My son was a Columbine shooter. This is my story | Sue Klebold | TED

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Hédi Császár

The last time I heard my son's voice

Akkor hallottam utoljára a fiam hangját,

was when he walked out the front door

amikor kilépett a bejárati ajtón

on his way to school.

iskolába menet.

He called out one word in the darkness:

Egy szót kiáltott vissza a sötétben:

"Bye."

"Szia!"

It was April 20, 1999.

1999. április 20-a volt.

Later that morning, at Columbine High School,

Később aznap délelőtt a Columbine Középiskolában

my son Dylan and his friend Eric

a fiam, Dylan és a barátja, Eric

killed 12 students and a teacher

12 diákot és egy tanárt gyilkolt meg.

and wounded more than 20 others before taking their own lives.

Megsebesítettek több mint 20 másik személyt, majd magukkal is végeztek.

Thirteen innocent people were killed,

13 ártatlan ember halt meg

leaving their loved ones in a state of grief and trauma.

hátrahagyva megtört, gyászoló szeretteiket.

Others sustained injuries,

Mások sérüléseket szenvedtek,

some resulting in disfigurement and permanent disability.

ami eltorzította őket vagy tartós fogyatékosságot okozott.

But the enormity of the tragedy

A tragédia súlyossága azonban

can't be measured only by the number of deaths and injuries that took place.

nem mérhető egyszerűen az áldozatok és a sebesültek számával.

There's no way to quantify the psychological damage

Lehetetlen felmérni, milyen pszichés megrázkódtatás érte azokat,

of those who were in the school,

akik akkor az iskolában voltak,

or who took part in rescue or cleanup efforts.

vagy akik a mentési és helyreállítási munkálatokban vettek részt.

There's no way to assess the magnitude of a tragedy like Columbine,

Lehetetlen egy Columbine méretű tragédia hatását felmérni,

especially when it can be a blueprint

különösen akkor, ha esetleg mintaként szolgálhat

for other shooters who go on to commit atrocities of their own.

más elkövetők számára, akik saját bűncselekményüket készülnek végrehajtani.

Columbine was a tidal wave,

Columbine egy szökőárhoz volt hasonló,

and when the crash ended,

és miután visszavonult,

it would take years for the community and for society

a közösség és a társadalom évekig dolgozott azon,

to comprehend its impact.

hogy felmérje a hatását.

It has taken me years to try to accept my son's legacy.

Évekig tartott, míg fel tudtam dolgozni a fiamról rám maradt örökséget.

The cruel behavior that defined the end of his life

Az a kegyetlen viselkedés, ami az élete végén jellemezte

showed me that he was a completely different person from the one I knew.

megértette velem, hogy teljesen más volt, mint akinek én ismertem.

Afterwards people asked,

Később sokan megkérdezték tőlem:

"How could you not know?

"Hogy lehet, hogy nem vetted észre?"

What kind of a mother were you?"

"Milyen anya voltál?"

I still ask myself those same questions.

Még ma is gyakran teszem fel magamnak ugyanezeket a kérdéseket.

Before the shootings, I thought of myself as a good mom.

A lövöldözés előtt úgy gondoltam, jó anya vagyok.

Helping my children become caring,

Arra neveltem a gyerekeimet, hogy törődjenek másokkal,

healthy, responsible adults

hogy egészséges, felelősségteljes felnőttek legyenek.

was the most important role of my life.

Ez volt életem legfontosabb célja.

But the tragedy convinced me that I failed as a parent,

A tragédia viszont meggyőzött arról, hogy mint szülő, elbuktam.

and it's partially this sense of failure that brings me here today.

És részben ez a bukás az, ami ide hozott ma.

Aside from his father,

Az édesapja mellett

I was the one person who knew and loved Dylan the most.

én voltam az, aki legjobban ismerte és szerette Dylant.

If anyone could have known what was happening,

Ha bárkinek tudnia kellett volna arról, mi készül,

it should have been me, right?

az én voltam, igaz?

But I didn't know.

De nem tudtam.

Today, I'm here to share the experience

Azért vagyok ma itt, hogy megosszam önökkel, milyen érzés

of what it's like to be the mother of someone who kills and hurts.

egy olyan ember anyjának lenni, aki embereket gyilkolt és sebesített meg.

For years after the tragedy, I combed through memories,

A tragédia után évekig kutattam a családi emlékekben.

trying to figure out exactly where I failed as a parent.

Próbáltam rájönni, hol volt az a pont, amikor szülőként elbuktam.

But there are no simple answers.

De erre nincs egyszerű válasz.

I can't give you any solutions.

Nem tudok megoldással szolgálni önöknek.

All I can do

Csak annyit tehetek,

is share what I have learned.

hogy megosztom önökkel azt, amit mindebből megtanultam.

When I talk to people who didn't know me before the shootings,

Mikor olyan emberekkel beszélek, akik nem ismertek a lövöldözés előtt,

I have three challenges to meet.

három kihívással kell szembenéznem.

First, when I walk into a room like this,

Az egyik az, hogy mikor bemegyek valahová, ahogy most is,

I never know if someone there has experienced loss

nem tudom, van-e ott bárki, akit amiatt ért veszteség,

because of what my son did.

amit a fiam tett.

I feel a need to acknowledge the suffering caused by a member of my family

Úgy érzem, nekem kell vállalnom a felelősséget a szenvedésért,

amit a családunk egy tagja okozott, hiszen ő már nincs itt, hogy ezt megtegye.

who isn't here to do it for himself.

So first, with all of my heart,

Így hát, elsősorban tiszta szívemből sajnálom,

I'm sorry if my son has caused you pain.

ha a fiam szenvedést okozott bármelyiküknek.

The second challenge I have

A másik kihívás az,

is that I must ask for understanding and even compassion

hogy a megértésüket, sőt együttérzésüket kell kérjem,

when I talk about my son's death as a suicide.

amikor a fiam haláláról, mint öngyilkosságról beszélek.

Two years before he died,

Két évvel azelőtt, hogy meghalt,

he wrote on a piece of paper in a notebook

azt írta egy füzetbe,

that he was cutting himself.

hogy többször megvagdosta magát.

He said that he was in agony

Azt mondta, borzasztóan szenvedett.

and wanted to get a gun so he could end his life.

Fegyvert akart szerezni, hogy véget vessen az életének.

I didn't know about any of this until months after his death.

Minderről én csak hónapokkal a halála után szereztem tudomást.

When I talk about his death as a suicide,

Mikor a haláláról, mint öngyilkosságról beszélek,

I'm not trying to downplay the viciousness he showed at the end of his life.

nem akarom kisebbíteni a kegyetlenséget, ami élete végén jellemezte.

I'm trying to understand

Inkább azt próbálom megérteni,

how his suicidal thinking

hogy öngyilkossági gondolatai

led to murder.

hogyan vezettek a gyilkosságokhoz.

After a lot of reading and talking with experts,

Miután sokat olvastam erről, és szakértőkkel is beszéltem,

I have come to believe

arra jutottam,

that his involvement in the shootings was rooted not in his desire to kill

hogy a lövöldözésben játszott szerepe nem gyilkolási vágyban,

but in his desire to die.

hanem halálvágyban gyökerezett.

The third challenge I have when I talk about my son's murder-suicide

A harmadik kihívás, amikor a fiam gyilkos-öngyilkosságáról beszélek az,

is that I'm talking about mental health --

hogy egyrészt beszélek a mentális egészségről...

excuse me --

Elnézést...

is that I'm talking about mental health,

hogy egyrészt beszélek a mentális egészségről -- vagy az elme egészségéről,

or brain health, as I prefer to call it, because it's more concrete.

ahogy inkább nevezném, mert számomra ez így egyértelműbb --

And in the same breath, I'm talking about violence.

és ezzel egy időben erőszakról is beszélek.

The last thing I want to do is to contribute to the misunderstanding

Legkevésbé sem szeretném erősíteni azokat a tévhiteket,

that already exists around mental illness.

melyek a mentális betegségeket övezik.

Only a very small percent of those who have a mental illness

Azoknak, akik mentális betegségekben szenvednek

are violent toward other people,

elenyésző százaléka lép fel erőszakosan másokkal szemben.

but of those who die by suicide,

Azok között azonban, akik öngyilkosságot követnek el,

it's estimated that about 75 to maybe more than 90 percent

75-től egészen akár több, mint 90 százalék is lehet azok aránya,

have a diagnosable mental health condition of some kind.

akiknek valamilyen beazonosítható mentális problémája van.

As you all know very well,

Ahogy mindannyian tudják,

our mental health care system is not equipped to help everyone,

a mentális egészséggel foglalkozó ellátó rendszer nem tud mindenkin segíteni.

and not everyone with destructive thoughts

És azok közül, akiknek agresszív hajlamai vannak,

fits the criteria

nem mindenkire illik

for a specific diagnosis.

egy bizonyos diagnózis.

Many who have ongoing feelings

Sokan azok közül, akik huzamosabb ideje szenvednek,

of fear or anger or hopelessness

mert félnek, dühösek vagy kétségbe vannak esve,

are never assessed or treated.

sosem kerülnek a látókörükbe, és sosem kapnak kezelést.

Too often, they get our attention only if they reach a behavioral crisis.

Legtöbbször csak valamilyen szélsőséges viselkedés esetén figyelnek fel rájuk.

If estimates are correct

Ha a becslések megbízhatóak,

that about one to two percent of all suicides

az öngyilkosságok 1-2%-ában

involves the murder of another person,

az öngyilkos valaki mást is meggyilkol.

when suicide rates rise, as they are rising for some populations,

Mikor egy vizsgált csoportban növekednek az öngyilkossági mutatók,

the murder-suicide rates will rise as well.

a gyilkos-öngyilkosságok száma is növekszik.

I wanted to understand what was going on in Dylan's mind prior to his death,

Szerettem volna megérteni, mi játszódott le Dylanben a halála előtt.

so I looked for answers from other survivors of suicide loss.

A válaszokat azoknál kerestem, akik öngyilkosság miatt veszítettek el valakit.

I did research and volunteered to help with fund-raising events,

Kutatómunkát végeztem és önkéntesként dolgoztam pénzgyűjtő kampányokban.

and whenever I could,

Amikor csak tudtam,

I talked with those who had survived their own suicidal crisis

beszéltem olyanokkal, akik foglalkoztak már az öngyilkosság gondolatával

or attempt.

vagy meg is kísérelték azt.

One of the most helpful conversations I had

Leginkább az a beszélgetés volt segítségemre,

was with a coworker

amit az egyik munkatársammal folytattam.

who overheard me talking to someone else

Meghallotta,

hogy erről beszélgetek valakivel az irodámban.

in my office cubicle.

She heard me say that Dylan could not have loved me

Hallotta, hogy azt mondom, Dylan valószínűleg nem szeretett engem,

if he could do something as horrible as he did.

ha képes volt ilyen szörnyűséget elkövetni.

Later, when she found me alone,

Később, mikor egyedül voltam,

she apologized for overhearing that conversation,

elnézést kért, hogy akaratlanul kihallgatta a beszélgetést,

but told me that I was wrong.

és azt mondta, nincs igazam.

She said that when she was a young, single mother

Azt mondta, hogy mikor fiatal volt,

with three small children,

és három kicsi gyereket nevelt egyedül,

she became severely depressed and was hospitalized to keep her safe.

mély depresszióba esett, és a saját biztonsága érdekében kórházba került.

At the time, she was certain

Akkor meg volt győződve arról,

that her children would be better off if she died,

hogy a gyerekeinek jobb lenne, ha meghalna.

so she had made a plan to end her life.

Azt is eltervezte, hogyan vet véget az életének.

She assured me that a mother's love was the strongest bond on Earth,

Megerősített abban, hogy az anyai szeretet a legerősebb kapocs a világon,

and that she loved her children more than anything in the world,

és hogy jobban szerette a gyerekeit, mint bármi mást a földön,

but because of her illness,

de a betegsége miatt

she was sure that they would be better off without her.

akkor meg volt győződve arról, hogy a gyerekeknek jobb lesz nélküle.

What she said and what I've learned from others

Abból amit mondott, és amit másoktól tudtam meg ezzel kapcsolatban,

is that we do not make the so-called decision or choice

az derült ki számomra, hogy azt a döntést vagy választást,

to die by suicide

ami az öngyilkosságot előzi meg, nem hasonlíthatjuk ahhoz,

in the same way that we choose what car to drive

mint mikor például autót vásárol magának az ember

or where to go on a Saturday night.

vagy eldönti, hová megy szombat este szórakozni.

When someone is in an extremely suicidal state,

Mikor valaki súlyos öngyilkossági krízisben van,

they are in a stage four medical health emergency.

négyes erősségű egészségügyi vészhelyzetről beszélünk.

Their thinking is impaired and they've lost access to tools of self-governance.

Ilyenkor a gondolkodásuk megbízhatatlan, és képtelenek bármiféle önszabályozásra.

Even though they can make a plan and act with logic,

És bár tudnak tervezni, és logikusan cselekedni,

their sense of truth is distorted by a filter of pain

de az igazság, ami szerint cselekednek, csupán egy torzkép,

through which they interpret their reality.

hiszen a valóságot ekkor csak a fájdalmuk szűrőjén át képesek látni.

Some people can be very good at hiding this state,

Néhányan nagyon jól tudják leplezni ezt az állapotot,

and they often have good reasons for doing that.

és gyakran jó okuk is van arra, hogy ezt tegyék.

Many of us have suicidal thoughts at some point,

Életünk során sokunk fejében megfordul az öngyilkosság gondolata,

but persistent, ongoing thoughts of suicide

de a hosszan tartó, makacs öngyilkossági krízis,

and devising a means to die

és az öngyilkosság módjának tervezgetése

are symptoms of pathology,

kóros állapot,

and like many illnesses,

és mint más betegségeknél,

the condition has to be recognized and treated

ezt az állapotot is fel kell ismerni és kezelni kell,

before a life is lost.

mielőtt tragédiához vezetne.

But my son's death was not purely a suicide.

A fiam halála nem tiszta öngyilkosság volt,

It involved mass murder.

hanem tömeggyilkosság is egyben.

I wanted to know how his suicidal thinking became homicidal.

Meg akartam tudni, hogyan lesz öngyilkossági hajlamból gyilkolási vágy.

But research is sparse and there are no simple answers.

De erről nem sok kutatás van, és nincsenek egyszerű válaszok.

Yes, he probably had ongoing depression.

Igen, valószínűleg régóta depressziós volt már.

He had a personality that was perfectionistic and self-reliant,

Személyiségét tekintve maximalista, öntörvényű gyerek volt.

and that made him less likely to seek help from others.

És emiatt is volt kisebb a valószínűsége, hogy bárkitől segítséget kérjen.

He had experienced triggering events at the school

Az iskolában olyan hatások érték, ami elindított egy olyan válaszreakciót,

that left him feeling debased and humiliated and mad.

ami miatt értéktelennek, megalázottnak és végtelenül dühösnek érezte magát.

And he had a complicated friendship

Bonyolult baráti kapcsolata volt egy olyan fiúval,

with a boy who shared his feelings of rage and alienation,

aki megértette ezt a dühöt és elidegenedést,

and who was seriously disturbed,

és aki maga is súlyosan zavart volt,

controlling and homicidal.

manipulatív és gyilkosságra hajlamos.

And on top of this period in his life

Életének ebben a rendkívül sebezhető

of extreme vulnerability and fragility,

és sérülékeny szakában,

Dylan found access to guns

Dylan fegyverhez jutott

even though we'd never owned any in our home.

annak ellenére, hogy mi sosem tartottunk otthon fegyvert.

It was appallingly easy for a 17-year-old boy to buy guns,

Felháborítóan egyszerű volt akkor egy 17 éves gyereknek fegyvert szerezni:

both legally and illegally, without my permission or knowledge.

akár törvényesen, akár törvénytelenül, az engedélyem és a tudtom nélkül.

And somehow, 17 years and many school shootings later,

És most 17 évvel és számos iskolai vérengzéssel később

it's still appallingly easy.

még mindig felháborítóan egyszerű.

What Dylan did that day broke my heart,

Az amit Dylan aznap tett, összetörte a szívem,

and as trauma so often does,

és ahogy a traumatikus esetek legtöbbjében előfordul,

it took a toll on my body and on my mind.

ennek testi és lelki egészségem látta kárát.

Two years after the shootings, I got breast cancer,

Két évvel a vérengzés után mellrákot állapítottak meg nálam.

and two years after that, I began to have mental health problems.

Rá két évre jelentkeztek a mentális problémák.

On top of the constant, perpetual grief

Az állandó gyászt tovább súlyosbította,

I was terrified that I would run into a family member

hogy folyamatosan attól rettegtem, hogy összetalálkozom valakivel

of someone Dylan had killed,

azoknak a családjából, akiket Dylan gyilkolt meg.

or be accosted by the press

Vagy hogy zaklatni fog a sajtó

or by an angry citizen.

vagy egy dühös polgár.

I was afraid to turn on the news,

Féltem bekapcsolni a híreket.

afraid to hear myself being called a terrible parent or a disgusting person.

Féltem, hogy azt mondják, rossz anya, megvetendő ember vagyok.

I started having panic attacks.

Pánikrohamok törtek rám.

The first bout started four years after the shootings,

Az első ilyen eset négy évvel a mészárlás után történt,

when I was getting ready for the depositions

amikor vallomástételre került sor,

and would have to meet the victims' families face to face.

és szemtől-szemben kellett találkoznom az áldozatok családtagjaival.

The second round started six years after the shootings,

A második ilyen időszak hat évvel a tragédia után kezdődött,

when I was preparing to speak publicly about murder-suicide

mikor arra készültem, hogy nyilvánosan beszéljek a gyilkos-öngyilkosságról

for the first time at a conference.

először, egy konferencián.

Both episodes lasted several weeks.

Mindkét időszak több hétig tartott.

The attacks happened everywhere:

A rohamok a legkülönbözőbb helyeken törtek rám:

in the hardware store, in my office,

a barkácsáruházban, az irodámban

or even while reading a book in bed.

még akkor is, amikor otthon olvastam az ágyamban.

My mind would suddenly lock into this spinning cycle of terror

Egyszer csak leblokkoltam, és gondolataim a rettegés körforgásába merültek.

and no matter how I hard I tried

Bármivel próbáltam is megnyugtatni magam

to calm myself down or reason my way out of it,

vagy elfogadható érvekkel kijutni ebből az állapotból,

I couldn't do it.

tehetetlen voltam.

It felt as if my brain was trying to kill me,

Úgy éreztem a saját elmém okozza a vesztem.

and then, being afraid of being afraid

Aztán attól is féltem, hogy félni fogok.

consumed all of my thoughts.

Ez töltötte be minden gondolatom.

That's when I learned firsthand

Ekkor tapasztaltam meg először saját magamon,

what it feels like to have a malfunctioning mind,

milyen az, amikor az ember elméje megbízhatatlanná válik,

and that's when I truly became a brain health advocate.

és ezután lettem igazán a mentális betegségek szószólója.

With therapy and medication and self-care,

A terápiának, a gyógyszereknek és az öngondoskodásnak köszönhetően

life eventually returned

az életem visszatért

to whatever could be thought of as normal under the circumstances.

egy, a körülményekhez képest normálisnak mondható kerékvágásba.

When I looked back on all that had happened,

Mikor visszatekintettem arra, ami történt,

I could see that my son's spiral into dysfunction

úgy éreztem, hogy az a spirál, ami a fiam problémájához vezetett,

probably occurred over a period of about two years,

egy körülbelül kétéves periódusra tehető.

plenty of time to get him help,

Rengeteg idő ez arra, hogy segítséget kapjon.

if only someone had known that he needed help

Bár tudta volna valaki, hogy segítségre szorul,

and known what to do.

és hogy mi a teendő!

Every time someone asks me,

Mikor megkérdeznek:

"How could you not have known?",

"Hogy lehetséges, hogy nem vetted észre?"

it feels like a punch in the gut.

-- az olyan mintha gyomorszájon vágnának.

It carries accusation and taps into my feelings of guilt

Ez a kijelentés tele van váddal, ami azonnal felszínre hozza a bűntudatot,

that no matter how much therapy I've had

amitől - függetlenül attól, hogy meddig járok terápiára -

I will never fully eradicate.

sosem fogok tudni megszabadulni.

But here's something I've learned:

De valamit mégis megtanultam:

if love were enough

ha a szeretet elég lenne arra,

to stop someone who is suicidal

hogy megakadályozzunk egy öngyilkossággal foglalkozó embert abban,

from hurting themselves,

hogy ártson magának,

suicides would hardly ever happen.

szinte senki nem lenne öngyilkos.

But love is not enough,

De a szeretet nem elég.

and suicide is prevalent.

És öngyilkosok mindig is lesznek.

It's the second leading cause of death

A halálokok közül ez a második leggyakoribb

for people age 10 to 34,

a 10-34 éves korosztályban.

and 15 percent of American youth

Az amerikai fiatalok 15%-áról tudjuk,

report having made a suicide plan

hogy tervezett öngyilkosságot

in the last year.

az elmúlt évben.

I've learned that no matter how much we want to believe we can,

Megtanultam, hogy bármennyire szeretnénk is,

we cannot know or control

nem tudhatunk mindenről, és nem kontrollálhatunk mindent,

everything our loved ones think and feel,

amit a szeretteink gondolnak vagy éreznek.

and the stubborn belief that we are somehow different,

Az a makacs meggyőződés, hogy mi valamiért mások vagyunk,

that someone we love would never think of hurting themselves

és az, akit mi szeretünk sosem ártana magának

or someone else,

vagy bárki másnak

can cause us to miss

ahhoz vezethet, hogy nem vesszük észre,

what's hidden in plain sight.

a nyilvánvalót.

And if worst case scenarios do come to pass,

Legrosszabb esetben pedig ahhoz,

we'll have to learn to forgive ourselves for not knowing

hogy meg kell tanuljuk megbocsátani magunknak, hogy nem tudtuk,

or for not asking the right questions

és hogy nem tettük fel a megfelelő kérdéseket,

or not finding the right treatment.

vagy nem találtuk meg a megfelelő gyógyírt.

We should always assume

Mindig gondolnunk kell arra,

that someone we love may be suffering,

hogy lehet, hogy az, akit szeretünk, szenved:

regardless of what they say

függetlenül attól, mit mond

or how they act.

vagy mit tesz.

We should listen with our whole being,

Felé kell fordulnunk teljes valónkkal

without judgments,

ítéletektől mentesen --

and without offering solutions.

anélkül, hogy megmondanánk, mit tegyen.

I know that I will live with this tragedy,

Tudom, hogy ezzel a tragédiával,

with these multiple tragedies,

ezzel a sokszoros tragédiával

for the rest of my life.

kell leélnem az életem.

I know that in the minds of many,

Tudom, hogy sok ember számára

what I lost can't compare to what the other families lost.

az én veszteségem összemérhetetlen az áldozatok családjának veszteségével.

I know my struggle doesn't make theirs any easier.

Tudom, hogy az én szenvedésem, nem enyhíti az ő szenvedésüket.

I know there are even some who think I don't have the right to any pain,

Tudom, hogy olyanok is vannak, akik szerint nincs jogom a fájdalomhoz;

but only to a life of permanent penance.

szerintük a sorsom nem lehet más, mint örök bűnbánat.

In the end what I know comes down to this:

Mindezt úgy foglalhatnám össze, hogy az a tragikus valóság,

the tragic fact is that even the most vigilant and responsible of us

hogy bármennyire figyelmesek és felelősségteljesek vagyunk is,

may not be able to help,

nem biztos, hogy szükség esetén segíteni tudunk.

but for love's sake,

A szeretet mégis azt diktálja,

we must never stop trying

hogy sosem szabad feladni a reményt,

to know the unknowable.

hogy felismerjük a felismerhetetlent.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)