Daniel H. Cohen: For argument's sake

Fordító: Maria Ruzsane Cseresnyes Lektor: Medve Gyula

Dan Cohen a nevem, egyetemi oktató vagyok, ahogy azt az imént említették.

My name is Dan Cohen and I am an academic, as he said.

Ez pedig azt jelenti, hogy szoktam vitatkozni.

And what that means is that I argue.

It's an important part of my life.

A vita fontos része az életemnek, szeretek vitatkozni.

And I like to argue.

And I'm not just an academic, I'm a philosopher,

És nem egyszerűen egyetemi oktató vagyok, hanem filozófus is,

így azzal legyezgetem a hiúságom, hogy valójában elég jól vitatkozom.

so I like to think that I'm actually pretty good at arguing.

De foglalkoztat a vita önmagában is,

But I also like to think a lot about arguing.

And in thinking about arguing, I've come across some puzzles.

és ahogy gondolkozom róla, találkozom néhány rejtélyes dologgal.

And one of the puzzles is that,

Egyike a rejtélyeknek,

as I've been thinking about arguing over the years --

hogy visszagondolva hosszú évek vitáira

-- és ezek az évek évtizedek már --, egyre jobb vagyok a vitában,

and it's been decades now --

I've gotten better at arguing.

But the more that I argue and the better I get at arguing,

de minél többet és jobban vitázom,

annál többször veszítek. És ezen érdemes eltöprengeni.

the more that I lose.

And that's a puzzle.

And the other puzzle is that I'm actually okay with that.

A másik dolog, ami fejtörést okoz, hogy ezt én nem is bánom.

Why is it that I'm okay with losing

Miért van az, hogy nem zavar, hogy vesztek,

and why is it that I think good arguers are actually better at losing?

és miért gondolom, hogy a jól vitázók

tényleg könnyebb szívvel veszítenek?

Well, there are some other puzzles.

Vannak itt más rejtélyek is.

One is: why do we argue?

Az egyik, hogy miért vitatkozunk egyáltalán? Kinek származik előnye a vitákból?

Who benefits from arguments?

When I think about arguments, I'm talking about --

Nevezzük azokat a vitákat, amikről most beszélek,

let's call them academic arguments or cognitive arguments --

akadémikus, vagy megismerő vitáknak,

where something cognitive is at stake:

ahol valaminek a megismerése a tét.

Is this proposition true? Is this theory a good theory?

Igaz vajon ez az állítás? Jó ez az elmélet?

Is this a viable interpretation of the data or the text? And so on.

Elfogadható az adatoknak vagy a szövegnek ez az értelmezése?

I'm not interested really in arguments about whose turn it is to do the dishes

És így tovább. Az olyan viták, mint hogy ki mosogat

vagy ki viszi ki a szemetet, kívül esnek az érdeklődésemen.

or who has to take out the garbage.

Yeah, we have those arguments, too.

Igen, nekünk is vannak ilyen vitáink.

I tend to win those arguments, because I know the tricks.

Azokat rendszeresen megnyerem, mert ismerem a trükköket.

De azok a viták nem fontosak.

But those aren't the important arguments.

Itt most az akadémikus vitákkal foglalkozom,

I'm interested in academic arguments,

és a következő dolgokon töröm a fejem:

and here are the things that puzzle me.

Az első, hogy mit nyer azzal a jó vitázó, amikor megnyer egy vitát?

First, what do good arguers win when they win an argument?

What do I win if I convince you

Mit nyerek én azzal, ha meggyözlek arról,

that utilitarianism isn't really the right framework

hogy etikai kérdésekről nem a leghelyesebb haszonelvű alapon gondolkodni?

for thinking about ethical theories?

Szóval, mit nyerünk azzal, ha megnyerünk egy vitát?

What do we win when we win an argument?

De még előtte, mit számít az nekem, hogy vajon

Even before that,

what does it matter to me

szerinted működik-e Kant elmélete,

whether you have this idea that Kant's theory works

or Mill is the right ethicist to follow?

vagy Mill etikája az, amit követni kéne?

Miért fáj az nekem, ha azt gondolod,

It's no skin off my back

whether you think functionalism is a viable theory of mind.

hogy a funkcionalizmus életképes elmefilozófia?

So why do we even try to argue?

Szóval, miért vitatkozunk egyáltalán?

Why do we try to convince other people

Miért próbálunk meggyőzni másokat,

to believe things they don't want to believe,

hogy higgyenek el olyan dolgokat, amiket nem akarnak?

and is that even a nice thing to do?

És szép dolog ez? Helyes dolog

Is that a nice way to treat another human being,

úgy kezelni a másikat, hogy megpróbáljuk rávenni arra

try and make them think something they don't want to think?

hogy olyat gondoljon, amit nem akar?

Well, my answer is going to make reference to three models for arguments.

A válaszom a vita három modelljére

fog hivatkozni.

The first model -- let's call it the dialectical model --

Az első modell -- nevezzük ezt dialektikusnak --

is we think of arguments as war; you know what that's like --

amikor a vitát harcnak tekintjük. Tudjuk, hogy az milyen,

vannak ott visítások és üvöltések,

a lot of screaming and shouting and winning and losing.

van győzelem és vereség.

Ez a modell nem igazán segíti elő a vitát,

That's not a very helpful model for arguing,

but it's a pretty common and entrenched model for arguing.

de eléggé megszokott és meggyökeresedett.

But there's a second model for arguing: arguments as proofs.

De van egy másik modell is a vitára: érvek, bizonyításként.

Think of a mathematician's argument.

Gondoljunk csak a matematikusok érveléseire.

Here's my argument. Does it work? Is it any good?

Így okoskodom. Müködik? Helyes?

Are the premises warranted? Are the inferences valid?

Teljesülnek a premisszák? Helyes a levezetés?

Következik a konklúzió a premisszákból?

Does the conclusion follow from the premises?

No opposition, no adversariality --

Nincs szembenállás, nincs ellenségeskedés,

not necessarily any arguing in the adversarial sense.

nincs okvetlen vita annak ellenséges értelmében.

But there's a third model to keep in mind

De van egy harmadik modell is, amiről ne feledkezzünk el,

that I think is going to be very helpful,

és amiről azt gondolom, hogy nagyon hasznos lesz,

and that is arguments as performances, arguments in front of an audience.

és ez a vita, mint előadás,

vita a hallgatóság előtt.

We can think of a politician trying to present a position,

Gondoljunk csak egy politikusra, aki megpróbál bemutatni egy álláspontot,

trying to convince the audience of something.

megpróbálja meggyőzni a hallgatóságot valamiről.

But there's another twist on this model that I really think is important;

De van ebben a modellben még valami, amit tényleg fontosnak gondolok,

namely, that when we argue before an audience,

nevezetesen, hogy amikor hallgatóság előtt vitázunk,

sometimes the audience has a more participatory role in the argument;

néha a hallgatóság valamiképp részese a vitának,

that is, arguments are also [performances] in front of juries,

azaz, viták a bírósági meghallgatások is,

who make a judgment and decide the case.

ahol a testület meghozza az ítéletet és dönt az ügyben.

Nevezzük ezt retorikai modellnek,

Let's call this the rhetorical model,

where you have to tailor your argument to the audience at hand.

ahol az érvelést a jelenlévő hallgatósághoz kell szabni.

You know, presenting a sound, well-argued,

Tudják, franciául beszélő hallgatóság előtt még

tight argument in English before a francophone audience

egy józan, logikus, jól felépített vita sem működik,

just isn't going to work.

ha angolul adják elő.

So we have these models -- argument as war, argument as proof

Tehát vannak ezek a modellek -- vita, mint harc,

vita, mint bizonyítás és vita, mint előadás.

and argument as performance.

Ebből a háromból a vita, mint harc az uralkodó.

Of those three, the argument as war is the dominant one.

It dominates how we talk about arguments,

Ez a meghatározó abban, ahogyan a vitáról beszélünk.

it dominates how we think about arguments,

Meghatározza, hogy mit gondolunk a vitáról,

and because of that, it shapes how we argue,

és így megszabja, hogy hogyan vitázunk,

our actual conduct in arguments.

miként viselkedünk vita közben.

Now, when we talk about arguments,

Ha a vitákról beszélünk,

we talk in a very militaristic language.

hát, nagyon harcias nyelvezetet használunk.

We want strong arguments, arguments that have a lot of punch,

Erős érveket akarunk, érveket, amelyek ütősek,

arguments that are right on target.

érveket, amelyek célratörők.

We want to have our defenses up and our strategies all in order.

Azt szeretnénk, hogy védelmünk készen álljon és stratégiánk rendben legyen.

We want killer arguments.

Gyilkos érveket akarunk.

That's the kind of argument we want.

Ilyen vitákat szeretnénk.

It is the dominant way of thinking about arguments.

Ez az uralkodó felfogás a vitákról.

When I'm talking about arguments,

Amikor én vitákról beszélek, valószínűleg erre gondolnak,

that's probably what you thought of, the adversarial model.

a szemben álló modellre.

But the war metaphor,

De a vitákra vonatkozó harc-metafora,

the war paradigm or model for thinking about arguments,

a harc paradigmája vagy modelje,

has, I think, deforming effects on how we argue.

úgy gondolom, torzító hatással van arra, ahogyan vitatkozunk.

Először is, a taktikát előtérbe helyezi a lényeggel szemben.

First, it elevates tactics over substance.

You can take a class in logic, argumentation.

Beiratkozhatunk az érvelés című logikai kurzusra.

Itt megtanítanak mindent a vitatkozás fortélyairól

You learn all about the subterfuges

that people use to try and win arguments -- the false steps.

és a hibás lépésekről.

It magnifies the us-versus them aspect of it.

Ez csak erősíti a "mi, ellenetek" szemléletet.

It makes it adversarial; it's polarizing.

Ellenségessé tesz. Megosztó hatású.

And the only foreseeable outcomes are triumph -- glorious triumph --

És az egyetlen lehetséges kimenetel

a győzelem, a dicsőséges győzelem, vagy a nyomorúságos, kínos vereség.

or abject, ignominious defeat.

I think those are deforming effects,

Úgy gondolom, hogy ezek torzító hatások, és ami a legrosszabb,

and worst of all, it seems to prevent things like negotiation

láthatóan akadályozza az olyasmit, mint megegyezés,

or deliberation or compromise or collaboration.

mérlegelés, kompromisszum

vagy együttműködés.

Think about that one -- have you ever entered an argument thinking,

Vegyük ez utóbbit. Előfordult már Önökkel, hogy úgy kapcsolódtak be egy vitába, hogy

"Nézzük csak, mi van, ha összerakjuk, amink van, ahelyett,

"Let's see if we can hash something out, rather than fight it out.

hogy csatáznánk, mire jutunk ketten együtt?"

What can we work out together?"

I think the argument-as-war metaphor

És azt hiszem, hogy a "vita, mint harc" metafora

gátolja a vita másmilyen lezárását.

inhibits those other kinds of resolutions to argumentation.

And finally -- this is really the worst thing --

És végül, valóban az a legrosszabb,

arguments don't seem to get us anywhere; they're dead ends.

hogy az ilyen vitákkal nem jutunk semmire.

Zsákutcának bizonyulnak. Csak körben járunk, vagy forgalmi dugók,

They are like roundabouts or traffic jams or gridlock in conversation.

forgalmi káosz alakul ki a beszélgetésben.

We don't get anywhere.

Nem jutunk sehová.

And one more thing.

És még egy dolog, ami oktatóként,

And as an educator, this is the one that really bothers me:

igazán zavar:

If argument is war,

Ha a vita harc, az közvetve azt jelenti,

then there's an implicit equation of learning with losing.

hogy tanulni nem más, mint veszíteni.

And let me explain what I mean.

Hadd magyarázzam el, hogyan is értem.

Tegyük fel, hogy te és én vitatkozunk.

Suppose you and I have an argument.

You believe a proposition, P, and I don't.

Te elhiszed a P állítást, és én nem.

And I say, "Well, why do you believe P?"

Megkérdem, "Miért gondolod, hogy P?"

And you give me your reasons.

Te erre elmondod az indokod.

And I object and say, "Well, what about ...?"

Nem értek egyet, és azt mondom: "Na, de... hogy is van?"

And you answer my objection.

Te erre válaszolsz az ellenvetésemre.

And I have a question: "Well, what do you mean?

És erre azt kérdezem: "Ezt hogyan érted?"

How does it apply over here?"

Hogyan alkalmazható ez erre?:" Erre te megválaszolod a kérdésem.

And you answer my question.

Now, suppose at the end of the day,

Nos, tegyük fel, hogy a nap végén --

I've objected, I've questioned,

én ellentmondok, kérdezek,

I've raised all sorts of counter counter-considerations

összeszedek mindenféle ellenérvet,

and in every case you've responded to my satisfaction.

és te mindenre kielégítő választ adsz.

And so at the end of the day, I say,

Így a nap végén azt mondom,

"You know what? I guess you're right: P."

"Tudod mit? Azt hiszem, igazad van. P."

So, I have a new belief.

Tehát most már hiszek valamiben, amiben eddig nem. És ez nem akármilyen meggyőződés,

And it's not just any belief;

hanem egy jól megfogalmazott, egy megvizsgált,

it's well-articulated, examined -- it's a battle-tested belief.

harcban próbált meggyőződés.

Great cognitive gain.

Nagy kognitív eredmény. Ki nyerte meg ezt a vitát?

OK, who won that argument?

Well, the war metaphor seems to force us into saying you won,

Hát igen, a harc-metafora arra kényszerít minket,

hogy azt mondjuk, te nyertél, annak dacára, hogy egyedül én tettem szert valamilyen kognitív nyereségre.

even though I'm the only one who made any cognitive gain.

Mit nyertél te kognitív módon azzal, hogy meggyőztél engem?

What did you gain, cognitively, from convincing me?

Sure, you got some pleasure out of it, maybe your ego stroked,

Bizonyára némi örömmel töltött el, lehet, hogy hízelgett az énednek,

maybe you get some professional status

lehet, hogy szereztél vele valamilyen szakmai elismerést a területen.

in the field -- "This guy's a good arguer."

Ez a fickó jó vitapartner.

But just from a cognitive point of view,

De tisztán a megismerés szempontjából ki a nyertes?

who was the winner?

The war metaphor forces us into thinking that you're the winner and I lost,

A harc-metafora ránk erőlteti azt a gondolkodást,

hogy te vagy a győztes, én pedig vesztettem,

even though I gained.

annak dacára, hogy én nyertem vele.

And there's something wrong with that picture.

És ezzel a szemlélettel valami baj van.

Ezen a szemléleten valóban változtatni akarok, ha lehetséges.

And that's the picture I really want to change if we can.

So, how can we find ways

Hogyan tudjuk megtalálni annak a módját, hogy a viták

to make arguments yield something positive?

valami pozitívumot nyújtsanak?

What we need is new exit strategies for arguments.

Új kimeneti stratégiákra van szükségünk a vitákhoz.

But we're not going to have new exit strategies for arguments

De addig nem lesznek új kimeneti stratégiáink,

until we have new entry approaches to arguments.

amíg a régi módon közelítünk a vitákhoz.

We need to think of new kinds of arguments.

Újfajta vitákra kell gondoljunk.

Hogy ezt tegyük...

In order to do that, well --

I don't know how to do that.

-- hát, igazából nem is tudom, hogyan csináljuk.

That's the bad news.

Ez a rossz hír.

The argument-as-war metaphor is just ... it's a monster.

A "vita, mint harc" metafora egy szörny.

It's just taken up habitation in our mind,

Egyszerűen befészkeli magát az agyunkba

and there's no magic bullet that's going to kill it.

és nincs az a varázsgolyó, ami megölné.

Nincs az a varázspálca, ami eltűntetné onnan.

There's no magic wand that's going to make it disappear.

Nincs rá megoldásom.

I don't have an answer.

But I have some suggestions.

De van néhány javaslatom,

Here's my suggestion:

és íme a javaslat:

If we want to think of new kinds of arguments,

Az újfajta vitákhoz

what we need to do is think of new kinds of arguers.

másmilyen vitázó felekre kell felkészüljünk.

So try this:

Próbáljuk hát meg ezt.

Think of all the roles that people play in arguments.

Gondoljuk át az összes olyan szerepet, ami egy vitában előfordul.

There's the proponent and the opponent

Egy szembenálló vagy dialektikus vitában

in an adversarial, dialectical argument.

van, aki mellette van, és van, aki ellene.

There's the audience in rhetorical arguments.

A retorikai vitákban van hallgatóság.

There's the reasoner in arguments as proofs.

A bizonyító vitákban van az érvelő.

All these different roles.

Mindezek különböző szerepek. El tudnak képzelni olyan vitát,

Now, can you imagine an argument in which you are the arguer,

amelyben Önök a vitázó felek, de egyúttal a hallgatóság szerepét is betöltik,

but you're also in the audience, watching yourself argue?

és önmagukat figyelik vita közben?

Can you imagine yourself watching yourself argue,

El tudják képzelni önmagukat, amint saját vitájukat figyelik,

és ha el is vesztik a vitát, a végén azt mondják:

losing the argument, and yet still, at the end of the argument, saying,

"Ez igen, ez jó vita volt." ?

"Wow, that was a good argument!"

Meg tudják ezt tenni? Azt hiszem, igen.

Can you do that?

I think you can, and I think if you can imagine that kind of argument,

És azt hiszem, ha el tudnak képzelni egy ilyen vitát,

where the loser says to the winner and the audience and the jury can say,

ahol a vesztes azt mondja a győztesnek,

és a hallgatóság és a zsűri azt tudja mondani:

"Yeah, that was a good argument,"

"Igen, ez jó vita volt.",

then you have imagined a good argument.

akkor egy jó vitát képzeltek el.

And more than that,

Sőt, mi több, azt hiszem, elképzeltek

I think you've imagined a good arguer,

egy jó vitázót, egy olyat,

an arguer that's worthy of the kind of arguer you should try to be.

hogy érdemes lenne megpróbálni olyanná válni.

Now, I lose a lot of arguments.

Nos, sok vitát vesztettem már.

It takes practice to become a good arguer,

Gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki jó vitázó legyen

in the sense of being able to benefit from losing, but fortunately,

abban az értelemben, hogy hasznára váljék a vereség,

de szerencsére volt sok munkatársam,

I've had many, many colleagues who have been willing to step up

aki hajlandó volt beszállni és akiktől megszereztem ezt a gyakorlatot.

and provide that practice for me.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)