How to raise a Black son in America | Clint Smith

Fordító: Júlia Martonosi Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

Growing up, I didn't always understand

Gyerekkoromban nem mindig értettem,

hogy a szüleim miért erőltették rám azokat a szabályokat, amiket.

why my parents made me follow the rules that they did.

Like, why did I really have to mow the lawn?

Például, miért kellett lenyírnom a füvet?

Why was homework really that important?

Miért volt a házi feladat annyira fontos?

Why couldn't I put jelly beans in my oatmeal?

Miért nem tehettem gumicukrot a zabkásámba?

My childhood was abound with questions like this.

Az egész gyerekkorom tele volt ilyen kérdésekkel.

Normal things about being a kid and realizing that sometimes,

Normális dolog, hogy gyerekként arra jöttem rá, hogy néha

it was best to listen to my parents even when I didn't exactly understand why.

jobb hallgatni szüleimre, még ha nem is értem pontosan, hogy miért.

And it's not that they didn't want me to think critically.

Nem arról volt szó, hogy nem akarták, hogy kritikusan gondolkodjak.

Their parenting always sought to reconcile the tension

Szüleim mindig azt keresték, hogy miként egyeztethető össze,

between having my siblings and I understand the realities of the world,

hogy a testvéreimmel együtt értsük, hogy mi a valóság a világban,

while ensuring that we never accepted the status quo as inevitable.

de soha ne fogadjuk el, hogy jelenlegi helyzetünk megváltoztathatatlan.

I came to realize that this, in and of itself,

Azóta arra jöttem rá, hogy ez így önmagában

was a very purposeful form of education.

nagyon célirányos oktatási forma volt.

One of my favorite educators, Brazilian author and scholar Paulo Freire,

Az egyik kedvencem, akitől sokat tanultam, egy brazil író és tudós, Paulo Freire

speaks quite explicitly about the need for education

hangsúlyozza, hogy olyan oktatásra van szükségünk,

to be used as a tool for critical awakening and shared humanity.

amely felébreszti kritikai érzékünket és emberségünket.

In his most famous book, "Pedagogy of the Oppressed,"

Leghíresebb művében, az Elnyomottak pedagógiája c. könyvben

he states, "No one can be authentically human

ezt mondja: "Senki sem lehet hiteles ember,

while he prevents others from being so."

amíg másokat akadályoz annak lenni."

I've been thinking a lot about this lately, this idea of humanity,

Később sokat gondolkodtam erről az emberiességi elvről,

and specifically, who in this world is afforded the privilege

főleg, hogy ki az, aki megengedheti magának azt,

of being perceived as fully human.

hogy teljes ember legyen ebben az értelemben.

Over the course of the past several months,

Az elmúlt hónapok során

the world has watched as unarmed black men, and women,

látta a világ, ahogyan fegyvertelen fekete férfiakat és nőket

have had their lives taken at the hands of police and vigilante.

öltek meg rendőrök és polgárőrök.

These events and all that has transpired after them

Ezek az események, és minden, ami ezután következett

have brought me back to my own childhood

visszavezetett saját gyerekkoromba,

and the decisions that my parents made about raising a black boy in America

szüleim döntéseihez, hogy miként neveljenek fel egy fekete fiút Amerikában.

that growing up, I didn't always understand in the way that I do now.

Ezeket én akkor nem mindig úgy értettem, ahogyan most már látom.

I think of how hard it must have been, how profoundly unfair it must have felt

Például, mennyire nehéz lehetett, mennyire igazságtalannak érezhették,

for them to feel like they had to strip away parts of my childhood

hogy meg kell fosszanak gyerekkorom egy részétől azért,

just so that I could come home at night.

hogy minden este épségben hazaérhessek.

For example, I think of how one night,

Például, emlékszem, amikor egyik este,

when I was around 12 years old, on an overnight field trip to another city,

12 éves lehettem, egy másik városba történő, éjszakába nyúló átruccanásunkkor

my friends and I bought Super Soakers

barátaim és én vettünk Super vízipisztolyokat,

and turned the hotel parking lot into our own water-filled battle zone.

és saját vizes-háborús övezetünkké alakítottunk egy parkolót.

We hid behind cars,

Kocsik mögé bújtunk,

running through the darkness that lay between the streetlights,

a lámpafények közötti sötét szakaszokon rohangáltunk,

boundless laughter ubiquitous across the pavement.

önfeledten nevettünk a betonon.

But within 10 minutes,

De 10 percen belül

my father came outside, grabbed me by my forearm

apám kijött, megragadta a karomat,

and led me into our room with an unfamiliar grip.

és bevezetett a szobánkba, szokatlanul erős markolással.

Before I could say anything,

Mielőtt bármit is mondhattam volna,

tell him how foolish he had made me look in front of my friends,

hogy mekkora hülyét csinált belőlem a barátaim előtt,

he derided me for being so naive.

hogy kigúnyolt naivitásomért,

Looked me in the eye, fear consuming his face,

a szemembe nézett, a félelem eltorzította az arcát,

and said, "Son, I'm sorry,

és azt mondta "Fiam, sajnálom,

but you can't act the same as your white friends.

de te nem viselkedhetsz ugyanúgy, ahogyan fehér barátaid.

You can't pretend to shoot guns.

Nem csinálhatsz úgy, mintha puskából lövöldöznél.

You can't run around in the dark.

Nem szaladgálhatsz a sötétben.

You can't hide behind anything other than your own teeth."

Nem bújhatsz semmi más mögé, csak a saját arcod mögé."

I know now how scared he must have been,

Most már tudom, mennyire rémült lehetett,

how easily I could have fallen into the empty of the night,

hogy mennyire könnyen elnyelhetett volna a sötét éjszaka,

that some man would mistake this water

ha valaki félreértésből azt a vízet arra használja

for a good reason to wash all of this away.

ürügyként, hogy engem mosson le a színről.

These are the sorts of messages I've been inundated with my entire life:

A következő üzenetféléket kaptam útravalóul az életemre:

Always keep your hands where they can see them, don't move too quickly,

Mindig úgy tartsd a kezed, hogy lássák; ne tégy hirtelen mozdulatot;

take off your hood when the sun goes down.

vedd le a kapucnidat, ha lemegy a nap.

My parents raised me and my siblings in an armor of advice,

A szüleink tanácsok arzenáljával láttak el minket,

an ocean of alarm bells so someone wouldn't steal the breath from our lungs,

tengernyi jelzőcsengővel, hogy ki ne lopják a lelket belőlünk,

so that they wouldn't make a memory of this skin.

és ne csak emlékek maradjunk.

So that we could be kids, not casket or concrete.

Így lehettünk gyermekek, nem pedig koporsó vagy fejfa.

And it's not because they thought it would make us better than anyone else

Nem azért tették, mert azt hitték, hogy ettől jobbak leszünk,

it's simply because they wanted to keep us alive.

egyszerűen azért, mert életben akartak minket tartani.

All of my black friends were raised with the same message,

Az összes fekete barátom ugyanezt az üzenetet kapta örökül,

the talk, given to us when we became old enough

prédikációt, amikor már elég idősek lettünk,

to be mistaken for a nail ready to be hammered to the ground,

hogy mások szögnek nézzenek, amit a földbe kell döngölni,

when people made our melanin synonymous with something to be feared.

amikor az emberek a bőrszínünket valami félelmetessel kötötték össze.

But what does it do to a child

De hogyan érint ez egy gyereket,

to grow up knowing that you cannot simply be a child?

úgy felnőni, hogy tudjuk nem lehetünk egyszerűen csak gyerekek?

That the whims of adolescence are too dangerous for your breath,

Hogy a serdülőkor szeszélyei túl veszélyesek ránk nézve,

hogy nem lehetünk egyszerűen csak kiváncsiak,

that you cannot simply be curious,

that you are not afforded the luxury of making a mistake,

hogy nem engedhetjük meg magunknak hogy hibázzunk

that someone's implicit bias

kockáztatva, hogy az előítéletek miatt

might be the reason you don't wake up in the morning.

nem kelünk fel másnap reggel.

De ez nem lehet az, ami meghatároz minket.

But this cannot be what defines us.

Because we have parents who raised us to understand

Mert vannak szüleink, akik úgy neveltek minket, hogy megértsük,

that our bodies weren't meant for the backside of a bullet,

nem azért van testünk hogy céltáblának használják,

but for flying kites and jumping rope, and laughing until our stomachs burst.

hanem hogy sárkányt eregessünk, ugrálókötelezzünk, hasfájásig nevessünk.

We had teachers who taught us how to raise our hands in class,

Tanáraink megtanították úgy felemelni a kezünket az osztályban,

and not just to signal surrender,

hogy az ne jelentsen megadást.

and that the only thing we should give up

Az egyetlen dolog, amit fel kéne adjunk,

is the idea that we aren't worthy of this world.

hogy nem vagyunk e világra érdemesek.

So when we say that black lives matter, it's not because others don't,

Ha kijelentjük, hogy számít a feketék élete, az nem azért van, mert másoké nem,

it's simply because we must affirm that we are worthy of existing without fear,

csupán hangsúlyozzuk, hogy érdemesek vagyunk egy félelem nélküli életre,

when so many things tell us we are not.

miközben sokminden azt mondja, hogy nem.

I want to live in a world where my son

Olyan világban akarok élni, ahol a fiamról

will not be presumed guilty the moment he is born,

nem feltételezik születése pillanatától, hogy bűnös,

where a toy in his hand isn't mistaken for anything other than a toy.

ahol a játék a kezében pusztán csak egy játék.

And I refuse to accept that we can't build this world into something new,

És nem fogadom el, hogy ne tudnánk ezt a világot valami újjá építeni,

some place where a child's name

olyanná, ahol egy gyerek nevét

doesn't have to be written on a t-shirt, or a tombstone,

nem kell pólóra írni, vagy egy sírkőre,

where the value of someone's life

ahol mindenki

isn't determined by anything other than the fact that they had lungs,

lélegzethez jut,

a place where every single one of us can breathe.

akinek tüdeje van.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)