Why you should talk to strangers | Kio Stark

Fordító: Péter Pallós Lektor: Beatrix Turán

There are things we say

Valamit mindig mondunk,

when we catch the eye of a stranger

amikor egy idegennel vagy a szomszédunkkal

or a neighbor walking by.

találkozunk szembe.

We say, "Hello, how are you?

"Jó napot, hogy van?

It's a beautiful day.

Szép napunk van.

How do you feel?"

Hogy érzi magát?"

These sound kind of meaningless, right? And, in some ways, they are.

Ezek elég semmitmondónak hangzanak, ugye? Bizonyos mértékben azok.

They have no semantic meaning.

Nincs szemantikai jelentésük.

It doesn't matter how you are or what the day is like.

Nem számít, hogy vagyok, vagy milyen napunk van.

They have something else.

Más az értelmük.

They have social meaning.

Társadalmi jelentésük van.

What we mean when we say those things is:

Amikor ezeket kimondjuk, azt jelezzük:

I see you there.

Látom, hogy itt vagy.

I'm obsessed with talking to strangers.

Szenvedélyem idegenekkel társalogni.

I make eye contact, say hello,

A szemükbe nézek, köszönök,

I offer help, I listen.

segítséget ajánlok, figyelek.

I get all kinds of stories.

Mindenféle történeteket hallok.

About seven years ago, I started documenting my experiences

Kb. hét éve kezdtem lejegyezni a tapasztalataimat,

to try to figure out why.

hogy rájöjjek a miértre.

What I found was that something really beautiful was going on.

Azt találtam, hogy valami csodás dolog megy végbe.

This is almost poetic.

Majdhogynem poétikus.

These were really profound experiences.

Tényleg fölkavaró élmények voltak.

They were unexpected pleasures.

Meglepően élvezetesek.

They were genuine emotional connections.

Igazi érzelmi kapcsolatok voltak.

They were liberating moments.

Fölszabadító pillanatok.

So one day, I was standing on a corner waiting for the light to change,

Egyszer épp az utcasarkon álltam, vártam, hogy váltson a közlekedési lámpa,

which, I'm a New Yorker,

és New York-i lévén

so that means I was actually standing in the street on the storm drain,

a csatornalefolyón álltam,

as if that could get me across faster.

mintha ettől gyorsabban átkelnék.

And there's an old man standing next to me.

Mellettem álldogált egy idős férfi.

So he's wearing, like, a long overcoat and sort of an old-man hat,

Hosszú kabátot és valami öreges kalapot viselt,

and he looked like somebody from a movie.

úgy nézett ki, mintha filmből keveredett volna oda.

And he says to me,

Megszólított:

"Don't stand there. You might disappear."

"Ne álljon ott, beleeshet."

So this is absurd, right?

Nevetséges, nem?

But I did what he said. I stepped back onto the sidewalk.

De engedelmeskedtem neki, és visszaléptem a járdára.

And he smiled, and he said,

Elmosolyodott, és azt mondta:

"Good. You never know.

"Helyes. Sohasem lehet tudni.

I might have turned around,

Megfordulok, maga meg zsupsz,

and zoop, you're gone."

eltűnt valahová."

This was weird,

Hátborzongató volt,

and also really wonderful.

s egyben csodálatos.

He was so warm, and he was so happy that he'd saved me.

Szívélyes volt és boldog, hogy megmentett.

We had this little bond.

Futó ismeretség volt.

For a minute, I felt like my existence as a person

Egy pillanatra úgy éreztem,

hogy létezésemet észrevették,

had been noticed,

and I was worth saving.

és megérte engem megmenteni.

The really sad thing is,

Az a szomorú,

in many parts of the world,

hogy sokfelé a világban

we're raised to believe that strangers are dangerous by default,

úgy nevelnek minket: "Arra számíts, hogy az idegenek biztos veszélyesek.

that we can't trust them, that they might hurt us.

Ne bízz bennük, mert lehet, hogy a károdat akarják."

But most strangers aren't dangerous.

Ám a legtöbb idegen nem veszélyes.

We're uneasy around them because we have no context.

Feszélyezve érezzük magunkat velük, mert nincs kapcsolatunk hozzájuk.

We don't know what their intentions are.

Nem tudjuk, mi a szándékuk.

So instead of using our perceptions and making choices,

Ahelyett, hogy a megérzésünkre bíznánk magunkat és döntenénk,

we rely on this category of "stranger."

leragadunk az "idegen" skatulyánál.

I have a four-year-old.

A kislányom négyéves.

When I say hello to people on the street,

Amikor az utcán köszönök valakinek,

she asks me why.

meg szokta kérdezni, miért.

She says, "Do we know them?"

"Mama, ismerjük őket?"

I say, "No, they're our neighbor."

Erre én: "Nem, de a szomszédjaink."

"Are they our friend?"

Ő: "A barátaink?"

"No, it's just good to be friendly."

"Nem, de jó szívélyesnek lennünk."

I think twice every time I say that to her,

Minden alkalommal átgondolom, mielőtt ezt mondanám neki,

because I mean it, but as a woman, particularly,

mert bár komolyan gondolom, de különösen nő lévén,

I know that not every stranger on the street has the best intentions.

tudom, hogy nem minden idegen, akivel az utcán találkozunk, jó szándékú.

It is good to be friendly, and it's good to learn when not to be,

Jó, ha az ember szívélyes, és jó megtanulni, mikor ne legyen.

but none of that means we have to be afraid.

De ez nem azt jelenti, hogy féljünk.

There are two huge benefits

Két nagy előnye van,

to using our senses instead of our fears.

ha félelem helyett a megérzésünkre támaszkodunk.

The first one is that it liberates us.

Az első: fölszabadít bennünket.

When you think about it,

Amikor ezen tűnődünk,

using perception instead of categories

megérzésünkre támaszkodva skatulyák helyett, világos,

is much easier said than done.

hogy mondani könnyebb, mint megtenni.

Categories are something our brains use.

Agyunk skatulyákban gondolkozik.

When it comes to people,

Amikor az emberekre kerül sor,

it's sort of a shortcut for learning about them.

leegyszerűsítéssel könnyebb megismerni őket.

We see male, female, young, old,

Férfit, nőt, fiatalt, időset, feketét,

black, brown, white, stranger, friend,

barnát, fehéret, idegent, barátot látunk,

and we use the information in that box.

és az infót erre a körre korlátozzuk.

It's quick, it's easy

Mert gyors, egyszerű

and it's a road to bias.

és – ez vezet az előítélethez.

And it means we're not thinking about people as individuals.

Az emberekre nem mint egyénekre gondolunk.

I know an American researcher who travels frequently

Egy amerikai kutató ismerősöm gyakran szokott egyedül utazgatni

in Central Asia and Africa, alone.

Közép-Ázsiában és Afrikában.

She's entering into towns and cities

A hölgy teljesen idegenként jár-kel

as a complete stranger.

ott, azokban a városokban.

She has no bonds, no connections.

Nincs kötődése, nincsenek kapcsolatai.

She's a foreigner.

Idegen.

Her survival strategy is this:

A túlélési stratégiája a következő:

get one stranger to see you as a real, individual person.

legyen egy idegen, aki hús-vér személyiségnek tekint.

If you can do that, it'll help other people see you that way, too.

Ha ez sikerül, majd mások is ilyennek látnak.

The second benefit of using our senses has to do with intimacy.

A másik előnynek, hogy megérzésünket használjuk, a meghittséghez van köze.

I know it sounds a little counterintuitive,

Tudom, hogy ez kissé ellentmond a józan észnek.

intimacy and strangers,

Meghittség és idegenek?

but these quick interactions can lead to a feeling

De e gyors kölcsönhatások a szociológusok által

that sociologists call "fleeting intimacy."

"röpke meghittség"-nek hívott érzéshez vezethetnek.

So, it's a brief experience that has emotional resonance and meaning.

Ez érzelmi kisugárzású és jelentőségű rövid élmény.

It's the good feeling I got

Jó érzéssel töltött el, amikor az öreg megmentett

from being saved from the death trap of the storm drain by the old man,

a csatornalefolyó halálos csapdájától,

or how I feel like part of a community

vagy ha közösséghez tartozónak érezhetem magam,

when I talk to somebody on my train on the way to work.

amikor munkába menet csevegek valakivel a vonaton.

Sometimes it goes further.

Néha ez még tovább is megy.

Researchers have found that people often feel more comfortable

A kutatók kiderítették, hogy az emberek gyakran jobban érzik magukat,

being honest and open about their inner selves with strangers

ha idegenek előtt tárulkozhatnak ki,

than they do with their friends and their families --

semmint barátaik vagy családjuk előtt:

that they often feel more understood by strangers.

úgy érzik, hogy az idegenek jobban megértik őket.

This gets reported in the media with great lament.

A média erről így siránkozik:

"Strangers communicate better than spouses!"

"Vadidegenekkel jobb beszélgetni, mint a házastársakkal!"

It's a good headline, right?

Főcímnek jó, nem?

I think it entirely misses the point.

De a megállapítás teljesen célt téveszt.

The important thing about these studies

A tanulmányokból az a lényeg szűrhető le,

is just how significant these interactions can be;

hogy ezek az eszmecserék jelentékenyek lehetnek,

how this special form of closeness

és e különleges formájú bensőségre

gives us something we need as much as we need our friends

épp annyira van szükségünk,

mint barátainkra vagy családunkra.

and our families.

So how is it possible that we communicate so well with strangers?

Miért szoktunk olyan jót csevegni idegenekkel?

There are two reasons.

Két oka van.

The first one is that it's a quick interaction.

Az első, hogy ez gyors kapcsolatteremtés.

It has no consequences.

Nincs következménye.

It's easy to be honest with someone you're never going to see again, right?

Könnyű őszintének lenni valakivel, akivel többé nem találkozunk.

That makes sense.

Van értelme.

The second reason is where it gets more interesting.

A másik ok sokkal érdekesebb.

We have a bias when it comes to people we're close to.

Elfogultak vagyunk a hozzátartozóinkkal.

We expect them to understand us.

Elvárjuk tőlük, hogy megértsenek minket.

We assume they do,

Feltesszük, hogy megértenek

and we expect them to read our minds.

és olvasnak a gondolatainkban.

So imagine you're at a party,

Képzeljük magunkat egy buliba.

and you can't believe that your friend or your spouse

Nem hisszük, hogy barátunk vagy férjünk ne szúrná ki,

isn't picking up on it that you want to leave early.

hogy korán le akarunk lépni.

And you're thinking,

Azt gondoljuk:

"I gave you the look."

"A pillantásommal jeleztem."

With a stranger, we have to start from scratch.

Idegennel mindent a nulláról kell kezdenünk.

We tell the whole story,

Elmondjuk az egész történetet,

we explain who the people are, how we feel about them;

elmondjuk, ki kicsoda, minek tartjuk őket;

we spell out all the inside jokes.

elsoroljuk a bennfentes vicceket.

And guess what?

Csodák csodája,

Sometimes they do understand us a little better.

néha mégis ők értenek meg minket jobban.

OK.

Rendben.

So now that we know that talking to strangers matters,

Most, hogy már tudjuk: érdemes csevegni idegenekkel,

how does it work?

milyen ez a gyakorlatban?

There are unwritten rules we tend to follow.

Léteznek követendő íratlan szabályok.

The rules are very different depending on what country you're in,

A szabályok minden országban,

what culture you're in.

minden kultúrában mások.

In most parts of the US,

Az USA nagy részében

the baseline expectation in public

azt várják el, hogy mások előtt

is that we maintain a balance between civility and privacy.

őrizzük meg az egyensúlyt az udvariasság és a magánügy között.

This is known as civil inattention.

Ezt udvarias figyelmetlenségnek hívjuk.

So, imagine two people are walking towards each other on the street.

Képzeljük el, hogy ketten egymás felé közelednek az utcán.

They'll glance at each other from a distance.

Távolról egymásra fognak pillantani.

That's the civility, the acknowledgment.

Ez az udvarias jele, hogy észrevettük a másikat.

And then as they get closer, they'll look away,

Közelebb érve félrenéznek,

to give each other some space.

hogy egy kis helyet adjanak egymásnak.

In other cultures,

Más kultúrákban

people go to extraordinary lengths not to interact at all.

nagy ívben elkerülik egymást, hogy ne kerüljenek kapcsolatba.

People from Denmark tell me

Dánoktól hallottam,

that many Danes are so averse to talking to strangers,

hogy sok dán annyira irtózik idegenhez szólni,

that they would rather miss their stop on the bus

hogy inkább fönnmarad a buszon,

than say "excuse me" to someone that they need to get around.

semmint elnézést kérjen attól, aki az útjában áll.

Instead, there's this elaborate shuffling of bags

Helyette kimódolt táskarakosgatási eljárás

and using your body to say that you need to get past,

és testbeszéd létezik rá, ha valaki utat akar kérni

instead of using two words.

...egyetlen szó kimondása helyett.

In Egypt, I'm told,

Állítólag Egyiptomban

it's rude to ignore a stranger,

modortalanság nem venni tudomást az idegenről,

and there's a remarkable culture of hospitality.

és nagyon figyelemre méltó a vendégszeretetük kultúrája.

Strangers might ask each other for a sip of water.

Idegenek kérhetnek egymástól egy korty vizet.

Or, if you ask someone for directions,

Ha valakitől útbaigazítást kérünk,

they're very likely to invite you home for coffee.

valószínűleg meghív egy kávéra az otthonába.

We see these unwritten rules most clearly when they're broken,

Az íratlan szabályok akkor tűnnek föl, amikor megszegjük őket,

or when you're in a new place

vagy új helyre kerülve

and you're trying to figure out what the right thing to do is.

igyekszünk rájönni, hogyan viselkedjünk.

Sometimes breaking the rules a little bit is where the action is.

Néha megszegjük a szabályt.

In case it's not clear, I really want you to do this. OK?

Ha nem világos, mi a teendő, szeretném, ha kipróbálnánk valamit.

So here's how it's going to go.

A következőképpen fog ez menni.

Find somebody who is making eye contact.

Találjunk valakit, aki a szemünkbe néz.

That's a good signal.

Ez jó jel.

The first thing is a simple smile.

Először egyszerűen mosolyogjunk rá.

If you're passing somebody on the street or in the hallway here, smile.

Ha utcán vagy folyosón elhaladunk valaki mellett, mosolyogjunk rá.

See what happens.

Figyeljük, mi történik.

Another is triangulation.

A másik lehetőség a háromszögelés.

There's you, there's a stranger,

Itt vagyok én, itt az idegen,

there's some third thing that you both might see and comment on,

itt egy harmadik dolog, amit mindketten látunk és kommentálhatunk,

like a piece of public art

pl. egy köztéri műalkotás

or somebody preaching in the street

vagy egy utcai igehirdető

or somebody wearing funny clothes.

vagy egy fura ruhát viselő személy.

Give it a try.

Próbáljuk meg.

Make a comment about that third thing, and see if starts a conversation.

Tegyünk megjegyzést a harmadik dologra, s meglátjuk, megindul-e a beszélgetés.

Another is what I call noticing.

A másikat úgy hívom: "észrevétel".

This is usually giving a compliment.

Ez többnyire bókolást jelent.

I'm a big fan of noticing people's shoes.

Imádom észrevenni a szép cipőket.

I'm actually not wearing fabulous shoes right now,

Most éppen nem viselek mesés cipőt,

but shoes are fabulous in general.

de a cipők általában mesések.

And they're pretty neutral as far as giving compliments goes.

Elég semlegesek, ami a bókokat illeti.

People always want to tell you things about their awesome shoes.

Az emberek alig várják, hogy a gyönyörű cipőjükről beszélhessenek.

You may have already experienced the dogs and babies principle.

Talán tapasztalták már a kutya-baba elvet.

It can be awkward to talk to someone on the street;

Kínos lehet az utcán megszólítani valakit,

you don't know how they're going to respond.

ha nem tudjuk, hogyan fog válaszolni.

But you can always talk to their dog or their baby.

De a kutyájához vagy babájához mindig szólhatunk.

The dog or the baby

A kutya vagy a baba

is a social conduit to the person,

a társadalmi kapocs az egyénhez,

and you can tell by how they respond

így válaszából megsaccolhatjuk,

whether they're open to talking more.

kész-e hosszasabb beszélgetésre.

The last one I want to challenge you to

A legutolsó, amit figyelmükbe ajánlok,

is disclosure.

a megnyílás.

This is a very vulnerable thing to do,

Ez elég kétélű fegyver,

and it can be very rewarding.

de esetleg kifizetődő lehet.

So next time you're talking to a stranger

Legközelebb, ha egy idegennel beszélnek,

and you feel comfortable,

és kellemesen érzik magukat,

tell them something true about yourself,

közöljenek vele magukról valami igazat,

something really personal.

valami tényleg személyeset.

You might have that experience I talked about of feeling understood.

Lehet, hogy volt már ilyen "engem megértenek" élményük.

Sometimes in conversation, it comes up,

Néha a beszélgetés során megkérdeznek:

people ask me, "What does your dad do?" or, "Where does he live?"

"Mivel foglalkozik a papája?" vagy "Hol lakik a papája?"

And sometimes I tell them the whole truth,

Néha őszintén elmondom,

which is that he died when I was a kid.

hogy még kislánykoromban meghalt.

Always in those moments,

Azokban a pillanatokban a beszélgetőtársak

they share their own experiences of loss.

elmondják nekem az ő veszteségüket.

We tend to meet disclosure with disclosure,

Ha én megnyílok, a másik is megnyílik,

even with strangers.

még ha idegennek is.

So, here it is.

Tessék.

When you talk to strangers, you're making beautiful interruptions

Ha idegenekkel beszélünk, pompás hatásszüneteket tartunk,

into the expected narrative of your daily life

amikor életünk

vagy az ő életük leíró részéhez érünk.

and theirs.

You're making unexpected connections.

Váratlan kapcsolatok keletkeznek.

If you don't talk to strangers, you're missing out on all of that.

Ha nem beszélünk idegenekkel, ettől fosztjuk meg magunkat.

We spend a lot of time

Sok időt töltünk azzal, hogy gyerekeinket oktassuk,

teaching our children about strangers.

hogyan bánjanak idegenekkel.

What would happen if we spent more time teaching ourselves?

Mi lenne, ha több időt töltenénk önmagunk oktatásával?

We could reject all the ideas that make us so suspicious of each other.

Sutba vághatnánk az egymással szembeni összes gyanakvást.

We could make a space for change.

Teret nyithatunk a változásnak.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)