Daniel Goleman: Why arent we all Good Samaritans?

Fordító: Orsolya Szemere Lektor: Krisztian Stancz

You know, I'm struck by how one of the implicit themes of TED

Tudják, lenyűgöz, hogy mennyire magától értetődő téma a TED-en

is compassion, these very moving demonstrations we've just seen:

az együttérzés. Mint pl.a tegnapi megindító bemutatók, amiket itt láthattunk:

HIV in Africa, President Clinton last night.

HIV Afrikában, Clinton elnök tegnap este.

And I'd like to do a little collateral thinking, if you will,

Szeretnék egy kis másodlagos gondolkodást eszközölni az együttérzésről,

about compassion and bring it from the global level to the personal.

ha benne vannak, és a globális szintről a személyes szintre hozni.

I'm a psychologist, but rest assured,

Pszichológus vagyok, de nyugodjanak meg,

I will not bring it to the scrotal.

nem fogom véresen komolyra venni.

(Laughter)

(Nevetés)

There was a very important study done a while ago

Készült nemrég egy nagyon fontos tanulmány,

at Princeton Theological Seminary that speaks to why it is

A Princeton Teológiai Szemináriumon, amely azt a kérdést vette célba,

that when all of us have so many opportunities to help,

vajon miért van az, hogy habár mindannyiunknak oly sok lehetősége van

we do sometimes, and we don't other times.

segíteni, néha megtesszük, néha viszont nem.

A group of divinity students at the Princeton Theological Seminary

Egy csoport teológus hallgatónak azt mondták a Princeton Teológiai Szemináriumon,

were told that they were going to give a practice sermon

hogy szentbeszéd gyakorlatot kell tartaniuk,

and they were each given a sermon topic.

és mind kaptak is egy témát ehhez.

Half of those students were given, as a topic,

A hallgatók fele témaként

the parable of the Good Samaritan:

az irgalmas szamaritánusról szóló példázatot kapta:

the man who stopped the stranger in --

a férfiről, aki megállította az idegent --

to help the stranger in need by the side of the road.

hogy segítsen a szükséget szenvedő idegennek, az út szélén.

Half were given random Bible topics.

A másik fele véletlenszerűen választott bibliai történetet kapott.

Then one by one, they were told they had to go to another building

Azután mindnek azt mondták, hogy egy másik épületbe kell menniük,

and give their sermon.

és ott megtartani a szentbeszédet.

As they went from the first building to the second,

Miközben mentek át az egyik épületből a másikba,

each of them passed a man who was bent over and moaning,

mindannyian elhaladtak egy férfi mellett, aki összegörnyedve siránkozott,

clearly in need. The question is: Did they stop to help?

egyértelműen segítségre szorult. A kérdés: Vajon megálltak segíteni?

The more interesting question is:

És még ennél is érdekesebb kérdés:

Did it matter they were contemplating the parable

Vajon számított-e az, hogy éppen azon a történeten morfondíroztak,

of the Good Samaritan? Answer: No, not at all.

ami az irgalmas szamaritánusról szólt? Válasz: Egyáltalán nem!

What turned out to determine whether someone would stop

Az derült ki, hogy mindössze annyi számított ebben a kérdésben,

and help a stranger in need

hogy megállnak-e és segítenek-e egy idegennek,

was how much of a hurry they thought they were in --

hogy mit gondoltak, mennyire kell sietniük --

were they feeling they were late, or were they absorbed

azt érezték, hogy késésben vannak, vagy éppen

in what they were going to talk about.

teljesen elvesztek abban, amiről beszélniük kellett.

And this is, I think, the predicament of our lives:

És azt gondolom, hogy ugyanebbe a kategóriába tartozik az életünk is:

that we don't take every opportunity to help

azért nem ragadunk meg minden alkalmat a segítségadásra,

because our focus is in the wrong direction.

mert a figyelmünk nem jó helyre irányul!

There's a new field in brain science, social neuroscience.

Van az agykutatásnak egy új területe, a szociális neurológia.

This studies the circuitry in two people's brains

Azt taglalja, hogy két ember agyi áramkörei

that activates while they interact.

mi módon aktiválódnak miközben érintkeznek.

And the new thinking about compassion from social neuroscience

És a szociális neurológiából származó újfajta gondolkodás az együttérzésről

is that our default wiring is to help.

az, hogy alapértelmezés szerint a segítségadásra vagyunk "huzalozva".

That is to say, if we attend to the other person,

Ez annyit jelent, hogy amennyiben odafigyelünk egy másik emberre,

we automatically empathize, we automatically feel with them.

automatikusan empátiát gyakorlunk, automatikusan együttérzünk vele.

There are these newly identified neurons, mirror neurons,

Vannak ezek a nemrég felfedezett neuronok, a tükörneuronok,

that act like a neuro Wi-Fi, activating in our brain

amik úgy működnek, mint valami neuro-Wi-Fi, pontosan ugyanazokat a területeket

exactly the areas activated in theirs. We feel "with" automatically.

aktiválják a mi agyunkban, mint ami az övékben aktív. Automatikusan együttérzünk!

And if that person is in need, if that person is suffering,

És amennyiben ez az illető szükséget szenved valamiben, vagy szenved,

we're automatically prepared to help. At least that's the argument.

automatikusan segítőkészen állunk hozzá! Legalábbis így mondják.

But then the question is: Why don't we?

Felmerül azonban a kérdés: Miért nem így működünk?

And I think this speaks to a spectrum

Úgy vélem, ehhez egy egész spektrumot kell megvizsgálnunk,

that goes from complete self-absorption,

ami a teljes önfeláldozástól,

to noticing, to empathy and to compassion.

az észrevevésen át, az empátiához és együttérzéshez vezet.

And the simple fact is, if we are focused on ourselves,

És a helyzet az, hogy amennyiben magunkkal vagyunk elfoglalva,

if we're preoccupied, as we so often are throughout the day,

ha gondolatainkba vagyunk feledkezve, ahogy az oly sokszor előfordul naponta,

we don't really fully notice the other.

tényleg nem veszünk észre másokat.

And this difference between the self and the other focus

És a különbség a közt, hogy a figyelmünket magunkra ill. valaki másra irányítsuk

can be very subtle.

valóban nagyon apró lehet.

I was doing my taxes the other day, and I got to the point

Az adóbevallásomat készítettem a minap, és amikor ahhoz a ponthoz

where I was listing all of the donations I gave,

értem, ahol számbavettem az eddig adott adományaimat,

and I had an epiphany, it was -- I came to my check

látomásom lett, mégpedig -- amikor a Seva Alapítvány

to the Seva Foundation and I noticed that I thought,

csekkje került a kezembe, észrevettem, hogy az a gondolat fut át rajtam:

boy, my friend Larry Brilliant would really be happy

Te jó ég! Larry Brilliant barátom milyen boldog lenne,

that I gave money to Seva.

ha adományt adnék a Sevának.

Then I realized that what I was getting from giving

És akkor arra jöttem rá, hogy amit ebből az adományozásból nyernék

was a narcissistic hit -- that I felt good about myself.

az egy szippantás nárcizmus lenne -- hogy elégedett vagyok magammal.

Then I started to think about the people in the Himalayas

Akkor elkezdtem a Himalájában élő emberekre gondolni,

whose cataracts would be helped, and I realized

akiknek a szürkehályog műtétjét ez támogatná, és akkor beugrott,

that I went from this kind of narcissistic self-focus

hogy ebből a nárcisztikus öntömjénezés-féléből eljutottam

to altruistic joy, to feeling good

egy altruisztikus örömhöz, hogy amiatt érzem jól magam,

for the people that were being helped. I think that's a motivator.

hogy segíthetek embereknek! Szerintem ez egy motiváció.

But this distinction between focusing on ourselves

De én arra bátorítok mindenkit, hogy érdemes odafigyelni

and focusing on others

arra, hogy meg tudjuk különböztetni,

is one that I encourage us all to pay attention to.

mikor koncentrálunk önmagunkra, ill. másokra.

You can see it at a gross level in the world of dating.

Láthatjuk, hogy ez a világ randiszokásaiban tömegszinten is megnyilvánul.

I was at a sushi restaurant a while back

Nemrég jártam egy sushi bárban,

and I overheard two women talking about the brother of one woman,

és hallottam, amint két hölgy az egyikük bátyjáról beszélgetett,

who was in the singles scene. And this woman says,

aki szingli volt. Ez a hölgy a következőt mondta,

"My brother is having trouble getting dates,

"A testvéremnek nehezen megy a randevúzás,

so he's trying speed dating." I don't know if you know speed dating?

ezért felgyorsította a dolgot." Nem tudom mennyire ismerik a gyorsrandizást?

Women sit at tables and men go from table to table,

A nők ülnek az asztalok mellett, a férfiak pedig asztaltól asztalig járkálnak,

and there's a clock and a bell, and at five minutes, bingo,

van egy óra és egy csengő, és az ötödik percnél, bingo,

the conversation ends and the woman can decide

a beszélgetés véget ér és a nő eldöntheti, hogy

whether to give her card or her email address to the man

odaadja-e a névjegyét, vagy e-mail címét a férfinak,

for follow up. And this woman says,

hogy találkozzanak. És a hölgy azt mondta,

"My brother's never gotten a card, and I know exactly why.

"Az öcsém sohasem kap névjegyet. És én pontosan tudom, hogy miért nem.

The moment he sits down, he starts talking non-stop about himself;

Abban a pillanatban, ahogy leül, elkezd non-stop önmagáról beszélni,

he never asks about the woman."

soha nem kérdezi a nőt!"

And I was doing some research in the Sunday Styles section

Végeztem némi kutatást a New York Times, Sunday Styles részlegénél,

of The New York Times, looking at the back stories of marriages --

a házasságok háttértörténeteit megvizsgálandó, --

because they're very interesting -- and I came to the marriage

mert ezek olyan érdekesek -- egyszer csak elértem

of Alice Charney Epstein. And she said

Alice Charney Epstein házasságához. Ő azt mondta,

that when she was in the dating scene,

hogy amikor ő volt ilyen gyorsrandin,

she had a simple test she put people to.

egy igen egyszerű tesztnek vetette alá az embereket.

The test was: from the moment they got together,

A következőből állt: attól a pillanattól fogva, hogy összekerülnek,

how long it would take the guy to ask her a question

mennyi időbe telik a fickónak az, hogy feltegyen neki egy kérdést,

with the word "you" in it.

amiben szerepel a "te" szó.

And apparently Epstein aced the test, therefore the article.

És Epstein nyilvánvalóan elhallgatta, hogy ez egy teszt, így íródott a cikk.

(Laughter)

(Nevetés)

Now this is a -- it's a little test

Hát ilyen ez a kis teszt,

I encourage you to try out at a party.

bátorítom önöket arra, hogy próbálják ki egy bulin!

Here at TED there are great opportunities.

Itt a TED-en hihetetlenül nagy lehetőségeink vannak erre!

The Harvard Business Review recently had an article called

A Harvard Business Review-ban megjelent nemrég egy cikk,

"The Human Moment," about how to make real contact

"Az emberi pillanat" címmel, arról, hogy hogyan lehet valódi

with a person at work. And they said, well,

kapcsolatot teremteni azokkal, akikkel együttdolgozunk. És az állt benne,

the fundamental thing you have to do is turn off your BlackBerry,

hogy a legalapvetőbb ebben a kérdésben, hogy kikapcsold a BlackBerry-det,

close your laptop, end your daydream

csukd össze a laptopodat, fejezd be az ábrándozásodat,

and pay full attention to the person.

és a teljes figyelmedet fordítsd a másik ember felé.

There is a newly coined word in the English language

Van az angolban egy újonnan kialakult szó,

for the moment when the person we're with whips out their BlackBerry

arra a pillanatra, amikor az illető, akivel vagyunk, a BlackBerry-jét mütyürgészi,

or answers that cell phone, and all of a sudden we don't exist.

vagy felveszi a mobilját, és mi hirtelen eltűnünk számára.

The word is "pizzled": it's a combination of puzzled and pissed off.

A szó, a 'pizzled' - a "szétesett és a tele a hócipőm" keveréke.

(Laughter)

(Nevetés)

I think it's quite apt. It's our empathy, it's our tuning in

Szerintem ez helytálló. Az empátiánk, a ráhangolódásunk az,

which separates us from Machiavellians or sociopaths.

ami elválaszt bennünket attól, hogy Machiavellik, vagy szociopaták legyünk.

I have a brother-in-law who's an expert on horror and terror --

Van egy vejem, aki szakértő a horroros, terroros dolgokban --

he wrote the Annotated Dracula, the Essential Frankenstein --

ő írta a Megfejtett Drakula, a lényegi Frankenstein c. könyvet, --

he was trained as a Chaucer scholar,

Chaucer tudósnak nevelték,

but he was born in Transylvania

de Erdélyben született,

and I think it affected him a little bit.

és azt gondolom, ez volt rá némi hatással.

At any rate, at one point my brother-in-law, Leonard,

Mindenesetre, Leonard nevű vejem egyszer csak

decided to write a book about a serial killer.

elhatározta, hogy ír egy könyvet egy sorozatgyilkosról.

This is a man who terrorized the very vicinity we're in

Egy olyan emberről, aki terrorban tartotta éppen ezt a környéket,

many years ago. He was known as the Santa Cruz strangler.

ahol mi most vagyunk, jónéhány évvel ezelőtt. Santa Cruz-i fojtogató néven híresült el.

And before he was arrested, he had murdered his grandparents,

Mielőtt letartóztatták, megölte a nagyszüleit,

his mother and five co-eds at UC Santa Cruz.

anyját, és 5 diáktársát a Santa Cruz-i Egyetemen.

So my brother-in-law goes to interview this killer

Tehát a vejem elment interjút készíteni ezzel a sorozatgyilkossal,

and he realizes when he meets him

és amikor találkozott vele, akkor eszmélt rá,

that this guy is absolutely terrifying.

hogy a fickó totál ijesztő.

For one thing, he's almost seven feet tall.

Először is amiatt, hogy több, mint 2 m magas.

But that's not the most terrifying thing about him.

De nem ez volt a legijesztőbb benne.

The scariest thing is that his IQ is 160: a certified genius.

Hanem az, hogy az IQ-ja 160 volt, azaz igazoltan géniusz!

But there is zero correlation between IQ and emotional empathy,

Semmi összefüggés nincs azonban az IQ és az érzelmi empátia közt,

feeling with the other person.

hogy képesek vagyunk-e együttérezni egy másik emberrel.

They're controlled by different parts of the brain.

Az agy különböző részei felelősek ezekért.

So at one point, my brother-in-law gets up the courage

Tehát a vejem egyszer csak összeszedte a bátorságát,

to ask the one question he really wants to know the answer to,

és feltette azt a kérdést, amire ténylegesen választ akart.

and that is: how could you have done it?

Ami ez volt: Hogy tudta ezt megtenni?

Didn't you feel any pity for your victims?

Nem sajnálta egy kicsit sem az áldozatait?

These were very intimate murders -- he strangled his victims.

Nagyon közeli gyilkosságok voltak ugyanis -- megfojtotta az áldozatait.

And the strangler says very matter-of-factly,

És a fojtogató nagyon tárgyilagosan azt válaszolta,

"Oh no. If I'd felt the distress, I could not have done it.

"Ó egyáltalán nem. Ha éreztem volna bármi nyomort, nem tudtam volna megtenni.

I had to turn that part of me off. I had to turn that part of me off."

Azt a részemet ki kellett kapcsolnom! Ki kellett kapcsolnom azt a részemet!"

And I think that that is very troubling,

És szerintem ez az, ami nagyon aggasztó!

and in a sense, I've been reflecting on turning that part of us off.

És egy bizonyos értelemben én is arra utaltam, amikor így kikapcsoljuk ezt a részünket.

When we focus on ourselves in any activity,

Amikor bármely tevékenységnél magunkra fókuszálunk,

we do turn that part of ourselves off if there's another person.

akkor bizony kikapcsoljuk ezt a részünket, amennyiben egy másik személy is jelen van!

Think about going shopping and think about the possibilities

Gondoljunk csak egy bevásárlásra, és azon belül is

of a compassionate consumerism.

az együttérző fogyasztóiságra!

Right now, as Bill McDonough has pointed out,

Ahogy épp az imént azt Bill McDonough is leszögezte,

the objects that we buy and use have hidden consequences.

a tárgyaknak, amiket megveszünk és használunk rejtett következményei vannak!

We're all unwitting victims of a collective blind spot.

Öntudatlanul is áldozatai vagyunk mindannyian e kollektív vakfoltnak!

We don't notice and don't notice that we don't notice

Nem vesszük észre, sőt azt sem vesszük észre, hogy nem vesszük észre,

the toxic molecules emitted by a carpet or by the fabric on the seats.

hogy a szőnyegünk, vagy a bútoraink kárpitja mérgező molekulákat bocsát ki.

Or we don't know if that fabric is a technological

Vagy annak sem vagyunk tudatában, hogy ez a szövet

or manufacturing nutrient; it can be reused

feldolgozóipari tápanyag; lehet, hogy újra lehet hasznosítani

or does it just end up at landfill? In other words,

vagy egyszerűen csak a szeméttelepen landol? Más szavakkal

we're oblivious to the ecological and public health

megfeledkezünk az ökológiai és a közegészségről

and social and economic justice consequences

és a társadalmi és gazdasági jogi következményekről,

of the things we buy and use.

amikor ezeket a tárgyakat megvesszük és használjuk.

In a sense, the room itself is the elephant in the room,

Bizonyos értelemben maga a szoba, az elefánt a szobában,

but we don't see it. And we've become victims

csak nem látjuk! És egy olyan rendszer áldozataivá válunk,

of a system that points us elsewhere. Consider this.

ami egész máshova mutat! Érdemes ezt megfontolni!

There's a wonderful book called

Van egy nagyszerű könyv, aminek a címe:

Stuff: The Hidden Life of Everyday Objects.

Kacatok: Mindennapi tárgyaink rejtett élete.

And it talks about the back story of something like a t-shirt.

Olyasmikről ír, mint pl. egy póló háttértörténete.

And it talks about where the cotton was grown

Hogy hol termelték a gyapotot,

and the fertilizers that were used and the consequences

a hozzá felhasznált műtrágyákról, és a műtrágyának

for soil of that fertilizer. And it mentions, for instance,

a talajra gyakorolt hatásáról. Azt is megemlíti pl., hogy

that cotton is very resistant to textile dye;

a pamut nagyon ellenálló a textilfestékkel szemben;

about 60 percent washes off into wastewater.

kb. 60 %-a kimosódik a szennyvízzel.

And it's well known by epidemiologists that kids

És a járványügyben pontosan tudják, hogy azok a gyerekek,

who live near textile works tend to have high rates of leukemia.

akik textilgyárak mellett nőnek fel, nagymértékben hajlamosak leukémiára!

There's a company, Bennett and Company, that supplies Polo.com,

Van egy cég, a Bennett és Tsa., akik a Polo.com-ot, és a Victoria's Secretet is ellátják --

Victoria's Secret -- they, because of their CEO, who's aware of this,

ők a vezérigazgatójuknak köszönhetően, aki nagyon tudatos ebben a kérdésben,

in China formed a joint venture with their dye works

Kínában egy olyan vegyesvállalatot hoztak létre a festőüzemükkel,

to make sure that the wastewater

ami bebiztosítja, hogy a szennyvizükről megfelelően gondoskodnak,

would be properly taken care of before it returned to the groundwater.

mielőtt a felszín alatti vizekbe visszavezetik.

Right now, we don't have the option to choose the virtuous t-shirt

Jelenleg nincs meg a lehetőségünk arra, hogy az ilyen értelemben "erkölcsös" pólót válasszuk,

over the non-virtuous one. So what would it take to do that?

a nem erkölcsössel szemben. Mert mibe is kerülne ezt létrehozni?

Well, I've been thinking. For one thing,

Hát, ez elgondolkodtatott. Először is,

there's a new electronic tagging technology that allows any store

van egy új elektronikus címkéző technológia, amely bármelyik áruházban lehetővé teszi,

to know the entire history of any item on the shelves in that store.

hogy az abban az áruházban polcon lévő bármely árucikk teljes történetét lekövessük.

You can track it back to the factory. Once you can track it

Vissza lehet követni a gyárig. Amint ide eljutunk,

back to the factory, you can look at the manufacturing processes

megvizsgálhatjuk az előállítási folyamatot,

that were used to make it, and if it's virtuous,

amivel készült, és amennyiben "erkölcsös",

you can label it that way. Or if it's not so virtuous,

megjelölhetjük annak. Amennyiben azonban nem az,

you can go into -- today, go into any store,

akkor bemehetünk -- ma már bemehetünk bármely áruházba,

put your scanner on a palm onto a barcode,

rátehetjük a leolvasónkat bármely vonalkódra,

which will take you to a website.

és az elvezet az illetékes weboldalra.

They have it for people with allergies to peanuts.

A mogyoróra allergiások számára van ilyen pl.

That website could tell you things about that object.

Az a weboldal meg tudja adni a kért adatokat arról a tárgyról.

In other words, at point of purchase,

Más szavakkal, a vásárlás helyén

we might be able to make a compassionate choice.

képesek lehetünk együttérző döntést hozni!

There's a saying in the world of information science:

Van egy mondás az informatika világában:

ultimately everybody will know everything.

'végül mindenki megtud mindent'.

And the question is: will it make a difference?

És a kérdés az: Fog ez bármin változtatni?

Some time ago when I was working for The New York Times,

Régebben, mikor a New York Timesnál dolgoztam

it was in the '80s, I did an article

a 80-as években, írtam egy cikket

on what was then a new problem in New York --

arról, ami akkoriban újonnan felmerülő probléma volt New Yorkban --

it was homeless people on the streets.

az utcán élő hajléktalanokról.

And I spent a couple of weeks going around with a social work agency

Heteket töltöttem azzal, hogy hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkásokkal járkáltam körbe.

that ministered to the homeless. And I realized seeing the homeless

És a hajléktalanok szemébe tekintve azt vettem észre,

through their eyes that almost all of them were psychiatric patients

hogy majdnem mindegyikük pszichiátriai beteg volt,

that had nowhere to go. They had a diagnosis. It made me --

akiknek nem volt hova menniük! Diagnosztizálva voltak!

what it did was to shake me out of the urban trance where,

Ez a felfedezés felrázott engem a nagyvárosi transzból,

when we see, when we're passing someone who's homeless

ami azt eredményezi, hogy amikor elmegyünk egy hajléktalan mellett,

in the periphery of our vision, it stays on the periphery.

aki kiesik a látószögünkből, akkor ott is marad.

We don't notice and therefore we don't act.

Észre sem vesszük, ezért nem is cselekszünk.

One day soon after that -- it was a Friday -- at the end of the day,

Egy nappal ezután -- péntek volt éppen -- a nap végén,

I went down -- I was going down to the subway. It was rush hour

mentem le a metróba éppen. Csúcsforgalom volt,

and thousands of people were streaming down the stairs.

és emberek ezrei ömlöttek lefelé a lépcsőkön.

And all of a sudden as I was going down the stairs

És egyszer csak, ahogy mentem lefelé a lépcsőn,

I noticed that there was a man slumped to the side,

észrevettem egy összeroskadt férfit oldalt,

shirtless, not moving, and people were just stepping over him --

póló nélkül, mozdulatlanul, és az emberek átlépkedtek rajta --

hundreds and hundreds of people.

sok száz ember!

And because my urban trance had been somehow weakened,

S mivel a nagyvárosi transzom már meg volt gyengülve,

I found myself stopping to find out what was wrong.

azon kaptam magam, hogy megállok és próbálom megfejteni, mi lehet a baj.

The moment I stopped, half a dozen other people

Amint megálltam, egy féltucat ember

immediately ringed the same guy.

odagyűlt körbe, a srác köré.

And we found out that he was Hispanic, he didn't speak any English,

Rájöttünk, hogy spanyol ajkú, hogy egyáltalán nem beszél angolul,

he had no money, he'd been wandering the streets for days, starving,

nincs pénze, napok óta az utcákon bolyong, éhezik,

and he'd fainted from hunger.

és az éhségtől ájult el.

Immediately someone went to get orange juice,

Valaki azonnal elment narancsléért,

someone brought a hotdog, someone brought a subway cop.

valaki hotdogot hozott, egy másik hívott egy metrórendőrt.

This guy was back on his feet immediately.

A srác azonnal talpra lett állítva.

But all it took was that simple act of noticing,

És mindez egyszerűen az észrevételnek köszönhetően.

and so I'm optimistic.

Ezért optimista vagyok.

Thank you very much.

Köszönöm Önöknek.

(Applause)

(Taps)