinds of ideas.

És mindenféle ötletet kitaláltak.

They said the CEO could have asked them to present to the whole company

Azt mondták, a vezérigazgató megkérhette volna őket, hogy tartsanak előadást az egész cégnek

about their journey over the last two years

az útról, amit bejártak az elmúlt két évben, és milyen döntéseket hoztak.

and what they decided to do.

He could have asked them to think about which aspect of their technology

Megkérhette volna őket, hogy gondolkodjanak azon, a technológiájuk mely aspektusa

épülhetne be a szervezet más részeibe.

could fit with other parts of the organization.

He could have asked them to build some next-generation prototypes,

Megkérhette volna őket, hogy építsenek néhány új generációs prototípust,

and see how they would work.

hogy megnézzék, hogy működnek.

But the thing is that any one of those would require some effort and motivation.

De ezek közül mindegyik

energiát és motivációt igényel.

And I think the CEO basically did not understand the importance of meaning.

És azt hiszem, hogy a vezérigazgató nem értette meg a jelentés fontosságát.

Ha a vezérigazgató, csakúgy, mint a résztvevőink

If the CEO, just like our participants,

thought the essence of meaning is unimportant,

azt gondolta, hogy a jelentés nem fontos,

then he [wouldn't] care.

akkor nem törődik vele.

And he would say, "At the moment I directed you in this way,

És azt mondja a dolgozóinak: "Eddig ebbe az irányba tereltelek,

and now that I'm directing you in this way,

most hogy egy másik irányba terellek,

everything will be okay."

minden rendben lesz."

But if you understood how important meaning is,

De ha megértjük milyen fontos a jelentés,

then you would figure out that it's actually important

akkor rájövünk, hogy valójában fontos

to spend some time, energy and effort

valamennyi időt és energiát fektetni abba,

hogy az emberek törődjenek azzal, amit csinálnak.

in getting people to care more about what they're doing.

A következő kísérlet egy kicsit más volt.

The next experiment was slightly different.

We took a sheet of paper with random letters,

Fogtunk egy papírt véletlenszerű betűkkel,

és arra kértük az embereket, hogy találjanak ismétlődő betűket egymás mellett.

and we asked people to find pairs of letters

that were identical next to each other.

That was the task.

Ez volt a feladat.

People did the first sheet,

És az emberek elvégezték az első lapot.

then we asked if they wanted to do another for a little less money,

És megkérdeztük, hogy meg akarják-e csinálni a következő lapot egy kicsit kevesebb pénzért,

a következőt egy kicsit kevesebbért, és így tovább.

the next sheet for a little bit less, and so on and so forth.

És három helyzetünk volt.

And we had three conditions.

In the first condition, people wrote their name on the sheet,

Az első helyzetben az emberek ráírták a nevüket a papírra,

found all the pairs of letters,

megtalálták az összes betűpárt, odaadták a kísérlet végzőjének.

gave it to the experimenter,

the experimenter would look at it,

A kísérlet végzője végignézte a lapot az elejétől a végéig,

scan it from top to bottom,

say "Uh huh," and put it on the pile next to them.

azt mondta "áhá" és egy rakásra tette maga mellé.

In the second condition, people did not write their name on it.

A második helyzetben az emberek nem írták a nevüket a lapra.

The experimenter looked at it,

A kísérlet végzője elvette a lapot,

took the sheet of paper, did not look at it, did not scan it,

nem nézte végig az elejétől a végéig,

and simply put it on the pile of pages.

hanem egyszerűen maga mellé tette a rakásra.

So you take a piece, you just put it on the side.

Csak elvette a lapot és félretette.

In the third condition,

A harmadik helyzetben

the experimenter got the sheet of paper,

a kísérlet végzője elvette a lapot és egyenesen egy iratmegsemmisítőbe tette.

and put it directly into a shredder.

(Laughter)

Mi történt ebben a három helyzetben?

What happened in those three conditions?

In this plot I'm showing you at what pay rate people stopped.

Ezen az ábrán az látszik, hogy milyen fizetésnél álltak meg az emberek.

So low numbers mean that people worked harder.

Az alacsony számok azt jelentik, hogy az emberek keményebben dolgoztak. Sokkal tovább dolgoztak.

They worked for much longer.

In the acknowledged condition,

Az elismert helyzetben egészen 15 centig dolgoztak.

people worked all the way down to 15 cents.

At 15 cents per page,

15 cent per oldalnál gyakorlatilag abbahagyták az erőfeszítést.

they basically stopped these efforts.

In the shredder condition, it was twice as much -- 30 cents per sheet.

Az iratmegsemmisítős helyzetben kétszer annyi volt -- 30 cent per lap.

And this is basically the result we had before.

Ez nagyjából ugyanaz az eredmény mint korábban.

You shred people's efforts, output --

Ha megsemmisítjük az emberek munkáját,

you get them not to be as happy with what they're doing.

boldogtalanabbak lesznek munka közben.

But I should point out, by the way,

Hadd jegyezzem meg,

hogy az iratmegsemmisítős változatban az emberek csalhattak.

that in the shredder condition, people could have cheated.

They could have done not so good work,

Végezhettek rosszabb munkát is,

because they realized people were just shredding it.

mert rájöttek, hogy azonnal megsemmisítik.

So maybe the first sheet you'd do good work,

Talán az első lapon jó munkát végeztek,

but then you see nobody is really testing it,

de ahogy látták, hogy senki sem figyel rá,

so you would do more and more and more.

egyre többet és többet csalhattak.

So in fact, in the shredder condition,

Tehát az iratmegsemmisítős helyzetben

people could have submitted more work and gotten more money,

az emberek leadhattak több munkát több pénzért,

kevesebb erőfeszítéssel.

and put less effort into it.

But what about the ignored condition?

De mi történt a helyzetben, amikor nem figyeltünk rájuk?

Would the ignored condition be more like the acknowledged

Az inkább az értékelt vagy az iratmegsemmisítős helyzetre hasonlít,

or more like the shredder, or somewhere in the middle?

vagy valahol a kettő között van?

It turns out it was almost like the shredder.

Kiderült, hogy majdnem olyan, mint az iratmegsemmisítős.

Now there's good news and bad news here.

Van jó és rossz hír is.

The bad news is that ignoring the performance of people

A rossz hír, hogy ha nem veszünk tudomást az emberek teljesítményéről,

az majdnem olyan rossz, mintha előttük semmisítenénk meg a munkájukat.

is almost as bad as shredding their effort in front of their eyes.

Ignoring gets you a whole way out there.

A semmibe vétel ilyen messzire elvisz.

The good news is that by simply looking at something that somebody has done,

A jó hír az, hogy egyszerűen ránézni valamire, amit valaki csinál

scanning it and saying "Uh huh,"

átfutni és azt mondani "áhá",

that seems to be quite sufficient

teljesen elegendő ahhoz,

to dramatically improve people's motivations.

hogy drámaian növelje az emberek motivációját.

So the good news is that adding motivation

A jó hír az, hogy nem nehéz a motivációt növelni.

doesn't seem to be so difficult.

The bad news is that eliminating motivations

A rossz hír az, hogy a motivációt megszüntetni

seems to be incredibly easy,

hihetetlenül egyszerű,

and if we don't think about it carefully, we might overdo it.

és ha nem gondolunk rá, egykönnyen megtehetjük.

So this is all in terms of negative motivation,

Ez mind a negatív motivációról szólt,

or eliminating negative motivation.

vagy a negatív motiváció megszűntetéséről.

A következő részben szeretnék mutatni valamit a pozitív motivációról.

The next part I want to show you is something about positive motivation.

So there is a store in the U.S. called IKEA.

Van Amerikában egy IKEA nevű bolt.

And IKEA is a store with kind of okay furniture

Az IKEA egy olyan üzlet, ahol közepes bútorokat árulnak, amiket nehéz összeszerelni.

that takes a long time to assemble.

(Laughter)

(Nevetés)

I don't know about you,

Nem tudom más hogy van vele, de valahányszor összeszerelek egyet,

but every time I assemble one of those,

it takes me much longer, it's much more effortful,

sokkal tovább tart, sokkal több energiába kerül, sokkal zavarosabb.

it's much more confusing, I put things in the wrong way --

Rosszul rakom össze.

I can't say I enjoy those pieces.

Nem mondhatom, hogy élvezem azokat a darabokat.

Nem mondhatom, hogy élvezem a folyamatot.

I can't say I enjoy the process.

But when I finish it,

De amikor befejezem, úgy tűnik sokkal jobban szeretem ezeket az IKEA bútorokat,

I seem to like those IKEA pieces of furniture

more than I like other ones.

mint más hasonló bútorokat.

(Laughter)

And there's an old story about cake mixes.

És van egy régi történet a süteményporról.

So when they started cake mixes in the '40s,

Amikor elkezdtek süteményporokat árulni a 40-es években,

fogták ezt a port, betették egy dobozba,

they would take this powder and they would put it in a box,

and they would ask housewives to basically pour it in,

és arra kérték a háziasszonyokat, hogy öntsék ki, keverjenek hozzá vizet,

stir some water in it,

tegyék be a sütőbe és hipp-hopp, kész volt a sütemény.

mix it, put it in the oven, and -- voila -- you had cake.

But it turns out they were very unpopular.

De kiderült, hogy nem túl népszerűek.

People did not want them,

Az emberek nem kértek belőle.

and they thought about all kinds of reasons for that.

Próbálták kitalálni az okot, hogy miért.

Talán nem volt jó az íze.

Maybe the taste was not good?

No, the taste was great.

Nem, az íze finom volt.

What they figured out was that there was not enough effort involved.

Rájöttek, hogy nem kellett hozzá elég erőfeszítés.

It was so easy that nobody could serve cake to their guests

Olyan egyszerű volt, hogy senki sem tálalhatta fel a barátainak,

and say, "Here is my cake."

és mondhatta, "Én sütöttem."

No, it was somebody else's cake, as if you bought it in the store.

Nem, valaki más süteménye volt.

Mintha csak boltban vették volna.

It didn't really feel like your own.

Nem érezték a sajátjuknak.

So what did they do?

Szóval mit csináltak?

They took the eggs and the milk out of the powder.

Kivették a tojást és a tejet a porból.

(Laughter)

(Nevetés)

Now you had to break the eggs and add them,

Most fel kellett törni a tojást és hozzáadni.

you had to measure the milk and add it, mixing it.

Ki kellett mérni a tejet és hozzáadni.

Most már az ő süteményük volt és minden rendben volt.

Now it was your cake. Now everything was fine.

(Laughter)

(Taps)

(Applause)

Now, I think a little bit like the IKEA effect,

Ez olyan, mint az IKEA effektus,

by getting people to work harder,

azzal, hogy rávették az embereket, hogy keményebben dolgozzanak,

they actually got them to love what they're doing

jobban megszerették, amit csináltak.

to a higher degree.

Hogyan vizsgáljuk meg ezt kísérleti módszerekkel?

So how do we look at this question experimentally?

Arra kértük az embereket, hogy hajtogassanak origamit.

We asked people to build some origami.

We gave them instructions on how to create origami,

Adtunk nekik leírást, hogy hogy hajtogassanak origamit,

and we gave them a sheet of paper.

és egy papírlapot.

And these were all novices,

Mind kezdők voltak, és amit hajtogattak nagyon csúnya volt --

and they built something that was really quite ugly --

nothing like a frog or a crane.

nem úgy nézett ki, mint egy béka vagy daru.

Aztán azt mondtuk nekik: "Ez az origami igazából a miénk.

But then we told them, "Look, this origami really belongs to us.

You worked for us, but I'll tell you what, we'll sell it to you.

Nekünk dolgoztál, de tudod mit? Eladjuk neked.

How much do you want to pay for it?"

Mennyit fizetnél érte?"

And we measured how much they were willing to pay for it.

És lemértük, mennyit lennének hajlandóak fizetni érte.

And we had two types of people:

Két csoportunk volt.

We had the people who built it,

Azok, akik hajtogattak,

and the people who did not build it,

és akik nem hajtogattak, hanem kívülállóként tekintettek rá.

and just looked at it as external observers.

And what we found was that the builders thought

És azt fedeztük fel, hogy a hajtógatók úgy gondolták,

that these were beautiful pieces of origami --

hogy ezek nagyon szép origami darabok voltak,

(Laughter)

és ötször annyit voltak hajlandóak fizetni érte,

and they were willing to pay five times more for them

than the people who just evaluated them externally.

mint a kívülállók.

Now you could say -- if you were a builder,

Nos, vajon aki hajtogatott

do you think [you'd say], "Oh, I love this origami,

azt gondolta: "Én szeretem ezt az origamit, de tudom, hogy senki másnak nem tetszene."

but I know that nobody else would love it?"

Or "I love this origami, and everybody else will love it as well?"

Vagy azt gondolták: "Szeretem ezt az origamit és mindenki más is szeretni fogja."

Which one of those two is correct?

Melyik a helyes?

Turns out the builders not only loved the origami more,

Kiderült, hogy a hajtogatók nem csak szerették az origamijukat,

they thought that everybody would see the world in their view.

de azt gondolták, hogy mindenki más is osztja a világnézetüket.

Azt gondolták mindenki más is jobban fogja szeretni.

They thought everybody else would love it more as well.

A következő verzióban megpróbáltuk bevetni az IKEA effektust.

In the next version, we tried to do the IKEA effect.

We tried to make it more difficult.

Megpróbáltuk nehezebbé tenni.

Egyes embereknek ugyanazt a feladatot adtuk.

So for some people, we gave the same task.

For some people, we made it harder by hiding the instructions.

Egyes embereknek nehezebbé tettük azzal, hogy elrejtettük az útmutatót.

A lap tetején kis képek voltak arról, hogy kell origamit hajtogatni.

At the top of the sheet, we had little diagrams

of how you fold origami.

Egyes embereknél ezt eltávolítottuk.

For some people, we just eliminated that.

Szóval nehezebb volt. Mi történt?

So now this was tougher.

What happened?

Objektíven az origamik még rondábbak lettek, amikor nehezebb volt.

Well in an objective way,

the origami now was uglier, it was more difficult.

Amikor az egyszerű origamit vizsgáltuk,

Now when we looked at the easy origami, we saw the same thing --

ugyanazt láttuk: a hajtogatóknak jobban tetszett, az kívülállóknak kevésbé.

builders loved it more, evaluators loved it less.

When you looked at the hard instructions,

Amikor a nehezebb origamit vizsgáltuk

the effect was larger.

ez a hatás még nagyobb volt.

Why?

Miért? Mert most a hajtogatóknak még jobban tetszett.

Because now the builders loved it even more.

(Laughter)

They put all this extra effort into it.

Sokkal több energiát fektettek bele.

És a kívülállók? Nekik még kevésbé tetszett.

And evaluators?

They loved it even less.

Because in reality, it was even uglier than the first version.

Mert a valóságban még rondább volt, mint az előző verzió.

(Laughter)

Ez mond valamit arról, hogyan értékelünk dolgokat.

Of course, this tells you something about how we evaluate things.

Now think about kids.

Gondoljanak a gyerekekre.

Ha megkérdezném: "Mennyiért adnád el a gyerekedet?"

Imagine I asked you, "How much would you sell your kids for?"

Your memories and associations and so on.

Az emlékeidet, az asszociációidat, stb.

Most people would say for a lot, a lot of money.

A legtöbben azt mondanák nagyon-nagyon sok pénzért --

(Laughter)

On good days.

a jobb napokon.

(Laughter)

(Nevetés)

But imagine this was slightly different.

De gondoljunk rá egy kicsit másképp.

Imagine if you did not have your kids.

Képzled el, hogy a gyerekeid nem a te gyerekeid,

és egy nap elmész a parkba és találkozol gyerekekkel,

And one day you went to the park and you met some kids.

They were just like your kids,

és pont olyanok, mint a gyerekeid.

and you played with them for a few hours,

És játszol velük néhány órát.

És amikor elmész, a szüleik azt mondják:

and when you were about to leave, the parents said, "Hey, by the way,

"Mielőtt elmész, ha érdekelnek, eladók a gyerekek."

just before you leave, if you're interested, they're for sale."

(Laughter)

(Nevetés)

How much would you pay for them now?

Mennyit fizetnél értük?

Most people say not that much.

A legtöbben azt mondják, nem olyan sokat.

Azért, mert a gyerekeink azért olyan értékesek,

And this is because our kids are so valuable,

not just because of who they are,

nem csak a személyiségük miatt,

but because of us,

hanem miattunk, mert annyira kapcsolódnak hozzánk,

because they are so connected to us,

and because of the time and connection.

a befektetett idő és kapcsolat miatt.

És ha azt gondolják, hogy az IKEA használati utasításai nem túl jók,

By the way, if you think IKEA instructions are not good,

what about the instructions that come with kids, those are really tough.

gondoljanak bele az utasításokba, amik a gyerekekkel jönnek.

Azok igazán nehezek.

(Laughter)

(Nevetés)

By the way, these are my kids, which, of course, are wonderful and so on.

Mellesleg ezek az én gyerekeim, akik természetesen csodálatosak.

Which comes to tell you one more thing,

Ami még egy dolgot elárul,

which is, much like our builders,

csakúgy, mint a hajtogatóink,

when they look at the creature of their creation,

amikor ránéznek a saját teremtményükre,

nem látjuk, hogy mások nem úgy látják a dolgokat, ahogy mi.

we don't see that other people don't see things our way.

Hadd mondjak egy utolsó dolgot.

Let me say one last comment.

Ha Adam Smithre gondolnak Karl Marxxal szemben,

If you think about Adam Smith versus Karl Marx,

Adam Smith had a very important notion of efficiency.

Adam Smith nagy ötlete a hatékonyság volt.

He gave an example of a pin factory.

A tűgyárat hozta fel példának.

He said pins have 12 different steps,

Azt mondta, a tű elkészítésének 12 lépése van,

and if one person does all 12 steps, production is very low.

és ha egy ember végzi mind a 12-t, a gyártás nagyon lassú.

But if you get one person to do step one,

De ha egy ember végzi az első lépést,

and one person to do step two and step three and so on,

egy másik ember a második lépést, és így tovább,

production can increase tremendously.

nagyban nő a termelékenység.

And indeed, this is a great example,

És tényleg, ez egy remek példa és a motor az ipari forradalom mögött.

and the reason for the Industrial Revolution and efficiency.

Karl Marx viszont

Karl Marx, on the other hand,

said that the alienation of labor is incredibly important

azt mondta, hogy a munka elidegenítése nagyon fontos abban,

in how people think about the connection to what they are doing.

ahogy az emberek arra gondolnak, hogy mit csinálnak.

And if you do all 12 steps, you care about the pin.

Ha mind a 12 lépést te végzed, akkor törődsz a tűvel.

But if you do one step every time, maybe you don't care as much.

Ha ugyanazt a lépést végzed folyamatosan, nem törődsz annyira.

És azt hiszem az ipari forradalomban

I think that in the Industrial Revolution,

Adam Smith-nek volt igaza Karl Marxszal szemben,

Adam Smith was more correct than Karl Marx.

But the reality is that we've switched,

de valójában már váltottunk

és most már egy tudás alapú gazdaságunk van.

and now we're in the knowledge economy.

You can ask yourself, what happens in a knowledge economy?

És feltehetjük a kérdést, mi történik a tudás alapú gazdaságban?

Is efficiency still more important than meaning?

A hatékonyság még mindig fontosabb, mint a jelentés?

I think the answer is no.

Szerintem a válasz, nem.

I think that as we move to situations

Ahogy olyan helyzetek felé mozdulunk el,

in which people have to decide on their own

ahol az embereknek maguknak kell eldönteniük,

about how much effort, attention, caring, how connected they feel to it,

hogy mennyi energiát, figyelmet, törődést fektetnek be,

a munkájukra gondolnak-e az odavezető úton, a tusolóban, stb.,

are they thinking about labor on the way to work,

and in the shower and so on,

all of a sudden Marx has more things to say to us.

hirtelen Marxnak sokkal több mondanivalója van.

So when we think about labor,

Amikor a munkára gondolunk, általában azt gondoljuk, hogy a motiváció és a fizetés egy és ugyanaz.

we usually think about motivation and payment as the same thing,

but the reality is that we should probably add all kinds of things to it --

De valójában mindenféle más dolgot is hozzá kéne adnunk --

meaning, creation, challenges, ownership, identity, pride, etc.

jelentést, teremtést, kihívásokat, tulajdont, identitást, büszkeséget, stb.

The good news is that if we added all of those components

És a jó hír az, ha hozzáadjuk ezeket az elemeket és figyelmet fordítunk rájuk,

and thought about them --

hogyan hozunk létre jelentést, büszkeséget, motivációt,

how do we create our own meaning, pride, motivation,

and how do we do it in our workplace,

és hogyan tesszük ezt a munkahelyen és a beosztottak számára,

and for the employees --

I think we could get people to be both more productive and happier.

azt hiszem az emberek hatékonyabbak és boldogabbak lennének.

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)