Dare to disagree | Margaret Heffernan

Translator: Thu-Huong Ha Reviewer: Morton Bast

Fordító: Orsolya Szemere Lektor: Laszlo Kereszturi

In Oxford in the 1950s,

Az 50-es években Oxfordban

there was a fantastic doctor, who was very unusual,

volt egy nagyon fantasztikus és ugyanakkor rendkívüli orvos,

named Alice Stewart.

akit Alice Stewartnak hívtak.

And Alice was unusual partly because, of course,

Alice részben amiatt volt nem szokványos természetesen,

she was a woman, which was pretty rare in the 1950s.

mert nő volt, ami az 50-es években igen ritka volt még.

And she was brilliant, she was one of the,

Brilliáns elme volt, az egyik legfiatalabb

at the time, the youngest Fellow to be elected to the Royal College of Physicians.

megválasztott tagja a Royal College of Physicians-nek.

She was unusual too because she continued to work after she got married,

Amiatt is volt rendkívüli, mert azután is folytatta munkáját, hogy megházasodott,

after she had kids,

miután gyerekeket szült,

and even after she got divorced and was a single parent,

és azután is, hogy elvált és egyedülálló szülőként nevelte gyermekeit,

she continued her medical work.

folytatta orvosi hivatását.

And she was unusual because she was really interested in a new science,

Amiatt is szokatlannak számított, hogy nagyon érdeklődött az új tudományág iránt,

the emerging field of epidemiology,

az éppen akkor formálódó járványtan iránt,

the study of patterns in disease.

a betegségek mintázatait vizsgáló kutatás iránt.

But like every scientist, she appreciated

De mint minden tudós, tudta, ahhoz,

that to make her mark, what she needed to do

hogy letehesse kézjegyét,

was find a hard problem and solve it.

találnia kellett egy fogas kérdést, és megoldania azt.

The hard problem that Alice chose

A fogas kérdés, amit Alice választott,

was the rising incidence of childhood cancers.

a gyermekkori rákesetek emelkedő száma volt.

Most disease is correlated with poverty,

A legtöbb betegséget a szegénységgel magyarázzák,

but in the case of childhood cancers,

ám a gyermekkori rákesetek esetében,

the children who were dying seemed mostly to come

az elhalálozó gyermekek nagyrészt jómódú

from affluent families.

családokból származtak.

So, what, she wanted to know,

Ő ezért tehát azt akarta kideríteni,

could explain this anomaly?

mi magyarázhatja ezt az anomáliát?

Now, Alice had trouble getting funding for her research.

Nos, Alice nehezen kapott támogatást a kutatásához.

In the end, she got just 1,000 pounds

Végül aztán, sikerült mindössze 1000 fontot szereznie,

from the Lady Tata Memorial prize.

a Lady Tata Memorial díjalapból.

And that meant she knew she only had one shot

Ez pedig azt jelentette, hogy tudta,

at collecting her data.

mindössze egyetlen esélye van arra, hogy az adatokat megszerezze.

Now, she had no idea what to look for.

Nos, fogalma sem volt arról, mit is keressen.

This really was a needle in a haystack sort of search,

Ez tényleg amolyan "tű a szénakazalban" típusú kutatás volt,

so she asked everything she could think of.

úgyhogy minden kérdést feltett, ami csak eszébe jutott.

Had the children eaten boiled sweets?

Fogyasztottak-e a gyerekek cukorkát?

Had they consumed colored drinks?

Fogyasztottak-e színezett italokat?

Did they eat fish and chips?

Ettek-e halat ésültkrumplit?

Did they have indoor or outdoor plumbing?

A házon belül vagy kívül van a WC?

What time of life had they started school?

Életük mely évében kezdték az iskolát?

And when her carbon copied questionnaire started to come back,

És amikor az indigóval készült kérdőívek elkezdtek visszaszállingózni hozzá,

one thing and one thing only jumped out

egyetlen dolog ugrott ki feltűnően,

with the statistical clarity of a kind that

olyan mértékű statisztikai pontossággal,

most scientists can only dream of.

amilyenről a legtöbb tudós csak álmodik!

By a rate of two to one,

2:1-hez arányban

the children who had died

az elhalálozó gyerekek édesanyjait

had had mothers who had been X-rayed when pregnant.

megröntgenezték miközben terhesek voltak.

Now that finding flew in the face of conventional wisdom.

Ez a felfedezés tehát szembement az elfogadott állásponttal.

Conventional wisdom held

Az elfogadott álláspont azt tartotta,

that everything was safe up to a point, a threshold.

hogy minden biztonságos egy bizonyos pontig, egy határon belül.

It flew in the face of conventional wisdom,

Szembement az elfogadott állásponttal,

which was huge enthusiasm for the cool new technology

ami hihetetlen lelkesedéssel vette körül a kor

of that age, which was the X-ray machine.

legklasszabb új technológiáját, a röntgengépet.

And it flew in the face of doctors' idea of themselves,

És ellentmondott az orvosok önmagukról alkotott képének is,

which was as people who helped patients,

ami abban állt, hogy a betegeket segítők

they didn't harm them.

nincsenek a betegek ártalmára.

Nevertheless, Alice Stewart rushed to publish

Alice Stewart azonban sietett, hogy nyilvánosságra hozza

her preliminary findings in The Lancet in 1956.

az előzetes felfedezéseit a The Lancet Magazin-ban 1956-ban.

People got very excited, there was talk of the Nobel Prize,

Nagy izgatottságot váltott ki, még a Nobel díjat is emlegették,

and Alice really was in a big hurry

és Alicenek tényleg nagyon sietős volt,

to try to study all the cases of childhood cancer she could find

hogy az összes gyerekkori rákos esetet alaposan áttanulmányozza,

before they disappeared.

még mielőtt azok eltűnnének.

In fact, she need not have hurried.

Valójában nem kellett volna sietnie.

It was fully 25 years before the British and medical --

Ti. teljes 25 évbe tellett, mire az angolok,

British and American medical establishments

és az angol és amerikai orvosi körök

abandoned the practice of X-raying pregnant women.

felhagytak a terhes nők megröntgenezésével!

The data was out there, it was open, it was freely available,

Ott voltak és nyilvánosak voltak az adatok,

but nobody wanted to know.

és senki sem akart róluk tudomást venni!

A child a week was dying,

Hetente egy gyermek elhalálozott,

but nothing changed.

mégsem történt semmi!

Openness alone can't drive change.

A nyilvánosság önmagában nem képes változást előidézni!

So for 25 years Alice Stewart had a very big fight on her hands.

Úgyhogy Alice Stewart még 25 éven át nagyon komoly harcot folytatott.

So, how did she know that she was right?

Honnan tudta vajon, hogy igaza van?

Well, she had a fantastic model for thinking.

Nos, volt neki egy fantasztikus gondolkodási módszere.

She worked with a statistician named George Kneale,

Együtt dolgozott egy statisztikussal, George Kneale-lel,

and George was pretty much everything that Alice wasn't.

és George meglehetősen ellentéte volt mindenben Alice-nek.

So, Alice was very outgoing and sociable,

Pl. Alice nagyon társaságkedvelő személyiség volt,

and George was a recluse.

George pedig egy remete.

Alice was very warm, very empathetic with her patients.

Alice meleg személyiség volt, és nagyon empatikus a pácienseivel.

George frankly preferred numbers to people.

George bevallottan a számokat részesítette előnyben az emberekkel szemben.

But he said this fantastic thing about their working relationship.

Mégis ezt a fantasztikus dolgot nyilatkozta a munkakapcsolatukról:

He said, "My job is to prove Dr. Stewart wrong."

"Az én munkám az, hogy bebizonyítsam, hogy Dr. Stewartnak nincs igaza."

He actively sought disconfirmation.

Kifejezetten azt kutatta, mibe lehet belekötni.

Different ways of looking at her models,

Más módokon próbálta közelíteni a modelljeit,

at her statistics, different ways of crunching the data

a statisztikáit, az adatfeldolgozását,

in order to disprove her.

csak hogy megcáfolhassa őt.

He saw his job as creating conflict around her theories.

Abban látta munkájának lényegét, hogy konfliktust keltsen az elméletei körül.

Because it was only by not being able to prove

Hiszen csak azáltal adhatta meg George

that she was wrong,

a bizodalmat Alice-nak a saját igazában,

that George could give Alice the confidence she needed

hogy nem tudta bebizonyítani,

to know that she was right.

azt, hogy nincs igaza.

It's a fantastic model of collaboration --

Ez egy fantasztikus együttműködési modell! --

thinking partners who aren't echo chambers.

olyan gondolkodó partnerek, akik nem csak visszhangozzák egymást!

I wonder how many of us have,

Kíváncsi vagyok, hányunknak van,

or dare to have, such collaborators.

ill. hányunknak van mersze ilyen társakkal együttdolgozni!

Alice and George were very good at conflict.

Alice és George kitűnően kezelték a konfliktust.

They saw it as thinking.

Gondolkodásnak tekintették.

So what does that kind of constructive conflict require?

Mire van hát szükség egy ilyen építő jellegű konfliktushoz?

Well, first of all, it requires that we find people

Először is, hogy találjunk olyasvalakit,

who are very different from ourselves.

aki merőben más, mint mi.

That means we have to resist the neurobiological drive,

Ez azt eredményezi, hogy ellenszegülünk a neurobiológiai késztetésnek,

which means that we really prefer people mostly like ourselves,

miszerint valójában azokat kedveljük, akik hasonlítanak ránk,

and it means we have to seek out people

ami annyit tesz, hogy olyanokat kell keresnünk,

with different backgrounds, different disciplines,

akiknek eltérő a háttere, az elvei,

different ways of thinking and different experience,

eltérően gondolkodnak, és mások a tapasztalataik,

and find ways to engage with them.

majd megtaláljuk a módját, hogy kapcsolatba kerüljünk velük.

That requires a lot of patience and a lot of energy.

Ehhez rengeteg türelemre és erőbefektetésre van szükség.

And the more I've thought about this,

És minél többet töröm ezen a fejem,

the more I think, really, that that's a kind of love.

annál inkább az a véleményem, de tényleg, hogy ez valójában egyfajta szeretet!

Because you simply won't commit that kind of energy

Hiszen egyszerűen nem fektetnéd bele azt a fajta energiát

and time if you don't really care.

és időt, ha nem számítana igazán!

And it also means that we have to be prepared to change our minds.

És ez azzal is együttjár, hogy készen kell állnunk arra, hogy megváltoztassuk a nézeteinket!

Alice's daughter told me

Alice lányától hallottam azt,

that every time Alice went head-to-head with a fellow scientist,

hogy minden egyes alkalommal, mikor Alice összetűzésbe került egy tudóstársával,

they made her think and think and think again.

azzal újra és újra csak gondolkodásra késztették.

"My mother," she said, "My mother didn't enjoy a fight,

"Anyám nem élvezte a vitákat,

but she was really good at them."

de nagyon jó volt benne!"

So it's one thing to do that in a one-to-one relationship.

Tehát, egy dolog ezt egy szemtől-szemben konfliktusban tenni.

But it strikes me that the biggest problems we face,

Ám szerintem a legnagyobb probléma, amivel itt szemben állunk,

many of the biggest disasters that we've experienced,

a legnagyobb tragédiák, amiket tapasztalunk,

mostly haven't come from individuals,

többnyire nem személyekkel kapcsolatban merülnek fel,

they've come from organizations,

hanem szervezetektől erednek,

some of them bigger than countries,

némelyikük nagyobb, mint egyes országok,

many of them capable of affecting hundreds,

sokuk képes többszáz ember, sőt, ezrek,

thousands, even millions of lives.

némelyik még milliók életét is befolyásolni!

So how do organizations think?

Szóval, hogyan is gondolkodnak ezek a szervezetek?

Well, for the most part, they don't.

Nos, többnyire nem is gondolkodnak.

And that isn't because they don't want to,

És mindez nem amiatt van, mert nem akarnak,

it's really because they can't.

hanem egyszerűen mert nem képesek rá!

And they can't because the people inside of them

Mégpedig azért, mert a bennük dolgozó emberek

are too afraid of conflict.

túlságosan tartanak a konfliktustól!

In surveys of European and American executives,

Európai és Amerikai dolgozók 85%-a

fully 85 percent of them acknowledged

elismerte a kutatások szerint,

that they had issues or concerns at work

hogy vannak olyan ügyeik és aggodalmaik a munkahelyükön,

that they were afraid to raise.

amelyeket félnek felvetni.

Afraid of the conflict that that would provoke,

Tartanak a konfliktustól, amit kiváltanának vele,

afraid to get embroiled in arguments

félnek, hogy belekeverednek vitákba,

that they did not know how to manage,

amiket nem tudják, hogyan kezeljék és

and felt that they were bound to lose.

amiben úgy érezték, biztosan alulmaradnak.

Eighty-five percent is a really big number.

A 85% tényleg nagy szám.

It means that organizations mostly can't do

Azt jelenti, hogy a szervezetek többnyire képtelenek arra,

what George and Alice so triumphantly did.

amit George és Alice oly győzedelmesen véghezvittek!

They can't think together.

Képtelenek együttgondolkodni!

And it means that people like many of us,

S ez azt is jelenti, hogy a hozzánk hasonló emberek,

who have run organizations,

akik szervezetek élén állnak,

and gone out of our way to try to find the very best people we can,

és mindent megtesznek, hogy megtalálják a legjobb embereket,

mostly fail to get the best out of them.

többnyire képtelenek kihozni belőlük a legjobbat!

So how do we develop the skills that we need?

Hogyan fejlesszük hát ki az ehhez szükséges képességeket?

Because it does take skill and practice, too.

Merthogy képességekre és gyakorlásra egyaránt szükség van ehhez.

If we aren't going to be afraid of conflict,

Ha azt akarjuk elérni, hogy ne féljünk a konfliktustól,

we have to see it as thinking,

akkor gondolkodási folyamatként kell tekintenünk,

and then we have to get really good at it.

majd nagyon kiválóvá kell válnunk benne!

So, recently, I worked with an executive named Joe,

Nemrégiben együttdolgoztam egy Joe nevű vezetővel,

and Joe worked for a medical device company.

aki egy orvosi műszergyártócégnek dolgozott.

And Joe was very worried about the device that he was working on.

És Joenak komoly aggodalmai voltak azzal a termékkel kapcsolatban, amin éppen dolgozott.

He thought that it was too complicated

Arra jutott, hogy túl bonyolult,

and he thought that its complexity

és hogy az az összetettség olyan hibahatárokat okoz,

created margins of error that could really hurt people.

amelynél már sérülhetnek is a páciensek.

He was afraid of doing damage to the patients he was trying to help.

Attól tartott, hogy ártalmára lesz azoknak, akiknek éppenhogy segíteni próbált.

But when he looked around his organization,

Ám amikor körbenézett a szervezetében,

nobody else seemed to be at all worried.

rajta kívül senki nem tűnt aggódónak.

So, he didn't really want to say anything.

Így aztán nem is nagyon mert felszólalni.

After all, maybe they knew something he didn't.

Végülis - gondolta -, tudhatnak valamit, amit ő nem.

Maybe he'd look stupid.

Az is lehet, hogy hülyének néznék.

But he kept worrying about it,

Ám továbbra is megmaradt az aggodalma,

and he worried about it so much that he got to the point

mégpedig olyan mértékben, hogy eljutott arra a pontra,

where he thought the only thing he could do

hogy azt gondolta: az egyetlen dolog, amit tehet,

was leave a job he loved.

hogy otthagyja imádott állását.

In the end, Joe and I found a way

Végül aztán Joe és én megtaláltuk a módját annak,

for him to raise his concerns.

hogy felvethesse az aggodalmait.

And what happened then is what almost always

És akkor az történt, ami szinte minden

happens in this situation.

hasonló esetben történik,

It turned out everybody had exactly the same

ti. kiderült, hogy mindenkiben felmerültek ugyanezek

questions and doubts.

a kérdések és aggodalmak!

So now Joe had allies. They could think together.

Így Joe szövetségesekre tette szert. Együtt törhették a fejüket.

And yes, there was a lot of conflict and debate

És valóban, lett egy csomó konfliktus és vita

and argument, but that allowed everyone around the table

és ellenérv, ám ez az asztal körül mindenki számára lehetővé tette,

to be creative, to solve the problem,

hogy kreatív legyen a probléma megoldása érdekében,

and to change the device.

hogy az eszközt megváltoztathassák.

Joe was what a lot of people might think of

Joe-t egy csomó ember

as a whistle-blower,

felforgatónak titulálta volna,

except that like almost all whistle-blowers,

kivéve, hogy a legtöbb felforgatóval ellentétben

he wasn't a crank at all,

Joe egyáltalán nem volt bolond,

he was passionately devoted to the organization

hanem szenvedélyes elkötelezettje volt a cégének,

and the higher purposes that that organization served.

valamint a cég által szolgált magasabb elveknek!

But he had been so afraid of conflict,

Ám ő maga annyira tartott a konfliktusoktól,

until finally he became more afraid of the silence.

mígnem végül eljutott oda, hogy annál még a csönd is ijesztőbbé lett.

And when he dared to speak,

És mikor végre mert beszélni,

he discovered much more inside himself

még többet fedezett fel magában,

and much more give in the system than he had ever imagined.

és még többet tudott beleadni a rendszerbe, mint amit valaha is gondolt!

And his colleagues don't think of him as a crank.

És a kollégái sem bolondként tekintenek rá.

They think of him as a leader.

Hanem vezetőnek tekintik.

So, how do we have these conversations more easily

Akkor tehát, hogyan részesüljünk ilyesfajta megbeszélésekben

and more often?

könnyedébben és gyakrabban?

Well, the University of Delft

Nos, a Delft-i Egyetem

requires that its PhD students

megköveteli a doktorandusz hallgatóitól,

have to submit five statements that they're prepared to defend.

hogy jelöljenek ki 5 állítást, amit készek megvédeni.

It doesn't really matter what the statements are about,

Nem igazán az számít, hogy a kijelentések miről szólnak,

what matters is that the candidates are willing and able

hanem inkább az, hogy a jelöltek készen állnak és képesek

to stand up to authority.

arra, hogy kiálljanak a tekintélyszemélyek elé.

I think it's a fantastic system,

Szerintem ez egy fantasztikus rendszer,

but I think leaving it to PhD candidates

ám azt gondolom, hogy ha mindezt csak a doktoranduszokra hagyjuk,

is far too few people, and way too late in life.

akkor vajmi kevés embert jelent, ráadásul igen idős korban az élet során!

I think we need to be teaching these skills

Szerintem tanítanunk kéne ezeket a készségeket

to kids and adults at every stage of their development,

a gyerekeknek, felnőtteknek, fejlődésük minden stádiumában,

if we want to have thinking organizations

ha azt akarjuk, hogy gondolkodó szervezeteink,

and a thinking society.

és gondolkodó társadalmunk legyen.

The fact is that most of the biggest catastrophes that we've witnessed

Tény, hogy a legtöbb óriási katasztrófa, melyeknek szemtanúi voltunk,

rarely come from information that is secret or hidden.

ritkán származik rejtett, ill. titkos információkból.

It comes from information that is freely available and out there,

Olyan információkból származik, melyek szabadon rendelkezésre állnak és nyilvánosak,

but that we are willfully blind to,

ám akaratlagosan vakok vagyunk rájuk,

because we can't handle, don't want to handle,

mivel vagy nem tudjuk, vagy nem akarjuk kezelni

the conflict that it provokes.

az általuk gerjesztett konfliktust!

But when we dare to break that silence,

Ám amikor meg merjük törni ezt a csöndet,

or when we dare to see,

vagy merjük meglátni,

and we create conflict,

és merünk konfliktust gerjeszteni,

we enable ourselves and the people around us

teret adunk magunknak és a körülöttünk lévőknek,

to do our very best thinking.

hogy a legjobb gondolatokat hozhassuk ki magunkból!

Open information is fantastic,

A nyílt információ fantasztikus,

open networks are essential.

a nyílt hálózatok nélkülözhetetlenek.

But the truth won't set us free

Ám az igazság nem fog felszabadítani bennünket,

until we develop the skills and the habit and the talent

amíg ki nem fejlesztjük a készségeket, a szokást, a tehetséget,

and the moral courage to use it.

valamint a morális bátorságot, hogy fel is használjuk!

Openness isn't the end.

A nyitottság nem a végcél.

It's the beginning.

Hanem a kezdet.

(Applause)

(Taps)