Why should you read "Hamlet"? - Iseult Gillespie

Fordító: Fanni Fekete-Nagy Lektor: Zsófia Herczeg

"Who’s there?"

"Ki az?"

Whispered in the dark,

Ezzel a sötétben elsuttogott kérdéssel

this question begins a tale of conspiracy, deception and moral ambiguity.

kezdődik az összeesküvés, megtévesztés és erkölcsi dilemmák meséje.

And in a play where everyone has something to hide,

És egy olyan darabban, ahol mindenkinek van rejtegetnivalója,

its answer is far from simple.

a válasz távolról sem egyszerű.

Written by William Shakespeare between 1599 and 1601,

William Shakespeare 1599 és 1601 között íródott darabja, a Hamlet,

"Hamlet" depicts its titular character haunted by the past,

a címszereplő vívódását mutatja be, akit kísért a múlt,

de megbénít a jövő.

but immobilized by the future.

Mere months after the sudden death of his father,

Csupán hónapokkal apja váratlan halála után

Hamlet returns from school a stranger to his own home,

Hamlet idegenként tér haza otthonába tanulmányai után,

and deeply unsure of what might be lurking in the shadows.

és mélyen elbizonytalanítja, hogy mi rejtőzhet az árnyak között.

But his brooding takes a turn

Ám töprengése új fordulatot vesz,

when he’s visited by a ghost that bears his father’s face.

amikor meglátogatja őt egy szellem, aki apja vonásait viseli.

The phantom claims to be the victim of a “murder most foul,”

A jelenés azt állítja, hogy "rút és erőszakos" gyilkosság áldozata,

and convinces Hamlet that his uncle Claudius usurped the throne

és meggyőzi Hamletet, hogy nagybátyja, Claudius erőszakkal szerezte meg a trónt,

and stole queen Gertrude’s heart.

Gertrúd királynét pedig elcsábította.

The prince’s mourning turns to rage,

A herceg gyásza dühbe fordul,

and he begins to plots his revenge

és bosszút tervez az új király

on the new king and his court of conspirators.

és az összeesküvő királyi udvar ellen.

The play is an odd sort of tragedy,

A tragédiák sorában különös ez a darab, mert hiányzik belőle

lacking either the abrupt brutality or all-consuming romance

a váratlan kegyetlenség és a mindent felemésztő szerelem is,

that characterize Shakespeare’s other work in the genre.

melyek Shakespeare többi drámáját jellemzik.

Instead it plumbs the depths of its protagonist’s indecisiveness,

Ehelyett a darab a főszereplő tétovaságának mélyébe ás,

and the tragic consequences thereof.

és ennek tragikus következményeit vizsgálja.

The ghost’s revelation draws Hamlet into multiple dilemmas–

A szellem szavai többféle gyötrő dilemmába taszítják Hamletet:

what should he do, who can he trust,

mit kellene tennie, kiben bízhat,

and what role might he play in the course of justice?

és milyen szerepet játszhat az igazság helyreállításában?

These questions are complicated by a tangled web of characters,

A kérdéseket tovább bonyolítja a szereplők kusza hálója:

forcing Hamlet to negotiate friends, family,

Hamlet barátok, családtagok,

udvari tanácsadók és szerelmek között próbál eligazodni,

court counselors, and love interests–

many of whom possess ulterior motives.

akik közül többeknek rejtett szándékai is vannak.

The prince constantly delays and dithers over how to relate to others,

A herceg egyre habozik és halogatja a döntést arról,

hogyan viszonyuljon másokhoz, és vigye végbe bosszúját.

and how he should carry out revenge.

This can make Hamlet more than a little exasperating,

Ez meglehetősen idegesítővé teszi Hamletet,

but it also makes him one of the most human characters Shakespeare ever created.

de egyúttal ő lesz az egyik legemberibb figura, akit Shakespeare valaha alkotott.

Rather than rushing into things,

Ahelyett, hogy belevágna dolgokba,

Hamlet becomes consumed with the awful machinations of thinking itself.

Hamletet beszippantják a töprengés szörnyű fondorlatai,

And over the course of the play,

míg végül a darab során

his endless questions come to echo throughout our own racing minds.

végtelen kérdései a mi elménkben is visszhangozni kezdenek.

To accomplish this,

Hogy elérje ezt,

Shakespeare employs his most introspective language.

Shakespeare önvizsgálatra sarkalló nyelvezetet használ.

From the usurping king’s blazing contemplation of heaven and hell,

Akár a trónbitorló király mennyről és pokolról szóló heves elmélkedését,

to the prince’s own cackling meditation on mortality,

akár a herceg halandóságról való zaklatott töprengéséit hallgatjuk,

Shakespeare uses melancholic monologues to breathtaking effect.

Shakespeare lélegzetelállító hatással használja az önmarcangoló monológokat.

This is perhaps best exemplified in Hamlet’s most famous declaration of angst:

Ennek talán legjobb példája Hamlet félelmének híres megnyilatkozása:

"To be or not to be—that is the question:

"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.

Whether ’tis nobler in the mind to suffer

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri

The slings and arrows of outrageous fortune,

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Or to take arms against a sea of troubles

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

And, by opposing, end them."

S fegyvert ragadva véget vet neki?"

This monologue personifies Hamlet’s existential dilemma:

Ez a monológ Hamlet létbizonytalanságát tárja elénk,

being torn between thought and action,

aki a gondolat és a cselekvés közt őrlődve

unable to choose between life and death.

képtelen dönteni élet és halál között.

But his endless questioning raises yet another anxiety:

De Hamlet vég nélküli faggatózása újabb bizonytalanságot szül:

vajon őrültsége a színjáték része, hogy összezavarja ellenségeit,

is Hamlet’s madness part of a performance to confuse his enemies,

or are we watching a character on the brink of insanity?

vagy tényleg egy, az őrület határán egyensúlyozó embert látunk?

Ezek a kérdések Hamlet minden egyes interakciójára árnyékot vetnek.

These questions weigh heavily on Hamlet’s interactions with every character.

And since he spends much of the play facing inward,

És mivel a herceg a darab nagy részét önmagába fordulva tölti,

he often fails to see the destruction left in his wake.

gyakran észre sem veszi a pusztítást, amit maga után hagy.

He’s particularly cruel to Ophelia,

Hamlet különösen kegyetlenül bánik Opheliával, kárhozatra ítélt szerelmével,

his doomed love interest who is brought to madness by the prince’s erratic behavior.

akit kiszámíthatatlan viselkedése őrületbe taszít.

Her fate is one example of how tragedy could have been easily avoided,

A lány sorsa csak egy példája annak, hogyan lett volna elkerülhető a tragédia,

and shows the ripple effect of Hamlet’s toxic mind games.

és megmutatja Hamlet mérgező tépelődéseinek továbbgyűrűző hatását.

Similar warning signs of tragedy are constantly overlooked throughout the play.

A darabban újra és újra figyelmen kívül hagyják a tragikus végkifejlet előjeleit.

Sometimes, these oversights occur because of willful blindness–

Néha ez szándékosan történik,

such as when Ophelia’s father dismisses Hamlet’s alarming actions

például amikor Ophelia apja

egyszerűen a szerelem számlájára írja Hamlet riasztó viselkedését.

as mere lovesickness.

At other points, tragedy stems from deliberate duplicity–

Máskor a tragikus események oka szándékos kétértelműség.

as when a case of mistaken identity leads to yet more bloodshed.

Ez történik, mikor egy véletlen személycsere további vérontásba torkollik.

These moments leave us with the uncomfortable knowledge

Az ilyen pillanatok abban a fájdalmas tudatban hagynak bennünket,

that tragedy evolves from human error–

hogy a tragédia emberi hibák következménye,

even if our mistake is to leave things undecided.

még ha a hiba maga nem más, mint a döntések halogatása.

For all these reasons, perhaps the one thing we never doubt is Hamlet’s humanity.

Mindezek miatt talán az egyetlen, ami soha nem kétséges, az Hamlet emberi mivolta.

But we must constantly grapple with who the “real” Hamlet might be.

Azzal a kérdéssel viszont folyton küzdenünk kell, ki is az "igazi" Hamlet.

Is he a noble son avenging his father?

Egy nemes lelkű fiú, aki megbosszulja az apját?

Or a mad prince creating courtly chaos?

Vagy egy őrült herceg, aki káoszt szít az udvarban?

Should he act or observe, doubt or trust?

Cselekedjen-e, vagy csak figyeljen? Kételkedjen-e, vagy bízzon másokban?

Who is he? Why is he here?

Ki ő? Miért van itt?

And who’s out there– waiting in the dark?

És ki van ott kint - ki vár a sötétben?