How to be fearless in the face of authoritarianism | Sviatlana Tsikhanouskaya

Fordító: Zsuzsanna Lőrincz Lektor: Peter Pallós

On August 12, 2020,

2020. augusztus 12-én

two groups of girls went out to protest in Minsk,

két csapat lány indult tüntetni Belarusz fővárosában,

the capital city of Belarus.

Minszkben.

They put on white clothes

Fehér ruhába öltözve,

and went barefoot out into the street.

mezítláb mentek ki az utcára.

In the morning,

Délelőtt

some went to Komarovskiy Market in the center of town.

néhányan a városközpontban lévő Komarovszkij piachoz mentek.

Later that day,

Később a nap folyamán

the other group gathered with flowers

a másik csoport virággal a kézben

at the eternal flame under the victory monument.

a hősi emlékmű örökmécsesénél gyülekezett.

They stood together holding hands,

Megfogták egymás kezét,

and they started to sing the Belarusian lullaby,

és elkezdtek énekelni egy belarusz altatódalt,

waiting for the police cars to arrive.

közben pedig várták a rendőrautók érkezését.

They knew the police would pick them up just like that:

Tudták, hogy a rendőrök így fogják elvinni őket:

barefoot with flowers in their hands,

mezítláb, virággal a kezükben.

that they would take them to the police station,

Tudták, hogy beviszik őket a rendőrségre,

beat them up and try to humiliate them.

megverik és megpróbálják megalázni őket.

And yet they did it anyway.

Mégis folytatták.

This year, something changed in Belarus,

Az idén valami megváltozott Belaruszban,

a country of more than nine million people

a több mint kilencmillió lakosú országban,

that has been ruled by an authoritarian leader since 1994.

amelyet 1994 óta önkényuralmi vezető irányít.

These young women were protesting the latest rigged election result,

Ezek a fiatal nők a meghamisított választási eredmények ellen tiltakoztak

which had taken [place] just a few days earlier.

néhány nappal a választás után.

Their small expressions of protest very quickly expanded

Kisebb megmozdulásaik gyorsan nagyszabású,

békés női tüntetéshullámmá nőtték ki magukat

into massive, peaceful, women-led demonstrations

all across the country.

országszerte.

Within just a few days,

Pár napon belül

a few hundred thousand people took to the streets

több százezren vonultak utcára,

and demonstrations have continued ever since,

és a tüntetések azóta is folytatódnak,

the likes of which Belarus has never seen before.

az országban soha nem látott méreteket öltve.

All this despite the fact

Mindez annak ellenére,

that the president proclaimed himself reelected

hogy az elnök újraválasztottnak hirdette ki magát,

and that more than 10,000 people have been detained,

több mint tízezer embert tartanak fogva,

hundreds tortured

több százat megkínoztak,

and at least six killed.

legalább hatan meghaltak.

Many people wonder why the people of Belarus are speaking up now.

Sokakban felmerül, hogy miért most emel szót a belarusz nép.

What makes them keep taking to the streets

Mi készteti őket arra, hogy hétről hétre az utcára vonuljanak

despite unprecedented police violence,

a példátlan rendőri erőszak

despite state lawlessness?

és az állam törvénytelensége ellenére?

The answer I hear the most

A leggyakrabban azt a választ hallom,

is that people have become fearless,

hogy az emberekben már nincs félelem,

and it's something we have become together.

és ezt együtt értük el.

Because fear is the province of one.

Mert a félelem az egyének reakciója.

It feeds on isolation.

Az elszigeteltségből táplálkozik.

It doesn't discriminate:

A félelem nem válogat:

men, women, children, elderly --

férfiak, nők, gyermekek, idősek –

all of us can feel fear,

mindannyian érzünk félelmet,

but only as long as we are on our own.

de csak addig, amíg magunkra vagyunk utalva.

Fearlessness takes two.

A félelemnélküliséghez két ember kell.

It only works if and when we show up for each other.

Csak akkor működik, ha és amikor kiállunk egymásért.

Show up so that your neighbor,

Ha kiállunk egymásért, hogy szomszédunk,

your colleague, your friend has courage.

munkatársunk, barátunk bátorságot merítsen.

And they will do the same for you.

És akkor ők is ki fognak állni értünk.

A lot has been made of my own role in the presidential election

Sokat foglalkoztak

az augusztus 20-i elnökválasztáson betöltött szerepemmel:

of August 2020.

How I stepped in to run for my husband, Sergei, when he was jailed

hogy miként léptem a férjem, Szjarhej helyébe, amikor bebörtönözték,

and it became clear that the authorities would deny him his chance to run himself;

és világossá vált, hogy a hatóságok megtagadják tőle, hogy jelölt legyen;

how I rightfully won the election

hogy miként nyertem meg jogszerűen a választást,

and became the elected leader of a democratic Belarus,

és lettem a demokratikus Belarusz megválasztott vezetője,

but the official results only gave me 10 percent of the vote

de a hivatalos eredmények szerint csak 10%-ot értem el,

and I was forced into exile with my children;

és száműzetésbe kényszerültem a gyermekeimmel együtt;

how I still fight for those who voted for me

hogy miként folytatom a harcot azokért, akik rám szavaztak,

and whose voice the regime wants to steal;

akiknek hangját a rezsim el akarja fojtani;

how "fearless" I am.

és hogy mennyire nem ismerem a félelmet.

But there were many moments when I was frightened,

De gyakran voltak pillanatok, amikor féltem,

and I wanted to step down.

és ki akartam szállni.

I was threatened

Megfenyegettek,

and forced to believe that I'm alone in this fight.

és el akarták hitetni velem, hogy egyedül vagyok ebben a harcban.

And yet the more cities I visited,

De minél több városba látogattam el,

the more people showed up for the rallies,

annál többen jelentek meg a gyűléseken,

the less fear I had.

és annál kevesebb félelem volt bennem.

And then in the days before the election in Minsk,

A választás előtti napokban

60,000 people came to show their support for me,

60 ezren jöttek el Minszkben, hogy kifejezzék támogatásukat,

and I was no longer afraid.

és többé már nem féltem.

I never wanted to do any of this.

Sosem akartam semmi ilyesmivel foglalkozni.

I was never overly political,

Sosem politizáltam,

and I never planned to run for office.

és sosem akartam jelölt lenni.

I wanted to be a mom and a wife.

Anya és feleség akartam lenni.

But by fate and the will of my people,

A sors és az emberek akarata

I was elevated to this position.

emelt ebbe a tisztségbe.

And I accept this with a sense of duty and pride.

Kötelességtudattal és büszkén fogadom el.

I will not give up.

Nem fogom feladni.

And I will show up for people, because they show up for me.

Ki fogok állni az emberekért, mert ők is kiállnak értem.

Our courage is born from unity.

Bátorságunk az egységből születik.

Our solidarity is our strength.

A szolidaritásunkból fakad az erőnk.

I also now understand that being fearless is a commitment.

Most már értem, hogy a félelemnélküliség elkötelezettség.

It is a decision you make every single day.

Döntés, melyet minden egyes nap meghozunk.

It is a responsibility you take --

Felelősség, melyet vállalunk –

responsibility for one another.

felelősség egymás iránt.

In this regard, I'm no different from my fellow Belarusians.

E tekintetben nem különbözöm belarusz honfitársaimtól.

Their support is tangible.

Támogatásuk érzékelhető.

Their solidarity grows in progression.

Szolidaritásuk egyre nő.

When there are two of you,

Ha ketten vagyunk,

you are daring.

merészek vagyunk.

When you're 100, you are brave.

Ha százan vagyunk, bátrak vagyunk.

When there are thousands of you,

Ha több ezren vagyunk,

you are fearless.

nem ismerünk félelmet.

And once you are tens of thousands,

És amikor már több tízezren vagyunk,

you become invincible.

legyőzhetetlenné válunk.

Thank you.

Köszönöm.