Hannah Brencher: Love letters to strangers

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Krisztina Ildikó Nógrádi Lektor: Laszlo Kereszturi

I was one of the only kids in college who had a reason

Az egyetemen azon kevesek egyike voltam,

to go to the P.O. box at the end of the day,

akiknek valóban volt okuk a levelesládához menni a nap végén,

and that was mainly because my mother has never believed

és ez leginkább azért volt, mert édesanyám soha nem hitt

in email, in Facebook, in texting or cell phones in general.

az email, a Facebook, az SMS vagy a mobiltelefon erejében.

And so while other kids were BBM-ing their parents,

Így történt, hogy amíg mások SMS-ben beszélgettek a szüleikkel,

I was literally waiting by the mailbox

én szó szerint a postaláda mellett vártam,

to get a letter from home to see how the weekend had gone,

hogy jöjjön egy levél arról, hogy ment a hétvége,

which was a little frustrating when Grandma was in the hospital,

ami kicsit frusztráló volt, amikor a nagyi kórházban volt,

but I was just looking for some sort of scribble,

de így is vártam, hogy jöjjön valami firkálás,

some unkempt cursive from my mother.

valami rendetlen dőlt betűs írás édesanyámtól.

And so when I moved to New York City after college

És így amikor New Yorkba költöztem az egyetem után,

and got completely sucker-punched in the face by depression,

és a depresszió teljesen váratlanul arcon csapott,

I did the only thing I could think of at the time.

azt az egy dolgot tettem, amire gondolni tudtam abban az időben.

I wrote those same kinds of letters that my mother had written me

Ugyanolyan leveleket írtam, amelyeket édesanyámtól kaptam,

for strangers, and tucked them all throughout the city,

csak idegeneknek, és elrejtettem őket városszerte,

dozens and dozens of them. I left them everywhere,

tucatjával. Mindenhol otthagytam őket,

in cafes and in libraries, at the U.N., everywhere.

kávézókban és könyvtárakban, az ENSZ-nél, mindenhol.

I blogged about those letters and the days

Blogot írtam a levelekről, és a napokról, amikor

when they were necessary, and I posed

akkora szükség volt rájuk, és egyfajta őrült

a kind of crazy promise to the Internet:

ígéretet tettem az internetnek:

that if you asked me for a hand-written letter,

ha kérsz tőlem egy kézzel írt levelet,

I would write you one, no questions asked.

megírom neked, minden további kérdés nélkül.

Overnight, my inbox morphed into this harbor of heartbreak --

Másnapra a postaládám átváltozott az összetört szívek kikötőjévé,

a single mother in Sacramento, a girl being bullied

egy egyedülálló anya Sacramento-ban, egy Kansas-i lány, akit piszkálnak az iskolában,

in rural Kansas, all asking me, a 22-year-old girl

mindannyian tőlem várva a választ, a 22 éves lánytól,

who barely even knew her own coffee order,

aki alig tudta a saját kávérendelését leadni,

to write them a love letter and give them a reason

tőlem várták, hogy írjak nekik egy szeretetteljes levelet,

to wait by the mailbox.

hogy okot adjak arra, hogy a postaláda mellett várjanak.

Well, today I fuel a global organization

Nos, ma egy olyan világméretű szervezetet vezetek,

that is fueled by those trips to the mailbox,

ami köszönhető azoknak a bizonyos utaknak a postaládához,

fueled by the ways in which we can harness social media

ami lehetséges hála annak, hogy kihasználtuk a közösségi médiát úgy,

like never before to write and mail strangers letters

ahogy eddig még soha, hogy idegeneknek írjunk és levelezzünk velük akkor,

when they need them most, but most of all,

amikor a legnagyobb szükségük van rá; de leginkább mégis köszönhető ez a szervezet

fueled by crates of mail like this one, my trusty mail crate,

egy olyan levelesládának, mint amilyen ez is, a hűséges levelesládámnak,

filled with the scriptings of ordinary people,

telis-tele mindennapi emberek írásaival,

strangers writing letters to other strangers not because

idegenek írnak idegeneknek, és nem azért,

they're ever going to meet and laugh over a cup of coffee,

mert valaha majd találkoznak és egy jót nevetnek együtt egy csésze kávé felett,

but because they have found one another by way of letter-writing.

hanem mert megtalálták egymást a levélíráson keresztül.

But, you know, the thing that always gets me

De, tudjátok, a dolog, ami mindig megfog

about these letters is that most of them have been written

ezekben a levelekben az az, hogy legtöbbjük olyan emberek

by people that have never known themselves loved on a piece of paper.

keze által íródott, akik soha nem érezték egy darab papíron keresztül, hogy szeretik őket.

They could not tell you about the ink of their own love letters.

Nem tudnának mesélni az ő szeretetteljes leveleik tintájáról.

They're the ones from my generation,

Ők az én generációm tagjai,

the ones of us that have grown up into a world

egyek közülünk, akik olyan világban nőttek fel,

where everything is paperless, and where some

ahol minden papírmentes, ahol néhány a legjobb

of our best conversations have happened upon a screen.

beszélgetéseink közül egy monitoron történt.

We have learned to diary our pain onto Facebook,

Mind megtanultuk, hogyan naplózzuk a fájdalmunkat Facebook-on,

and we speak swiftly in 140 characters or less.

és nagyon jól tudunk 140 vagy kevesebb karakterben beszélni.

But what if it's not about efficiency this time?

De mi van akkor, ha ezúttal nem a hatékonyság a cél?

I was on the subway yesterday with this mail crate,

A metrón ültem tegnap ezzel a levelesládával,

which is a conversation starter, let me tell you.

ami remek beszélgetés-kezdeményező, meg kell hagyni.

If you ever need one, just carry one of these. (Laughter)

Ha valaha beszélgetnél, cipelj magaddal egy ilyet. (Nevetés)

And a man just stared at me, and he was like,

És ez a férfi csak bámult rám, valahogy úgy, hogy:

"Well, why don't you use the Internet?"

"Hát, te miért nem használod az internetet?"

And I thought, "Well, sir, I am not a strategist,

Én pedig azt gondoltam magamban: "Nos, uram, nem vagyok egy stratéga,

nor am I specialist. I am merely a storyteller."

nem vagyok specialista. Pusztán elbeszélő vagyok."

And so I could tell you about a woman

És így tudnék nektek mesélni arról a nőről,

whose husband has just come home from Afghanistan,

akinek a férje most jött haza Afganisztánból,

and she is having a hard time unearthing this thing called conversation,

és a nőnek most nehezére esik felfedezni ezt a dolgot, amit úgy hívnak beszélgetés,

and so she tucks love letters throughout the house

úgyhogy szerelmesleveleket dugdos el az egész házban,

as a way to say, "Come back to me.

mintha azt mondaná: "Gyere vissza hozzám.

Find me when you can."

Találj meg, amikor tudsz."

Or a girl who decides that she is going to leave love letters

Vagy a lányról, aki úgy döntött szeretetteljes leveleket hagy

around her campus in Dubuque, Iowa, only to find

szerte az egyetemen, Dubuque, Iowa-ban, hogy másnap

her efforts ripple-effected the next day when she walks out

azt lássa, hogy a fáradalmai végigsöpörtek az egyetemen,

onto the quad and finds love letters hanging

és az egész udvaron szeretetteljes levelek lógnak a fákról,

from the trees, tucked in the bushes and the benches.

levelek vannak eldugva a bokrok és padok mögé.

Or the man who decides that he is going to take his life,

Vagy a férfiről, aki eldönti, hogy elveszi az életét,

uses Facebook as a way to say goodbye

és a Facebook-ot használja arra, hogy elköszönjön

to friends and family.

a barátaitól és családjától.

Well, tonight he sleeps safely with a stack of letters

Nos, ma éjjel biztonságban alszik egy nagy kupac levéllel,

just like this one tucked beneath his pillow,

pont egy ilyennel a párnája alá gyűrve,

scripted by strangers who were there for him when.

amit idegenek írtak alá, akik ott voltak neki, amikor a szükség úgy hozta.

These are the kinds of stories that convinced me

Ezek azok a történetek, amik meggyőztek,

that letter-writing will never again need to flip back her hair

hogy a levélírásnak soha többet nem kell hátradobnia a haját,

and talk about efficiency, because she is an art form now,

és nem kell a hatékonyságról beszélnie, mert ő már a művészet egy formája,

all the parts of her, the signing, the scripting, the mailing,

az összes része, az aláírás, a kézírás, a postázás,

the doodles in the margins.

a firkák a margókon.

The mere fact that somebody would even just sit down,

Maga a puszta tény, hogy valaki leül,

pull out a piece of paper and think about someone

elővesz egy darab papírt, és gondol valakire,

the whole way through, with an intention that is so much

egész végig, egy olyan szándékkal, amit sokkal nehezebb felfedezni,

harder to unearth when the browser is up and the iPhone

amikor a böngésző meg van nyitva, az iPhone folyamatosan pittyeg,

is pinging and we've got six conversations rolling in at once,

és hat különböző beszélgetést folytatunk egyszerre,

that is an art form

ez a művészet egy olyan formája,

that does not fall down to the Goliath of "get faster,"

ami nem esik el a "legyél gyorsabb" Góliátjával szemben,

no matter how many social networks we might join.

és nem számít, hány közösségi hálóhoz csatlakozunk még.

We still clutch close these letters to our chest,

Még mindig a mellkasunkhoz szorítjuk ezeket a leveleket,

to the words that speak louder than loud,

a szavakat, amik hangosabban szólnak a hangosnál,

when we turn pages into palettes to say the things

amikor palettává változtatjuk a lapokat, hogy elmondjuk a dolgokat,

that we have needed to say,

amiket túl régóta el kellett mondanunk,

the words that we have needed to write, to sisters

a szavakat, amiket le kellett írnunk, nővéreinknek

and brothers and even to strangers, for far too long.

és bátyjainknak, még idegeneknek is,

Thank you. (Applause)

Köszönöm. (Taps)

(Applause)

(Taps)