Wisdom from great writers on every year of life | Joshua Prager

Fordító: Dorottya Bojtor Lektor: Gabriella Zsoter

I'm turning 44 next month,

A jövő hónapban leszek 44 éves,

and I have the sense that 44 is going to be a very good year,

és úgy érzem, a 44. évem nagyon jó lesz,

a year of fulfillment, realization.

a beteljesülés és a felismerések éve lesz.

I have that sense,

Nem azért érzem ezt,

not because of anything particular in store for me,

mert valami különleges vár még rám,

but because I read it would be a good year

hanem azért, mert azt olvastam, hogy ez egy jó év lesz.

in a 1968 book by Norman Mailer.

Norman Mailer ezt így írja le:

"He felt his own age, forty-four ..."

"Érezte a saját korát, a 44-et...",

wrote Mailer in "The Armies of the Night,"

Az éjszakai hadai c. 1986-os könyvében,

"... felt as if he were a solid embodiment

"...mintha szilárd képződménye lenne

of bone, muscle, heart, mind, and sentiment to be a man,

egy férfi csontjainak, izomzatának, szívének, tudatának és érzéseinek,

as if he had arrived."

ahogy annak lennie kell."

Yes, I know Mailer wasn't writing about me.

Igen, tudom, hogy Mailer ezt nem rólam írta.

But I also know that he was;

De közben mégis...

for all of us -- you, me, the subject of his book,

mindannyiunknak! Neked, nekem. A könyv témája

age more or less in step,

az öregedés, ahogy évről évre változunk.

proceed from birth along the same great sequence:

A születéstől kezdve, a jól ismert sorrendben,

through the wonders and confinements of childhood;

a gyerekkor csodáin és korlátain keresztül,

the emancipations and frustrations of adolescence;

a kamaszkor szabadságán és csalódásain,

the empowerments and millstones of adulthood;

a felnőttkor felelősségein és mérföldkövein át,

the recognitions and resignations of old age.

az öregkor elfogadásáig és beletörődéséig bezárólag.

There are patterns to life,

Az életnek sormintái vannak,

and they are shared.

és ezek mindannyiunk esetében azonosak.

As Thomas Mann wrote: "It will happen to me as to them."

Ahogy Thomas Mann is írta:

"Velem is meg fog történni, ahogy velük is."

We don't simply live these patterns.

Nem csupán sorminták szerint élünk,

hanem ezeket könyvekben is megörökítjük történetekként,

We record them, too.

We write them down in books, where they become narratives

melyeket olvasva magunkra ismerünk.

that we can then read and recognize.

A könyvek elmondják kik voltunk,

Books tell us who we've been,

kik vagyunk, és kik leszünk.

who we are, who we will be, too.

So they have for millennia.

Ősidők óta ezt teszik a könyvek.

As James Salter wrote,

Ahogy James Salter írta:

"Life passes into pages if it passes into anything."

"Az élet, ha valamivé, akkor könyvek lapjaivá változik."

And so six years ago, a thought leapt to mind:

Aztán, 6 évvel ezelőtt valami eszembe jutott:

if life passed into pages, there were, somewhere,

ha az élet valóban könyvlapokká válik,

passages written about every age.

akkor minden életkorhoz társítható egy-egy bekezdés.

If I could find them, I could assemble them into a narrative.

Ha megtalálnám őket, egy történetté tudnám őket összefűzni.

I could assemble them into a life,

Egy életbe tudnám szőni őket,

a long life, a hundred-year life,

egy hosszú életbe, egy száz évig tartó életbe,

the entirety of that same great sequence

amely az egész sormintát tartalmazza,

through which the luckiest among us pass.

amelynek a fázisait a szerencsések megélik.

I was then 37 years old,

37 éves voltam, amely

"an age of discretion," wrote William Trevor.

William Trevor szerint a "mérlegelés kora".

I was prone to meditating on time and age.

Hajlamos voltam a koromon és az idő múlásán elmélkedni.

An illness in the family and later an injury to me

Egy betegség a családban, s később egy sérülésem

had long made clear that growing old could not be assumed.

világossá tette, hogy nem mindenki éri meg az öregkort.

And besides, growing old only postponed the inevitable,

Mindamellett az öregedés csak késlelteti az elkerülhetetlent,

time seeing through what circumstance did not.

ideje belátni, amit a pillanatnyi körülmények elfednek.

It was all a bit disheartening.

Minderre ráébredni fájó volt.

A list, though, would last.

Egy lista azonban maradandó lenne.

To chronicle a life year by vulnerable year

Megörökíteni a törékeny életet évről évre

would be to clasp and to ground what was fleeting,

kapaszkodó lehet a mulandóban,

would be to provide myself and others a glimpse into the future,

és betekintést adhatna a jövőbe mindenki számára,

whether we made it there or not.

függetlenül attól, hogy megéli-e.

And when I then began to compile my list, I was quickly obsessed,

Amikor elkezdtem a listámat, hamar megszállottá váltam,

searching pages and pages for ages and ages.

csak olvastam és olvastam egy-egy évért.

Here we were at every annual step through our first hundred years.

A lista minden eleme egy-egy év, száz éves korunkig.

"Twenty-seven ... a time of sudden revelations,"

"27...a váratlan kinyilatkozások kora,"

"sixty-two, ... of subtle diminishments."

"62... apró fogyatkozások."

I was mindful, of course, that such insights were relative.

Tudatában voltam annak, hogy ezek a meglátások viszonylagosak.

For starters, we now live longer, and so age more slowly.

Először is, ma már tovább élünk, és lassabban öregszünk.

Christopher Isherwood used the phrase "the yellow leaf"

Christopher Isherwood a "megsárgult levél" kifejezéssel

to describe a man at 53,

írt le egy 53 éves férfit,

only one century after Lord Byron used it to describe himself at 36.

míg egy századdal korábban Lord Byron a 36 éves önmagát írta le így.

(Laughter)

(Nevetés)

I was mindful, too, that life can swing wildly and unpredictably

Tudatában voltam annak is, hogy az élet kiszámíthatatlanul változik

from one year to the next,

évről évre,

and that people may experience the same age differently.

és így az emberek ugyanazokat az éveket másképp élik meg.

But even so, as the list coalesced,

De még így is egységbe rendeződött a lista,

so, too, on the page, clear as the reflection in the mirror,

és kristálytisztán látszik az oldalakon

did the life that I had been living:

az élet, amit eddig éltem. Felismerni 20 évesen:

finding at 20 that "... one is less and less sure of who one is;"

"az ember egyre kevésbé biztos abban, ki is ő";

emerging at 30 from the "... wasteland of preparation into active life;"

kiemelkedni 30 évesen "a tevékeny életre készülődés kietlenségből";

learning at 40 "... to close softly the doors to rooms

40 évesen megtanulni: "lelakatolni azokat a szobákat,

[I would] not be coming back to."

ahová már nem térek vissza."

There I was.

Ez voltam én.

Of course, there we all are.

Persze mindannyian keresztülmentünk ezen.

Milton Glaser, the great graphic designer

Milton Glaser, a remek grafikus,

whose beautiful visualizations you see here,

akinek a gyönyörű munkáit látjátok,

and who today is 85 --

és, aki ma 85 éves--

all those years "... a ripening and an apotheosis," wrote Nabokov --

ez "...az érettség és megdicsőülés" kora Nabokov szerint--

noted to me that, like art and like color,

jegyezte meg, hogy akárcsak a színek és a művészet,

literature helps us to remember what we've experienced.

az irodalom is a tapasztalatainkra emlékeztet minket .

And indeed, when I shared the list with my grandfather,

És tényleg! Amikor megmutattam a listámat nagyapámnak,

he nodded in recognition.

csak egyetértően bólogatott.

He was then 95 and soon to die,

Akkor volt 95, és hamarosan meghalt,

which, wrote Roberto Bolaño,

amely életkorról írta azt Roberto Bolaño, hogy

"... is the same as never dying."

"...olyan, mintha halhatatlan lenne."

And looking back, he said to me that, yes,

Visszatekintve azt mondta, hogy valóban,

Proust was right that at 22, we are sure we will not die,

Proustnak igaza volt, hogy 22 évesen azt hisszük, sose halunk meg,

just as a thanatologist named Edwin Shneidman was right

ahogy egy Edwin Shneidman nevű tanatológusnak is igaza volt,

that at 90, we are sure we will.

hogy 90 évesen már biztosan tudjuk, hogy meghalunk.

It had happened to him,

A nagyapámmal is megtörtént,

as to them.

ahogy velük is.

Now the list is done:

A lista kész van:

a hundred years.

Száz év.

And looking back over it,

És visszatekintve rá,

I know that I am not done.

tudom, hogy én még nem vagyok kész.

I still have my life to live,

Még élnem kell,

still have many more pages to pass into.

még hátra van jó pár oldal.

And mindful of Mailer,

És már ismerve Mailer idézetét,

I await 44.

Alig várom a 44-et!

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)