Why should you read "One Hundred Years of Solitude"? - Francisco Díez-Buzo

Fordító: Szilvia Tarsoly Lektor: Beatrix Turán

One day in 1965, while driving to Acapulco for a vacation with his family,

Egy nap 1965-ben, amint családjával Acapulcóba tartott nyaralni,

Colombian journalist Gabriel García Márquez abruptly turned his car around,

a kolumbiai újságíró, Gabriel García Márquez hirtelen visszafordította autóját,

asked his wife to take care of the family’s finances for the coming months,

feleségére bízta a család pénzügyeit a következő hónapokra,

and returned home.

és hazament.

The beginning of a new book had suddenly come to him:

Egy új könyv kezdete ugrott be neki:

“Many years later, as he faced the firing squad,

"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt,

Colonel Aureliano Buendía was to remember that distant afternoon

Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután,

when his father took him to discover ice.”

mikor az apja elvitte jégnézőbe."

Over the next eighteen months,

A következő tizennyolc hónapban

those words would blossom into One Hundred Years of Solitude.

ezek a szavak virágoztak ki a Száz év magányban.

A novel that would go on to bring Latin American literature

Egy regény, amely a latin-amerikai irodalmat

to the forefront of the global imagination,

a világ képzelőerejének előterébe hozta,

earning García Márquez the 1982 Nobel Prize for Literature.

valamint García Márquezt irodalmi Nobel-díjhoz juttatta 1982-ben.

What makes One Hundred Years of Solitude so remarkable?

Mi teszi a Száz év magányt annyira figyelemre méltóvá?

The novel chronicles the fortunes and misfortunes

A regény a Buendía család szerencsés és szerencsétlen

of the Buendía family over seven generations.

történetét meséli el hét generáción keresztül.

With its lush, detailed sentences,

Burjánzó, részletgazdag mondataival,

large cast of characters,

hatalmas szereposztásával,

and tangled narrative,

szövevényes történetmesélésével

One Hundred Years of Solitude is not an easy book to read.

a Száz év magány nem egyszerű olvasmány.

But it’s a deeply rewarding one,

De határozottan megéri:

with an epic assortment of intense romances,

teli heves szerelmi történetek,

civil war,

polgárháborúk,

political intrigue,

politikai ármánykodások

globe-trotting adventurers,

és világjáró kalandorok gazdag választékával,

and more characters named Aureliano than you’d think possible.

és Aureliano nevű szereplőkkel, többel is, mint gondolnád, hogy lehetséges.

Yet this is no mere historical drama.

Ám ez nem csupán történelmi dráma.

One Hundred Years of Solitude is one of the most famous examples

A Száz év magány az egyik leghíresebb példája

of a literary genre known as magical realism.

a mágikus realizmus irodalmi műfajának,

Here, supernatural events or abilities

amely természetfölötti eseményeket és képességeket

are described in a realistic and matter-of-fact tone,

ír le tényszerű hangnemben,

while the real events of human life and history

míg az emberi élet és történelem valós eseményei

reveal themselves to be full of fantastical absurdity.

úgy mutatkoznak meg, hogy tele vannak fantasztikus képtelenségekkel.

Surreal phenomena within the fictional village of Macondo

A fiktív Macondóban szürreális jelenségek fonódnak össze észrevétlenül

intertwine seamlessly with events taking place in the real country of Colombia.

eseményekkel, amelyek a valódi vidéki Kolumbiában történnek meg.

The settlement begins in a mythical state of isolation,

A település kezdetben mitikus elszigeteltségben él,

but is gradually exposed to the outside world,

de fokozatosan behatolnak a külvilág eseményei,

facing multiple calamities along the way.

és különböző sorscsapásokkal kell szembenéznie.

As years pass, characters grow old and die,

Ahogy telnek az évek, a szereplők megöregszenek és meghalnak,

only to return as ghosts,

csak hogy szellemként térjenek vissza

or to be seemingly reincarnated in the next generation.

vagy hogy látszólag újjászülessenek a következő nemzedékben.

When the American fruit company comes to town,

Amikor az amerikai gyümölcstársaság a faluba érkezik,

so does a romantic mechanic who is always followed by yellow butterflies.

jön egy ábrándos kétkezi munkás is, akit mindig sárga pillangók követnek.

A young woman up and floats away.

Egy fiatal nő felemelkedik és ellebeg.

Although the novel moves forward through subsequent generations,

Bár a regény egymást követő generációkon keresztül halad előre,

time moves in an almost cyclical manner.

az idő majdhogynem ciklikus módon halad.

Many characters have similar names and features to their forebears,

Sok szereplőnek ugyanaz a neve és tulajdonságai, mint elődeinek,

whose mistakes they often repeat.

akiknek hibáit gyakran megismétlik.

Strange prophecies and visits from mysterious gypsies

Rejtélyes cigányok furcsa jóslatai és látogatásai

give way to the skirmishes and firing squads of repeated civil wars.

csatározásoknak és ismétlődő polgárháborúk fegyveres osztagainak engednek utat.

An American fruit company opens a plantation near the village

Egy amerikai gyümölcstársaság ültetvényt nyit a falu közelében,

and ends up massacring thousands of striking workers,

ami több ezer sztrájkoló munkás lemészárlásával ér véget,

mirroring the real-life ‘Banana Massacre’ of 1928.

utalva az 1928-as valós eseményre, a banánmészárlásra.

Combined with the novel’s magical realism,

A regény mágikus realizmusával ötvözve

this produces a sense of history as a downward spiral

ez olyan lefele örvénylő történelem érzetét kelti, amelyben a szereplők

the characters seem powerless to escape.

gyengének tűnnek a megmeneküléshez.

Beneath the magic is a story about the pattern of Colombian

A mágia alatt meghúzódik egy történet Kolumbia és Latin-Amerika

and Latin American history from colonial times onward.

gyarmatosító időktől számított történelmének mintázataival.

This is a history that the author experienced firsthand.

Ezt a történelmet a szerző első kézből tapasztalta meg.

Gabriel García Márquez grew up in a Colombia torn apart by civil conflict

Gabriel García Márquez polgárháborúk által szétszakított Kolumbiában nőtt fel,

between its Conservative and Liberal political parties.

amely a konzervatív és a liberális párt között robbant ki.

He also lived in an autocratic Mexico

Élt az önkényuralmi Mexikóban is,

and covered the 1958 Venezuelan coup d’état as a journalist.

és újságíróként tudósított az 1958-as venezuelai államcsínyről.

But perhaps his biggest influences were his maternal grandparents.

De legnagyobb hatással talán anyai nagyszülei voltak rá.

Nicolás Ricardo Márquez was a decorated veteran of the Thousand Days War

Nicolas Ricardo Márquez az ezer napos háború kitüntetett veteránja volt,

whose accounts of the rebellion against Colombia's conservative government

akinek történetei a kolumbiai konzervatív kormány elleni lázadásról

led Gabriel García Márquez to a socialist outlook.

Gabriel García Márquezt a szocialista szemlélet irányába vezették.

Meanwhile, Doña Tranquilina Iguarán Cotes’ omnipresent superstition

Míg Doña Tranquilina Iguarán Cotes állandó babonája

became the foundation of One Hundred Years of Solitude’s style.

a Száz év magány stílusának alapja lett.

Their small house in Aracataca where the author spent his childhood

Aracatacai kis házuk, ahol a szerző gyerekkorát töltötte,

formed the main inspiration for Macondo.

inspirálta Macondo megjelenítését.

With One Hundred Years of Solitude,

A Száz év magánnyal

Gabriel García Márquez found a unique way

Gabriel García Márquez egyedi módot talált,

to capture the unique history of Latin America.

hogy megragadja Latin-Amerika egyedi történetét.

He was able to depict the strange reality of living in a post-colonial society,

Ábrázolni tudta az életet a gyarmatosítás utáni társadalom furcsa valóságában,

forced to relive the tragedies of the past.

amely a múlt tragédiáinak újraélésére kényszerül.

In spite of all this fatalism, the novel still holds hope.

Minden sorsszerűsége ellenére a regény reményt is sugall.

At his Nobel Lecture,

Nobel-díj beszédében

García Marquez reflected on Latin America’s long history

García Márquez utalt Latin-Amerika

of civil strife and rampant iniquity.

polgárháborús küzdelmeire és erőszakos bűneire.

Yet he ended the speech by affirming the possibility of building a better world,

Azonban beszédét egy jobb világ építésének lehetőségével fejezte be,

to quote, “where no one will be able to decide for others how they die,

idézve: "ahol senki sem dönthet mások élete és halála fölött,

where love will prove true

ahol a szeretet igaznak bizonyul

and happiness be possible,

és a boldogság lehetséges,

and where the races condemned to one hundred years of solitude

és ahol a száz év magányra ítélt népek

will have, at last and forever, a second chance on earth."

végre második esélyhez jutnak a földön."