Abraham Verghese: A doctor's touch

Fordító: Orsolya Kiss Lektor: Péter Pallós

A few months ago,

Néhány hónapja

a 40 year-old woman came to an emergency room

egy negyvenéves nő került

in a hospital close to where I live,

az egyik közeli kórház ügyeletére.

and she was brought in confused.

Zavarodott állapotban hozták be.

Her blood pressure was an alarming

A vérnyomása ijesztően magas volt,

230 over 170.

230/170.

Within a few minutes, she went into cardiac collapse.

Pár perc múlva megállt a szíve.

She was resuscitated, stabilized,

Újraélesztették, stabilizálták az állapotát,

whisked over to a CAT scan suite

sietve átvitték CT-re,

right next to the emergency room,

ami pont az ügyelet mellett volt,

because they were concerned about blood clots in the lung.

mert vérrögökre gyanakodtak a tüdejében.

And the CAT scan revealed

A CT lelet nem mutatott ki

no blood clots in the lung,

vérrögöket a tüdejében.

but it showed bilateral, visible, palpable breast masses,

Voltak azonban kétoldali, jól látható és tapintható csomók

breast tumors,

a mellében: emlődaganata volt.

that had metastasized widely

Sajnos, a daganat már

all over the body.

a test távoli részeire is átterjedt.

And the real tragedy was, if you look through her records,

A legelkeserítőbb az volt, hogy a kartonja alapján

she had been seen

4-5 másik kórházban is

in four or five other health care institutions

kivizsgálták már

in the preceding two years.

az előző két év során.

Four or five opportunities

4-5 alkalom lett volna rá,

to see the breast masses, touch the breast mass,

hogy észrevegyék a csomókat,

intervene at a much earlier stage

s hogy betegsége sokkal korábbi szakaszában beavatkozzanak,

than when we saw her.

előbb, mint mikor már hozzánk került.

Ladies and gentlemen,

Hölgyeim és uraim,

that is not an unusual story.

az eset, sajnos, nem kivételes.

Unfortunately, it happens all the time.

Sőt, gyakorta megtörténik.

I joke, but I only half joke,

Félig viccből mondom néha,

that if you come to one of our hospitals missing a limb,

hogy ha egy hiányzó végtagú beteg kerül kórházba,

no one will believe you till they get a CAT scan, MRI

senki sem hisz neki addig, amíg nincs CT-s vagy MRI-s lelete,

or orthopedic consult.

vagy nem látta ortopéd orvos.

I am not a Luddite.

Ne higgyék, hogy technofób vagyok.

I teach at Stanford.

A Stanfordon tanítok, orvos vagyok,

I'm a physician practicing with cutting-edge technology.

és a legkorszerűbb technikával dolgozom.

But I'd like to make the case to you

De hangsúlyozni szeretném

in the next 17 minutes

a következő 17 percben:

that when we shortcut the physical exam,

ha elnagyoljuk a beteg érzékszervi vizsgálatát,

when we lean towards ordering tests

ha csak tesztekre utaljuk be ahelyett,

instead of talking to and examining the patient,

hogy megvizsgálnánk, vagy elbeszélgetnénk vele:

we not only overlook simple diagnoses

nem vesszük észre egy könnyen diagnosztizálható betegségét,

that can be diagnosed at a treatable, early stage,

amely korai stádiumában még sikeresen kezelhető lenne.

but we're losing much more than that.

Sőt, ennél is több forog kockán.

We're losing a ritual.

Egy szertartást veszíthetünk el.

We're losing a ritual that I believe is transformative, transcendent,

Méghozzá egy átformáló és transzcendens szertartást,

and is at the heart

mely az orvos-beteg kapcsolat

of the patient-physician relationship.

szíve-lelke.

This may actually be heresy to say this at TED,

Talán eretnekség a TED-en beszélni róla,

but I'd like to introduce you

de szeretném önöknek bemutatni

to the most important innovation,

a legfontosabb újítást,

I think, in medicine

amely a jövő évtizedben

to come in the next 10 years,

jelenik majd meg az orvostudományban.

and that is the power of the human hand --

Ez az emberi kézben rejlő erő —,

to touch, to comfort, to diagnose

amely megérint, vigasztal, diagnosztizál,

and to bring about treatment.

s gondoskodik a kezelésről.

I'd like to introduce you first to this person

Először is, szeretném önöket bemutatni valakinek,

whose image you may or may not recognize.

akit a képről talán fel is ismernek.

This is Sir Arthur Conan Doyle.

Sir Arthur Conan Doyle van a képen.

Since we're in Edinburgh, I'm a big fan of Conan Doyle.

Mivel Edinburghban vagyunk, elárulom: imádom Doyle-t.

You might not know that Conan Doyle went to medical school

Talán nem tudják, hogy Doyle itt,

here in Edinburgh,

Edinburghben járt orvosi egyetemre,

and his character, Sherlock Holmes,

és a főhősét, Sherlock Holmest

was inspired by Sir Joseph Bell.

Sir Joseph Bellről mintázta.

Joseph Bell was an extraordinary teacher by all accounts.

Bell rendkívüli tanár lehetett.

And Conan Doyle, writing about Bell,

Conan Doyle feljegyezte

described the following exchange

a következő párbeszédet

between Bell and his students.

Bell és diákjai közt.

So picture Bell sitting in the outpatient department,

Képzeljék el Bellt a járóbeteg-rendelésen,

students all around him,

diákjai körében,

patients signing up in the emergency room

a páciensei pedig éppen bejelentkeznek,

and being registered and being brought in.

és szép sorjában mennek be hozzá.

And a woman comes in with a child,

Elsőként egy nő jön gyermekével,

and Conan Doyle describes the following exchange.

s Doyle ezt a párbeszédet jegyezte fel.

The woman says, "Good Morning."

A nő jó reggellel köszön,

Bell says, "What sort of crossing did you have

mire Bell megkérdi: "Milyen volt az útja a kompon

on the ferry from Burntisland?"

Burntislandből idefelé?"

She says, "It was good."

Erre a nő: "Jó volt."

And he says, "What did you do with the other child?"

Bell tovább kérdezősködik: "A másik gyermekét hol hagyta?"

She says, "I left him with my sister at Leith."

Erre a nő, "A nővéremnél, Leith-ben."

And he says,

Bell erre:

"And did you take the shortcut down Inverleith Row

"S ide a rendelőbe a rövidebb úton jött,

to get here to the infirmary?"

az Inverleith Row-n, ugye?"

She says, "I did."

A nő megint igennel válaszol.

And he says, "Would you still be working at the linoleum factory?"

Bell erre: "S mondja, még mindig a linóleumgyárban dolgozik?"

And she says, "I am."

S a nő megint igennel válaszol.

And Bell then goes on to explain to the students.

Bell a diákjaihoz fordul, és így szól:

He says, "You see, when she said, 'Good morning,'

"Mikor a nő jó reggelt kívánt,

I picked up her Fife accent.

felfigyeltem a Fife-i tájszólására.

And the nearest ferry crossing from Fife is from Burntisland.

Fife felől leggyorsabban a burntislandi komppal ér ide.

And so she must have taken the ferry over.

Tehát komppal kellett jönnie.

You notice that the coat she's carrying

Észrevehették, hogy a nála levő kabát

is too small for the child who is with her,

kicsi lenne a vele érkezett gyerekre,

and therefore, she started out the journey with two children,

s így két gyerekkel indult el hazulról,

but dropped one off along the way.

de a másikat máshová vitte.

You notice the clay on the soles of her feet.

A cipője talpán agyag van.

Such red clay is not found within a hundred miles of Edinburgh,

Ilyen vörös agyagot Edinburgh százmérföldes körzetében

except in the botanical gardens.

csak a botanikus kertekben találhatunk.

And therefore, she took a short cut down Inverleith Row

Tehát a rövidebb úton jött ide,

to arrive here.

amely az Inverleith Row-n át vezet.

And finally, she has a dermatitis

S végül láthatják

on the fingers of her right hand,

a bőrgyulladást a jobb keze ujjain.

a dermatitis that is unique

Ez a bőrgyulladás kizárólag a burntislandi

to the linoleum factory workers in Burntisland."

linóleumgyár munkásain figyelhető meg."

And when Bell actually strips the patient,

S mikor Bell levetkőztette,

begins to examine the patient,

hogy megvizsgálja a beteget,

you can only imagine how much more he would discern.

el sem tudják képzelni, mi mindent észlelt még.

And as a teacher of medicine, as a student myself,

Fellelkesített a történet,

I was so inspired by that story.

mind tanárként, mind diákként.

But you might not realize

Önök talán nem tudják,

that our ability to look into the body

hogy a testekbe "bepillantani",

in this simple way, using our senses,

csak érzékszerveinket használva,

is quite recent.

egy aránylag kései vívmány.

The picture I'm showing you is of Leopold Auenbrugger

A képen Leopold Auenbruggert láthatják.

who, in the late 1700s,

Ő alkalmazta először a perkussziót,

discovered percussion.

a kopogtatást, az 1700-as évek végén.

And the story is that Leopold Auenbrugger

Leopold Auenbrugger történetesen

was the son of an innkeeper.

egy fogadós fia volt.

And his father used to go down into the basement

Az apja gyakorta ment a pincébe,

to tap on the sides of casks of wine

hogy megveregesse a boroshordókat.

to determine how much wine was left

Így tudta meg, mennyi bor van még bennük,

and whether to reorder.

s hogy rendeljen-e még.

And so when Auenbrugger became a physician,

Mikor Augenbrugger orvos lett,

he began to do the same thing.

ugyanezt a módszert alkalmazta.

He began to tap on the chests of his patients,

Megkopogtatta betegei mellkasát

on their abdomens.

és hasfalát.

And basically everything we know about percussion,

Amit ma a kopogtatási módszerről tudunk,

which you can think of as an ultrasound of its day --

mely az ultrahang akkori megfelelője volt:

organ enlargement, fluid around the heart, fluid in the lungs,

szervmegnagyobbodás, szív körüli folyadék,

abdominal changes --

tüdőbeli folyadék, hasi elváltozások —

all of this he described in this wonderful manuscript

mindezt Auenbrugger szépen összefoglalta

"Inventum Novum," "New Invention,"

az "Inventum Novum" — "Új találmány" c. kéziratában.

which would have disappeared into obscurity,

Módszere feledésbe merült volna,

except for the fact that this physician, Corvisart,

ha egy Corvisart nevű orvos

a famous French physician --

— híres francia orvos volt,

famous only because he was physician to this gentleman --

igaz, csak azért volt híres, mert ezt az urat kezelte —

Corvisart repopularized and reintroduced the work.

tehát ha Corvisart nem népszerűsíti Auenbrugger művét.

And it was followed a year or two later

Ezt követően, pár évvel később

by Laennec discovering the stethoscope.

Laennec föltalálta a sztetoszkópot.

Laennec, it is said, was walking in the streets of Paris

A legenda szerint Laennec párizsi sétáján

and saw two children playing with a stick.

meglátott két, bottal játszó gyereket.

One was scratching at the end of the stick,

Egyikük a bot végét babrálta,

another child listened at the other end.

a másik a bot túlsó végén hallgatózott.

And Laennec thought this would be a wonderful way

Laennec rájött, hogy nagyszerű lenne,

to listen to the chest or listen to the abdomen

hogy az orvos a mellkast vagy a hasat

using what he called "the cylinder."

egy hengerszerű eszközzel hallgassa meg.

Later he renamed it the stethoscope.

Később már sztetoszkópnak nevezte.

And that is how stethoscope and auscultation was born.

Így született a sztetoszkóp, és az auszkultáció, azaz meghallgatás.

So within a few years,

Néhány éven belül,

in the late 1800s, early 1900s,

a századforduló környékén

all of a sudden,

hirtelen

the barber surgeon had given way

a borbély-sebész átengedte a helyét

to the physician who was trying to make a diagnosis.

a diagnosztizáló orvosnak.

If you'll recall, prior to that time,

Bizonyára tudják, hogy azelőtt

no matter what ailed you, you went to see the barber surgeon

kivétel nélkül minden betegséggel borbélyhoz fordultak.

who wound up cupping you,

A borbély köpölyözést alkalmazott,

bleeding you, purging you.

eret vágott, hashajtóval kezelt.

And, oh yes, if you wanted,

S persze, ha a páciens óhajtotta,

he would give you a haircut -- short on the sides, long in the back --

még a haját is levágta: oldalt rövidre, hátul hosszúra,

and pull your tooth while he was at it.

s egyúttal a beteg fogát is kihúzta.

He made no attempt at diagnosis.

A borbély nem diagnosztizált.

In fact, some of you might well know

Talán hallottak már róla,

that the barber pole, the red and white stripes,

hogy a borbélyok közismert jele, a piros-fehér csíkos rúd

represents the blood bandages of the barber surgeon,

a véres kötszert szimbolizálja,

and the receptacles on either end

s az edények a rúd két végén pedig

represent the pots in which the blood was collected.

a csészéket, amelyekbe a vért folyt.

But the arrival of auscultation and percussion

Az auszkultáció és a perkusszió

represented a sea change,

nagy változást hozott.

a moment when physicians were beginning to look inside the body.

Az orvosok érdeklődése ekkor fordult a test belseje felé.

And this particular painting, I think,

A kivetítőn látható festmény

represents the pinnacle, the peak, of that clinical era.

ennek a korszaknak a csúcsát képviseli.

This is a very famous painting:

Nagyon híres festmény:

"The Doctor" by Luke Fildes.

Az orvos c. képet Luke Fildes festette.

Luke Fildes was commissioned to paint this by Tate,

A festő annak a Tate-nek a megrendelésére készítette,

who then established the Tate Gallery.

aki később a Tate Galériát alapította.

And Tate asked Fildes to paint a painting

Tate a művésztől

of social importance.

társadalmi jelentőségű festményt kért.

And it's interesting that Fildes picked this topic.

Érdekes módon Fildes pont ezt a témát választotta.

Fildes' oldest son, Philip,

Fildes legidősebb fia, Philip,

died at the age of nine on Christmas Eve

karácsony este halt meg

kilenc éves korában, rövid betegség után.

after a brief illness.

And Fildes was so taken by the physician

Fildest annyira meghatotta az orvos tette,

who held vigil at the bedside for two, three nights,

aki a gyermek ágyánál virrasztott több éjszakán át,

that he decided that he would try and depict

hogy úgy döntött, megpróbálja lefesteni

the physician in our time --

azon idők orvosát,

almost a tribute to this physician.

így nyilvánítva ki köszönetét a doktornak.

And hence the painting "The Doctor," a very famous painting.

Az orvos c. festménynek ez a története.

It's been on calendars, postage stamps in many different countries.

Sok országban gyakran szerepel naptárakon, bélyegeken is.

I've often wondered, what would Fildes have done

Gyakran elgondolkodtam azon, mit tett volna Fildes,

had he been asked to paint this painting

ha ma kellett volna megfestenie

in the modern era,

a művét,

in the year 2011?

2011-ben?

Would he have substituted a computer screen

Talán egy számítógép képernyője lenne

for where he had the patient?

a beteg helyén?

I've gotten into some trouble in Silicon Valley

A Szilícium-völgyben sokat vitáztam,

for saying that the patient in the bed

mert azt mertem állítani,

has almost become an icon

hogy az ágyban fekvő beteg helyett

for the real patient who's in the computer.

ma a számítógépben lévő az "igazi".

I've actually coined a term for that entity in the computer.

El is neveztem ezt a számítógépes lényt.

I call it the iPatient.

iPáciens-nek hívom.

The iPatient is getting wonderful care all across America.

Az iPácienst nagyszerűen kezelik Amerika-szerte.

The real patient often wonders,

Az igazi páciens azonban gyakran kérdezi:

where is everyone?

"hova tűntek az orvosok és a nővérkék?

When are they going to come by and explain things to me?

Mikor néznek be hozzám, hogy elmagyarázzák, mi bajom?

Who's in charge?

Ki itt a felelős?"

There's a real disjunction between the patient's perception

A páciens teljesen mást gondol

and our own perceptions as physicians of the best medical care.

a jó kezelésről, mint az orvosai.

I want to show you a picture

Hadd mutassam meg önöknek egy képen,

of what rounds looked like

milyenek voltak a vizitek,

when I was in training.

mikor orvosgyakornok voltam .

The focus was around the patient.

A páciens volt a vizit középpontja.

We went from bed to bed. The attending physician was in charge.

Ágytól ágyig mentünk. A vizitáló orvos volt a kezelőorvos is.

Too often these days,

Manapság túlságosan gyakorta

rounds look very much like this,

vizit helyett

where the discussion is taking place

megbeszélés folyik egy olyan szobában,

in a room far away from the patient.

amely jó messze van a betegtől.

The discussion is all about images on the computer, data.

A megbeszélésen számítógépes adatokról, felvételekről van szó.

And the one critical piece missing

De valami nagyon fontos hiányzik onnan:

is that of the patient.

maga a páciens.

Now I've been influenced in this thinking

A véleményem kialakításában segített

by two anecdotes that I want to share with you.

két adoma, szeretném őket közreadni.

One had to do with a friend of mine who had a breast cancer,

Az első egy mellrákos ismerősömről szól,

had a small breast cancer detected --

akinek a daganatát abban a városban távolították el,

had her lumpectomy in the town in which I lived.

ahol én is laktam.

This is when I was in Texas.

Akkor még Texasban éltem.

And she then spent a lot of time researching

Ismerősöm sokáig kereste

to find the best cancer center in the world

a legjobb, rákkezelésre specializálódott

to get her subsequent care.

intézetet, hogy ott gyógyítsák majd.

And she found the place and decided to go there, went there.

S mikor talált egy jó helyet, odament.

Which is why I was surprised a few months later

Pár hónappal később meglepődve hallottam,

to see her back in our own town,

hogy visszatért a városunkba,

getting her subsequent care with her private oncologist.

és egy onkológus magánrendelésén kezelteti magát.

And I pressed her, and I asked her,

Nógattam, ugyan árulja már el nekem,

"Why did you come back and get your care here?"

miért itt kezelteti magát.

And she was reluctant to tell me.

De csak húzódozott.

She said, "The cancer center was wonderful.

Ám végül kötélnek állt: "A rákkezelő központ csodálatos volt.

It had a beautiful facility,

Nagyon szép volt maga az épület,

giant atrium, valet parking,

óriási átrium, külön ember vitte a kocsit

a piano that played itself,

a parkolóba, volt gépzongora,

a concierge that took you around from here to there.

a portás a betegek minden szavát leste."

But," she said,

"De volt egy kis baj" — fűzte hozzá,

"but they did not touch my breasts."

"az orvosok hozzá se nyúltak a mellemhez."

Now you and I could argue

Persze, mi orvosok most mondhatnánk neki,

that they probably did not need to touch her breasts.

hogy nem is volt rá szükség.

They had her scanned inside out.

Megvoltak a felvételek,

They understood her breast cancer at the molecular level;

amelyek alapján a rákját molekuláris szinten feltérképezték,

they had no need to touch her breasts.

megérinteni ezután nem kellett.

But to her, it mattered deeply.

De neki ez olyan sokat jelentett volna.

It was enough for her to make the decision

S így eldöntötte, hogy inkább

to get her subsequent care with her private oncologist

a privát onkológusával kezelteti magát,

who, every time she went,

aki minden alkalommal

examined both breasts including the axillary tail,

gondosan megvizsgálta mindkét mellét

examined her axilla carefully,

és a hónalját,

examined her cervical region, her inguinal region,

s nem hagyta ki a méhnyak területét

did a thorough exam.

és az ágyékát sem.

And to her, that spoke of a kind of attentiveness that she needed.

S az ismerősöm pont erre a figyelmességre szomjazott.

I was very influenced by that anecdote.

Nagy hatással volt rám ez a történet.

I was also influenced by another experience that I had,

Volt egy másik hasonló tapasztalatom is,

again, when I was in Texas, before I moved to Stanford.

mielőtt Stanfordba költöztem volna, még Texasban.

I had a reputation

Olyan hírem kelt,

as being interested in patients

hogy érdekelnek

with chronic fatigue.

a krónikus fáradtságban szenvedő betegek.

This is not a reputation you would wish on your worst enemy.

Ilyen hírnevet a legelvetemültebb ellenségemnek sem kívánok.

I say that because these are difficult patients.

Ezt azért mondom, mert ezek általában nehéz páciensek.

They have often been rejected by their families,

Gyakorta a családjuk sem akar róluk hallani,

have had bad experiences with medical care

rossz a tapasztalatuk az ellátással,

and they come to you fully prepared

s úgy érkeznek a rendelésre, hogy feltételezik:

for you to join the long list of people

bizony ez az orvos is

who's about to disappoint them.

csalódást okoz nekik.

And I learned very early on with my first patient

Már az első ilyen páciensnél megtanultam,

that I could not do justice

hogy nem felelhetek meg az elvárásának,

to this very complicated patient

mert a betegkartonjai megtárgyalása is

with all the records they were bringing

túllépte volna

in a new patient visit of 45 minutes.

a megbeszélésre szánt 45 percet.

There was just no way.

Lehetetlen feladat volt ez.

And if I tried, I'd disappoint them.

Ha neki is rugaszkodnék, csak csalódást okozok.

And so I hit on this method

Más módszerhez folyamodtam.

where I invited the patient

Megkértem a pácienst,

to tell me the story for their entire first visit,

mesélje el szép sorjában, mi történt vele,

and I tried not to interrupt them.

s cserébe én nem szakítom félbe.

We know the average American physician

Amerikai orvosok átlag 14 másodpercenként

interrupts their patient in 14 seconds.

szakítják félbe a betegeiket.

And if I ever get to heaven,

Ha valaha bekerülök a mennyországba,

it will be because I held my piece for 45 minutes

az azért lesz, mert 45 percig befogtam a szám.

and did not interrupt my patient.

és egy mukkot sem szóltam.

I then scheduled the physical exam for two weeks hence,

Ezután kapott a megbeszéléstől két hétre egy új időpontot,

and when the patient came for the physical,

s mikor a páciens ismét eljött,

I was able to do a thorough physical,

tüzetesen kivizsgálhattam,

because I had nothing else to do.

mert nem volt más dolgom.

I like to think that I do a thorough physical exam,

Gondoltam, alapos fizikális vizsgálatot végezhetek,

but because the whole visit was now about the physical,

s mivel most másra nem kellett időt vesztegetnem,

I could do an extraordinarily thorough exam.

sokkal aprólékosabb lehetett a vizsgálat.

And I remember my very first patient in that series

Jól emlékszem az első ilyen betegemre,

continued to tell me more history

akinek be nem állt a szája,

during what was meant to be the physical exam visit.

mikor a fizikális vizsgálatra kellett koncentrálnom.

And I began my ritual.

Ekkor kezdtem el ezt a szertartást.

I always begin with the pulse,

Mindig a pulzussal indítok,

then I examine the hands, then I look at the nail beds,

aztán megvizsgálom a kezet, a körömágyat,

then I slide my hand up to the epitrochlear node,

aztán felcsúsztatom a kezem a hónaljmirigyhez,

and I was into my ritual.

és érzéssel csinálom ám.

And when my ritual began,

Mikor elkezdődött a szertartás,

this very voluble patient

ez a kifejezetten robbanékony beteg

began to quiet down.

egyszer csak elcsendesedett.

And I remember having a very eerie sense

Emlékszem, olyan különös érzésem támadt,

that the patient and I

mintha egy ősi szertartásba

had slipped back into a primitive ritual

kerültünk volna vissza,

in which I had a role

amelyben nekem is, a páciensemnek is

and the patient had a role.

megvolt a pontos szerepe.

And when I was done,

S mikor befejeztem,

the patient said to me with some awe,

a páciens csodálkozva mondta:

"I have never been examined like this before."

"Sosem vizsgáltak még meg így".

Now if that were true,

Ha ez a helyzet, akkor

it's a true condemnation of our health care system,

orvosi gyakorlatunk komoly hiányossága ez,

because they had been seen in other places.

mert betegeimet máshol is kezelték.

I then proceeded to tell the patient,

Mikor már felöltözött,

once the patient was dressed,

elmondtam a betegemnek,

the standard things that the person must have heard in other institutions,

amit már nyilván máshol is hallott:

which is, "This is not in your head.

"Maga nem képzeleg.

This is real.

Valóban beteg.

The good news, it's not cancer, it's not tuberculosis,

A jó hír: nincs rákja, nincs tbc-je,

it's not coccidioidomycosis or some obscure fungal infection.

és nem is valami fura gombás betegségtől szenved.

The bad news is we don't know exactly what's causing this,

A rossz hír, hogy egyelőre nem tudjuk,

but here's what you should do, here's what we should do."

mi okozza a betegségét, de a következőket tehetjük".

And I would lay out all the standard treatment options

Ilyenkor fel szoktam sorolni a szokásos kezeléseket,

that the patient had heard elsewhere.

melyekről a beteg már nyilván hallott.

And I always felt

De mindig úgy éreztem,

that if my patient gave up the quest

hogy ha a betegem nem kereste tovább

for the magic doctor, the magic treatment

a csodadoktort, a mágikus kezelést,

and began with me on a course towards wellness,

s inkább velem lépett a gyógyulás útjára,

it was because I had earned the right

az azért volt, mert kiérdemeltem a jogot,

to tell them these things

hogy mindezeket elmondhassam neki.

by virtue of the examination.

S mindezt azért, mert kivizsgáltam.

Something of importance had transpired in the exchange.

Valami fontos történt e találkozókon.

I took this to my colleagues

Elmondtam ezt a kollégáimnak is,

at Stanford in anthropology

akik Stanfordban az antropológia tanszéken

and told them the same story.

tanítottak.

And they immediately said to me,

S azonnal rávágták:

"Well you are describing a classic ritual."

"Egy klasszikus szertartásra bukkantál!"

And they helped me understand

Elmagyarázták,

that rituals are all about transformation.

hogy a szertartások az átváltozásról szólnak.

We marry, for example,

Mikor például házasságot kötünk,

with great pomp and ceremony and expense

nagy ceremóniával és pénzkiadással,

to signal our departure

akkor a magányból, a szenvedésből

from a life of solitude and misery and loneliness

és az egyedüllétből

to one of eternal bliss.

az örök boldogságba történő távozásunkat jelezzük.

I'm not sure why you're laughing.

Nem értem, most miért nevetnek.

That was the original intent, was it not?

Talán maguknak nem ez volt a szándékuk?

We signal transitions of power

Hatalomátadásokat is

with rituals.

szertartásokkal jelzünk.

We signal the passage of a life with rituals.

Az elmúlásra is van megfelelő szertartás.

Rituals are terribly important.

A szertartások rendkívül fontosak.

They're all about transformation.

A változásról szólnak.

Well I would submit to you

Úgy vélem, hogy

that the ritual

az a szertartás,

of one individual coming to another

ahol az egyik ember odamegy egy másikhoz

and telling them things

hogy neki elmondja azt,

that they would not tell their preacher or rabbi,

amit még lelkészének vagy rabbijának sem,

and then, incredibly on top of that,

és ráadásul még le is vetkőzik,

disrobing and allowing touch --

és hagyja, hogy végigtapogassák,

I would submit to you that that is a ritual of exceeding importance.

nos, ez a szertartás rendkívül fontos.

And if you shortchange that ritual

Ha nem tiszteljük ezt a szertartást,

by not undressing the patient,

s nem hagyjuk, hogy a beteg levetkőzzön,

by listening with your stethoscope on top of the nightgown,

ha a pizsamafelsőjére illesztjük a sztetoszkópot,

by not doing a complete exam,

ha nem vizsgáljuk ki teljesen,

you have bypassed on the opportunity

akkor elmulasztjuk a lehetőségét,

to seal the patient-physician relationship.

hogy igazi kapcsolat alakuljon ki orvos és páciense között.

I am a writer,

Én író is vagyok, s a mai előadást

and I want to close by reading you a short passage that I wrote

egy rövid idézettel zárom,

that has to do very much with this scene.

amelynek sok köze van az elmondottakhoz.

I'm an infectious disease physician,

Fertőző betegségekre szakosodtam,

and in the early days of HIV, before we had our medications,

s a HIV felbukkanásakor, mikor még nem volt gyógyszere,

I presided over so many scenes like this.

rengeteg ilyen jelenetet láttam.

I remember, every time I went to a patient's deathbed,

Emlékszem, ha egy halálos beteghez hívtak,

whether in the hospital or at home,

akár kórházban vagy az otthonában,

I remember my sense of failure --

mindig kudarcélményem volt:

the feeling of I don't know what I have to say;

hogy nem tudom, mit kell mondanom,

I don't know what I can say;

nem tudom, mit mondhatok neki,

I don't know what I'm supposed to do.

nem tudom, mit kellene tennem.

And out of that sense of failure,

S emlékszem, a kudarcélmény miatt

I remember, I would always examine the patient.

mindig megvizsgáltam a beteget.

I would pull down the eyelids.

Lehúztam a szemhéját,

I would look at the tongue.

megnéztem a nyelvét,

I would percuss the chest. I would listen to the heart.

megkopogtattam a mellkasát, meghallgattam a szívét.

I would feel the abdomen.

Megtapogattam a hasát.

I remember so many patients,

Annyi páciensre emlékszem,

their names still vivid on my tongue,

a nevük az emlékezetembe vésődött,

their faces still so clear.

arcvonásaikat most is látom.

I remember so many huge, hollowed out, haunted eyes

Emlékszem nagy, beesett szemükre, riadt tekintetükre,

staring up at me as I performed this ritual.

ahogy rám merednek szertartásom közben.

And then the next day,

A következő nap

I would come, and I would do it again.

megismételtem a szertartást.

And I wanted to read you this one closing passage

Hadd olvassam fel ezt az idézetet,

about one patient.

amely egy páciensemről szól.

"I recall one patient

"Emlékszem egy betegemre,

who was at that point

aki akkor már

no more than a skeleton

szinte csak csont és bőr volt;

encased in shrinking skin,

csont, ráncos bőrbe bugyolálva,

unable to speak,

beszélni már nem tudott,

his mouth crusted with candida

száját vastagon borította a candida,

that was resistant to the usual medications.

a kezelésnek makacsul ellenálló gombás fertőzés.

When he saw me

Mikor megpillantott azokban az órákban,

on what turned out to be his last hours on this earth,

amelyek az utolsó órái voltak,

his hands moved as if in slow motion.

úgy mozdult meg a keze, mint egy lassított felvételen.

And as I wondered what he was up to,

Nem értettem, mit akar ezzel,

his stick fingers made their way

ahogy pálcikaszerű ujjai

up to his pajama shirt,

a pizsamaingéhez nyúltak

fumbling with his buttons.

és a gombokat babrálták.

I realized that he was wanting

Hirtelen rájöttem,

to expose his wicker-basket chest to me.

hogy a csontig soványodott mellkasát akarta felfedni.

It was an offering, an invitation.

Egyszerre volt ez felajánlás és felhívás,

I did not decline.

s én nem mondtam nemet.

I percussed. I palpated. I listened to the chest.

Kopogtattam, megtapogattam, meghallgattam a mellkasát.

I think he surely must have known by then

Úgy vélem, biztosan tudta már akkor,

that it was vital for me

hogy ez nekem legalább annyira lényeges,

just as it was necessary for him.

mint ahogy neki szüksége volt rá.

Neither of us could skip this ritual,

Egyikünk sem tudott meglenni e szertartás nélkül

which had nothing to do with detecting rales in the lung,

aminek az égvilágon semmi köze nem volt a sípoló tüdőhöz,

or finding the gallop rhythm of heart failure.

vagy a szívelégtelenség galloppozó ritmusához.

No, this ritual was about the one message

Ennek a szertartásnak egyetlen mondanivalója volt csak,

that physicians have needed to convey to their patients.

amit az orvosoknak mindig is át kellett adniuk betegeiknek.

Although, God knows, of late, in our hubris,

Bár manapság, Isten tudja,

we seem to have drifted away.

elvakultságunkban eltávolodtunk tőle.

We seem to have forgotten --

Elfelejtettük —

as though, with the explosion of knowledge,

mintha a tudásunk növekedésével,

the whole human genome mapped out at our feet,

az emberi génállomány teljes térképével a lábunk előtt,

we are lulled into inattention,

figyelmetlenségbe ringattuk magunkat,

forgetting that the ritual is cathartic to the physician,

s feledtük: e szertartás az orvosnak katartikus élmény,

necessary for the patient --

s a betegnek szüksége van rá —

forgetting that the ritual has meaning

elfelejtettük a szertartás mélyebb értelmét

and a singular message to convey to the patient.

és a beteg számára egyedülálló mondanivalóját.

And the message, which I didn't fully understand then,

Ez a mondanivaló, amit én akkor még nem értettem teljesen,

even as I delivered it,

még akkor sem, mikor átadtam,

and which I understand better now is this:

de amit most már jobban értek, az az:

I will always, always, always be there.

Én mindig, mindig melletted maradok.

I will see you through this.

Mindenen át elkísérlek.

I will never abandon you.

Sohasem hagylak el.

I will be with you through the end."

Veled leszek a végső percedben is."

Thank you very much.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(Applause)

(Taps)