How to build your creative confidence | David Kelley

Translator: Timothy Covell Reviewer: Morton Bast

Fordító: Reka Pal Lektor: Zsófia Farsang

Az alkotói önbizalomról

I wanted to talk to you today about creative confidence.

szeretnék beszélni ma önöknek.

I'm going to start way back in the third grade

Kezdésként szeretnék visszaemlékezni

at Oakdale School in Barberton, Ohio.

az Oakdale School harmadik osztályára, Barbertonban, Ohióban.

Emlékszem, hogy egy nap a legjobb barátom Brian épp munkálkodott valamin.

I remember one day my best friend Brian was working on a project.

Épp egy lovat csinált abból az agyagból,

He was making a horse out of the clay our teacher kept under the sink.

amit a tanár a mosogató alatt tartott.

És egyszer, az egyik lány, aki vele egy asztalnál ült,

And at one point, one of the girls that was sitting at his table,

látván mit csinál,

seeing what he was doing, leaned over and said to him,

odahajolt és azt mondta neki,

"Ez rémes. Egyáltalán nem hasonlít egy lóra."

"That's terrible. That doesn't look anything like a horse."

És Brian elcsüggedt.

And Brian's shoulders sank.

And he wadded up the clay horse and he threw it back in the bin.

Összegöngyölte az agyaglovat és visszadobta a tartóba.

Soha többé nem láttam, hogy Brian ilyen projektet csinált volna.

I never saw Brian do a project like that ever again.

And I wonder how often that happens, you know?

És elgondolkodtat, hogy milyen gyakran is történik ez meg.

Úgy tűnik, amikor elmesélem ezt a történetet Brianről az osztályomnak,

It seems like when I tell that story of Brian to my class,

sokuk oda akar jönni hozzám óra után, hogy

a lot of them want to come up after class

and tell me about their similar experience,

megosszon velem egy hasonló élményt arról,

mikor egy tanár leállította őket, vagy

how a teacher shut them down,

mikor egy diák különös kegyetlenséggel bánt velük.

or how a student was particularly cruel to them.

És néhányan ilyenkor lemondanak arról,

And then some kind of opt out of thinking of themselves as creative

hogy ők kreatívak lehetnek.

at that point.

És látom, hogy a lemondás gyermekkorban történik,

And I see that opting out that happens in childhood,

beidegződik és jobban megrögződik,

and it moves in and becomes more ingrained, even,

már akár felnőttkort elérve is.

by the time you get to adult life.

Tehát ez sokszor előfordul.

So we see a lot of this.

Amikor workshopot tartunk,

When we have a workshop

or when we have clients in to work with us side by side,

vagy amikor kliensekkel együtt dolgozunk,

végső soron elérjük azt a szintet a folyamat közben,

eventually we get to the point in the process

ami zavaros vagy szokatlan.

that's kind of fuzzy or unconventional.

És végül ezek a nagymenő főigazgatók előrántják a BlackBerry telefonjukat

And eventually, these big-shot executives whip out their BlackBerrys

mondván, hogy nagyon fontos hívást kell lebonyolítaniuk,

and they say they have to make really important phone calls,

és a kijárat felé veszik az irányt.

and they head for the exits.

Ez ennyire kényelmetlen számukra.

And they're just so uncomfortable.

When we track them down and ask them what's going on,

Amikor megkeressük őket és megkérdezzük, hogy mi történt,

valami olyasmit mondanak, hogy "Nem vagyok az a kreatív típus."

they say something like, "I'm just not the creative type."

But we know that's not true.

De mi tudjuk, hogy ez nem így van.

If they stick with the process, if they stick with it,

Hogyha kibírják a folyamatot, ha kitartanak,

they end up doing amazing things.

a végén mindig valami csodálatosat alkotnak,

And they surprise themselves at just how innovative

és saját maguk is meglepődnek,

they and their teams really are.

hogy ők és csapatuk valójában mennyire innovatívak tudnak lenni.

Ezért elgondolkoztam a bírálattól való félelmünkről.

So I've been looking at this fear of judgment that we have,

that you don't do things, you're afraid you're going to be judged;

Hogy nem kezdünk bele valamibe, mert tartunk tőle, hogy bírálni fogják.

if you don't say the right creative thing, you're going to be judged.

Ha nem az elvárt kreatív dolgot mondjuk, elítélnek.

Nagy áttörés volt számomra

And I had a major breakthrough,

Albert Bandura pszichológussal találkozni.

when I met the psychologist Albert Bandura.

Nem tudom, hogy tudják-e, ki Albert Bandura.

I don't know if you know Albert Bandura, but if you go to Wikipedia,

De a Wikipédián azt írják róla,

it says that he's the fourth most important psychologist in history --

hogy ő a történelem negyedik legjelentősebb pszichológusa --

Freud, Skinner, még valaki és Bandura.

you know, like Freud, Skinner, somebody and Bandura.

(Laughter)

Bandura 86 éves és még mindig a Stanfordon dolgozik.

Bandura is 86 and he still works at Stanford.

And he's just a lovely guy.

És igazán remek fickó.

És elmentem hozzá,

So I went to see him,

because he's just worked on phobias for a long time,

mert régóta fóbiákkal foglalkozik,

which I'm very interested in.

amik engem is nagyon érdekelnek.

He had developed this way,

Kifejlesztett egy módszert, egy metodikát,

this, kind of, methodology,

that ended up curing people in a very short amount of time,

amivel végül nagyon rövid időn belül gyógyított meg embereket.

like, in four hours.

Négy órán belül hatalmas volt a gyógyulás aránya a fóbiásoknál.

He had a huge cure rate of people who had phobias.

And we talked about snakes -- I don't know why --

A kígyókról beszéltünk.

de a kígyókról és a kígyóiszonyról beszéltünk, mint fóbiáról.

we talked about snakes and fear of snakes as a phobia.

És nagyon élvezetes, igazán érdekes volt.

And it was really enjoyable, really interesting.

Elmondta, hogy amikor behívja a tesztalanyt,

He told me that he'd invite the test subject in,

and he'd say, "You know, there's a snake in the next room

ő azt mondja nekik, hogy "Tudja, van egy kígyó a másik szobában,

ahová nemsokára bemegyünk."

and we're going to go in there."

Amire, elmondása szerint, a legtöbben azt válaszolják, hogy

To which, he reported, most of them replied,

"Hell no! I'm not going in there, certainly if there's a snake in there."

"Egy frászt, én be nem megyek oda,

pláne hogyha még egy kígyó is van bent."

De Bandura lépésről-lépésre halad, ami rendkívül eredményes.

But Bandura has a step-by-step process that was super successful.

So he'd take people to this two-way mirror

Úgyhogy odahívja a pácienst egy kétirányú tükörhöz,

looking into the room where the snake was.

ami abba a szobába néz, ahol a kígyó van,

és megszoktatja velük a helyzetet.

And he'd get them comfortable with that.

Then through a series of steps,

És aztán több lépésen keresztül

a szoba ajtajába tereli őket, majd a nyitott ajtóban állva

he'd move them and they'd be standing in the doorway with the door open,

and they'd be looking in there.

néznek be a szobába.

And he'd get them comfortable with that.

És aztán azzal a helyzettel is megbarátkoztatja őket.

Majd még több, apró lépés után

And then many more steps later, baby steps,

már bent vannak a szobában, és bőrkesztyűt, olyan hegesztőkesztyűt viselnek,

they'd be in the room, they'd have a leather glove like a welder's glove on,

és végső soron hozzáérnek a kígyóhoz.

and they'd eventually touch the snake.

És amikor hozzáérnek,

And when they touched the snake, everything was fine. They were cured.

In fact, everything was better than fine.

Sőt, még jobb, mint gondolnánk.

These people who had lifelong fears of snakes

Ezek az emberek, akik egész életükben irtóztak a kígyóktól,

olyasmiket mondanak, hogy

were saying things like,

"Nézd milyen gyönyörű ez az állat."

"Look how beautiful that snake is."

And they were holding it in their laps.

És az ölükbe veszik a kígyót.

Bandura "irányított elsajátítás"-nak nevezi ezt a folyamatot.

Bandura calls this process "guided mastery."

I love that term: guided mastery.

Nagyon tetszik ez a kifejezés: irányított elsajátítás.

És valami más is történt,

And something else happened.

These people who went through the process and touched the snake

ezek az emberek, akik végigvitték a folyamatot és megérintették a kígyót,

végül kevésbé szorongtak más dolgokkal kapcsolatosan az életben.

ended up having less anxiety about other things in their lives.

Elszántabbakká és kitartóbbakká váltak,

They tried harder, they persevered longer,

and they were more resilient in the face of failure.

és rugalmasabbakká kudarchelyzetekben is.

Egy új magabiztossággal lettek gazdagabbak.

They just gained a new confidence.

És Bandura ezt a magabiztosságot én-hatékonyságnak hívja --

And Bandura calls that confidence "self-efficacy,"

the sense that you can change the world

az érzés, hogy megválthatjuk a világot,

és elérhetjük azt, amit szeretnénk.

and that you can attain what you set out to do.

Tehát Bandurával találkozni nagyon katartikus volt számomra,

Well, meeting Bandura was really cathartic for me,

because I realized that this famous scientist

mert rájöttem hogy ez a híres tudós

valami olyasmit dokumentált és bizonyított tudományosan,

had documented and scientifically validated

aminek mi tanúi voltunk az elmúlt 30 év során.

something that we've seen happen for the last 30 years:

that we could take people who had the fear that they weren't creative,

Azt, hogy foghatunk embereket, akik attól félnek, hogy nem kreatívak,

and we could take them through a series of steps,

és végigvezethetjük őket egy lépéssorozaton,

kind of like a series of small successes,

ilyesfajta kis sikerélmények sorozatán,

and they turn fear into familiarity.

és a félelmet megszokássá alakítják, saját magukat is meglepve.

And they surprise themselves.

Az átalakulás bámulatos.

That transformation is amazing.

Mostanra ez mindennapossá vált a d.schoolban.

We see it at the d.school all the time.

People from all different kinds of disciplines,

Mindenféle tudományággal foglalkozók

csupán analitikusnak gondolják magukat.

they think of themselves as only analytical.

And they come in and they go through the process, our process,

Bejönnek hozzánk, és végigmennek a folyamaton, a mi folyamatunkon,

they build confidence and now they think of themselves differently.

önbizalmat szereznek, és akkorra már másképp gondolnak magukra.

And they're totally emotionally excited about the fact that they walk around

És érzelmileg teljesen lázba jönnek

attól a ténytől,

thinking of themselves as a creative person.

hogy kreatív személyként is létezhetnek.

Ezért gondoltam, hogy amit ma megteszek az lesz,

So I thought one of the things I'd do today

is take you through and show you what this journey looks like.

hogy felvázolom és bemutatom, hogy milyen is ez az átmenet.

Számomra ez az átmenet olyan, mint Doug Dietz.

To me, that journey looks like Doug Dietz.

Doug Dietz egy szakember.

Doug Dietz is a technical person.

Orvosi képalkotó berendezéseket tervez,

He designs large medical imaging equipment.

nagyméretű orvosi képalkotó berendezéseket.

A GE-nél dolgozik és fantasztikus karriere van.

He's worked for GE, and he's had a fantastic career.

De volt egy pont, amikor válságos pillanatot élt át.

But at one point, he had a moment of crisis.

Bent volt a kórházban hogy lássa az egyik MRI készüléket használat közben,

He was in the hospital looking at one of his MRI machines in use,

amikor megpillantott egy fiatal családot.

when he saw a young family, and this little girl.

Volt egy kislány,

aki sírt és meg volt rémülve.

And that little girl was crying and was terrified.

És Doug nagyon el volt keseredve annak hallatán,

And Doug was really disappointed to learn

hogy a kórház gyerekpácienseinek majdnem 80 százalékának

that nearly 80 percent of the pediatric patients in this hospital

had to be sedated in order to deal with his MRI machine.

nyugtatót kellett adni ahhoz, hogy el tudják végezni a vizsgálatokat rajtuk.

És ez nagy csalódást okozott Dougnak,

And this was really disappointing to Doug,

mert addig büszke volt arra, amit készített.

because before this time, he was proud of what he did.

He was saving lives with this machine.

Életeket mentett ezzel a készülékkel.

De nagyon fájt számára azt látni,

But it really hurt him to see the fear that this machine caused in kids.

hogy a készülék megrémítette a gyerekeket.

About that time, he was at the d.school at Stanford taking classes.

Körülbelül ebben az időben a Stanford egyetem d.school karán vett órákat.

A mi folyamatunkról,

He was learning about our process, about design thinking, about empathy,

a dizájn szerinti gondolkodásról, az empátiáról

és az iteratív prototípus-készítésről tanult.

about iterative prototyping.

And he would take this new knowledge and do something quite extraordinary.

És ezt az új tudást felhasználva

valami rendkívülit alkotott.

Áttervezte az egész vizsgálat során átélt tapasztalatot.

He would redesign the entire experience

of being scanned.

And this is what he came up with.

És ez lett az eredmény.

(Laughter)

Kalandot csinált belőle a gyerekeknek.

He turned it into an adventure for the kids.

Befestette a falakat és a készüléket,

He painted the walls and he painted the machine,

és átképeztette a gépkezelőket olyanokkal, akik tudtak bánni gyerekekkel,

and he got the operators retrained by people who know kids,

például gyerekmúzeumi alkalmazottakkal.

like children's museum people.

És amikor a gyerek bejön, egy élményben van része.

And now when the kid comes, it's an experience.

And they talk to them about the noise and the movement of the ship.

És mesélnek nekik a zajról és a hajó mozgásáról.

Amikor bemennek, azt mondják nekik,

And when they come, they say,

"OK, you're going to go into the pirate ship,

"Rendben, most bemész a kalózhajóba,

but be very still, because we don't want the pirates to find you."

de maradj mozdulatlan hogy meg ne találjanak a kalózok!"

És az eredmény rendkívül drasztikus volt.

And the results were super dramatic:

És a gyerekek százaléka, akiknek nyugtatót kell adni,

from something like 80 percent of the kids needing to be sedated,

to something like 10 percent of the kids needing to be sedated.

80 százalékról lecsökkent 10 százalékra.

And the hospital and GE were happy, too,

A kórház és a GE is nagyon meg voltak elégedve.

because you didn't have to call the anesthesiologist all the time,

Mivel nem kellett aneszteziológust hívni állandóan,

and they could put more kids through the machine in a day.

több gyerekpácienst meg tudtak vizsgálni a készülékkel egy nap során.

Tehát a számszerű eredmények kiválóak voltak.

So the quantitative results were great.

But Doug's results that he cared about were much more qualitative.

De Doug számára az eredmény sokkal inkább volt minőségbeli.

He was with one of the mothers

Az egyik édesanyával volt épp,

waiting for her child to come out of the scan.

aki arra várakozott, hogy a gyermeke kijöjjön a vizsgálatról.

And when the little girl came out of her scan,

És amikor a kislány kijött a vizsgálatról,

she ran up to her mother and said,

odaszaladt az édesanyjához és azt mondta,

"Mommy, can we come back tomorrow?"

"Anyu, visszajöhetünk holnap?"

(Laughter)

(Nevetés)

És tehát, rengetegszer hallottam, hogy Doug elmeséli a történetet

And so, I've heard Doug tell the story many times

of his personal transformation

személyes átalakulásáról

és az áttörő tervről, amit az eredményezett,

and the breakthrough design that happened from it,

but I've never really seen him tell the story of the little girl

de igazán még soha nem láttam, hogy úgy mesélné el a történetet a kislányról,

hogy könnybe ne lábadna a szeme.

without a tear in his eye.

Doug's story takes place in a hospital.

Doug története egy kórházban zajlik.

Tudok egy s mást a kórházakról.

I know a thing or two about hospitals.

Pár évvel ezelőtt észrevettem egy csomót a nyakam oldalán,

A few years ago, I felt a lump on the side of my neck.

és akkor az én sorom következett az MRI készülékben.

It was my turn in the MRI machine.

Rákot fedeztek fel. Rosszindulatú volt.

It was cancer, it was the bad kind.

Azt mondták, hogy 40 százalék az esélye, hogy túlélem.

I was told I had a 40 percent chance of survival.

Ezért, miközben a többi pácienssel ülve várakoztam, pizsamában,

So while you're sitting around with the other patients,

in your pajamas,

látva, hogy milyen sápadt és sovány mindenki,

and everybody's pale and thin --

épp a soromra várva, hogy megkapjam a sugárkezelést,

(Laughter)

you know? -- and you're waiting for your turn to get the gamma rays,

sok minden átfutott az agyamon.

you think of a lot of things.

Többnyire arra gondoltam, "Túlélem ezt?"

Mostly, you think about: Am I going to survive?

És sokat gondoltam arra,

And I thought a lot about:

What was my daughter's life going to be like without me?

hogy milyen lenne a lányom élete nélkülem?

De máson is elgondolkodtam.

But you think about other things.

Sokat gondoltam arra, hogy miért születtem a Földre?

I thought a lot about: What was I put on Earth to do?

What was my calling? What should I do?

Mi a célom? Mit kellene tennem?

És szerencsés voltam, mert sok lehetőségem volt.

I was lucky because I had lots of options.

We'd been working in health and wellness,

Az egészségügy és a wellness,

and K-12, and the developing world.

az oktatás és a fejlődő világ területein dolgoztunk.

so there were lots of projects that I could work on.

Tehát rengeteg projekt volt, amin dolgozhattam volna.

De akkorra eldöntöttem, és elhatároztam magam,

But then I decided and committed at this point,

hogy mihez fogok kezdeni -- legjobban azt akartam,

to the thing I most wanted to do,

hogy segítsek annyi embernek, amennyinek csak lehet

which was to help as many people as possible

újra visszanyerni az alkotói önbizalmát, amit elvesztettek életük folyamán.

regain the creative confidence they lost along their way.

És ha túlélem a betegséget, akkor ezt akarom csinálni.

And if I was going to survive, that's what I wanted to do.

Túléltem, csak hogy tudják.

I survived, just so you know.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

Igazán hiszek abban,

I really believe that when people gain this confidence --

hogy amikor megszerzik ezt a magabiztosságot --

ami állandóan megtörténik a d.school és az IDEO intézményeiben --

and we see it all the time at the d.school and at IDEO --

ténylegesen elkezdenek olyasmin dolgozni, ami igazán fontos számukra az életben.

that they actually start working on the things

that are really important in their lives.

Látunk olyanokat, akik otthagyják a munkájukat, és új irányt vesznek.

We see people quit what they're doing and go in new directions.

We see them come up with more interesting -- and just more -- ideas,

Azt látjuk, hogy érdekesebb, és egyszerűen több ötlettel állnak elő,

így végül jobb ötletek közül választhatnak.

so they can choose from better ideas.

És egyszerűen jobb döntéseket hoznak.

And they just make better decisions.

És tudom, hogy a TED-en egyféle "megváltom a világot" dologgal kéne előállnom.

I know at TED, you're supposed to have a change-the-world kind of thing,

Mindenkinek, "megváltom a világot" hozzáállása van.

isn't that -- everybody has a change-the-world thing?

Hogyha létezne egy számomra, akkor ez lenne. Ennek a megvalósítása.

If there is one for me, this is it, to help this happen.

Ezért remélem, hogy csatlakoznak hozzám a küldetésemen --

So I hope you'll join me on my quest,

önök, mint gondolatvezérek.

you as, kind of, thought leaders.

It would be really great if you didn't let people divide the world

Igazán remek lenne, ha nem engednék, hogy a világot szétválasszák

into the creatives and the non-creatives, like it's some God-given thing,

a kreatívakra és a nem kreatívakra, mintha a kreativitás valamiféle istenadta készség volna,

és hogy az emberek ráébredjenek, hogy természetüknél fogva kreatívak.

and to have people realize that they're naturally creative,

És hogy a természetükhöz hű emberek engedjék szabadon szárnyalni a képzelőerejüket.

and that those natural people should let their ideas fly;

Hogy megvalósítsák azt, amit Bandura én-hatékonyságnak nevez,

that they should achieve what Bandura calls self-efficacy,

hogy elérjék azt, amit elterveznek,

that you can do what you set out to do,

and that you can reach a place of creative confidence

hogy eljussanak az alkotói önbizalom szintjére,

és hogy megérintsék a kígyót.

and touch the snake.

Thank you.

Köszönöm.

(Taps)

(Applause)