Shirin Neshat: Art in exile

Fordító: Melissa Csikszentmihályi Lektor: Anna Patai

The story I wanted to share with you today

A történet, amit ma meg szeretnék osztani veletek,

is my challenge as an Iranian artist,

az az iráni művészként átélt kihívás,

as an Iranian woman artist,

az iráni művésznőé,

as an Iranian woman artist

az emigrációban élő

living in exile.

iráni művésznőé.

Well, it has its pluses and minuses.

Nos, megvannak az előnyei és a hátrányai.

On the dark side,

A negatív oldala az, hogy,

politics doesn't seem to escape people like me.

úgy tűnik, a politika mindenképpen nyomot hagy a hozzám hasonlók életében.

Every Iranian artist, in one form or another,

Valamilyen formában minden egyes iráni művész

is political.

politizál.

Politics have defined our lives.

A politika életünk meghatározójává vált.

If you're living in Iran,

Ha Iránban élsz,

you're facing censorship, harassment,

cenzúrával, zaklatással,

arrest, torture --

letartóztatással, kínzással,

at times, execution.

néha kivégzéssel kell szembenézned.

If you're living outside like me,

Ha Iránon kívül élsz, mint én,

you're faced with life in exile --

az emigránsok életét éled,

the pain of the longing

a szeretteidtől és a családodtól

and the separation from your loved ones

való távolság, a honvágy

and your family.

fájdalmával.

Therefore, we don't find

Ezért nem vagyunk képesek

the moral, emotional,

erkölcsileg, érzelmileg,

psychological and political space

pszichológiailag és politikailag

to distance ourselves from the reality

távol maradni a társadalmi

of social responsibility.

felelősségvállalás valóságától.

Oddly enough,

Furcsa módon

an artist such as myself

a hozzám hasonló művészek

finds herself also in the position of being the voice,

a honfitársaik szószólójává,

the speaker of my people,

hangadójává is válnak,

even if I have, indeed,

még akkor is,

no access to my own country.

ha nem léphetnek saját hazájuk földjére.

Also, people like myself,

A hozzám hasonlókra az is igaz,

we're fighting two battles on different grounds.

hogy egyszerre két különböző csatát vívnak.

We're being critical of the West,

Kritikusak vagyunk a Nyugattal szemben,

the perception of the West

azzal szemben, ahogy érzékeljük a Nyugatot,

about our identity --

és az identitásunkkal szemben --

about the image that is constructed about us,

a rólunk kialakított képpel szemben,

about our women, about our politics,

az iráni nőkkel, a politikánkkal

about our religion.

és a vallásunkkal szemben.

We are there to take pride

Az a dolgunk, hogy büszkén

and insist on respect.

vállaljuk magunk és tiszteljük egymást.

And at the same time,

Ugyanakkor egy

we're fighting another battle.

másik csatát is vívunk.

That is our regime,

A rendszerünkkel,

our government --

a kormányunkkal --

our atrocious government,

a rémes kormányunkkal,

[that] has done every crime

ami minden bűnt elkövetett,

in order to stay in power.

hogy hatalmon maradhasson.

Our artists are at risk.

A művészeink veszélynek vannak kitéve.

We are in a position of danger.

Veszélyben vagyunk.

We pose a threat

Szembefordulunk

to the order of the government.

a rendszerrel.

But ironically,

Fonák módon,

this situation

ez a helyzet

has empowered all of us,

csak megerősített bennünket,

because we are considered, as artists,

mert művészekként a kultúrához,

central to the cultural, political,

az iráni politikához, a társadalmi párbeszédhez

social discourse in Iran.

közelinek tekintenek bennünket.

We are there to inspire, to provoke,

Inspirálnunk, provokálnunk,

to mobilize,

mozgósítanunk kell az embereinket,

to bring hope to our people.

reményt kelteni bennük.

We are the reporters of our people,

A honfitársaink tolmácsai vagyunk,

and are communicators

a külvilág

to the outside world.

számára.

Art is our weapon.

A művészet a fegyverünk.

Culture is a form of resistance.

A kultúra az ellenállás egy formája.

I envy sometimes the artists of the West

Olykor irigylem a Nyugat művészeit

for their freedom of expression.

a véleménynyilvánítási szabadságuk miatt --

For the fact that they can distance themselves

mert ők megtehetik, hogy eltávolodnak a

from the question of politics.

politikai kérdésektől --

From the fact that they are only serving one audience,

hiszen tény, hogy ők egyetlen közönséget szolgálnak,

mainly the Western culture.

vagyis főként a Nyugati kultúrát.

But also, I worry about the West,

Ugyanakkor aggódom a Nyugatért,

because often in this country,

mert ezekben az országokban,

in this Western world that we have,

a nyugati világban a kultúra ki van téve annak,

culture risks being a form of entertainment.

hogy szórakozási formává válik.

Our people depend on our artists,

Honfitársainknak szüksége van a

and culture is beyond communication.

művészetünkre, márpedig a kultúra a kommunikáción túl van.

My journey as an artist

Művészi pályámnak

started from a very, very personal place.

egy nagyon-nagyon személyes oldaláról

I did not start

kezdtem beszélni,

to make social commentary

nem boncolgattam hazám

about my country.

társadalmi helyzetét.

The first one that you see in front of you

Az első kép, amit most láthattok,

is actually when I first returned to Iran

akkor készült, amikor először tértem vissza Iránba,

after being separated for a good 12 years.

12 évnyi távollét után.

It was after the Islamic Revolution

Az 1979-es iszlám forradalom

of 1979.

után.

While I was absent from Iran,

Amíg távol voltam, Iránban

the Islamic Revolution had descended on Iran

kitört az iszlám forradalom

and had entirely transformed the country

és az ország perzsa kultúráját teljes

from Persian to the Islamic culture.

mértékben felváltotta az iszlám kultúra.

I came mainly to be reunited with my family

Elsősorban azért mentem haza, hogy

and to reconnect in a way

a családommal ismét felvegyem a kapcsolatot,

that I found my place in the society.

és visszataláljak a társadalomba.

But instead, I found a country

Ennek ellenére egy olyan országba érkeztem,

that was totally ideological

ami teljesen ideologikus volt,

and that I didn't recognize anymore.

rá sem ismertem.

More so, I became very interested,

Annyira, hogy személyes dilemmáim

as I was facing

és kérdéseim folytán

my own personal dilemmas and questions,

egyre inkább érdekelt, egyre inkább

I became immersed in the study

elmélyedtem az iszlám forradalom

of the Islamic Revolution --

tanulmányozásában --

how, indeed,

valójában miképpen is

it had incredibly transformed

változtatta át ilyen hihetetlen

the lives of Iranian women.

mértékben az iráni nők életét.

I found the subject of Iranian women

Az iráni nő témája mérhetetlenül

immensely interesting,

érdekes lett számomra,

in the way the women of Iran, historically,

az, ahogyan az iráni nők láthatóan

seemed to embody the political transformation.

a politikai átalakulás történelmi megtestesítői.

So in a way, by studying a woman,

A nők megfigyelésével valamiképpen

you can read the structure and the ideology of the country.

érthetővé válik az ország szerkezete és ideológiája.

So I made a group of work

Elkészítettem tehát néhány munkát,

that at once faced my own personal questions in life,

mellyel egyszersmind saját személyes kérdésemmel is szembesültem,

and yet it brought my work into a larger discourse --

és mely tágabban is értelmezhetővé vált --

the subject of martyrdom,

ez a mártírság kérdése,

the question of those who willingly stand in that intersection

azoké, akik készakarva állnak Isten szeretete, a hit,

of love of God, faith,

valamint az erőszak, a bűnözés

but violence and crime and cruelty.

és kegyetlenség metszéspontjába.

For me, this became incredibly important.

Hihetetlenül fontossá vált ez számomra.

And yet, I had an unusual position toward this.

Mégis, szokatlan szemszögből néztem mindezt.

I was an outsider

Kívülállóként

who had come back to Iran to find my place,

jöttem vissza Iránba, hogy megtaláljam a helyem,

but I was not in a position

de nem voltam abban a helyzetben,

to be critical of the government

hogy kritizálhatnám a kormányt

or the ideology of the Islamic Revolution.

vagy az iszlám forradalom ideológiáját.

This changed slowly

Amint megtaláltam a hangot,

as I found my voice

lassan változott ez a helyzet,

and I discovered things

és olyan dolgokat fedeztem fel,

that I didn't know I would discover.

amiket soha nem gondoltam volna.

So my art became slightly more critical.

Egyre kritikusabb lett a művészetem.

My knife became a little sharper.

A késem élesebbé vált.

And I fell into a life in exile.

Emigrációba kényszerültem.

I am a nomadic artist.

Nomád művész vagyok.

I work in Morocco, in Turkey, in Mexico.

Marokkóban, Törökországban, Mexikóban dolgozom.

I go everywhere to make believe it's Iran.

Mindenfelé elhitetem, hogy az ott éppen Irán.

Now I am making films.

Most filmeket készítek.

Last year, I finished a film

Tavaly készült el a

called "Women Without Men."

"Nők férfiak nélkül" című film.

"Women Without Men" returns to history,

A "Nők férfiak nélkül" visszapillantás a

but another part of our Iranian history.

történelemben, az iráni történelem egy másik szeletébe.

It goes to 1953

1953-ban,

when American CIA exercised a coup

amikor az amerikai CIA puccsot követett el,

and removed a democratically elected leader,

és eltávolított egy demokratikusan megválasztott vezetőt,

Dr. Mossadegh.

Dr. Mossadeghet.

The book is written by an Iranian woman,

A könyvet egy Shahrnush Parsipur

Shahrnush Parsipur.

nevű iráni nő írta,

It's a magical realist novel.

mágikus-realista regény.

This book is banned,

A könyvet betiltották,

and she spent five years in prison.

és az írónő öt évig börtönben ült.

My obsession with this book,

Azért ragaszkodom ehhez a könyvhöz,

and the reason I made this into a film,

és azért filmesítettem meg,

is because it at once was addressing

mert egyfelől a női lét kérdését feszegeti --

the question of being a female --

azt, hogy milyen Iránban a

traditionally, historically in Iran --

hagyomány és a történelem szerint nőnek lenni --

and the question of four women

másfelől pedig négy nő

who are all looking for an idea

életét követi nyomon, akik mind keresnek valamit,

of change, freedom and democracy --

változást, szabadságot, demokráciát --

while the country of Iran, equally, as if another character,

míg Irán mint ország, bármilyen más szereplőhöz hasonlóan

also struggled for an idea

szintén a szabadságért,

of freedom and democracy

demokráciáért és az

and independence from the foreign interventions.

idegen megszállástól való függetlenségért harcolt.

I made this film

Azért készítettem

because I felt it's important

ezt a filmet, mert fontosnak

for it to speak to the Westerners

éreztem, hogy a nyugati világ is

about our history as a country.

tudjon országunkról, történelmünkről.

That all of you seem to remember Iran

Azért, hogy mindannyian tudjunk az

after the Islamic Revolution.

iszlám forradalmat követő Iránról.

That Iran was once a secular society,

Azért, hogy tudjuk, hogy Irán valaha

and we had democracy,

egy világi társadalom volt, demokrácia volt,

and this democracy was stolen from us

de ezt a demokráciát elvette tőlünk

by the American government,

az amerikai kormány

by the British government.

és a brit kormány.

This film also speaks to the Iranian people

A film az irániakat is megszólítja,

in asking them to return to their history

azzal a kérdéssel fordul hozzájuk, hogy térjenek

and look at themselves before they were so Islamicized --

vissza a történelmükhöz, nézzenek magukba, térjenek vissza

in the way we looked, in the way we played music,

egykori önmagukhoz, ahhoz, ahogyan zenéltek,

in the way we had intellectual life.

amilyen kulturális életük volt, mielőtt teljesen iszlamizálódnak.

And most of all,

Legfőképpen azt ne feledjék el,

in the way that we fought for democracy.

hogy megküzdöttek a demokráciáért.

These are some of the shots actually from my film.

Néhány jelenet a filmemből.

These are some of the images of the coup.

Képek a puccsról.

And we made this film in Casablanca,

Kaszablankán forgattuk

recreating all the shots.

az összes valósághű jelenetet.

This film tried to find a balance

A filmmel egyensúlyba akartuk hozni

between telling a political story,

a politikai történet és a

but also a feminine story.

női történet elmesélését.

Being a visual artist, indeed,

Vizuális művészként valóban

I am foremost interested to make art --

elsősorban az alkotásban vagyok érdekelt --

to make art that transcends

olyan alkotások létrehozásában, mellyekkel

politics, religion,

a politikát, a vallást

the question of feminism,

a feminizmus kérdését

and become an important, timeless,

is megértjük, s mellyel egy fontos, időtlen

universal work of art.

és egyetemes műalkotás jön létre.

The challenge I have

Azzal a kihívással találom magam szemben,

is how to do that.

hogy mindezt hogyan kivitelezem --

How to tell a political story but an allegorical story.

Hogyan mondjak el egy politikai történetet allegorikusan --

How to move you with your emotions,

hogyan ragadjam meg az érzelmeket,

but also make your mind work.

hogy egyben elgondolkodtató is legyen.

These are some of the images

Néhány kép és szereplő

and the characters of the film.

a filmből.

Now comes the green movement --

Azután jött a zöld mozgalom --

the summer of 2009,

2009. nyara,

as my film is released --

amikor bemutatták a filmem --

the uprising begins in the streets of Tehran.

Teheránban felkelések törtek ki az utcán.

What is unbelievably ironic

A dolog hihetetlen iróniája,

is the period that we tried to depict in the film,

hogy az az időszak, amit a filmben akarunk megeleveníteni,

the cry for democracy

a demokrácia és a

and social justice,

társadalmi igazság utáni vágy,

repeats itself now

most visszatért

again in Tehran.

Teheránban.

The green movement

A zöld mozgalom jelentős

significantly inspired the world.

hatással volt a világra.

It brought a lot of attention to all those Iranians

Erősen felhívta a figyelmet azokra az irániakra,

who stand for basic human rights

akik kiálltak az alapvető emberi jogaikért

and struggle for democracy.

és küzdöttek a demokráciáért.

What was most significant for me

Ami számomra a legjelentősebb volt,

was, once again,

még egyszer mondom,

the presence of the women.

az a nők jelenléte volt.

They're absolutely inspirational for me.

Abszolút inspiráló erővel hatottak rám.

If in the Islamic Revolution,

Az iszlám forradalom idején

the images of the woman portrayed

készült képeken a nők láthatóan

were submissive

alázatosak,

and didn't have a voice,

és nincs hangerejük,

now we saw a new idea of feminism

ezzel szemben most feministákat

in the streets of Tehran --

láthatunk Teherán utcáin --

women who were educated,

tanult, haladó gondolkodású,

forward thinking, non-traditional,

hagyományokkal szemben menő

sexually open, fearless

szexuálisan nyitott, felszabadult

and seriously feminist.

és komolyan feminista nőket.

These women and those young men

Ezek a nők és azok a fiatal férfiak

united Iranians

világszerte, kül- és belföldön

across the world, inside and outside.

egyesítették az Irániakat.

I then discovered

Akkor fedeztem fel, hogy

why I take so much inspiration

miért merítek olyan sok inspirációt

from Iranian women.

az iráni nőkből.

That, under all circumstances,

Minden körülmények között

they have pushed the boundary.

kitolták a határokat.

They have confronted the authority.

Szembeszálltak a hatóságokkal.

They have broken every rule

Áthágtak minden szabályt

in the smallest and the biggest way.

minden téren.

And once again, they proved themselves.

És még egyszer: nem okoztak csalódást.

I stand here to say

Bizton mondhatom,

that Iranian women have found a new voice,

hogy az iráni nők új hangra leltek,

and their voice is giving me my voice.

s az ő hangjuk adja az én hangom.

And it's a great honor

Nagy megtiszteltetés

to be an Iranian woman and an Iranian artist,

iráni nőnek lenni, iráni művésznek lenni,

even if I have to operate in the West only for now.

még akkor is, ha nyugaton tevékenykedek egy ideig.

Thank you so much.

Köszönöm szépen.

(Applause)

(Taps)