Aparna Rao: Art that craves your attention

Fordító: Tamas Csizmadia Lektor: Barnabás Kanik

Hi. So today, I'd like to share some works in progress.

Üdv! Ma néhány, folyamatban lévő alkotásról ejtenék szót.

Since we are still realizing these works,

Miután csak most alkotjuk meg őket,

we are largely working within the realm

többnyire csak az intuíció és a rejtély

of intuition and mystery, still.

határmezsgyéjén járunk még.

So I'm going to try and describe

Megpróbálom megosztani azokat

some of the experiences that we're looking for

a tapasztalatokat, melyeket az egyes alkotások

through each of the works.

kapcsán éltünk meg.

So the first work is called the Imperial Monochromes.

Az első mű címe Birodalmi Egyszínesek.

A viewer sort of unsuspectingly walks into the room,

A szemlélődő gyanútlanul belép a szobába,

and catches a glimpse of these panels

és megpillantja e panelek

in a messy composition on the wall.

kusza kompozícióját a falon.

Within seconds, as if the panels have noticed

Másodpercek múlva, mikor a panelek észlelik

the presence of the viewer,

a szemlélődő jelenlétét,

they appear to panic and sort of get into

pánikba esnek és pillanatok alatt

a strict symmetry.

rendezik soraikat.

(Laughter)

(Nevetés)

So this is the sketch of the two states.

Ez lenne itt a két állapot vázlata.

One is total chaos. The other is absolute order.

Az egyik totál káosz. A második abszolút rend.

And we were interested in seeing how little change

Kíváncsiak voltunk rá, hogy mennyire apró változás

it takes to move from one state to the other state.

szükséges, hogy egyik állapotból eljussunk a másikba.

This also reminded us of two very different pictorial traditions.

Ez eszünkbe juttatott még két nagyon eltérő ábrázolási tradíciót is.

One is the altar tablets of the 15th century,

Az egyik a 15. századi oltárképeké,

and the other is about 100 years ago,

a másik a nagyjából 100 éves

Malevich's abstract compositions.

Malevich-féle absztrakt kompozíció.

So I'm just going to take you to a video.

Most megmutatok egy videót,

To give you a sense of scale,

hogy érzékeltessem a méreteket:

the largest panel is about two meters high.

a legnagyobb panel nagyjából 2 méter magas.

That's about this much. And the smallest one is an A4.

Ez körülbelül ekkora. A legkisebb pedig A4-es méretű.

So a viewer enters the space,

Szóval ha a látogató belép a térbe,

and they snap to attention.

azonnal összekapják magukat.

And after a while, if the viewer continues

Azonban egy idő múlva, ha a látogató

to remain in the space,

még mindig jelen van,

the panels will sort of become immune

a panelek szép lassan hozzászoknak

to the presence of the viewer

a szemlélődő jelenlétéhez,

and become lax and autonomous again,

újra lazák és figyelmetlenek lesznek,

until they sort of sense a presence in the room or a movement,

míg új jelenlévőt, vagy más mozgást nem észlelnek a szobában,

when they will again snap to attention.

akkor aztán megint összekapják magukat.

(Laughter)

(Nevetés)

So here it appears as if it's the viewer

Tehát itt úgy tűnik, hogy a szemlélődő

that's sort of instigating the sense of order among the panels,

kavarja fel az állóvizet a panelek körül, azonban

but it could also be the other way around,

lehet ezt másképpen is értelmezni,

that the panels are so stuck within

miszerint a panelek annyira megragadtak

their preconditioned behaviors

előre elrendeltetett működésükben,

that they sort of thrust the viewer with the role of a tyrant.

hogy a szemlélődőben egyfajta istenséget látnak.

So this brings me to a quieter, small work

Ezzel el is jutottam a következő, kisebb

called Handheld.

alkotáshoz, a Kitartóhoz.

The viewer sees a piece of paper

A szemlélődő egy darab papírt lát,

that's mounted on the far end of the wall,

mely két szélén a falhoz van rögzítve,

but when you go closer, you see that it's a blank

de ha közelebb megy, láthatja, hogy ez egy üres,

A4, or a letter-sized piece of paper,

A4-es, vagy levelezőlap méretű papír,

that's held on either side

melyet mindkét oldalon

by two small hands

egy-egy pici kis kéz tart,

that appear to be carved with a great deal

melyeken látszik, hogy nagy gondossággal és

of attention and care from a small block of wood.

részletességgel faragtak ki egy kis darabnyi fából.

The viewer also sees that this entire sculpture

A szemlélődő azt is láthatja, hogy az egész

is sort of moving very slightly,

szobor szép lassan mozog,

as if these two hands are trying

mintha csak a két apró kis kéz

to hold the paper very still

hosszú ideje próbálná

for a long period of time,

egyenesen tartani a papírt,

and somehow are not managing to.

ám sehogy sem jön össze a dolog.

So this instability in the movement

A mozgás instabilitása nagyon

very closely resembles the unsteady nature

pontosan utánozza a kézi kamerák által

of images seen through a handheld camera.

rögzített képek ingatag természetét.

So here I'm going to show you two tandem clips.

Mutatok is két kapcsolódó bejátszást.

One is through a still camera

Az egyiket állványról készítették,

and the other is through a handheld camera.

a másikat pedig kézben tartott kamerával.

And you immediately see how the unsteady nature

Azonnal észrevehető, hogy a videó során fellépő

of the video suggests the presence

bemozdulások a jelenlévő szemlélődő

of an observer and a subjective point of view.

nézőpontjába helyezik a mozgóképet.

So we've just removed the camera

Elvonatkoztattunk a kamerától,

and transferred that movement onto the panel.

és felruháztuk a lapot ezzel az ingatag mozgással.

So here's a video.

Itt van róla egy videó.

You have to imagine the other hand. It's not there yet.

A kéz párját el kell képzelniük. Még nincsen ott.

But to us, we're sort of trying to evoke

Mi azonban azt a mozdulatsort szeretnénk

a self-effacing gesture, as if there's a little person

előidézni a háttérben, mikor egy kis ember,

with outstretched arms

kitárt karokkal

behind this enormous piece of paper.

egy hatalmas papír mögött áll.

That sort of likens it to the amount of strain

Ez pedig többé-kevésbé összevethető azzal

to be at the service of the observer and present

a finom feszültséggel, mely ott lebeg a megfigyelő

this piece of paper very delicately to the viewer

és a vele szemben elhelyezkedő darab

in front of them.

papír között.

The next work is Decoy.

A következő munka a Csali.

This is a cardboard model, so the object

Ez egy karton modell, és nagyjából

is about as tall as I am.

olyan magas lehet, mint én.

It has a rounded body, two arms,

Gömbszerű teste van, két kézzel,

and a very tall, head-like antenna,

és egy igen magas, fej-szerű antennája,

and its sole purpose is to attract attention towards itself.

melynek semmi más célja nincsen, mint hogy felhívja magára a figyelmet.

So when a viewer passes by,

Mikor a látogató elhalad előtte,

it sort of tilts from side to side,

nekiáll billegni balra-jobbra,

and moves its arms more and more frantically

egyre kétségbeesettebben hadonászva a kezeivel,

as the person gets closer.

ahogy a célszemély közeledik.

So here is the first test scenario.

Íme az első teszt-forgatókönyv.

You see the two movements integrated,

Látni lehet, hogy a két mozgás összecseng,

and the object seems to be employing

s a tárgy létezésének egyetlen célja,

its entire being in this expression of desperation.

hogy a kétségbeesését kifejezhesse nekünk.

But the idea is that once it's got the person's attention,

De az elképzelés szerint, ha egyszer megragadja az ember figyelmét,

it's no longer interested, and it looks for the next person whose attention to get.

többé már nem érdekli őt, csak a következő személyre vár,

(Laughter)

akinek felkeltheti a figyelmét. (Nevetés)

So this is the final fabricated body of the Decoy.

Így néz ki a Csali végleges, legyártott teste.

It appears to be mass-manufactured

Külseje a tömeggyártást idézi, mintha

like it came out of a factory

most jött volna ki a gyárból,

like vacuum cleaners and washing machines.

akár egy porszívó, vagy egy mosógép.

Because we are always working

Mivel mindig a személyes aspektust

from a very personal space,

figyelembe véve dolgozunk,

we like how this consumer aesthetic

szeretjük, ahogy a fogyasztói esztétikum

sort of depersonalizes the object

többé-kevésbé személytelenné teszi

and gives us a bit of distance

a tárgyakat - távolságot tartva,

in its appearance, at least.

legalábbis a külsőségekben.

And so to us this is a kind of sinister being

S bár számunkra ez egy pimasz teremtmény,

which is trying to distract you from the things

amely elvonja a figyelmünket azoktól a dolgoktól,

that actually need your attention,

melyekre fontos lenne figyelnünk,

but it could also be a figure that needs a lot of help.

de lehet egy olyan lény is, amely sok segítségre szorul.

The next work is an object,

A következő alkotás egy tárgy,

that's also a kind of sound instrument.

mely egyben egyfajta hangszer is.

In the shape of an amphitheater

Egy amfiteátrum formáját követi,

that's scaled to the size of an audience

melyben a közönség pont akkorának hat,

as perceived from somebody from the stage.

mintha valaki a színpadról tekintene rájuk.

So from where I'm standing,

Tehát innen, ahol most én állok,

each of you appears to be this big,

Önök pont ekkorának látszanak,

and the audience sort of takes the entire

és a nézőtér nagyjából le is fedi az egész

field of my vision.

látásteremet.

Seated in this audience are 996 small figures.

A nézőtéren 996 kis figura foglal helyet.

They're mechanically enabled to clap

Mechanikus úton képesek tapsolni,

of their own free will.

saját akaratukból.

This means that each of them can decide

Ez azt jelenti, mindegyik kis figura eldöntheti,

if and when they want to clap,

akar-e, és mikor akar tapsolni,

how hard, for how long,

milyen hangosan és hosszan,

how they want to be influenced by those around them or influence others,

mennyire befolyásolják a körülötte lévők, és ők a többieket,

and if they want to contribute to innovation.

és hogy részt akarnak-e venni az innovációban.

So when the viewer steps in front of the audience,

Tehát, ha a néző a közönség elé lép,

there will be a response.

az reakciót vált ki.

It could be a few claps or a strong applause,

Lehet, hogy pár tapsot, lehet, hogy tapsvihart,

and then nothing happens until the viewer

és aztán semmi sem történik, míg a szemlélődő

leaves the stage, and again the audience will respond.

el nem hagyja a pódiumot, ekkor a közönség újfent reagál.

It could be anything from a few feeble claps

Ez lehet bármi, kezdve egy-két nézőtéri figura

from members in the audience,

néhány elszórt tapsától

or it could be a very loud ovation.

az igen hangos ovációig.

So to us, I think we're really looking

Ami minket illet, úgy gondolom, hogy

at an audience as its own object

a közönségre, tárgyként,

or its own organism

vagy élő organizmusként tekintünk,

that's also got a sort of musical-like quality to it,

ám tekinthetünk rá zenei minőségében is, akárcsak

an instrument.

egy hangszerre.

So the viewer can play it

Melyen a néző játszhat is,

by eliciting quite complex and varied,

változatos, komplex zenei és hangminták

nuanced musical or sound patterns,

megszólaltatása révén, azonban

but cannot really provoke the audience

nem igazán tud kiprovokálni bármilyen

into any particular kind of response.

konkrét reakciót a közönségéből.

So there's a sense of judgment and capriciousness

Ítélőképesség, szeszélyesség, és némi nyugtalanság

and uneasiness involved.

is szerepet játszik ebben.

It also has an alluring and trap-like quality to it.

S van ennek egy rabul ejtő, csábító oldala is.

So here if you see we're quite excited about

El lehet képzelni, mennyire izgalomba jöttünk

the image of the head splitting to form the two hands.

a szétnyíló fejek látványától, melyek a kezeket formázzák.

So here's a small visual animation,

Íme egy kis képi animáció, melyen

as if the two sides of the brain are sort of clashing

az látszik, ahogy a két agyfélteke úgymond összecsap,

against each other to kind of make sense

egymásnak feszül, ezzel kifejezve egyfajta

of the duality and the tension.

kettősséget és feszültséget.

And here is a prototype.

Ez lenne a prototípus.

So we can't wait to be engulfed by 996 of them.

Alig várjuk, hogy 996 ezekből lerohanjon minket.

Okay, this is the last work. It's called the Framerunners.

Rendben, ez itt az utolsó munka. Úgy hívjuk, a Keretfutók.

It comes out of the idea of a window.

Egy ablak adta az alapötletét.

This is an actual window in our studio,

Ez itt egy sima ablak a saját stúdiónkban,

and as you can see, it's made up of three

és ahogy láthatják, három különböző

different thicknesses of wooden sections.

vastagságú fakeret osztja fel az egészet.

So we used the same window vocabulary

Ugyanezt az elgondolást követve építettük

to construct our own frame or grid

meg a mi keretünket, vagy rácsunkat

that's suspended in the room and that can

melyet felfüggesztettünk a szobában, így

be viewed from two sides.

mindkét oldalról szemlélhető.

This grid is inhabited by a tribe of small figures.

A rácsot kis figurák népes tábora népesíti be.

They're also made up of three different sizes,

Szintúgy három különböző méretben készültek,

as if to suggest a kind of perspective

így egyfajta perspektívát, vagy tájképet

or landscape on the single plain.

képzelhetünk bele az egyszerű síkba.

Each of these figures can also run backward

Minden egyes figura képes visszafelé és

and forward in the track

előre is szaladni az úton,

and hide behind two adjacent tracks.

és el is bújhatnak két szakasz határán.

So in contrast to this very tight grid,

A rácsok szigorú, feszes felépítésének

we wanted to give these figures a very comical

ellensúlyozására a figuráinknak nagyon komikus

and slapstick-like quality,

és burleszk-szerű megjelenést

as if a puppeteer has taken them

akartunk kölcsönözni, mintha egy bábos

and physically animated them down the path.

rángatná őket zsinóron, ahogy az úton haladnak.

So we like the idea of these figures

Szóval tetszett az ötlet, ahogy a figurák

sort of skipping along

ugrándoznak egymaguk,

like they're oblivious and carefree

önmagukról megfeledkezve,

and happy-go-lucky and content,

önfeledten elégedettségükben,

until they sort of sense a movement from the viewer

míg mozgást nem észlelnek a nézelődő irányából,

and they will hide behind the fastest wall.

akkor aztán gyorsan eltűnnek egy fal mögött.

So to us, this work also presents its own contradiction.

Számunkra ez az alkotás önmaga cáfolata is egyben.

These figures are sort of entrapped

Ezek a figurák ennek az erős rácsnak

within this very strong grid,

a kelepcéjében élnek, mely

which is like a prison, but also a fortress,

egyben börtön, ám ugyanakkor erőd is,

because it allows them to be oblivious

mivel lehetővé teszi, hogy semmivel sem

and naive and carefree and quite oblivious

törődve éljék naiv és gondtalan kis életüket,

of the external world.

kizárva a külvilágot.

So all these real life qualities that I talk about

Mindazon, a való életből vett jellemzők, melyekről

are sort of translated to a very specific

beszéltem, megvalósításra kerültek

technical configuration,

technológiai szinten, s nagyon

and we were very lucky to collaborate

szerencsések vagyunk, hogy a Zürichi

with ETH Zurich to develop the first prototype.

Műszaki Egyetemmel dolgozhattuk ki az első prototípust.

So you see they extracted the motion cogs

Láthatják, ahogy animációnkból kiragadták

from our animations and created a wiggle

a hajtó fogaskerekeket, s létrehozták azt

that integrated the head-bobbing movement

a változó mozgást, mely az előre-hátra haladás

and the back-and-forth movement.

mellett a fej bólogatásáért is felelős.

So it's really quite small.

Meglehetősen kicsik.

You can see it can fit into the palm of my hand.

Láthatják, elférnek az én tenyeremben is.

So imagine our excitement when we saw it

Képzelhetik azt az izgatottságot, mikor működés

really working in the studio, and here it is.

közben láttuk őket a stúdióban, és itt is vannak.

(Laughter)

(Nevetés)

Thank you.

Köszönöm!

(Applause)

(Taps)