The genius of the London Tube Map | Small Thing Big Idea, a TED series

Translator: Krystian Aparta Reviewer: Camille Martínez

Fordító: Beatrix Turán Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

The history of civilization, in some ways, is a history of maps:

A civilizáció története bizonyos értelemben a térképek története:

How have we come to understand the world around us?

Hogyan jutottunk addig, hogy megértsük a világot?

One of the most famous maps works because it really isn't a map at all.

Az egyik leghíresebb térkép azért működik, mert valójában nem is térkép.

[Small thing. Big idea.]

[Kicsiny dolog. Nagy ötlet.]

[Michael Bierut on the London Tube Map]

[Michael Bierut a londoni metró térképéről]

The London Underground came together in 1908,

A londoni metró 1908-ban integrálódott,

when eight different independent railways merged

amikor nyolc különböző vasúttársaság olvadt össze

to create a single system.

egyetlen közös hálózattá.

They needed a map to represent that system

Kellett egy térkép, hogy bemutassa a hálózatot,

so people would know where to ride.

hogy az emberek eligazodjanak.

The map they made is complicated.

A kész térkép igen bonyolult volt.

You can see rivers, bodies of water, trees and parks --

Voltak rajta folyók, vizek, fák és parkok –

the stations were all crammed together at the center of the map,

az összes állomás a térkép közepe táján zsúfolódott össze,

and out in the periphery, there were some that couldn't even fit on the map.

és voltak olyan távoli állomások, amelyek rá sem fértek a térképre.

So the map was geographically accurate, but maybe not so useful.

A térkép földrajzilag pontos volt, de kevéssé hasznos.

Enter Harry Beck.

Itt jön a képbe Harry Beck.

Harry Beck was a 29-year-old engineering draftsman

Harry Back 29 éves tervezőmérnök volt,

who had been working on and off for the London Underground.

és időnként a londoni metrónak is dolgozott.

And he had a key insight,

Beck ismerte fel,

and that was that people riding underground in trains

hogy a metrón utazó embereket

don't really care what's happening aboveground.

nem igazán érdekli, mi van fölöttük.

They just want to get from station to station --

Csak el akarnak jutni egyik állomásról a másikra –

"Where do I get on? Where do I get off?"

"Hol szálljak fel? Hol kell leszállnom?"

It's the system that's important, not the geography.

A hálózat számít, nem a földrajz.

He's taken this complicated mess of spaghetti,

Beck fogta ezt a kusza spagettihalmot

and he's simplified it.

és leegyszerűsítette.

The lines only go in three directions:

A vonalak csak három irányban haladnak:

they're horizontal, they're vertical, or they're 45 degrees.

vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan.

Likewise, he spaced the stations equally,

Emellett az állomásokat egymástól egyenlő távolságra ábrázolta,

he's made every station color correspond to the color of the line,

minden állomás színét megfeleltette a metróvonal színének,

and he's fixed it all so that it's not really a map anymore.

a végeredmény pedig végül már nem is térkép.

What it is is a diagram,

Inkább egy diagram,

just like circuitry,

mint egy áramköri rajz,

except the circuitry here isn't wires conducting electrons,

csak itt nem elektronok áramlanak,

it's tubes containing trains conducting people from place to place.

hanem embereket szállító metrókocsik a metróalagutakban.

In 1933, the Underground decided, at last, to give Harry Beck's map a try.

1933-ban a metrótársaság végre úgy döntött, ad egy esélyt Beck térképének.

The Underground did a test run of a thousand of these maps, pocket-size.

Próbaképpen ezer darab zsebkönyv méretű térképet nyomtattak.

They were gone in one hour.

Egy óra alatt mind elkelt.

They realized they were onto something,

Felismerték, hogy valamit jól csinálnak,

they printed 750,000 more,

úgyhogy nyomtattak további 750 000 példányt,

and this is the map that you see today.

s ebből lett a ma is ismert térkép.

Beck's design really became the template

Beck dizájnja lett a sablon,

for the way we think of metro maps today.

amelyre a mai metrótérképek épülnek.

Tokyo, Paris, Berlin, São Paulo, Sydney, Washington, D.C. --

Tokió, Párizs, Berlin, São Paulo, Sydney, Washington –

all of them convert complex geography

mindegyik esetében egyszerű geometria

into crisp geometry.

válik a bonyolult földrajzból.

All of them use different colors to distinguish between lines,

Mindegyik térkép színekkel különbözteti meg az egyes vonalakat,

all of them use simple symbols to distinguish between types of stations.

mindegyik egyszerű szimbólumokkal jelzi a különféle állomásokat.

They all are part of a universal language, seemingly.

Láthatólag mindegyik egy egyetemleges nyelv része.

I bet Harry Beck wouldn't have known what a user interface was,

Lefogadom, hogy Harry Beck nem tudta, mi fán terem a felhasználói felület,

but that's really what he designed

mégis egy felhasználói felületet tervezett.

and he really took that challenge and broke it down to three principles

Fogta az előtte álló problémát és szétbontotta három elv alapján,

that I think can be applied in nearly any design problem.

amelyek szinte bármilyen dizájnproblémára alkalmazhatók.

First one is focus.

Az első, hogy mi célból készül.

Focus on who you're doing this for.

A lényeg, hogy kinek szól ez az egész.

The second principle is simplicity.

A második az egyszerűség.

What's the shortest way to deliver that need?

Mi a legegyszerűbb módja, hogy elérjük, amit akarunk?

Finally, the last thing is:

És végül:

Thinking in a cross-disciplinary way.

a több területet felölelő gondolkodás.

Who would've thought that an electrical engineer

Ki gondolta volna, hogy egy elektromérnök lesz az,

would be the person to hold the key

aki megoldást talál

to unlock what was then one of the most complicated systems in the world --

az akkori világ egyik legbonyolultabb rendszerének problémájára –

all started by one guy with a pencil and an idea.

mindössze egy ceruzával és egy jó ötlettel felszerelve.