The beauty of being a misfit | Lidia Yuknavitch

Fordító: Jella Erhard Lektor: Renáta Keszte

So I know TED is about a lot of things that are big,

Tudom, hogy a TED nagy dolgokról szól,

but I want to talk to you about something very small.

de én most valami nagyon apróról szeretnék beszélni nektek.

So small, it's a single word.

Ami annyira kicsi, hogy csupán egy szó.

The word is "misfit."

Ez a szó pedig a "kallódó".

It's one of my favorite words, because it's so literal.

Ez az egyik kedvenc szavam, mert teljesen egyértelmű.

I mean, it's a person who sort of missed fitting in.

Úgy értem, hogy ez egy ember, aki valahogy elkallódott a többitől.

Or a person who fits in badly.

Vagy egy ember, aki kallódik a többi között.

Or this: "a person who is poorly adapted

Vagy: "Valaki, aki rosszul alkalmazkodik

to new situations and environments."

az új helyzetekhez és környezetekhez."

I'm a card-carrying misfit.

Én egy dokumentáltan igazolt kallódó vagyok.

And I'm here for the other misfits in the room,

És most értetek vagyok itt, a többi kallódóért a szobában,

because I'm never the only one.

mert soha nem én vagyok az egyetlen.

I'm going to tell you a misfit story.

Elmondom nektek egy kallódó történetét.

Somewhere in my early 30s,

Amikor úgy a 30-as éveim elején jártam,

the dream of becoming a writer came right to my doorstep.

az az álmom, hogy íróvá váljak, egyszer csak a küszöbömön állt.

Actually, it came to my mailbox

Vagyis a postaládámba érkezett

in the form of a letter that said I'd won a giant literary prize

egy levél formájában, miszerint megnyertem egy nívós irodalmi pályázatot

for a short story I had written.

egy novellával, amit írtam.

The short story was about my life as a competitive swimmer

A novella az akkori életemről szólt, amikor versenyszerűen úsztam,

and about my crappy home life,

és a szörnyű otthoni helyzetemről.

and a little bit about how grief and loss can make you insane.

És egy kicsit arról is, hogy a gyász és a veszteség hogyan őrjíthet meg valakit.

The prize was a trip to New York City to meet big-time editors and agents

A díj egy New York-i utazás volt, ahol ismert szerkesztőkkel és ügynökökkel,

and other authors.

és más írókkal találkozhattam.

So kind of it was the wannabe writer's dream, right?

Lényegében egy valóra vált álom annak, aki író akar lenni, ugye?

You know what I did the day the letter came to my house?

Tudjátok, mit csináltam, amikor a levél megérkezett?

Because I'm me,

Mivel én én vagyok,

I put the letter on my kitchen table,

letettem a levelet a konyhaasztalra,

I poured myself a giant glass of vodka

öntöttem magamnak egy óriási pohár vodkát

with ice and lime,

jéggel és citrommal,

and I sat there in my underwear for an entire day,

és csak ültem ott az alsóneműmben egy teljes napig,

just staring at the letter.

csupán a levelet bámulva.

I was thinking about all the ways I'd already screwed my life up.

Az összes dolog végigfutott a fejemen, amikkel már elszúrtam az életemet.

Who the hell was I to go to New York City

Ki a franc voltam én, hogy New Yorkba menjek,

and pretend to be a writer?

és igazi írónak tettessem magam?

Who was I?

Ki voltam én?

I'll tell you.

Elmondom nektek.

I was a misfit.

Én egy kallódó voltam.

Like legions of other children,

Mint megannyi másik kölyök,

I came from an abusive household

én is egy bántalmazó családból származom,

that I narrowly escaped with my life.

amiből épphogy sikerült megmenekülnöm.

I already had two epically failed marriages underneath my belt.

Már túl voltam két kapitálisat bukott házasságon.

I'd flunked out of college not once but twice

Kibuktam az egyetemről, nem egy, hanem két alkalommal,

and maybe even a third time that I'm not going to tell you about.

és talán egy harmadik alkalommal is, amit nem fogok veletek megosztani.

(Laughter)

(Nevetés)

And I'd done an episode of rehab for drug use.

És már egy rehabon is túl voltam drogfüggőség miatt.

And I'd had two lovely staycations in jail.

És két gyönyörű nyaralást is töltöttem már börtönben.

So I'm on the right stage.

Szóval jó színpadon állok.

(Laughter)

(Nevetés)

But the real reason, I think, I was a misfit,

De az igazi ok, amiért azt gondolom, hogy egy kallódó voltam,

is that my daughter died the day she was born,

az amiatt volt, hogy a lányom a születése napján meghalt,

and I hadn't figured out how to live with that story yet.

és nem sikerült rájönnöm, hogyan tudnék ezzel együtt élni.

After my daughter died I also spent a long time homeless,

Azután, hogy a lányom meghalt, hosszú ideig hajléktalanként éltem

living under an overpass

egy aluljáróban,

in a kind of profound state of zombie grief and loss

akár egy zombi, intenzív gyász és veszteség uralkodott el rajtam,

that some of us encounter along the way.

amivel néhányunknak meg kell küzdenie élete során.

Maybe all of us, if you live long enough.

Talán mindannyiunknak, ha elég ideig maradunk életben.

You know, homeless people are some of our most heroic misfits,

Tudjátok, a hajléktalanok a leghősiesebb kallódók közöttünk,

because they start out as us.

mert ők is közöttünk kezdenek.

So you see, I'd missed fitting in to just about every category out there:

Mint látjátok, én kallódtam nagyjából az élet összes terén:

daughter, wife, mother, scholar.

gyermek, feleség, anya, tanuló.

And the dream of being a writer

És az álom, hogy íróvá váljak,

was really kind of like a small, sad stone in my throat.

apró, szomorú kavicsként szorította a torkomat.

It was pretty much in spite of myself that I got on that plane

Lényegében önmagammal kellett megküzdenem, hogy felszálljak a gépre,

and flew to New York City,

és elrepüljek New Yorkba,

where the writers are.

ahol az írók élnek.

Fellow misfits, I can almost see your heads glowing.

Kallódó bajtársaim, szinte látom, ahogy felvillanyozódtok.

I can pick you out of a room.

Egyből észreveszlek titeket.

At first, you would've loved it.

Először szerettétek volna.

You got to choose the three famous writers you wanted to meet,

Kiválaszthattál három híres írót, akivel találkozni szerettél volna,

and these guys went and found them for you.

ezek a fickók pedig megtalálták őket neked.

You got set up at the Gramercy Park Hotel,

A Gramercy Park Hotelban szállásoltak el,

where you got to drink Scotch late in the night

ahol éjszakába nyúlóan iszogathattad a skót whiskyt

with cool, smart, swank people.

menő, értelmes és felvágós emberek társaságában.

And you got to pretend you were cool and smart and swank, too.

És megkaptad az alkalmat arra, hogy te is eljátszd a menőt, értelmeset és felvágóst.

And you got to meet a bunch of editors and authors and agents

És találkozhattál egy rakás szerkesztővel, íróval és ügynökkel

at very, very fancy lunches and dinners.

nagyon, nagyon flancos ebédek és vacsorák alatt.

Ask me how fancy.

Kérdezzétek meg, mennyire volt flancos.

Audience: How fancy?

Közönség: Mennyire volt flancos?

Lidia Yuknavitch: I'm making a confession: I stole three linen napkins --

Lidia Yuknavitch: Beismerek valamit: Elloptam három vászonszalvétát --

(Laughter)

(Nevetés)

from three different restaurants.

három különböző étteremből.

And I shoved a menu down my pants.

És egy menüt lecsúsztattam a gatyámba.

(Laughter)

(Nevetés)

I just wanted some keepsakes so that when I got home,

Csak pár emléket akartam, hogy miután hazaértem,

I could believe it had really happened to me.

el tudjam hinni, hogy tényleg megtörtént velem.

You know?

Értitek?

The three writers I wanted to meet

A három író, akivel találkozni akartam,

were Carole Maso, Lynne Tillman and Peggy Phelan.

az Carole Maso, Lynne Tillman és Peggy Phelan volt.

These were not famous, best-selling authors,

Ők nem voltak híres, kelendő írók,

but to me, they were women-writer titans.

de számomra ők voltak az írónői titánok.

Carole Maso wrote the book that later became my art bible.

Carole Maso írt egy könyvet, ami később a művészbibliámmá vált.

Lynne Tillman gave me permission to believe

Lynne Tillman megadta az engedélyt, hogy higgyek

that there was a chance my stories could be part of the world.

abban, hogy a történeteim egyszer majd a világ részévé válhatnak.

And Peggy Phelan reminded me

És Peggy Phelan emlékeztetett arra,

that maybe my brains could be more important than my boobs.

hogy talán az agyam sokkal értékesebb, mint a melleim.

They weren't mainstream women writers,

Ők nem voltak felkapott írók,

but they were cutting a path through the mainstream

hanem utat vágtak a felkapott írók közt

with their body stories,

a történeteikkel a testükről,

I like to think, kind of the way water cut the Grand Canyon.

kicsit úgy, ahogy a víz formálta a Grand Canyont.

It nearly killed me with joy

Az öröm épphogy el nem pusztított,

to hang out with these three over-50-year-old women writers.

hogy időt tölthettem ezzel a három, 50 fölötti írónővel.

And the reason it nearly killed me with joy

És az ok, hogy az öröm majdnem elpusztított, az az,

is that I'd never known a joy like that.

hogy soha nem ismertem még ehhez fogható örömöt.

I'd never been in a room like that.

Soha nem jártam ahhoz fogható szobában.

My mother never went to college.

Az édesanyám sosem járt egyetemre.

And my creative career to that point

És a kreatív karrierem addig a pontig

was a sort of small, sad, stillborn thing.

egy kicsi, szomorú, halva született dolog volt.

So kind of in those first nights in New York I wanted to die there.

Szóval azokon az első estéken New Yorkban meg akartam halni.

I was just like, "Kill me now. I'm good. This is beautiful."

Úgy éreztem, "Megölhettek. Én jól vagyok. Ez csodálatos."

Some of you in the room will understand what happened next.

Néhányotok itt a teremben majd megérti, mi történt ezután.

First, they took me to the offices of Farrar, Straus and Giroux.

Először elvittek a Farrar, Straus és Giroux irodáiba

Farrar, Straus and Giroux was like my mega-dream press.

A Farrar, Straus és Giroux volt a mega-álom kiadóm.

I mean, T.S. Eliot and Flannery O'Connor were published there.

Úgy értem, T.S. Eliot és Flannery O'Connor is ott volt publikálva.

The main editor guy sat me down and talked to me for a long time,

A főszerkesztő hapsi leültetett, és sokáig beszélt velem,

trying to convince me I had a book in me

megpróbált meggyőzni, hogy van bennem egy könyv,

about my life as a swimmer.

ami az életemről szól úszóként.

You know, like a memoir.

Tudjátok, afféle emlékirat.

The whole time he was talking to me,

Az egész idő alatt, amíg ő beszélt hozzám,

I sat there smiling and nodding like a numb idiot,

én csak ültem, mosolyogva és bólogatva, mint egy idióta,

with my arms crossed over my chest,

a karjaim összekulcsolva a mellkasomon,

while nothing, nothing, nothing came out of my throat.

és semmi, semmi, semmi nem jött ki a torkomon.

So in the end, he patted me on the shoulder

Szóval a végén vállon veregetett,

like a swim coach might.

ahogy egy úszóedző tenné.

And he wished me luck

És sok sikert kívánt,

and he gave me some free books

és adott nekem néhány könyvet ingyen,

and he showed me out the door.

és végül kikísért.

Next, they took me to the offices of W.W. Norton,

Azután a W.W. Norton irodáiba vittek engem,

where I was pretty sure I'd be escorted from the building

ahol biztos voltam benne, hogy kikísérnek az épületből,

just for wearing Doc Martens.

csak mert Doc Martens-bakancsot viselek.

But that didn't happen.

De ez nem történt meg.

Being at the Norton offices

Az, hogy a Norton-irodában lehettem,

felt like reaching up into the night sky and touching the moon

olyan volt, mint éjszaka az égbe nyúlni és megérinteni a holdat,

while the stars stitched your name across the cosmos.

miközben a csillagok a nevedet varrják bele a világegyetembe.

I mean, that's how big a deal it was to me.

Úgy értem, ennyire volt nagy dolog ez nekem.

You get it?

Értitek?

Their lead editor, Carol Houck Smith,

Az ő főszerkesztőjük, Carol Houck Smith

leaned over right in my face with these beady, bright, fierce eyes

előrehajolt, bele az arcomba azokkal a gombszerű, fényes, vad szemeivel

and said, "Well, send me something then, immediately!"

és azt mondta, "Nos, akkor küldj nekem valamit, azonnal!"

See, now most people, especially TED people,

Nos, a legtöbb ember, különösen a TED emberek,

would have run to the mailbox, right?

azonnal szaladtak volna a postafiókjukhoz, igaz?

It took me over a decade to even imagine

Nekem több, mint egy évtizedbe telt csak az, hogy elképzeljem,

putting something in an envelope and licking a stamp.

hogy valamit egy borítékba rakjak, és megnyaljam a bélyeget.

On the last night,

Az utolsó estén

I gave a big reading at the National Poetry Club.

tartottam egy nagy felolvasást a Nemzeti Költészeti Klubban.

And at the end of the reading,

És a felolvasás végén

Katharine Kidde of Kidde, Hoyt & Picard Literary Agency,

Katharine Kidde a Kidde, Hoyt & Picard Irodalmi Ügynökségtől

walked straight up to me and shook my hand

egyenesen hozzám jött, megrázta a kezem,

and offered me representation, like, on the spot.

és reprezentációt ajánlott fel nekem, ott a helyszínen.

I stood there and I kind of went deaf.

Csak álltam ott, kissé megsüketülve.

Has this ever happened to you?

Veletek már történt ilyesmi?

And I almost started crying

Majdnem sírva fakadtam,

because all the people in the room were dressed so beautifully,

mert minden egyes ember a szobában gyönyörűen volt felöltözve,

and all that came out of my mouth was:

és az egyetlen dolog, ami kijött a számon:

"I don't know. I have to think about it."

"Nem tudom. Gondolkoznom kell rajta."

And she said, "OK, then," and walked away.

És ő azt mondta, "Rendben", és elsétált.

All those open hands out to me, that small, sad stone in my throat ...

Mindenki tárt karokkal fogadott,de az az apró, szomorú gombóc a torkomban...

You see, I'm trying to tell you something about people like me.

Amint látjátok, próbálok valamit elmondani az olyan emberekről, amilyen én vagyok.

Misfit people -- we don't always know how to hope or say yes

Kallódó emberek -- mi nem mindig tudjuk, hogyan reméljünk, hogyan mondjuk igent,

or choose the big thing,

vagy hogyan válasszuk a nagy dobást,

even when it's right in front of us.

még akkor sem, amikor az éppen előttünk van.

It's a shame we carry.

Ezt a szégyent cipeljük magunkkal.

It's the shame of wanting something good.

Szégyelljük, hogy valami jót akarunk.

It's the shame of feeling something good.

Szégyelljük, hogy valami jót érzünk.

It's the shame of not really believing we deserve to be in the room

Szégyelljük, hogy nem igazán hisszük, hogy megérdemeljük, hogy egy szobában legyünk

with the people we admire.

azokkal az emberekkel, akikre felnézünk.

If I could, I'd go back and I'd coach myself.

Ha tudnék, visszamennék az időben, és edzeném magam.

I'd be exactly like those over-50-year-old women who helped me.

Pontosan olyan lennék, mint azok az 50 év feletti nők, akik nekem segítettek.

I'd teach myself how to want things,

Megtanítanám magamnak, hogyan akarjak dolgokat.

how to stand up, how to ask for them.

hogyan álljak ki magamért, hogyan kérjem őket.

I'd say, "You! Yeah, you! You belong in the room, too."

Azt mondanám: "Te! Igen, Te! Te is a szobába tartozol!"

The radiance falls on all of us,

A ragyogás mindannyiunkban benne van,

and we are nothing without each other.

és senkik vagyunk egymás nélkül.

Instead, I flew back to Oregon,

Ehelyett visszarepültem Oregonba,

and as I watched the evergreens and rain come back into view,

és ahogy néztem az örökzöldeket és az esőt visszatérni a látképbe,

I just drank many tiny bottles of airplane "feel sorry for yourself."

megittam megannyi apró üveges "sajnáltasd magad", amit a repülőn adtak.

I thought about how, if I was a writer, I was some kind of misfit writer.

Arra gondoltam, hogy ha író volnék, akkor én egy kallódó író volnék.

Amit mondani próbálok, az az,

What I'm saying is,

I flew back to Oregon without a book deal,

hogy visszarepültem Oregonba könyvajánlat nélkül,

without an agent,

ügynök nélkül,

and with only a headful and heart-ful of memories

csupán a fejemet és szívemet megtöltő emlékekkel

of having sat so near

arról, hogy milyen közel ülhettem

the beautiful writers.

azokhoz a csodálatos írókhoz.

Memory was the only prize I allowed myself.

Az emlék volt az egyetlen díj, amit megengedtem magamnak.

And yet, at home in the dark,

És mégis, otthon a sötétben,

back in my underwear,

ismét a fehérneműmben,

I could still hear their voices.

még mindig hallottam a hangjukat.

They said, "Don't listen to anyone who tries to get you to shut up

Azt mondták: "Ne hallgass senkire, aki megpróbál elhallgattatni,

or change your story."

vagy megváltoztatni a történetedet."

They said, "Give voice to the story only you know how to tell."

Azt mondták: "Adj hangot a történetnek, amit csakis te tudsz elmondani."

They said, "Sometimes telling the story

Azt mondták: "Néha a történet elmondása

is the thing that saves your life."

az a dolog, ami megmenti az életedet."

Now I am, as you can see, the woman over 50.

Most én vagyok, amint látjátok, a nő 50 felett.

And I'm a writer.

És én egy író vagyok.

And I'm a mother.

És én egy anya vagyok.

And I became a teacher.

És én egy tanárrá váltam.

Guess who my favorite students are.

Kitaláljátok, kik a kedvenc tanítványaim?

Although it didn't happen the day

Habár nem azon a napon történt,

that dream letter came through my mailbox,

amikor a levél megérkezett a postaládámba,

I did write a memoir,

végül írtam egy emlékiratot,

called "The Chronology of Water."

"A víz kronológiája" a címe.

In it are the stories of how many times I've had to reinvent a self

Arról szól, hogy hányszor kellett újra kitalálnom, ki is vagyok,

from the ruins of my choices,

a saját döntéseim romjaiból,

the stories of how my seeming failures were really just weird-ass portals

történetek arról, hogy a látszólagos bukásaim csupán cefetül fura

to something beautiful.

portálok voltak valami igazán csodálatos felé.

All I had to do was give voice to the story.

Az egyetlen, amit tennem kellett, az volt, hogy hangot adjak a történetnek.

There's a myth in most cultures about following your dreams.

A legtöbb kultúrában egy mítosz veszi körül az álmaid követését.

It's called the hero's journey.

Úgy hívják: a hős ösvénye.

But I prefer a different myth,

De én jobban szeretek egy másik mítoszt,

that's slightly to the side of that

ami ettől egy kicsit oldalra,

or underneath it.

vagy alatta van.

It's called the misfit's myth.

Úgy nevezik: a kallódók mítosza.

And it goes like this:

És így szól:

even at the moment of your failure,

Még a bukásod pillanatában is,

right then, you are beautiful.

éppen akkor, csodálatos vagy.

You don't know it yet,

Még nem tudod,

but you have the ability to reinvent yourself

de megvan a képességed arra, hogy újraépítsd önmagad

endlessly.

végtelenszer.

That's your beauty.

Ez a te csodád.

You can be a drunk,

Alkoholista lehetsz,

you can be a survivor of abuse,

túlélője lehetsz durva bánásmódnak,

you can be an ex-con,

lehetsz egy ex-elítélt,

you can be a homeless person,

lehetsz hajléktalan,

you can lose all your money or your job or your husband

elvesztheted minden pénzedet, vagy a munkád, vagy a férjedet,

or your wife, or the worst thing of all,

vagy a feleségedet, vagy a legrosszabbat mind közül,

a child.

a gyermekedet.

You can even lose your marbles.

Még az elmédet is elvesztheted.

You can be standing dead center in the middle of your failure

Állhatsz a bukásaid kellős közepén,

and still, I'm only here to tell you,

és mégis, én azért vagyok itt, hogy elmondjam neked,

you are so beautiful.

te csodálatos vagy.

Your story deserves to be heard,

A te történeted megérdemli, hogy hallják,

because you, you rare and phenomenal misfit,

mert te, te ritka és rendkívüli kallódó,

you new species,

te új faj,

are the only one in the room

te vagy az egyetlen a teremben,

who can tell the story

aki képes elmondani a történetet

the way only you would.

azon a módon, ahogy csakis te vagy képes.

And I'd be listening.

És én meghallgatom.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)