Connected, but alone? | Sherry Turkle

Fordító: Orsolya Szemere Lektor: Melissa Csikszentmihályi

Just a moment ago,

Egy perccel ezelőtt

my daughter Rebecca texted me for good luck.

a lányom, Rebeka sms-ben kívánt jószerencsét.

Her text said,

Ez állt a szövegben:

"Mom, you will rock."

"Anyu, döngetni fogsz!"

I love this.

Nagyon tetszik.

Getting that text

Amikor ezt a szöveget megkaptam,

was like getting a hug.

olyan volt, mintha megölelt volna.

And so there you have it.

Hát így van ez.

I embody

Egy központi paradoxont

the central paradox.

testesítek meg:

I'm a woman

olyan nő vagyok,

who loves getting texts

aki szeret sms-eket kapni,

who's going to tell you

ugyanakkor azt vallja,

that too many of them can be a problem.

hogy túl sok sms problémát jelenthet.

Actually that reminder of my daughter

Tulajdonképpen a lányom emlékeztetője

brings me to the beginning of my story.

felidézi bennem a történetem kezdetét.

1996, when I gave my first TEDTalk,

1996-ban, amikor először adtam elő a TED-en,

Rebecca was five years old

Rebeka 5 éves volt,

and she was sitting right there

és itt ült

in the front row.

a legelső sorban.

I had just written a book

Épp akkor fejeztem be egy könyvet,

that celebrated our life on the internet

ami az internetet ünnepelte,

and I was about to be on the cover

és nem sokkal később szerepeltem

of Wired magazine.

a Wired Magazin címlapján.

In those heady days,

Azokban a mozgalmas időkben

we were experimenting

chat-szobákkal kísérleteztünk,

with chat rooms and online virtual communities.

és virtuális online közösségekkel.

We were exploring different aspects of ourselves.

Önmagunk különböző új oldalait fedeztük fel.

And then we unplugged.

Majd kikapcsoltuk a gépünket.

I was excited.

Nagyon izgatott voltam.

And, as a psychologist, what excited me most

És pszichológusként

was the idea

leginkább az izgatott,

that we would use what we learned in the virtual world

hogy fel fogjuk használni, amit a virtuális világban tanultunk

about ourselves, about our identity,

magunkkal kapcsolatban, a személyiségünkkel kapcsolatban,

to live better lives in the real world.

hogy jobb lehessen az életünk a valóságban.

Now fast-forward to 2012.

Most előreugrok 2012-be.

I'm back here on the TED stage again.

Újra itt vagyok a TED színpadán.

My daughter's 20. She's a college student.

A lányom most 20 éves egyetemista.

She sleeps with her cellphone,

A mobiljával alszik,

so do I.

és én is.

And I've just written a new book,

Épp most írtam egy új könyvet,

but this time it's not one

ám ez alkalommal nem olyat,

that will get me on the cover

aminek segítségével

of Wired magazine.

a Wired Magazin címlapjára kerülhetek.

So what happened?

Mi is történt?

I'm still excited by technology,

Még mindig izgat a technológia,

but I believe,

ám azt gondolom,

and I'm here to make the case,

és azért vagyok itt, hogy erről beszéljek:

that we're letting it take us places

hogy hagyjuk, hogy olyan helyekre vigyen

that we don't want to go.

bennünket, ahova nem is akarunk menni!

Over the past 15 years,

Az elmúlt 15 évben

I've studied technologies of mobile communication

a mobil kommunikációs technológiákat tanulmányoztam,

and I've interviewed hundreds and hundreds of people,

és sok száz embert kérdeztem meg,

young and old,

fiatalt és időset,

about their plugged in lives.

az ilyen eszközökkel való viszonyáról.

And what I've found

Arra jutottam,

is that our little devices,

hogy ezek a kis eszközeink

those little devices in our pockets,

a zsebünben lapulva,

are so psychologically powerful

olyan komoly jelentőséggel bírnak pszichológiai értelemben,

that they don't only change what we do,

hogy nem csupán azt változtatják meg, amit teszünk,

they change who we are.

hanem azt is, hogy kik vagyunk!

Some of the things we do now with our devices

Náhány dolgot, amit ma teszünk ezekkel az eszkzökkel,

are things that, only a few years ago,

néhány évvel ezelőtt még

we would have found odd

nagyon furának tartottunk volna,

or disturbing,

vagy zavarónak,

but they've quickly come to seem familiar,

ám igen nagy gyorsasággal olyan hétköznapivá váltak,

just how we do things.

mint bármely más dolog.

So just to take some quick examples:

Csak hogy néhány példát említsek:

People text or do email

Az emberek gyakran sms-eznek, vagy emaileznek

during corporate board meetings.

vállalati igazgatósági gyűléseken.

They text and shop and go on Facebook

Sms-eznek, vásárolnak és Facebookoznak

during classes, during presentations,

iskolában az órákon, előadások során,

actually during all meetings.

és tulajdonképpen bármilyen találkozó alatt.

People talk to me about the important new skill

Fontos új képességként említik az emberek,

of making eye contact

hogy szemkapcsolatot tudjunk

while you're texting.

tartani, miközben sms-ezünk!

(Laughter)

(Nevetés)

People explain to me

Azt mondják nem könnyű,

that it's hard, but that it can be done.

de meg lehet tanulni!

Parents text and do email

A szülők sms-eznek és email-eznek

at breakfast and at dinner

reggeli és vacsora közben,

while their children complain

a gyerekek meg arról panaszkodnak,

about not having their parents' full attention.

hogy a szülők nem is figyelnek rájuk!

But then these same children

Ugyanakkor ugyanazok a gyerekek

deny each other their full attention.

nem adják meg egymásnak ezt a törődő figyelmet.

This is a recent shot

Ez a kép nemrég készült

of my daughter and her friends

a lányomról és a barátairól,

being together

amikor együtt voltak,

while not being together.

miközben nem is voltak együtt!

And we even text at funerals.

És még temetés közben is sms-ezünk!

I study this.

Megfigyeltem ilyet is!

We remove ourselves

Kivonjuk magunkat a gyászból,

from our grief or from our revery

vagy az ábrándozásból,

and we go into our phones.

és a telefonunkhoz fordulunk.

Why does this matter?

Miért számít mindez?

It matters to me

Nekem azért fontos,

because I think we're setting ourselves up for trouble --

mert szerintem most megyünk fejjel a falnak --

trouble certainly

abban az értelemben,

in how we relate to each other,

ahogy egymáshoz viszonyulunk,

but also trouble

de abban az értelemben is,

in how we relate to ourselves

ahogy magunkhoz viszonyulunk,

and our capacity for self-reflection.

és hogy milyen lesz a kapacitásunk az önvizsgálatra!

We're getting used to a new way

Kezdünk hozzászokni egy új létformához:

of being alone together.

a társas magányhoz.

People want to be with each other,

Az emberek akarnak együtt lenni egymással,

but also elsewhere --

de ugyanakkor máshol is akarnak lenni --

connected to all the different places they want to be.

kapcsolatban lenni mindazokkal a helyekkel, ahol lenni akarnak.

People want to customize their lives.

Az emberek maguk akarják irányítani az életüket.

They want to go in and out of all the places they are

Maguk akarják megmondani, hogy ide, vagy oda menjenek-e,

because the thing that matters most to them

mert az a legfontosabb számukra,

is control over where they put their attention.

hogy maguk döntsék el, hova irányítják a figyelmüket.

So you want to go to that board meeting,

Tehát el akarsz menni arra a vezetőségi ülésre,

but you only want to pay attention

de csak azokra a dolgokra akarod a figyelmedet pazarolni,

to the bits that interest you.

amik tényleg érdekelnek.

And some people think that's a good thing.

Vannak, akiknek ez meg is felel.

But you can end up

Ám így előfordulhat,

hiding from each other,

hogy jól elrejtőzünk egymás elől,

even as we're all constantly connected to each other.

még úgy is, hogy közben folyamatosan kapcsolatban vagyunk!

A 50-year-old business man

Egy 50-es üzletember

lamented to me

azt hozta fel nekem, hogy nagy sajnálatára,

that he feels he doesn't have colleagues anymore at work.

mintha nem lennének többé kollégái a munkahelyén!

When he goes to work, he doesn't stop by to talk to anybody,

Amikor munkába megy, nem áll meg senkivel beszélgetni egyet,

he doesn't call.

nem is telefonál.

And he says he doesn't want to interrupt his colleagues

És azt mondja, nem akarja a többi kollégáját megzavarni,

because, he says, "They're too busy on their email."

mivel "nagyon elfoglaltak a sok email-ezéssel."

But then he stops himself

Ám aztán megtorpant,

and he says, "You know, I'm not telling you the truth.

és azt mondta: "Tudja, nem az igazat mondtam.

I'm the one who doesn't want to be interrupted.

Én vagyok az, aki nem akarja, hogy megzavarják.

I think I should want to,

Nekem kellene kezdeményeznem,

but actually I'd rather just do things on my Blackberry."

de valójában inkább elkütyüzöm a Blackberry-men."

Across the generations,

Generációkon át

I see that people can't get enough of each other,

azt látom, hogy az embereknek nem jut elég egymásból,

if and only if

de csak és kizárólag

they can have each other at a distance,

kellő távolságból és ha irányíthatják

in amounts they can control.

az együttlét mennyiségét.

I call it the Goldilocks effect:

Goldilock [Aranyfürtöcske] effektusnak hívom én ezt,

not too close, not too far,

sem nem közel, sem nem távol,

just right.

csak éppenhogy.

But what might feel just right

Ám ami éppen megfelelhet

for that middle-aged executive

ennek a középkorú üzletembernek,

can be a problem for an adolescent

probléma lehet egy tininek,

who needs to develop face-to-face relationships.

akinek személyes kapcsolatok kialakulására lenne szüksége.

An 18-year-old boy

Egy 18 éves fiú,

who uses texting for almost everything

aki szinte mindent sms-ben intéz,

says to me wistfully,

vágyakozva mondta nekem:

"Someday, someday,

"Egy nap majd, majd egyszer,

but certainly not now,

de egész biztos, hogy NEM MA,

I'd like to learn how to have a conversation."

szeretném majd megtanulni, hogy kell beszélgetni."

When I ask people

Amikor arról kérdezem az embereket, hogy:

"What's wrong with having a conversation?"

"Mi a baj a beszélgetéssel?"

People say, "I'll tell you what's wrong with having a conversation.

Azt válaszolják: "Na majd én elmondom, mi a baj vele.

It takes place in real time

Az, hogy valódi időben játszódik le,

and you can't control what you're going to say."

és így nem tudod uralni, hogy mit fogsz mondani."

So that's the bottom line.

Tehát ez a lényeg!

Texting, email, posting,

Sms, email, posztolás,

all of these things

az összes ilyesmi lehetővé teszi azt,

let us present the self as we want to be.

hogy úgy nyilvánuljunk meg, mint amilyenek lenni akarunk!

We get to edit,

Kijavíthatjuk,

and that means we get to delete,

beleértve azt is, hogy akár ki is törölhetjük,

and that means we get to retouch,

ami pedig azt jelenti, hogy retusálhatjuk

the face, the voice,

az arcunkat, a hangunkat,

the flesh, the body --

a húsunkat, a testünket --

not too little, not too much,

nem kicsit, nem nagyon,

just right.

csak amennyire kell.

Human relationships

Az emberi kapcsolatok

are rich and they're messy

gazdagok, ám zavarosak,

and they're demanding.

és mindenképpen nagy követelményeket támasztanak.

And we clean them up with technology.

Ezt tisztítjuk le a technológia által.

And when we do,

És amikor ezt tesszük,

one of the things that can happen

az egyik dolog, ami ennek következtében történhet, az,

is that we sacrifice conversation

hogy feláldozzuk a beszélgetést,

for mere connection.

a puszta kapcsolódás érdekében,

We short-change ourselves.

Rövidre vágjuk magunkat.

And over time,

És idővel még

we seem to forget this,

meg is feledkezünk erről,

or we seem to stop caring.

illetve úgy tűnik, mintha elfelejtettük volna, mi az a törődés.

I was caught off guard

Teljesen kiakadtam.

when Stephen Colbert

amikor Stephen Colbert

asked me a profound question,

feltett nekem egy nagyon egyszerű,

a profound question.

egy végtelenül egyszerű kérdést.

He said, "Don't all those little tweets,

Így hangzott: "Nem adódik össze

don't all those little sips

az összes ilyen twitterezés, csetelés

of online communication,

az online kommunikációs eszközökön,

add up to one big gulp

egy nagy nyelésnyi

of real conversation?"

valódi beszélgetés-értékűvé?"

My answer was no,

Válaszom: "Nem,

they don't add up.

nem adódnak össze!

Connecting in sips may work

Kortyolásnyi kapcsolódások működhetnek,

for gathering discrete bits of information,

amikor apró kis információkat gyűjtögetünk,

they may work for saying, "I'm thinking about you,"

működhetnek, amikor ilyesmit mondunk: "Rád gondolok,"

or even for saying, "I love you," --

vagy még akkor is, mikor ilyesmit: "Szeretlek!" --

I mean, look at how I felt

abban az értelemben, mint ahogy pl. én éreztem magam,

when I got that text from my daughter --

amikor megkaptam azt az sms-t a lányomtól --

but they don't really work

ám akkor nem működnek,

for learning about each other,

amikor egymásról akarunk megtudni dolgokat,

for really coming to know and understand each other.

amikor tényleg meg akarjuk ismerni és érteni egymást.

And we use conversations with each other

És az egymással való beszélgetéseket valójában

to learn how to have conversations

arra használjuk, hogy megtanuljuk, hogyan folytassuk

with ourselves.

a párbeszédet önmagunkkal!

So a flight from conversation

Ilyen értelemben egy párbeszédből való kimenekülés

can really matter

nagyon sokat nyomhat a latban,

because it can compromise

mivel veszélyeztetheti

our capacity for self-reflection.

az önmagunkkal való kapcsolódás képességét!

For kids growing up,

A cseperedő gyermekek számára

that skill is the bedrock of development.

ez a képesség a fejlődés sarokköve!

Over and over I hear,

Újra és újra azt hallom,

"I would rather text than talk."

"Inkább írok, mint beszélek."

And what I'm seeing

És közben meg azt látom,

is that people get so used to being short-changed

hogy az emberek annyira hozzászoktak ahhoz,

out of real conversation,

hogy kurtán-gyorsan kiszálljanak a valódi beszélgetésekből,

so used to getting by with less,

annyira hozzászoktak ahhoz, hogy kevéssel is beérik,

that they've become almost willing

hogy már majdnem ott tartanak, hogy hajlandóak lennének

to dispense with people altogether.

szinte eltekinteni mindennemű emberi kapcsolattól!

So for example,

Például,

many people share with me this wish,

sokan osztották meg velem a következő vágyukat:

that some day a more advanced version of Siri,

szeretnék, hogy egy nap, a Siri egy fejletteb alkalmazása,

the digital assistant on Apple's iPhone,

ami az Apple iPhone-jának a digitális segédje,

will be more like a best friend,

olyasmivé válna, mint egy legjobb barát,

someone who will listen

aki meghallgat,

when others won't.

akkor is, amikor mások nem!

I believe this wish

Szerintem ez a vágy

reflects a painful truth

azt a fájdalmas valóságot tükrözi,

that I've learned in the past 15 years.

amit az elmúlt 15 évben tapasztaltam meg.

That feeling that no one is listening to me

Hogy az az érzés, hogy senki sem kíváncsi rám,

is very important

nagyon jelentős

in our relationships with technology.

a technológiával való viszonyunkban.

That's why it's so appealing

Ezért olyan klassz, hogy lehet

to have a Facebook page

Facebook oldalunk,

or a Twitter feed --

vagy egy Twitter adatlapunk --

so many automatic listeners.

komoly mennyiségű automatikus hallgatóság.

And the feeling that no one is listening to me

És az az érzés, hogy senki sem kíváncsi rám,

make us want to spend time

okozza, hogy olyan gépekkel akarunk időt tölteni,

with machines that seem to care about us.

amelyek látszólag törődnek velünk!

We're developing robots,

Robotokat fejlesztünk,

they call them sociable robots,

társasági robotoknak nevezik őket,

that are specifically designed to be companions --

amiket kifejezetten arra építenek, hogy partnerek legyenek --

to the elderly,

idősek számára,

to our children,

a gyerekeink számára,

to us.

számunkra.

Have we so lost confidence

Ennyire elveszítettük a bizalmunkat abban,

that we will be there for each other?

hogy ott lehetünk egymás számára?

During my research

Kutatásom során

I worked in nursing homes,

dolgoztam nyugdíjas otthonokban,

and I brought in these sociable robots

és behoztam néhány társasági robotot,

that were designed to give the elderly

amiket kifejezetten arra terveztek, hogy az idősekben

the feeling that they were understood.

meglehessen az érzés, hogy megértik őket.

And one day I came in

Egy nap az történt, hogy megláttam,

and a woman who had lost a child

ahogy egy idős hölgy, aki elvesztette egy gyermekét,

was talking to a robot

egy robottal beszélget,

in the shape of a baby seal.

aminek bébi fóka formája volt.

It seemed to be looking in her eyes.

Olyan volt, mintha tényleg a szemébe nézett volna.

It seemed to be following the conversation.

olyan volt, mintha értené a beszélgetést.

It comforted her.

Megvígasztalta a hölgyet.

And many people found this amazing.

Sokan az ilyesmit lenyűgözőnek tartják.

But that woman was trying to make sense of her life

Ám ez a hölgy próbált értelmet adni az életének

with a machine that had no experience

egy olyan gép segítségével, aminek semmi tapasztalata nincs

of the arc of a human life.

az emberi élet menetéről!

That robot put on a great show.

Ez a robot óriásit alakított.

And we're vulnerable.

Sebezhetőek vagyunk.

People experience pretend empathy

Az emberek úgy állnak a tettetett empátiához,

as though it were the real thing.

mintha valódi lenne.

So during that moment

Úgyhogy abban a pillanatban,

when that woman

amikor az a hölgy

was experiencing that pretend empathy,

megtapasztalta azt az ál-empátiát,

I was thinking, "That robot can't empathize.

eszembejutott: "Hiszen ez a robot nem képes empátiára!

It doesn't face death.

Nem ismeri a halált!

It doesn't know life."

Nem ismeri az életet!"

And as that woman took comfort

És ez a hölgy abban lelte vígaszát,

in her robot companion,

hogy egy robottal társalkodott,

I didn't find it amazing;

engem egyáltalán nem nyűgzött le;

I found it one of the most wrenching, complicated moments

15 évi munkám egyik leggyötrelmesebb,

in my 15 years of work.

legbonyolultabb pillanataként éltem meg.

But when I stepped back,

Ám amikor hátrébb léptem,

I felt myself

egy igazi vihar

at the cold, hard center

kellős közepén

of a perfect storm.

találtam magam.

We expect more from technology

Egyre többet várunk el a technológiától,

and less from each other.

és kevesebbet egymástól.

And I ask myself,

Azt a kérdést teszem fel magamban:

"Why have things come to this?"

"Hogy jutottak idáig a dolgok?"

And I believe it's because

Szerintem ennek az az oka,

technology appeals to us most

hogy a technológia ott csíp minket fülön,

where we are most vulnerable.

ahol a legsebezhetőbbek vagyunk!

And we are vulnerable.

Mert sebezhetők vagyunk!

We're lonely,

Magányosak vagyunk,

but we're afraid of intimacy.

ugyanakkor félünk az intimitástól.

And so from social networks to sociable robots,

És így a közösségi oldalaktól a társasági robotokig,

we're designing technologies

mindenféle technológiát létrehozunk,

that will give us the illusion of companionship

ami a társaság illúzióját adja,

without the demands of friendship.

ám a barátság követelményei nélkül!

We turn to technology to help us feel connected

Azért fordulunk a technológiához, hogy segítsen minket abban,

in ways we can comfortably control.

hogy kapcsolódhassunk, kényelmesen ellenőrizhető módon.

But we're not so comfortable.

De nem vagyunk annyira kényelmesek!

We are not so much in control.

Nem is vagyunk nagyon urai.

These days, those phones in our pockets

Manapság ezek a zsebünkben lévő telefonok

are changing our minds and hearts

hatással vannak az elménkre, a szívünkre,

because they offer us

mivel 3 fantáziánk kielégülését

three gratifying fantasies.

vetítik elénk.

One, that we can put our attention

Az első, hogy magunk fogjuk tudni irányítani

wherever we want it to be;

a figyelmünket, ahova mi akarjuk;

two, that we will always be heard;

a második, hogy mindig meg leszünk hallgatva;

and three, that we will never have to be alone.

a harmadik, hogy soha nem kell egyedül lennünk többé.

And that third idea,

És ez a harmadik elképzelés,

that we will never have to be alone,

hogy sohasem kell többé egyedül lennünk,

is central to changing our psyches.

központi jelentőségű a pszichénk szemszögéből.

Because the moment that people are alone,

Mert abban a pillanatban, hogy az emberek magukra maradnak,

even for a few seconds,

még ha csak pillanatokra is,

they become anxious, they panic, they fidget,

aggódni, pánikolni, nyugtalankodni kezdenek,

they reach for a device.

egy eszköz után nyúlnak.

Just think of people at a checkout line

Gondoljanak csak azokra, akik sorban állnak a boltban

or at a red light.

vagy a piros lámpánál állnak.

Being alone feels like a problem that needs to be solved.

Magunkra maradni - ez megoldásra váró problémának tűnik.

And so people try to solve it by connecting.

Ezt aztán az emberek azzal próbálják megoldani, hogy "kapcsolódnak".

But here, connection

Ám itt a "kapcsolódás"

is more like a symptom than a cure.

inkább szimptóma, mint gyógyulás!

It expresses, but it doesn't solve,

Kifejezi, de nem oldja meg

an underlying problem.

a valódi problémát!

But more than a symptom,

Ám még szimptómánál is jobban

constant connection is changing

megváltoztatja a folyamatos "kapcsolódás" azt,

the way people think of themselves.

ahogy az emberek magukra tekintenek.

It's shaping a new way of being.

Egy új fajta létezés formálódik általa.

The best way to describe it is,

A legjobban azzal tudnám kifejezni, hogy:

I share therefore I am.

"Megosztok, tehát vagyok!"

We use technology to define ourselves

Arra használjuk a technológiát, hogy meghatározzuk magunkat,

by sharing our thoughts and feelings

azáltal, hogy megosztjuk gondolatainkat és érzéseinket

even as we're having them.

még ha úgy is, ahogy vannak.

So before it was:

Ezelőtt tehát így nézett ki:

I have a feeling,

Valamilyen érzés keletkezett bennem,

I want to make a call.

telefonálni akarok.

Now it's: I want to have a feeling,

Ma ez van: "Érezni akarok valamit,

I need to send a text.

úgyhogy sms-eznem kell."

The problem with this new regime

Ezzel az újonan kialakuló "Megosztok, tehát vagyok"

of "I share therefore I am"

rendszerrel az a baj, hogy

is that, if we don't have connection,

amennyiben nincs kapcsolatunk,

we don't feel like ourselves.

nem is érezzük magunkat önmagunknak!

We almost don't feel ourselves.

Majdhogynem nem is érezzük magunkat!

So what do we do? We connect more and more.

Mit teszünk tehát? Még többet és többet kapcsolódunk.

But in the process,

Ám a folyamat során

we set ourselves up to be isolated.

az történik, hogy elszigeteljük magunkat.

How do you get from connection to isolation?

Hogyan jutunk el a kapcsolódástól az elszigetelődéshez?

You end up isolated

Akkor válunk elszigeteltté,

if you don't cultivate the capacity for solitude,

ha nem fejlesztjük ki az egyedüllétre való képességet,

the ability to be separate,

a különlét képességét,

to gather yourself.

hogy összeszedhessük magunkat.

Solitude is where you find yourself

A magány célja az, hogy megtaláld önmagadat,

so that you can reach out to other people

hogy aztán másokkal kapcsolatba léphess,

and form real attachments.

és valódi szeretetkapcsolatokat alakíthass ki.

When we don't have the capacity for solitude,

Amikor nincs meg bennünk az egyedüllétre való képesség,

we turn to other people in order to feel less anxious

akkor azért fordulunk másokhoz, hogy enyhítsünk szorongásunkon,

or in order to feel alive.

hogy végre élőnek érezhessük magunkat.

When this happens,

Amikor ez történik,

we're not able to appreciate who they are.

akkor nem vagyunk képesek értékelni őket a maguk valójában.

It's as though we're using them

Olyan ez, mintha pótalkatrészként

as spare parts

használnánk őket

to support our fragile sense of self.

törékeny önértékelésünk támogatása érdekében!

We slip into thinking that always being connected

Abba ringatjuk magunkat, hogy a folyamatos kapcsolatfenntartás eredménye

is going to make us feel less alone.

az lesz, hogy majd kevésbé érezzük magunkat magányosnak.

But we're at risk,

Ám veszélyben vagyunk,

because actually it's the opposite that's true.

ugyanis valójában épp az ellenkezője igaz!

If we're not able to be alone,

Amíg nem vagyunk képesek egyedül ellenni,

we're going to be more lonely.

addig magányosabbak leszünk.

And if we don't teach our children to be alone,

És amíg nem tanítjuk meg gyermekeinket ellenni egyedül,

they're only going to know

addíg csak azt fogják tudni,

how to be lonely.

hogyan kell magányosnak lenni!

When I spoke at TED in 1996,

Amikor 1996-ban előadtam itt a TED-en

reporting on my studies

a korai virtuális társaságokról szóló

of the early virtual communities,

tanulmányom bemutatása során,

I said, "Those who make the most

azt mondtam, hogy "Akik életük legnagyobb részét

of their lives on the screen

a képernyő előtt töltik,

come to it in a spirit of self-reflection."

az önmagukkal való szembenézés szellemében teszik."

And that's what I'm calling for here, now:

És most ez a felhívásom:

reflection and, more than that, a conversation

szembenézés, és annál is több, párbeszéd

about where our current use of technology

arról, hogy a technika jelenlegi felhasználása

may be taking us,

hova vezethet bennünket,

what it might be costing us.

illetve mi lehet az ára!

We're smitten with technology.

Belehabarodtunk a technológiába!

And we're afraid, like young lovers,

És félünk, mint a fiatal szerelmesek,

that too much talking might spoil the romance.

hogy a túl sok beszéd elronthatja a kapcsolatot!

But it's time to talk.

Ám most eljött az ideje, hogy beszéljünk is!

We grew up with digital technology

A digitális technológiával nőttünk fel,

and so we see it as all grown up.

így látjuk az egészet felnőve.

But it's not, it's early days.

De nem így van, mert ezek csak az első napjai!

There's plenty of time

Rengeteg idő áll még rendelkezésre ahhoz,

for us to reconsider how we use it,

hogy újragondoljuk, hogyan is akarjuk használni,

how we build it.

milyen irányba is akarjuk továbbfejleszteni.

I'm not suggesting

Nem azt akarom ezzel mondani,

that we turn away from our devices,

hogy fordítsunk hátat az eszközeinknek,

just that we develop a more self-aware relationship

hanem csak azt, hogy alakítsunk ki egy sokkal tudatosabb

with them, with each other

kapcsolatot velük, egymással,

and with ourselves.

valamint önmagunkkal.

I see some first steps.

Látok néhány kezdeményezést ebbe az irányba.

Start thinking of solitude

Kezdjünk el az egyedüllétre úgy tekinteni,

as a good thing.

mint ami jó dolog!

Make room for it.

Adjunk neki lehetőséget!

Find ways to demonstrate this

Keressük az alkalmat arra, hogy meg tudjuk mutatni

as a value to your children.

gyermekeinknek, hogy milyen értékes ez!

Create sacred spaces at home --

Teremtsünk otthon "szent" helyeket --

the kitchen, the dining room --

a konyhát, az étkezőt --

and reclaim them for conversation.

és vegyük birtokba ezeket beszélgetés céljával!

Do the same thing at work.

Tegyük ugyanezt a munkahelyünkön!

At work, we're so busy communicating

Ott annyira el vagyunk foglalva a kommunikációval,

that we often don't have time to think,

hogy gyakran nem marad időnk gondolkodni,

we don't have time to talk,

nem marad időnk arra, hogy megvitassuk

about the things that really matter.

azokat a dolgokat, amik igazán fontosak!

Change that.

Változtassunk ezen!

Most important, we all really need to listen to each other,

A legfontosabb, hogy tényleg komoly szükségünk van arra,

including to the boring bits.

hogy meghallgassuk egymást, beleértve az unalmas részeket is!

Because it's when we stumble

Mert amikor akadozunk, vagy bizonytalankodunk,

or hesitate or lose our words

vagy épp nem találjuk a szavakat,

that we reveal ourselves to each other.

akkor fedjük fel valódi énünket egymás előtt.

Technology is making a bid

A technológia megpróbálja

to redefine human connection --

újradefiniálni az emberi kapcsolatokat --

how we care for each other,

hogyan törődjünk egymással,

how we care for ourselves --

vagy éppen magunkkal --

but it's also giving us the opportunity

ám arra is lehetőséget teremt,

to affirm our values

hogy megerősítsük az értékeinket,

and our direction.

és az irányultságunkat.

I'm optimistic.

Optimista vagyok.

We have everything we need to start.

Mindenünk megvan a kezdéshez!

We have each other.

Itt vagyunk egymásnak.

And we have the greatest chance of success

Minden esélyünk megvan a sikerre,

if we recognize our vulnerability.

amennyiben felismerjük a sebezhetőségünket.

That we listen

Hogy odafigyeljünk,

when technology says

amikor a technológia szerint

it will take something complicated

valami nagyon bonyolult lesz,

and promises something simpler.

és helyette egyszerűbbet ajánl.

So in my work,

Tehát a munkám során

I hear that life is hard,

azt hallom, hogy milyen nehéz az élet,

relationships are filled with risk.

a kapcsolatok tele vannak kockázattal.

And then there's technology --

És akkor itt van a technológia --

simpler, hopeful,

egyszerűbb, reményteljesebb,

optimistic, ever-young.

optimistább, örökké megújuló.

It's like calling in the cavalry.

Olyan ez, mintha a lovasságot hívnák segítségül.

An ad campaign promises

Egy hirdetési kampány pl. azt ígéri,

that online and with avatars,

hogy az avatárok segítségével online üzemmódban

you can "Finally, love your friends

"végre szerethető barátokra lelsz,

love your body, love your life,

szerethető lesz a tested is, az életed is,

online and with avatars."

online, mindez az avatárok segítségével."

We're drawn to virtual romance,

Vonzanak a virtuális szerelmek,

to computer games that seem like worlds,

olyan számítógépes játékok, amelyek egész világoknak tűnnek,

to the idea that robots, robots,

az az elképzelés, hogy a robotok,

will someday be our true companions.

a robotok lesznek egyszer majd az igaz társaink!

We spend an evening on the social network

Eltöltjük az esténket a közösségi oldalon,

instead of going to the pub with friends.

ahelyett, hogy elmennénk a pub-ba a barátainkkal.

But our fantasies of substitution

Ám a helyettesítésről való fantáziálásnak

have cost us.

súlyos ára van.

Now we all need to focus

Most mindünknek arra kell fókuszálnunk

on the many, many ways

hogy a technológia hány és hány féle módon

technology can lead us back

vezethet bennünket vissza

to our real lives, our own bodies,

a valódi életünkhöz, saját testünkhöz,

our own communities,

saját társaságunkhoz,

our own politics,

saját politikánkhoz,

our own planet.

saját bolygónkhoz.

They need us.

Mert ennek mind szüksége van ránk!

Let's talk about

Beszéljünk hát arról,

how we can use digital technology,

hogyan lehet a digitális technológiát oly módon használni,

the technology of our dreams,

- álmaink technológiáját -,

to make this life

hogy ezt az életünket

the life we can love.

szerethetővé tegyük!

Thank you.

Köszönöm

(Applause)

(Taps)