Depression, the secret we share | Andrew Solomon

Fordító: Judit Szabo Lektor: Laszlo Kereszturi

"I felt a Funeral, in my Brain,

"Agyamban van a temetés,

and Mourners to and fro

Éreztem: gyászmenet

kept treading -- treading -- till [it seemed]

Lépked, lépked, míg úgy tűnik,

A tudat átreped.

that Sense was breaking through --

And when they all were seated,

S hogy mindnyájan leültek,

a Service, like a Drum --

Szertartás, mint a dob

kept beating -- beating -- till I [thought]

Döngött, döngött, míg gondolom,

Hogy elmém megfagyott.

my Mind was going numb --

And then I heard them lift a Box and creak across my Soul

Hallottam: ládát vonnak ők,

És lelkemben recseg

with those same Boots of Lead, again,

Az ólomcsizma-hang megint,

then Space -- began to toll,

A tér meg kongni kezd,

As [all] the Heavens were a Bell, and Being, [but] an Ear,

Akár harang lenne az ég,

S a lét csak puszta fül,

and I, and Silence, some strange Race,

És én s a csönd de furcsa faj,

wrecked, solitary, here --

Zátonyon, egyedül.

[And] then a Plank in Reason, broke,

Elmémben deszkaszál törik

and I fell down and down --

S fokonként zuhanok,

and hit a World, at every plunge,

Egy-egy világhoz ütközöm

and Finished knowing -- then --"

S az eszmélet halott." (Károlyi Amy fordítása)

We know depression through metaphors.

Metaforákon keresztül ismerjük a depressziót.

Emily Dickinson was able to convey it in language,

Emily Dickinson versben tudta megfogalmazni,

Goya in an image.

Goya a képeiben.

Half the purpose of art is to describe such iconic states.

A művészet célja félig az,

hogy leírjon ilyen képszerű állapotokat.

As for me, I had always thought myself tough,

Mindig erősnek éreztem magam,

one of the people who could survive

olyannak, aki képes volna túlélni

if I'd been sent to a concentration camp.

még a koncentrációs tábort is.

In 1991, I had a series of losses.

1991-ben sorozatos veszteségek értek.

My mother died,

Meghalt édesanyám,

a relationship I'd been in ended,

véget ért a kapcsolatom,

I moved back to the United States from some years abroad,

visszaköltöztem az USA-ba

pár év kinntartózkodás után,

and I got through all of those experiences intact.

és mindezt egyben átvészeltem.

But in 1994, three years later,

De három évvel később, 1994-ben,

I found myself losing interest in almost everything.

hirtelen semmi nem érdekelt.

Semmit nem akartam csinálni,

I didn't want to do any of the things I had previously wanted to do,

amivel azelőtt foglalkoztam.

and I didn't know why.

Nem értettem az okát.

The opposite of depression is not happiness, but vitality.

A depresszió ellentéte

nem a boldogság, hanem az életkedv,

és ez az életkedv

And it was vitality

that seemed to seep away from me in that moment.

látszott kiszivárogni belőlem abban a pillanatban.

Everything there was to do seemed like too much work.

Minden annyira

nehéznek tűnt.

I would come home

Hazamentem,

and I would see the red light flashing on my answering machine,

láttam az üzenetrögzítőn villogni a jelzőt,

and instead of being thrilled to hear from my friends,

de ahelyett, hogy örömmel vártam volna a barátaim üzeneteit,

I would think,

azt gondoltam,

"What a lot of people that is to have to call back."

"Mennyi mindenkit vissza kell majd hívnom."

Or I would decide I should have lunch,

Vagy például ebédelni akartam,

and then I would think, but I'd have to get the food out

de visszatartott, hogy előtte ki kell vennem az ételt a hűtőből,

and put it on a plate

kitenni egy tálra,

and cut it up and chew it and swallow it,

felvágni, megrágni, lenyelni:

and it felt to me like the Stations of the Cross.

az egész egy rettenetes kálváriának tűnt.

And one of the things that often gets lost in discussions of depression

Az egyik dolog, amire sokszor nem térnek ki

a depresszióval kapcsolatos értekezések,

is that you know it's ridiculous.

az az, hogy tudatában vagy, mennyire nevetséges.

You know it's ridiculous while you're experiencing it.

Tudod, hogy röhej, amikor megtapasztalod.

You know that most people manage

Tudod, hogy a legtöbben

to listen to their messages and eat lunch

képesek meghallgatni az üzeneteiket, megebédelni,

and organize themselves to take a shower

összeszedni magukat, lezuhanyozni,

and go out the front door

kilépni az ajtón,

and that it's not a big deal,

és az egész nem egy nagy dolog.

and yet you are nonetheless in its grip

Mégis a markában vagy,

and you are unable to figure out any way around it.

és nem tudod, hogy lehet kitörni belőle.

And so I began to feel myself doing less

Egyre kevesebb dolgot csináltam,

and thinking less

gondolkoztam,

and feeling less.

éreztem.

It was a kind of nullity.

Egyfajta nihilben voltam.

And then the anxiety set in.

Majd jött a szorongás.

If you told me that I'd have to be depressed for the next month,

Ha azt mondják nekem,

egy hónapig depressziós leszel,

I would say, "As long I know it'll be over in November, I can do it."

azt mondom, ha tudom, hogy csak egy hónapig tart, átvészelem valahogy.

But if you said to me,

De ha azt mondják,

"You have to have acute anxiety for the next month,"

szorongani fogsz egy hónapig,

inkább felvágom az ereimet, minthogy belemenjek.

I would rather slit my wrist than go through it.

It was the feeling all the time

Az az érzésem volt végig,

like that feeling you have if you're walking

mint amikor sétálsz

and you slip or trip and the ground is rushing up at you,

és elcsúszol vagy megbotlasz:

a talaj száguld feléd,

but instead of lasting half a second, the way that does,

de pár másodperc helyett

it lasted for six months.

ez hat hónapig tartott.

It's a sensation of being afraid all the time

Olyan érzés, mint a folyamatos rettegés,

but not even knowing what it is that you're afraid of.

de azt sem tudod, mitől félsz.

And it was at that point that I began to think

Ez volt az a pont, amikor úgy gondoltam,

that it was just too painful to be alive,

hogy túl fájdalmas már élni,

and that the only reason not to kill oneself

és az öngyilkosság csak azért nem járható út,

was so as not to hurt other people.

mert azzal másokat is megbántanék.

And finally one day, I woke up

Végül egy nap úgy ébredtem,

and I thought perhaps I'd had a stroke,

mintha agyvérzést kaptam volna.

because I lay in bed completely frozen,

Mozdulatlanul feküdtem az ágyon,

looking at the telephone, thinking,

néztem a telefont, és azt gondoltam,

"Something is wrong and I should call for help,"

bajban vagyok, segítséget kéne hívjak.

and I couldn't reach out my arm

De nem tudtam kinyújtani a kezem,

and pick up the phone and dial.

hogy felvegyem a kagylót és tárcsázzak.

And finally, after four full hours of my lying and staring at it,

Órák hosszat feküdtem és bámultam,

the phone rang,

míg végül magától megcsörrent.

and somehow I managed to pick it up,

Valahogy fel tudtam venni.

and it was my father, and I said,

Az apám volt.

Mondtam neki, hogy komoly bajban vagyok,

"I'm in serious trouble. We need to do something."

valamit tennünk kell.

The next day I started with the medications and the therapy.

Másnap belevágtam a gyógyszeres kezelésbe

és a terápiába.

And I also started reckoning with this terrible question:

Elkezdtem töprengeni

azon a rettenetes kérdésen:

If I'm not the tough person

hogy ha én nem az a kemény fickó vagyok,

who could have made it through a concentration camp,

aki túlélné még a koncentrációs tábort is,

then who am I?

akkor ki vagyok?

And if I have to take medication,

Ha gyógyszert kell szednem,

is that medication making me more fully myself,

akkor az a gyógyszer segít, hogy önmagam legyek,

or is it making me someone else?

vagy átalakít valaki mássá?

And how do I feel about it if it's making me someone else?

Mit szólok ahhoz,

ha ettől más ember leszek?

Két előnnyel kezdtem a harcot.

I had two advantages as I went into the fight.

The first is that I knew that, objectively speaking,

Az egyik a tudat, hogy tárgyilagosan nézve

I had a nice life,

jó életem volt,

and that if I could only get well,

és ha meg tudnék gyógyulni,

there was something at the other end that was worth living for.

akkor vár valami az alagút másik végén,

amiért érdemes élni.

And the other was that I had access to good treatment.

A másik pedig, hogy elérhető volt számomra a jó kezelés.

But I nonetheless emerged and relapsed,

Ennek ellenére javulást mutattam, majd visszaestem,

and emerged and relapsed,

megint jobban lettem, megint visszaestem,

and emerged and relapsed,

megint jobban, megint rosszabbul,

and finally understood

míg végül megértettem,

I would have to be on medication and in therapy forever.

hogy gyógyszereznem kell magam és terápiára járnom

életem végéig.

And I thought,

Gondolkodtam, hogy ez most kémiai probléma,

"But is it a chemical problem or a psychological problem?

vagy pszichológiai?

And does it need a chemical cure or a philosophical cure?"

Gyógyszeres kezelést igényel, vagy filozófiait?

And I couldn't figure out which it was.

Nem tudtam rájönni, hogy melyik volt.

And then I understood that actually,

Végül arra jutottam,

we aren't advanced enough in either area for it to explain things fully.

hogy még egyik területen sem vagyunk azon a szinten,

hogy ezt teljesen megértsük.

The chemical cure and the psychological cure

Mind a gyógyszeres, mind a pszichológiai

both have a role to play,

gyógymódnak szerepe van.

and I also figured out that depression was something

Arra is rájöttem, hogy a depresszió

annyira mélyen belénk ivódott,

that was braided so deep into us

that there was no separating it from our character and personality.

hogy nem lehet elválasztani

a jellemünktől, személyiségünktől.

I want to say that the treatments we have for depression are appalling.

Azt kell mondjam, a depresszió kezelési módszerei

kritikán aluliak.

Nem túl hatékonyak.

They're not very effective.

They're extremely costly.

Borzasztó drágák.

They come with innumerable side effects.

Számtalan mellékhatással járnak.

They're a disaster.

Egyszerűen szörnyűek.

De annyira hálás vagyok, hogy most élhetek

But I am so grateful that I live now and not 50 years ago,

és nem 50 évvel ezelőtt,

when there would have been almost nothing to be done.

amikor szinte semmit sem lehetett volna

tenni.

I hope that 50 years hence,

Remélem, hogy ha 50 év múlva

people will hear about my treatments

az emberek az én kezelésemről olvasnak,

szörnyülködni fognak azon, hogyan bírt ki bárki

and be appalled that anyone endured such primitive science.

ilyen primitív eljárásokat.

Depression is the flaw in love.

A depresszió hiba a szeretetben.

If you were married to someone and thought,

Ha házas vagy és azt gondolod,

"Well, if my wife dies, I'll find another one,"

ha meghal a feleséged, majd keresel mást,

it wouldn't be love as we know it.

akkor az nyilván nem szeretet.

There's no such thing as love without the anticipation of loss,

Nincs szeretet

a veszteség esélye nélkül,

and that specter of despair can be the engine of intimacy.

és a kétségbeesés kísértete

lehet az intimitás motorja.

There are three things people tend to confuse:

Általában a következő három dolgot összekeverik az emberek:

depression, grief and sadness.

a depressziót, a gyászt, és a bánatot.

Grief is explicitly reactive.

A gyász kifejezetten egy reakció.

If you have a loss and you feel incredibly unhappy,

Ha elveszítesz valakit és boldogtalan vagy,

and then, six months later,

majd hat hónap múlva még mindig

you are still deeply sad, but you're functioning a little better,

nagyon szomorú vagy, de kicsit jobban érzed magad,

az valószínűleg gyász,

it's probably grief,

and it will probably ultimately resolve itself in some measure.

és várhatóan megoldódik magától

valamilyen szinten.

If you experience a catastrophic loss,

Ha katasztrofális veszteség ér,

and you feel terrible,

borzasztóan érzed magad,

and six months later you can barely function at all,

és hat hónap múlva alig funkcionálsz,

then it's probably a depression that was triggered

akkor lehet, hogy depresszióról van szó,

amit a tragikus esemény váltott ki.

by the catastrophic circumstances.

The trajectory tells us a great deal.

Az előzmények sokat elárulnak.

People think of depression as being just sadness.

Sokan azt hiszik, hogy a depresszió csak szomorúság.

It's much, much too much sadness,

Sokkal, sokkal több fájdalom,

much too much grief

sokkal több gyász,

at far too slight a cause.

sokkal kevesebb indokkal.

As I set out to understand depression,

Amikor próbáltam megérteni a depressziót

and to interview people who had experienced it,

és beszélgettem olyan emberekkel, akik átélték,

I found that there were people who seemed, on the surface,

azt láttam, hogy voltak,

akik úgy tűnt

to have what sounded like relatively mild depression

nagyjából enyhe depresszióban szenvedtek,

de az mégis teljesen lebénította őket.

who were nonetheless utterly disabled by it.

And there were other people who had what sounded

Illetve voltak,

as they described it like terribly severe depression

akik az elmesélés alapján

kifejezetten súlyosan depressziósak voltak,

who nonetheless had good lives

mégis az adódó alkalommal normális életet tudtak élni

in the interstices between their depressive episodes.

két mélypont között.

And I set out to find out what it is that causes some people

Kíváncsi voltam, mi az,

ami miatt az emberek egy része

to be more resilient than other people.

ellenállóbb, mint a többi.

What are the mechanisms that allow people to survive?

Min múlik,

hogy túléli-e az ember?

And I went out and I interviewed person after person

Folyamatosan beszélgettem

who was suffering with depression.

depressziós emberekkel.

One of the first people I interviewed

Egyikük úgy írta le

a depressziót,

described depression as a slower way of being dead,

mint a lassú halált.

and that was a good thing for me to hear early on

Jó volt, hogy ezt rögtön az elején hallottam,

because it reminded me that that slow way of being dead

mert emlékeztetett,

hogy a lassú halál

can lead to actual deadness,

valóban halottsághoz vezethet,

that this is a serious business.

ami már tényleg nem játék.

It's the leading disability worldwide,

Az egyik legelterjedtebb betegségről van szó,

and people die of it every day.

naponta halnak meg miatta.

One of the people I talked to when I was trying to understand this

Az egyik ember, akivel beszéltem erről,

miközben próbáltam megérteni az egészet,

was a beloved friend who I had known for many years,

egy jóbarát volt,

akit évek óta ismertem.

and who had had a psychotic episode in her freshman year of college,

Komoly mentális problémákon

ment keresztül a főiskola elején,

and then plummeted into a horrific depression.

majd rettenetes depresszióba zuhant.

She had bipolar illness,

Bipoláris volt,

or manic depression, as it was then known.

vagyis mániás depressziós, ahogy akkoriban ez ismert volt.

And then she did very well for many years on lithium,

Sokáig egészen jól volt,

évekig lítiumot szedett,

de végül,

and then eventually, she was taken off her lithium

amikor abbahagyta,

to see how she would do without it,

hogy lássák, hogyan bírná nélküle,

and she had another psychosis,

ismét pszichózisa lett,

and then plunged into the worst depression that I had ever seen

és a legszörnyűbb depresszióba süllyedt vissza,

amit valaha láttam.

in which she sat in her parents' apartment,

Csak ült a szülei lakásában,

more or less catatonic, essentially without moving,

többnyire lefagyva, mozdulatlanul,

day after day after day.

napról napra vegetálva.

And when I interviewed her about that experience some years later --

Amikor évekkel később erről az esetről kérdeztem

she's a poet and psychotherapist named Maggie Robbins --

-- Maggie Robbins költőről és pszichoterapeutáról van szó --

when I interviewed her, she said,

amikor erről kérdeztem, azt mesélte,

"I was singing 'Where Have All The Flowers Gone,'

hogy folyamatosan Bob Dylan dalokat énekelt magában,

over and over, to occupy my mind.

hogy lefoglalja az elméjét.

I was singing to blot out the things my mind was saying,

Az éneken keresztül próbált megszabadulni az olyan gondolatoktól,

which were, 'You are nothing. You are nobody.

mint "Semmit sem érsz. Senki sem vagy.

Meg sem érdemled az életet."

You don't even deserve to live.'

And that was when I really started thinking

Ezen a ponton kezdtett el komolyan foglalkozni

az öngyilkosság gondolatával.

about killing myself."

You don't think in depression that you've put on a gray veil

Amikor depressziós vagy,

nem azt gondolod, hogy egy szürke szemüvegen

and are seeing the world through the haze of a bad mood.

keresztül látod a világot,

aminek rossz hangulat lehet a gyökere.

You think that the veil has been taken away,

Hanem azt, hogy egy fátyol hullott le a szemed előtt,

a boldogság fátyla,

the veil of happiness,

and that now you're seeing truly.

és most látsz csak igazán tisztán.

It's easier to help schizophrenics who perceive

Szinte könnyebb a skizofréniásokon segíteni,

that there's something foreign inside of them that needs to be exorcised,

akik úgy érzik, valami idegen dolog szállta meg őket,

amit ki lehet űzni,

but it's difficult with depressives,

mint a depressziósokon,

because we believe we are seeing the truth.

akik azt hisszük, a valóságot látjuk.

But the truth lies.

De az igazság hazudik.

I became obsessed with that sentence:

Teljesen megszállt ez a gondolat:

"But the truth lies."

"Az igazság hazudik."

And I discovered, as I talked to depressive people,

Depressziós emberekkel való beszélgetéseim során rájöttem,

that they have many delusional perceptions.

mennyi hamis képzettel áltatják magukat.

People will say, "No one loves me."

Azt mondják "Senki sem szeret engem."

And you say, "I love you,

Hiába mondod, hogy "Én is szeretlek.

your wife loves you, your mother loves you."

A feleséged is, az édesanyád is."

You can answer that one pretty readily, at least for most people.

Kapásból rá lehet ezt vágni

a legtöbb ember esetében.

De ők arról is meg vannak győződve,

But people who are depressed will also say,

"No matter what we do, we're all just going to die in the end."

hogy mindegy, mit csinálunk,

végül úgyis mind meghalunk.

Or they'll say, "There can be no true communion

Vagy azt mondják, úgysem lehetséges

between two human beings.

két ember között a valós kapcsolat.

Each of us is trapped in his own body."

Mindenki a saját testének börtönében él.

To which you have to say,

Erre pedig az a helyes válasz, hogy:

"That's true,

"Ez igaz,

but I think we should focus right now on what to have for breakfast."

de most inkább azt kéne kitaláljuk,

hogy mit eszünk reggelire."

(Laughter)

(Nevetés)

A lot of the time,

Legtöbbször

what they are expressing is not illness, but insight,

nem betegséget, hanem rálátást próbálnak kifejezni,

and one comes to think what's really extraordinary

s ha belegondolunk, egész érdekes,

is that most of us know about those existential questions

hogy mindannyiunkat foglalkoztatnak az élet nagy kérdései,

de nem annyira billentenek ki mindenkit.

and they don't distract us very much.

There was a study I particularly liked

Volt egy kedvenc tanulmányom,

in which a group of depressed and a group of non-depressed people

ahol egy depressziós

és egy egészséges csoportnak

videojátékoznia kellett egy órán keresztül.

were asked to play a video game for an hour,

and at the end of the hour,

Egy óra után

they were asked how many little monsters they thought they had killed.

megkérdezték őket, mit gondolnak,

hány szörnyet öltek meg.

A depressziós csoport nagyjából pontosan eltalálta,

The depressive group was usually accurate to within about 10 percent,

legfeljebb 10%-os eltéréssel.

and the non-depressed people

Ám a nem depressziósok

guessed between 15 and 20 times as many little monsters --

15-20-szor annyi legyőzöttet tippeltek,

mint amennyit -- (Nevetés)

(Laughter)

-- amennyit valójában leterítettek.

as they had actually killed.

A lot of people said, when I chose to write about my depression,

Amikor elhatároztam, hogy a depresszióról fogok írni, sokan azt mondták,

that it must be very difficult to be out of that closet,

biztos nagyon nehéz

bevallani ezt a nyilvánosság előtt.

to have people know.

Azt kérdezték, máshogy beszélnek-e velem az emberek.

They said, "Do people talk to you differently?"

I said, "Yes, people talk to me differently.

Igen, máshogy beszélnek velem.

They talk to me differently insofar

Olyan szempontból máshogy,

as they start telling me about their experience,

hogy megosztják velem a tapasztalataikat,

or their sister's experience,

vagy a testvérük,

or their friend's experience.

barátjuk tapasztalatait.

Things are different because now I know

Megváltoztak a dolgok, mert most már tudom,

that depression is the family secret that everyone has.

hogy a depresszió egy olyan családi titok,

ami mindenhol előfordul.

I went a few years ago to a conference,

Pár éve egy háromnapos konferencián voltam,

and on Friday of the three-day conference,

és az első napon

one of the participants took me aside, and she said,

az egyik résztvevő félrehívott, és azt mondta,

"I suffer from depression and I'm a little embarrassed about it,

"Depressziós vagyok,

kicsit szégyellem,

de szedem ezt és ezt a gyógyszert,

but I've been taking this medication,

and I just wanted to ask you what you think?"

és kíváncsi voltam, mit gondol erről?"

Így hát megpróbáltam a lehető legjobb tanáccsal ellátni.

And so I did my best to give her such advice as I could.

And then she said, "You know, my husband would never understand this.

Majd hozzátette, "Tudja,

a férjem sosem értené meg.

He's really the kind of guy to whom this wouldn't make any sense,

Az a típus, akinek ez az egész értelmetlennek tűnne.

Ezért szeretném, ha ez köztünk maradna."

so, you know, it's just between us."

And I said, "Yes, that's fine."

"Természetesen", válaszoltam.

On Sunday of the same conference,

A konferencia harmadik napján pedig

her husband took me aside,

a férje hívott félre azzal,

(Laughter)

and he said, "My wife wouldn't think

hogy "A feleségem nem tartana sokra,

that I was really much of a guy if she knew this,

hogyha tudna erről,

but I've been dealing with this depression and I'm taking some medication,

de egy ideje depressziós vagyok,

szedem ezt és ezt a gyógyszert,

and I wondered what you think?"

mit gondol erről?"

They were hiding the same medication

Próbálták ugyanazt a gyógyszert

eldugdosni két különböző helyen

in two different places in the same bedroom.

ugyanabban a hálószobában!

(Laughter)

Azt válaszoltam, hogy talán

And I said that I thought communication within the marriage

a házasságban való kommunikáció

might be triggering some of their problems.

lehet az oka némely problémájuknak.

(Laughter)

(Nevetés)

But I was also struck

De azért szívenütött

látni azt a hatalmas terhet,

by the burdensome nature of such mutual secrecy.

amit a kölcsönös titkolózás jelentett.

Depression is so exhausting.

A depresszió nagyon fárasztó.

It takes up so much of your time and energy,

Rengeteg időt, energiát felemészt,

and silence about it,

és a körülötte levő csend

it really does make the depression worse.

csak tovább ront rajta.

And then I began thinking

Elgondolkodtam azon,

about all the ways people make themselves better.

mitől lesznek jobban az emberek.

I'd started off as a medical conservative.

Eleinte elég konzervatív voltam a gyógymódokat illetően.

I thought there were a few kinds of therapy that worked,

Azt hittem, van pár megoldás, ami segíthet,

it was clear what they were --

nyilvánvaló, hogy melyikek --

there was medication,

a gyógyszeres kezelés,

there were certain psychotherapies,

a pszichoterápiák,

there was possibly electroconvulsive treatment,

az elektrosokk terápia,

de minden más humbug.

and that everything else was nonsense.

But then I discovered something.

De aztán rájöttem valamire.

If you have brain cancer,

Ha agydaganatod van,

and you say that standing on your head for 20 minutes every morning

és fejenállsz

minden reggel 20 percig, amitől jobban érzed magad,

makes you feel better,

it may make you feel better, but you still have brain cancer,

akkor lehet, hogy jól érzed magad,

de az agydaganat megmarad,

and you'll still probably die from it.

és ugyanúgy belehalsz.

But if you say that you have depression,

De ha depressziód van,

and standing on your head for 20 minutes every day

és napi 20 perc fejenállástól

jobban érzed magad, akkor nyert ügyed van,

makes you feel better, then it's worked,

because depression is an illness of how you feel,

mert a depresszió olyan betegség, amitől rosszul érzed magad,

and if you feel better,

tehát ha jobban vagy,

then you are effectively not depressed anymore.

akkor gyakorlatilag meggyógyultál.

Ezért kicsit kitágítottam a látókörömet

So I became much more tolerant

az alternatív gyógymódok tekintetében.

of the vast world of alternative treatments.

And I get letters, I get hundreds of letters

Sok levelet kapok, több százat,

from people writing to tell me about what's worked for them.

amiben mások leírják, mi vált be nekik.

Valaki ma

Someone was asking me backstage today about meditation.

a meditációról kérdezett.

My favorite of the letters that I got was the one that came from a woman

Az egyik kedvenc levelem

egy hölgytől jött,

who wrote and said that she had tried therapy, medication,

aki leírta, hogy próbálta már a terápiát,

a gyógyszeres kezelést, szinte mindent,

she had tried pretty much everything,

és végül megtalálta a megoldást, és remélte, hogy megosztom a világgal:

and she had found a solution and hoped I would tell the world,

kötött apróságok készítése.

and that was making little things from yarn.

(Laughter)

(Nevetés)

She sent me some of them.

Párat nekem is küldött. (Nevetés)

(Laughter)

And I'm not wearing them right now.

De most nincsenek rajtam.

(Laughter)

I suggested to her that she also should look up

Visszaírtam, hogy érdemes volna a kényszeres betegségeket is

obsessive compulsive disorder in the DSM.

kikeresnie az orvosi szótárból.

And yet, when I went to look at alternative treatments,

Ám amikor alternatív gyógymódokat vizsgáltam,

I also gained perspective on other treatments.

rálátást nyertem egyéb módszerekre is.

I went through a tribal exorcism in Senegal

Szenegálban egy törzsi ördögűzésen voltam,

that involved a great deal of ram's blood

ahol nem sajnálták a kosvért,

and that I'm not going to detail right now,

de ezt itt most nem részletezném.

but a few years afterwards I was in Rwanda,

Pár évvel később Ruandában

working on a different project,

egy másik projekten dolgoztam.

and I happened to describe my experience to someone,

Épp a tapasztalataimat meséltem valakinek,

and he said,

s ő azt válaszolta: "Tudod,

"Well, that's West Africa, and we're in East Africa,

az Nyugat-Afrika, mi meg itt keleten vagyunk

and our rituals are in some ways very different,

bizonyos szempontból különböznek a szertartásaink,

but we do have some rituals

de van pár rituálénk, amik hasonlítanak

that have something in common with what you're describing."

arra, amit elmeséltél."

"Ó.." döbbentem meg, mire ő folytatta: "Igen,

And he said,

"But we've had a lot of trouble with Western mental health workers,

de a legtöbb problémánk a nyugati segítőkkel volt,

főleg azokkal, akik közvetlenül a népirtás után érkeztek."

especially the ones who came right after the genocide."

"Miféle problémáitok voltak?"

I said, "What kind of trouble did you have?"

"Hát,

And he said, "Well, they would do this bizarre thing.

furcsa dolgot csináltak.

They didn't take people out in the sunshine

Nem vitték ki az embereket a napfényre,

hogy javítsák a hangulatukat.

where you begin to feel better.

They didn't include drumming or music to get people's blood going.

Nem doboltak vagy zenéltek, hogy felpezsdítsék az emberek vérét.

They didn't involve the whole community.

Nem vonták be az egész közösséget.

They didn't externalize the depression as an invasive spirit.

Nem hagyták megnyilvánulni a depressziót,

mint egy gyorsan terjedő betegséget.

Instead what they did was they took people one at a time into dingy little rooms

Ehelyett bevitték az embereket

egyesével egy sötét kis szobába,

and had them talk for an hour

és egy óráig faggatták őket

about bad things that had happened to them."

arról, hogy milyen borzalmak történtek velük."

(Laughter)

(Nevetés) (Taps)

(Applause)

He said, "We had to ask them to leave the country."

"Meg kellett kérjük őket, hogy hagyják el az országot."

(Laughter)

(Nevetés)

Now at the other end of alternative treatments,

Az alternatív gyógymódokkal kapcsolatban

meg kell említsem Frank Russakoffot.

let me tell you about Frank Russakoff.

Frank szenvedte el a legrosszabb depressziót,

Frank Russakoff had the worst depression perhaps that I've ever seen in a man.

amit férfinál valaha láttam.

He was constantly depressed.

Folyamatosan levert volt.

He was, when I met him,

Amikor találkoztunk,

at a point at which every month, he would have electroshock treatment.

havonta járt elektrosokk terápiára.

Then he would feel sort of disoriented for a week.

Utána egy hétig kába volt,

Then he would feel okay for a week.

majd egy hétig jobban érezte magát.

Then he would have a week of going downhill.

A rákövetkező héten pedig ismét visszaesett.

And then he would have another electroshock treatment.

Aztán jött megint az elektrosokk.

Amikor találkoztunk, azt mondta,

And he said to me when I met him,

"It's unbearable to go through my weeks this way.

elviselhetetlenek így a hetek.

Nem tudja folytatni,

I can't go on this way,

and I've figured out how I'm going to end it

és már ki is találta, hogy fog véget vetni az életének,

if I don't get better."

ha nem javul az állapota.

"But," he said to me, "I heard about a protocol at Mass General

"De", tette hozzá, "hallottam egy eljárásól

a massachusetts-i kórházban,

for a procedure called a cingulotomy, which is a brain surgery,

a cingulotómiáról, ami egy agyműtét,

and I think I'm going to give that a try."

és azt hiszem, rászánom magam."

And I remember being amazed at that point to think that someone

Emlékszem, mennyire meglepett engem,

hogy valakiben,

who clearly had so many bad experiences

akinek láthatóan ennyi rossz tapasztalata volt

with so many different treatments

számtalan kezeléssel,

still had buried in him, somewhere, enough optimism

még mindig volt elég optimizmus ahhoz,

to reach out for one more.

hogy mást is kipróbáljon.

And he had the cingulotomy, and it was incredibly successful.

Átesett a műtéten,

ami nagyon jól sikerült.

He's now a friend of mine.

A barátom lett.

He has a lovely wife and two beautiful children.

Van egy csodálatos felesége és két szép gyermeke.

He wrote me a letter the Christmas after the surgery,

A műtét utáni karácsonyon

and he said,

írt nekem:

"My father sent me two presents this year,

"Az apám két ajándékot küldött nekem idén.

First, a motorized CD rack from The Sharper Image

Egy automata CD kiadó polcot a TV shopból,

that I didn't really need,

amire nem igazán volt szükségem,

but I knew he was giving it to me to celebrate

de tudtam, miért adja:

the fact that I'm living on my own and have a job I seem to love.

hogy megünnepelje, hogy önállóan élek

és van munkám, amit úgy tűnik, szeretek.

And the other present was a photo of my grandmother,

A másik ajándék

egy fénykép volt a nagyiról,

who committed suicide.

aki öngyilkos lett.

As I unwrapped it, I began to cry,

Ahogy kicsomagoltam, elsírtam magam.

and my mother came over and said,

Édesanyám odajött és megkérdezte,

'Are you crying because of the relatives you never knew?'

"Amiatt sírsz, mert sosem ismerted?"

De én azt válaszoltam, hogy "Ugyanaz volt a baja, mint nekem.

And I said, 'She had the same disease I have.'

I'm crying now as I write to you.

Most is sírok, amint ezt írom.

It's not that I'm so sad, but I get overwhelmed,

Nem azért, mert szomorú vagyok, hanem mert belegondolok,

I think, because I could have killed myself,

hogy én is így végezhettem volna,

but my parents kept me going, and so did the doctors,

de a szüleim támogattak,

az orvosok is,

and I had the surgery.

és átestem a műtéten.

I'm alive and grateful.

Élek és hálás vagyok.

We live in the right time, even if it doesn't always feel like it."

A legjobb pillanatban élünk,

még ha néha nem is úgy tűnik."

I was struck by the fact that depression

Megdöbbentett, hogy a depressziót

is broadly perceived to be a modern, Western, middle-class thing,

széles körben modern,

nyugati, középosztálybeli betegségnek tekintik.

and I went to look at how it operated in a variety of other contexts,

Érdekelt, hogy hogyan működik ez

másmilyen élethelyzetben.

and one of the things I was most interested in

Legjobban az foglalkoztatott,

was depression among the indigent.

hogy milyen a depresszió a hátrányos helyzetűek körében.

Elkezdtem kutatni,

And so I went out to try to look

at what was being done for poor people with depression.

hogy mit tesznek azokért a szegényekért, akik depresszióban szenvednek.

And what I discovered is that poor people

Kiderült, hogy a legtöbb szegény embert

are mostly not being treated for depression.

egyáltalán nem kezelik depresszióval.

A depressziót genetikus probléma okozza,

Depression is the result of a genetic vulnerability,

which is presumably evenly distributed in the population,

ami feltehetően egyenletesen oszlik el a populáción belül,

and triggering circumstances,

illetve kiváltó tényezők,

which are likely to be more severe for people who are impoverished.

amik sokkal súlyosabbak lehetnek

a szegény lakosság körében.

And yet it turns out that if you have a really lovely life

Mégis az derült ki,

hogy ha szuper életed van, de nyomorultul érzed magad,

but feel miserable all the time,

you think, "Why do I feel like this?

azt gondolod, "Miért érzek így?

I must have depression."

Biztos depressziós vagyok."

And you set out to find treatment for it.

Utánajársz és próbálsz kezelést keresni.

De ha szörnyű életed van,

But if you have a perfectly awful life,

and you feel miserable all the time,

és nyomorultul érzed magad,

the way you feel is commensurate with your life,

az életérzésed szinkronban van a körülményekkel,

and it doesn't occur to you to think,

és nem jut eszedbe az,

"Maybe this is treatable."

hogy esetleg gyógyítható lehet ez az állapot.

And so we have an epidemic in this country

Ebben az országban már járvány

of depression among impoverished people

a depresszió a szegények között,

that's not being picked up and that's not being treated

és nincs kimutatva, nincs kezelve,

and that's not being addressed,

nem foglalkoznak vele,

and it's a tragedy of a grand order.

ami hatalmas tragédia.

And so I found an academic

Találkoztam egy kutatóval,

who was doing a research project in slums outside of D.C.,

aki felmérést végzett

D.C. szegénynegyedében.

where she picked up women who had come in for other health problems

Olyan nőkkel foglalkozott, akik egyéb egészségügyi problémával fordultak hozzá,

and diagnosed them with depression,

de kimutatható volt náluk a depresszió,

és hat hónapos kísérletet végzett.

and then provided six months of the experimental protocol.

One of them, Lolly, came in,

Az egyikük, Lolly, bejött,

and this is what she said the day she came in.

és a következőről számolt be.

Egyébként családanya volt,

She said, and she was a woman, by the way, who had seven children.

hét gyerekkel. Azt mondta,

She said, "I used to have a job but I had to give it up

"Volt egy állásom, de feladtam,

because I couldn't go out of the house.

mert ki sem tudtam menni a házból.

Nincs miről beszélnem a gyerekeimmel.

I have nothing to say to my children.

In the morning, I can't wait for them to leave,

Reggel alig várom, hogy elinduljanak otthonról,

and then I climb in bed and pull the covers over my head,

visszamászok az ágyba, fejemre húzom a paplant,

és a délután 3 óra, mire hazaérnek,

and three o'clock when they come home,

villámgyorsan eljön.

it just comes so fast."

She said, "I've been taking a lot of Tylenol,

Folyamatosan Tylenolt szedek,

anything I can take so that I can sleep more.

bármit, amitől még többet alhatok.

My husband has been telling me I'm stupid, I'm ugly.

A férjem lehülyéz, rondának tart.

I wish I could stop the pain."

Bárcsak véget tudnék vetni a fájdalomnak."

Well, she was brought into this experimental protocol,

Őt is bevonták a kísérletbe,

and when I interviewed her six months later,

és amikor hat hónap múlva megkérdeztük,

she had taken a job working in childcare

már gyermekgondozóként dolgozott

for the U.S. Navy, she had left the abusive husband,

a tengerészetnél, elhagyta agresszív férjét,

és azt mondta,

and she said to me,

"A gyerekeim sokkal boldogabbak most.

"My kids are so much happier now."

She said, "There's one room in my new place for the boys

Külön szobájuk van

a fiúknak és a lányoknak,

and one room for the girls,

de este mind odajönnek hozzám,

but at night, they're just all up on my bed,

and we're doing homework all together and everything.

együtt csináljuk a házit meg minden.

One of them wants to be a preacher,

Egyikük lelkész akar lenni,

one of them wants to be a firefighter,

a másikuk tűzoltó,

and one of the girls says she's going to be a lawyer.

az egyik kislány pedig jogász.

They don't cry like they used to,

Nem sírnak már annyit,

and they don't fight like they did.

és nem is verekednek annyit, mint régen.

Ennyi kell csak, a gyerekeim.

That's all I need now, is my kids.

Things keep on changing,

Minden változik,

the way I dress, the way I feel, the way I act.

ahogy öltözöm, ahogy érzek, ahogy viselkedek.

I can go outside not being afraid anymore,

Végre félelem nélkül tudok az utcára menni,

and I don't think those bad feelings are coming back,

és nem hiszem, hogy a rossz érzések visszajönnek.

Dr. Mirandának köszönhetem,

and if it weren't for Dr. Miranda and that,

hogy nem otthon vagyok, a takaró alatt gubbasztva,

I would still be at home with the covers pulled over my head,

if I were still alive at all.

és hogy egyáltalán élek.

Kértem az Urat, hogy küldjön egy angyalt hozzám,

I asked the Lord to send me an angel,

and He heard my prayers."

és ő meghallgatott."

Nagyon megérintettek ezek a beszámolók,

I was really moved by these experiences,

and I decided that I wanted to write about them

és elhatároztam, hogy írok róluk

not only in a book I was working on, but also in an article,

nem csak a könyvben, amin épp dolgoztam,

hanem egy cikkben is.

and I got a commission from The New York Times Magazine

A New York Times bízott meg azzal,

hogy írjak a depresszióról a hátrányos helyzetűek körében.

to write about depression among the indigent.

Benyújtottam az irományomat,

And I turned in my story,

and my editor called me and said, "We really can't publish this."

és a szerkesztő azzal jött,

hogy ezt nem tudják kinyomtatni.

"Miért nem?" kérdeztem.

And I said, "Why not?"

And she said, "It just is too far-fetched.

Mire ő: "Túl légből kapott.

These people who are sort of at the very bottom rung of society

Ezek az emberek a társadalom legalján vannak,

and then they get a few months of treatment

és pár hónap kezelés után

and they're virtually ready to run Morgan Stanley?

már a Morgan Stanley igazgatói is lehetnének?

Nem elég hihető.

It's just too implausible."

Soha nem hallottam még ehhez foghatót."

She said, "I've never even heard of anything like it."

And I said, "The fact that you've never heard of it

Erre azt feleltem, "Az a tény, hogy még sosem hallottál ilyesmiről,

igazolja, hogy mekkora hírértéke van!"

is an indication that it is news."

(Laughter)

(Nevetés) (Taps)

(Applause)

"And you are a news magazine."

"Ez pedig egy hírmagazin, nemde?"

So after a certain amount of negotiation, they agreed to it.

Így hát némi tárgyalás után

végül belementek.

But I think a lot of what they said was connected in some strange way

De azt hiszem, amire ők utaltak,

az fura módon egyfajta

to this distaste that people still have for the idea of treatment,

idegenkedés, amit az emberek még mindig éreznek

a kezelésekkel kapcsolatban.

the notion that somehow if we went out

Mintha azzal, hogy odamegyünk

and treated a lot of people in indigent communities,

és gyógymódot ajánlunk a szegényeknek is,

that would be exploitative,

fejére állnának a dolgok

because we would be changing them.

és megváltoztatnánk őket.

There is this false moral imperative that seems to be all around us,

Van egyfajta hamis erkölcsi gát,

ami úgy látszik körbevesz minket,

that treatment of depression,

miszerint a depresszió kezelése

the medications and so on, are an artifice,

gyógyszerrel vagy máshogy, mesterséges dolog,

and that it's not natural.

természetellenes.

And I think that's very misguided.

Szerintem ez borzasztó nagy tévedés.

It would be natural for people's teeth to fall out,

A természet rendje szerint kihullanának a fogaink,

but there is nobody militating against toothpaste,

de nem látom, hogy bárki a fogkrém ellen kampányolna,

at least not in my circles.

legalábbis az én köreimben.

People then say,

Vagy azt kérdezik, hogy a depresszió

"But isn't depression part of what people are supposed to experience?

nem olyasvalami-e, amit meg kell tapasztaljunk?

Nem az evolúció eredménye?

Didn't we evolve to have depression?

Nem a személyiségünk része?

Isn't it part of your personality?"

To which I would say, mood is adaptive.

Erre azt válaszolnám, hogy a hangulat alkalmazkodó.

Being able to have sadness and fear

Tudunk szomorúságot, félelmet,

and joy and pleasure

örömöt, gyönyört,

and all of the other moods that we have, that's incredibly valuable.

és mindenféle hangulatot érezni,

ami hihetetlen kincs.

And major depression

A súlyos depresszió tulajdonképpen az,

is something that happens when that system gets broken.

amikor ez a rendszer felborul.

It's maladaptive.

Rugalmatlan.

People will come to me and say,

Sokan jönnek és mondják,

"I think, though, if I just stick it out for another year,

"Csak egy évet bírjak még ki,

I think I can just get through this."

aztán valahogy túl leszek rajta."

And I always say to them, "You may get through it,

Én erre mindig azt mondom, hogy lehet, hogy átvészeled,

de soha többet nem leszel 37.

but you'll never be 37 again.

Life is short, and that's a whole year you're talking about giving up.

Az élet rövid, és egy egész évről van szó,

amiről itt lemondanál.

Think it through."

Gondold át.

It's a strange poverty of the English language,

Az angol nyelv furcsa szegénysége,

and indeed of many other languages,

és talán más nyelveké is,

that we use this same word, depression,

hogy ugyanazzal a szóval, a depresszióval

to describe how a kid feels when it rains on his birthday,

írjuk le, mit érez egy kisgyerek,

ha esik az eső a születésnapján,

and to describe how somebody feels the minute before they commit suicide.

és ugyanazzal a szóval írjuk le, min megy keresztül valaki

egy perccel azelőtt, hogy véget vetne az életének.

People say to me, "Well, is it continuous with normal sadness?"

Azt is kérdezik, folytatása-e ez a normális szomorúságnak?

And I say, in a way it's continuous with normal sadness.

Egy bizonyos értelemben igen.

There is a certain amount of continuity,

Van egy bizonyos folyamatosság,

but it's the same way there's continuity

hasonlóképpen ahhoz,

between having an iron fence outside your house

mint amikor van egy vaskerítésed

ami elkezd rozsdásodni,

that gets a little rust spot

that you have to sand off and do a little repainting,

kicsit lesmirglized és lefested,

and what happens if you leave the house for 100 years

és amikor a 100 éves házadat

and it rusts through until it's only a pile of orange dust.

szétmarja a rozsda, és semmi más nem marad belőle,

csak vörös törmelék.

Ez a rakás rozsda,

And it's that orange dust spot,

that orange dust problem,

egy marék por,

that's the one we're setting out to address.

ezt itt a probléma lényege.

Azt is szokták kérdezni,

So now people say,

hogy most, hogy szedem a bogyókat, boldog vagyok-e?

"You take these happy pills, and do you feel happy?"

And I don't.

Nem.

But I don't feel sad about having to eat lunch,

De nem vagyok szomorú amiatt, hogy ebédelnem kell,

and I don't feel sad about my answering machine,

nem keseredek el az üzenetrögzítő láttán,

and I don't feel sad about taking a shower.

nem vagyok levert attól, hogy zuhanyoznom kell.

I feel more, in fact, I think,

Igazából többet érzek,

because I can feel sadness without nullity.

mert a szomorúság nem jár nihilizmussal.

I feel sad about professional disappointments,

Elkeserítenek a szakmai csalódások,

about damaged relationships,

a tönkrement kapcsolatok,

about global warming.

a globális felmelegedés.

Those are the things that I feel sad about now.

Ezek miatt vagyok szomorú most már.

And I said to myself, well, what is the conclusion?

No és mi a végső következtetés?

How did those people who have better lives

Hogyan tudtak mások

even with bigger depression manage to get through?

még súlyosabb depresszióval jobb életet élni?

What is the mechanism of resilience?

Mi az ellenálló képesség nyitja?

And what I came up with over time

Idővel arra jutottam,

was that the people who deny their experience,

hogy akik letagadják a tapasztalataikat,

and say, "I was depressed a long time ago,

akik azt mondják, "Régen depressziós voltam,

I never want to think about it again,

de nem akarok többet erre gondolni,

I'm not going to look at it

nem foglalkozom vele,

and I'm just going to get on with my life,"

inkább haladok az életemmel." --

ironically, those are the people who are most enslaved by what they have.

pont ők azok,

akiket legjobban megbénít az állapotuk.

Shutting out the depression strengthens it.

Ha nem foglalkozunk a depresszióval, azzal csak erősítjük.

While you hide from it, it grows.

Ha menekülsz előle, csak rosszabb lesz.

Azok mutatnak javulást,

And the people who do better

are the ones who are able to tolerate the fact that they have this condition.

akik elfogadják a tényt,

hogy ez a betegség sújtja őket.

Akik felvállalják a depressziót,

Those who can tolerate their depression are the ones who achieve resilience.

azok megerősödnek.

So Frank Russakoff said to me,

Frank Russakoff mondta egyszer,

"If I had a do-over, I suppose I wouldn't do it this way,

ha újra kéne csinálnia,

valószínűleg máshogy csinálná,

but in a strange way, I'm grateful for what I've experienced.

de furcsa módon hálás azért,

amin keresztülment.

I'm glad to have been in the hospital 40 times.

Örült, hogy negyvenszer megfordult a kórházban.

Sokat tanult ott a szeretetről,

It taught me so much about love,

and my relationship with my parents and my doctors

és a szüleivel, orvosokkal való kapcsolata

has been so precious to me, and will be always."

rengeteget jelent a számára.

And Maggie Robbins said,

Maggie Robbins pedig

"I used to volunteer in an AIDS clinic,

egy AIDS klinikán volt önkéntes,

and I would just talk and talk and talk,

és csak beszélt és beszélt,

and the people I was dealing with weren't very responsive, and I thought,

de akikkel foglalkozott,

nem nagyon reagáltak, így hát

'That's not very friendly or helpful of them.'"

barátságtalannak és gorombának tartotta őket.

(Laughter)

"And then I realized,

Aztán rájött,

I realized that they weren't going to do more

hogy sosem fognak túljutni

than make those first few minutes of small talk.

a pár percnyi általános udvariasságokon.

It was simply going to be an occasion

Egyszerűen ez egy olyan helyzet volt,

where I didn't have AIDS and I wasn't dying,

ahol nem ő volt AIDS-es, nem ő haldokolt,

but could tolerate the fact that they did

de el kellett fogadnia,

and they were.

hogy a többiek igen.

Our needs are our greatest assets.

A szükségleteink a legnagyobb vagyonunk.

Maggie végül megtanulta, hogyan adhatja azt,

It turns out I've learned to give all the things I need."

amire neki is szüksége van.

Valuing one's depression does not prevent a relapse,

Ha tisztában vagy a depresszióval,

az még nem előzi meg a visszaesést,

but it may make the prospect of relapse

de segíthet abban, hogy a visszaesés lehetősége

and even relapse itself easier to tolerate.

majd maga a mélypont elviselhetőbb legyen.

Nem arról van szó,

The question is not so much of finding great meaning

hogy mögöttes tartalmat keressünk,

and deciding your depression has been very meaningful.

és értékes tapasztalatot lássunk meg a depresszióban,

It's of seeking that meaning and thinking, when it comes again,

hanem arról, hogy megtaláljuk ezt a jelentést

a következő buktatónál, és úgy gondolkodjunk,

"This will be hellish, but I will learn something from it."

hogy pokol lesz,

de tanulni fogok belőle valamit.

I have learned in my own depression

A depressziótól megtanultam,

how big an emotion can be,

milyen hatalmas lehet az érzelem,

how it can be more real than facts,

mennyire elárnyékolhatja a valóságot,

és ez a tapasztalat

and I have found that that experience

has allowed me to experience positive emotion

segített a pozitív érzéseket is

in a more intense and more focused way.

intenzívebben és jobban átélni.

The opposite of depression is not happiness,

A depresszió ellentéte nem a boldogság,

but vitality,

hanem az életkedv,

and these days, my life is vital,

és mostanában életteli vagyok

még a szomorú napokon is.

even on the days when I'm sad.

I felt that funeral in my brain,

Éreztem a temetést a fejemben,

and I sat next to the colossus at the edge of the world,

és a kolosszus mellett ültem

a világ végén.

and I have discovered something inside of myself

Felfedeztem

valamit magamban,

that I would have to call a soul

amit léleknek hívnék,

that I had never formulated until that day 20 years ago

amiről sosem tudtam addig a 20 évvel ezelőtti pillanatig,

when hell came to pay me a surprise visit.

amikor hirtelen pokol lett az életem.

I think that while I hated being depressed

Az hiszem, bár utáltam levertnek lenni,

and would hate to be depressed again,

és nem szeretnék még egyszer az lenni,

I've found a way to love my depression.

mégis megtaláltam a módját, hogy értékeljem.

I love it because it has forced me to find and cling to joy.

Örülök neki, mert rákényszerített,

hogy keressem és ragadjam meg az örömöt.

I love it because each day I decide,

Szeretem, mert minden nap elhatározom,

sometimes gamely,

néha vakmerően,

and sometimes against the moment's reason,

néha a pillanatnyi állapot ellenére,

to cleave to the reasons for living.

hogy ragaszkodni fogok az élni akaráshoz.

And that, I think, is a highly privileged rapture.

Azt hiszem, hogy ez egy különleges kiváltság.

Köszönöm.

Thank you.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

(Applause)