Peter Attia: What if we're wrong about diabetes?

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Dóra Pásztor Lektor: Anna Patai

I'll never forget that day

Soha nem felejtem a napot,

back in the spring of 2006.

2006 tavaszán történt az eset,

I was a surgical resident

amikor sebészeti rezidens voltam

at The Johns Hopkins Hospital,

a Johns Hopkins Kórházban,

taking emergency call.

és kaptam egy segélyhívást.

I got paged by the E.R. around 2 in the morning

Hajnali kettő körül értesítettek a traumatológiáról,

to come and see a woman with a diabetic ulcer

és kértek, hogy nézzek meg egy hölgyet,

on her foot.

akinek a lábán diabéteszes fekély volt.

I can still remember sort of that smell of rotting flesh

Még mindig emlékszem a rothadó hús szagára,

as I pulled the curtain back to see her.

ami megcsapta az orrom, mikor elhúztam a függönyt, hogy megvizsgáljam.

And everybody there agreed this woman was very sick

Mindannyian egyetértettünk, hogy ez a nő súlyos beteg,

and she needed to be in the hospital.

és kórházi ellátásra szorul.

That wasn't being asked.

Ez nem is volt kérdéses.

The question that was being asked of me was a different one,

Felmerült viszont egy másik kérdés, mégpedig

which was, did she also need an amputation?

az, hogy vajon amputációra is szüksége van-e,

Now, looking back on that night,

Most, hogy visszatekintek arra az estére,

I'd love so desperately to believe that I treated that woman

nagyon szeretném azt hinni, hogy ezt a nőt ugyanolyan

on that night with the same empathy and compassion

szánakozással és empátiával kezeltem,

I'd shown the 27-year-old newlywed

mint azt a 27 éves frissházas nőt

who came to the E.R. three nights earlier

aki három éjszakával korábban került a sürgősségire

with lower back pain

alsó háttáji fájdalommal,

that turned out to be advanced pancreatic cancer.

melyről kiderült, hogy előrehaladott állapotban lévő hasnyálmirigyrák.

In her case, I knew there was nothing I could do

Az ő esetében tudtam, hogy nem tehetek semmit,

that was actually going to save her life.

ami megmenthetné az életét.

The cancer was too advanced.

A rák túl előrehaladott állapotban volt.

But I was committed to making sure that

De minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy

I could do anything possible to make her stay

a viszonyokhoz mérten kellemesen érezze magát.

more comfortable. I brought her a warm blanket

Hoztam neki meleg plédet,

and a cup of a coffee.

és egy csésze kávét.

I brought some for her parents.

Hoztam a szüleinek is.

But more importantly, see, I passed no judgment on her,

De ami ennél is fontosabb, az az, hogy nem ítélkeztem felette,

because obviously she had done nothing

mivel nyilvánvalóan nem tett semmit,

to bring this on herself.

ami ahhoz vezetett volna, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön.

So why was it that, just a few nights later,

Szóval miért történt az, hogy pár éjjel múlva,

as I stood in that same E.R. and determined

mikor ugyanabban a sürgősségi szobában álltam,

that my diabetic patient did indeed need an amputation,

és eldöntöttem, hogy a diabéteszes páciensemnek csakugyan szüksége van amputációra,

why did I hold her in such bitter contempt?

miért részesítettem ilyen keserű megvetésben?

You see, unlike the woman the night before,

Tudják, ellentétben az előző nővel,

this woman had type 2 diabetes.

ennek a nőnek 2-es típusú cukorbetegsége volt.

She was fat.

Kövér volt.

And we all know that's from eating too much

És ezt tudjuk, hogy a sok evés

and not exercising enough, right?

és a kevés testmozgás okozza, jól mondom?

I mean, how hard can it be?

Úgy értem, mennyire lehet nehéz?

As I looked down at her in the bed, I thought to myself,

Ahogy lenéztem rá, mikor az ágyban feküdt, azt gondoltam magamban,

if you just tried caring even a little bit,

ha csak egy kicsit többet foglalkoztál volna a súlyoddal,

you wouldn't be in this situation at this moment

most nem lennél ebben a helyzetben

with some doctor you've never met

egy orvossal, akit soha nem is láttál,

about to amputate your foot.

aki készül amputálni a lábadat.

Why did I feel justified in judging her?

Miért éreztem jogosnak, hogy elítéljem?

I'd like to say I don't know.

Szeretném azt mondani, hogy nem tudom.

But I actually do.

De valójában tudom.

You see, in the hubris of my youth,

Ahogy látják, fiatalságom önhittségében

I thought I had her all figured out.

azt hittem, hogy teljesen ismerem ennek a nőnek a helyzetét.

She ate too much. She got unlucky.

Túl sokat evett, szerencsétlenségére.

She got diabetes. Case closed.

Cukorbeteg lett. Ügy lezárva.

Ironically, at that time in my life,

Ironikus, de abban az időben

I was also doing cancer research,

én is rákkutatásokat végeztem,

immune-based therapies for melanoma, to be specific,

hogy pontosítsunk, immun-alapú terápiákat a melanoma kezelésére,

and in that world I was actually taught to question everything,

és azt tanították nekem, hogy kérdőjelezzek meg mindent,

to challenge all assumptions

hogy vizsgáljak meg minden feltevést,

and hold them to the highest possible scientific standards.

és a lehető legmagasabb lehetséges tudományos mértékhez viszonyítsam őket.

Yet when it came to a disease like diabetes

De amikor egy olyan betegségre kerül a sor, mint a diabétesz,

that kills Americans eight times more frequently than melanoma,

amely nyolcszor annyi amerikait öl meg, mint a melanoma,

I never once questioned the conventional wisdom.

egyszer sem vontam kétségbe az elfogadott álláspontot.

I actually just assumed the pathologic sequence of events

Csak feltételeztem, hogy az események patológiai sorrendjét

was settled science.

a tudomány már megállapította.

Three years later, I found out how wrong I was.

Három évvel később rájöttem, hogy mennyire tévedtem.

But this time, I was the patient.

De ezúttal én voltam a beteg.

Despite exercising three or four hours every single day,

Annak ellenére, hogy minden nap 3-4 órát edzettem

and following the food pyramid to the letter,

és pontosan betartottam a táplálék-piramist,

I'd gained a lot of weight and developed something

rengeteg súlyt szedtem fel, valamint kialakult egy betegségem,

called metabolic syndrome.

melyet metabolikus szindrómának neveznek.

Some of you may have heard of this.

Talán néhányan Önök közül már hallottak róla.

I had become insulin-resistant.

Inzulin-rezisztenssé váltam.

You can think of insulin as this master hormone

Úgy képzeljék el az inzulint, mint egy fő-hormont,

that controls what our body does with the foods we eat,

mely szabályozza, hogy mit tesz a testünk a táplálékkal, amelyet elfogyasztunk,

whether we burn it or store it.

felhasználjuk, vagy elraktározzuk.

This is called fuel partitioning in the lingo.

A zsargonban ezt nevezzük üzemanyag-felosztásnak.

Now failure to produce enough insulin is incompatible with life.

Ha nem sikerül elég inzulint termelnünk, az összeférhetetlen az élettel.

And insulin resistance, as its name suggests,

És az inzulin-rezisztencia, ahogyan a neve is sugallja,

is when your cells get increasingly resistant

az amikor a sejtek fokozatosan rezisztenssé válnak

to the effect of insulin trying to do its job.

az inzulin hatásával szemben.

Once you're insulin-resistant,

Ha inzulin-rezisztenssé válnak,

you're on your way to getting diabetes,

akkor elindultak a cukorbetegség felé,

which is what happens when your pancreas

amely akkor történik, mikor a hasnyálmirigy

can't keep up with the resistance and make enough insulin.

már nem bír lépést tartani a rezisztenciával, és nem képes több inzulin termelésére.

Now your blood sugar levels start to rise,

Ekkor a vércukorszint emelkedni kezd,

and an entire cascade of pathologic events

és kóros események láncolata, mintegy

sort of spirals out of control that can lead to heart disease,

irányíthatatlan spirálként indul meg, mely szívbetegséghez,

cancer, even Alzheimer's disease,

rákhoz, vagy akár Alzheimer-kór kialakulásához vezethet,

and amputations, just like that woman a few years earlier.

valamint amputációhoz, pont, mint annak a nőnek az esetében néhány évvel korábban.

With that scare, I got busy changing my diet radically,

Ettől félve, radikálisan változtattam az étrendemen,

adding and subtracting things most of you would find

hozzátettem és elvettem belőle dolgokat, melyeket Önök közül a legtöbben

almost assuredly shocking.

majdnem bizonyosan sokkolónak találnának.

I did this and lost 40 pounds, weirdly while exercising less.

Ezt tettem, és lefogytam 18 kg-t, miközben kevesebbet edzettem.

I, as you can see, I guess I'm not overweight anymore.

És ahogy látják, véleményem szerint már nem vagyok túlsúlyos.

More importantly, I don't have insulin resistance.

De ami még fontosabb, hogy nincsen inzulin-rezisztenciám.

But most important, I was left

A legfontosabb azonban, hogy három,

with these three burning questions that wouldn't go away:

égetően fontos kérdést kellett feltennem magamnak:

How did this happen to me if I was supposedly

Hogyan történhetett ez velem, ha állítólag

doing everything right?

mindent jól csináltam?

If the conventional wisdom about nutrition had failed me,

Ha nekem nem váltak be az általánosan elfogadott nézetek a táplálkozásról,

was it possible it was failing someone else?

lehetséges, hogy másnál sem működnek?

And underlying these questions,

Ezen kérdések alapjául szolgált az,

I became almost maniacally obsessed

aminek majdnem mániákus megszállottja lettem,

in trying to understand the real relationship

az, hogy megértsem a valódi összefüggést

between obesity and insulin resistance.

a túlsúly és az inzulin-rezisztencia között.

Now, most researchers believe obesity

Jelen pillanatban a kutatók úgy gondolják,

is the cause of insulin resistance.

hogy a túlsúly váltja ki az inzulin-rezisztenciát.

Logically, then, if you want to treat insulin resistance,

Ezek szerint, ha kezelni akarjuk az inzulin-rezisztenciát,

you get people to lose weight, right?

akkor rá kell vennünk az embereket, hogy fogyjanak le, jól mondom?

You treat the obesity.

A túlsúlyt kezeljük.

But what if we have it backwards?

De mi van akkor, ha éppen fordítva működik?

What if obesity isn't the cause of insulin resistance at all?

Mi van, ha nem is a túlsúly az inzulin-rezisztencia oka?

In fact, what if it's a symptom of a much deeper problem,

Mi van, ha valójában ez csak egy tünete egy sokkal súlyosabb problémának,

the tip of a proverbial iceberg?

csak a csúcsa a közismert jéghegynek?

I know it sounds crazy because we're obviously in the midst

Tudom, hogy őrültségnek hangzik, mivel nyilvánvalóan

of an obesity epidemic, but hear me out.

egy túlsúly-járvány kellős közepén vagyunk,de figyeljenek csak!

What if obesity is a coping mechanism

Mi van akkor, ha az elhízás egy védekezési mechanizmus

for a far more sinister problem going on

egy sokkal vészjóslóbb problémával szemben

underneath the cell?

ami a sejtjeinkben zajlik?

I'm not suggesting that obesity is benign,

Nem azt mondom, hogy a túlsúly egy üdvös dolog,

but what I am suggesting is it may be the lesser

hanem azt, hogy talán ez a kevésbé súlyos

of two metabolic evils.

a két metabolikus rossz közül.

You can think of insulin resistance as the reduced capacity

Felfoghatjuk az inzulin-rezisztenciát egyfajta

of our cells to partition fuel,

csökkenésként üzemanyag-elosztó képességünkben,

as I alluded to a moment ago,

ahogyan én is utaltam rá egy perce,

taking those calories that we take in

számítva azokat a kalóriákat, amiket beviszünk,

and burning some appropriately and storing some appropriately.

szervezetünk egy részét azonnal felhasználja, más részét elraktározza.

When we become insulin-resistant,

Amikor inzulin-rezisztenssé válunk,

the homeostasis in that balance deviates from this state.

a homeosztázisunk egyensúlya eltér az előző állapottól.

So now, when insulin says to a cell,

Tehát, ha az inzulin azt mondja a sejtnek,

I want you to burn more energy

azt szeretné, hogy a sejt több energiát égessen el,

than the cell considers safe, the cell, in effect, says,

mint amennyit a sejt biztonságosnak talál, akkor a sejt azt válaszolja,

"No thanks, I'd actually rather store this energy."

"Nem, köszi! Inkább elraktároznám ezt az energiát."

And because fat cells are actually missing most of

És mivel a zsírsejtek tulajdonképpen

the complex cellular machinery found in other cells,

jóval egyszerűbb szerkezettel rendelkeznek, mint a többi sejt,

it's probably the safest place to store it.

így ez a legbiztonságosabb hely az energia tárolására.

So for many of us, about 75 million Americans,

Így tehát sokunk számára, nagyjából 75 millió amerikainak,

the appropriate response to insulin resistance

lehet, hogy a helyes válasz az inzulin-rezisztanciára

may actually be to store it as fat, not the reverse,

az energiát zsírban tárolni, nem pedig fordítva,

getting insulin resistance in response to getting fat.

nem az elhízás következtében válunk inzulin-rezisztenssé.

This is a really subtle distinction,

Ez egy hajszálnyi különbség,

but the implication could be profound.

de a következménye beható.

Consider the following analogy:

Figyeljék meg a következő hasonlatot:

Think of the bruise you get on your shin

gondoljanak a véraláfutásra a sípcsontjukon,

when you inadvertently bang your leg into the coffee table.

amit akkor szereznek, mikor belerúgnak a dohányzóasztalba.

Sure, the bruise hurts like hell, and you almost certainly

Bizonyára, a véraláfutás pokolian fáj,

don't like the discolored look, but we all know

emellett nem szeretjük a kék-lila foltot, de tudjuk,

the bruise per Se is not the problem.

hogy a véraláfutás önmagában nem probléma.

In fact, it's the opposite. It's a healthy response to the trauma,

Valójában pont ellenkezőleg. Ez egy egészséges reakció a sérülésre,

all of those immune cells rushing to the site of the injury

mivel az összes ott található immunsejt a sérüléshez siet,

to salvage cellular debris and prevent the spread

hogy megmentsék a sejtek megmaradt törmelékeit,

of infection to elsewhere in the body.

és, hogy megelőzzék, hogy a fertőzés továbbterjedjen a test többi részére.

Now, imagine we thought bruises were the problem,

Most képzeljék el, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a véraláfutás a probléma,

and we evolved a giant medical establishment

és hatalmas egészségügyi intézményt, sőt egész kultúrát

and a culture around treating bruises:

hozunk létre a véraláfutások kezelésére:

masking creams, painkillers, you name it,

elfedő krémeket, fájdalomcsillapítókat, sok minden mást,

all the while ignoring the fact that people

miközben figyelmen kívül hagyjuk a tényt,

are still banging their shins into coffee tables.

hogy az emberek még mindig folyamatosan beverik a sípcsontjukat a dohányzóasztalba.

How much better would we be if we treated the cause --

Mennyivel jobb lenne, ha az okot kezelnénk--

telling people to pay attention

elmondanánk az embereknek, hogy figyeljenek,

when they walk through the living room --

amikor átmennek a nappalin --

rather than the effect?

ahelyett, hogy a következményt kezeljük?

Getting the cause and the effect right

Ha tudjuk, hogy mi az ok, és mi a következmény,

makes all the difference in the world.

hatalmas különbséget jelent.

Getting it wrong, and the pharmaceutical industry

Ha rosszul tudjuk, és ez esetben a gyógyszeripar

can still do very well for its shareholders

részvényesei még mindig nagy hasznot húzhatnak,

but nothing improves for the people with bruised shins.

de semmi nem változik a sérült sípcsontú emberek életében.

Cause and effect.

Ok és okozat.

So what I'm suggesting is

Tehát amire én gondolok, az az,

maybe we have the cause and effect wrong

hogy talán rosszul állapítottuk meg az ok-okozati összefüggést

on obesity and insulin resistance.

a túlsúly és az inzulin-rezisztencia esetében.

Maybe we should be asking ourselves,

Esetleg fel kellene tennünk magunknak a kérdést,

is it possible that insulin resistance causes weight gain

hogy lehetséges-e, hogy az inzulin-rezisztencia okozza-e a testtömeg növekedését

and the diseases associated with obesity,

és a betegségeket, melyeket a túlsúllyal hoznak összefüggésbe,

at least in most people?

legalább is a legtöbb ember esetében?

What if being obese is just a metabolic response

Mi van akkor, ha a kövérség csak egy metabolikus válaszreakció

to something much more threatening,

valamire, ami ennél sokkal ijesztőbb,

an underlying epidemic,

egy mögöttes betegség,

the one we ought to be worried about?

egy olyan ami miatt valóban aggódnunk kellene?

Let's look at some suggestive facts.

Nézzünk néhány sokatmondó tényt.

We know that 30 million obese Americans

Tudjuk, hogy 30 millió túlsúlyos amerikai

in the United States don't have insulin resistance.

az Egyesült Államokban nem inzulin-rezisztens.

And by the way, they don't appear to be at any

És apropó, nem is tűnik úgy, hogy nagyobb

greater risk of disease than lean people.

veszélyben lennének a betegségeket illetően, mint a vékony emberek.

Conversely, we know that six million lean people

Ellentétben, tudjuk azt, hogy 6 millió sovány ember

in the United States are insulin-resistant,

az Egyesül Államokban inzulin-rezisztens,

and by the way, they appear to be at even greater risk

és nagyobb a kockázata esetükben azoknak

for those metabolic diseases I mentioned a moment ago

a metabolikus betegségeknek, amelyeket egy perce említettem,

than their obese counterparts.

mint túlsúlyos társaiknál.

Now I don't know why, but it might be because,

Jelenleg nem tudom, de valószínűleg ez azért van,

in their case, their cells haven't actually figured out

mert az ő esetükben a sejtjeik még nem találták ki,

the right thing to do with that excess energy.

hogy mihez kezdjenek a felesleges energiával.

So if you can be obese and not have insulin resistance,

Tehát, ha lehetünk kövérek inzulin-rezisztencia nélkül,

and you can be lean and have it,

és lehetünk soványak, úgy, hogy ebben szenvedünk,

this suggests that obesity may just be a proxy

ez azt sugallja, hogy a túlsúly, csak egy kísérőjelensége

for what's going on.

a folyamatnak, ami végbe megy.

So what if we're fighting the wrong war,

Mi van, ha rossz csatát vívunk, ha

fighting obesity rather than insulin resistance?

a túlsúly ellen küzdünk, mikor az inzulin-rezisztencia ellen kellene?

Even worse, what if blaming the obese

Vagy még rosszabb, mi van akkor, ha az elhízott embereket okoljuk,

means we're blaming the victims?

akik tulajdonképpen áldozatok?

What if some of our fundamental ideas about obesity

Mi van akkor, ha az alapvető feltételezéseink az elhízásról

are just wrong?

mind tévhitek?

Personally, I can't afford the luxury of arrogance anymore,

Én, személy szerint, többé már nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy arrogáns legyek,

let alone the luxury of certainty.

nem is beszélve a bizonyosság luxusáról.

I have my own ideas about what could be at the heart of this,

Megvannak a saját ötleteim arról, hogy mi lehet ennek a hátterében,

but I'm wide open to others.

de kíváncsi vagyok mások véleményére is.

Now, my hypothesis, because everybody always asks me,

A feltevésem, mivel mindenki mindig ezt kérdezi tőlem,

is this.

a következő.

If you ask yourself, what's a cell trying to protect itself from

Ha felteszik maguknak a kérdést, hogy mitől próbálja magát

when it becomes insulin resistant,

megóvni a sejt amikor inzulin-rezisztenssé válik,

the answer probably isn't too much food.

akkor a válasz feltehetőleg a túl sok táplálék lenne.

It's more likely too much glucose: blood sugar.

Ez inkább a túl sok glükóz: a vércukor.

Now, we know that refined grains and starches

Tudjuk, hogy a finomított gabonák és keményítők

elevate your blood sugar in the short run,

rövid időn belül megemelik a vércukorszintet

and there's even reason to believe that sugar

és van még más ok is azt feltételezni, hogy a cukor az,

may lead to insulin resistance directly.

ami az inzulin-rezisztencia közvetlen kialakulását segíti.

So if you put these physiological processes to work,

Tehát, ha ezeket a fiziológiai folyamatokat mérlegeljük,

I'd hypothesize that it might be our increased intake

azt feltételezem, hogy a megnövekedett finomított gabona,

of refined grains, sugars and starches that's driving

cukor és keményítő bevitel az, ami ehhez az

this epidemic of obesity and diabetes,

elhízáshoz és a cukorbetegség kialakulásához vezet,

but through insulin resistance,

de mindenképpen inzulin-rezisztencián keresztül,

you see, and not necessarily through just overeating and under-exercising.

és ahogyan látják, nem feltétlenül szükséges hozzá a túl sok táplálék bevitele és a túl kevés mozgás.

When I lost my 40 pounds a few years ago,

Amikor pár éve leadtam 18 kilót,

I did it simply by restricting those things,

azzal sikerült elérnem, hogy visszaszorítottam ezeket a dolgokat,

which admittedly suggests I have a bias

ami kétségkívül feltételezi, hogy bennem van egy bizonyos fokú elfogultság,

based on my personal experience.

mely saját tapasztalatomon nyugszik.

But that doesn't mean my bias is wrong,

De ez nem azt jelenti, hogy ez az elfogultság rossz,

and most important, all of this can be tested scientifically.

és ami a legfontosabb, hogy mindez tudományosan is tesztelhető.

But step one is accepting the possibility

De az első lépés az annak az elfogadása,

that our current beliefs about obesity,

hogy jelenlegi hiedelmeink a kövérségről,

diabetes and insulin resistance could be wrong

a diabétszről és az inzulinrezisztanciáról tévesek lehetnek

and therefore must be tested.

és éppen ezért meg kell őket vizsgálni.

I'm betting my career on this.

Erre tettem fel a pályafutásom.

Today, I devote all of my time to working on this problem,

Mostanság minden időmet ennek a problémának a megoldására szentelem,

and I'll go wherever the science takes me.

és azon az úton haladok, melyen a tudomány visz.

I've decided that what I can't and won't do anymore

Elhatároztam, hogy amit nem tudok és nem fogok tovább tenni, az az,

is pretend I have the answers when I don't.

hogy úgy teszek, mintha lennének válaszaim miközben nincsenek.

I've been humbled enough by all I don't know.

Éppen elégszer kerültem megalázó helyzetbe mind amiatt, amit nem tudok.

For the past year, I've been fortunate enough

Az elmúlt évben volt szerencsém ahhoz,

to work on this problem with the most amazing team

hogy ezen a problémán dolgozhassak az ország legbámulatosabb

of diabetes and obesity researchers in the country,

diabétesz és elhízás-kutatók csapatával,

and the best part is,

és a legjobb,

just like Abraham Lincoln surrounded himself with a team of rivals,

ahogyan Abraham Lincoln is egy csapat vetélytárssal vette körül magát,

we've done the same thing.

mi is ugyanúgy cselekedtünk.

We've recruited a team of scientific rivals,

Létrehoztunk egy csapatot egy csomó tudományos riválisból,

the best and brightest who all have different hypotheses

a legjobbakból és legkiválóbbakból, akiknek más és más feltevéseik vannak

for what's at the heart of this epidemic.

arra vonatkozóan, hogy mi is lehet ennek a járványnak a valódi oka.

Some think it's too many calories consumed.

Néhányuk úgy gondolja, hogy túl sok kalóriát fogyasztanak.

Others think it's too much dietary fat.

Mások szerint a túl sok zsír fogyasztása.

Others think it's too many refined grains and starches.

Megint mások szerint a túl sok finomított búza és keményítő.

But this team of multi-disciplinary,

De ez a multidiszciplináris, erősen szkeptikus,

highly skeptical and exceedingly talented researchers

kimagaslóan tehetséges kutatókból álló csoport

do agree on two things.

két dologban egyetért.

First, this problem is just simply too important

Először is, ez a probléma túl fontos ahhoz,

to continue ignoring because we think we know the answer.

hogy elhanyagoljuk, mert azt hisszük, hogy tudjuk a választ.

And two, if we're willing to be wrong,

Másodszor, ha hajlandóak vagyunk belátni, hogy tévedtünk,

if we're willing to challenge the conventional wisdom

ha hajlandóak vagyunk megvizsgálni a közhiedelmet

with the best experiments science can offer,

a lehető legjobb kísérletekkel, amelyeket a tudomány nyújt,

we can solve this problem.

akkor meg tudjuk oldani ezt a problémát.

I know it's tempting to want an answer right now,

Tudom, hogy csábító, hogy választ követeljenek most azonnal,

some form of action or policy, some dietary prescription --

valamilyen intézkedés, irányelv, vagy étkezési előírás formájában --

eat this, not that —

egyék ezt, ne azt --

but if we want to get it right,

de ha a helyes választ szeretnénk,

we're going to have to do much more rigorous science

sokkal szigorúbb tudományos kísérleteket kell végrehajtanunk

before we can write that prescription.

mielőtt biztos receptet tudnánk adni.

Briefly, to address this, our research program

Röviden, ha meg kell fogalmaznom, kutatási programunk

is focused around three meta-themes, or questions.

három kérdésre fókuszál.

First, how do the various foods we consume

Először, hogyan befolyásolják a különböző ételek, melyeket fogyasztunk

impact our metabolism, hormones and enzymes,

anyagcserénket, hormonjainkat és enzimjeinket,

and through what nuanced molecular mechanisms?

és milyen árnyalt molekuláris mechanizmussal?

Second, based on these insights,

Másodszor, ezen információk alapján,

can people make the necessary changes in their diets

meg tudják-e az emberek tenni a szükséges változást az étrendjükben

in a way that's safe and practical to implement?

olyan módon, hogy annak végrehajtása biztonságos és kivitelezhető legyen?

And finally, once we identify what safe

És végül, ha egyszer megállapítjuk, hogy milyen

and practical changes people can make to their diet,

biztonságos és gyakorlatban kivitelezhető változásokat tudnak hozni az emberek étrendjükben,

how can we move their behavior in that direction

hogyan tudjuk elmozdítani magatartásukat abba az irányba,

so that it becomes more the default

hogy ez legyen a mindennapos,

rather than the exception?

semmint hogy a kivétel?

Just because you know what to do doesn't mean

Az hogy tudjuk, hogy mit kellene tennünk,

you're always going to do it.

nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindig meg is tesszük.

Sometimes we have to put cues around people

Néha utasítást kell adni az embereknek,

to make it easier, and believe it or not,

hogy megkönnyítsük a dolgukat, és akár hiszik, akár nem,

that can be studied scientifically.

ez tudományosan is bizonyítható.

I don't know how this journey is going to end,

Nem tudom, hogy ez az utazás hol is ér majd véget,

but this much seems clear to me, at least:

de egy dolog legalább már bizonyos számomra:

We can't keep blaming our overweight and diabetic patients

Nem okolhatjuk továbbra is kövér és cukorbeteg betegeinket,

like I did.

ahogyan én tettem.

Most of them actually want to do the right thing,

Legtöbben közülük éppen a jó utat szeretné választani,

but they have to know what that is,

de ahhoz tudniuk kell, hogy mi is az,

and it's got to work.

és azt, hogy ez működik.

I dream of a day when our patients can

Az az álmom, hogy egy nap a betegeink

shed their excess pounds

le tudják adni felesleges kilóikat

and cure themselves of insulin resistance,

és kezelni tudják inzulin-rezisztenciájukat,

because as medical professionals,

mint ahogyan mi, egészségügyi szakemberek is

we've shed our excess mental baggage

levetkőztük előítéleteinket

and cured ourselves of new idea resistance sufficiently

és meggyógyítottuk magunkat a az új rezisztencia elmélet felfogásával,

to go back to our original ideals:

és visszatérhetünk eredeti eszményeinkhez:

open minds, the courage to throw out yesterday's ideas

nyitottság, bátorság, hogy a tegnap ötleteit el tudjuk engedni,

when they don't appear to be working,

amikor azok nem működnek,

and the understanding that scientific truth isn't final,

és annak megértése, hogy a tudományos tényállás nem végleges,

but constantly evolving.

hanem állandóan fejlődik.

Staying true to that path will be better for our patients

Hű maradni ahhoz az úthoz, amely jobb lesz a betegeinknek

and better for science.

és a tudománynak egyaránt.

If obesity is nothing more than a proxy

Ha a kövérség nem több mint egy

for metabolic illness,

metabolikus betegség kísérőjelensége,

what good does it do us to punish those with the proxy?

mi értelme lenne hogy betegeinket ezzel a jelenséggel büntessük?

Sometimes I think back to that night in the E.R.

Néha visszagondolok arra az estére a sürgősségin,

seven years ago.

7 évvel ezelőtt.

I wish I could speak with that woman again.

Azt kívánom, bárcsak beszélhetnék újra azzal a nővel.

I'd like to tell her how sorry I am.

Szeretném elmondani neki, hogy mennyire sajnálom.

I'd say, as a doctor, I delivered

Elmondanám neki, hogy orvosként

the best clinical care I could,

a legjobb ellátást biztosítottam neki, amit tehettem,

but as a human being,

de mint ember,

I let you down.

cserben hagytam.

You didn't need my judgment and my contempt.

Nem volt szüksége az ítélkezésemre és megvetésemre.

You needed my empathy and compassion,

Önnek az empátiámra és együttérzésemre,

and above all else, you needed a doctor

és minden más előtt, orvosra volt szüksége,

who was willing to consider

aki hajlandó beismerni,

maybe you didn't let the system down.

hogy talán nem Ön volt az, aki cserben hagyta a rendszert.

Maybe the system, of which I was a part,

Talán a rendszer, melynek én is tagja voltam,

was letting you down.

hagyta Önt cserben.

If you're watching this now,

Ha most nézi az előadásomat,

I hope you can forgive me.

remélem, meg tud nekem bocsátani.

(Applause)

(Taps)