The family I lost in North Korea. And the family I gained | Joseph Kim

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Zsófi Benedek Lektor: Dóra Pásztor

I was born and raised in North Korea.

Észak Koreában születtem és nevelkedtem.

Although my family constantly struggled against poverty,

Habár a családom állandóan a megélhetésért küszködött,

I was always loved and cared for first,

mindig szeretet és gondoskodás vett körül,

because I was the only son

mivel én voltam az egyetlen fiú gyermek

and the youngest of two in the family.

és a kisebb testvér.

But then the great famine began in 1994.

De aztán a nagy éhínség beköszöntött 1994-ben.

I was four years old.

Négy éves voltam.

My sister and I would go searching for firewood

A nővérem és én tüzifáért jártunk

starting at 5 in the morning

reggel 5 órától

and come back after midnight.

éjfél utánig.

I would wander the streets searching for food,

Jártam az utcákat élelem után kutatva,

and I remember seeing a small child

és emlékszem, láttam egy kis gyereket

tied to a mother's back eating chips,

az édesanyja hátán sültkrumplit enni,

and wanting to steal them from him.

és ahogy el akartam tőle lopni.

Hunger is humiliation. Hunger is hopelessness.

Az éhezés megalázottság. Az éhezés reménytelenség.

For a hungry child, politics and freedom

Egy éhező gyereknek, a politika és szabadság

are not even thought of.

ismeretlen fogalmak.

On my ninth birthday, my parents

A kilencedik születésnapomon a szüleim

couldn't give me any food to eat.

még csak nem is tudtak enni adni.

But even as a child, I could feel the heaviness

De még gyerekként is éreztem a levertséget

in their hearts.

a szívükben.

Over a million North Koreans died of starvation in that time,

Több, mint egy millió észak-koreai halt éhen azokban az időkben,

and in 2003, when I was 13 years old,

és 2003-ban, amikor 13 éves voltam,

my father became one of them.

az apám is éhen halt.

I saw my father wither away and die.

Láttam ahogy lassan elsorvadt és meghalt.

In the same year, my mother disappeared one day,

Ugyanebben az évben az anyám egyszercsak eltünt,

and then my sister told me

aztán a nővérem közölte velem,

that she was going to China to earn money,

hogy elmegy Kínába pénzt keresni,

but that she would return with money and food soon.

és, hogy visszajön majd pénzzel és étellel hamarosan.

Since we had never been separated,

Mivel még soha nem voltunk egymástól távol

and I thought we would be together forever,

és úgy gondoltam örökké együtt leszünk,

I didn't even give her a hug when she left.

még csak meg sem öleltem amikor elment.

It was the biggest mistake I have ever made in my life.

Ez volt életem legeslegnagyobb hibája.

But again, I didn't know

Akkor még nem tudtam,

it was going to be a long goodbye.

hogy sokáig nem látjuk egymást majd.

I have not seen my mom or my sister since then.

Azóta nem találkoztam sem édesanyámmal, sem a nővéremmel.

Suddenly, I became an orphan and homeless.

Váratlanul árva és otthontalan lettem.

My daily life became very hard,

A mindennapi életem rendkívül kemény volt,

but very simple.

azonban egyszerű is.

My goal was to find a dusty piece of bread in the trash.

Csak egy darabka koszos kenyeret kellett találnom a kukában.

But that is no way to survive.

De így nem lehetett túlélni.

I started to realize, begging would not be the solution.

Rájöttem, hogy a koldulás nem megoldás.

So I started to steal from food carts in illegal markets.

Szóval az illegális piacon kezdtem el a étel kordékból lopkodni.

Sometimes, I found small jobs

Néha, találtam egy-két munkát

in exchange for food.

ételért cserébe.

Once, I even spent two months in the winter

Egyszer, két hónapot azzal töltöttem télen,

working in a coal mine,

hogy egy szénbányában dolgoztam

33 meters underground without any protection

33 méterrel a föld alatt bármiféle védőfelszerelés nélkül

for up to 16 hours a day.

akár napi 16 órában.

I was not uncommon.

Nem számított ritkaságnak.

Many other orphans survived this way, or worse.

Sok más árva élt még így, vagy rosszabb körülmények között.

When I could not fall asleep from bitter cold

Amikor nem tudtam elaludni a fagyos hideg

or hunger pains,

vagy éhség miatt,

I hoped that, the next morning,

reménykedtem, hogy a következő reggelen

my sister would come back to wake me up

a nővérem jön és felébreszt

with my favorite food.

a kedvenc ételemmel.

That hope kept me alive.

Ez a remény tartott életben.

I don't mean big, grand hope.

Nem volt nagy, egetverő remény.

I mean the kind of hope that made me believe

Inkább olyasmi, mint ami segített hinni,

that the next trash can had bread,

hogy majd a következő kukában lehet kenyér,

even though it usually didn't.

még ha többnyire nem is volt.

But if I didn't believe it, I wouldn't even try,

De ha nem hiszek benne, meg sem próbálom,

and then I would die.

és akkor meghalok.

Hope kept me alive.

A remény tartott életben.

Every day, I told myself,

Minden nap mondtam magamnak,

no matter how hard things got,

nem számít, hogy mennyire nehéz,

still I must live.

életben kell maradnom.

After three years of waiting for my sister's return,

Három évnyi várakozás után a nővéremre

I decided to go to China to look for her myself.

úgy döntöttem, hogy én magam megyek Kínába megkeresni.

I realized

Rádöbbentem,

I couldn't survive much longer this way.

hogy ilyen körülmények között nem sokáig maradnék életben.

I knew the journey would be risky,

Tudtam, hogy az út kockázatos lesz,

but I would be risking my life either way.

de így is úgy is pengeélen táncoltam.

I could die of starvation like my father in North Korea,

Ugyanúgy éhen halhatok Észak Koreában, mint az apám

or at least I could try for a better life

vagy legalább megpróbálhatok a jobb élet reményében

by escaping to China.

elszökni Kínába.

I had learned that many people tried to cross

Megtudtam, hogy sok ember próbál átszökni

the border to China in the nighttime to avoid being seen.

Kínába a határon át éjszaka, hogy így ne lássák meg őket a sötétben.

North Korean border guards often shoot and kill people

Az észak koreai határőrök gyakran lelövik az embereket

trying to cross the border without permission.

akik engedély nélkül próbálnak átkelni a határon.

Chinese soldiers will catch

A kínai katonák elkapják

and send back North Koreans,

és visszatoloncolják őket Észak-Koreába

where they face severe punishment.

ahol súlyos büntetést szabnak ki rájuk.

I decided to cross during the day,

Úgy döntöttem én nappal próbálkozom,

first because I was still a kid and scared of the dark,

először is azért mert gyerek voltam aki félt a sötétben,

second because I knew I was already taking a risk,

másodszor pedig azért, mert tudtam így is nagy kockázatot vállalok,

and since not many people tried to cross during the day,

és mivel nem sokan kísérelték meg a szökést nappal,

I thought I might be able to cross

így úgy gondoltam talán van esélyem

without being seen by anyone.

anélkül, hogy meglátnának.

I made it to China on February 15, 2006.

2006. február 15-én sikerült Kínába jutnom.

I was 16 years old.

16 éves voltam.

I thought things in China would be easier,

Azt hittem, Kínában könnyebb lesz majd,

since there was more food.

mivel több volt az élelem.

I thought more people would help me.

Azt hittem, több ember segít majd nekem.

But it was harder than living in North Korea,

De sokkal nehezebb volt az élet, mint Észak-Koreában

because I was not free.

mivel itt nem voltam szabad.

I was always worried about being caught

Folyton azon aggódtam, hogy elkapnak

and sent back.

és visszaküldenek.

By a miracle, some months later,

Csodával határos módon, néhány hónappal később

I met someone who was running

tallálkoztam valakivel aki

an underground shelter for North Koreans,

egy földalatti menedéket vezetett Észak-Koreaiaknak

and was allowed to live there

és ott maradhattam,

and eat regular meals for the first time in many years.

és ehettem rendszeresen hosszú évek óta először.

Later that year, an activist helped me escape China

Később, abban az évben egy aktivista segített eljutni Kínából,

and go to the United States as a refugee.

mint menekült az Amerikai Egyesült Államokba.

I went to America without knowing a word of English,

Amerikába mentem, úgy, hogy egy szót sem beszéltem angolul,

yet my social worker told me that I had to go to high school.

mégis a szociális gondozóm közölte, hogy középiskolába kell járnom.

Even in North Korea, I was an F student.

Még Észak-Koreában is egyes alatt voltam.

(Laughter)

(Nevetés)

And I barely finished elementary school.

És épphogy befejeztem az alsó tagozatot.

And I remember I fought in school more than once a day.

És emlékszem, hogy küzdöttem az iskolában nap, mint nap.

Textbooks and the library were not my playground.

A tankönyvek és a könyvtár nem tartozott a hobbijaim közé.

My father tried very hard to motivate me into studying,

Az édesapám, nagyon sokat próbálkozott, hogy ösztökéljen a tanulásra,

but it didn't work.

de nem sikerült neki.

At one point, my father gave up on me.

Egy alkalommal az apám feladta a próbálkozást.

He said, "You're not my son anymore."

Azt mondta: "Nem vagy a fiam többé."

I was only 11 or 12, but it hurt me deeply.

Csupán 11 vagy 12 éves voltam, de mélyen megsebzett.

But nevertheless, my level of motivation

Azonban, a motiváltságom

still didn't change before he died.

csöppet sem változott a haláláig.

So in America, it was kind of ridiculous

Tehát, Amerikában majdhogynem nevetséges volt,

that they said I should go to high school.

hogy középiskolába kellett járnom.

I didn't even go to middle school.

Még csak a felső tagozatot sem fejeztem be.

I decided to go, just because they told me to,

Úgy döntöttem mégis eljárok mert azt mondták,

without trying much.

de nem erőltetem meg magam.

But one day, I came home and my foster mother

Azonban, egy nap amikor hazajöttem az iskolából a nevelő anyám

had made chicken wings for dinner.

csirkeszárnyakat sütött vacsorára.

And during dinner, I wanted to have one more wing,

És vacsora alatt akartam még egy szárnyat enni,

but I realized there were not enough for everyone,

de láttam, hogy nem volt elég mindenkinek,

so I decided against it.

így letettem róla.

When I looked down at my plate,

Amikor lenéztem a tányéromra,

I saw the last chicken wing, that my foster father had given me his.

Láttam, az utolsó csirkeszárnyat amit a nevelő apám tett oda az övéről.

I was so happy.

Határtalanul boldog voltam.

I looked at him sitting next to me.

Ránéztem ahogy ott ült mellettem.

He just looked back at me very warmly,

És ő csak kedvesen nézett vissza rám,

but said no words.

de nem szólt semmit.

Suddenly I remembered my biological father.

Váratlanul az édesapám jutott eszembe.

My foster father's small act of love

A nevelő apám kedvessége

reminded me of my father,

az édesapámra emlélkeztetett,

who would love to share his food with me

aki mindig megosztotta velem az ételt,

when he was hungry, even if he was starving.

még ha ő is éhes volt és éhezett.

I felt so suffocated that I had so much food in America,

Úgy éreztem megfulladok attól, hogy mennyi ételhez juthatok Amerikában

yet my father died of starvation.

és mégis, az apám éhen halt.

My only wish that night was to cook a meal for him,

Akkor este azt kívántam bárcsak főzhetnék neki,

and that night I also thought of what else I could do

és más is eszembe jutott még,

to honor him.

hogy hálálhatnám meg neki.

And my answer was to promise to myself

Így, megígértem magamnak,

that I would study hard and get the best education

hogy keményen tanulok majd és elérem a legjobb oktatást

in America to honor his sacrifice.

Amerikában, hogy lerójam az áldozatot amit értem tett.

I took school seriously,

Komolyan vettem az iskolát,

and for the first time ever in my life,

és életemben először

I received an academic award for excellence,

akadémiai kitüntetést kaptam kíváló tanulmányért

and made dean's list from the first semester in high school.

és dékán listás lettem az első tanévtől.

(Applause)

(Taps)

That chicken wing changed my life.

A csirkeszárny megváltoztatta az életem.

(Laughter)

(Nevetés)

Hope is personal. Hope is something

A remény személyes dolog. A remény valami

that no one can give to you.

amit senki nem adhat neked.

You have to choose to believe in hope.

Neked kell eldöntened, hogy hiszel benne.

You have to make it yourself.

Neked kell elérned.

In North Korea, I made it myself.

Észak-Koreában, nekem sikerült.

Hope brought me to America.

A remény hozott Amerikába.

But in America, I didn't know what to do,

De Amerikában nem tudtam mit tehetnék,

because I had this overwhelming freedom.

mert volt ez a túláradó szabadságérzetem.

My foster father at that dinner gave me a direction,

Annál a bizonyos vacsoránál a nevelő apám irányt mutatott nekem,

and he motivated me and gave me a purpose

és ösztökélt, értelmet adott

to live in America.

az életemnek Amerikában.

I did not come here by myself.

Nem egyedül jöttem.

I had hope, but hope by itself is not enough.

A remény velem volt, de ez önmagában nem elég.

Many people helped me along the way to get here.

Rengeteg ember segített utam során.

North Koreans are fighting hard to survive.

Az észak-koreai emberek keményen küzdenek a túlélésért.

They have to force themselves to survive,

Kényszeríteni kell magukat a túlélésre,

have hope to survive,

hogy legyen reményük a túlélésre,

but they cannot make it without help.

de ez nem tudják segítség nélkül.

This is my message to you.

Ez az én üzenetem.

Have hope for yourself,

Remélj,

but also help each other.

de segíts másokon.

Life can be hard for everyone, wherever you live.

Az élet bárhol a világon nehéz lehet.

My foster father didn't intend to change my life.

A nevelő apám akaratlanul is megváltoztatta az életem.

In the same way, you may also change someone's life

Ugyanígy te is megváltoztathatod valaki életét,

with even the smallest act of love.

akár egy kis törődéssel.

A piece of bread can satisfy your hunger,

Egy darab kenyér csillapíthatja az éhséged

and having the hope will bring you bread

és a remény elhozhatja a keresett kenyeret,

to keep you alive.

hogy életben maradj.

But I confidently believe that

De bizton hiszem,

your act of love and caring

hogy kedvességgel és törődéssel

can also save another Joseph's life

megmentheted egy másik Joseph életét

and change thousands of other Josephs

és megváltoztathatod ezernyi más Josephét

who are still having hope to survive.

akik remélik a túlélést.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Adrian Hong: Joseph, thank you for sharing

Adrian Hong: Joseph, köszönjük, hogy megosztottad

that very personal and special story with us.

ezt a nagyon személyes és egyedi történetet velünk.

I know you haven't seen your sister for, you said,

Tudom, hogy nem találkoztál a nővéreddel, azt mondtad,

it was almost exactly a decade,

már majdnem egy évtizede,

and in the off chance that she may be able to see this,

és mivel ő is láthatja ezt,

we wanted to give you an opportunity

szeretnénk neked lehetőséget adni,

to send her a message.

hogy üzenj neki valamit.

Joseph Kim: In Korean?

Joseph Kim: Koreaiul?

AH: You can do English, then Korean as well.

A.H.: Mondhatod angolul aztán pedig koreaiul is.

(Laughter)

(Nevetés)

JK: Okay, I'm not going to make it any longer in Korean

J.K.: Oké, nem fogom koreaiul mondani,

because I don't think I can make it

mert nem hiszem, hogy kibírom

without tearing up.

sírás nélkül.

Nuna, it has been already 10 years

Nuna, már 10 éve,

that I haven’t seen you.

hogy nem láttalak.

I just wanted to say

És csak annyit szeretnék mondani,

that I miss you, and I love you,

hogy hiányzol, és hogy szeretlek,

and please come back to me and stay alive.

és kérlek gyere vissza hozzám és maradj életben.

And I -- oh, gosh.

És én -- oh, istenem.

I still haven't given up my hope to see you.

Még mindig nem adtam fel a remény, hogy újra lássalak.

I will live my life happily

Boldogan élem az életem,

and study hard

keményen tanulok

until I see you,

míg újra találkozunk,

and I promise I will not cry again.

és megígérem, hogy nem sírok többet.

(Laughter)

(Nevetés)

Yes, I'm just looking forward to seeing you,

Igen, várom, hogy újra lássalak

and if you can't find me,

és ha te nem találsz,

I will also look for you,

én is keresni foglak,

and I hope to see you one day.

és remélem, hogy egy szép napon újra találkozunk.

And can I also make a small message to my mom?

És üzenhetek még gyorsan az anyukámnak?

AH: Sure, please.

A.H.: Persze, kérlek.

JK: I haven't spent much time with you,

J.K.: Nem voltunk együtt sokat,

but I know that you still love me,

de tudom, hogy még mindig szeretsz,

and you probably still pray for me

és, hogy valószínűleg még mindig imádkozol értem

and think about me.

és gondolsz rám.

I just wanted to say thank you

Csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm,

for letting me be in this world.

hogy világra hoztál.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)