Love, no matter what | Andrew Solomon

Translator: Timothy Covell Reviewer: Morton Bast

Fordító: Zsófia Farsang Lektor: Anna Patai

"Even in purely nonreligious terms,

"Még a vallástól teljesen mentes körülmények közt is,

a homoszexualitás a szexuális lehetőségek rossz használatát mutatja.

homosexuality represents a misuse of the sexual faculty.

It is a pathetic little second-rate substitute for reality --

Egy szánalmas kis másodrangú helyettesítése a valóságnak -

a pitiable flight from life.

sajnálatra méltó menekülés az élet elől.

Mint ilyen, nem érdemel együttérzést,

As such, it deserves no compassion,

it deserves no treatment as minority martyrdom,

nem érdemli meg,

hogy kisebbségi mártíromságként kezeljük,

és nem érdemli meg, hogy többre tartsuk egy ártalmas betegségnél."

and it deserves not to be deemed anything but a pernicious sickness."

That's from "Time" magazine in 1966, when I was three years old.

A Time magazinból idéztem, 1966-ból, amikor három éves voltam.

Tavaly az Egyesült Államok elnöke

And last year, the president of the United States

came out in favor of gay marriage.

a melegházasság mellett foglalt állást.

(Applause)

(Taps)

A kérdésem az, hogy hogyan jutottunk el onnan ide?

And my question is:

How did we get from there to here?

How did an illness become an identity?

Hogyan vált betegségből identitássá?

When I was perhaps six years old,

Talán hat éves voltam,

I went to a shoe store with my mother and my brother.

amikor egy cipőboltba mentünk édesanyámmal és a testvéremmel.

And at the end of buying our shoes,

Miután megvettük a cipőinket,

the salesman said to us that we could each have a balloon to take home.

az eladó azt mondta, hogy mindketten kaphatunk egy lufit.

My brother wanted a red balloon,

Az öcsém egy piros lufit akart, én pedig egy rózsaszínt.

and I wanted a pink balloon.

Édesanyám azt mondta, hogy szerinte én inkább kék lufit szeretnék.

My mother said that she thought I'd really rather have a blue balloon.

(Laughter)

De én azt mondtam, hogy mindenképpen a rózsaszínt akarom.

But I said that I definitely wanted the pink one.

Emlékeztetett rá, hogy a kedvenc színem a kék.

And she reminded me that my favorite color was blue.

The fact that my favorite color now is blue, but I'm still gay --

A tény, hogy mára a kedvenc színem a kék, de még mindig meleg vagyok --

(Laughter)

(Nevetés) --

is evidence of both my mother's influence

egyszerre bizonyítja édesanyám befolyását és annak határait.

and its limits.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

When I was little, my mother used to say,

Mikor kicsi voltam, édesanyám azt szokta mondani,

"The love you have for your children is like no other feeling in the world.

hogy "A szeretet, amit a gyerekeid iránt érzel, semmilyen más érzéshez nem hasonlítható.

És amíg nem lesznek gyerekeid, nem fogod tudni, hogy milyen."

And until you have children, you don't know what it's like."

Mikor kicsi voltam, ezt a legnagyobb dicséretnek éreztem a világon,

And when I was little, I took it as the greatest compliment in the world

that she would say that about parenting my brother and me.

hogy ezt mondta arról, hogy minket nevelhet.

And when I was an adolescent, I thought, "But I'm gay,

És mikor kamaszodtam, azt gondoltam,

hogy meleg vagyok, szóval valószínűleg nem lehet családom.

and so I probably can't have a family."

And when she said it, it made me anxious.

És mikor ezt mondta, zaklatott lettem.

And after I came out of the closet,

Miután felvállaltam, hogy meleg vagyok,

és ő továbbra is mondogatta, dühös lettem.

when she continued to say it, it made me furious.

I said, "I'm gay. That's not the direction that I'm headed in.

Azt mondtam, "Meleg vagyok. Nem ebbe az irányba haladok.

And I want you to stop saying that."

Szeretném, ha többet nem mondanád ezt."

About 20 years ago,

Úgy 20 évvel ezelőtt a szerkesztőim a New York Times magazinnál felkértek,

I was asked by my editors at the "New York Times Magazine"

to write a piece about Deaf culture.

hogy írjak egy cikket a siket kultúráról.

And I was rather taken aback.

Egészen megdöbbentem.

I had thought of deafness entirely as an illness:

A siketségre pusztán egy betegségként gondoltam.

those poor people, they couldn't hear,

Azokként a szerencsétlenekként, akik nem hallanak.

they lacked hearing, and what could we do for them?

Nem hallanak, és mit tehetnénk mi értük?

And then I went out into the Deaf world.

És akkor beléptem a siket világba.

I went to Deaf clubs.

Siket klubokba jártam.

I saw performances of Deaf theater and of Deaf poetry.

Siket színházi előadásokat és felolvasásokat láttam.

Még egy Miss Süket Amerika versenyre is elmentem Nashville-be, Tennessee-be,

I even went to the Miss Deaf America contest in Nashville, Tennessee,

where people complained about that slurry Southern signing.

ahol az emberek a slampos déli jelnyelvre panaszkodtak.

(Nevetés)

(Laughter)

És ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre merültem a siket világban,

And as I plunged deeper and deeper into the Deaf world,

annál inkább meggyőződésemmé vált, hogy a siketség egy kultúra,

I became convinced that Deafness was a culture

és a siket világban élők azt mondták,

and that the people in the Deaf world who said,

"We don't lack hearing; we have membership in a culture,"

hogy "Nem nem hallunk, tagjai vagyunk egy kultúrának,"

were saying something that was viable.

olyasmit állítottak, aminek értelme volt.

It wasn't my culture,

Nem az én kultúrám volt,

and I didn't particularly want to rush off and join it,

és nem is kifejezetten akartam csatlakozni hozzá,

but I appreciated that it was a culture

de elismertem, hogy egy kultúra

and that for the people who were members of it,

és hogy az embereknek, akik a részei voltak

it felt as valuable as Latino culture or gay culture or Jewish culture.

ugyanannyira értékes, mint a latino kultúra vagy a meleg kultúra vagy a zsidó kultúra.

It felt as valid, perhaps, even as American culture.

Talán még annyira is értékes, mint az amerikai kultúra.

Then a friend of a friend of mine had a daughter who was a dwarf.

Akkor egy barátom barátjának lánya született, törpeséggel.

És mikor megszületett a lánya,

And when her daughter was born,

she suddenly found herself confronting questions

rengeteg ellentétes kérdéssel találta magát szemben,

amik számomra is kezdtek értelmet nyerni.

that now began to seem quite resonant to me.

She was facing the question of what to do with this child.

Szembesült azzal a kérdéssel, hogy mit is kezdjen a gyerekével.

Should she say, "You're just like everyone else but a little bit shorter?"

Azt kellene mondania, hogy "Ugyanolyan vagy, mint mások, csak egy kicsit alacsonyabb,"

Vagy meg kellene-e próbálnia felépíteni valamilyen törpe identitást,

Or should she try to construct some kind of dwarf identity,

get involved in the Little People of America,

csatlakozni az Amerikai Kisemberekhez,

become aware of what was happening for dwarfs?

hogy tisztában legyen vele, mi is történik a törpenövésűekkel?

And I suddenly thought,

És hirtelen arra gondoltam,

hogy a legtöbb siket gyerek halló szülőktől születik.

"Most deaf children are born to hearing parents.

Those hearing parents tend to try to cure them.

Azok a halló szülők hajlamosak rá, hogy megpróbálják őket meggyógyítani.

Those deaf people discover community somehow in adolescence.

Ezek a siket emberek valamikor kamaszkorukban fedezik fel a közösséget.

Most gay people are born to straight parents.

A legtöbb meleg heteroszexuális szülők gyermeke.

Those straight parents often want them to function

Ezek a hetero szülők gyakran azt szeretnék,

hogy funkcionálni tudjanak a mindennapi világban,

in what they think of as the mainstream world,

and those gay people have to discover identity later on.

és a melegek is később találják meg a saját identitásukat.

And here was this friend of mine,

És itt volt ez a barátom,

looking at these questions of identity with her dwarf daughter.

ezekkel a kérdésekkel, hogy hogyan azonosítsa a törpenövésű lányát.

És arra gondoltam, megint ez:

And I thought, "There it is again:

a family that perceives itself to be normal

Egy család, aki normálisnak érzi magát,

with a child who seems to be extraordinary."

egy nem átlagos gyerekkel.

And I hatched the idea that there are really two kinds of identity.

És eszembe jutott ez az ötlet, hogy igazából kétféle identitás van.

There are vertical identities,

Van a függőleges identitás,

ami generációkon keresztül terjed, szülőről gyerekre.

which are passed down generationally from parent to child.

Ilyesmi az etnicitás, gyakran a nemzetiség, a nyelv, sokszor a vallás.

Those are things like ethnicity,

frequently nationality, language, often religion.

Those are things you have in common with your parents and with your children.

Ezek azok a dolgok, amik közösek a szüleinkkel és a gyermekeinkkel.

And while some of them can be difficult,

És amíg néhány közülük nehézkes lehet,

there's no attempt to cure them.

nem próbáljuk meggyógyítani őket.

You can argue that it's harder in the United States --

Vitatkozhatunk arról, hogy nehezebb az Egyesült Államokban --

our current presidency notwithstanding --

a jelenlegi elnökség dacára --

színes bőrűnek lenni.

to be a person of color.

And yet, we have nobody who is trying to ensure

És mégis, nincsen senki aki megpróbálná elérni,

that the next generation of children born to African-Americans and Asians

hogy az afro-amerikai és ázsiai gyerekek következő generációja

come out with creamy skin and yellow hair.

fehér bőrrel és sárga hajjal szülessen.

És vannak még más identitások, amiket csoportoktól tanulunk.

There are these other identities which you have to learn from a peer group,

Ezeket vízszintes identitásnak hívom,

and I call them "horizontal identities,"

because the peer group is the horizontal experience.

mert a csoport egy vízszintes élmény.

These are identities that are alien to your parents

Ezek olyan identitások, amik idegenek a szüleinktől,

and that you have to discover when you get to see them in peers.

és amiket akkor fedezünk fel, mikor kortársainkban látjuk.

És ezeket az identitásokat, a vízszintes identitásokat

And those identities, those horizontal identities,

az emberek majdnem mindig megpróbálták meggyógyítani.

people have almost always tried to cure.

Meg akartam nézni, hogy mi a módszer

And I wanted to look at what the process is

through which people who have those identities

aminek segítségével az ezekkel az

come to a good relationship with them.

identitásokkal rendelkező emberek kibékülnek velük.

And it seemed to me that there were three levels of acceptance

És úgy tűnt, mintha az elfogadásnak három szintjén

that needed to take place.

kellene keresztülmenni.

Van az önelfogadás, a család elfogadása és a társadalmi elfogadás.

There's self-acceptance, there's family acceptance, and there's social acceptance.

And they don't always coincide.

És ezek nem mindig esnek egybe.

And a lot of the time, people who have these conditions are very angry,

A legtöbbször az ilyen állapotú emberek nagyon dühösek,

because they feel as though their parents don't love them,

mert úgy érzik, hogy a szüleik nem szeretik őket,

pedig csak annyi történik, hogy a szüleik nem fogadják el őket.

when what actually has happened is that their parents don't accept them.

A szeretet valami, ami ideális esetben feltétel nélkül

Love is something that, ideally, is there unconditionally

throughout the relationship between a parent and a child.

jelen van a szülő és a gyerek kapcsolatában.

But acceptance is something that takes time.

De az elfogadáshoz idő kell.

It always takes time.

Mindig idő kell.

Az egyik törpenövésű, akit megismertem egy Clinton Brown nevű fickó volt.

One of the dwarfs I got to know was a guy named Clinton Brown.

When he was born, he was diagnosed with diastrophic dwarfism,

Amikor megszületett, diasztrofikus törpeséget diagnosztizáltak nála,

egy cselekvőképességet nagyon korlátozó állapotot,

a very disabling condition,

and his parents were told that he would never walk,

és azt mondták a szüleinek, hogy sosem fog járni, sosem fog beszélni,

he would never talk,

he would have no intellectual capacity,

soha nem lesznek intellektuális képességei,

and he would probably not even recognize them.

és valószínűleg fel sem fogja őket ismerni.

And it was suggested to them that they leave him at the hospital

Azt javasolták nekik, hogy hagyják ott a kórházban,

so that he could die there quietly.

ahol csendben meghalhat.

His mother said she wasn't going to do it,

És az édesanyja azt mondta, ezt nem fogja megtenni.

and she took her son home.

És hazavitte a fiát.

And even though she didn't have a lot of educational or financial advantages,

És hiába nem állt rendelkezésére túlzott oktatási vagy pénzügyi lehetőség,

megtalálta az ország legjobb

she found the best doctor in the country for dealing with diastrophic dwarfism,

diasztrofikus törpeséggel foglalkozó orvosát,

and she got Clinton enrolled with him.

és beiratta hozzá Clintont.

And in the course of his childhood,

És a gyermekkora alatt

he had 30 major surgical procedures.

30 súlyos sebészeti beavatkozáson esett át.

And he spent all this time stuck in the hospital

Mindezt az időt egy kórházban rekedve töltötte,

while he was having those procedures,

amíg átesett ezeken a beavatkozásokon,

as a result of which, he now can walk.

aminek eredményeként ma tud járni.

While he was there, they sent tutors around to help him with his schoolwork,

És amíg ott volt, tanárokat küldtek neki, hogy segítsenek az iskolai teendőkkel.

Nagyon keményen dolgozott, mert mást nem tudott csinálni.

and he worked very hard, because there was nothing else to do.

Végül olyan szintre jutott,

He ended up achieving at a level

that had never before been contemplated by any member of his family.

amire senki gondolni sem mert a családtagjai közül.

He was the first one in his family, in fact, to go to college,

Végül ő volt az első a családjából, aki egyetemre ment,

where he lived on campus and drove a specially fitted car

ahol a kampuszon élt és egy speciális autót vezetett

that accommodated his unusual body.

amit a szokatlan testére terveztek.

And his mother told me the story of coming home one day --

Az édesanyja mesélte el, hogy egy nap hazafelé menet --

and he went to college nearby --

egy közeli egyetemre járt --

and she said, "I saw that car, which you can always recognize,

azt mondta, hogy "Láttam azt az autót, amit bárhol felismernék,

in the parking lot of a bar," she said.

egy bár parkolójában," mondta. (Nevetés)

(Laughter)

És arra gondoltam, hogy ők 180 centi magasak, ő 90 centi magas.

"And I thought to myself,

'They're six feet tall, he's three feet tall.

Two beers for them is four beers for him.'"

Ami nekik két sör, az neki négy."

Azt mondta, "Tudtam, hogy nem mehetek oda és zavarhatom meg,

She said, "I knew I couldn't go in there and interrupt him,

but I went home, and I left him eight messages on his cell phone."

de mikor hazamentem, nyolc üzenetet hagytam neki a mobilján."

She said, "And then I thought,

Mesélte, "Aztán arra gondoltam,

if someone had said to me, when he was born,

hogy ha valaki azt mondja nekem a születésekor,

that my future worry would be that he'd go drinking and driving

hogy a jövőben azon fogok aggódni, hogy inni és vezetni fog az egyetemi haverjaival --"

with his college buddies ..."

(Laughter)

(Taps)

(Applause)

And I said to her,

Azt mondtam neki, "Mit gondol, mit tett,

"What do you think you did that helped him to emerge

mi segített neki ezzé a kedves, elismert, csodás emberré válni?"

as this charming, accomplished, wonderful person?"

And she said, "What did I do?

Azt válaszolta, "Mit csináltam? Szerettem, ennyi az egész.

I loved him, that's all.

Clintonban mindig ott volt ez a ragyogás.

Clinton just always had that light in him.

Én és az apja voltunk elég szerencsések hozzá, hogy ezt először megláthassuk."

And his father and I were lucky enough to be the first to see it there."

I'm going to quote from another magazine of the '60s.

Egy másik magazint fogok idézni a hatvanas évekből.

This one is from 1968 --

Ez 1968-ból van -- az Atlantic Monthly-ból, a liberális Amerika hangjától --

"The Atlantic Monthly," voice of liberal America --

written by an important bioethicist.

egy fontos bioetikus írta.

He said, "There is no reason to feel guilty

Azt írja, "Nincs okunk bűntudatot érezni

about putting a Down's syndrome child away,

a Down-szindrómás gyerekek eltüntetése miatt,

akár az elzárt szanatóriumba zárásra gondolunk,

whether it is 'put away' in the sense of hidden in a sanitarium

akár a felelősségteljesebb, halálosabb módra.

or in a more responsible, lethal sense.

Szomorú, igen -- iszonyatos. De nem okozhat bűntudatot.

It is sad, yes. Dreadful.

But it carries no guilt.

Az igazi bűntudat egy ember elleni bántalmazásból származik,

True guilt arises only from an offense against a person,

és egy Down-szindrómás nem ember."

and a Down's is not a person."

There's been a lot of ink given to the enormous progress that we've made

Rengeteget írtak arról a hatalmas haladásról amire

in the treatment of gay people.

a melegekkel való bánásmódban jutottunk.

The fact that our attitude has changed is in the headlines every day.

Mindennap szólnak róla a címlapok, hogy megváltozott a hozzáállásunk.

But we forget how we used to see people who had other differences,

De elfelejtjük, hogy hogyan láttuk régen a másban különböző embereket,

how we used to see people who were disabled,

hogy láttuk a fogyatékkal élő embereket,

how inhuman we held people to be.

mennyire nem emberként kategorizáltuk őket.

And the change that's been accomplished there,

És a változás, amit elértünk

which is almost equally radical,

és ami majdnem ugyanannyira radikális,

is one that we pay not very much attention to.

arra nem fordítunk túl sok figyelmet.

Az egyik a megkérdezett családok közül, Tom és Karen Robards

One of the families I interviewed, Tom and Karen Robards,

megdöbbentek, mikor fiatal és sikeres New York-iakként

were taken aback when, as young and successful New Yorkers,

their first child was diagnosed with Down syndrome.

az első gyermeküket Down-szindrómával diagnosztizálták.

They thought the educational opportunities for him were not what they should be,

Úgy érezték, hogy az oktatási lehetőségek nem olyanok, mint kellene lenniük,

and so they decided they would build a little center --

úgyhogy elhatározták, hogy megépítenek egy kis központot --

two classrooms that they started with a few other parents --

két osztályteremmel, amit néhány más szülővel osztottak meg --

to educate kids with DS.

hogy Down-szindrómás gyerekeket tanítsanak.

And over the years, that center grew into something called the Cooke Center,

És az évek alatt ez a központ kinőtte magát a mai Cooke Center-ré,

where there are now thousands upon thousands of children

ahol értelmi fogyatékos gyerekek

ezreit és ezreit tanítják.

with intellectual disabilities

who are being taught.

In the time since that "Atlantic Monthly" story ran,

Az Athlantic Monthly-ban közölt cikk óta

the life expectancy for people with Down syndrome has tripled.

a Down-szindrómások várható élettartama megháromszorozódott.

A Down-szindrómások között ma már vannak színészek,

The experience of Down syndrome people includes those who are actors,

those who are writers, some who are able to live fully independently in adulthood.

írók, emberek, akik teljes és önálló felnőtt életet tudnak élni.

The Robards had a lot to do with that.

Robardéknak sok közük van ehhez.

And I said, "Do you regret it?

Azt kérdeztem, "Nem bánják?

Do you wish your child didn't have Down syndrome?

Nem szeretnék, hogy a gyereküknek ne legyen Down-szindrómája?

Do you wish you'd never heard of it?"

Nem kívánják, hogy bár sose hallottak volna róla?"

És érdekes módon az édesapa azt válaszolta,

And interestingly, his father said,

"Well, for David, our son, I regret it,

"Hát, Davidnél, a fiunknál sajnálom,

mert Davidnek nehéz így a világban élni,

because for David, it's a difficult way to be in the world,

and I'd like to give David an easier life.

és szeretném, ha könnyebb élete lenne.

But I think if we lost everyone with Down syndrome,

De ha arra gondolok, hogy minden Down-szindrómást elveszítenénk, katasztrofális veszteség lenne."

it would be a catastrophic loss."

And Karen Robards said to me, "I'm with Tom.

És Karen Robards azt válaszolta, "Egyetértek Tommal.

For David, I would cure it in an instant, to give him an easier life.

Davidet egy pillanat alatt meggyógyítanám, hogy könnyebb élete lehessen.

But speaking for myself --

De őszintén szólva -- hát, nem hiszem, hogy 23 évvel ezelőtt, mikor megszületett

well, I would never have believed 23 years ago when he was born

elhittem volna, hogy idáig jutok --

that I could come to such a point.

de ha magamra gondolok, sokkal jobbá és kedvesebbé tett,

Speaking for myself, it's made me so much better and so much kinder

and so much more purposeful in my whole life that, speaking for myself,

és annyival több értelmet adott az életemnek,

őszintén szólva, nem adnám fel ezt semmiért az egész világon."

I wouldn't give it up for anything in the world."

Ma a szociális elfogadottsága ezeknek és sok más állapotnak

We live at a point when social acceptance for these and many other conditions

is on the up and up.

egyre növekszik.

De ezzel egy időben a képesség,

And yet we also live at the moment

hogy kiküszöböljük ezeket az állapotokat

when our ability to eliminate those conditions

has reached a height we never imagined before.

soha nem látott méreteket ölt.

Most deaf infants born in the United States now

A legtöbb ma, az Egyesült Államokban született siket gyermek

will receive cochlear implants,

Cochleáris implantátumot fog kapni,

which are put into the brain and connected to a receiver,

amit az agyba helyeznek és egy vevőhöz kötnek,

and which allow them to acquire a facsimile of hearing

aminek köszönhetően halláshoz hasonló élményben lesz részük és tudnak beszélni.

and to use oral speech.

A compound that has been tested in mice, BMN-111,

Egy keverék, amit egereken teszteltek, a BMN-111,

is useful in preventing the action of the achondroplasia gene.

megelőzi az achondroplasiát okozó gén aktivizálódását.

Achondroplasia is the most common form of dwarfism,

Az achondroplasia a törpeség legelterjedtebb formája,

and mice who have been given that substance

és az egerek, akiknek ezt az anyagot adták és rendelkeztek az achondroplasia génnel,

and who have the achondroplasia gene

grow to full size.

teljes méretűre nőttek.

Testing in humans is around the corner.

Az embereken való tesztelés sincs már messze.

There are blood tests which are making progress

Léteznek vértesztek,

amik korábban és tisztábban kimutatják a terhesség alatt a Down-szindrómát,

that would pick up Down syndrome more clearly and earlier in pregnancies

than ever before,

making it easier and easier for people to eliminate those pregnancies,

egyre jobban megkönnyítve az ilyen terhességek kiküszöbölését

or to terminate them.

vagy megszakítását.

So we have both social progress and medical progress.

Szóval egyszerre haladunk szociálisan és orvosilag.

And I believe in both of them.

És én mindkettőben hiszek.

I believe the social progress is fantastic and meaningful and wonderful,

Hiszek benne, hogy a szociális fejlődés fantasztikus, jelentőségteljes és csodás,

and I think the same thing about the medical progress.

és ugyanezt gondolom az orvostudományi fejlődésről.

But I think it's a tragedy when one of them doesn't see the other.

De úgy érzem tragikus, mikor az egyik nem látja a másikat.

És mikor látom, hogy hogyan keresztezik egymás útját,

And when I see the way they're intersecting

például a három említett állapotban,

in conditions like the three I've just described,

I sometimes think it's like those moments in grand opera

néha úgy érzem, mintha egy opera nagy pillanatában járnánk,

ahol a hős rádöbben, hogy szerelmes a hősnőbe,

when the hero realizes he loves the heroine

at the exact moment that she lies expiring on a divan.

pont amikor az egy díványon haldoklik.

(Nevetés)

(Laughter)

Bele kell gondolnunk, hogy mi a véleményünk ezekről a gyógymódokról.

We have to think about how we feel about cures altogether.

And a lot of the time the question of parenthood is:

És sokszor a szülői lét kérdései,

What do we validate in our children,

hogy mit értékelünk a gyerekeinkben,

and what do we cure in them?

és mit gyógyítunk meg bennük?

Jim Sinclair, a prominent autism activist, said,

Jim Sinclair, egy elismert autizmus aktivista mondta,

"When parents say, 'I wish my child did not have autism,'

"Mikor a szülők azt mondják, 'Bár ne lenne a gyermekem autista,'

igazából azt mondják, 'Bár ne létezne a gyermekem,

what they're really saying is, 'I wish the child I have did not exist

and I had a different, nonautistic child instead.'

és lenne egy másik, nem autista gyerekem helyette.'

Read that again. This is what we hear when you mourn over our existence.

Olvassák el újra. Ezt halljuk, amikor a létezésünk miatt keseregnek.

This is what we hear when you pray for a cure:

Ezt halljuk, mikor egy gyógymódért imádkoznak --

hogy a leghőbb vágyuk számunkra az,

that your fondest wish for us is that someday we will cease to be,

hogy egy nap megszűnjünk létezni,

and strangers you can love will move in behind our faces."

és ismeretlenek költöznek az arcunk mögé, akiket szeretni lehet."

Ez egy nagyon extrém álláspont,

It's a very extreme point of view,

but it points to the reality that people engage with the life they have

de rámutat arra, hogy az emberek kötődnek az életükhöz,

és nem akarnak meggyógyulni, megváltozni vagy eltűnni.

and they don't want to be cured or changed or eliminated.

They want to be whoever it is that they've come to be.

Azok akarnak lenni, akikké váltak.

Az egyik család, akit a projektemhez meginterjúvoltam

One of the families I interviewed for this project

was the family of Dylan Klebold,

Dylan Klebold családja volt, aki a Columbine középiskolai mészárlás egyik elkövetője.

who was one of the perpetrators of the Columbine massacre.

Sokáig tartott, mire meggyőztem őket, hogy beszéljenek velem,

It took a long time to persuade them to talk to me,

and once they agreed, they were so full of their story

de mikor beleegyeztek, alig tudták abbahagyni

that they couldn't stop telling it,

a történetük elmesélését.

Az első hétvégén, amit velük töltöttem -- az elsőn, sok közül --

and the first weekend I spent with them, the first of many,

I recorded more than 20 hours of conversation.

több mint 20 órányi beszélgetést vettem fel.

And on Sunday night, we were all exhausted.

Vasárnap estére mindannyian kimerültek voltunk.

We were sitting in the kitchen. Sue Klebold was fixing dinner.

A konyhában ültünk. Sue Klebold éppen vacsorát főzött.

És azt mondtam, "Ha Dylan itt lenne,

And I said, "If Dylan were here now,

do you have a sense of what you'd want to ask him?"

tudod, hogy mit szeretnél kérdezni tőle?"

And his father said, "I sure do.

Az apja azt mondta, "Persze.

I'd want to ask him what the hell he thought he was doing."

Megkérdezném tőle, hogy mi a fenét képzelt, mit csinál."

And Sue looked at the floor, and she thought for a minute.

Sue a padlóra pillantott, és elgondolkodott egy percre.

Aztán újra felnézett és azt mondta,

And then she looked back up and said,

"Megkérném, hogy bocsásson meg nekem, amiért az anyja voltam

"I would ask him to forgive me for being his mother

és mégsem tudtam, hogy mi folyik a fejében."

and never knowing what was going on inside his head."

When I had dinner with her a couple of years later --

Mikor pár évvel később együtt vacsoráztam vele --

one of many dinners that we had together --

egy volt sok vacsora közül --

she said, "You know, when it first happened,

azt mondta, "Tudod, mikor megtörtént,

I used to wish that I had never married, that I had never had children.

először azt kívántam, bárcsak ne házasodtam volna meg, ne lennének gyerekeim.

If I hadn't gone to Ohio State and crossed paths with Tom,

Ha nem jártam volna az Ohio-i Állami Főiskolára és találkoztam volna Tommal,

ez a gyerek sosem létezett volna és ez a szörnyűség sem történt volna meg.

this child wouldn't have existed,

and this terrible thing wouldn't have happened.

De rájöttem, hogy annyira szeretem a gyerekeimet,

But I've come to feel that I love the children I had so much

that I don't want to imagine a life without them.

hogy nem akarom elképzelni az életemet nélkülük.

I recognize the pain they caused to others,

Látom a fájdalmat, amit másoknak okoztak, ami megbocsáthatatlan,

for which there can be no forgiveness,

but the pain they caused to me, there is," she said.

de a fájdalom, amit nekem okoztak, megbocsátható," mondta.

"Szóval látom, hogy a világ egy jobb hely lenne,

"So while I recognize that it would have been better for the world

if Dylan had never been born,

ha Dylan sosem születik meg,

I've decided that it would not have been better for me."

de úgy döntöttem, hogy számomra nem lenne jobb."

Azt gondoltam, meglepő, hogy ezek a családok akiknek ezek a problémás gyerekeik születtek,

I thought it was surprising

how all of these families had all of these children

with all of these problems,

problems that they mostly would have done anything to avoid,

problémák, amiket legszívesebben bármi áron elkerülnének,

and that they had all found so much meaning in that experience of parenting.

mégis annyi értelmet találtak a nevelésnek ebben az élményében.

Aztán arra gondoltam, hogy mindannyian, akiknek gyerekei vannak,

And then I thought, all of us who have children

love the children we have, with their flaws.

azokat a gyerekeket szeretjük, akik vannak, a hibáikkal együtt.

Ha egy dicső angyal hirtelen leszállna a nappalim plafonján keresztül

If some glorious angel suddenly descended through my living-room ceiling

and offered to take away the children I have

és felajánlaná, hogy elviszi a gyerekeimet

and give me other, better children --

és más, jobb gyerekeket adna -- udvariasabb, viccesebb, kedvesebb, okosabb gyerekeket --

more polite, funnier, nicer, smarter --

(Laughter)

belekapaszkodnék a gyerekeimbe és tovaimádkoznám ezt a kegyetlen lényt.

I would cling to the children I have and pray away that atrocious spectacle.

Végsősoron úgy érzem,

And ultimately,

I feel that in the same way that we test flame-retardant pajamas in an inferno

hogy ahogyan tűzálló pizsamákat pokoli körülmények közt tesztelünk,

to ensure they won't catch fire when our child reaches across the stove,

hogy biztosan ne gyulladjanak meg, mikor a gyerekünk átnyúl a tűzhely fölött,

so these stories of families negotiating these extreme differences

szóval ezek a történetek, ahol családok küszködnek extrém különbségekkel,

reflect on the universal experience of parenting,

rávilágítanak a nevelés egyetemes élményére,

which is always that sometimes, you look at your child, and you think,

arra, hogy néha ránézel a gyerekedre és arra gondolsz,

hát te meg honnan jöttél?

"Where did you come from?"

(Laughter)

(Nevetés)

It turns out that while each of these individual differences is siloed --

Amíg ezeket az egyedi különbségeket elzárjuk --

there are only so many families dealing with schizophrenia,

csak bizonyos számú család küzd skizofréniával,

only so many families of children who are transgender,

csak bizonyos számú család gyerekei transzneműek,

csak bizonyos számú családban vannak csodagyerekek --

only so many families of prodigies --

who also face similar challenges in many ways --

pedig sok értelmeben hasonló kihívásokat élnek át --

there are only so many families in each of those categories.

csak bizonyos számú család fér be az egyes kategóriákba --

de ha belegondolunk,

But if you start to think

that the experience of negotiating difference within your family

hogy ha a dolog, amire gondolsz a különbségek kezelése

a családodon belül,

is what people are addressing,

felfedezhetjük, hogy ez egy majdnem egyetemes jelenség.

then you discover that it's a nearly universal phenomenon.

Ironically, it turns out,

Ironikus módon a különbségeink azok, és az, hogy ezeket hogyan kezeljük,

that it's our differences and our negotiation of difference

that unite us.

ami összetart minket.

I decided to have children while I was working on this project.

Amíg ezen a projekten dolgoztam, eldöntöttem, hogy gyereket szeretnék.

And many people were astonished and said,

Sokan megdöbbentek és azt mondták,

"But how can you decide to have children

"De hát hogyan dönthetsz a gyerekvállalás mellett

pont amikor azt tanulmányozod, mi romolhat el?"

in the midst of studying everything that can go wrong?"

And I said, "I'm not studying everything that can go wrong.

És azt válaszoltam, "Nem azt tanulmányozom, mi minden romolhat el.

What I'm studying is how much love there can be,

Azt kutatom, hogy mennyi szeretet van jelen,

even when everything appears to be going wrong."

még akkor is, mikor minden, ami csak tud, elromlik."

I thought a lot about the mother of one disabled child I had seen,

Sokat gondoltam egy bizonyos sérült gyermek anyjára, akit láttam,

egy súlyosan sérült gyermekére aki az elhanyagoltságba halt bele.

a severely disabled child who died through caregiver neglect.

And when his ashes were interred, his mother said,

És mikor a hamvait eltemették, az anyja azt mondta,

"Megbocsátásért imádkozom, mert kétszer megloptak,

"I pray here for forgiveness for having been twice robbed:

once of the child I wanted,

egyszer a gyermekért, akit akartam és egyszer a fiamért, akit szerettem."

and once of the son I loved."

And I figured it was possible, then, for anyone to love any child,

És rájöttem, hogy bárki szerethet egy gyereket,

if they had the effective will to do so.

ha tényleg vágyik rá, hogy szeresse.

Így a férjem a két gyermekünk biológiai szülője

So, my husband is the biological father of two children

with some lesbian friends in Minneapolis.

néhány minneapolis-i leszbikus barátunkkal együtt.

Volt egy közeli barátom az egyetemről, aki átélt egy válást és gyereket szeretett volna.

I had a close friend from college who'd gone through a divorce

and wanted to have children.

And so she and I have a daughter,

Szóval neki és nekem van egy lányunk,

and mother and daughter live in Texas.

az anya és lánya Texasban élnek.

And my husband and I have a son who lives with us all the time,

És a férjemnek és nekem van egy fiunk, aki velünk él,

of whom I am the biological father,

és akinek én vagyok a biológiai apja,

a terhességre pedig Laura helyettesített minket,

and our surrogate for the pregnancy was Laura,

the lesbian mother of Oliver and Lucy in Minneapolis.

Oliver és Lucy minneapolis-i leszbikus édesanyja.

(Laughter)

(Taps)

So --

(Applause)

Szóval röviden szólva négy gyermekünknek öt szülője van három államban.

The shorthand is: five parents of four children in three states.

(Laughter)

And there are people who think that the existence of my family

És vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a családom léte

somehow undermines or weakens or damages their family.

aláássa vagy meggyengíti vagy károsítja az ő családját.

And there are people who think that families like mine

És vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy ilyen családok,

shouldn't be allowed to exist.

mint az enyém nem létezhetnének.

And I don't accept subtractive models of love,

Nem fogadom el a szeretet kivonó modelljeit, csak az összeadóakat.

only additive ones.

And I believe that in the same way that we need species diversity

És hiszek benne, hogy ahogy a fajoknak szüksége van diverzitásra,

to ensure that the planet can go on,

hogy a bolygó továbbra is fennmaradjon,

nekünk is szükségünk van a szeretet diverzitására és családok diverzitására

so we need this diversity of affection and diversity of family

in order to strengthen the ecosphere of kindness.

ami megerősíti a jóság ökoszféráját.

A fiam születése utáni napon

The day after our son was born,

the pediatrician came into the hospital room

a gyerekorvos bejött a kórházi szobába és kifejezte az aggodalmát.

and said she was concerned.

He wasn't extending his legs appropriately.

A fiam nem nyújtotta ki rendesen a lábait.

Azt mondta, lehetséges, hogy károsult az agya.

She said that might mean that he had brain damage.

Insofar as he was extending them, he was doing so asymmetrically,

És mikor ki is nyújtotta a lábait, asszimetrikusan tette,

which she thought could mean that there was a tumor of some kind in action.

ezért arra gyanakodott, hogy talán valamilyen tumor okozza ezt.

És nagyon nagy feje volt, amiről azt gondolta, hogy vízfejűségre utalhat.

And he had a very large head,

which she thought might indicate hydrocephalus.

And as she told me all of these things,

És mikor elmondta nekem ezt,

I felt the very center of my being pouring out onto the floor.

úgy éreztem, mintha a szívem kizuhant volna a testemből.

And I thought, "Here I had been working for years

Arra gondoltam, hogy évekig dolgoztam egy könyvön arról,

on a book about how much meaning people had found

hogy mennyi értelmet találnak az emberek

in the experience of parenting children who were disabled,

sérült gyermekek nevelésében,

és mégsem akarok csatlakozni hozzájuk.

and I didn't want to join their number

because what I was encountering was an idea of illness."

Mert amivel akkor találkoztam, az a betegség gondolata volt.

And like all parents since the dawn of time,

És mint minden szülő az idők kezdetétől fogva,

meg akartam védeni a gyermekemet a betegségektől.

I wanted to protect my child from illness.

És magamat is meg akartam védeni a betegségektől.

And I wanted, also, to protect myself from illness.

And yet, I knew from the work I had done

És mégis, tudtam, a munkából amit végeztem,

hogy ha valamelyik ezek közül amit elkezdtünk tesztelni

that if he had any of the things we were about to start testing for,

végül az identitásává növi ki magát,

that those would ultimately be his identity,

és ha az ő identitásává növi ki magát, akkor az enyémmé is,

and if they were his identity, they would become my identity,

that that illness was going to take a very different shape as it unfolded.

és akkor ez a betegség egy egészen más formát fog ölteni.

We took him to the MRI machine, we took him to the CAT scanner,

Elvittük egy MRI-géphez, elvittük CT-re,

we took this day-old child and gave him over for an arterial blood draw.

fogtuk ezt az egy napos gyereket és átadtuk arteriális vérvételre.

We felt helpless.

Tehetetlennek éreztük magunkat.

And at the end of five hours,

És öt óra múlva szóltak,

hogy az agya teljesen tiszta,

they said that his brain was completely clear

and that he was by then extending his legs correctly.

és már rendesen ki tudja nyújtani a lábát.

And when I asked the pediatrician what had been going on,

És mikor megkérdeztem a gyerekorvost, hogy mi történt,

she said she thought in the morning, he had probably had a cramp.

azt válaszolta, hogy valószínűleg reggel a gyereknek görcsölt a lába.

(Laughter)

(Nevetés)

But I thought --

De arra gondoltam, hogy az anyámnak igaza volt.

(Laughter)

I thought how my mother was right.

I thought, "The love you have for your children

Igaza volt, hogy a szeretet, amit a gyerekeidért érzel

is unlike any other feeling in the world.

különbözik bármilyen érzéstől a világon,

And until you have children, you don't know what it feels like.

és amíg nincsenek gyermekeid fogalmad sincs, hogy milyen.

Azt hiszem a gyerekek csapdába csaltak

I think children had ensnared me

the moment I connected fatherhood with loss.

abban a pillanatban, mikor az apaságot a veszteséghez kötöttem.

De nem vagyok benne biztos, hogy rájöttem volna,

But I'm not sure I would have noticed that

ha nem merülök bele ennyire ebbe a kutatásomba.

if I hadn't been so in the thick of this research project of mine.

I'd encountered so much strange love,

Annyi különös szeretettel találkoztam,

and I fell very naturally into its bewitching patterns.

és azonnal megbabonázott ezeknek a mintája.

And I saw how splendor can illuminate even the most abject vulnerabilities.

Láttam, hogy ez a ragyogás hogyan szépíti meg a legsiralmasabb gyengeségeinket is.

Ez alatt a 10 év alatt tanúja voltam és megtanultam

During these 10 years, I had witnessed and learned

az elviselhetetlen felelősség félelmetes örömét,

the terrifying joy of unbearable responsibility,

and I had come to see how it conquers everything else.

és láthattam, hogy ez hogyan győz le minden mást.

És habár néha azt gondoltam, hogy a szülők, akiket interjúvolok hülyék,

And while I had sometimes thought the parents I was interviewing were fools,

enslaving themselves to a lifetime's journey with their thankless children

rabságba taszítják magukat egy életre szóló útra a hálátlan gyerekeikkel,

és identitást próbálnak faragni a szenvedésből,

and trying to breed identity out of misery,

aznap rájöttem, hogy a kutatásom egy hidat épített nekem,

I realized that day that my research had built me a plank

és készen álltam rá, hogy csatlakozzam hozzájuk.

and that I was ready to join them on their ship.

Köszönöm.

Thank you.

(Applause and cheers)

(Taps)

Thank you.