Feats of memory anyone can do | Joshua Foer

Fordító: Hajnal Hetenyi Lektor: Anna Patai

Szeretnék megkérni mindenkit, hogy csukja be a szemét.

I'd like to invite you to close your eyes.

Képzeld el, hogy ott állsz

Imagine yourself standing outside the front door of your home.

az otthonod bejárati ajtaja előtt!

Szeretném ha látnád az ajtó színét,

I'd like you to notice the color of the door,

the material that it's made out of.

az anyagát, amiből készült.

Now visualize a pack of overweight nudists on bicycles.

Most képzelj el egy rakás túlsúlyos nudistát biciklin!

(Laughter)

Egy meztelen kerékpárversenyen vesznek részt,

They are competing in a naked bicycle race,

és egyenesen az ajtód felé tartanak.

and they are headed straight for your front door.

I need you to actually see this.

Szeretném, ha tényleg látnád ezt.

They are pedaling really hard, they're sweaty,

Nagyon keményen tapossák a pedálokat, izzadtak,

nagy robajjal érkeznek.

they're bouncing around a lot.

És egyenesen beleütköznek az otthonod bejárati ajtajába.

And they crash straight into the front door of your home.

Mindenfelé röpködnek a kerékpárok, a kerekek melletted gurulnak el,

Bicycles fly everywhere, wheels roll past you,

a küllők lehetetlen helyeken landolnak.

spokes end up in awkward places.

Step over the threshold of your door into your foyer, your hallway,

Lépj át a küszöbön a házba,

az előszobába, bármi is van a másik oldalon,

whatever's on the other side,

and appreciate the quality of the light.

és vedd észre a fény minőségét!

The light is shining down on Cookie Monster.

A fény épp Sütiszörnyre esik.

Sütiszörny integet,

Cookie Monster is waving at you from his perch on top of a tan horse.

egy nyergben ül egy sárgásbarna ló hátán.

It's a talking horse.

Ez egy beszélő ló.

You can practically feel his blue fur tickling your nose.

Majdnem érzed, ahogy a kék szőre piszkálja az orrod.

You can smell the oatmeal raisin cookie that he's about to shovel into his mouth.

Érzed a mazsolás süti illatát, amit épp a szájába tömne!

Walk past him.

Sétálj el mellette! Sétálj el mellette a nappaliba!

Walk past him into your living room.

In your living room, in full imaginative broadband,

A nappaliban, teljes képzelőerővel,

picture Britney Spears.

lásd magad előtt Britney Spearst!

She is scantily clad, she's dancing on your coffee table,

Alig van felöltözve, táncol a kávézóasztalon,

and she's singing "Hit Me Baby One More Time."

és énekli, hogy "Hit me Baby One More Time."

And then, follow me into your kitchen.

Aztán gyere utánam a konyhába!

A konyhában, a padlót sárga téglákkal rakták ki,

In your kitchen, the floor has been paved over with a yellow brick road,

and out of your oven are coming towards you Dorothy, the Tin Man,

és a sütőből feléd közeledik

Dorothy, a Bádogember,

the Scarecrow and the Lion from "The Wizard of Oz,"

a Madárijesztő és a Gyáva Oroszlán az Óz a csodák csodájából,

hand-in-hand, skipping straight towards you.

kéz a kézben feléd ugrálva.

Okay. Open your eyes.

Oké. Nyissák ki a szemüket!

Egy nagyon bizarr versenyről szeretnék ma mesélni,

I want to tell you about a very bizarre contest

that is held every spring in New York City.

amelyet minden tavasszal New York Cityben tartanak meg.

It's called the United States Memory Championship.

Úgy hívják, hogy az Egyesült Államok Memória Bajnoksága.

And I had gone to cover this contest a few years back

És néhány évvel ezelőtt én elmentem erre a versenyre,

as a science journalist,

mint tudományos újságíró,

expecting, I guess, that this was going to be like the Superbowl of savants.

arra számítva, azt hiszem, hogy ez olyasmi lesz,

mint a savantok kupadöntője.

Egy csomó férfi és néhány nő,

This was a bunch of guys and a few ladies,

widely varying in both age and hygienic upkeep.

sokfélék, kort és higiéniai állapotot tekintve.

(Laughter)

(Nevetés)

Véletlen számok százait memorizálták

They were memorizing hundreds of random numbers,

looking at them just once.

első látásra.

They were memorizing the names of dozens and dozens and dozens of strangers.

Tucatnyi és tucatnyi és tucatnyi idegen nevét memorizálták.

Teljes verseket tanultak meg csupán néhány perc alatt.

They were memorizing entire poems in just a few minutes.

Versenyeztek, hogy ki tudja megjegyezni

They were competing to see who could memorize

the order of a shuffled pack of playing cards the fastest.

egy csomag játékkártya összekevert lapjainak sorrendjét a leggyorsabban.

I was like, this is unbelievable.

Azt mondtam, ez hihetetlen.

Ezek az emberek a természet szeszélyei.

These people must be freaks of nature.

And I started talking to a few of the competitors.

És elkezdtem beszélgetni néhány versenyzővel.

This is a guy called Ed Cook, who had come over from England,

Ez az egyik fickó, Ed Cooknak hívják.

Angliából jött,

where he had one of the best-trained memories.

ahol neki volt az egyik legjobban képzett emlékezőtehetsége.

És azt mondtam neki, "Ed, mikor jöttél rá,

And I said to him, "Ed, when did you realize

that you were a savant?"

hogy egy savant vagy?"

És Ed azt mondta, "Én nem vagyok savant.

And Ed was like, "I'm not a savant.

In fact, I have just an average memory.

Sőt, csak átlagos memóriával rendelkezem."

Everybody who competes in this contest will tell you

Mindenki, aki ebben a versenyben részt vesz,

azt mondja, hogy csak átlagos memóriája van.

that they have just an average memory.

We've all trained ourselves to perform these utterly miraculous feats of memory

Mi mindannyian képeztük magunkat,

hogy képesek legyünk ezekre az egészen természetfeletti memóriamutatványokra,

using a set of ancient techniques,

ősi technikák alkalmazásával,

techniques invented 2,500 years ago in Greece,

2500 évvel ezelőtt Görögországban feltalált technikákkal,

the same techniques that Cicero had used to memorize his speeches,

amelyeket Cicero is használt

a beszédei tanulásához,

that medieval scholars had used to memorize entire books."

és középkori tudósok használtak teljes könyvek memorizálásához."

És mondtam "Hű, hogyan lehet, hogy én soha nem hallottam erről ezelőtt?"

And I said, "Whoa. How come I never heard of this before?"

És kint álltunk a versenycsarnok előtt,

And we were standing outside the competition hall,

and Ed, who is a wonderful, brilliant, but somewhat eccentric English guy,

és Ed, aki csodálatos, brilliáns,

de egy kissé excentrikus angol fiú,

says to me, "Josh, you're an American journalist.

azt mondja nekem: "Josh, te egy amerikai újságíró vagy.

Do you know Britney Spears?"

Ismered Britney Spearst?"

Mondom, "Mi? Nem. Miért?"

I'm like, "What? No. Why?"

"Mert igazán meg akarom tanítani Britney Spearst,

"Because I really want to teach Britney Spears

how to memorize the order of a shuffled pack of playing cards

hogyan memorizálja egy csomag összekevert kártya lapjainak sorrendjét

on U.S. national television.

egy országos amerikai TV csatornán.

It will prove to the world that anybody can do this."

Ez majd bizonyítja a világnak, hogy akárki meg tudja csinálni ezt."

(Laughter)

(Nevetés)

I was like, "Well, I'm not Britney Spears,

Mondtam akkor, "Hát, én nem vagyok Britney Spears,

de talán engem megtaníthatnál.

but maybe you could teach me.

I mean, you've got to start somewhere, right?"

Úgy értem, valahol el kell kezdeni, nem?"

És így kezdődött el egy nagyon furcsa utazás számomra.

And that was the beginning of a very strange journey for me.

És a következő év nagy részét

I ended up spending the better part of the next year

not only training my memory,

nemcsak a memóriám képzésével töltöttem,

but also investigating it,

hanem a memóriám vizsgálatával is,

trying to understand how it works,

próbáltam megérteni, hogyan működik,

why it sometimes doesn't work,

hogy néha miért nem működik,

and what its potential might be.

és milyen lehetőségek rejlenek benne.

And I met a host of really interesting people.

Találkoztam rengeteg igazán érdekes emberrel.

This is a guy called E.P.

Ez a fickó E.P.

He's an amnesic who had, very possibly,

Ő egy amnéziás, aki, nagyon valószínű,

the worst memory in the world.

hogy a világ legrosszabb memóriájával rendelkezik.

His memory was so bad,

A memóriája olyan rossz,

that he didn't even remember he had a memory problem,

hogy nem emlékszik még arra sem, hogy memória problémája van,

ami elképesztő.

which is amazing.

And he was this incredibly tragic figure,

És ő egy hihetetlenül tragikus alak,

but he was a window into the extent to which our memories make us who we are.

de ő mutatta meg nekem, hogy

a saját emlékeink tesznek minket azzá, akik vagyunk.

A spektrum másik vége: találkoztam ezzel a fickóval.

At the other end of the spectrum, I met this guy.

This is Kim Peek, he was the basis for Dustin Hoffman's character

Ő Kim Peek.

Ő volt Dustin Hoffman karakterének alapja az "Esőember" c. filmben.

in the movie "Rain Man."

Eltöltöttünk együtt egy délutánt

We spent an afternoon together in the Salt Lake City Public Library

Salt Lake City nyilvános könyvtárában, telefonkönyveket tanulva,

memorizing phone books,

ami ragyogó volt.

which was scintillating.

(Laughter)

(Nevetés)

And I went back and I read a whole host of memory treatises,

Ezután rengeteg memóriáról szóló tanulmányt olvastam el,

tanulmányokat, amelyeket 2000 évvel ezelőtt vagy annál is régebben írtak

treatises written 2,000-plus years ago in Latin,

latinul, az ókorban,

in antiquity, and then later, in the Middle Ages.

és majd később a középkorban.

And I learned a whole bunch of really interesting stuff.

És megtanultam egy csomó tényleg érdekes dolgot.

One of the really interesting things that I learned

Az egyik igazán érdekes, amit megtanultam az,

is that once upon a time,

hogy egyszer réges-régen,

this idea of having a trained, disciplined, cultivated memory

az ötlet, hogy képzett, fegyelmezett, művelt memóriánk legyen

nem is volt annyira idegen, amennyire ez ma nekünk tűnik.

was not nearly so alien as it would seem to us to be today.

Réges-régen az emberek befektettek a memóriájukba,

Once upon a time, people invested in their memories,

in laboriously furnishing their minds.

fáradságos munkával berendezték elméjüket.

Over the last few millenia,

Az utolsó néhány száz évben

we've invented a series of technologies --

feltaláltunk sokféle technológiát --

from the alphabet, to the scroll,

az ábécét, a tekercset,

to the codex, the printing press, photography,

a kódexet, a nyomdát, a fotográfiát,

the computer, the smartphone --

a számítógépet, az okostelefonokat --,

amelyek fokozatosan könnyebbé és könnyebbé tették

that have made it progressively easier and easier

for us to externalize our memories,

számunkra az emlékeink 'kihelyezését',

for us to essentially outsource this fundamental human capacity.

hogy lényegében kiszervezzük

ezt az alapvető emberi képességet.

These technologies have made our modern world possible,

Ezek a technológiák tették lehetővé a mai modern világunkat,

de meg is változtattak minket.

but they've also changed us.

Megváltoztattak minket kulturális szempontból,

They've changed us culturally,

és azt állítom, megváltoztattak minket szellemileg.

and I would argue that they've changed us cognitively.

Having little need to remember anymore,

Ma már nem nagyon van szükség arra, hogy emlékezzünk,

it sometimes seems like we've forgotten how.

néha úgy tűnik, elfelejtettük hogyan.

One of the last places on Earth where you still find

Az egyik utolsó hely a Földön,

ahol még emberek lelkesednek

people passionate about this idea of a trained, disciplined, cultivated memory,

a képzett, fegyelmezett, művelt memóriaért,

is at this totally singular memory contest.

ez a teljességgel egyedülálló memóriaverseny.

It's actually not that singular,

Egyébként nem teljesen egyedülálló,

az egész világon tartanak versenyeket.

there are contests held all over the world.

And I was fascinated, I wanted to know how do these guys do it.

És le voltam nyűgözve, tudni akartam, hogyan csinálják ezt ezek a srácok.

Néhány évvel ezelőtt kutatók egy csoportja a University College London egyetemen

A few years back a group of researchers at University College London

brought a bunch of memory champions into the lab.

egy csomó memóriabajnokot vitt a laboratóriumba.

Azt akarták tudni:

They wanted to know:

Do these guys have brains that are somehow structurally,

olyan aggyal rendelkeznek ezek a srácok,

amely valahogy szerkezetileg, anatómiailag eltér a miénktől?

anatomically different from the rest of ours?

The answer was no.

A válasz az volt, hogy nem.

Are they smarter than the rest of us?

Intelligensebbek, mint mi?

They gave them a bunch of cognitive tests, and the answer was: not really.

Rengeteg szellemi tesztet végeztek velük,

és a válasz az volt: nem igazán.

There was, however, one really interesting and telling difference

Volt azonban egy igazán érdekes és sokatmondó különbség

between the brains of the memory champions

a memóriabajnokok agya

and the control subjects that they were comparing them to.

és a kontrollcsoport tagjai között, akikhez hasonlították őket.

When they put these guys in an fMRI machine,

Amikor ezeket a srácokat egy fMRI gépben vizsgálták,

szkennelték az agyukat,

scanned their brains while they were memorizing numbers

miközben ők számokat, emberek arcait és hópelyhek képeit memorizálták,

and people's faces and pictures of snowflakes,

they found that the memory champions were lighting up different parts of the brain

azt találták, hogy a memóriabajnokok

az agyuk más részeit használták,

than everyone else.

mint bárki más.

Of note, they were using, or they seemed to be using,

Fontos: egy olyan részt használtak, vagy látszódtak használni

a part of the brain that's involved in spatial memory and navigation.

az agyukban, amely része a térbeli memóriának és a navigációnak.

Why?

Miért? És van-e ebben bármi, amiből mi többiek tanulhatunk?

And is there something that the rest of us can learn from this?

A versenyszerű memorizálás sportja

The sport of competitive memorizing is driven by a kind of arms race where,

egyfajta fegyverkezési verseny,

every year, somebody comes up with a new way to remember more stuff more quickly,

amiben minden évben valaki egy új módszerrel áll elő,

hogyan jegyezzen meg több dolgot gyorsabban,

and then the rest of the field has to play catch-up.

és a többieknek ezt be kell hozni.

Ez a barátom, Ben Pridmore,

This is my friend Ben Pridmore,

háromszoros memória világbajnok.

three-time world memory champion.

Az asztalon előtte

On his desk in front of him are 36 shuffled packs of playing cards

36 csomag véletlen sorrendű játékkártya van,

that he is about to try to memorize in one hour,

amelyet egy órán belül memorizálni akar,

egy olyan technika segítségével, amit ő talált fel, és csak ő bír.

using a technique that he invented and he alone has mastered.

He used a similar technique

Hasonló technikát használt,

hogy megjegyezze 4140 véletlenszerű

to memorize the precise order of 4,140 random binary digits

bináris számjegy pontos sorrendjét

in half an hour.

fél óra alatt.

(Laughter)

Yeah.

Igen.

And while there are a whole host of ways

És míg egy egész seregnyi módja van annak,

of remembering stuff in these competitions,

hogy memorizáljanak dolgokat ezeken a versenyeken,

everything, all of the techniques that are being used,

mind, az összes használt technika,

ultimately come down to a concept

végül egy koncepcióban foglalható össze,

that psychologists refer to as "elaborative encoding."

amelyet pszichológusok elaboratív kódolásnak neveznek.

And it's well-illustrated by a nifty paradox

És ezt jól illusztrálja egy remek paradoxon,

known as the Baker/baker paradox, which goes like this:

a Pék/pék paradoxon néven ismert,

ami így hangzik:

If I tell two people to remember the same word,

Ha megkérek két embert, hogy emlékezzenek ugyanarra a szóra,

if I say to you,

ha azt mondom,

"Remember that there is a guy named Baker."

"Emlékezzen, hogy van egy srác, akinek Pék a neve."

That's his name.

Ez a neve.

And I say to you, "Remember that there is a guy who is a baker."

És Önnek pedig azt mondom, "Emlékezzen rá, hogy ez a fiú pék."

Okay?

And I come back to you at some point later on,

Majd valamikor később visszatérek,

and I say, "Do you remember that word that I told you a while back?

és megkérdem, "Emlékszik a szóra,

amit egy kicsivel korábban mondtam Önnek?

Do you remember what it was?"

Emlékszik mi volt?"

The person who was told his name is Baker

Akinek azt mondták hogy a férfi neve Pék,

is less likely to remember the same word

valószínűleg kevésbé emlékszik ugyanarra a szóra,

than the person was told his job is a baker.

mint az, akinek azt mondták hogy a férfi foglalkozásszerűen pék.

Ugyanaz a szó, különböző mértékű emlékezés; ez furcsa.

Same word, different amount of remembering; that's weird.

What's going on here?

Mi történik?

Well, the name Baker doesn't actually mean anything to you.

Nos, a Pék név nem igazán jelent semmit.

It is entirely untethered from all of the other memories

Teljességgel távoli

minden más, a koponya körül szálló memóriától.

floating around in your skull.

De a főnév pék,

But the common noun "baker" -- we know bakers.

a pékeket ismerjük.

Bakers wear funny white hats.

A pékek fehér sapkát viselnek.

Bakers have flour on their hands.

A pékek kezén liszt van.

Bakers smell good when they come home from work.

A pékeknek jó az illata, amikor hazaérnek a munkából.

Maybe we even know a baker.

Talán még ismerünk is egy péket.

And when we first hear that word,

És amikor először halljuk ezt a szót,

elkezdjük az asszociációs horgok beakasztását,

we start putting these associational hooks into it,

that make it easier to fish it back out at some later date.

amelyek könnyebbé teszik a visszakeresését később.

A titka annak, ami ezeken

The entire art of what is going on in these memory contests,

a memóriaversenyeken zajlik az,

and the entire art of remembering stuff better in everyday life,

a titok, hogy jobban emlékezzünk dolgokra a mindennapi életben,

az módszerek kidolgozása arra, hogyan alakítsuk át a nagybetűs Pékeket

is figuring out ways to transform capital B Bakers

kisbetűs pékekké --

into lower-case B bakers --

hogy fogjuk az információt, amely nincs összefüggésben,

to take information that is lacking in context,

in significance, in meaning,

nem jelentős vagy nem jelent sokat,

and transform it in some way,

és átalakítjuk valamilyen módon,

so that it becomes meaningful in the light of all the other things

hogy értelmessé váljon

a többi olyan dolog fényében, ami a fejünkben van.

that you have in your mind.

One of the more elaborate techniques for doing this

Az erre szolgáló összetettebb technikák egyike

2500 évvel ezelőttre, az ókori Görögországba nyúlik vissza.

dates back 2,500 years to Ancient Greece.

It came to be known as the memory palace.

Memóriapalota néven vált ismertté.

A történet a létrejöttéről így hangzik:

The story behind its creation goes like this:

There was a poet called Simonides, who was attending a banquet.

Élt egyszer egy költő, Simonidesnek hívták,

aki részt vett egy banketten.

Ő valójában a felbérelt műsorszám volt,

He was actually the hired entertainment,

because back then, if you wanted to throw a really slamming party,

mert akkoriban ha egy igazán ütős bulit akart valaki,

you didn't hire a D.J., you hired a poet.

nem DJ-t, hanem költőt bérelt.

And he stands up, delivers his poem from memory, walks out the door,

És ő feláll, emlékezetből elmond egy verset, kisétál az ajtón,

and at the moment he does,

és abban a pillanatban a terem összeomlik,

the banquet hall collapses.

és mindenkit megöl.

Kills everybody inside.

Nemcsak hogy mindenki meghal,

It doesn't just kill everybody,

it mangles the bodies beyond all recognition.

a testek felismerhetetlenné váltak.

Senki sem tudja megmondani, ki volt bent,

Nobody can say who was inside,

senki sem tudja hol ültek.

nobody can say where they were sitting.

The bodies can't be properly buried.

A testeket nem lehet megfelelően eltemetni.

It's one tragedy compounding another.

Egyik tragédia a másik után.

Simonides, standing outside,

Simonides, kint állva,

the sole survivor amid the wreckage,

az egyedüli túlélő a romok közepette,

closes his eyes and has this realization,

becsukja a szemét, és rájön,

hogy még látja maga előtt,

which is that in his mind's eye,

he can see where each of the guests at the banquet had been sitting.

melyik vendég hol ült a banketten.

And he takes the relatives by the hand,

És kézenfogja a rokonokat,

and guides them each to their loved ones amid the wreckage.

és a romok között a szeretteikhez vezeti őket.

Amire Simonides abban a pillanatban rájött,

What Simonides figured out at that moment,

az valami, amit azt hiszem mi mindannyian ösztönösen tudunk,

is something that I think we all kind of intuitively know,

which is that, as bad as we are at remembering names and phone numbers,

hogy amennyire rosszul emlékszünk

nevekre és telefonszámokra,

and word-for-word instructions from our colleagues,

és kollégáink szó szerinti utasításaira,

we have really exceptional visual and spatial memories.

rendelkezünk egy kivételes vizuális és térbeli emlézőtehetséggel.

Ha arra kértem volna Önöket, hogy mondják vissza az első 10 szavát

If I asked you to recount the first 10 words of the story

that I just told you about Simonides,

annak a történetnek, amit épp most mondtam el Simonidesről,

valószínűleg nehezükre esne.

chances are you would have a tough time with it.

De lefogadom,

But, I would wager that if I asked you to recall

ha azt kérdeztem volna, hogy

who is sitting on top of a talking tan horse

ki ül egy beszélő sárgásbarna lovon,

éppen most az előszobájukban,

in your foyer right now,

azt látnák maguk előtt.

you would be able to see that.

The idea behind the memory palace

A 'memóriapalota' lényege,

is to create this imagined edifice in your mind's eye,

egy elképzelt építmény létrehozása a lelki szemeink előtt,

and populate it with images of the things that you want to remember --

amit megtöltünk olyan dolgok képeivel,

amikre szeretnénk emlékezni --

the crazier, weirder, more bizarre,

minél őrültebb, furább, bizarabb,

funnier, raunchier, stinkier the image is,

viccesebb, szexisebb, szagosabb a kép,

the more unforgettable it's likely to be.

valószínűleg annál felejthetetlenebb.

This is advice that goes back 2,000-plus years

Ez a tanács több mint 2000 évre vezethető vissza,

egészen a legkorábbi latin memória tanulmányokig.

to the earliest Latin memory treatises.

So how does this work?

Tehát hogyan is működik ez?

Let's say that you've been invited to TED center stage to give a speech,

Tegyük fel, hogy meghívtak

a TED színpadára, hogy tarts egy beszédet,

és ezt emlékezetből akarod elmondani,

and you want to do it from memory,

úgy, ahogy Cicero tette volna,

and you want to do it the way that Cicero would have done it,

if he had been invited to TEDxRome 2,000 years ago.

ha őt meghívják a TEDxRómára 2000 évvel ezelőtt.

(Laughter)

What you might do

Teheted azt, hogy

is picture yourself at the front door of your house.

elképzeled magad a házad bejárati ajtaja előtt.

És valami

And you'd come up with some sort of crazy, ridiculous, unforgettable image,

abszolút őrült, nevetséges, felejthetetlen képet találsz ki,

to remind you that the first thing you want to talk about

hogy emlékeztesd magad, hogy az első dolog amiről beszélni szeretnél,

is this totally bizarre contest.

ez a teljességgel bizarr verseny.

(Laughter)

Majd belépnél a házba,

And then you'd go inside your house,

and you would see an image of Cookie Monster on top of Mister Ed.

és látnád a Sütiszörny képét,

aki Mister Eden lovagol.

And that would remind you

És ez emlékeztetne rá,

that you would want to then introduce your friend Ed Cook.

hogy majd szeretnéd bemutatni Ed Cook barátodat.

Majd látnád Britney Spears egy képét,

And then you'd see an image of Britney Spears

to remind you of this funny anecdote you want to tell.

hogy emlékeztesd magad erre a vicces történetre, amit szeretnél elmondani.

And you'd go into your kitchen,

És bemész a konyhába,

and the fourth topic you were going to talk about

és a negyedik téma amiről szerettél volna beszélni,

az ez a furcsa egyéves utazás volt,

was this strange journey that you went on for a year,

and you'd have some friends to help you remember that.

és van néhány barátod, hogy segítsenek erre emlékezni.

Így tanulták meg a római kori szónokok a beszédeiket --

This is how Roman orators memorized their speeches --

not word-for-word, which is just going to screw you up,

nem szóról szóra, ami csak megzavar,

but topic-for-topic.

hanem témáról témára.

Lényegében, a kifejezés "témakör"

In fact, the phrase "topic sentence" --

a görög „topos” szóból származik

that comes from the Greek word "topos,"

which means "place."

ami azt jelenti, hogy "hely."

That's a vestige of when people used to think about oratory and rhetoric

Ez a nyoma annak, ahogy

az emberek a szónoklásról és retorikáról gondolkodtak,

az ilyenfajta térbeli kifejezésekkel.

in these sorts of spatial terms.

The phrase "in the first place,"

"Az első helyen" kifejezés

olyan, mint az első hely a memóriapalotádban.

that's like "in the first place of your memory palace."

I thought this was just fascinating,

Azt hittem, ez egyszerűen lenyűgöző,

and I got really into it.

és egészen rákattantam.

And I went to a few more of these memory contests,

És elmentem néhány további ilyen memóriaversenyre.

and I had this notion that I might write something longer

És úgy gondoltam, hogy lehet valami hosszabbat írok

about this subculture of competitive memorizers.

a memóriaversenyek szubkultúrájáról.

De volt egy probléma.

But there was a problem.

The problem was that a memory contest

A probléma az volt, hogy egy memóriaverseny

is a pathologically boring event.

egy halálosan unalmas esemény.

(Laughter)

(Nevetés)

Tényleg, ez olyan, mint amikor egy csomó ember leül egy tesztet kitölteni.

Truly, it is like a bunch of people sitting around taking the SATs --

I mean, the most dramatic it gets

Úgy értem a legdrámaibb dolog, ami történik az,

is when somebody starts massaging their temples.

amikor valaki elkezdi masszírozni a halántékát.

És újságíró vagyok, kell valami, amiről írhatok.

And I'm a journalist, I need something to write about.

Tudom, hogy ezeknek az embereknek a fejében valami hihetetlen dolog történik,

I know that there's incredible stuff happening in these people's minds,

but I don't have access to it.

de nem férek hozzá.

And I realized, if I was going to tell this story,

És rájöttem, ahhoz, hogy elmeséljem ezt a történetet,

I needed to walk in their shoes a little bit.

az ő cipőjükben kell járjak egy kicsit.

És így elkezdtem napi 15-20 perceket azzal tölteni

And so I started trying to spend 15 or 20 minutes

every morning, before I sat down with my New York Times,

minden reggel, mielőtt leültem a New York Times újságommal,

just trying to remember something.

hogy megpróbáltam valamit memorizálni.

Talán egy verset.

Maybe it was a poem,

maybe it was names from an old yearbook that I bought at a flea market.

Talán neveket régi évkönyvekből,

amiket a bolhapiacon vásároltam.

És ezt megdöbbentően szórakoztatónak találtam.

And I found that this was shockingly fun.

I never would have expected that.

Soha nem is számítottam erre.

It was fun because this is actually not about training your memory.

Örömet okozott, mert ez igazából nem a memória képzéséről szól.

Valójában megpróbálsz egyre jobb lenni abban,

What you're doing, is you're trying to get better and better

hogy teremts, vagy elképzelj

at creating, at dreaming up,

these utterly ludicrous, raunchy, hilarious,

tökéletesen nevetséges, szexi, fantasztikus,

and hopefully unforgettable images in your mind's eye.

és remélhetőleg a lelki szemnek felejthetetlen képeket.

And I got pretty into it.

És egészen belejöttem.

This is me wearing my standard competitive memorizer's training kit.

Ez itt én vagyok a szabványos, versenyszerű memóriaedző felszerelésemben.

(Laughter)

Egy fülvédő,

It's a pair of earmuffs

and a set of safety goggles that have been masked over

és egy biztonsági szemüveg,

két kis lyuk kivételével teljesen lefedve,

except for two small pinholes,

because distraction is the competitive memorizer's greatest enemy.

mert a figyelemzavar a memória versenyző legnagyobb ellensége.

Végül visszatértem ugyanarra a versenyre, ahol egy évvel ezelőtt voltam,

I ended up coming back to that same contest

that I had covered a year earlier,

and I had this notion that I might enter it,

és arra gondoltam hogy benevezek,

sort of as an experiment in participatory journalism.

a résztvevő újságírás egyfajta kísérleteképp,

It'd make, I thought, maybe a nice epilogue to all my research.

ez, úgy gondoltam, egy helyes kis epilógus lesz a kutatásom végén.

Problem was, the experiment went haywire.

A probléma az volt, hogy a kísérlet összekuszált mindent.

I won the contest --

Megnyertem a versenyt,

(Laughter)

which really wasn't supposed to happen.

amire igazán nem számítottam.

(Applause)

(Taps)

Now, it is nice to be able to memorize speeches

Most ez jó,

hogy tudok beszédeket memorizálni,

and phone numbers and shopping lists,

és telefonszámokat és bevásárló listákat,

de valójában nem ez a lényeg.

but it's actually kind of beside the point.

Ezek csak trükkök.

These are just tricks.

Trükkök, amik működnek,

They work because they're based on some pretty basic principles

mivel néhány egészen alapvető elven alapulnak arról,

about how our brains work.

hogy hogyan működik az agyunk.

És neked nem kell memóriapalotákat építened,

And you don't have to be building memory palaces

or memorizing packs of playing cards

vagy játékkártyacsomagokat megjegyezned,

to benefit from a little bit of insight about how your mind works.

hogy hasznot húzz egy kis rálátásból arra,

hogy hogyan is működik az agy.

We often talk about people with great memories

Gyakran beszélünk emberekről, akik jól emlékeznek dolgokra,

mintha ez egy veleszületett ajándék vagy ilyesféle lenne,

as though it were some sort of an innate gift,

but that is not the case.

de nem ez a helyzet.

Great memories are learned.

A jó emlékezést lehet tanulni.

A legalapvetőbb szinten, akkor emlékezünk, ha odafigyelünk.

At the most basic level, we remember when we pay attention.

Emlékezünk, amikor valamihez nagyon kötődünk.

We remember when we are deeply engaged.

We remember when we are able to take a piece of information and experience,

Akkor emlékezünk, amikor képesek vagyunk

fogni egy információt és megtapasztalni

and figure out why it is meaningful to us,

és kitalálni, miért jelentős ez számunkra,

why it is significant, why it's colorful,

miért fontos, miért színes,

when we're able to transform it in some way that makes sense

amikor képesek vagyunk átalakítani valamilyen módon,

hogy legyen értelme,

in the light of all of the other things floating around in our minds,

minden egyéb dolog fényében, ami a fejünkben van,

when we're able to transform Bakers into bakers.

amikor képesek vagyunk átalakítani a Pék urakat pékekké.

A memóriapalota, ezek a memóriatechnikák,

The memory palace, these memory techniques --

ezek csak rövidítések.

they're just shortcuts.

In fact, they're not even really shortcuts.

Valójában ezek nem is igazán rövidítések.

They work because they make you work.

Azért működnek, mert megdolgoztatnak minket.

Egyfajta mély feldolgozásra sarkallnak,

They force a kind of depth of processing,

a kind of mindfulness,

egyfajta alaposságra,

that most of us don't normally walk around exercising.

amit a legtöbben nem gyakorlunk általában.

But there actually are no shortcuts.

De igazából nincsenek rövidítések.

Így lehet a dolgokat megjegyezhetővé tenni.

This is how stuff is made memorable.

És azt hiszem, van még egy dolog, amit szeretnék Önökkel megosztani,

And I think if there's one thing that I want to leave you with,

ez az, amit E.P., az amnéziás férfi,

it's what E.P., the amnesic who couldn't even remember he had a memory problem,

aki még azt sem tudta, hogy memóriaproblémája van,

left me with,

tanított meg nekem,

which is the notion that our lives are the sum of our memories.

a fogalom,

hogy az életünk a saját emlékeink összessége.

How much are we willing to lose

Mennyit vagyunk hajlandók elveszíteni

a már eleve rövid életünkből azzal,

from our already short lives,

by losing ourselves in our Blackberries, our iPhones,

hogy elveszünk a Blackberrynkben, iPhone-unkban,

by not paying attention to the human being across from us

hogy nem figyelünk az emberre velünk szemben,

who is talking with us,

aki beszél velünk,

by being so lazy that we're not willing to process deeply?

azáltal, hogy olyan lusták vagyunk, hogy

nem akarunk semmit mélyen feldolgozni?

Első kézből tapasztaltam meg,

I learned firsthand

that there are incredible memory capacities

hogy hihetetlen memória kapacitások vannak

latent in all of us.

látensen mindannyiunkban.

De ha emlékezetes életet akarsz élni,

But if you want to live a memorable life,

olyan embernek kell lenned,

you have to be the kind of person

who remembers to remember.

aki emlékszik arra, hogyan emlékezzen.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)