Embracing otherness, embracing myself | Thandiwe Newton

Fordító: Orsolya Szemere Lektor: Emilia Barna

Embracing otherness.

Felölelni a másságot.

When I first heard this theme,

Amikor először hallottam erről a témáról,

I thought, well, embracing otherness

azt gondoltam, hogy hát, a másság felölelése

is embracing myself.

önmagam megölelése.

And the journey to that place

És az utazás a megértés és elfogadás

of understanding and acceptance

azon szintjére

has been an interesting one for me,

nagyon érdekes volt számomra,

and it's given me an insight

és felismerésre jutottam ennek köszönhetően

into the whole notion of self,

az egész "én" fogalommal kapcsolatban,

which I think is worth sharing with you today.

amit szernitem érdemes Önökkel megosztani ma.

We each have a self,

Mindannyiunknak van "én"-je,

but I don't think that we're born with one.

de szerintem nem velünk születetten.

You know how newborn babies

Tudják, hogy az újszülöttek

believe they're part of everything;

mennyire azt hiszik, hogy egyek mindennel;

they're not separate?

hogy nem különállóak.

Well that fundamental sense of oneness

Nos, ez az alapvető egység-érzet

is lost on us very quickly.

nagyon gyorsan eltűnik belőlünk.

It's like that initial stage is over --

Mintha annak a kezdeti fázisnak vége szakadna --

oneness: infancy,

az egységnek: a csecsemőkornak,

unformed, primitive.

ami kialakulatlan, kezdetleges.

It's no longer valid or real.

Mindez többé nem érvényes, nem valóságos.

What is real is separateness,

Ami azonban valóságossá válik, az a különlét.

and at some point in early babyhood,

És a korai csecsemőkor egy bizonyos pontján

the idea of self

az én eszméje

starts to form.

elkezd kialakulni.

Our little portion of oneness is given a name,

Az egységből kiszakított kis rész, ami a miénk, nevet kap,

is told all kinds of things about itself,

mindenféle dolgokat mondanak róla.

and these details,

És ezek a részletek,

opinions and ideas

vélemények és eszmék

become facts,

tényekké válnak,

which go towards building ourselves,

és ezekből épülünk fel mi magunk,

our identity.

a személyazonosságunk.

And that self becomes the vehicle

És ez az én lesz a jármű,

for navigating our social world.

ami által navigálunk a társadalom világában.

But the self is a projection

Az én azonban kivetítés,

based on other people's projections.

ami más emberek kivetítéseire alapszik!

Is it who we really are?

Vagy az, ami tényleg vagyunk?

Or who we really want to be, or should be?

Vagy amik tényleg lenni akarunk, vagy kellene legyünk?

So this whole interaction

Így aztán ez az egész kölcsönhatás

with self and identity

én és önazonosság közt,

was a very difficult one for me growing up.

nagyon nehéz volt számomra felcseperedésem során.

The self that I attempted to take out into the world

Az én, amit megkíséreltem kivinni a világba

was rejected over and over again.

újra és újra el lett utasítva.

And my panic

És a riadalmam, hogy

at not having a self that fit,

nem rendelkezem olyan énnel, ami megfelelő lenne,

and the confusion that came

és a zavar, ami abból keletkezett,

from my self being rejected,

hogy az énem el lett utasítva,

created anxiety, shame

szorongást, szégyent

and hopelessness,

és reménytelenséget eredményezett,

which kind of defined me for a long time.

ami hosszú időn át meghatározó volt számomra.

But in retrospect,

De visszatekintve,

the destruction of my self was so repetitive

az énem lerombolása oly sokszor ismétlődött,

that I started to see a pattern.

hogy feltűnt benne egy mintázat!

The self changed,

Az én változott,

got affected, broken, destroyed,

érintkezett, összetört, lerombolódott,

but another one would evolve --

de egy új fejlődött ki helyette --

sometimes stronger,

néha még erősebb,

sometimes hateful,

néha utálatos,

sometimes not wanting to be there at all.

néha nem is akart ott lenni egyáltalán.

The self was not constant.

Az én egyáltalán nem volt állandó.

And how many times

És hányszor kellett

would my self have to die

az énemnek meghalnia,

before I realized

mielőtt rájöttem,

that it was never alive in the first place?

hogy eleve soha nem is élt?

I grew up on the coast of England

Anglia partvidékén nőttem fel,

in the '70s.

a 70-es években.

My dad is white from Cornwall,

Édesapám fehér, Cornwallból,

and my mom is black from Zimbabwe.

édesanyám fekete, Zimbabwéből.

Even the idea of us as a family

Még az az elképzelés is, hogy mi egy család legyünk,

was challenging to most people.

kihívást jelentett a legtöbb ember számára.

But nature had its wicked way,

A természetnek azonban megvannak a komisz módszerei,

and brown babies were born.

és barna gyerekek születtek.

But from about the age of five,

De kb. ötéves koromtól fogva

I was aware that I didn't fit.

tudatában voltam annak, hogy nem illek a képbe.

I was the black atheist kid

Én voltam a fekete ateista kölyök

in the all-white Catholic school run by nuns.

az apácák teljesen fehér katolikus iskolájában.

I was an anomaly,

Anomália voltam!

and my self was rooting around for definition

És az énem csak kétségbeesetten próbálta beazonosítani magát,

and trying to plug in.

és próbált beilleszkedni.

Because the self likes to fit,

Mert az én szeret beilleszkedni,

to see itself replicated,

látni önmagát többszörösen,

to belong.

tartozni valahova.

That confirms its existence

Ez igazolja a létét

and its importance.

és a fontosságát.

And it is important.

És ez valóban fontos.

It has an extremely important function.

Ennek valóban nagyon fontos funkciója van!

Without it, we literally can't interface with others.

Enélkül tényleg nem lennénk képesek másokkal érintkezni!

We can't hatch plans

Nem lennénk képesek terveket megvalósítani,

and climb that stairway of popularity,

a népszerűség és a siker

of success.

lépcsőjét megmászni.

But my skin color wasn't right.

A bőröm színe azonban nem volt megfelelő.

My hair wasn't right.

Meg a hajamé sem.

My history wasn't right.

De a történelmem sem.

My self became defined

Az énemnek meghatározójává vált

by otherness,

a másság,

which meant that, in that social world,

ami azt jelentette, hogy abban a társadalomban

I didn't really exist.

nem is léteztem igazán!

And I was "other" before being anything else --

És mindenek előtt 'más' voltam, bármi előtt --

even before being a girl.

még a 'lány' előtt is!

I was a noticeable nobody.

Feltűnően semmibe voltam véve.

Another world was opening up

Kinyílt azonban számomra

around this time:

egy másik világ ezidőtájt:

performance and dancing.

a színpadi előadás, a tánc.

That nagging dread of self-hood

Az önmagamnak levés kínzó rettegése

didn't exist when I was dancing.

nem létezett, amikor táncoltam!

I'd literally lose myself.

A szó szoros értelmében elveszítettem önmagamat!

And I was a really good dancer.

És nagyon jó táncos voltam.

I would put

Beletettem

all my emotional expression

minden érzelmi kifejezőerőmet

into my dancing.

a táncelőadásomba.

I could be in the movement

Úgy tudtam benne lenni a mozdulatban,

in a way that I wasn't able to be

ahogy képtelen voltam

in my real life, in myself.

benne lenni a saját életemben.

And at 16,

És 16 évesen

I stumbled across another opportunity,

belebotlottam egy újabb lehetőségbe,

and I earned my first acting role in a film.

és megszereztem életem első előadószerepét egy filmben.

I can hardly find the words

Alig tudom szavakkal leírni

to describe the peace I felt

azt a békét, amit akkor éreztem,

when I was acting.

amikor színészkedhettem.

My dysfunctional self

A működésképtelen énem

could actually plug in

gyakorlatilag bele tudott kerülni

to another self, not my own,

egy, az enyémen kívüli, másik énbe.

and it felt so good.

És ez annyira jó érzés volt!

It was the first time that I existed

Életemben először voltam

inside a fully-functioning self --

egy jól működő énben --

one that I controlled,

egy olyanban, amit én tartottam ellenőrzés alatt,

that I steered,

én irányítottam,

that I gave life to.

aminek én adtam életet!

But the shooting day would end,

A filmfelvétel napja azonban véget ért,

and I'd return

és vissza kellett térnem

to my gnarly, awkward self.

eldeformálódott, ügyetlen énembe.

By 19,

19 évesen

I was a fully-fledged movie actor,

teljesértékű moziszínész voltam,

but still searching for definition.

azonban még mindig definíció után kutattam.

I applied to read anthropology

Jelentkeztem antropológia szakra

at university.

az egyetemen.

Dr. Phyllis Lee gave me my interview,

Dr. Phyllis Lee adott nekem egy interjút,

and she asked me, "How would you define race?"

és azt kérdezte: "Hogyan határozná meg a 'faj'-t?"

Well, I thought I had the answer to that one,

Azt gondoltam, hát, erre megvan a a válasz!

and I said, "Skin color."

És azt mondtam: " Bőrszín."

"So biology, genetics?" she said.

"Tehát a biológia, a genetika?" kérdezte.

"Because, Thandie, that's not accurate.

"Csak azért Thandie, mert ez nem pontos.

Because there's actually more genetic difference

Hiszen valójában nagyobb genetikai különbség van

between a black Kenyan

egy fekete kenyai

and a black Ugandan

és egy fekete ugandai közt,

than there is between a black Kenyan

mint egy fekete kenyai

and, say, a white Norwegian.

és mondjuk egy fehér norvég közt!

Because we all stem from Africa.

Hiszen mind Afrikából származunk.

So in Africa,

Így Afrikában

there's been more time

több idő volt arra, hogy kialakuljon

to create genetic diversity."

a genetikai diverzitás."

In other words,

Más szavakkal,

race has no basis

a fajnak nincs sem biológiai,

in biological or scientific fact.

sem tudományos alapja!

On the one hand, result.

Egyrészről ez eredmény.

Right?

Igaz?

On the other hand, my definition of self

A másik oldalról azonban az énem definíciója

just lost a huge chunk of its credibility.

jókorát vesztett hitelességéből!

But what was credible,

De ami hihető volt,

what is biological and scientific fact,

ami biológiai és tudományos tény,

is that we all stem from Africa --

az az, hogy mi mind Afrikából származunk --

in fact, from a woman called Mitochondrial Eve

azaz egy nőtől, akit mitokondriális Évának hívhatunk,

who lived 160,000 years ago.

aki 160 ezer évvel ezelőtt élt.

And race is an illegitimate concept

A 'faj' pedig egy illegitim elmélet,

which our selves have created

amit az énjeink kreáltak

based on fear and ignorance.

félelemre és tudatlanságra alapozva!

Strangely, these revelations

Elég különös, hogy ezek a kinyilatkoztatások

didn't cure my low self-esteem,

egyáltalán nem gyógyították meg az alacsony önértékelésemet,

that feeling of otherness.

azt a másság-érzésemet.

My desire to disappear

Az eltűnni-vágyásom

was still very powerful.

még mindig erőteljesen jelen volt.

I had a degree from Cambridge;

cambridge-i diplomám volt;

I had a thriving career,

virágzó karrierem;

but my self was a car crash,

de az énem egy roncs volt,

and I wound up with bulimia

és végül bulimiás lettem,

and on a therapist's couch.

és egy terapeuta díványán kötöttem ki.

And of course I did.

Persze, hogy ott.

I still believed

Még mindig azt gondoltam,

my self was all I was.

hogy én az énemmel vagyok egyenlő.

I still valued self-worth

Az énem értékét még mindig

above all other worth,

minden más fölött tartottam.

and what was there to suggest otherwise?

És mit lehetett ezzel szembeállítani?

We've created entire value systems

Egész értékrendeket alakítottunk eszerint,

and a physical reality

és egy fizikális valóságot,

to support the worth of self.

ami az én értékét támasztja alá.

Look at the industry for self-image

Nézzük csak meg az énkép-ipart,

and the jobs it creates,

és hogy milyen munkaköröket hoz ez létre,

the revenue it turns over.

hogy milyen bevételt hoz a konyhára.

We'd be right in assuming

Egész jogosan hihetnénk azt,

that the self is an actual living thing.

hogy az én egy valódi létező valami!

But it's not. It's a projection

De nem az; hanem egy kivetülés,

which our clever brains create

amit az okos agyunk hoz létre,

in order to cheat ourselves

annak érdekében, hogy megóvjon bennünket

from the reality of death.

a halál valóságával szemben!

But there is something

Van azonban valami,

that can give the self

ami megadhatja az énnek

ultimate and infinite connection --

a végső és végtelen kapcsolódást --

and that thing is oneness,

és ez pedig az 'egység',

our essence.

ami a lényegünk!

The self's struggle

Az én küzdelme

for authenticity and definition

a hitelesség és definíció megszerzéséért,

will never end

soha nem fog véget érni,

unless it's connected to its creator --

hacsak nem kapcsolódik a teremtőjéhez --

to you and to me.

Önökhöz és hozzám.

And that can happen with awareness --

És ez megvalósulhat tudatosság segítségével --

awareness of the reality of oneness

az egység valóságának tudatosításával,

and the projection of self-hood.

és az 'én vagyok' kivetítésének tudatosításával.

For a start, we can think about

El lehet kezdeni azzal, hogy végiggondolunk

all the times when we do lose ourselves.

minden olyan alkalmat, amikor elveszítjük önmagunkat.

It happens when I dance,

Ez történik akkor, amikor táncolok,

when I'm acting.

amikor színészkedek.

I'm earthed in my essence,

Leföldelődöm a lényegemben,

and my self is suspended.

és az énem felfüggesztődik.

In those moments,

Azokban a pillanatokban

I'm connected to everything --

mindennel összeköttetésben állok --

the ground, the air,

a talajjal, a levegővel,

the sounds, the energy from the audience.

a hangokkal, a közönség energiáival.

All my senses are alert and alive

Minden érzékszervem éber és él,

in much the same way as an infant might feel --

egészen olyan lehet ez, mint ahogyan egy csecsemő érezhet --

that feeling of oneness.

az az egységérzés.

And when I'm acting a role,

És amikor egy szerepet játszom el éppen,

I inhabit another self,

beleköltözök egy másik énbe

and I give it life for awhile,

és életet adok neki egy kis időre.

because when the self is suspended

Mert amikor az én felfüggesztődik,

so is divisiveness

akkor az elkülönülés is felfüggesztődik,

and judgment.

és az ítélkezés is!

And I've played everything

Már mindent játszottam,

from a vengeful ghost in the time of slavery

a rabszolgaság idején megjelenő bosszúálló szellemet,

to Secretary of State in 2004.

vagy akár Államtitkárt 2004-ben.

And no matter how other

És teljesen mindegy,

these selves might be,

mennyire 'mások' ezek az 'én'-ek,

they're all related in me.

bennem mind össze vannak kapcsolódva.

And I honestly believe

És őszintén hiszek abban,

the key to my success as an actor

hogy sikeres színészi karrierem,

and my progress as a person

valamint személyem fejlődésének kulcsa

has been the very lack of self

abban állt, hogy hiányzott az énem,

that used to make me feel

s ettől voltam olyan szorongó

so anxious and insecure.

és bizonytalan régen.

I always wondered

Mindig érdekelt, hogy miért érzem

why I could feel others' pain so deeply,

olyan intenzíven mások fájdalmát,

why I could recognize

hogy miért ismerem fel

the somebody in the nobody.

a valakit a senkiben.

It's because I didn't have a self to get in the way.

Hát azért, mert nem volt 'én', ami útját állta volna ennek a felismerésnek!

I thought I lacked substance,

Azt hittem, hogy hiányzik belőlem a lényeg,

and the fact that I could feel others'

és az a tény, hogy annyira éreztem másokat,

meant that I had nothing of myself to feel.

amiatt volt, hogy nem tudtam magamból érezni semmit.

The thing that was a source of shame

Ami akkor szégyen forrása volt,

was actually a source of enlightenment.

valójában a megvilágosodás forrása lett!

And when I realized

És amikor rájöttem,

and really understood

és tényleg megértettem,

that my self is a projection and that it has a function,

hogy az énem egy kivetülés, aminek funkciója van,

a funny thing happened.

egy furcsa dolog történt.

I stopped giving it so much authority.

Nem adtam neki többé akkora hatáskört, hatalmat.

I give it its due.

Csak a saját feladatát.

I take it to therapy.

Elviszem terápiára.

I've become very familiar

Nagyon jól tisztába kerültem

with its dysfunctional behavior.

a rosszul működő viselkedésével.

But I'm not ashamed of my self.

De nem szégyenlem többé az énemet.

In fact, I respect my self

Hanem ellenkezőleg, tisztelem az énemet,

and its function.

a funkciójával együtt.

And over time and with practice,

És idővel és gyakorlással

I've tried to live

megtanultam egyre inkább

more and more from my essence.

a lényegemből élni.

And if you can do that,

És ha ezt meg tudjuk tenni,

incredible things happen.

akkor hihetetlen dolgok történnek.

I was in Congo in February,

Kongóban jártam februárban,

dancing and celebrating

táncolni és ünnepelni

with women who've survived

olyna nőkkel együtt, akik megmenekültek

the destruction of their selves

énjük romjai alól,

in literally unthinkable ways --

szó szerint leírhatatlan módokon --

destroyed because other brutalized, psychopathic selves

tönkretette őket az, hogy vannak olyan brutális,

all over that beautiful land

pszichopata 'én'-ek azon a gyönyörű vidéken mindenütt,

are fueling our selves' addiction

akik csak erősítik az éneink

to iPods, Pads, and bling,

iPodoktól, Pad-ektől, csecsebecséktől való függését,

which further disconnect ourselves

ami csak még jobban elkülönít minket

from ever feeling their pain,

attól, hogy valaha is érezzük mások fájdalmát,

their suffering,

mások szenvedését,

their death.

mások halálát.

Because, hey,

Mert hát, hé,

if we're all living in ourselves

ha mind önmagunkba zárva éljük az életünket,

and mistaking it for life,

és elrontjuk egy életre,

then we're devaluing

akkor magát az életet értékeljük le

and desensitizing life.

és tesszük érzéketlenné!

And in that disconnected state,

És abban az elkülönült állapotban,

yeah, we can build factory farms with no windows,

hát igen, abban vagyunk képesek arra, hogy ablak nélküli farm gyárakat építsünk,

destroy marine life

tönkretegyük a tengeri élővilágot,

and use rape as a weapon of war.

és harci eszközként használjuk a nemi erőszakot!

So here's a note to self:

Úgyhogy itt egy üzenet az 'én' számára:

The cracks have started to show

Repedések keletkeztek

in our constructed world,

megszerkesztett világunkon,

and oceans will continue

és az óceánok továbbra is

to surge through the cracks,

át fognak csapni a törésvonalak fölött,

and oil and blood,

az olajon, a véren,

rivers of it.

akár folyónyin.

Crucially, we haven't been figuring out

A legfontosabb az, hogy még nem találtuk ki,

how to live in oneness

hogyan éljünk egységben

with the Earth and every other living thing.

a Földdel, és minden más élő lénnyel.

We've just been insanely trying to figure out

Csak azt próbáljuk őrülten kibogozni,

how to live with each other -- billions of each other.

hogy egymással hogyan boldoguljunk -- sok milliárdnyi egymással.

Only we're not living with each other;

Csakhogy nem élünk együtt;

our crazy selves are living with each other

hanem az őrült énjeink élnek egymással,

and perpetuating an epidemic

és állandósítanak egyfajta

of disconnection.

járványszerű elkülönülést.

Let's live with each other

Éljünk hát együtt,

and take it a breath at a time.

és egyszerre csak egy lélegzetet vegyünk!

If we can get under that heavy self,

Bárcsak bejuthatnánk az alá a súlyos 'én' alá,

light a torch of awareness,

és meggyújthatnánk a tudatosság fáklyáját,

and find our essence,

és meglelhetnénk végre a lényegünket,

our connection to the infinite

a végtelennel, s minden más élőlénnyel

and every other living thing.

való kapcsolatunkat!

We knew it from the day we were born.

Ismertük már ezt születésünk pillanatától fogva!

Let's not be freaked out

Ne boruljunk hát ki

by our bountiful nothingness.

burjánzó semmisségünk megtapasztalása során.

It's more a reality

Sokkal inkább valóság ez,

than the ones our selves have created.

mint amiket az 'én'-eink hoztak létre!

Imagine what kind of existence we can have

Képzeljük csak el, micsoda létünk lehetne,

if we honor inevitable death of self,

ha tisztelnénk az énünk elkerülhetetlen halálát,

appreciate the privilege of life

megbecsülnénk az élet privilégiumát,

and marvel at what comes next.

és csodálattal várnánk azt, ami következik!

Simple awareness is where it begins.

Egyszerű tudatossággal kezdődik.

Thank you for listening.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Applause)

(Taps)