Tan Le: My immigration story

Fordító: Maria Ruzsane Cseresnyes Lektor: Krisztian Stancz

How can I speak in 10 minutes

Hogyan is beszélhetnék 10 percben

about the bonds of women over three generations,

három nemzedék asszonyainak kötődéseiről,

about how the astonishing strength of those bonds

hogy ezek a megdöbbentően erős kötődések

took hold in the life of a four-year-old girl

hogyan alapozták meg annak a

4 éves kislánynak az életét,

huddled with her young sister, her mother and her grandmother

aki több mint 30 évvel ezelőtt

húgával, anyjával és nagyanyjával

egy kis csónakban összezsúfolódva

for five days and nights in a small boat in the China Sea

hányódott a Dél-kínai-tengeren

öt nap és öt éjjelen át,

more than 30 years ago.

Bonds that took hold in the life of that small girl

kötődések, amelyek megalapozták az életét --

és sosem engedik el --

and never let go --

that small girl now living in San Francisco

-- az a kislány most San Franciscóban él,

és épp Önökhöz szól.

and speaking to you today.

Ez még nem egy befejezett történet.

This is not a finished story.

It is a jigsaw puzzle still being put together.

Olyan mozaikjáték, aminek az összeillesztése még mindig tart.

Hadd beszéljek most néhány darabkájáról!

Let me tell you about some of the pieces.

Képzeljék el az első darabkát:

Imagine the first piece: a man burning his life's work.

egy férfi, aki tűzre veti élete munkáját.

He is a poet, a playwright,

Költő, drámaíró,

akit a hazája szabadságába

a man whose whole life

had been balanced on the single hope of his country's unity and freedom.

és egységébe vetett hit

éltetett.

Imagine him as the communists enter Saigon --

Képzeljék el őt, amint a kommunisták

confronting the fact that his life had been a complete waste.

megérkeznek Saigonba. Akkor szembesül vele,

hogy a teljes addigi élete füstbe ment.

Words, for so long his friends, now mocked him.

A szavak, amik korábban a barátai voltak, megcsalták.

Hallgatásba vonult vissza.

He retreated into silence.

He died broken by history.

Belehalt a történelembe.

He is my grandfather.

Ő volt a nagyapám.

Sosem ismertem.

I never knew him in real life.

De életünk több az emlékeinknél.

But our lives are much more than our memories.

My grandmother never let me forget his life.

Nagyanyám nem engedte, hogy elfeledkezzem az életéről.

My duty was not to allow it to have been in vain,

Az én kötelességem volt gondoskodni róla, hogy ne merüljön feledésbe,

és meg kellett tanulnom,

and my lesson was to learn that, yes, history tried to crush us,

hogy bár a történelem megpróbált felőrölni minket,

but we endured.

de mi kitartottunk.

A mozaik következő darabja

The next piece of the jigsaw is of a boat in the early dawn

egy csónak, amint kora hajnalban

slipping silently out to sea.

csendesen siklik ki a tengerre.

Anyám, Mai, 18 éves volt,

My mother, Mai, was 18 when her father died --

amikor az apja meghalt,

already in an arranged marriage,

ekkor már két kislány anyja,

already with two small girls.

egy olyan házasságban, amit a szülők hoztak össze.

For her, life had distilled itself into one task:

Számára az élet egyetlen feladatot jelentett:

családját kimenekíteni,

the escape of her family and a new life in Australia.

és új életet kezdeni Ausztráliában.

It was inconceivable to her that she would not succeed.

Elképzelhetetlen volt számára,

hogy ez ne sikerülhetne.

So after a four-year saga that defies fiction,

Tehát egy regénynek is beillő 4 éves hercehurca után

a boat slipped out to sea disguised as a fishing vessel.

egy halászbárkának álcázott hajó

kifut a tengerre.

All the adults knew the risks.

Minden felnőtt tisztában volt a kockázattal.

The greatest fear was of pirates, rape and death.

Leginkább a kalózoktól, a nemi erőszaktól

és a haláltól féltek.

Volt anyámnál egy kis üveg méreg,

Like most adults on the boat,

ahogy a legtöbb felnőttnél a hajón.

my mother carried a small bottle of poison.

If we were captured, first my sister and I,

Ha elfognak, előbb húgom és én,

azután ő és nagyanyám isznak belőle.

then she and my grandmother would drink.

My first memories are from the boat --

Az első emlékeim a csónakról valók --

a motor állandó zúgása,

the steady beat of the engine,

és ahogy a hajó orra a hullámokba ütközik,

the bow dipping into each wave,

a mérhetetlen és üres horizont.

the vast and empty horizon.

Nem emlékszem a kalózokra, akik többször is jöttek,

I don't remember the pirates who came many times,

but were bluffed by the bravado of the men on our boat,

de a csónakunkon lévő férfiak

handabandázásukkal átejtették őket,

or the engine dying and failing to start for six hours.

és arra sem, hogy leállt a motor,

és hat órán keresztül nem indult újra.

But I do remember the lights on the oil rig off the Malaysian coast

Emlékszem viszont a Malajzia partjainál lévő

olajfúró torony fényeire,

és arra a fiatalemberre, aki összeesett és meghalt

and the young man who collapsed and died,

the journey's end too much for him,

-- az utazás vége volt az utolsó csepp számára --

és az első almára, amit megkóstoltam,

and the first apple I tasted, given to me by the men on the rig.

és amit egy férfi adott nekem a fúrótoronynál.

No apple has ever tasted the same.

Soha egyetlen alma nem ízlett annyira.

Egy menekülttáborban eltöltött három hónap után

After three months in a refugee camp, we landed in Melbourne.

Melbourne-ben kötöttünk ki.

A mozaik következő köve a négy nőről szól

And the next piece of the jigsaw is about four women

-- három generáció --,

across three generations shaping a new life together.

ahogyan kialakítják együtt új életüket.

Footscray-ben telepedtünk le,

We settled in Footscray,

egy munkásnegyedben,

a working-class suburb whose demographic is layers of immigrants.

amelyben különböző rétegekből való bevándorlók éltek.

Unlike the settled middle-class suburbs, whose existence I was oblivious of,

Footscray-ben a jogosultságok fogalma ismeretlen volt,

nem úgy, mint a tehetősebb középosztály negyedeiben,

amikről én mit sem tudtam.

there was no sense of entitlement in Footscray.

A boltajtókból távoli országok illata áradt.

The smells from shop doors were from the rest of the world.

Azt a nehézkes, keverék

And the snippets of halting English

angol nyelvet egymástól szedtük fel;

were exchanged between people who had one thing in common:

egy dolog volt közös mindannyiunkban:

They were starting again.

újrakezdők voltunk.

My mother worked on farms,

Édesanyám farmokon dolgozott,

then on a car assembly line,

azután szalagon, egy autóösszeszerelő gyárban,

working six days, double shifts.

heti hat napot, dupla műszakban.

Valahogy csak szakított időt rá, hogy angolul tanuljon

Somehow, she found time to study English

and gain IT qualifications.

és informatikusi képzettséget szerezzen.

Szegények voltunk.

We were poor.

Minden dollárnak megvolt a helye,

All the dollars were allocated

de angol és matematika különórákra

and extra tuition in English and mathematics was budgeted for

volt pénz,

regardless of what missed out,

bárminek a kárára is,

which was usually new clothes;

többnyire az új ruhákéra;

mindig használt ruhákat hordtunk.

they were always secondhand.

Az iskolába 2 pár harisnya,

Two pairs of stockings for school,

each to hide the holes in the other.

azért, hogy az egyik eltakarja a másikon lévő lyukat.

Az iskolai egyenruha a bokáig ért,

A school uniform down to the ankles, because it had to last for six years.

mert hat évig kellett hordani.

És hát volt "ferdeszemű"-zés, ritkán ugyan,

And there were rare but searing chants of "slit-eye"

de annál megalázóbban,

és voltak alkalmanként falfirkák:

and the occasional graffiti:

"Asian, go home."

"ázsiaiak, menjetek haza!"

Go home to where?

Menjünk haza, de hová?

Valami megkeményített.

Something stiffened inside me.

There was a gathering of resolve and a quiet voice saying,

Gyűlt bennem az elhatározás,

és egy halk hang azt mondta: "inkább kitérek az útjából".

"I will bypass you."

Anyámmal és a húgommal

My mother, my sister and I slept in the same bed.

egy ágyban aludtunk.

My mother was exhausted each night,

Édesanyám minden este fáradt volt,

de beszámoltunk egymásnak az egész napunkról,

but we told one another about our day

és hallgattuk, ahogy

and listened to the movements of my grandmother around the house.

a nagymama tesz-vesz a ház körül.

Édesanyám rémálmaiban

My mother suffered from nightmares, all about the boat.

a hajóút jött elő.

And my job was to stay awake until her nightmares came

Az én feladatom volt, hogy ébren legyek addig, amíg megérkeznek a rémálmok,

so I could wake her.

hogy felébresszem.

Nyitott végül egy számítógépes üzletet,

She opened a computer store,

azután meg kozmetikusnak tanult,

then studied to be a beautician and opened another business.

és egy másik vállalkozásba kezdett.

And the women came with their stories

És jöttek hozzá az asszonyok a történeteikkel:

about men who could not make the transition,

férfiakról, akik nem tudják elviselni az átmenetet,

és mérges, makacs,

angry and inflexible,

and troubled children caught between two worlds.

kezelhetetlen gyerekekről, akik hányódnak a két világ között.

Ösztöndíjakat és szponzorokat kerestünk.

Grants and sponsors were sought.

Centers were established.

Létrehoztunk központokat.

Két külön életem volt.

I lived in parallel worlds.

Az egyikben a szokásos ázsiai diák voltam,

In one, I was the classic Asian student,

relentless in the demands that I made on myself.

kérlelhetetlen a magam számára felállított követelményekben.

In the other, I was enmeshed in lives that were precarious,

A másikban belegabalyodtam mások ingatag,

tragically scarred by violence, drug abuse and isolation.

erőszakkal, droggal, magánnyal

tragikusan sebzett életébe.

But so many over the years were helped.

De az évek során nagyon sokaknak tudtunk segíteni.

És ennek a munkának köszönhetően, amikor utolsó éves jogászhallgató voltam,

And for that work, when I was a final-year law student,

I was chosen as the Young Australian of the Year.

az év fiataljának választottak Ausztráliában.

And I was catapulted from one piece of the jigsaw to another,

És akkor hirtelen a mozaik

egy másik kockáján találtam magam,

and their edges didn't fit.

ami sehogyan sem illeszkedett az előzőhöz.

Tan Le-t, a névtelen footscray-i lakost,

Tan Le, anonymous Footscray resident,

akiből ekkorra Tan Le, menekültügyi és társadalmi aktivista lett

was now Tan Le, refugee and social activist,

invited to speak in venues she had never heard of

meghívták beszélni olyan helyszínekre, amikről sosem hallott korábban,

olyan otthonokba, amilyenek létezését

and into homes whose existence she could never have imagined.

soha el sem tudta volna képzelni.

Nem ismertem az illemszabályokat.

I didn't know the protocols.

Nem tudtam használni az evőeszközöket.

I didn't know how to use the cutlery.

Nem tudtam, hogyan kell beszélni a borokról.

I didn't know how to talk about wine.

I didn't know how to talk about anything.

Egyáltalán, nem tudtam, hogyan kell beszélni bármiről is.

I wanted to retreat to the routines and comfort

Vissza akartam térni a szürke külvárosi élet

of life in an unsung suburb --

mindennapjaihoz és meghittségéhez --

a grandmother, a mother and two daughters

ahol egy nagyanya, egy anya és két lány

ending each day as they had for almost 20 years,

majdnem húsz év óta minden nap ugyanúgy fekszik le,

elmesélik egymásnak a nap történéseit,

telling one another the story of their day

és azután elalusznak,

and falling asleep, the three of us still in the same bed.

hárman még mindig egy ágyban.

Mondtam édesanyámnak, hogy nem tudom csinálni.

I told my mother I couldn't do it.

She reminded me that I was now the same age she had been

Emlékeztetett rá, hogy most pont annyi idős vagyok,

mint amennyi ő volt, amikor csónakra szálltunk.

when we boarded the boat.

"No" had never been an option.

Olyan, hogy "nem", sosem létezett.

"Csináld csak," -- mondta --

"Just do it," she said,

"and don't be what you're not."

"és ne akarj más lenni, mint ami vagy!"

So I spoke out on youth unemployment and education

Nyíltan beszéltem a fiatalok munkanélküliségéről és az oktatásról,

and the neglect of the marginalized and disenfranchised.

és a jogfosztottak és társadalom szélére szorultak semmibevételéről.

Minél őszintébben beszéltem,

And the more candidly I spoke, the more I was asked to speak.

annál inkább kértek, hogy beszéljek.

Találkoztam sokféle életvitelű emberrel,

I met people from all walks of life,

so many of them doing the thing they loved,

sokan közülük azt csinálták, amit szerettek,

kihasználtak minden lehetőséget.

living on the frontiers of possibility.

And even though I finished my degree,

És megszereztem ugyan a diplomámat,

I realized I could not settle into a career in law.

de rájöttem, hogy nem tudok jogi pályára lépni.

There had to be another piece of the jigsaw.

Kellett egy újabb darab a mozaikba.

És ekkor rájöttem,

And I realized, at the same time,

that it is OK to be an outsider,

hogy rendben van, hogy az ember idegen,

egy jött-ment,

a recent arrival,

new on the scene --

új a játéktéren,

and not just OK,

és nemcsak hogy rendben van,

but something to be thankful for,

de még hálás is lehet érte a sorsnak,

perhaps a gift from the boat.

talán valami ajándék a csónakból.

Because being an insider can so easily mean collapsing the horizons,

Mert bennfentesnek lenni

könnyen jelentheti, hogy összeszűkül a horizont,

könnyen jelentheti, hogy

can so easily mean accepting the presumptions of your province.

hogy elfogadjuk a környék előítéleteit.

Én eléggé kikerültem a kényelmi zónámból ahhoz,

I have stepped outside my comfort zone enough now

to know that, yes, the world does fall apart,

hogy megtudjam, hogy a világ válságban van,

de nem úgy, ahogyan féltünk tőle.

but not in the way that you fear.

Possibilities that would not have been allowed

Épp az olyan lehetőségeket támogatják botrányos módon,

amiket meg sem lett volna szabad engedni.

were outrageously encouraged.

Volt bennem valami erő,

There was an energy there,

an implacable optimism,

rendíthetetlen optimizmus,

a strange mixture of humility and daring.

az alázatosságnak és a merészségnek valami keveréke.

Így hát hallgattam a megérzéseimre.

So I followed my hunches.

Összegyűjtöttem magam körül egy kis csapatot,

I gathered around me a small team of people

for whom the label "It can't be done" was an irresistible challenge.

olyan embereket, akik számára az, hogy lehetetlen,

ellenállhatatlan kihívást jelentett.

For a year, we were penniless.

Egy évig egy fillérünk sem volt.

At the end of each day, I made a huge pot of soup

Minden nap végén egy hatalmas edény levest főztem,

amit szétosztottunk.

which we all shared.

Mindig késő estig dolgoztunk.

We worked well into each night.

Most of our ideas were crazy,

A legtöbb ötletünk hülyeségnek bizonyult,

but a few were brilliant,

de volt néhány zseniális is,

and we broke through.

és megtörtént az áttörés.

I made the decision to move to the US after only one trip.

Egyetlen út után úgy döntöttem,

hogy átköltözöm az Egyesült Államokba.

My hunches again.

Már megint azok a megérzések.

Three months later, I had relocated, and the adventure has continued.

Három hónappal később áttelepültem,

és a kaland folytatódik.

De mielőtt befejezném,

Before I close, though, let me tell you about my grandmother.

hadd beszéljek nagyanyámról.

Ő akkoriban nőtt fel,

She grew up at a time when Confucianism was the social norm

amikor a konfucianizmus volt a társadalmi norma,

and the local mandarin was the person who mattered.

és a helyi mandarin volt a kiskirály.

Évszázadokig nem változott az élet.

Life hadn't changed for centuries.

Édesapja nem sokkal az ő születése után meghalt.

Her father died soon after she was born.

Her mother raised her alone.

Édesanyja egyedül nevelte fel.

At 17, she became the second wife of a mandarin whose mother beat her.

17 évesen egy mandarin második felesége lett.

Az anyósa verte.

With no support from her husband,

Anélkül, hogy a férje támogatta volna,

az esetet a bíróság elé vitte,

she caused a sensation by taking him to court

and prosecuting her own case,

ezzel nagy feltűnést keltve.

and a far greater sensation when she won.

És még nagyobb volt a feltűnés, amikor megnyerte a pert.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

Megmutatta, hogy a lehetetlen lehetséges.

"It can't be done" was shown to be wrong.

I was taking a shower in a hotel room in Sydney

Éppen egy szállodában zuhanyoztam Sydney-ben,

the moment she died,

amikor meghalt

600 miles away, in Melbourne.

Melbourne-ben, 1.000 kilométernyire.

Ahogyan a vízsugáron átnéztem,

I looked through the shower screen and saw her standing on the other side.

láttam, hogy ott áll, a másik oldalon.

I knew she had come to say goodbye.

Tudtam, hogy elköszönni jött.

Édesanyám pár perccel később telefonált.

My mother phoned minutes later.

Néhány nap múlva

A few days later,

we went to a Buddhist temple in Footscray and sat around her casket.

együtt elmentünk egy buddhista templomba Footscray-ben,

és körülültük a koprorsóját.

Az ő történeteit mesélgettük,

We told her stories and assured her that we were still with her.

és biztosítottuk, hogy még vele vagyunk.

At midnight, the monk came and told us he had to close the casket.

Éjfélkor jött a szerzetes,

és mondta, hogy le kell zárnia a koporsót.

My mother asked us to feel her hand.

Anyám megkért mindannyiunkat, hogy érintsük meg a kezét.

She asked the monk,

Megkérdezte a szerzetest,

"Why is it that her hand is so warm and the rest of her is so cold?"

hogy miért olyan meleg a keze,

míg a teste máskülönben hideg?

"Because you have been holding it since this morning," he said.

"Mert reggel óta fogják" -- válaszolta.

"You have not let it go."

"Nem engedik el."

If there is a sinew in our family, it runs through the women.

Ha van erő a családunkban,

azt az asszonyok hordozzák.

Ismerve, hogy kik voltunk, és hogyan alakított minket az élet,

Given who we were and how life had shaped us,

láthatjuk,

we can now see that the men that might have come into our lives

hogy a férfiak, akik esetleg belépnek az életünkbe

would have thwarted us.

hátráltattak volna minket.

Defeat would have come too easily.

Könnyen vereséget szenvedtünk volna.

Now I would like to have my own children, and I wonder about the boat.

Most saját gyerekeket szeretnék,

és eltűnődöm a csónakon.

Ki a csuda kívánná magától?

Who could ever wish it on their own?

Félek az kiváltságoktól,

Yet I am afraid of privilege,

a kényelemtől,

of ease,

of entitlement.

a kivételezettségtől.

Can I give them a bow in their lives, dipping bravely into each wave,

Tudok vajon az életükhöz

adni egy hajóorrot, ami beleütközik minden hullámba,

the unperturbed and steady beat of the engine,

a motor állandó, zavartalan zúgását,

az eltűnő horizontot,

the vast horizon that guarantees nothing?

ami semmit nem garantál?

Fogalmam sincs.

I don't know.

De ha tudnék,

But if I could give it

and still see them safely through,

és még mindig teljes biztonságban látnám őket,

akkor adnék.

I would.

(Applause)

(Taps)

Trevor Neison: Tan édesanyja is itt van ma velünk,

Trevor Neilson: And also, Tan's mother is here today,

a negyedik vagy az ötödik sorban.

in the fourth or fifth row.

(Applause)

(Taps)