Rory Stewart: Time to end the war in Afghanistan

Fordító: Laszlo Kereszturi Lektor: Anna Patai

The question today is not:

A kérdés ma nem ez:

Why did we invade Afghanistan?

Miért szálltuk meg Afganisztánt?

The question is:

A kérdés ez:

why are we still in Afghanistan

Miért vagyunk még mindig Afganisztánban

one decade later?

egy évtizeddel később?

Why are we spending

Miért költünk

$135 billion?

135 milliárd dollárt?

Why have we got 130,000 troops on the ground?

Miért állomásozik ott 130.000 katona?

Why were more people killed

Miért halt meg több ember

last month

a múlt hónapban,

than in any preceding month

mint ennek a konfliktusnak

of this conflict?

bármely előző hónapjában?

How has this happened?

Miként történt ez?

The last 20 years

Az utolsó 20 év

has been the age of intervention,

a katonai beavatkozás korszaka volt,

and Afghanistan is simply one act

és Afganisztán csak egyszerűen egy felvonás

in a five-act tragedy.

egy ötfelvonásos tragédiában.

We came out of the end of the Cold War

A hidegháború végéből

in despair.

kétségbeesve jöttünk ki.

We faced Rwanda;

Szembesültünk Ruandával;

we faced Bosnia,

szembesültünk Boszniával;

and then we rediscovered our confidence.

majd újra megjött az önbizalmunk.

In the third act, we went into Bosnia and Kosovo

A harmadik felvonásban, bevonultunk Boszniába és Koszovóba

and we seemed to succeed.

és látszólag sikert értünk el.

In the fourth act, with our hubris,

A negyedik felvonásban, önhittségünk,

our overconfidence developing,

túlzott önbizalmunk fejlődőben,

we invaded Iraq and Afghanistan,

megszálltuk Irakot és Afganisztánt.

and in the fifth act,

És az ötödik felvonásban

we plunged into a humiliating mess.

belesodródtunk egy megalázó felfordulásba.

So the question is: What are we doing?

Tehát a kérdés ez: Mit teszünk?

Why are we still stuck in Afghanistan?

Miért vagyunk még mindig Afganisztánban?

And the answer, of course,

És természetesen a válasz

that we keep being given

amit állandóan kapunk

is as follows:

a következő.

we're told that we went into Afghanistan

Azt mondták nekünk, hogy a 9/11 miatt

because of 9/11,

mentünk Afganisztánba,

and that we remain there

és azért maradunk ott,

because the Taliban poses an existential threat

mert a tálibok veszélyeztetik

to global security.

a globális biztonságot.

In the words of President Obama,

Obama elnök szavaival:

"If the Taliban take over again,

"Ha a tálibok újra hatalomra kerülnek,

they will invite back Al-Qaeda,

vissza fogják hívni az Al-Qaeda-t,

who will try to kill as many of our people

aki majd megpróbál minél több polgárunkat

as they possibly can."

megölni."

The story that we're told

A mese amit beadtak nekünk az,

is that there was a "light footprint" initially --

hogy eredetileg kevés megszálló erő volt --

in other words, that we ended up in a situation

vagyis olyan helyzetbe kerültünk,

where we didn't have enough troops,

amiben nem volt elég katonánk,

we didn't have enough resources,

nem volt elég erőforrásunk,

that Afghans were frustrated --

és az afgánok csalódottak voltak.

they felt there wasn't enough progress

Úgy érezték, nem volt elég haladás

and economic development and security,

és gazdasági fejlődés és biztonság,

and therefore the Taliban came back --

és ezért jöttek vissza a tálibok.

that we responded in 2005 and 2006

Erre mi 2005-ben és 2006-ban

with troop deployments,

katonákat küldtünk,

but we still didn't put enough troops on the ground.

de még mindig nem volt elég csapatunk a terepen.

And that it wasn't until 2009,

És csak 2009-ben,

when President Obama signed off on a surge,

amikor Obama elnök aláírta a csapatok új hullámát,

that we finally had,

csak akkor volt meg végre

in the words of Secretary Clinton,

- Clinton államtitkár szavaival -

"the strategy, the leadership and the resources."

"a stratégia, a vezetés és az erőforrások,"

So, as the president now reassures us,

vagyis, ahogy az elnök nyugtat most minket,

we are on track to achieve our goals.

jó úton vagyunk, hogy elérjük céljainkat.

All of this is wrong.

Ez mind téves.

Every one of those statements is wrong.

Azon mondatok mindegyike téves.

Afghanistan does not

Afganisztán nem fenyegeti

pose an existential threat

a globális biztonság

to global security.

létét.

It is extremely unlikely

Nagyon kicsi az esély arra, hogy

the Taliban would ever be able to take over the country --

a Talibán valaha is átveheti az ország vezetését --

extremely unlikely they'd be able to seize Kabul.

nagyon valószínűtlen, hogy képesek lennének Kabult elfoglalni.

They simply don't have a conventional military option.

Nekik egyszerűen nincs hagyományos katonai erejük.

And even if they were able to do so, even if I'm wrong,

És még ha sikerülne is nekik, még ha én tévednék is,

it's extremely unlikely

akkor is nagyon valószínűtlen,

the Taliban would invite back Al-Qaeda.

hogy a Talibán visszahívná az Al-Qaeda-t.

From the Taliban's point of view,

A Talibán szempontjából

that was their number one mistake last time.

az volt az első számú hibájuk az előző alkalommal.

If they hadn't invited back Al-Qaeda,

Ha nem hívták volna vissza az Al-Qaeda-t,

they would still be in power today.

még ma is hatalmon lennének.

And even if I'm wrong about those two things,

És még ha tévednék is mindkét dologról,

even if they were able to take back the country,

még ha képesek lennének visszafoglalni az országot,

even if they were to invite back Al-Qaeda,

még ha vissza is hívnák az Al-Qaeda-t,

it's extremely unlikely

akkor is nagyon valószínűtlen,

that Al-Qaeda would significantly enhance

hogy az Al-Qaeda komolyan megnövelné

its ability to harm the United States

képességét, hogy ártson az Egyesült Államoknak

or harm Europe.

vagy ártson Európának.

Because this isn't the 1990s anymore.

Mert most már nem 1990-et írunk.

If the Al-Qaeda base

Ha az Al-Qaeda bázisa

was to be established near Ghazni,

Ghazni mellett lenne,

we would hit them very hard,

nagyon keményen odaütnénk nekik,

and it would be very, very difficult

és a Talibánnak nagyon nehéz

for the Taliban to protect them.

lenne megvédeni őket.

Furthermore, it's simply not true

Továbbá, egyszerűen nem igaz,

that what went wrong in Afghanistan

hogy Afganisztánban a kevés katonai erő

is the light footprint.

miatt mentek rosszul a dolgok.

In my experience, in fact,

Az én tapasztalom az, hogy

the light footprint was extremely helpful.

a kevés katonai erő nagyon nagy segítség volt.

And these troops that we brought in --

És ezek a csapatok amiket behoztunk --

it's a great picture of David Beckham

ez egy nagyszerű kép David Beckham-ről

there on the sub-machine gun --

ott a géppuskával --

made the situation worse, not better.

rosszabbá tették a helyzetet, nem jobbá.

When I walked across Afghanistan

Amikor Afganisztánban jártam

in the winter of 2001-2002,

2001-2002 telén,

what I saw was scenes like this.

ilyen jeleneteket láttam.

A girl, if you're lucky,

Egy kislány, ha szerencsés volt,

in the corner of a dark room --

a szoba sötét sarkában

lucky to be able to look at the Koran.

olvashatta a Koránt.

But in those early days

De azokban a kezdeti napokban,

when we're told we didn't have enough troops and enough resources,

amikről azt mondják, hogy nem volt elég csapatunk és errőforrásunk,

we made a lot of progress in Afghanistan.

nagyon sok fejlődést értünk el Afganisztánban.

Within a few months,

Pár hónap alatt

there were two and a half million more girls in school.

két és fél millióval több lány járt iskolába.

In Sangin where I was sick in 2002,

2002-ben, Sanginban, ahol beteg voltam,

the nearest health clinic

a legközelebbi egészségügyi rendelő

was within three days walk.

három napi járásra volt.

Today, there are 14 health clinics

Ma 14 egészségügyi rendelő van

in that area alone.

csak azon a területen.

There was amazing improvements.

Csodálatos fejlődés ment végbe.

We went from almost no Afghans

A Talibán alatt szinte egy afgánnak

having mobile telephones during the Taliban

se volt mobiltelefonja,

to a situation where, almost overnight,

most pedig, szinte máról holnapra,

three million Afghans had mobile telephones.

három millió afgánnak van mobiltelefonja.

And we had progress in the free media.

A szabad sajtóban is elértünk fejlődést.

We had progress in elections --

A választásokkal is fejlődtünk --

all of this with the so-called light footprint.

és mindezt azzal az úgynevezett kevés csapattal.

But when we began to bring more money,

De amikor több pénzt kezdtünk behozni,

when we began to invest more resources,

amikor több erőforrást kezdtünk befektetni,

things got worse, not better. How?

a dolgok rosszabbra fordultak, nem jobbra. Miért?

Well first see, if you put 125 billion dollars a year

Először is, ha évente 125 milliárd dollárt nyomsz

into a country like Afghanistan

egy olyan országba mint Afganisztán,

where the entire revenue of the Afghan state

ahol az egész afgán államnak a bevétele

is one billion dollars a year,

egymilliárd dollár évente,

you drown everything.

akkor mindent elárasztasz.

It's not simply corruption and waste

Nem csak egyszerűen korrupciót és

that you create;

pocsékolást hozol létre,

you essentially replace the priorities of the Afghan government,

hanem tulajdonképpen lecseréled az afgán kormány prioritásait,

the elected Afghan government,

a választott afgán kormányét,

with the micromanaging tendencies

a rövid időre ott lévő külföldiek

of foreigners on short tours

minden részletre kitérő irányításával

with their own priorities.

és saját prioritásaival.

And the same is true for the troops.

Ugyanez igaz a csapatokra is.

When I walked across Afghanistan,

Amikor Afganisztánban voltam

I stayed with people like this.

ehhez hasonló embereknél laktam.

This is Commandant Haji Malem Mohsin Khan of Kamenj.

Ez itt Haji Malem Mohsin Khan parancsnok Kamenj-ben.

Commandant Haji Malem Mohsin Khan of Kamenj was a great host.

Ez a parancsnok csodálatos házigazda volt.

He was very generous,

Nagyon bőkezű volt,

like many of the Afghans I stayed with.

mint sok más afgán akinél megszálltam.

But he was also considerably more conservative,

De ugyanakkor sokkal konzervatívabb,

considerably more anti-foreign,

sokkal idegen-ellenesebb volt,

considerably more Islamist

sokkal inkább iszlamista volt,

than we'd like to acknowledge.

mint azt mi szeretjük tudomásul venni.

This man, for example, Mullah Mustafa,

Ez az ember például, Mullah Mustafa,

tried to shoot me.

megpróbált engem lelőni.

And the reason I'm looking a little bit perplexed in this photograph

És az ok, amiért egy kicsit megzavarodottan nézek ezen a képen,

is I was somewhat frightened,

az, hogy eléggé meg voltam ijedve,

and I was too afraid on this occasion

és ez alkalommal túlságosan féltem,

to ask him, having run for an hour through the desert

hogy megkérdezzem - miután egy órán át rohantam a sivatagban

and taken refuge in this house,

és ebben a házban találtam menedékre -

why he had turned up and wanted to have his photograph taken with me.

hogy miért jelent meg és akart velem fényképezkedni.

But 18 months later, I asked him

De 18 hónappal később megkérdeztem tőle,

why he had tried to shoot me.

hogy miért próbált meg lelőni.

And Mullah Mustafa -- he's the man with the pen and paper --

És Mullah Mustafa - ő az ember a papírral és tollal -

explained that the man sitting immediately to the left as you look at the photograph,

elmagyarázta, hogy a képen a bal oldalán ülő ember,

Nadir Shah

Nadir Shah

had bet him that he couldn't hit me.

fogadott vele, hogy nem tud eltalálni.

Now this is not to say

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy

Afghanistan is a place full of people like Mullah Mustafa.

Afganisztán tele van Mullah Mustafához hasonló emberekkel.

It's not; it's a wonderful place

Nincs; az egy gyönyörű hely

full of incredible energy and intelligence.

tele hihetetlen energiával és értelemmel.

But it is a place

De az egy olyan hely

where the putting-in of the troops

ahol a csapatnövelés

has increased the violence rather than decreased it.

nem csökkentette, hanem növelte az erőszakot.

2005, Anthony Fitzherbert,

2005-ben, Anthony Fitzherbert

an agricultural engineer,

agrármérnök,

could travel through Helmand,

átutazhatott Helmand tartományon,

could stay in Nad Ali, Sangin and Ghoresh,

megszállhatott Nad Aliban, Sanginban és Ghoreshben,

which are now the names of villages where fighting is taking place.

amely falvakban most harcok folynak.

Today, he could never do that.

Ma ezt nem tehetné meg.

So the idea that we deployed the troops

Tehát a gondolat, hogy azért küldtük a csapatokat,

to respond to the Taliban insurgency

hogy válaszoljunk a talibán felkelésre

is mistaken.

téves.

Rather than preceding the insurgency,

Nem a felkelés volt a kiváltó ok, hanem

the Taliban followed the troop deployment,

a Talibán követte az új csapatok hadrendbe állítását.

and as far as I'm concerned,

És az én véleményem szerint,

the troop deployment caused their return.

az új csapatok küldése okozta a visszatérésüket.

Now is this a new idea?

Vajon ez egy új gondolat?

No, there have been any number of people

Nem, számos ember

saying this over the last seven years.

mondta ezt az utóbbi hét évben.

I ran a center at Harvard

Egy központot vezettem a Harvardon

from 2008 to 2010,

2008 és 2010 között.

and there were people like Michael Semple there

És ott voltak emberek, mint Michael Semple,

who speak Afghan languages fluently,

aki folyékonyan beszéli az afgán nyelveket,

who've traveled to almost every district in the country.

és aki az ország szinte minden részét bejárta.

Andrew Wilder, for example,

Andrew Wilder például

born on the Pakistan-Iranian border,

a pakisztáni-iráni határ mellett született,

served his whole life

egész életében Pakisztánban

in Pakistan and Afghanistan.

és Afganisztánban szolgált.

Paul Fishstein who began working there in 1978 --

Paul Fishstein 1978-ban kezdett ott dolgozni -

worked for Save the Children,

dolgozott a Save the Children-nek -

ran the Afghan research and evaluation unit.

ő vezette az afganisztáni kutató és felmérő egységet.

These are people

Ezek az emeberek

who were able to say consistently

következetesen állították,

that the increase in development aid

hogy a fejlesztési segély növelése

was making Afghanistan less secure, not more secure --

Afganisztán biztonságát csökkentette, nem növelte -

that the counter-insurgency strategy

hogy a felkelők elleni stratégia

was not working and would not work.

nem működik és nem működhet.

And yet, nobody listened to them.

És mégis, senki se hallgatott rájuk.

Instead,

Ehelyett,

there was a litany of astonishing optimism.

egész litániája volt a meglepő optimizmusnak.

Beginning in 2004,

2004-től kezdve

every general came in saying,

minden érkező tábornok ezzel kezdte:

"I've inherited a dismal situation,

"Egy lehangoló helyzetet örököltem,

but finally I have the right resources and the correct strategy,

de végre megkaptam a megfelelő erőforrásokat

which will deliver,"

és a helyes stratégiát, ami sikert fog hozni.",

in General Barno's word in 2004,

mondta Barno tábornok 2004-ben,

the "decisive year."

a "döntő évben".

Well guess what? It didn't.

És tudják mit? Nem sikerült.

But it wasn't sufficient to prevent General Abuzaid saying

De ez nem volt elég Abuzaid tábornoknak, hogy azt mondja,

that he had the strategy and the resources

hogy neki megvan a stratégiája és erőforrásai,

to deliver, in 2005,

hogy 2005-öt

the "decisive year."

a "döntő évvé" tegye.

Or General David Richards to come in 2006

Vagy David Richards tábornoknak, aki 2006-ban jött

and say he had the strategy and the resources

és azt mondta, neki megvan a stratégiája és erőforrásai,

to deliver the "crunch year."

hogy elhozza az "összeroppantás évét".

Or in 2007,

Vagy 2007-ben,

the Norwegian deputy foreign minister, Espen Eide,

Espen Eidének, norvég helyettes külügyminiszternek,

to say that that would deliver the "decisive year."

hogy azt mondja, majd ez elhozza a "döntő évet".

Or in 2008, Major General Champoux

Vagy 2008-ban Champoux vezérőrnagynak,

to come in and say he would deliver the "decisive year."

hogy bevonuljon és a "döntő évet" ígérje.

Or in 2009, my great friend,

Vagy 2009-ben, kedves barátomnak,

General Stanley McChrystal,

Stanley McChrystal tábornoknak,

who said that he was "knee-deep in the decisive year."

aki azt mondta, hogy "térdig jár a döntő évben".

Or in 2010,

Vagy 2010-ben,

the U.K. foreign secretary, David Miliband,

David Milibandnak, a brit külügyminiszternek,

who said that at last we would deliver the "decisive year."

aki azt mondta, hogy végre meghozzuk a "döntő évet".

And you'll be delighted to hear in 2011, today,

És örömmel fogják hallani, hogy ma, 2011-ben,

that Guido Westerwelle, the German foreign minister,

Guido Westerwelle, a német külügyminiszter,

assures us that we are in the "decisive year."

biztosít minket, hogy a "döntő évben" járunk.

(Applause)

(Taps)

How do we allow

Hogy engedjük meg,

any of this to happen?

hogy ilyesmi történjen?

Well the answer, of course, is,

A válasz természetesen az,

if you spend 125 billion or 130 billion

hogy ha 125 vagy 130 milliárd dollárt

dollars a year in a country,

költesz évente egy országban,

you co-opt almost everybody.

szinte mindenkit beszervezel,

Even the aid agencies,

még a segélyszervezeteket is --

who begin to receive an enormous amount of money

amik hatalmas pénzeket kezdenek kapni

from the U.S. and the European governments

az amerikai és európai kormányoktól,

to build schools and clinics,

hogy iskolákat és kórházakat építsenek -

are somewhat disinclined

és ezért nem igazán hajlandók

to challenge the idea

kétségbe vonni a gondolatot,

that Afghanistan is an existential threat

hogy Afganisztán veszélyezteti

to global security.

a globális biztonságot.

They're worried, in other words,

Más szóval aggódnak, hogy

that if anybody believes that it wasn't such a threat --

ha valaki elhiszi, hogy nem veszélyezteti --

Oxfam, Save the Children

az Oxfam, a Save the Children --

wouldn't get the money

nem kapnák meg a pénzt

to build their hospitals and schools.

az iskoláik és kórházaik építésére.

It's also very difficult to confront a general

És szintén nehéz ellentmondani egy

with medals on his chest.

kitüntetésekkel teli tábornoknak.

It's very difficult for a politician,

Nagyon nehéz a politikusoknak,

because you're afraid that many lives have been lost in vain.

mert félnek, hogy sok életet hiába áldoztak fel.

You feel deep, deep guilt.

Nagyon, de nagyon bűnösnek érzed magad.

You exaggerate your fears,

Eltúlozod a félelmeid.

and you're terrified about the humiliation

És meg vagy rémülve a vereség

of defeat.

megaláztatásától.

What is the solution to this?

Mi erre a megoldás?

Well the solution to this

A megoldás erre az, hogy

is we need to find a way

kell találjunk egy módot, hogy

that people like Michael Semple, or those other people,

a Michael Semple féle emeberek és más emberek,

who are telling the truth, who know the country,

akik az igazat mondják, akik ismerik az országot,

who've spent 30 years on the ground --

akik 30 évet töltöttek a terepen --

and most importantly of all,

és a legfontosabb

the missing component of this --

hiányzó alkotórész ebben --

Afghans themselves,

maguk az afgánok,

who understand what is going on.

akik értik mi történik valójában.

We need to somehow get their message

Szükséges, hogy valahogy eljutassuk

to the policymakers.

az üzenetüket a politikusokhoz.

And this is very difficult to do

És ezt nagyon nehéz megtenni

because of our structures.

a struktúráink miatt.

The first thing we need to change

Az első dolog amit meg kell változtassunk

is the structures of our government.

az a kormányunk szerkezete.

Very, very sadly,

Nagyon, nagyon szomorú, hogy

our foreign services, the United Nations,

a külügyéreinknek, az Egyesült Nemzeteknek,

the military in these countries

a katonáknak ezekben az országokban

have very little idea of what's going on.

nagyon kevés fogalma van arról, mi is történik valójában.

The average British soldier is on a tour of only six months;

Az átlag brit katona csak hat hónapot tölt Afganisztánban;

Italian soldiers, on tours of four months;

az olaszok csak négy hónapot;

the American military, on tours of 12 months.

az amerikai katonák pedig 12 hónapot.

Diplomats are locked in embassy compounds.

A diplomaták be vannak zárva a védett nagykövetségekbe.

When they go out, they travel in these curious armored vehicles

Amikor kijönnek, ezekben a furcsa páncélozott járművekben utaznak

with these somewhat threatening security teams

ezekkel az elég ijesztő biztonsági csoportokkal,

who ready 24 hours in advance

akik egy nappal előre felkészülnek,

who say you can only stay on the ground for an hour.

akik azt mondják, hogy csak egy órát maradhatsz a terepen.

In the British embassy in Afghanistan

Az afganisztáni brit nagykövetségen

in 2008,

2008-ban

an embassy of 350 people,

350 ember dolgozott,

there were only three people who could speak Dari,

de csak három ember beszélte a dari nyelvet,

the main language of Afghanistan, at a decent level.

Afganisztán fő nyelvét, tűrhető szinten.

And there was not a single Pashto speaker.

És nem volt egyetlen pastu nyelvet beszélő se.

In the Afghan section in London

A londoni afgán részlegen,

responsible for governing Afghan policy on the ground,

amelyik felelős a gyakorlati afgán politikánkért,

I was told last year

tavaly mondták nekem,

that there was not a single staff member

hogy senki se volt a személyzetben

of the foreign office in that section

a külügyminisztériumnak azon a részlegén,

who had ever served

aki szolgált volna

on a posting in Afghanistan.

Afganisztánban.

So we need to change that institutional culture.

Tehát meg kell változtassuk az intézményi kultúránkat.

And I could make the same points about the United States

Ugyanezek az észrevételek igazak az Egyesült Államokra

and the United Nations.

és az Egyesült Nemzetekre is.

Secondly, we need to aim off of the optimism of the generals.

Másodsorban, le kell törnünk a tábornokok optimizmusát.

We need to make sure that we're a little bit suspicious,

Biztosak kell legyünk, hogy egy kicsit gyanakvóak vagyunk,

that we understand that optimism

és megértjük, hogy az optimizmus

is in the DNA of the military,

a katonaság génjeiben van,

that we don't respond to it

és hogy ne válaszoljunk rá

with quite as much alacrity.

ilyen lelkesedéssel.

And thirdly, we need to have some humility.

És harmadsorban, szükségünk van némi alázatosságra.

We need to begin from the position

Abból kell kiindulnunk, hogy

that our knowledge, our power,

a tudásunk, a hatalmunk,

our legitimacy

a legitimitásunk

is limited.

véges.

This doesn't mean

Ez nem jelenti azt, hogy

that intervention around the world is a disaster.

a nagyvilágban tett beavatkozások katasztrofálisak.

It isn't.

Nem azok.

Bosnia and Kosovo

Bosznia és Koszovó

were signal successes,

jelzés értékű sikerek voltak,

great successes.

hatalmas sikerek.

Today when you go to Bosnia

Ma, amikor Boszniába utazol

it is almost impossible to believe

majdnem lehetetlen elhinni,

that what we saw in the early 1990s happened.

hogy amit láttunk a 90-es években, megtörtént.

It's almost impossible to believe the progress we've made

Szinte lehetetlen elhinni a fejlődést,

since 1994.

amit elértünk 1994 óta.

Refugee return,

A menekültek visszatértek -

which the United Nations High Commission for Refugees

amit az Egyesült Nemzetek menekültügyi bizottsága

thought would be extremely unlikely,

nagyon valószínűtlennek tartott -

has largely happened.

nagy mértékben megtörtént.

A million properties have been returned.

Egymillió ingatlant adtak vissza.

Borders between the Bosniak territory

A bosnyák és szerb-bosnyák területek

and the Bosnian-Serb territory have calmed down.

közti határok lecsendesedtek.

The national army has shrunk.

A nemzeti hadsereg kissebb lett.

The crime rates in Bosnia today

Ma, a boszniai bűnügyi mutatók

are lower than they are in Sweden.

jobbak, mint Svédországban.

This has been done

Ezt egy hihetetlen és

by an incredible, principled effort

elveken alapúló erőfeszítéssel

by the international community,

érte el a nemzetközi közösség,

and, of course, above all,

és természetesen - mindenek fölött -

by Bosnians themselves.

maguk a bosnyákok.

But you need to look at context.

De figyelembe kell venni az összefüggéseket.

And this is what we've lost in Afghanistan and Iraq.

És ez az amit elvesztettünk Afganisztánban és Irakban.

You need to understand that in those places

Meg kell érteni, hogy ott

what really mattered

az volt az igazán jelentős,

was, firstly, the role of Tudman and Milosevic

elsősorban Tudman és Milosevic szerepe

in coming to the agreement,

a megegyezésben,

and then the fact those men went,

és a tény, hogy őket leváltották,

that the regional situation improved,

hogy a regionális helyzet javult,

that the European Union could offer Bosnia

hogy az Európai Unió valami

something extraordinary:

nagyszerűt tudott nyújtani Boszniának:

the chance to be part

az esélyt, hogy részese legyen

of a new thing, a new club,

valami újnak, egy új klubnak,

a chance to join something bigger.

az esélyt, hogy csatlakozzon valami nagyobbhoz.

And finally, we need to understand that in Bosnia and Kosovo,

És végül, meg kell értenünk, hogy Boszniában és Koszovóban,

a lot of the secret of what we did,

a tetteink titkának nagy része,

a lot of the secret of our success,

a sikerünk titkának nagy része,

was our humility --

a saját alázatosságunk volt --

was the tentative nature of our engagement.

a küldetésünk próbálkozó jellege volt.

We criticized people a lot in Bosnia

Rengeteget kritizáltuk a bosnyákokat

for being quite slow to take on war criminals.

a háborús bűnösök elítélésének lassúsága miatt.

We criticized them

Kritizáltuk őket,

for being quite slow to return refugees.

mert a menekültek lassan tértek vissza.

But that slowness, that caution,

De az a lassúság, az az óvatosság,

the fact that President Clinton initially said

a tény, hogy Clinton elnök először azt mondta,

that American troops would only be deployed for a year,

hogy az amerikai csapatok csak egy évig lesznek bevetve,

turned out to be a strength,

végül is az erősségünk lett,

and it helped us to put our priorities right.

és segített nekünk helyesen eldönteni a prioritásainkat.

One of the saddest things

Az afganisztáni beavatkozás

about our involvement in Afghanistan

egyik legszomorúbb ténye,

is that we've got our priorities out of sync.

hogy nincsenek rendben a prioritásaink.

We're not matching our resources to our priorities.

Nem felelnek meg az erőforrásaink a prioritásainknak.

Because if what we're interested in is terrorism,

Mert ha a terrorizmus érdekel minket,

Pakistan is far more important than Afghanistan.

Pakisztán sokkal fontosabb, mint Afganisztán.

If what we're interested in is regional stability,

Ha a régió stabilitása érdekel minket,

Egypt is far more important.

akkor Egyiptom sokkal fontossabb.

If what we're worried about is poverty and development,

Ha a szegénység és fejlődés hiánya miatt aggódunk,

sub-Saharan Africa is far more important.

a Szaharától délre fekvő afrikai országok sokkal fontosabbak.

This doesn't mean that Afghanistan doesn't matter,

Ez nem jelenti azt, hogy Afganisztán nem számít,

but that it's one of 40 countries in the world

de az csak egy a világ 40 országa közül

with which we need to engage.

ahol be kellene avatkoznunk.

So if I can finish with a metaphor for intervention,

Befejezésül egy metaforát adnék a beavatkozásra,

what we need to think of

amire úgy kellene gondolnunk

is something like mountain rescue.

mint a hegyi mentésre.

Why mountain rescue?

Miért a hegyi mentés?

Because when people talk about intervention,

Mert amikor az emberek a beavatkozásról beszélnek,

they imagine that some scientific theory --

valamilyen tudományos elméletet képzelnek el --

the Rand Corporation goes around

a Rand Corporation analizál

counting 43 previous insurgencies

43 előző felkelést,

producing mathematical formula

matematikai képletet készít, ami előírja,

saying you need one trained counter-insurgent

hogy szükséged van egy szakképzett ellen-felkelőre

for every 20 members of the population.

minden 20 lakosra.

This is the wrong way of looking at it.

Ez egy rossz hozzáállás.

You need to look at it in the way that you look at mountain rescue.

Úgy kell hozzáállni, mint a hegyi mentéshez.

When you're doing mountain rescue,

Amikor hegyi mentéssel foglalkozol,

you don't take a doctorate in mountain rescue,

nem doktorálsz le előtte belőle,

you look for somebody who knows the terrain.

hanem keresel valakit, aki ismeri a terepet.

It's about context.

Minden a környezetről szól.

You understand that you can prepare,

Megérted, hogy felkészülhetsz,

but the amount of preparation you can do

de a felkészülés mennyisége

is limited --

véges.

you can take some water, you can have a map,

Vihetsz magaddal vizet, egy térképet,

you can have a pack.

egy hátizsákot.

But what really matters

De valójában két féle

is two kinds of problems --

probléma számít -

problems that occur on the mountain

a hegyen előforduló problémák,

which you couldn't anticipate,

amiket nem tudsz előrelátni,

such as, for example, ice on a slope,

mint például a jég a lejtőn,

but which you can get around,

de amiket meg tudsz kerülni,

and problems which you couldn't anticipate

és a problémák, amiket nem tudsz előrelátni

and which you can't get around,

és nem tudod elkerülni őket,

like a sudden blizzard or an avalanche

mint egy hirtelen hóvihar vagy egy lavina

or a change in the weather.

vagy egy időjárás változás.

And the key to this

És a megoldás erre

is a guide who has been on that mountain,

egy vezető, aki már volt a hegyen,

in every temperature,

minden hőmérsékletben,

at every period --

minden időszakban --

a guide who, above all,

egy vezető, aki mindenek fölött

knows when to turn back,

tudja, mikor forduljon vissza,

who doesn't press on relentlessly

aki nem kényszerít könyörtelenül tovább,

when conditions turn against them.

amikor a körülmények ellene fordulnak.

What we look for

Amit keresünk

in firemen, in climbers, in policemen,

a tűzoltókban, a hegymászókban, a rendőrökben,

and what we should look for in intervention,

és amit keresünk a beavatkozásban,

is intelligent risk takers --

azok az intelligens rizikó vállalók --

not people who plunge blind off a cliff,

nem a szikláról vakon fejest ugrók,

not people who jump into a burning room,

nem azok, akik beugranak az égő szobába,

but who weigh their risks,

hanem azok, akik felmérik a rizikókat,

weigh their responsibilities.

felmérik a felelősségeiket.

Because the worst thing we have done in Afghanistan

Mert a legrosszabb dolog, amit Afganisztánban tettünk

is this idea

az maga a gondolat,

that failure is not an option.

hogy a kudarc nem egy lehetőség.

It makes failure invisible,

Ez a kudarcot láthatatlanná,

inconceivable and inevitable.

elképzelhetetlenné és elkerülhetetlenné teszi.

And if we can resist

És ha ellen tudunk állni

this crazy slogan,

ennek az őrült jelmondatnak,

we shall discover --

felfedezhetjük majd --

in Egypt, in Syria, in Libya,

Egyiptomban, Szíriában, Líbiában,

and anywhere else we go in the world --

és bárhol máshol a világban -

that if we can often do much less than we pretend,

hogy ha gyakrabban teszünk kevesebbet annál, amit színlelünk,

we can do much more than we fear.

akkor sokkal többet tehetünk annál, amit félünk.

Thank you very much.

Nagyon szépen köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you. Thank you very much.

Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm.

Thank you. Thank you very much.

Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm.

Thank you. Thank you. Thank you.

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

Thank you. Thank you.

Köszönöm. Köszönöm.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Bruno Giussani: Rory, you mentioned Libya at the end.

Bruno Giussani: Rory, említetted Líbiát a végén.

Just briefly, what's your take on the current events there

Csak röviden, mi a véleményed a mostani líbiai eseményekről

and the intervention?

és a beavatkozásról?

Rory Stewart: Okay, I think Libya poses the classic problem.

Rory Stewart: Azt gondolom Líbia a klasszikus problémát veti fel.

The problem in Libya

A probléma Líbiában az, hogy

is that we are always pushing for the black or white.

mindig végletekben gondolkozunk, fekete vagy fehér.

We imagine there are only two choices:

Azt képzeljük csak két lehetőség van:

either full engagement and troop deployment

vagy teljes kötelezettség és csapatbevetés,

or total isolation.

vagy teljes elszigetelődés.

And we are always being tempted up to our neck.

És mindig nyakig csábulunk.

We put our toes in and we go up to our neck.

Betesszük a lábujjunkat és nyakig belekeveredünk.

What we should have done in Libya

Líbiában be kellett volna tartanunk

is we should have stuck to the U.N. resolution.

az Egyesült Nemzetek határozatát.

We should have limited ourselves very, very strictly

Szigorúan korlátoznunk kellett volna magunkat

to the protection of the civilian population in Benghazi.

a bengházi civil lakosság védelmére.

We could have done that.

Megtehettük volna.

We set up a no-fly zone within 48 hours

Egy repülés-tilalmi zónát állítottunk fel 48 óra alatt,

because Gaddafi had no planes

mert Gaddafinak nem voltak repülőgépei

within 48 hours.

48 óra alatt.

Instead of which, we've allowed ourselves to be tempted

Ehelyett hagytuk magunkat belecsábítani

towards regime change.

a rendszer megváltoztatásába.

In doing so, we've destroyed our credibility with the Security Council,

Ezáltal elvesztettük a hitelünket a Bizonsági Tanácsban,

which means it's very difficult

vagyis nagyon nehéz

to get a resolution on Syria,

lesz egy határozatot hozni Szíriáról,

and we're setting ourselves up again for failure.

és ismét elindultunk a kudarc felé.

Once more, humility,

Ismétlem, alázatosság,

limits, honesty,

korlátok, becsületesség,

realistic expectations

reális elvárások

and we could have achieved something to be proud of.

és elérhettünk volna valamit, amire büszkék lehetnénk.

BG: Rory, thank you very much.

BG: Rory, nagyon szépen köszönöm.

RS: Thank you. (BG: Thank you.)

RS: Köszönöm. (BG: Köszönöm)