Dan Dennett: Cute, sexy, sweet, funny

Fordító: Zalán Bodó Lektor: Zsolt Minier

I’m going around the world giving talks about Darwin,

A világot bejárva Darwinról tartok előadásokat,

and usually what I’m talking about

és amiről általában beszélek

is Darwin’s strange inversion of reasoning.

az Darwin különös fordított okfejtése.

Now that title, that phrase, comes from a critic, an early critic,

A cím, ez a frázis egy korai kritikustól származik,

and this is a passage that I just love, and would like to read for you.

ez pedig egy részlet, amit egyszerűen szeretek, és fel szeretnék olvasni Önöknek.

"In the theory with which we have to deal, Absolute Ignorance is the artificer;

"Az elméletben, amellyel foglalkozunk, a Teljes Tudatlanság a kézműves;

so that we may enunciate as the fundamental principle of the whole system,

ezért az egész rendszer alapelveként kijelenthetjük,

that, in order to make a perfect and beautiful machine,

ahhoz, hogy egy tökéletes és gyönyörű gépet építsünk

it is not requisite to know how to make it.

nem szükséges tudnunk, hogyan kell ezt csinálni.

This proposition will be found on careful examination to express,

Alaposan megvizsgálva rájövünk, hogy ez a kijelentés

in condensed form, the essential purport of the Theory,

az Elmélet alapvető lényegét fejezi ki tömören,

and to express in a few words all Mr. Darwin’s meaning;

és néhány szóban összegzi Darwin úr meggyőződését;

who, by a strange inversion of reasoning,

aki, az okfejtés különös megfordításával

seems to think Absolute Ignorance fully qualified

azt véli gondolni, hogy a Teljes Tudatlanság alkalmas

to take the place of Absolute Wisdom in the achievements of creative skill."

az Abszolút Bölcsesség helyének átvételére a teremtési készség megnyilvánulásaiban."

Exactly. Exactly. And it is a strange inversion.

Pontosan. Pontosan. Ez tényleg egy különös inverzió.

A creationist pamphlet has this wonderful page in it:

Egy kreacionista gúnyirat tartalmazza ezt a csodálatos oldalt:

"Test Two:

"Második teszt:

Do you know of any building that didn’t have a builder? Yes/No.

Tud olyan épületet, amelynek nincs epítője? Igen Nem.

Do you know of any painting that didn’t have a painter? Yes/No.

Ismer olyan festményt, amelynek nincs festője? Igen Nem.

Do you know of any car that didn’t have a maker? Yes/No.

Tud olyan gépkocsit, amelynek nincs készítője? Igen Nem.

If you answered 'Yes' for any of the above, give details."

Ha a fentiek közül bármelyikre "IGEN"-nel válaszolt, részletezze azt.

A-ha! I mean, it really is a strange inversion of reasoning.

A-ha! Úgy értem, ez egy tényleg furcsa megfordítása az okfejtésnek.

You would have thought it stands to reason

Úgy gondolnák, magától értetődik,

that design requires an intelligent designer.

hogy a tervezés intelligens tervezőt igényel.

But Darwin shows that it’s just false.

Darwin viszont megmutatja, hogy ez egyszerűen hamis.

Today, though, I’m going to talk about Darwin’s other strange inversion,

Ma viszont Darwin egy másik furcsa inverziójáról fogok beszélni,

which is equally puzzling at first, but in some ways just as important.

ami hasonlóképpen elgondolkodtató elsőre, és legalább annyira fontos.

It stands to reason that we love chocolate cake because it is sweet.

Magától értetődik, hogy azért szeretjük a csokoládét, mert édes.

Guys go for girls like this because they are sexy.

A fiúk buknak az ilyen lányokra, mert azok szexik.

We adore babies because they’re so cute.

Imádjuk a csecsemőket, mert annyira aranyosak.

And, of course, we are amused by jokes because they are funny.

És, természetesen, azért szórakozunk a vicceken, mert azok mulatságosak.

This is all backwards. It is. And Darwin shows us why.

Pedig ez mind fordítva van. Valóban. És Darwin megmutatja nekünk, miért.

Let’s start with sweet. Our sweet tooth is basically an evolved sugar detector,

Kezdjük az édessel. Édesszájúságunk tulajdonképpen egy fejlett cukordetektor,

because sugar is high energy, and it’s just been wired up to the preferer,

mert a cukor sok energiát tartalmaz, és ez belénk rögzült,

to put it very crudely, and that’s why we like sugar.

egyszerűen fogalmazva, és valójában ez amiért szeretjük a cukrot.

Honey is sweet because we like it, not "we like it because honey is sweet."

A méz édes, mert szeretjük, és nem "azért szeretjük a mézet, mert édes".

There’s nothing intrinsically sweet about honey.

Valójában semmi édes nincs a mézben.

If you looked at glucose molecules till you were blind,

Ha addig néznénk a glukóz molekulákat, amíg megvakulunk,

you wouldn’t see why they tasted sweet.

akkor sem látnánk, hogy miért édes.

You have to look in our brains to understand why they’re sweet.

Az agyunkba kell belenézzünk, hogy megértsük, miért édes.

So if you think first there was sweetness,

Tehát ha azt hiszik, hogy először volt az édes íz,

and then we evolved to like sweetness,

aztán mi úgy fejlődtünk, hogy szeressük az édeset,

you’ve got it backwards; that’s just wrong. It’s the other way round.

akkor rosszul hiszik. Ennek épp a fordítottja az igaz.

Sweetness was born with the wiring which evolved.

Az édes ízt azoknak a beidegződéseknek köszönhetjük, amelyeket kifejlesztettünk.

And there’s nothing intrinsically sexy about these young ladies.

És lényegében semmi szexi nincs ezekben a fiatal hölgyekben.

And it’s a good thing that there isn’t, because if there were,

És jó is, hogy nincs, mert ha lenne,

then Mother Nature would have a problem:

akkor az Anyatermészet bajban lenne:

How on earth do you get chimps to mate?

Hogyan vegyük rá a csimpánzokat, hogy párosodjanak?

Now you might think, ah, there’s a solution: hallucinations.

Az gondolnák, á, van erre megoldás: a hallucináció.

That would be one way of doing it, but there’s a quicker way.

Ez talán egy lehetséges megoldás lenne, de van erre egy gyorsabb mód ennél.

Just wire the chimps up to love that look,

Egyszerűen drótozzuk be úgy a csimpánzokat, hogy szeressék azt a kinézetet,

and apparently they do.

és szemmel láthatóan szeretik azt.

That’s all there is to it.

Ennyi az egész.

Over six million years, we and the chimps evolved our different ways.

Hatmillió év alatt mi és a csimpánzok különböző irányba fejlődtünk.

We became bald-bodied, oddly enough;

A mi testünk -- különös módon -- szőrtelen lett;

for one reason or another, they didn’t.

bizonyos okokból kifolyólag viszont az övék nem.

If we hadn’t, then probably this would be the height of sexiness.

Ha nem így történt volna, akkor most valószínűleg ez lenne a szexisség netovábbja.

Our sweet tooth is an evolved and instinctual preference for high-energy food.

Édesszájúságunk egy kifejlesztett és ösztönös választása a sok energiát tartalmazó ételeknek.

It wasn’t designed for chocolate cake.

Nem direkt a csokoládétortára tervezték.

Chocolate cake is a supernormal stimulus.

A csokoládétorta egy szupernormális inger.

The term is owed to Niko Tinbergen,

A kifejezés Niko Tinbergentől származik,

who did his famous experiments with gulls,

aki nevezetes kísérletét sirályokkal végezte,

where he found that that orange spot on the gull’s beak --

és úgy találta, hogy a narancsságra folt a sirály csőrén --

if he made a bigger, oranger spot

ha egy nagyobb, narancssárgább foltot csinált,

the gull chicks would peck at it even harder.

a sirálycsibék egyre jobban csipkedték azt.

It was a hyperstimulus for them, and they loved it.

Ez egy hiperinger volt számukra, és szerették azt.

What we see with, say, chocolate cake

Amit például a csokoládétorta esetén látunk

is it’s a supernormal stimulus to tweak our design wiring.

az, hogy az egy szupernormális inger, amely megzavarja a belső drótozásunkat.

And there are lots of supernormal stimuli; chocolate cake is one.

És nagyon sok szupernormális inger van; a csokoládétorta egy ezek közül.

There's lots of supernormal stimuli for sexiness.

Nagyon sok szupernormális inger lézetik a szexisségre.

And there's even supernormal stimuli for cuteness. Here’s a pretty good example.

És az aranyosságra is léteznek szupernormális ingerek. Itt egy jó példa.

It’s important that we love babies, and that we not be put off by, say, messy diapers.

Fontos, hogy szeressük a csecsemőket, és ne kedvetlenítsenek el például a szennyes pelenkák.

So babies have to attract our affection and our nurturing, and they do.

A csecsemőknek ragaszkodásunkat és gondozásunkat kell kiváltaniuk, és ezt is teszik.

And, by the way, a recent study shows that mothers

Egyébként egy friss tanulmány azt mutatta ki, hogy az anyák

prefer the smell of the dirty diapers of their own baby.

a saját gyermekük szennyes pelenkájának szagát szeretik jobban.

So nature works on many levels here.

A természet több szinten is működik itt.

But now, if babies didn’t look the way they do -- if babies looked like this,

Azonban ha a csecsemők nem úgy néznének ki, ahogy kinéznek, ha így néznének ki,

that’s what we would find adorable, that’s what we would find --

akkor mi ezt találnánk elragadónak, ez az amit annak találnánk --

we would think, oh my goodness, do I ever want to hug that.

azt gondolnánk, istenem, de megölelném.

This is the strange inversion.

Ez a furcsa inverzió.

Well now, finally what about funny. My answer is, it’s the same story, the same story.

Végül pedig a vicces dolgokról. Az én válaszom az, hogy ez is ugyanaz a mese.

This is the hard one, the one that isn’t obvious. That’s why I leave it to the end.

Ez a nehezebbik eset, amely nem magától értetődő. Ezért hagytam a végére.

And I won’t be able to say too much about it.

És nem is fogok tudni sokat elmondani róla.

But you have to think evolutionarily, you have to think, what hard job that has to be done --

De evolucionista módon kell gondolkodni, arról, hogy mi az a nehéz munka amit el kell végezni --

it’s dirty work, somebody’s got to do it --

piszkos munka, de valakinek mégis meg kell csinálnia --

is so important to give us such a powerful, inbuilt reward for it when we succeed.

ezért nagyon fontos hogy nagy, belső jutalmat kapjunk siker esetén.

Now, I think we've found the answer -- I and a few of my colleagues.

Nos, azt hiszem mi megtaláltuk a választ, én és néhány munkatársam.

It’s a neural system that’s wired up to reward the brain

Ez egy neurális rendszer, amely úgy van programozva, hogy megjutalmazza az agyat

for doing a grubby clerical job.

az elvégzett unalmasan pepecs munkáért.

Our bumper sticker for this view is

Mi ezt úgy hívjuk, hogy

that this is the joy of debugging.

a hibakeresés öröme.

Now I’m not going to have time to spell it all out,

Nem lesz elég időm, hogy ezt teljesen megmagyarázzam,

but I’ll just say that only some kinds of debugging get the reward.

csak annyit mondok, hogy mindössze néhány fajta hibakeresés kap jutalmat.

And what we’re doing is we’re using humor as a sort of neuroscientific probe

És azt csináljuk, hogy a humort egyfajta idegtudományos szondaként használjuk,

by switching humor on and off, by turning the knob on a joke --

a humort ki- és bekapcsolva, finomhangolva a viccet --

now it’s not funny ... oh, now it’s funnier ...

most vicces ... ó, most még viccesebb ...

now we’ll turn a little bit more ... now it’s not funny --

most még állítunk rajta egy kicsit ... mostmár nem vicces --

in this way, we can actually learn something

ilyen módon tulajdonképpen képesek vagyunk tanulni valamit

about the architecture of the brain,

az agy felépítéséről,

the functional architecture of the brain.

az agy funkcionális felépítéséről.

Matthew Hurley is the first author of this. We call it the Hurley Model.

Matthew Hurley az első szerzője ennek az elméletnek. Hurley-modellnek hívjuk.

He’s a computer scientist, Reginald Adams a psychologist, and there I am,

Ő informatikus, Reginald Adams pszichológus, és ott vagyok én is,

and we’re putting this together into a book.

és ezt egy könyvbe próbáljuk összerakni.

Thank you very much.

Nagyon szépen köszönöm.