Tracy Chevalier: Finding the story inside the painting

Translator: Thu-Huong Ha Reviewer: Youna Jung

Fordító: Krisztian Stancz Lektor: Nora Janka Nagy

I'm going to tell you about an affliction I suffer from.

Arról fogok beszélni, hogy miben szenvedek.

And I have a funny feeling that quite a few of you

És az az érdekes érzésem van,

suffer from it as well.

hogy néhányan is biztosan szenvednek ebben.

When I'm walking around an art gallery,

Amikor egy galériában sétálok,

rooms and rooms full of paintings,

a sok teremben, teli képekkel,

after about 15 or 20 minutes,

kb. 15 vagy 20 perc múlva

I realize I'm not thinking about the paintings.

ráébredek, hogy nem a képekről gondolkodom.

I'm not connecting to them.

Nem vagyok rájuk hangolódva.

Instead, I'm thinking about that cup of coffee

Inkább egy csésze kávéra gondolok,

I desperately need to wake me up.

melyre égetően szükségem van, hogy felébresszen.

I'm suffering from gallery fatigue.

Galériafáradtságban szenvedek.

How many of you out there suffer from --

Önök közül hányan szenvednek ebben?

yes. Ha ha, ha ha!

Igen... Ha, ha, ha!

Now, sometimes you might last longer

Lehet, hogy néha talán

than 20 minutes, or even shorter,

20 percnél többet bírnak, vagy éppen kevesebbet,

but I think we all suffer from it. And do you have

de szerintem mindnyájan ebben szenvedünk. És

the accompanying guilt?

éreznek-e mellé bűntudatot?

For me, I look at the paintings on the wall

Nézem a festményeket a falon,

and I think, somebody has decided to put them there,

és arra gondolok, valaki úgy döntött, hogy odateszi őket,

thinks they're good enough to be on that wall,

mert úgy gondolja, olyan jók, hogy odaillők,

but I don't always see it.

de én ezt nem mindig látom meg.

In fact, most of the time I don't see it.

Valójában, legtöbbször nem látom meg.

And I leave feeling actually unhappy.

És tulajdonképpen boldogtalanul távozom.

I feel guilty and unhappy with myself,

Bűnösnek érzem magam és boldogtalan vagyok,

rather than thinking there's something wrong with the painting,

de nem azt gondolom, hogy a festménnyel van baj,

I think there's something wrong with me.

hanem velem.

And that's not a good experience, to leave a gallery like that.

És nem egy jó érzés, így távozni egy galériából.

(Laughter)

(Nevetés)

The thing is, I think we should give ourselves a break.

Pihenjünk most egy kicsit.

If you think about going into a restaurant,

Ha elképzelik, amikor étterembe mennek,

when you look at the menu, are you expected to order

és megnézik az étlapot, mindent

every single thing on the menu?

megrendelnek róla?

No! You select.

Nem! Hanem válogatnak.

If you go into a department store to buy a shirt,

Ha áruházba mennek inget vásárolni,

are you going to try on every single shirt

minden egyes inget felpróbálnak,

and want every single shirt?

és mindegyiket akarják?

Of course not, you can be selective. It's expected.

Persze hogy nem, válogathatnak. Ez elvárható.

How come, then, it's not so expected

Hát akkor miért ne válogathatnánk,

to be selective when we go to an art gallery?

amikor egy galériába megyünk?

Why are we supposed to have a connection with every single painting?

Miért kellene minden egyes képpel kapcsolatot teremtenünk?

Well I'm trying to take a different approach.

Én másképpen próbálom megközelíteni a dolgokat.

And there's two things I do:

Két dolgot cselekszem:

When I go into a gallery, first of all, I go quite fast,

Amikor galériába megyek, először is elég gyorsan

and I look at everything, and I pinpoint the ones

bejárom, és mindent megnézek, majd

that make me slow down for some reason or other.

megjelölöm azokat, amelyek miatt egy kicsit lelassítok.

I don't even know why they make me slow down, but something

Nem is tudom miért lassítok le előttük, de valami

pulls me like a magnet

mágnesként vonz feléjük,

and then I ignore all the others, and I just go to that painting.

és akkor figyelmen kivül hagyom a többit, és csak a kiválasztott festményhez megyek.

So it's the first thing I do is, I do my own curation.

Először is magam szervezkedek.

I choose a painting. It might just be one painting in 50.

Kiválasztom a festményt. Lehet hogy csak egyet az 50-ből.

And then the second thing I do is I stand in front of that painting,

A másik dolgom az, hogy elébe állok

and I tell myself a story about it.

és történetet mondok magamnak a képről.

Why a story? Well, I think that we are wired,

Miért történetet? Úgy gondolom, valami izgalom fog el bennünket,

our DNA tells us to tell stories.

vagy a DNS parancsolja, hogy mesét mondjunk.

We tell stories all the time about everything,

Állandóan mesélünk valamiről,

and I think we do it because the world is kind of a crazy, chaotic place,

úgy gondolom a világ kissé bolondos, zavaros hely,

and sometimes stories, we're trying to make sense of the world a little bit,

és néha mesékkel akarunk értelmet adni neki,

trying to bring some order to it.

valahogy rendbehozni.

Why not apply that to our looking at paintings?

Mért ne alkalmaznánk ezt a nézetet a festményekre is?

So I now have this sort of restaurant menu

Ilyenféle étlapom van,

visiting of art galleries.

amikor galériát látogatok.

There are three paintings I'm going to show you now

Most három festményt mutatok be,

that are paintings that made me stop in my tracks

amelyek megállítottak az útvonalamon

and want to tell stories about them.

és azt akarták, hogy történetet mondjak róluk.

The first one needs little introduction --

Az elsőhöz egy kis bevezetés kell--

"Girl with a Pearl Earring" by Johannes Vermeer,

"Leány gyöngy fülbevalóval", festette Johannes Vermeer

17th-century Dutch painter.

17. századbeli holland festő műve.

This is the most glorious painting.

Ez a legcsodálatosabb festmény.

I first saw it when I was 19,

Először 19 éves koromban láttam,

and I immediately went out and got a poster of it,

és rögtön megvettem a plakátját,

and in fact I still have that poster. 30 years later it's hanging in my house.

amely még mindig megvan. Harminc éve a házamban függ.

It's accompanied me everywhere I've gone,

Mindenhova elkísért,

I never tire of looking at her.

sohasem fáraszt el, amikor nézem.

What made me stop in my tracks about her to begin with

Azért álltam meg az útvonalamon, és vele kezdem,

was just the gorgeous colors he uses

mert a felhasznált színek ragyogóak,

and the light falling on her face.

úgyszintén az arcára hulló fény is.

But I think what's kept me still coming back

De az ami visszahozott hozzá évről évre,

year after year is another thing, and that is

az egy másik dolog,

the look on her face, the conflicted look on her face.

a tekintete, az ellentétes arckifejezése.

I can't tell if she's happy or sad,

Nem tudom, hogy boldog-e vagy bánatos,

and I change my mind all the time.

és állandóan változtatom a véleményem.

So that keeps me coming back.

Ezért térek vissza hozzá.

One day, 16 years after I had this poster on my wall,

Egy napon, 16 évre rá hogy a plakát a falamon volt,

I lay in bed and looked at her,

feküdtem az ágyon és néztem,

and I suddenly thought, I wonder what

és egyszerre csak kíváncsi lettem,

the painter did to her to make her look like that.

mit csinált a festő a lánnyal, hogy így nézzen ki?

And it was the first time I'd ever thought that

És először arra gondoltam,

the expression on her face is actually reflecting

hogy az arckifejezése valójában

how she feels about him.

a festő iránti érzelmét tükrözi.

Always before I'd thought of it as a portrait of a girl.

Azelőtt mindig azt gondoltam, hogy ez egy lány arcképe.

Now I began to think of it as a portrait of a relationship.

Most már azt gondolom, hogy ez egy egymásközti viszony képe.

And I thought, well, what is that relationship?

Hát akkor milyen viszonyban vannak?

So I went to find out. I did some research and discovered,

Ki akartam deríteni. Kutatást végeztem és felfedeztem,

we have no idea who she is.

hogy fogalmunk sincs, ki ez a lány.

In fact, we don't know who any of the models

Valójában nem tudjuk kik a modellek

in any of Vermeer's paintings are,

Vermeer festményeiben,

and we know very little about Vermeer himself.

és magáról Vermeer-ről se tudunk sokat.

Which made me go, "Yippee!"

Ezért felkiálltottam: "Hurrá!"

I can do whatever I want, I can come up with whatever story I want to.

Csinálhatok amit akarok, mesélhetek bármit.

So here's how I came up with the story.

Így merült fel a sztori.

First of all, I thought,

Úgy gondoltam,

I've got to get her into the house.

először is bevezetem a házba.

How does Vermeer know her?

Hogy ismerte meg őt Vermeer?

Well, there've been suggestions that

Arra is utaltak, hogy

she is his 12-year-old daughter.

ez a lány a festő 12 éves lánya.

The daughter at the time was 12 when he painted the painting.

A festmény születésekor a lánya 12 éves volt.

And I thought, no, it's a very intimate look,

Úgy gondoltam, nem lehet, ez egy nagyon meghitt tekintet,

but it's not a look a daughter gives her father.

egy lány nem így nézne apjára.

For one thing, in Dutch painting of the time,

Még egy dolog, a holland festészetben abban az időben,

if a woman's mouth was open, it was indicating sexual availability.

ha a nő ajka nyitva volt, azt jelentette, hogy szexuálisan elérhető.

It would have been inappropriate for Vermeer

Vermeer számára nem lett volna helyénvaló,

to paint his daughter like that.

hogy így fesse le lányát.

So it's not his daughter, but it's somebody

Tehát ez nem a lánya, hanem valaki, aki

close to him, physically close to him.

közel van hozzá, fizikailag.

Well, who else would be in the house?

Hát akkor, ki lehetett még a házban?

A servant, a lovely servant.

Egy cseléd, egy aranyos cseléd.

So, she's in the house.

Tehát, a cseléd a házban van.

How do we get her into the studio?

Hogy vezessük be a műterembe?

We don't know very much about Vermeer,

Nem sokat tudunk Vermeer-ről,

but the little bits that we do know, one thing we know

de a kevés dologból egy, amit tudunk,

is that he married a Catholic woman, they lived with her mother

az, hogy katolikus asszonnyal volt házasságban, felesége anyjánál éltek,

in a house where he had his own room

ahol volt saját szobája,

where he -- his studio. He also had 11 children.

a műterme. 11 gyermeke is volt.

It would have been a chaotic, noisy household.

Ez egy zavaros, zajos háztartás lehetett.

And if you've seen Vermeer's paintings before,

És ha már látták Vermeer festményeit,

you know that they're incredibly calm and quiet.

akkor tudhatják, hogy milyen hihetetlenül nyugodtak és csendesek képei.

How does a painter paint such calm, quiet paintings with 11 kids around?

Hogyan fest a festő ilyen nyugodt, csendes festményeket, amikor 11 kisgyermek van körülötte?

Well, he compartmentalizes his life.

Hát, felosztja életét.

He gets to his studio, and he says, "Nobody comes in here.

Bemegy a studióba és azt mondja: "Senki sem jöhet be.

Not the wife, not the kids. Okay, the maid can come in and clean."

Se az aszony, se a gyerekek. Nohát, a cseléd bejöhet takaritani".

She's in the studio. He's got her in the studio, they're together.

A cseléd tehát bent van. Együtt vannak a műteremben.

And he decides to paint her.

És a festő elhatározza, hogy lefesti őt.

He has her wear very plain clothes.

A cseléd nagyon egyszerűen van felöltözve.

Now, all of the women, or most of the women in Vermeer's other paintings

Vermeer képein az asszonyok, vagyis többségük,

wore velvet, silk, fur, very sumptuous materials.

bársonyt, selymet, szőrmét, vagyis nagyon pazar anyagokat viseltek.

This is very plain; the only thing that isn't plain

Ez nagyon egyszerű, az egyetlen dolog ami kitűnik,

is her pearl earring.

az a gyöngy fülbevaló.

Now, if she's a servant, there is no way she could afford

No most, ha ő cseléd, nem létezik, hogy egy ilyen

a pair of pearl earrings.

fülbevalót megengedhetett magának.

So those are not her pearl earrings. Whose are they?

Tehát ez nem az ő fülbevalója. Akkor kié?

We happen to know, there's a list of Catharina, the wife's clothes.

Megtudtuk, hogy a felesége, Catharina, ruhájainak jegyzéke létezik.

Amongst them a yellow coat with white fur,

Közöttük van egy sárga kabát fehér szőrmével,

a yellow and black bodice,

egy sárga-fekete mellény,

and you see these clothes on lots of other paintings,

és ezek a ruhák láthatók sok festményén,

different women in the paintings, Vermeer's paintings.

más asszonyokon is Vermeer festményein.

So clearly, her clothes were lent to various different women.

Tehát világos, hogy ezeket a ruhákat kölcsönadták más asszonyoknak is.

It's not such a leap of faith to take

Nem olyan égbekiáltó dolog,

that that pearl earring actually belongs to his wife.

hogy az a fülbevaló tulajdonképpen a feleségéé.

So we've got all the elements for our story.

Most már megvannak a mese részletek.

She's in the studio with him for a long time.

Már egy jó ideje a műteremben vannak.

These paintings took a long time to make.

Sok időbe került lefesteni.

They would have spent the time alone, all that time.

Egész idő alatt egyedül voltak.

She's wearing his wife's pearl earring.

A lány a felesége fülbevalóját viseli.

She's gorgeous. She obviously loves him. She's conflicted.

Ragyogó. Nyilvánvalóan szereti a festőt. Zavart.

And does the wife know? Maybe not.

A feleség tudja-e? Talán nem.

And if she doesn't, well --

Hát ha már nem tudja, akkor hát --

that's the story.

ez a sztori.

(Laughter)

(Nevetés)

The next painting I'm going to talk about

A következő festmény amelyrő beszélni fogok az Chardin

is called "Boy Building a House of Cards" by Chardin.

az "A kártyaházat épitő fiú" képe.

He's an 18th-century French painter best known for his still lifes,

Chardin egy 18. századbeli francia festő, kinek a csendéletei ismeretesek,

but he did occasionally paint people.

de időnként embereket is festett.

And in fact, he painted four versions of this painting,

Valójában e festménynek négy változatát festette meg,

different boys building houses of cards, all concentrated.

más-más fiúk épitették a kártyaházat, öszpontosított figyelemmel.

I like this version the best, because some of the boys

Ez a változat tetszik legjobban, mert némely fiú

are older and some are younger, and to me, this one,

idősebb, vagy fiatalabb, de ez,

like Goldilocks's porridge, is just right.

ez az igazi.

He's not quite a child, and he's not quite a man.

Nem épp gyermek, de még nem is igazi férfi.

He's absolutely balanced between innocence and experience,

Egészen kiegyensúlyozott az ártatlansága a tapasztalattal,

and that made me stop in my tracks in front of this painting.

és ezért álltam meg a festmény előtt.

And I looked at his face. It's like a Vermeer painting a bit.

Arcába néztem. Egy kicsit hasonlít Vermeer festményére.

The light comes in from the left, his face is bathed

A fény bal oldalról jön, arca fürdik

in this glowing light. It's right in the center of the painting,

a ragyogó fényben. Pontosan a festmény közepén van,

and you look at it, and I found that when I was looking at it,

és amikor nézed, rájöttem, amikor néztem,

I was standing there going,

amíg ott álltam,

"Look at me. Please look at me."

"Nézz rám. Kérlek nézz rám."

And he didn't look at me. He was still looking at his cards,

De nem nézett rám. Még mindig a kártyákat nézte,

and that's one of the seductive elements of this painting is,

és a festmény egyik csábító eleme az,

he's so focused on what he's doing that he doesn't look at us.

hogy a fiú annyira belemélyed dolgába, hogy nem néz ránk.

And that is, to me, the sign of a masterpiece,

És számomra ez a remekmű jele,

of a painting when there's a lack of resolution.

olyan festményé, amelyben nincs döntés.

He's never going to look at me.

Sohasem fog rámnézni.

So I was thinking of a story where,

Elkezdtem bontogatni a mesét,

if I'm in this position, who could be there looking at him?

ha ebben a helyzetben állok, ki lehetne az, aki őt nézi?

Not the painter, I don't want to think about the painter.

Nem a festő, nem akarok a festőre gondolni.

I'm thinking of an older version of himself.

Úgy gondolom, önmagának egy idősebb változata.

He's a man, a servant, an older servant looking at this younger servant,

Ő egy férfi, egy cseléd, egy idősebb cseléd aki figyeli a fiatalabbikat,

saying, "Look at me. I want to warn you about

mondván, "Nézz rám. Figyelmeztetni akarlak,

what you're about to go through. Please look at me."

hogy mi vár rád. Kérlek, nézz rám."

And he never does.

De nem, ő sohase néz rá.

And that lack of resolution, the lack of resolution in "Girl with a Pearl Earring" --

És ez a döntés hiánya a "Gyöngyfülbevalós lány"-nál is --

we don't know if she's happy or sad.

nem tudjuk, boldog-e vagy bánatos.

I've written an entire novel about her,

Egész regényt írtam róla,

and I still don't know if she's happy or sad.

és még mindig nem tudom boldog-e vagy bánatos.

Again and again, back to the painting,

Ismételten vissza a képhez,

looking for the answer, looking for the story to fill in that gap.

a válasz keresése, a hézagot kitöltő mese keresése.

And we may make a story, and it satisfies us momentarily,

Pillanatnyilag kielégíthet bennünket a történet,

but not really, and we come back again and again.

de nem igazából, és újra visszatérünk hozzá.

The last painting I'm going to talk about

Az utolsó festmény amelyről beszélni fogok,

is called "Anonymous" by anonymous. (Laughter)

a "Névtelen", egy névtelen festő műve. (Nevetés)

This is a Tudor portrait bought by the National Portrait Gallery.

Ezt a Tudor arcképet a Nemzeti Arckép Galéria vette meg.

They thought it was a man named Sir Thomas Overbury,

Azt gondolták, hogy ez Sir Thomas Overbury,

and then they discovered that it wasn't him,

de aztán kiderült, hogy nem ő,

and they have no idea who it is.

és fogalmuk sincs ki ez.

Now, in the National Portrait Gallery,

Nos, a Nemzeti Arckép Galériában,

if you don't know the biography of the painting,

ha nem ismerik a festmény életrajzát,

it's kind of useless to you.

akkor az jóformán hasznavehetetlen.

They can't hang it on the wall, because they don't know who he is.

Nem függeszthetik fel a képet, mert nem tudják ki van rajta.

So unfortunately, this orphan spends most of his time in storage,

Sajnos, ez az árva legtöbb időt a raktárban tölti

along with quite a number of other orphans,

sok más árvával,

some of them some beautiful paintings.

egyesek köztük gyönyörű festmények.

This painting made me stop in my tracks for three reasons:

E festmény előtt három okból álltam meg:

One is the disconnection between his mouth

Elkülönül a mosolygó ajka

that's smiling and his eyes that are wistful.

a szomorkás szemétől.

He's not happy, and why isn't he happy?

Nem boldog, miért nem boldog?

The second thing that really attracted me

A másik dolog amely igazán vonzott,

were his bright red cheeks.

az a ragyogó piros arca.

He is blushing. He's blushing for his portrait being made!

Elpirul. Elpirul mert készül az arcképe!

This must be a guy who blushes all the time.

Ez a fickó biztos mindig pirul.

What is he thinking about that's making him blush?

Milyen gondolat miatt pirul el?

The third thing that made me stop in my tracks

A harmadik dolog, amely miatt megálltam,

is his absolutely gorgeous doublet.

az az abszolút pompás kabátja.

Silk, gray, those beautiful buttons.

Selyem, szürke, gyönyörű gombok.

And you know what it makes me think of,

Tudják, arra késztet, hogy azt gondoljam,

is it's sort of snug and puffy; it's like a duvet spread over a bed.

hogy ez valami meghit és puffadt; mint egy ágyra terített paplan.

I kept thinking of beds and red cheeks,

Ágyakra és piros arcokra gondolok,

and of course I kept thinking of sex when I looked at him,

és persze a szexre, amikor ránéztem,

and I thought, is that what he's thinking about?

és gondoltam, erre gondolhat ő is?

And I thought, if I'm going to make a story,

És gondolkodtam, hogyha sztorit készítek róla,

what's the last thing I'm going to put in there?

hogyan fogom befejezni?

Well, what would a Tudor gentleman be preoccupied with?

Hát, egy Tudor nemes mivel lehetne elfoglalva?

And I thought, well, Henry VIII, okay.

Úgy gondoltam, hogy hát VIII. Henrik, rendben.

He'd be preoccupied with his inheritance, with his heir.

Az örököseivel lenne elfoglalva, a saját örökösével.

Who is going to inherit his name and his fortune?

Ki fogja örökölni a nevét és vagyonát?

You put all those together, and you've got your story

Ezt mind összetesszük és megvan a mese,

to fill in that gap that makes you keep coming back.

amely betölti a hézagokat, amelyek miatt állandóan visszatérsz.

Now, here's the story.

Nos, most itt a történet.

It's short.

Rövid.

"Rosy"

"Rózsi"

I am still wearing the white brocade doublet Caroline gave me.

Még mindig azt a fehér brokát kabátot viselem, melyet Caroline adott nekem.

It has a plain high collar, detachable sleeves

Egyszerű, magas gallérja van, az ujjak lecsatolhatók,

and intricate buttons of twisted silk thread,

a gombok bonyolultak, selyem, sodrott fonalból,

set close together so that the fit is snug.

nagyon közel egymáshoz, így hát a gombolás szoros.

The doublet makes me think of a coverlet on the vast bed.

A kabát egy ágytakaróra emlékeztet egy hatalmas ágyon.

Perhaps that was the intention.

Talán ez volt a szándék.

I first wore it at an elaborate dinner her parents held in our honor.

Először akkor vettem fel, amikor a szülei ebédet tartottak tiszteletünkre.

I knew even before I stood up to speak

Tudtam, még mielőtt felálltam hogy szólaljak,

that my cheeks were inflamed.

hogy arcom begyulladt.

I have always flushed easily, from physical exertion,

Mindig könnyen pirultam, az erőfeszítéstől,

from wine, from high emotion.

a bortól, a kimagasló érzelmektől.

As a boy, I was teased by my sisters and by schoolboys,

Amikor még kisfiú voltam, nővéreim és iskolatársaim kötekedtek velem,

but not by George.

de George nem.

Only George could call me Rosy.

Csak George szólitott "Rózsi"-nak.

I would not allow anyone else.

Másnak nem is engedtem meg.

He managed to make the word tender.

Neki sikerült meglágyítani a világot.

When I made the announcement, George did not

Amikor bejelentettem hogy házasodom, George nem

turn rosy, but went pale as my doublet.

pirult el, hanem elsápadt, mint a kabátom.

He should not have been surprised.

Nem kellett volna meglepődnie.

It has been a common assumption

Feltételezhette, ahogy mindenki más,

that I would one day marry his cousin.

hogy egy nap az unokatestvérével házasodok meg.

But it is difficult to hear the words aloud.

De nehéz hangosan hallani e szavakat.

I know, I could barely utter them.

Tudom, alig bírtam kimondani őket.

Afterwards, I found George on the terrace overlooking the kitchen garden.

Később George-ot az kiskert feletti erkélyen találtam.

Despite drinking steadily all afternoon, he was still pale.

Annak ellenére, hogy egész délután folyamatosan ivott, még mindig sápadt volt.

We stood together and watched the maids cut lettuces.

Együtt álltunk ott és néztük a cselédlányokat ahogy vágták ki a salátát.

"What do you think of my doublet?" I asked.

"Mit gondolsz a kabátomról?" kérdeztem.

He glanced at me. "That collar looks to be strangling you."

Rám pillantott. "Mintha az a gallér fojtogatna."

"We will still see each other," I insisted.

"Még mindig láthatjuk egymást," mondtam kitartóan.

"We can still hunt and play cards and attend court.

"Még mindig vadászhatunk és kártyázhatunk, és megjelenhetünk a királyi udvarban.

Nothing need change."

Semmin sem kell változtatni."

George did not speak.

George nem szólt.

"I am 23 years old. It is time for me to marry

"23 éves vagyok. Ideje, hogy megházasodjam

and produce an heir. It is expected of me."

és örökösöm legyen. Elvárják tőlem."

George drained another glass of claret and turned to me.

George lehajtott még egy pohár vörösbort és felém fordult.

"Congratulations on your upcoming nuptials, James.

"James, gratulálok az eljövendő lakodalmad alkalmából.

I'm sure you'll be content together."

Biztos vagyok benne, hogy boldogok lesztek."

He never used my nickname again.

Soha többé nem használta a becenevem.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

(Köszönöm)

(Applause)

(Taps)