Lesley Hazleton: The doubt essential to faith

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Fazakas Kinga Lektor: Csaba Lóki

Writing biography is a strange thing to do.

Érdekes dolog az életrajzírás.

It's a journey into the foreign territory

Egy utazás valaki más életének

of somebody else's life,

ismeretlen területeire,

a journey, an exploration that can take you places

egy utazás, egy felfedezés, amely olyan helyekre visz,

you never dreamed of going

melyekről nem is álmodtál,

and still can't quite believe you've been,

és nehéz elhinni, hogy jártál ott,

especially if, like me, you're an agnostic Jew

főleg, ha egy agnosztikus zsidó vagy, mint én,

and the life you've been exploring

és az élet, amit vizsgálsz

is that of Muhammad.

az Mohamedé.

Five years ago, for instance,

Öt éve például

I found myself waking each morning in misty Seattle

Seattle-ben, minden reggeli ébredéskor

to what I knew was an impossible question:

ez a lehetetlen kérdés motoszkált a fejemben:

What actually happened

Mi is történt valójában

one desert night,

azon a sivatagi éjjelen,

half the world and almost half of history away?

egy fél világgal és történelemmel arrébb?

What happened, that is,

Mi történt

on the night in the year 610

azon az éjjelen, 610-ben,

when Muhammad received the first revelation of the Koran

amikor Mohamed a Korán első kinyilatkoztatását kapta

on a mountain just outside Mecca?

egy Mekkához közeli hegyen?

This is the core mystical moment of Islam,

Ez az iszlám legjelentősebb misztikus pillanata,

and as such, of course,

és mint olyan, természetesen

it defies empirical analysis.

lehetetlen tapasztalati úton elemezni.

Yet the question wouldn't let go of me.

De a kérdés mégsem hagyott nyugodni.

I was fully aware that for someone as secular as I am,

Tudtam, hogy egy olyan vallásos embernek, mint jómagam,

just asking it could be seen

még ilyet kérdezni is

as pure chutzpah.

maga a chutzpah.

(Laughter)

(Nevetés)

And I plead guilty as charged,

Én pedig beismerem bűnömet,

because all exploration, physical or intellectual,

hiszen minden felfedezés, fizikai vagy szellemi,

is inevitably in some sense an act of transgression,

egy bizonyos értelemben bűn,

of crossing boundaries.

a határok átlépésének bűne.

Still, some boundaries are larger than others.

Mégis, néhány határ szélesebb mint a többi.

So a human encountering the divine,

Tehát amikor az emberi találkozik az istenivel,

as Muslims believe Muhammad did,

ahogy a muszlimok hite szerint Mohamed tette,

to the rationalist, this is a matter not of fact

a racionalista számára ez nem ténykérdés,

but of wishful fiction,

hanem ábrándos fikció,

and like all of us, I like to think of myself as rational.

és én, mint mindenki, szeretem magam racionálisnak hinni.

Which might be why when I looked at the earliest accounts

Ezért amikor átnéztem a legkorábbi adatokat

we have of that night,

arról az éjszakáról,

what struck me even more than what happened

ami a történteknél is jobban meglepett,

was what did not happen.

az az volt, ami nem történt meg.

Muhammad did not come floating off the mountain

Mohamed nem lebegve suhant le a hegyen,

as though walking on air.

mintha a levegőben lépkedne.

He did not run down shouting, "Hallelujah!"

Nem ordibálta a ,,Hallelujah!''-t,

and "Bless the Lord!"

és az ,,Áldott az Úr!"-at a lejövetelekor.

He did not radiate light and joy.

Nem sugározott magából fényt és boldogságot.

There were no choirs of angels,

Nem volt körülötte angyalkórus,

no music of the spheres, no elation, no ecstasy,

égi zene, pátosz, eksztázis,

no golden aura surrounding him,

nem öleli őt körül arany aura,

no sense of an absolute, fore-ordained role

semmi jele annak, hogy Isten által elrendelt

as the messenger of God.

hírnök lenne.

That is, he did none of the things

Vagyis, semmi olyan nem történik,

that might make it easy to cry foul,

ami miatt félrevezetőnek

to put down the whole story as a pious fable.

vagy álszent tanmesének kéne elkönyvelni a történetet.

Quite the contrary.

Épp ellenkezőleg.

In his own reported words,

Először ő maga is

he was convinced at first

meg volt győződve arról,

that what had happened couldn't have been real.

hogy ami történt nem lehet valóságos.

At best, he thought, it had to have been a hallucination --

Jobb esetben azt gondolta, hogy egy hallucináció volt --

a trick of the eye or the ear, perhaps,

lehet, hogy a szeme vagy a füle káprázott,

or his own mind working against him.

vagy a saját elméje játszadozik vele.

At worst, possession --

Rosszabb esetben pedig azt, hogy megszállottság --

that he'd been seized by an evil jinn,

hogy beleszállt egy gonosz dzsinn,

a spirit out to deceive him,

egy szellem, amely megtéveszti

even to crush the life out of him.

és kipréseli belőle az életet.

In fact, he was so sure that he could only be majnun,

Annyira biztos volt benne, hogy ő egy majnun (őrült),

possessed by a jinn,

akit megszállt egy dzsinn,

that when he found himself still alive,

hogy amikor rájött, hogy még mindig életben van,

his first impulse was to finish the job himself,

az első elhatározása az volt, hogy saját maga fejezi be a dolgot,

to leap off the highest cliff

leugrik a legmagasabb szikláról,

and escape the terror of what he'd experienced

és megmenekül a terrortól, amin keresztül ment,

by putting an end to all experience.

azáltal, hogy véget vet mindennek.

So the man who fled down the mountain that night

Szóval az az ember, aki azon az éjjel lerepült a hegyről,

trembled not with joy

nem az örömtől remegett,

but with a stark, primordial fear.

hanem valami erőteljes, ősi félelemtől.

He was overwhelmed not with conviction, but by doubt.

Nem a hit, hanem a kétség hatalmasodott el rajta.

And that panicked disorientation,

És az elveszettség riasztó érzését,

that sundering of everything familiar,

az ismert dolgoktól való elszakadást,

that daunting awareness of something

azt a félelmetes tudatot, hogy van valami,

beyond human comprehension,

ami meghaladja az emberi felfogóképességet,

can only be called a terrible awe.

csakis valami iszonyatos félelemnek lehetne nevezni.

This might be somewhat difficult to grasp

Ez lehet kissé nehezen felfogható

now that we use the word "awesome"

most, hogy az ,,awesome'' szót

to describe a new app or a viral video.

az új alkalmazások és vírusfilmek minősítésére használjuk.

With the exception perhaps of a massive earthquake,

Az óriás földrengésektől eltekintve,

we're protected from real awe.

védettek vagyunk az igazi félelemmel szemben.

We close the doors and hunker down,

Bezárjuk az ajtókat és megnyugszunk,

convinced that we're in control,

mert meggyőződésünk, hogy kézben tartjuk a dolgokat,

or, at least, hoping for control.

vagy legalábbis reméljük.

Minden erőnkkel megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni a tényt,

We do our best to ignore the fact that

we don't always have it,

hogy nem mindig van ez így,

and that not everything can be explained.

és hogy nem lehet mindent megmagyarázni.

Yet whether you're a rationalist or a mystic,

Akár racionalista, akár misztikus vagy,

whether you think the words Muhammad heard that night

akár úgy gondolod, hogy azon az éjjelen Mohamed szavai

came from inside himself or from outside,

az ő belső hangjai voltak vagy kívülről jöttek,

what's clear is that he did experience them,

kétségtelen hogy átélte ezeket,

and that he did so with a force that would shatter

és ezt egy olyan energia által vitte végbe, ami elszakíthatná

his sense of himself and his world

identitásától és világától,

and transform this otherwise modest man

és átalakíthatna egy egyébként szerény férfit

into a radical advocate for social and economic justice.

a szociális és gazdasági igazságosság egy radikális szószólójává.

Fear was the only sane response,

A félelem volt az egyetlen normális válasz,

the only human response.

az egyetlen emberi válasz.

Too human for some,

Túlságosan emberi,

like conservative Muslim theologians who maintain that

néhány konzervatív muszlim teológus számára, akik szerint

the account of his wanting to kill himself

az öngyilkossági szándékához kapcsolódó információt

shouldn't even be mentioned, despite the fact

el kellene hallgatni, annak ellenére,

that it's in the earliest Islamic biographies.

hogy már a legrégibb iszlám életrajzokban is megemlítik.

They insist that he never doubted

Kitartanak amellett, hogy egy pillanatig

for even a single moment, let alone despaired.

sem esett kétségbe.

Demanding perfection, they refuse to tolerate

Tökéletességet követelvén, nem tolerálják

human imperfection.

az emberi tökéletlenséget.

Yet what, exactly, is imperfect about doubt?

Na de, pontosan miért is tökéletlenség kételkedni?

As I read those early accounts, I realized it was

Azokat a régi beszámolókat olvasván rájöttem,

precisely Muhammad's doubt that brought him alive for me,

hogy éppen Mohamed kételye volt az, ami az én szememben életre keltette őt,

that allowed me to begin to see him in full,

ami lehetővé tette számomra, hogy teljes egészében lássam őt,

to accord him the integrity of reality.

a valóság integritását kölcsönözvén neki.

And the more I thought about it,

És minél többet gondolkodtam róla,

the more it made sense that he doubted,

annál több értelmet nyert az, hogy kételkedett,

because doubt is essential to faith.

mert a hithez elengedhetetlen a kétely.

If this seems a startling idea at first,

Ha ez elsőre hajmeresztő gondolatnak tűnik,

consider that doubt, as Graham Greene once put it,

gondolkozzanak el Graham Greene gondolatán, miszerint

is the heart of the matter.

a kétely a dolgok veleje.

Abolish all doubt, and what's left is not faith,

Töröljék csak el az összes kételyt, és ami maradni fog az nem a hit lesz,

but absolute, heartless conviction.

hanem a puszta, lélektelen bizonyosság.

You're certain that you possess the Truth --

Biztos vagy benne, hogy birtokában vagy az Igazságnak --

inevitably offered with an implied uppercase T --

ami kétségtelenül a nagybetűs Igazság --

and this certainty quickly devolves

és ez a bizonyosság rohamosan alakul át

into dogmatism and righteousness,

dogmatizmussá és erkölcsösködéssé,

by which I mean a demonstrative, overweening pride

vagyis a bizonygató, fennhéjázó gőg érzésévé,

in being so very right,

amiért úgy tűnik, mindig igazad van,

in short, the arrogance of fundamentalism.

röviden, a fundamentalizmus arroganciájává.

It has to be one of the multiple ironies of history

Biztosan az is egy a történelem iróniái közül,

that a favorite expletive of Muslim fundamentalists

hogy a fundamentalista muszlimok kedvenc szitokszava

is the same one once used by the Christian fundamentalists

ugyanaz, amit régen a keresztény fundamentalisták,

known as Crusaders:

vagyis a keresztes lovagok használtak:

"infidel," from the Latin for "faithless."

a latinból eredő "infidel" , "faithless" helyett.

Doubly ironic, in this case, because their absolutism

Ebben az esetben duplán ironikus, mert az abszolutizmusuk

is in fact the opposite of faith.

tulajdonképpen az ellentéte a hitnek.

In effect, they are the infidels.

Valójában ők a hitetlenek.

Like fundamentalists of all religious stripes,

Akár a különböző vallások fundamentalistáinak,

they have no questions, only answers.

nincsenek kérdéseik, csak válaszaik.

They found the perfect antidote to thought

Rátaláltak a gondolkodás tökéletes ellenszerére,

and the ideal refuge of the hard demands of real faith.

és az igazi hit kemény követelményei előli ideális menedékre.

They don't have to struggle for it like Jacob

Nem kell küzdeniük érte, mint Jákobnak,

wrestling through the night with the angel,

aki egy egész éjszakán át harcolt az angyallal,

or like Jesus in his 40 days and nights in the wilderness,

vagy mint Jézusnak, a pusztában töltött 40 nap alatt,

or like Muhammad, not only that night on the mountain,

vagy mint Mohamednek, akit folyamatosan, nem csak azon az éjszakán a hegyen,

but throughout his years as a prophet,

hanem több éven keresztül mint prófétát,

with the Koran constantly urging him not to despair,

arra buzdított a Korán, hogy ne veszítse el a fejét,

and condemning those who most loudly proclaim

és hogy nyíltan elítélje azokat,

that they know everything there is to know

akik azt hiszik mindent tudnak,

and that they and they alone are right.

és egyes-egyedül nekik van igazuk.

And yet we, the vast and still far too silent majority,

Ennek ellenére mi, vagyis a tömeg jelentős, és mégis tétlen része,

have ceded the public arena to this extremist minority.

átengedtük a színteret ezeknek a kisebbségben lévő szélsőségeseknek.

We've allowed Judaism to be claimed

Megengedtük, hogy a Jordán nyugati partról való

by violently messianic West Bank settlers,

erőszakos messiáskodók hirdessék a zsidó vallást,

Christianity by homophobic hypocrites

a kereszténységet képmutató homofóbok

and misogynistic bigots,

és bigott nőgyűlölők,

Islam by suicide bombers.

az iszlámot pedig öngyilkos merénylők.

És engedtük magunkat elvakítani azzal a ténnyel szemben, hogy

And we've allowed ourselves to be blinded to the fact that

no matter whether they claim to be Christians,

mindegy, hogy keresztényeknek,

Jews or Muslims,

zsidóknak vagy muzulmánoknak vallják magukat,

militant extremists are none of the above.

a felsoroltak egyike sem lehet szélsőséges militáns.

They're a cult all their own, blood brothers

Mindegyik önmagában egy kultusz, más emberek vérével átítatott

steeped in other people's blood.

vértestvér.

This isn't faith.

Ez nem hit.

It's fanaticism, and we have to stop confusing the two.

Ez fanatizmus, és meg kéne tanulnunk nem összekeverni a kettőt egymással.

We have to recognize that real faith has no easy answers.

Rá kell jönnünk, hogy az igazi hitnél nem léteznek egyszerű válaszok.

It's difficult and stubborn.

Bonyolult és konok.

It involves an ongoing struggle,

A folyamatos küzdelemről,

a continual questioning of what we think we know,

az ismertnek hitt dolgok megkérdőjelezéséről,

a wrestling with issues and ideas.

vitákkal és eszmékkel való harcról szól.

It goes hand in hand with doubt,

Kéz a kézben jár a kétséggel,

in a never-ending conversation with it,

egy végeláthatatlan beszélgetésbe bonyolódva vele,

and sometimes in conscious defiance of it.

és néha pedig tudatos ellenállásba.

And this conscious defiance is why I, as an agnostic,

És nekem, mint agnosztikusnak, emiatt a tudatos ellenállás miatt

can still have faith.

van még mindig hitem.

I have faith, for instance, that peace in the Middle East

Például bízok benne, hogy Közel-Keleten lehet még béke

is possible despite the ever-accumulating mass of evidence

annak ellenére, hogy egyre több dolog bizonyítja

to the contrary.

az ellenkezőjét.

I'm not convinced of this.

Nem vagyok meggyőződve erről.

I can hardly say I believe it.

Aligha mondhatom, hogy hiszek benne.

I can only have faith in it,

Csak bízhatok benne,

commit myself, that is, to the idea of it,

úgymond elkötelezhetem magam egy gondolat mellett,

and I do this precisely because of the temptation

és így is teszek a kísértés miatt, ami arra késztet,

to throw up my hands in resignation

hogy feladjam,

and retreat into silence.

és csendben visszavonuljak.

Because despair is self-fulfilling.

Mert a kétségbeesés önbeteljesítés.

If we call something impossible,

Amikor valamit lehetetlennek hiszünk,

we act in such a way that we make it so.

egyben úgy viselkedünk, hogy a végén tényleg azzá is válik.

And I, for one, refuse to live that way.

És én nem akarok így élni.

In fact, most of us do,

Valójában a legtöbben így gondolkodunk,

whether we're atheist or theist

attól függetlenül, hogy ateisták vagyunk, vagy istenhívők,

or anywhere in between or beyond, for that matter,

esetleg a kettő között valahol, vagy valami teljesen mások,

what drives us is that, despite our doubts

a kételyeink ellenére,

vagy lehet, hogy éppen kételyeink késztetése miatt,

and even because of our doubts,

we reject the nihilism of despair.

mindegyikünk a nihilista kétségbeesés ellen van.

We insist on faith in the future

Ragaszkodunk a jövőben

and in each other.

és az egymásban való hitünkhöz.

Call this naive if you like.

Nyugodtan nevezhetik ezt naivitásnak.

Call it impossibly idealistic if you must.

Vagy akár lehetetlenül idealisztikusnak.

But one thing is sure:

Viszont az biztos,

Call it human.

hogy nevezhetik emberinek.

Could Muhammad have so radically changed his world

Egy ilyen hit nélkül, a konok bizonyosság arroganciájának

without such faith, without the refusal

elutasítása nélkül, vajon Mohamed képes lett volna

to cede to the arrogance of closed-minded certainty?

annyira radikálisan megváltoztatni a világot amiben élt?

I think not.

Szerintem nem.

Én, aki az elmúlt öt évben nyomon követtem az életét mint író,

After keeping company with him as a writer

for the past five years, I can't see

úgy gondolom, hogy azok a militáns fundamentalisták, akik ma

that he'd be anything but utterly outraged

a Közel Keleten és más helyeken Mohamed nevében beszélnek és cselekednek,

at the militant fundamentalists who claim to speak

felháborodáson kívül

and act in his name in the Middle East and elsewhere today.

más érzést nem tudnának kiváltani Mohamedből.

He'd be appalled at the repression of half the population

Felháborítaná a népesség felének

because of their gender.

nemi okokból való elnyomása.

He'd be torn apart by the bitter divisiveness of sectarianism.

Szíve darabokra törne a szekták meghasonulása láttán.

He'd call out terrorism for what it is,

Felhívná a figyelmet a terrorizmus igazi mivoltára,

not only criminal but an obscene travesty

avagy mindannak amiben hitt és amiért küzdött

of everything he believed in and struggled for.

nem csak büntetendő, hanem egyben obszcén megcsúfolására.

He'd say what the Koran says: Anyone who takes a life

A Koránhoz hasonlóan azt mondaná: Egy élet kioltása annyi, mint

takes the life of all humanity.

az emberiség összes életének megsemmisítése.

Anyone who saves a life, saves the life of all humanity.

Ha valaki megment egy életet, az emberiség összes életét menti meg.

And he'd commit himself fully

És teljesen a béketeremtés

to the hard and thorny process of making peace.

bonyolult feladatának szentelné magát.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you. (Applause)

Köszönöm. (Taps)