Chip Conley: Measuring what makes life worthwhile

Fordító: Zan Odor Lektor: Laszlo Kereszturi

I'm going to talk about the simple truth in leadership

Ma a 21.-ik századi vezetői képesség egy fontos elvéről

in the 21st century.

fogok beszélni.

In the 21st century, we need to actually look at --

Amit a 21.-ik században fontos megfigyelnünk,

and what I'm actually going to encourage you to consider today --

és amit javaslom, hogy ma is fontoljanak meg,

is to go back to our school days

az, hogy kicsit idézzük fel újra iskoláséveinket

when we learned how to count.

amikor megtanultuk hogyan kell számolni.

But I think it's time for us to think about what we count.

Én úgy gondolom viszont, most már a "mit"-en legyen a hangsúly.

Because what we actually count

Hiszen az, hogy "mit" számolunk,

truly counts.

az számít csak igazán.

Let me start by telling you a little story.

Hadd kezdjem egy kis történettel.

This is Van Quach.

Bemutatom Van Quach-ot.

She came to this country in 1986 from Vietnam.

1986-ban jött ide országunkba Vietnámból.

She changed her name to Vivian

Vivian-re változtatta a nevét

because she wanted to fit in here in America.

mert be akart illeszkedni itt Amerikában.

Her first job was at an inner-city motel

Az első munkája takarító volt

in San Francisco as a maid.

egy San Francisco-i belvárosi motelben.

I happened to buy that motel

Történetesen én vásároltam meg azt a motelt

about three months after Vivian started working there.

úgy három hónappal Vivian odakerülése után.

So Vivian and I have been working together for 23 years.

Mindennek már 23 éve, amióta Vivian-nel együtt dolgozunk.

With the youthful idealism of a 26-year-old,

26 évesen, tele fiatalos idealizmussal,

in 1987,

1987-ben

I started my company and I called it Joie de Vivre,

beindítottam a cégem, amit Joie de Vivre-nek neveztem el.

a very impractical name,

Nem túl praktikus név,

because I actually was looking to create joy of life.

hiszen az élet örömét igazán csak azután próbáltam megteremteni.

And this first hotel that I bought, motel,

Sőt, ez az első hotel, amit vásároltam, egy motel volt,

was a pay-by-the-hour, no-tell motel

afféle "pásztoróra egy órára" jellegü,

in the inner-city of San Francisco.

San Francisco belvárosában.

As I spent time with Vivian,

A Vivian-nel töltött idő alatt

I saw that she had sort of a joie de vivre

azt láttam, hogy megvolt benne az az életöröm

in how she did her work.

ahogyan a munkáját végezte.

It made me question and curious:

Ami kíváncsivá tett és elgondolkoztatott:

How could someone actually find joy

Hogy tudja valaki örömét lelni

in cleaning toilets for a living?

éppen holmi vécétakarításban?

So I spent time with Vivian, and I saw that

De ahogy Vivian-t elnéztem, azt láttam,

she didn't find joy in cleaning toilets.

hogy nem a vécétakarításban talál örömet.

Her job, her goal and her calling

A munkája, célja és elhivatottsága nem arról szólt,

was not to become the world's greatest toilet scrubber.

hogy a világ legnagyszerűbb vécépucolója legyen.

What counts for Vivian was the emotional connection

Ami Vivian-nek számít, az az érzelmi alapú kapcsolat

she created with her fellow employees and our guests.

amit munkatársaival és vendégeinkkel megteremtett.

And what gave her inspiration and meaning

Ami inspirációt és értelmet adott neki,

was the fact that she was taking care of people

az az otthonuktól távollévő emberekről való

who were far away from home.

gondoskodás volt.

Because Vivian knew what it was like to be far away from home.

Hiszen Vivian tudta milyen az otthonától távol lenni.

That very human lesson,

Ez az emberi lecke,

more than 20 years ago,

minek több mint 20 éve,

served me well during the last

jól szolgált engem az utolsó

economic downturn we had.

gazdasági hanyatlás ideje alatt.

In the wake of the dotcom crash and 9/11,

Az internetes cégek csődje és a szeptember tizenegyedikei események

San Francisco Bay Area hotels

nyomán a San Francisco-i öböl térségi hotelek

went through the largest percentage revenue drop

az amerikai hotelek történelmének legnagyobb

in the history of American hotels.

bevételcsökkenését élték meg.

We were the largest operator of hotels in the Bay Area,

Mivel mi voltunk az öböl térség legnagyobb hotellánca,

so we were particularly vulnerable.

minket ez különösen érintett.

But also back then,

Ezidőtájt volt, ugye emlékeznek,

remember we stopped eating French fries in this country.

amikor leálltunk a franciákról elhíresült hasábburgonya fogyasztásáról.

Well, not exactly, of course not.

Nos, nem egészen. Hogyisne.

We started eating "freedom fries,"

Ettük, de már "szabadság burgonyának" hívtuk.

and we started boycotting anything that was French.

Tulajdonképpen minden francia eredetü dolgot bojkottálni kezdtünk.

Well, my name of my company, Joie de Vivre --

Na és mi volt a cégem neve: Joie de Vivre...

so I started getting these letters

Kaptam is én a leveleket

from places like Alabama and Orange County

Alabamából, innen Orange County-ból,

saying to me that they were going to boycott my company

azzal, hogy bojkottálni fogják a cégemet,

because they thought we were a French company.

mert francia érdekeltségünek hitték.

And I'd write them back, and I'd say, "What a minute. We're not French.

Én meg ilyenkor visszaírok, "Álljunk meg egy pillanatra. Mi nem franciák vagyunk.

We're an American company. We're based in San Francisco."

Mi egy amerikai társaság vagyunk. San Francisco a központunk.

And I'd get a terse response: "Oh, that's worse."

A velős válasz, amit kapok pedig, "Ó, az még rosszabb."

(Laughter)

(Nevetés)

So one particular day

Így történt, hogy egy szép napon,

when I was feeling a little depressed and not a lot of joie de vivre,

amikor kissé magam alatt voltam, életöröm nélkül,

I ended up in the local bookstore around the corner from our offices.

az irodánk utcájának sarkán lévő könyvesboltban kötöttem ki.

And I initially ended up in the business section of the bookstore

Először a könyvesbolt üzleti szekciójába tévedtem,

looking for a business solution.

üzleti megoldást keresve.

But given my befuddled state of mind, I ended up

De a zavart elmeállapotomnak köszönhetően mégis

in the self-help section very quickly.

nagyon gyorsan az önsegélyező részleghez jutottam.

That's where I got reacquainted with

Itt találkoztam újra Abraham Maslow

Abraham Maslow's "hierarchy of needs."

szükséglet-hierarchiájával.

I took one psychology class in college,

A főiskolán vettem pszichológia órákat,

and I learned about this guy, Abraham Maslow,

ahol tanultam már Abraham Maslow-ról,

as many of us are familiar with his hierarchy of needs.

és a sokak által ismert szükséglet-hierarchia tételéről.

But as I sat there for four hours,

De ahogy ott ültem négy órán keresztül,

the full afternoon, reading Maslow,

egész délután Maslow-t olvasva,

I recognized something

végül felötlött bennem valami, ami

that is true of most leaders.

igaz a legtöbb vezetőre nézve.

One of the simplest facts in business

És ami az egyik legalapvetőbb, gyakran

is something that we often neglect,

figyelmen kívül hagyott tény, hogy

and that is that we're all human.

mindannyian emberek vagyunk.

Each of us, no matter what our role is in business,

Hogy az üzletben betöltött szerepünktől függetlenül mindannyiunknak

has some hierarchy of needs

vannak valamiféle szükségletei

in the workplace.

a munkahelyünkön.

So as I started reading more Maslow,

Ahogy többet és többet olvastam Maslow-tól,

what I started to realize is that

végül arra jöttem rá, hogy

Maslow, later in his life,

valójában későbbi munkásságában

wanted to take this hierarchy for the individual

Maslow ezt az egyénre alkalmazott hierarchiát

and apply it to the collective,

a kollektívára akarta kiterjeszteni,

to organizations and specifically to business.

szervezetekre és különösen az üzleti világra.

But unfortunately, he died prematurely in 1970,

De sajnos, idő előtt 1970-ben meghalt.

and so he wasn't really able to live that dream completely.

És így ezt az álmát nem tudta teljes egészében megvalósítani.

So I realized in that dotcom crash

Az internetes cégek válsága ráébresztett,

that my role in life was to channel Abe Maslow.

hogy az én életcélom az Abe Maslow-minta továbbformálása.

And that's what I did a few years ago

Néhány évvel ezelőtt hát fogtam

when I took that five-level hierarchy of needs pyramid

az öt szintes szükséglet-hierarchia piramisát

and turned it into what I call the transformation pyramid,

és, egy általam átalakulás piramisnak hívottra másítottam.

which is survival, success and transformation.

A három szint: túlélés, siker és átalakulás.

It's not just fundamental in business, it's fundamental in life.

Nemcsak az üzleti világban, hanem az életben is alkalmazható.

And we started asking ourselves the questions

Ezek után már csak az volt a kérdés,

about how we were actually addressing

hogy a vállalatban fontos szerepet betöltõ dolgozóink

the higher needs, these transformational needs

magasabb rendű, azaz tranformációs szükségleteit

for our key employees in the company.

miképpen tudjuk majd kielégíteni.

These three levels of the hierarchy needs

A szükséglet-hierarchia három szintje itt

relate to the five levels

egyébként Maslow szükséglet-hierarchiája

of Maslow's hierarchy of needs.

öt szintjének felel meg.

But as we started asking ourselves about how we were addressing

Ahogy azonban azon töprengtünk, hogy dolgozóink

the higher needs of our employees and our customers,

és vendégeink legfőbb igényeit hogyan elégíthetnénk ki,

I realized we had no metrics.

rájöttünk, hogy nincs módunk az elégedettség mérésére.

We had nothing that actually could tell us whether we were actually getting it right.

Hogy nincs módunk saját magunkat visszaellenőrizni.

So we started asking ourselves:

Ígyhát most már az volt a kérdés,

What kind of less obvious metrics

hogy miféle saját magunk számára

could we use to actually evaluate

használható mérővel tudjuk kiértékelni

our employees' sense of meaning,

dolgozóink elhivatottságát,

or our customers' sense of emotional connection with us?

illetve vendégeink érzelmi kötõdését irántunk.

For example, we actually started asking our employees,

Például, megkérdeztük a dolgozóinkat,

do they understand the mission of our company,

értik-e vállalatunk törekvéseit?

and do they feel like they believe in it,

Érzik-e úgy, hogy hisznek is benne?

can they actually influence it,

Érzik-e, hogy a munkájukkal

and do they feel that their work actually has an impact on it?

ténylegesen kihatással is tudnak lenni rá?

We started asking our customers,

Megkérdeztünk vendégeinket is.

did they feel an emotional connection with us,

Éreztek-e irányunkba valamiféle érzelmi kötődést,

in one of seven different kinds of ways.

legalább egy módon az általunk vizsgált hét mód közül.

Miraculously, as we asked these questions

Meglepő módon, ezekkel a kérdésekkel és azzal,

and started giving attention higher up the pyramid,

hogy mind több figyelmet szenteltünk a piramis tetejének,

what we found is we created more loyalty.

nőtt úgy dolgozóink lojalitása

Our customer loyalty skyrocketed.

mint ahogy vendégeinké is, utóbbi óriási mértékben.

Our employee turnover dropped

A dolgozóink cserélődése az iparág

to one-third of the industry average,

átlagának harmadára csökkent.

and during that five year dotcom bust,

Az öt évig tartó internetes vállalkozásokat sújtó periódus alatt

we tripled in size.

sikerült megháromszorozódnunk.

As I went out and started spending time with other leaders out there

Na most, amikor ezután más vállalatok vezetőivel találkoztam,

and asking them how they were getting through that time,

és megkérdeztem őket, hogyan élték meg ezt az időszakot,

what they told me over and over again

mind azt mondták,

was that they just manage what they can measure.

csak azt érték el, amit eddig is mérni tudtak.

What we can measure is that tangible stuff

Azaz amit számokban mérni tudtunk:

at the bottom of the pyramid.

az anyagiakat a piramis alján.

They didn't even see the intangible stuff

Az eszmei dolgokat még

higher up the pyramid.

nem is látták meg a piramis tetején.

So I started asking myself the question:

A kérdés ami megfogalmazódott bennem,

How can we get leaders to start valuing the intangible?

hogyan foghatók e vezetők arra, hogy értékeljék az eszmeit?

If we're taught as leaders to just manage what we can measure,

Ha csak azt tanítják nekünk vezetőknek, hogy foglalkozzunk a számokkal,

and all we can measure is the tangible in life,

és azt, hogy csak anyagiakban számoljunk,

we're missing a whole lot of things at the top of the pyramid.

lemaradunk a piramis tetején álló összes dologról.

So I went out and studied a bunch of things,

Mindezek után fogtam magam és tanulmányozni kezdtem dolgokat.

and I found a survey that showed

Találtam is egy felmérést, ami szerint a világon

that 94 percent

az üzleti vezetők 94 százaléka hiszi,

of business leaders worldwide

hogy az eszmei vagyontárgyak

believe that the intangibles are important in their business,

fontosak az üzleti életben.

things like intellectual property,

Úgy mint, szellemi jogtulajdon,

their corporate culture, their brand loyalty,

vállalati kultúrájuk, vagy márkahűségük.

and yet, only five percent of those same leaders

Mégis ezen vezetők csak öt százalékának

actually had a means of measuring the intangibles in their business.

volt módja mérni is az eszmei vagyonszintet.

So as leaders, we understand

Tehát akkor vezetőkként értjük,

that intangibles are important,

hogy az eszmei dolgok fontosak,

but we don't have a clue how to measure them.

de halvány fogalmunk sincs, hogy hogyan is számosítsuk őket.

So here's another Einstein quote:

Ide is vág egy Einstein idézet:

"Not everything that can be counted counts,

"Nem minden számít, ami megszámlálható.

and not everything that counts can be counted."

És nem minden megszámlálható, ami számít."

I hate to argue with Einstein,

Nem szívesen vitatkozok Einsteinnel,

but if that which is most valuable

de ha az életünkben és az üzleti életben

in our life and our business

legértékesebbnek vélt dolgok

actually can't be counted or valued,

valójában nem számolhatóak meg vagy nem értekelhetőek,

aren't we going to spend our lives

akkor nem az evilágias számolgatással járó

just mired in measuring the mundane?

lelki nyomor vár mindannyiunkra?

It was that sort of heady question about what counts

Ez az egész "mi számít igazán" kérdés ösztökélt végül arra,

that led me to take my CEO hat off for a week

hogy levegyem a főnöki kalapomat egy hétre

and fly off to the Himalayan peaks.

és elrepüljek a Himalája csúcsaihoz.

I flew off to a place that's been shrouded in mystery for centuries,

Egy olyan helyre repültem, amit évszázadokig a rejtély sűrű leple fedett,

a place some folks call Shangri-La.

és amit sokan Shangri La-nak hívnak.

It's actually moved from the survival base of the pyramid

Ők valójában ott már elmozdultak a piramis létfennmaradási alsó fokáról

to becoming a transformational

az átalakulás felé:

role model for the world.

ezzel a világ példaképévé váltak.

I went to Bhutan.

Bhutánba mentem.

The teenage king of Bhutan was also a curious man,

Az akkor tizenéves bhutáni király maga is kíváncsi ember volt,

but this was back in 1972,

mindez még 1972-ben,

when he ascended to the throne

amikor két nappal apja elhalálozása

two days after his father passed away.

után a trónra került.

At age 17, he started asking the kinds of questions

Még 17 évesen olyasfajta kérdéseket tett fel,

that you'd expect of someone with a beginner's mind.

amik egy kezdő elmével megáldott embertől várhatóak el.

On a trip through India,

Egy indiai útja során,

early in his reign as king,

királyságának elején,

he was asked by an Indian journalist

egy indiai újságíró

about the Bhutanese GDP,

a butháni GDP-ről kérdezte,

the size of the Bhutanese GDP.

annak mértékéről.

The king responded in a fashion

Erre a király olyan módon válaszolt,

that actually has transformed us four decades later.

amely négy évtized múltán ránk ily átalakító erővel hatott.

He said the following, he said: "Why are we so obsessed

A következőt mondotta: "Miért koncentrálunk ennyire

and focused with gross domestic product?

megszállottan a bruttó belföldi termékre?

Why don't we care more about

Miért nem törődünk

gross national happiness?"

a nemzeti összboldogsággal inkább?"

Now, in essence, the king was asking us to consider

Na most, ezzel lényegében a király a siker egy másik

an alternative definition of success,

definíciójának megfontolására kért minket,

what has come to be known as

ami GNH (gross national happiness:

GNH, or gross national happiness.

nemzeti összboldogság) néven vált ismertté.

Most world leaders didn't take notice,

A világ legtöbb vezetője nem figyelt fel erre,

and those that did thought this was just "Buddhist economics."

akik igen, azok is csak "buddhista közgazdaságnak" vélték.

But the king was serious.

De a király komolyan gondolta.

This was a notable moment,

Jelentős pillanat is volt ez,

because this was the first time a world leader

hiszen 200 éve először javasolta

in almost 200 years

a világ egy vezető alakja

had suggested

hogy az eszmei vagyonként

that intangible of happiness --

kezelt boldogságot --

that leader 200 years ago,

ugye az a másik vezető alak 200 éve

Thomas Jefferson with the Declaration of Independence --

Thomas Jefferson volt a Függetlenségi Nyilatkozatával --

200 years later,

szóval 200 évvel később

this king was suggesting that intangible of happiness

e király azt javasolta, hogy a boldogság legyen

is something that we should measure,

az, amit mérceként kell használjunk

and it's something we should actually value

és amit kormánytisztviselőkként

as government officials.

értékelnünk kell.

For the next three dozen years as king,

Az elkövetkezendő három és fél évtizeden át

this king actually started measuring

e király megvalósította elképzelését

and managing around happiness in Bhutan --

a boldogság méréséről Bhutánban.

including, just recently, taking his country

Ezen felül, nemrégiben országában

from being an absolute monarchy to a constitutional monarchy

abszolút monarchiából alkotmányos monarchiát csinált

with no bloodshed, no coup.

vérontás vagy puccs nélkül.

Bhutan, for those of you who don't know it,

És, aki nem tudná, Bhután két éve

is the newest democracy in the world, just two years ago.

a világ legújabb demokráciája immáron.

So as I spent time with leaders in the GNH movement,

Így aztán ahogy a GNH vagy "boldogság-mozgalom"

I got to really understand what they're doing.

vezetőit figyeltem, kezdtem megérteni mit is csinálnak.

And I got to spend some time with the prime minister.

A miniszterelnökükkel is volt alkalmam egy kis időt tölteni.

Over dinner, I asked him an impertinent question.

Vacsora közben ezt merészeltem pimaszul

I asked him,

kérdezni tőle:

"How can you create and measure

"Hogyan tudják megteremteni és mérhetővé tenni

something which evaporates --

azt ami elillan,

in other words, happiness?"

más szóval, a boldogságot?"

And he's a very wise man, and he said,

Az elnök, aki bölcs ember volt, azt mondta:

"Listen, Bhutan's goal is not to create happiness.

"Hallgasson ide. Bhután célja nem a boldogság megteremtése.

We create the conditions for happiness to occur.

Mi a boldogság feltételeit teremtjük meg.

In other words, we create a habitat of happiness."

Más szóval, a boldogság élőhelyét."

Wow, that's interesting.

Húha. Ez érdekesen hangzik.

He said that they have a science behind that art,

Azt mondta, e művészet hátterében tudomány is áll.

and they've actually created four essential pillars,

Valójában négy alapvető pillért hoztak létre,

nine key indicators

kilenc fő mutatót,

and 72 different metrics

és 72 különböző mérőt

that help them to measure their GNH.

amivel a boldogságukat mérni tudták.

One of those key indicators is:

Az egyik ilyen indikátor ezek közül:

How do the Bhutanese feel about

"Hogy érzik a bhutániak

how they spend their time each day?

magukat mindennapos életükben?"

It's a good question. How do you feel about

Ez egy jó kérdés. Önök hogyan

how you spend your time each day?

érzik magukat a mindennapos életükben?

Time is one of the scarcest resources

Az idő az egyik legkevésbé rendelkezésre

in the modern world.

álló elem a modern világban.

And yet, of course,

És mégis, ugye,

that little intangible piece of data

az a kis megfoghatatlan adat

doesn't factor into our GDP calculations.

nem számolódik bele a GDP kalkulációinkba.

As I spent my week up in the Himalayas,

Így hát a Himalájában töltött hét alatt

I started to imagine

elkezdett bennem körvonalazódni egy

what I call an emotional equation.

általam érzelmi egyenletnek hívott elképzelés.

And it focuses on something I read long ago

Ez egy régi olvasmányomra épül,

from a guy named Rabbi Hyman Schachtel.

amit egy Hyman Schachtel nevű rabbi írt.

How many know him? Anybody?

Hányan ismerik? Valaki?

1954, he wrote a book called "The Real Enjoyment of Living,"

1954-ben írta Az élet igazi élvezete c. könyvét.

and he suggested that happiness

Miben azt vetette fel, hogy a boldogság

is not about having what you want;

nem annak megszerzése, amire vágyunk.

instead, it's about wanting what you have.

Hanem hogy arra vágyjunk amink már van.

Or in other words, I think the Bhutanese believe

Vagy, más szóval, azt hiszem a bhutániak szerint

happiness equals wanting what you have --

a boldogság egyenlete: vágyjál arra amid van,

imagine gratitude --

nevezzük hálának,

divided by having what you want --

osztva azzal, amire vágysz, azaz

gratification.

a jutalommal.

The Bhutanese aren't on some aspirational treadmill,

A bhutániak nem hódolnak törekvési mániáknak,

constantly focused on what they don't have.

nem foglalkoznak azzal, amijük nincs.

Their religion, their isolation,

A vallásuk, az elszigelteltségük,

their deep respect for their culture

kultúrájuk iránt érzett mély tiszteletük,

and now the principles of their GNH movement

és most már a boldogság-mozgalmuk elvei is

all have fostered a sense of gratitude

a hála érzetét táplálta beléjük:

about what they do have.

elég, amijük van.

How many of us here, as TEDsters in the audience,

Hányan vagyunk itt, TED-ezők a közönség közül,

spend more of our time

akik időnk nagy részét

in the bottom half of this equation, in the denominator?

az egyenlet alulsó felében töltjük? A nevezőben?

We are a bottom-heavy culture

A mi kultúránkban mindig ilyen

in more ways than one.

"alulsó nehézségeink" vannak.

(Laughter)

(Nevetés)

The reality is, in Western countries,

Az az igazság, hogy a nyugati országokban

quite often we do focus on the pursuit of happiness

valóban gyakran a boldogságunk üldözésére vagyunk szakosodva.

as if happiness is something that we have to go out --

Mintha a boldogság valami leakasztható dolog lenne,

an object that we're supposed to get, or maybe many objects.

egy tárgy, amit meg kell szereznünk, vagy akár több tárgy.

Actually, in fact, if you look in the dictionary,

És tényleg, ha megnézzük a szótárban,

many dictionaries define pursuit

a szótárok szerint valaminek a nyomában járása

as to "chase with hostility."

lehet rosszindulatú üldözése is.

Do we pursue happiness with hostility?

Rossz indulattal üldözzük a boldogságot?

Good question. But back to Bhutan.

Jó kérdés. De menjünk vissza Bhutánba.

Bhutan's bordered on its north and south

Bhutánt egyébként északon és délen a világ lakosságának

by 38 percent of the world's population.

38 százalékát kitevő két ország veszi körül.

Could this little country,

Lehet az, hogy ez a kis ország,

like a startup in a mature industry,

mint valami kis új cég egy érett iparágban,

be the spark plug that influences

lesz az a szikra amelyik hatással

a 21st century

lesz a 21.-ik századi

of middle-class in China and India?

kínai és indiai középosztályra?

Bhutan's created the ultimate export,

Bhután ezzel megteremtette egyedülálló export-termékét,

a new global currency of well-being,

az új globálisan jegyzett árujának, a jólétnek formájában.

and there are 40 countries around the world today

Manapság világszerte negyven országban

that are studying their own GNH.

talulmányozzák a boldogság-mutatóikat.

You may have heard, this last fall

Talán hallották, hogy az elmúlt ősszel

Nicolas Sarkozy in France

Nicholas Sarkozy Franciaországban

announcing the results of an 18-month study

két Nobel-díjas közgazdász, a franciaországi boldogságról és

by two Nobel economists,

a jólétről szóló másfél éves

focusing on happiness and wellness in France.

felmérésének eredményeit hirdette ki.

Sarkozy suggested that

Sarkozy szerint

world leaders should stop

a világ vezetői rövidlátóan

myopically focusing on GDP

csak a GDP-re koncentrálnak,

and consider a new index,

és egy új indexre hívja fel a figyelmet,

what some French are calling a "joie de vivre index."

amit a franciák közül sokan "joie de vivre indexnek" hívnak.

I like it.

Ez tetszik.

Co-branding opportunities.

Össze lehetne fonni a két terméket.

Just three days ago, three days ago here at TED,

És csak három napja történt, itt a TED-en,

we had a simulcast of David Cameron,

hogy, David Cameront láttuk-hallottuk élő adásban.

potentially the next prime minister of the UK,

Ő ugye az Egyesült Királyság potenciális következő miniszterelnöke lehet.

quoting one of my favorite speeches of all-time,

Cameron a számomra minden idők legkedvesebb,

Robert Kennedy's poetic speech from 1968

Robert Kennedy 1968-as költői beszédét idézte.

when he suggested that we're

Ebben már Kennedy is azt vetette fel,

myopically focused on the wrong thing

hogy rövidlátóan a rossz dologra figyelünk,

and that GDP is a misplaced metric.

és hogy a GDP nem megfelelő mérő.

So it suggests that the momentum is shifting.

Mindezzel úgy látom a nyomaték áthelyeződik.

I've taken that Robert Kennedy quote,

Fogtam hát ezt a Robert Kennedy idézetet,

and I've turned it into a new balance sheet for just a moment here.

és ilyen könyvelési mérleghez hasonlóan vázoltam fel.

This is a collection of things

Mindezek egy csokor abból,

that Robert Kennedy said in that quote.

amit Robert Kennedy mondott az idézetében.

GDP counts everything from air pollution

A GDP számításba vesz mindent,

to the destruction of our redwoods.

a levegő-szennyezéstől kezdve az erdőírtásig.

But it doesn't count the health of our children

De nem veszi bele a gyermekeink egészségét

or the integrity of our public officials.

vagy a köztisztviselőink feddhetetlenségét.

As you look at these two columns here,

Ahogy a két oszlopot itt nézzük,

doesn't it make you feel like it's time for us

nem érzik, hogy már ideje lenne

to start figuring out a new way to count,

elkezdenünk egy új számítási rendszert kitalálni,

a new way to imagine

valami új módot, ami felfedi számunkra

what's important to us in life?

mi fontos az életben?

(Applause)

(Taps)

Certainly Robert Kennedy suggested at the end of the speech exactly that.

Robert Kennedy beszédének végén éppen ezt hozta fel.

He said GDP "measures everything in short,

Azt mondta, hogy a GDP mindent egy kalap alá vesz,

except that which makes life worthwhile."

csak éppen azt nem, amitől az életet érdemes élni.

Wow.

Hoppá.

So how do we do that?

De mindez hogy érhető el?

Let me say one thing we can just start doing

Hadd mondjak egy dolgot, amit tíz éven belül,

ten years from now, at least in this country.

legalább ebben az országban elkezdhetnénk csinálni.

Why in the heck in America

Mi a fenének tartunk mi Amerikában

are we doing a census in 2010?

népszámlálást 2010-ben?

We're spending 10 billion dollars on the census.

10 millárd dollárt költünk mi erre.

We're asking 10 simple questions -- it is simplicity.

És majd 10 egyszerű kérdést teszünk fel. Mert erről szól.

But all of those questions are tangible.

De mindegyik kérdés anyagiakról szól majd.

They're about demographics.

Mind demográfiai adat.

They're about where you live, how many people you live with,

Hogy hol élsz, hány emberrel élsz együtt,

and whether you own your home or not.

és hogy tiéd a ház, vagy sem.

That's about it.

Körülbelül ennyi.

We're not asking meaningful metrics.

Nem kérdezünk értelmes mérőkről.

We're not asking important questions.

Mert nem teszünk fel fontos kérdéseket.

We're not asking anything that's intangible.

Mert nem kérdezünk semmilyen eszmei dologról.

Abe Maslow said long ago

Abe Maslow mondott még jórégen,

something you've heard before, but you didn't realize it was him.

biztos hallották már, de akkor még nem tudták, hogy ő mondta.

He said, "If the only tool you have is a hammer,

Azt mondta: "Ha az egyetlen szerszámod kalapács,

everything starts to look like a nail."

minden szögnek fog tűnni egy idő után."

We've been fooled by our tool.

A szerszámunk be is csapott bennünket.

Excuse that expression.

Már elnézést a kifejezésért.

(Laughter)

(Nevetés)

We've been fooled by our tool.

A szerszámunk becsapott minket.

GDP has been our hammer.

A GDP volt a kalapácsunk.

And our nail has been a 19th- and 20th-century

A szögünk pedig a 19.-ik és 20.-ik századi

industrial-era model of success.

ipari korszak sikermodellje.

And yet, 64 percent

Mégis a világ

of the world's GDP today

GDP-jének 64 százalékát

is in that intangible industry we call service,

az eszmei világ ipara, a szolgáltatóipar

the service industry, the industry I'm in.

teszi ki, az az ipar, amiben én is benne vagyok.

And only 36 percent is in the tangible industries

A maradék 36 százalék az anyagi világ iparai,

of manufacturing and agriculture.

úgymint termelőipar és mezőgazdaság.

So maybe it's time that we get a bigger toolbox, right?

Szóval talán ideje lenne egy nagyobb szerszámosládát kerítenünk, nemde.

Maybe it's time we get a toolbox that

Talán olyan szerszámokat kellene beszereznünk,

doesn't just count what's easily counted, the tangible in life,

amik nem csak a könnyen számolható anyagiakat számolják,

but actually counts what we most value,

hanem amiket leginkább értékelünk mi magunk,

the things that are intangible.

az eszmei dolgokat.

I guess I'm sort of a curious CEO.

Hát én már csak ilyen kíváncsi vezérigazgató vagyok.

I was also a curious economics major as an undergrad.

Közgazdász végzősként is az voltam.

I learned that economists measure everything

Amikor azt tanultam, hogy a közgazdászok mindent

in tangible units of production and consumption

a termelési és fogyasztási egységekben mérnek,

as if each of those tangible units

mintha minden egyes anyagi eredetű egység

is exactly the same.

pontosan egyforma lenne.

They aren't the same.

Nem egyfomák.

In fact, as leaders, what we need to learn

Nekünk vezetőknek azt kell megtanulnunk,

is that we can influence

hogy a termelési egység minőségét

the quality of that unit of production

befolyásolni tudjuk, hogyha a hivatásukért élõ

by creating the conditions

dolgozóink számára

for our employees to live their calling.

megfelelő feltételeket teremtünk.

In Vivian's case,

Így Vivian esetében az ő

her unit of production

termelékenysége nem a konkrétan

isn't the tangible hours she works,

ledolgozott órákban mutatkozik meg.

it's the intangible difference she makes

Hanem abban, hogy egy órai munkája

during that one hour of work.

milyen eszmei többlettel bír.

This is Dave Arringdale who's actually

Bemutatom Dave Arringdale-t,

been a longtime guest at Vivian's motel.

aki régóta vendége Vivian moteljának.

He stayed there a hundred times

Az elmúlt húsz évben

in the last 20 years,

százszor szállt meg ott.

and he's loyal to the property because of the relationship

A Viviannel és munkatársaival kialakított viszonya

that Vivian and her fellow employees have created with him.

miatt maradt ilyen hűséges a motelhez.

They've created a habitat of happiness for Dave.

Ők megteremtették számára a boldogság élőhelyét.

He tells me that he can always count

Azt szokta mondani nekem, hogy ő mindig számíthat arra,

on Vivian and the staff there

hogy Vivian és a személyzet miatt

to make him feel at home.

otthon érezze magát.

Why is it that

Miért van az,

business leaders and investors

hogy üzleti vezetők és befektetők

quite often don't see the connection

oly gyakran nem látják a kapcsolatot az eszmei értékkel bíró,

between creating the intangible

a dolgozók boldogságának

of employee happiness

elõsegítése és a anyagiak, azaz a pénzbeli

with creating the tangible

bevételek megteremtése között

of financial profits in their business?

az üzleti életben?

We don't have to choose between

Nem kell választanunk

inspired employees and sizable profits,

ihletett dolgozók és jókora profit között.

we can have both.

Meglehet mindkettő.

In fact, inspired employees quite often

Sőt, ihletett dolgozóinkkal gyakran

help make sizable profits, right?

jókora profitot termeltethetünk.

So what the world needs now,

Szóval szerintem, amire a világnak

in my opinion,

most szüksége van,

is business leaders and political leaders

olyan üzleti vezetők és politikai vezetők,

who know what to count.

akik tudják mit kell számolni.

We count numbers.

Számokkal számolunk.

We count on people.

Emberekre számítunk.

What really counts is when we actually use our numbers

Ami igazán számít, az az, hogy amikor számolunk,

to truly take into account our people.

az embereinket is vegyük igazából számításba.

I learned that from a maid in a motel

Ezt egy motelben dolgozó takarítónőtől

and a king of a country.

és egy ország királyától tanultam.

What can you

Mi az amit ma

start counting today?

elkezdhetünk számolni?

What one thing can you start counting today

Mi az az egy dolog, amit ha ma elkezdesz

that actually would be meaningful in your life,

számolni, az majd jelentős kihatással bír

whether it's your work life or your business life?

az életedre, akár a munkában, akár az üzleti életben?

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)