What I learned from 2,000 obituaries | Lux Narayan

Fordító: Beatrix Turán Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

Joseph Keller used to jog around the Stanford campus,

Joseph Keller gyakran kocogott a Stanford Egyetem campusán,

and he was struck by all the women jogging there as well.

és felfigyelt a rengeteg, szintén ott kocogó nőre.

Why did their ponytails swing from side to side like that?

Miért leng a lófarkuk olyan jellegzetesen balról jobbra?

Being a mathematician, he set out to understand why.

Mivel matematikus volt, a válasz nyomába eredt.

(Laughter)

(Nevetés)

Professor Keller was curious about many things:

Keller professzort sok minden érdekelte:

why teapots dribble

miért csepeg a teáskanna,

or how earthworms wriggle.

és hogyan tekereg a giliszta.

Until a few months ago, I hadn't heard of Joseph Keller.

Én pár hónappal ezelőtt hallottam először Kellerről.

I read about him in the New York Times,

A New York Times-ban olvastam róla,

in the obituaries.

a gyászjelentések között.

The Times had half a page of editorial dedicated to him,

Féloldalas vezércikket szenteltek neki,

which you can imagine is premium space for a newspaper of their stature.

ami, gondolhatják, az egyik legértékesebb felület egy ekkora lapban.

I read the obituaries almost every day.

Jóformán mindennap elolvasom a gyászjelentéseket.

My wife understandably thinks I'm rather morbid

A feleségem szerint elég morbid szokás,

to begin my day with scrambled eggs and a "Let's see who died today."

hogy rántottával és azzal a kérdéssel kezdem a napot: "Lássuk, ki halt meg ma!"

(Laughter)

(Nevetés)

But if you think about it,

De ha belegondolunk,

the front page of the newspaper is usually bad news,

az újság címlapján többnyire a rossz híreket olvashatjuk,

and cues man's failures.

amelyek a kudarcokra emlékeztetnek.

An instance where bad news cues accomplishment

A gyászjelentések rovatában viszont

is at the end of the paper, in the obituaries.

a rossz hír a teljesítményre emlékeztet.

In my day job,

A napi munkám során

I run a company that focuses on future insights

a cégem a korábbi adatokból kikövetkeztethető

that marketers can derive from past data --

előrejelzésekre fókuszál.

a kind of rearview-mirror analysis.

Valamiféle visszatekintő elemzés ez.

And we began to think:

Támadt egy ötletünk.

What if we held a rearview mirror to obituaries from the New York Times?

Mi volna, ha visszapillantó tükröt tartanánk a New York Times gyászhírei elé?

Were there lessons on how you could get your obituary featured --

Kiderülne, mit kell tenni, hogy fő helyet kapjunk a gyászhírek között,

even if you aren't around to enjoy it?

ha nem is élvezhetjük ezt személyesen.

(Laughter)

(Nevetés)

Would this go better with scrambled eggs?

Jobban passzolna ez a rántottához?

(Laughter)

(Nevetés)

And so, we looked at the data.

Úgyhogy megvizsgáltuk az adatokat.

2,000 editorial, non-paid obituaries

2000 szerkesztőségi, nem fizetett gyászhírt vizsgáltunk

over a 20-month period between 2015 and 2016.

20 hónapos időszakon át, 2015-től 2016-ig.

What did these 2,000 deaths -- rather, lives -- teach us?

Mit tanulhatunk ebből a 2000 halálból – vagy inkább életből?

Well, first we looked at words.

Először is megnéztük a szavakat.

This here is an obituary headline.

Ez itt egy gyászhír címsora.

This one is of the amazing Lee Kuan Yew.

Ez itt a csodás Li Kuang-jao gyászhíréből van.

If you remove the beginning and the end,

Ha kivágjuk az elejét és a végét,

you're left with a beautifully worded descriptor

egy gyönyörűen megfogalmazott címsor marad,

that tries to, in just a few words, capture an achievement or a lifetime.

amely megpróbálja néhány szóban összefoglalni egy élet teljesítményét.

Just looking at these is fascinating.

Már nézni is elragadó ezeket.

Here are a few famous ones, people who died in the last two years.

Itt van néhány, híres emberekről, akik az elmúlt 2 évben haltak meg.

Try and guess who they are.

Tippeljék meg, kik ők!

[An Artist who Defied Genre]

[Műfajok felett álló művész]

That's Prince.

Ő Prince.

[Titan of Boxing and the 20th Century]

[A boksz és a 20. század titánja]

Oh, yes.

Igen, pontosan.

[Muhammad Ali]

[Muhammad Ali]

[Groundbreaking Architect]

[Újító építész]

Zaha Hadid.

Zaha Hadid.

So we took these descriptors

Fogtuk tehát ezeket a címsorokat,

and did what's called natural language processing,

és természetes nyelvfeldolgozásnak vetettük alá őket,

where you feed these into a program,

azaz számítógépre vittük az adatokat,

it throws out the superfluous words --

a program kiszűrte a töltelékszavakat,

"the," "and," -- the kind of words you can mime easily in "Charades," --

mint az "az" és az "és" – amelyeket könnyű elmutogatni a szókitaláló játékban –,

and leaves you with the most significant words.

és csak a lényeges szavakat hagyta meg.

And we did it not just for these four,

Ezt nemcsak ezzel a négy címsorral,

but for all 2,000 descriptors.

hanem mind a 2000-rel megcsináltuk.

And this is what it looks like.

Így néz ki ki az eredmény.

Film, theatre, music, dance and of course, art, are huge.

A film, színház, zene, tánc, és persze a művészetek tarolnak.

Over 40 percent.

Több mint 40 százalékot tesznek ki.

You have to wonder why in so many societies

Elgondolkodtató, miért ragaszkodunk sok társadalomban,

we insist that our kids pursue engineering or medicine or business or law

hogy a gyerekeink mérnöknek, orvosnak, üzletembernek vagy jogásznak álljanak,

to be construed as successful.

hogy sikeresnek tartsák őket.

And while we're talking profession,

Ha már a szakmákról beszélünk,

let's look at age --

nézzük az életkort –

the average age at which they achieved things.

az átlagéletkort, amikor az emberek elértek valamit.

That number is 37.

Az átlag 37 év.

What that means is, you've got to wait 37 years ...

Vagyis átlagosan 37 évig kell várnunk

before your first significant achievement that you're remembered for --

az első jelentős teljesítményünkre,

on average --

amelyre emlékeznek majd

44 years later, when you die at the age of 81 --

44 évvel később, amikor átlag 81 évesen

on average.

végül meghalunk.

(Laughter)

(Nevetés)

Talk about having to be patient.

A türelem rózsát terem.

(Laughter)

(Nevetés)

Of course, it varies by profession.

Ezt persze szakmája válogatja.

If you're a sports star,

Ha az ember sportcsillag,

you'll probably hit your stride in your 20s.

valószínűleg a 20-as éveiben van csúcson.

And if you're in your 40s like me,

Ha pedig valaki negyvenes, mint jómagam,

you can join the fun world of politics.

beléphet a politika mókás világába.

(Laughter)

(Nevetés)

Politicians do their first and sometimes only commendable act in their mid-40s.

Ők a 40-es éveikben viszik véghez első és néha egyetlen fontos tettüket.

(Laughter)

(Nevetés)

If you're wondering what "others" are,

Ha kíváncsiak, mit takar az "egyebek",

here are some examples.

íme, néhány példa.

Isn't it fascinating, the things people do

Hát nem lenyűgöző, amit az emberek csinálnak,

and the things they're remembered for?

és amiért emlékezetesek maradnak?

(Laughter)

(Nevetés)

Our curiosity was in overdrive,

Kíváncsiságunk határtalan volt,

and we desired to analyze more than just a descriptor.

és nemcsak a címsorokat akartuk elemezni.

So, we ingested the entire first paragraph of all 2,000 obituaries,

Mind a 2000 nekrológ első bekezdését betápláltuk a programba,

but we did this separately for two groups of people:

ám két csoportra osztottuk az embereket:

people that are famous and people that are not famous.

hírességekre és átlagemberekre.

Famous people -- Prince, Ali, Zaha Hadid --

Hírességekre, mint amilyen Prince, Ali, Zaha Hadid,

people who are not famous are people like Jocelyn Cooper,

és átlagemberekre, mint Jocelyn Cooper,

Reverend Curry

Curry tisztelendő atya,

or Lorna Kelly.

vagy Lorna Kelly.

I'm willing to bet you haven't heard of most of their names.

Fogadni mernék, hogy legtöbbükről még sosem hallottak.

Amazing people, fantastic achievements, but they're not famous.

Csodás emberek, lenyűgöző teljesítményt nyújtottak, de nem híresek.

So what if we analyze these two groups separately --

Mi történik, ha külön-külön elemezzük a két csoportot –

the famous and the non-famous?

a híres és az átlagembereket?

What might that tell us?

Mit tanulhatunk vajon ebből?

Take a look.

Nézzék!

Two things leap out at me.

Két dolog rögtön szembeötlik.

First:

Az első:

"John."

"John."

(Laughter)

(Nevetés)

Anyone here named John should thank your parents --

Legyenek hálásak a szüleiknek, ha Johnnak hívják önöket –,

(Laughter)

(Nevetés)

and remind your kids to cut out your obituary when you're gone.

és kössék a gyerekeik lelkére, hogy vágják ki a nekrológjukat.

And second:

A második:

"help."

"segítség."

We uncovered, many lessons from lives well-led,

Sok tanulságot leszűrtünk ezekből a jól élt életekből,

and what those people immortalized in print could teach us.

és tanulhatunk ezektől a halhatatlanná vált emberektől.

The exercise was a fascinating testament to the kaleidoscope that is life,

Kutatásunk lenyűgöző tanúságot nyújtott az élet végtelen gazdagságáról,

and even more fascinating

és még inkább lenyűgöző a tény,

was the fact that the overwhelming majority of obituaries

hogy a gyászhírek nagy többsége

featured people famous and non-famous,

olyan híres vagy átlagos emberekről szólt,

who did seemingly extraordinary things.

akik látszólag rendkívüli dolgokat vittek véghez.

They made a positive dent in the fabric of life.

Jobbá tették az életet.

They helped.

Segítettek másoknak.

So ask yourselves as you go back to your daily lives:

Tegyék fel maguknak a kérdést, amint kilépnek az ajtón:

How am I using my talents to help society?

Hogyan segítem tehetségemmel a társadalmat?

Because the most powerful lesson here is,

Mert a legnagyobb tanulság,

if more people lived their lives trying to be famous in death,

hogy ha több ember élne úgy, hogy halálában híres legyen,

the world would be a much better place.

a világ sokkal jobb hely lenne.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)