iO Tillett Wright: Fifty shades of gay

Translator: Timothy Covell Reviewer: Morton Bast

Fordító: Melissa Csikszentmihályi Lektor: Krisztina Ildikó Nógrádi

Human beings start putting each other into boxes

Az emberek beskatulyázzák egymást,

the second that they see each other --

abban a pillanatban, hogy meglátják egymást --

Is that person dangerous? Are they attractive?

Vajon veszélyes? Vonzó?

Are they a potential mate? Are they a potential networking opportunity?

Összeillenek? Jó parti?

We do this little interrogation when we meet people

Végrehajtjuk ezt a kis kihallgatást, amikor megismerünk valakit,

to make a mental resume for them.

hogy képzeletbeli életrajzot állíthassunk össze.

What's your name? Where are you from?

Mi a neved? Hol nőttél fel?

How old are you? What do you do?

Hány éves vagy? Mit dolgozol?

Then we get more personal with it.

Aztán személyesebb lesz a téma.

Have you ever had any diseases?

Volt valaha valamilyen betegséged?

Have you ever been divorced?

Elváltál?

Does your breath smell bad while you're answering my interrogation right now?

Kellemetlen a leheleted miközben megválaszolod a kérdéseimet?

What are you into? Who are you into?

Mi jön be? Ki jön be?

What gender do you like to sleep with?

Milyen neműekkel fekszel le?

I get it.

Én megértem.

We are neurologically hardwired

Idegileg arra vagyunk programozva,

to seek out people like ourselves.

hogy olyan embereket keressünk, mint mi magunk.

We start forming cliques as soon as we're old enough

Amint elég idősek vagyunk, klikkeket alakítunk ki,

to know what acceptance feels like.

hogy tudjuk, milyen érzés tartozni valahova.

We bond together based on anything that we can --

Összekapcsoljuk magunkat, arra alapozva, amire csak lehet --

music preference, race, gender, the block that we grew up on.

zenei ízlés, faj, nem, a háztömb, ahol felnőttünk.

We seek out environments that reinforce our personal choices.

Olyan környezeteket keresünk, amik megerősítik a személyes döntéseinket.

Sometimes, though, just the question "what do you do?"

Néha különben csupán a kérdés: "Mit dolgozol?"

can feel like somebody's opening a tiny little box

olyan érzés lehet, mintha valaki kinyitna egy apró dobozt,

and asking you to squeeze yourself inside of it.

és azt kérné, préseld bele magad.

Because the categories, I've found, are too limiting.

Mert a kategóriák, mint rájöttem, túlságosan korlátozóak.

The boxes are too narrow.

A dobozok túlságosan szűkek.

And this can get really dangerous.

És ez tényleg veszélyessé válhat.

So here's a disclaimer about me, though,

Azért mielőtt nagyon belemennénk ebbe,

before we get too deep into this.

íme egy nyilatkozat rólam.

I grew up in a very sheltered environment.

Én egy nagyon védett környezetben nőttem fel.

I was raised in downtown Manhattan in the early 1980s,

Manhattan belvárosában nőttem fel a 80-as évek elején,

two blocks from the epicenter of punk music.

két háztömbnyire a punk zene epicentrumától.

I was shielded from the pains of bigotry

Védelmet kaptam a bogottság fájdalmaitól,

and the social restrictions of a religiously-based upbringing.

és a vallásos neveltetés társadalmi megkötéseitől.

Where I come from, if you weren't a drag queen or a radical thinker

Ahonnan én jövök, ha nem voltál transzvesztita vagy radikálisan gondolkodó,

or a performance artist of some kind,

vagy valamiféle előadóművész,

you were the weirdo.

te voltál a különc fazon.

(Laughter)

(Nevetés)

It was an unorthodox upbringing,

Liberális neveltetés volt,

but as a kid on the streets of New York,

de kölyökként New York utcáin,

you learn how to trust your own instincts,

meg kell tanulnod, hogyan bízhatsz az ösztöneidben,

you learn how to go with your own ideas.

hogyan kövesd a saját ötleteidet.

So when I was six, I decided that I wanted to be a boy.

Így amikor hat éves lettem, eldöntöttem, hogy fiú akarok lenni.

I went to school one day and the kids wouldn't let me play basketball with them.

Egy nap bementem az iskolába, és a srácok nem hagyták, hogy kosarazzak velük.

They said they wouldn't let girls play.

Azt mondták, lányok nem játszhatnak.

So I went home, and I shaved my head,

Szóval hazamentem, leborotváltam a fejemet,

and I came back the next day and I said, "I'm a boy."

és visszamentem a következő nap, mondván: "Fiú vagyok."

I mean, who knows, right?

Úgy értem, ki tudja, ugye?

When you're six, maybe you can do that.

Amikor hat éves vagy, talán megteheted.

I didn't want anyone to know that I was a girl, and they didn't.

Nem akartam, hogy más is tudja, hogy lány vagyok, nem is tudták.

I kept up the charade for eight years.

Nyolc évig fenntartottam a színjátékot.

So this is me when I was 11.

Tehát ez vagyok én, tizenegy évesen.

I was playing a kid named Walter

Egy Walter nevű srácot alakítottam

in a movie called "Julian Po."

a Julian Po című filmben.

I was a little street tough that followed Christian Slater around and badgered him.

Én voltam a kis kemény utcagyerek, aki mindenhova követte Christian Slatert, és egyfolytában szekálta.

See, I was also a child actor,

Mint látjátok, gyerekszínész is voltam,

which doubled up the layers of the performance of my identity,

ami megkettőzte az identitásommal kapcsolatos színjáték rétegeit,

because no one knew that I was actually a girl really playing a boy.

mert senki nem tudta, hogy igazából lány vagyok, aki fiút játszik.

In fact, no one in my life knew that I was a girl --

Ami azt illeti, senki nem tudta az életemben, hogy lány vagyok --

not my teachers at school, not my friends,

sem az iskolai tanáraim, sem a barátaim,

not the directors that I worked with.

sem a rendezők, akikkel együtt dolgoztam.

Kids would often come up to me in class

A srácok gyakran odajöttek hozzám az osztályban,

and grab me by the throat to check for an Adam's apple

és megragadtak a torkomnál fogva, hogy megtalálják az ádámcsutkámat,

or grab my crotch to check what I was working with.

vagy megragadták a sliccemet, hogy megtudják, mi van ott.

When I would go to the bathroom, I would turn my shoes around in the stalls

Amikor elmentem vécére, megfordítottam a cipőimet a fülkében,

so that it looked like I was peeing standing up.

hogy úgy nézzen ki, mintha állva pisilnék.

At sleepovers I would have panic attacks

Amikor másnál aludtam, pánikrohamot kaptam,

trying to break it to girls that they didn't want to kiss me

annyira próbáltam elmagyarázni a lányoknak, hogy ne akarjanak megcsókolni engem,

without outing myself.

úgy, hogy közben nem árulom el a titkomat.

It's worth mentioning though

Azért azt érdemes megemlíteni,

that I didn't hate my body or my genitalia.

hogy nem utáltam sem a testemet, sem a nemi szervemet.

I didn't feel like I was in the wrong body.

Nem éreztem úgy, hogy rossz testbe születtem.

I felt like I was performing this elaborate act.

Olyan volt, mintha egy aprólékos színjátékot játszanék.

I wouldn't have qualified as transgender.

Nem lehettem volna transznemű.

If my family, though, had been the kind of people to believe in therapy,

De azért ha a családom olyanfajta emberek lettek volna, akik a terápiában hisznek,

they probably would have diagnosed me

valószínűleg diagnosztizáltak volna

as something like gender dysmorphic

valami olyasmivel, mint nemi formálatlanság,

and put me on hormones to stave off puberty.

és hormonokat szedettek volna velem, hogy megelőzzék a pubertást.

But in my particular case,

I just woke up one day when I was 14,

De ami az én esetemben történt, csupán annyi volt,

hogy felébredtem egy nap tizennégy évesen,

and I decided that I wanted to be a girl again.

és eldöntöttem, hogy megint lány akarok lenni.

Puberty had hit, and I had no idea what being a girl meant,

Beütött a pubertás, nekem pedig ötletem sem volt, mit jelent lánynak lenni,

and I was ready to figure out who I actually was.

és készen álltam kideríteni, ki is vagyok valójában.

When a kid behaves like I did,

Amikor egy gyerek úgy viselkedik, ahogyan én tettem,

they don't exactly have to come out, right?

nem igazán kell színt vallanom a szexualitásomról, ugye?

No one is exactly shocked.

Nem nagyon lepődött meg senki.

(Laughter)

(Nevetés)

But I wasn't asked to define myself by my parents.

De a szüleim sem kértek meg rá, hogy definiáljam magam.

When I was 15, and I called my father

Amikor tizenöt éves voltam, és felhívtam apámat,

to tell him that I had fallen in love,

hogy megmondjam neki, beleszerettem valakibe,

it was the last thing on either of our minds

az lett volna az utolsó dolog mindkettőnk fejében,

to discuss what the consequences were

hogy megtárgyaljuk, milyen következményekkel jár az,

of the fact that my first love was a girl.

hogy az első szerelmem egy lány volt.

Three years later, when I fell in love with a man,

Három évvel később, amikor beleszerettem egy férfibe,

neither of my parents batted an eyelash either.

egyik szülőm sem pislogott nagyokat.

See, it's one of the great blessings of my very unorthodox childhood

Látjátok, ez egyik nagy előnye a nagyon liberális gyerekkoromnak,

that I wasn't ever asked to define myself

így sosem kértek meg rá, hogy definiáljam magam

as any one thing at any point.

valamilyen dologként, az életem bármely pontján.

I was just allowed to be me, growing and changing in every moment.

Megengedték nekem, hogy önmagam legyek, növekedve és változva minden pillanatban.

So four, almost five years ago,

Szóval négy, majdnem öt éve,

Proposition 8, the great marriage equality debate,

a 8-as Indítvány, a nagy házassági egyenlőség vita,

was raising a lot of dust around this country.

nagyon nagy port kavart ebben az országban.

And at the time, getting married wasn't really something

És abban az időben, nem töltöttem sok időt

I spent a lot of time thinking about.

a házasságon gondolkozva.

But I was struck by the fact that America,

De sokkolt a tény, hogy Amerika,

a country with such a tarnished civil rights record,

egy ilyen patinás polgárjogi lajstrommal rendelkező ország,

could be repeating its mistakes so blatantly.

ilyen otrombán megismételheti a hibáit.

And I remember watching the discussion on television

És emlékszem, ahogy néztem a vitát a tévében,

and thinking how interesting it was

és arra gondoltam, milyen érdekes,

that the separation of church and state

hogy az egyház és az állam elválása

was essentially drawing geographical boundaries throughout this country,

alapvetően földrajzi határokat húz szerte az országban,

between places where people believed in it

olyan helyek között, ahol az emberek hittek benne,

and places where people didn't.

és olyan helyek között, ahol nem.

And then, that this discussion was drawing geographical boundaries around me.

És aztán arra gondoltam, hogy ez a vita földrajzi határokat húzott körém.

If this was a war with two disparate sides,

Ha ez egy háború volt, két különálló oldallal,

I, by default, fell on team gay,

én csípőből a meleg csapatba estem,

because I certainly wasn't 100 percent straight.

mert nem voltam 100%-ig heteró.

At the time I was just beginning to emerge

Abban az időben épp kezdtem kikecmeregni

from this eight-year personal identity crisis zigzag

ebből a nyolc évig tartó identitászavarból,

that saw me go from being a boy

ami egészen pontosan úgy nézett ki, hogy fiúból

to being this awkward girl that looked like a boy in girl's clothes

átmentem ebbe a kínos lányba, aki úgy nézett ki mint egy fiú, női ruhában,

to the opposite extreme of this super skimpy,

egészen a tökéletes ellentétig: a szuper szűk ruhás,

over-compensating, boy-chasing girly-girl

túlkompenzáló, fiúkat kergető lányos lányba,

to finally just a hesitant exploration of what I actually was,

majd a bizonytalan felfedezéséig annak,

a tomboyish girl

ami valójában voltam: egy fiús lány,

who liked both boys and girls depending on the person.

akinek a lányok és a fiúk is tetszettek, személytől függően.

I had spent a year photographing this new generation of girls, much like myself,

Egy évet töltöttem a lányok ezen új generációjának fotózásával,

who fell kind of between-the-lines --

akik olyanok voltak, mint én: határvonalak közé estek --

girls who skateboarded but did it in lacy underwear,

lányok, akik gördeszkáztak, de csipkés alsóneműben,

girls who had boys' haircuts but wore girly nail polish,

lányok, akiknek fiúsra volt vágva a hajuk, de lányos körömlakkot viseltek,

girls who had eyeshadow to match their scraped knees,

lányok, akiknek a szemhéjfestéke passzolt a lehorzsolt térdükhöz,

girls who liked girls and boys who all liked boys and girls

lányok, akik lányokat és fiúkat szerettek, akik mind fiúkat és lányokat szerettek,

who all hated being boxed in to anything.

akik mind utálták, ha be akarták őket skatulyázni.

I loved these people, and I admired their freedom,

Imádtam őket, csodáltam a szabadságukat,

but I watched as the world outside of our utopian bubble

de azt is láttam, ahogy a világ, a mi utópisztikus buborékunkon kívül

exploded into these raging debates

belerobbant ezekbe a dühöngő vitákba,

where pundits started likening our love to bestiality on national television.

ahol a műsorvezetők kezdték bestialitáshoz hasonlítani a szerelmünket a tévében.

And this powerful awareness rolled in over me

És ez az erőteljes felismerés végigsöpört rajtam,

that I was a minority, and in my own home country,

hogy kisebbség vagyok, és az otthonomban, a hazámban,

based on one facet of my character.

a személyiségem egy és ezen oldalából állok.

I was legally and indisputably a second-class citizen.

Törvényesen és vitathatatlanul másodosztályú állampolgár vagyok.

I was not an activist.

Nem voltam aktivista.

I wave no flags in my own life.

Életemben nem lengettem zászlókat.

But I was plagued by this question:

De megfertőzött a kérdés:

How could anyone vote to strip the rights

Hogyan tud bárki is arra szavazni, hogy megfossza jogaitól

of the vast variety of people that I knew

azokat a hihetetlenül változatos embereket, akiket ismertem,

based on one element of their character?

a személyiségük csupán egyetlen elemére építve?

How could they say that we as a group

Hogyan tudják azt mondani, hogy mi, egy csoportként

were not deserving of equal rights as somebody else?

nem érdemlünk egyenlő jogokat, úgy mint mások?

Were we even a group? What group?

Csoport vagyunk mi egyáltalán? Milyen csoport?

And had these people ever even consciously met a victim of their discrimination?

Vajon találkoztak ezek az emberek valaha tudatosan a diszkriminációjuk áldozatával?

Did they know who they were voting against and what the impact was?

Tudták, hogy ki ellen szavaznak, és mi ennek a hatása?

And then it occurred to me,

Aztán felötlött bennem,

perhaps if they could look into the eyes

talán ha belenézhetnének a szemükbe

of the people that they were casting into second-class citizenship

azoknak az embereknek, akiket másodosztályú állampolgárságba taszítanak,

it might make it harder for them to do.

talán nehezebbé válna számukra.

It might give them pause.

Talán megállítja őket egy pillanatra.

Obviously I couldn't get 20 million people to the same dinner party,

Nyilván, nem tudtam 20 millió embert meghívni egy vacsorára,

so I figured out a way where I could introduce them to each other photographically

így kitaláltam, hogyan mutassam be őket egymásnak fényképezőn keresztül,

without any artifice, without any lighting,

bármilyen ügyeskedés, világítás,

or without any manipulation of any kind on my part.

bármiféle manipuláció nélkül.

Because in a photograph you can examine a lion's whiskers

Mert egy fényképen meg tudod vizsgálni az oroszlán karmait

without the fear of him ripping your face off.

félelem nélkül, hogy letépi az arcodat.

For me, photography is not just about exposing film,

Nekem a fényképezés nem csak a film exponálásáról szól,

it's about exposing the viewer

hanem a néző exponálásáról,

to something new, a place they haven't gone before,

valami újnak, egy helynek, ahol még nem jártak,

but most importantly, to people that they might be afraid of.

de legfőképpen, valaminek, amitől az emberek talán félnek.

Life magazine introduced generations of people

A Life magazin emberek egész generációinak mutatott be képeken keresztül

to distant, far-off cultures they never knew existed through pictures.

olyen messzi, távoli kultúrákat, amiről nem is gondolták volna, hogy léteznek.

So I decided to make a series of very simple portraits,

Szóval úgy döntöttem, csinálok egy nagyon egyszerű portrésorozatot,

mugshots if you will.

szinte rendőrségi fotókat, ha úgy tetszik.

And I basically decided to photograph anyone in this country

És alapvetően eldöntöttem, hogy bárkit lefotózok ebben az országban,

that was not 100 percent straight,

aki nem 100%-ig heteró,

which, if you don't know, is a limitless number of people.

ami, ha nem tudnátok, végtelen számú embert jelent.

(Laughter)

(Nevetés)

So this was a very large undertaking,

Szóval ez egy nagyon nagy vállalkozás volt,

and to do it we needed some help.

és ahhoz, hogy sikerüljön, segítségre volt szükségünk.

So I ran out in the freezing cold,

Így kirohantam a jeges hidegbe,

and I photographed every single person that I knew that I could get to

és lefotóztam minden egyes embert, akit ismertem, és el tudtam érni

in February of about two years ago.

úgy két évvel ezelőtt, februárban.

And I took those photographs, and I went to the HRC and I asked them for some help.

És fogtam ezeket a fotókat, elmentem a HRC-hez, és segítséget kértem tőlük.

And they funded two weeks of shooting in New York.

Ők pedig tőkét biztosítottak két heti fotózásra New York-ban.

And then we made this.

Aztán pedig elkészítettük ezt.

(Music)

(Zene)

Video: I'm iO Tillett Wright, and I'm an artist born and raised in New York City.

Videó: iO Tillet Wright vagyok, művész, New York-ban születtem és nőttem fel.

(Music)

(Zene)

Self Evident Truths is a photographic record of LGBTQ America today.

A Magától Értődő Igazságok az LMBT amerikai közösségének mai fotografikus feljegyzése.

My aim is to take a simple portrait

A célom az, hogy elkészítsek egy egyszerű portrét,

of anyone who's anything other than 100 percent straight

bárkiről, aki nem 100%-ig heteró,

or feels like they fall in the LGBTQ spectrum in any way.

vagy úgy érzi, hogy az LMBT spektrumba esik valamiért.

My goal is to show the humanity that exists in every one of us

Az a célom, hogy egy arc egyszerűségén keresztül megmutassam az emberiességet,

through the simplicity of a face.

amely mindannyiunkban ott van.

(Music)

(Zene)

"We hold these truths to be self-evident that all men are created equal."

"Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett."

It's written in the Declaration of Independence.

Bele van írva a Függetlenségi Nyilatkozatba.

We are failing as a nation

Mint nemzet, elbukunk a erkölcseink fenntartásában,

to uphold the morals upon which we were founded.

amelyekre alapításunk építtetett.

There is no equality in the United States.

Nincs egyenlőség az Egyesült Államokban.

["What does equality mean to you?"]

["Mit jelent neked az egyenlőség?]

["Marriage"] ["Freedom"] ["Civil rights"]

["Házasság"] ["Szabadság"] ["Polgárjogok"]

["Treat every person as you'd treat yourself"]

["Minden személlyel úgy bánni, ahogyan magaddal bánnál"]

It's when you don't have to think about it, simple as that.

Arról van szó, amikor nem is kell gondolkoznod rajta, ilyen egyszerű.

The fight for equal rights is not just about gay marriage.

Az egyenlő jogokért folyó harc nem csak a melegházasságról szól.

Today in 29 states, more than half of this country,

Ma 29 államban, több mint az ország felében

you can legally be fired just for your sexuality.

törvényesen kirúghatnak a szexualitásod miatt.

["Who is responsible for equality?"]

["Ki a felelős az egyenlőségért?"]

I've heard hundreds of people give the same answer:

Emberek százaitól hallottam ugyanazt a választ:

"We are all responsible for equality."

"Mi mind felelősek vagyunk az egyenlőségért."

So far we've shot 300 faces in New York City.

Eddig 300 arcot fotóztam le New Yorkban.

And we wouldn't have been able to do any of it

Ebből egyet sem tudtunk volna,

without the generous support of the Human Rights Campaign.

az Emberi Jogok Mozgalom nagylelkű támogatása nélkül.

I want to take the project across the country.

Szeretném végigvinni a tervet az országon.

I want to visit 25 American cities, and I want to shoot 4,000 or 5,000 people.

25 amerikai várost szeretnék meglátogatni, 4-5000 embert szeretnék lefotózni.

This is my contribution to the civil rights fight of my generation.

Ez az én hozzájárulásom a generációm polgárjogi küzdelméhez.

I challenge you to look into the faces of these people

Ez a kihívásom számotokra: nézzetek bele ezeknek az embereknek az arcába,

and tell them that they deserve less than any other human being.

és mondjátok meg nekik, hogy kevesebbet érdemelnek, mint bármelyik más emberi lény.

(Music)

(Zene)

["Self evident truths"]

["Magától értetődő igazságok"]

["4,000 faces across America"]

["4000 arc Amerikán keresztül"]

(Music)

(Zene)

(Applause)

(Taps)

iO Tillett Wright: Absolutely nothing could have prepared us for what happened after that.

iO Tillett Wright: Semmi sem készíthetett volna fel arra minket, ami ezután következett.

Almost 85,000 people watched that video,

Majdnem 85 000 ember látta a videót,

and then they started emailing us from all over the country,

aztán emaileket kezdtek küldeni nekünk szerte az országból,

asking us to come to their towns and help them to show their faces.

és azt kérték, menjünk el a városukba, segítsünk megmutatni az arcukat.

And a lot more people wanted to show their faces than I had anticipated.

Sokkal több ember akarta megmutatni az arcát, mint vártam.

So I changed my immediate goal to 10,000 faces.

Szóval azonnal megváltoztattam a célomat 10 000 arcra.

That video was made in the spring of 2011,

Ez a videó 2011 tavaszán készült,

and as of today I have traveled to almost 20 cities

és a mai napig majdnem 20 városba utaztam el,

and photographed almost 2,000 people.

és majdnem 2000 embert fotóztam le.

I know that this is a talk,

Tudom, hogy ez egy beszéd,

but I'd like to have a minute of just quiet

de szeretném, ha egy pillanatra csendben maradnánk,

and have you just look at these faces

és csak ránéznétek ezekre az arcokra,

because there is nothing that I can say that will add to them.

mert semmit nem mondhatok, ami adna valamit hozzá.

Because if a picture is worth a thousand words,

Mivel egy kép felér ezer szóval,

then a picture of a face needs a whole new vocabulary.

egy arckép egy új szótárat igényel.

So after traveling and talking to people

Szóval, miután utaztam, és beszéltem emberekkel,

in places like Oklahoma or small-town Texas,

olyan helyeken mint Oklahoma, vagy Texas kisvárosa,

we found evidence that the initial premise was dead on.

bizonyítékot találtunk, hogy a kezdeti elv betalált.

Visibility really is key.

A láthatóság igenis kulcskérdés.

Familiarity really is the gateway drug to empathy.

Az ismeretség igenis empátiát vált ki.

Once an issue pops up in your own backyard or amongst your own family,

Amint egy probléma merül fel a saját hátsó kertedben, vagy a saját családodban,

you're far more likely to explore sympathy for it

sokkal valószínűbb, hogy empátiát keresel magadban,

or explore a new perspective on it.

vagy egy új látásmódot kutatsz fel.

Of course, in my travels I met people

Természetesen, az utazásaim során találkoztam emberekkel,

who legally divorced their children for being other than straight,

akik törvényesen elváltak gyerekeiktől, mert nem voltak heterók,

but I also met people who were Southern Baptists

de találkoztam emberekkel, akik Déli Baptisták voltak,

who switched churches because their child was a lesbian.

és vallást váltottak, mert a gyerekük leszbikus volt.

Sparking empathy had become the backbone of Self Evident Truths.

Az empátia keltése a Magától Értetődő Igazságok gerince lett.

But here's what I was starting to learn that was really interesting:

De itt van ez a dolog, amit tanultam, nagyon érdekes:

Self Evident Truths doesn't erase the differences between us.

a Magától Értetődő Igazságok nem törli el a különbségeket köztünk.

In fact, on the contrary, it highlights them.

Ami azt illeti, épp ellenkezőleg, kiemeli azokat.

It presents, not just the complexities

Bemutatja nem csupán a bonyolultságokat,

found in a procession of different human beings,

amik a különböző emberi lényekben lejátszódó folyamatokban találhatóak meg,

but the complexities found within each individual person.

hanem a bonyolultságokat, amelyek minden önálló emberben megtalálhatóak.

It wasn't that we had too many boxes, it was that we had too few.

Nem arról van szó, hogy túl sok dobozunk volt, hanem túl kevés.

At some point I realized that my mission to photograph "gays" was inherently flawed,

Rájöttem, hogy a küldetésem, hogy melegeket fotózzak, magából fakadóan hibás volt,

because there were a million different shades of gay.

mert a melegnek egy millió különböző árnyalata van.

Here I was trying to help,

Ott voltam én, segíteni próbáltam,

and I had perpetuated the very thing I had spent my life trying to avoid --

és megerősítettem azt az egy dolgot, amit egész életemben próbáltam elkerülni --

yet another box.

még egy dobozt.

At some point I added a question to the release form

Egy ponton hozzáadtam még egy kérdést az hozzájárulási ívhez,

that asked people to quantify themselves

amely arra kérte az embereket, hogy helyezzék el magukat

on a scale of one to 100 percent gay.

1-100%-ig terjedő meleg skálán.

And I watched so many existential crises unfold in front of me.

És annyi egzisztencia-válságot néztem végig.

(Laughter)

(Nevetés)

People didn't know what to do

Az emberek nem tudták, mit csináljanak,

because they had never been presented with the option before.

mert még soha nem ajánlottak fel nekik választási lehetőséget.

Can you quantify your openness?

Tudod számszerűsíteni a nyitottságodat?

Once they got over the shock, though,

Amint túljutottak a sokkon,

by and large people opted for somewhere between 70 to 95 percent

az emberek nagy része valahova a 70 és a 90% közé lőtte be magát,

or the 3 to 20 percent marks.

vagy a 3 és 20% közé.

Of course, there were lots of people who opted for a 100 percent one or the other,

Persze, voltak olyanok is, akik 100%-ig egyiknek vagy másiknak vallották magukat,

but I found that a much larger proportion of people

de sokkal nagyobb volt azoknak az aránya,

identified as something that was much more nuanced.

akik valami sokkal árnyaltabbnak vallották magukat.

I found that most people fall on a spectrum of what I have come to refer to as "Grey."

Rájöttem, hogy a legtöbb ember egy olyan spektrumba esik, amit én csak úgy hívok: "Szürke".

Let me be clear though -- and this is very important --

Hadd legyek világos -- és ez nagyon fontos --

in no way am I saying that preference doesn't exist.

egyáltalán nem állítom, hogy nem létezik preferencia.

And I am not even going to address the issue of choice versus biological imperative,

És biztosan nem fogok belemenni a választás vagy a biológiai kötelezettség problémájába,

because if any of you happen to be of the belief

mert ha valamelyikőtök is azt hiszi, hogy a szexualitás

that sexual orientation is a choice,

döntés kérdése,

I invite you to go out and try to be grey.

legyetek a vendégeim, próbáljatok meg szürkék lenni.

I'll take your picture just for trying.

Lefotózlak titeket, csak mert megpróbáltátok.

(Laughter)

(Nevetés)

What I am saying though is that human beings are not one-dimensional.

Amit mondani szeretnék, az az, hogy az emberi lények nem egy dimenziósak.

The most important thing to take from the percentage system is this:

A legfontosabb következtetés, amit levonhatunk a százalékos rendszerből, az ez:

If you have gay people over here

Ha itt vannak a meleg emberek,

and you have straight people over here,

itt pedig a heterók,

and while we recognize that most people identify

amíg mi felismerjük, hogy a legtöbb ember

as somewhere closer to one binary or another,

közelebb helyezi magát az egyik opcióhoz, vagy a másikhoz,

there is this vast spectrum of people that exist in between.

van az embereknek egy hatalmas spektruma, ami a kettő között létezik.

And the reality that this presents is a complicated one.

És a valóság, ami ebből következik, tényleg bonyolult.

Because, for example, if you pass a law

Mert, például, ha elfogadsz egy törvényt,

that allows a boss to fire an employee for homosexual behavior,

ami megengedi a főnöknek, hogy elbocsássa az alkalmazottját homoszexuális viselkedésért,

where exactly do you draw the line?

hol tudod pontosan meghúzni a vonalat?

Is it over here, by the people who have had one or two heterosexual experiences so far?

Itt van, az embereknél, akiknek egy-két heteroszexuális tapasztalata van eddig?

Or is it over here

Vagy itt van,

by the people who have only had one or two homosexual experiences thus far?

az embereknél, akiknek egy-két homoszexuális tapasztalata van eddig?

Where exactly does one become a second-class citizen?

Hol válik valaki pontosan másodosztályú állampolgárrá?

Another interesting thing that I learned from my project and my travels

A másik érdekes dolog, amire rájöttem a tervem, az utazásaim közben,

is just what a poor binding agent sexual orientation is.

az az, hogy milyen szegényes megkötés a szexuális irányultság.

After traveling so much and meeting so many people,

Miután ennyit utaztam, és ilyen sok emberrel találkoztam,

let me tell you, there are just as many jerks and sweethearts

hadd mondjam el nektek, pont annyi bunkó és édespofa,

and Democrats and Republicans and jocks and queens

demokrata és republikánus, atléta és királynő,

and every other polarization you can possibly think of

és bármilyen más polarizáció van az LMBT közösségben,

within the LGBT community

amennyit csak el tudsz képzelni;

as there are within the human race.

pont annyi, amennyi az emberi fajon belül megtalálható.

Aside from the fact that we play with one legal hand tied behind our backs,

Félretéve, hogy mi egy jogi kezet hátrakötve játszunk,

and once you get past the shared narrative of prejudice and struggle,

és amint túljutsz az előítélet és szenvedés közös narratíváján,

just being other than straight

csupán az, hogy nem vagyunk heterók,

doesn't necessarily mean that we have anything in common.

nem azt jelenti, hogy van bennünk bármi közös.

So in the endless proliferation of faces that Self Evident Truths is always becoming,

Szóval, az arcok soha nem végződő burjánzása, amivé a Magától Értetődő igazságok válik,

as it hopefully appears across more and more platforms,

amint remélhetőleg több és több felületen megjelenik,

bus shelters, billboards, Facebook pages, screen savers,

buszmegállók, hirdetőtáblák, Facebook oldalak, képernyőkímélők,

perhaps in watching this procession of humanity,

talán az emberiesség felvonulását nézve,

something interesting and useful will begin to happen.

valami érdekes és hasznos kezdhet megtörténni.

Hopefully these categories, these binaries,

Remélhetőleg ezek a kategóriák, ezek az oldalak,

these over-simplified boxes

ezek a túlságosan leegyszerűsített dobozok,

will begin to become useless and they'll begin to fall away.

haszontalanná válnak, és lassan eltűnnek.

Because really, they describe nothing that we see

Mert tényleg, semmit nem írnak le abból, amit mi látunk,

and no one that we know and nothing that we are.

semmit abból, amit tudunk, vagy akik vagyunk.

What we see are human beings in all their multiplicity.

Mert amit mi látunk, azok emberi lények, sokszerűségükben.

And seeing them makes it harder to deny their humanity.

És az, hogy látjuk őket, megnehezíti az emberiességük letagadását.

At the very least I hope it makes it harder to deny their human rights.

Legalábbis remélem, hogy megnehezíti az emberi jogaik letagadását.

So is it me particularly

Én vagyok az,

that you would choose to deny the right to housing,

akitől megfosztanád a lakhatás jogát,

the right to adopt children, the right to marriage,

az örökbefogadás jogát, a házasság jogát,

the freedom to shop here, live here, buy here?

a szabadságot, hogy itt vásároljak, itt éljek, itt vegyek?

Am I the one that you choose to disown

Én vagyok az, akit úgy döntöttél, kitagadsz,

as your child or your brother or your sister or your mother or your father,

a gyermekedként, fivéredként, nővéredként, anyádként, apádként,

your neighbor, your cousin, your uncle, the president,

szomszédodként, unokatestvéredként, a nagybátyádként, az elnökként,

your police woman or the fireman?

rendőrként vagy tűzoltóként?

It's too late.

Túl késő.

Because I already am all of those things.

Mert ez a sok dolog már mind vagyok.

We already are all of those things, and we always have been.

Mi már mind ezek a dolgok vagyunk, és mindig is azok voltunk.

So please don't greet us as strangers,

Szóval kérlek, ne úgy fogadj minket, mint idegeneket,

greet us as your fellow human beings, period.

fogadj minket, mint egyenrangú emberi lényeket, és pont.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)