Embrace the Shake | Phil Hansen | TED Talks

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Réka Tündérlaki Lektor: Medve Gyula

So, when I was in art school,

Épp a képzőművészeti egyetemre jártam,

I developed a shake in my hand,

amikor remegni kezdett a kezem,

and this was the straightest line I could draw.

és ilyen "egyenes" vonalat tudtam csak húzni.

Now in hindsight, it was actually good for some things,

Utólag visszatekintve, hasznát is tudtam venni,

like mixing a can of paint or shaking a Polaroid,

ha fel kellett rázni egy festékes bödönt, vagy egy Polaroidot szárítgatni,

but at the time this was really doomsday.

de ott és akkor - olyan volt, mint a végítélet.

This was the destruction of my dream of becoming an artist.

A művészi karrierről szóló álmom szertefoszlott.

The shake developed out of, really,

A remegés kiváltó oka az volt,

a single-minded pursuit of pointillism,

hogy csakis pointillista technikát használtam,

just years of making tiny, tiny dots.

évekig csak pici-pici pontokat rajzoltam.

And eventually these dots went from being perfectly round

A tökéletesen kerek pontjaim pedig egy idő után

to looking more like tadpoles, because of the shake.

a remegés miatt inkább vonalkákká váltak.

So to compensate, I'd hold the pen tighter,

Cserébe szorosabban fogtam a tollat,

and this progressively made the shake worse,

ez viszont csak fokozatosan rontott a remegésen,

so I'd hold the pen tighter still.

így még jobban szorítottam a tollat.

And this became a vicious cycle that ended up

Ez az ördögi kör odáig fajult,

causing so much pain and joint issues,

hogy egyre jobban fájtak az ízületeim,

I had trouble holding anything.

és már alig bírtam bármit is megfogni.

And after spending all my life wanting to do art,

Miután egész életemben művész akartam lenni,

I left art school, and then I left art completely.

otthagytam az iskolát, és a művészetet is, végleg.

But after a few years, I just couldn't stay away from art,

De pár évig bírtam csupán távol maradni,

and I decided to go to a neurologist about the shake

fogtam magam, és elmentem a remegés miatt egy neurológushoz,

and discovered I had permanent nerve damage.

aki maradandó idegkárosodást állapított meg.

And he actually took one look at my squiggly line,

Az orvos viszont megpillantotta a hullámos vonalaimat,

and said, "Well, why don't you just embrace the shake?"

és azt kérdezte: "Nos, miért nem használja a remegést?".

So I did. I went home, I grabbed a pencil,

Kipróbáltam. Hazamentem, fogtam egy ceruzát,

and I just started letting my hand shake and shake.

és rajzoltam remegő kézzel.

I was making all these scribble pictures.

Ilyen firkákat készítettem.

And even though it wasn't the kind of art

És bár ez nem az általam imádott művészet volt,

that I was ultimately passionate about, it felt great.

mégis nagyon jó érzés volt.

And more importantly, once I embraced the shake,

És ami a legfontosabb: miután elfogadtam a remegést,

I realized I could still make art.

rájöttem, hogy így is tudok alkotni.

I just had to find a different approach

Csak más megközelítést kellett találnom,

to making the art that I wanted.

hogy azt csináljam, amit szeretnék.

Now, I still enjoyed the fragmentation of pointillism,

Így is megmaradt a pointillizmus szaggatottsága,

seeing these little tiny dots come together

ahogy a kis pontok összeállnak

to make this unified whole.

egy teljes egésszé.

So I began experimenting with other ways to fragment images

Elkezdtem kísérletezni más fragmentált képekkel,

where the shake wouldn't affect the work,

amit a remegés nem befolyásolt,

like dipping my feet in paint and walking on a canvas,

például a talpamat festékbe mártva sétáltam a vásznon

or, in a 3D structure consisting of two-by-fours,

aztán egy 3D-s lécépítményt építettem,

creating a 2D image by burning it with a blowtorch.

majd beleégettem egy 2D-s képet forrasztólámpával.

I discovered that, if I worked on a larger scale and with bigger materials,

Felfedeztem, hogy ha nagyobb projekteken nagyobb anyagokkal dolgozom,

my hand really wouldn't hurt,

a kezem nem is fáj.

and after having gone from a single approach to art,

Egy egysíkú művészeti megközelítés után,

I ended up having an approach to creativity

a kreativitáshoz való hozzáállásom

that completely changed my artistic horizons.

teljesen megváltoztatta művészi mozgásteremet.

This was the first time I'd encountered this idea

Először vontam le azt a következtetést,

that embracing a limitation could actually drive creativity.

hogy a korlátok elfogadása kreativitást is szülhet.

At the time, I was finishing up school,

Amikor befejeztem az iskolát, nagyon vártam, hogy

and I was so excited to get a real job and finally afford new art supplies.

végre igazi művészkellékeket vehessek a fizetésemből.

I had this horrible little set of tools, and I felt like

Szörnyű eszközeim voltak csak, és úgy éreztem, hogy

I could do so much more with the supplies

annyival többre lehetnék képes a megfelelő felszereléssel,

I thought an artist was supposed to have.

amire egy igazi művésznek szüksége van.

I actually didn't even have a regular pair of scissors.

Még egy rendes ollóm sem volt,

I was using these metal shears until I stole a pair

egy fém metszőollót használtam,

from the office that I worked at.

míg el nem loptam egy igazi ollót a munkahelyemről.

So I got out of school, I got a job, I got a paycheck,

Suli után tehát találtam egy rendes állást rendes fizetéssel,

I got myself to the art store,

aztán elmentem a művészellátóba,

and I just went nuts buying supplies.

és őrülten összevásároltam mindenfélét.

And then when I got home, I sat down

Hazavittem, leültem,

and I set myself to task to really try to create something

és nagyon akartam alkotni valamit,

just completely outside of the box.

valami teljesen forradalmit.

But I sat there for hours, and nothing came to mind.

Ott ültem órákig, de semmi sem jutott eszembe.

The same thing the next day, and then the next,

Másnap sem, másnap sem, és másnap sem.

quickly slipping into a creative slump.

Hamarosan alkotói válságba süppedtem.

And I was in a dark place for a long time, unable to create.

És ez sokáig tartott, nem tudtam alkotni.

And it didn't make any sense, because I was finally able

Nem értettem, mert végre megvehettem bármit,

to support my art, and yet I was creatively blank.

de nem jött az ihlet.

But as I searched around in the darkness,

Ahogy sötétben tapogatóztam,

I realized I was actually paralyzed by all of the choices

rájöttem, hogy éppen a lehetőségek

that I never had before.

soha nem látott tárháza bénít meg.

And it was then that I thought back to my jittery hands.

Felrémlett a remegő kezem története.

Embrace the shake.

Használd a remegést!

And I realized, if I ever wanted my creativity back,

Rájöttem, hogy ha ihletet akarok meríteni,

I had to quit trying so hard to think outside of the box

akkor nem szabad annyira akarnom az újdonságot,

and get back into it.

hanem a korlátokhoz kell visszanyúlnom.

I wondered, could you become more creative, then,

Azon töprengtem, kreatívabbá tehet,

by looking for limitations?

ha a korlátokat keresek?

What if I could only create with a dollar's worth of supplies?

Mi lenne, ha csak egy dollárt költhetnék az alapanyagokra?

At this point, I was spending a lot of my evenings in --

Akkoriban az estéim nagy részét a Starbucksban töltöttem,

well, I guess I still spend a lot of my evenings in Starbucks —

na jó, az estéim nagy részét most is ott töltöm,

but I know you can ask for an extra cup if you want one,

na, tehát ott lehet kérni extra poharat,

so I decided to ask for 50.

én meg fogtam, és kértem 50 darabot.

Surprisingly, they just handed them right over,

Meglepő módon szó nélkül adtak is.

and then with some pencils I already had,

A már meglévő ceruzáimmal fogtam,

I made this project for only 80 cents.

és megalkottam ezt a 80 centes projektet.

It really became a moment of clarification for me

Hirtelen megvilágosodtam,

that we need to first be limited

csak akkor léphetjük át a korlátainkat,

in order to become limitless.

ha léteznek korlátok.

I took this approach of thinking inside the box

Az új megközelítés fényében kipróbáltam,

to my canvas, and wondered what if, instead of

hogy milyen lenne, ha a vászon helyett mondjuk

painting on a canvas, I could only paint on my chest?

a mellkasomra festenék?!

So I painted 30 images, one layer at a time,

30 képet festettem magamra egymás után,

one on top of another,

egyiket a másikra,

with each picture representing an influence in my life.

mindegyik fontos hatással volt az életemre.

Or what if, instead of painting with a brush,

Vagy pedig, mi lenne, ha ecset helyett

I could only paint with karate chops? (Laughter)

karateütésekkel festenék? (Nevetés)

So I'd dip my hands in paint,

Festékbe mártottam a kezeimet,

and I just attacked the canvas,

és megtámadtam a vásznat.

and I actually hit so hard that I bruised a joint in my pinkie

Olyan erősen ütöttem, hogy a kisujjam egyik ízülete meg is sérült,

and it was stuck straight for a couple of weeks.

és hetekig nem tudtam behajlítani.

(Laughter) (Applause)

(Nevetés) (Taps)

Or, what if instead of relying on myself,

Vagy mi lenne, ha ahelyett, hogy én találom ki,

I had to rely on other people

más emberekre kellene támaszkodnom,

to create the content for the art?

miről szóljon a műalkotás.

So for six days, I lived in front of a webcam.

Ezért hat napig egy webkamera előtt éltem,

I slept on the floor and I ate takeout,

a földön aludtam és rendeltem a kaját,

and I asked people to call me and share a story with me

és azt kértem mindenkitől, hívjon és meséljen

about a life-changing moment.

egy sorsfordító történetet.

Their stories became the art

A történetekből állt össze a műalkotás,

as I wrote them onto the revolving canvas.

ahogy a forgó vászonra írtam őket.

(Applause)

(Taps)

Or what if instead of making art to display,

És mi lenne, ha kiállítás helyett

I had to destroy it?

meg kellene semmisítenem a művet?!

This seemed like the ultimate limitation,

Ez tűnt a végső korlátnak,

being an artist without art.

műtárgy nélküli művésznek lenni.

This destruction idea turned into a yearlong project

A megsemmisítési projekt egy egész évig tartott,

that I called Goodbye Art,

elneveztem 'Goodbye Art'-nak,

where each and every piece of art had to be destroyed after its creation.

mert minden egyes alkotást meg kellett semmisíteni.

In the beginning of Goodbye Art, I focused on

A legelején arra fókuszáltam, hogy erővel

forced destruction, like this image of Jimi Hendrix,

semmisítsem meg, mint ezt a Jimi Hendrix képet,

made with over 7,000 matches.

amit 7000 gyufából építettem.

(Laughter)

(Nevetés)

Then I opened it up to creating art that was destroyed naturally.

Aztán a természetes megsemmisülés irányába fordultam.

I looked for temporary materials,

Múlandó anyagokkal dolgoztam,

like spitting out food --

például megrágott étellel,

(Laughter) —

(Nevetés)

sidewalk chalk

krétával a járdán,

and even frozen wine.

még fagyasztott borral is.

The last iteration of destruction

A végső fázis azonban az volt, hogy olyat alkossak,

was to try to produce something that didn't actually exist in the first place.

ami tulajdonképpen nem is létezett sosem.

So I organized candles on a table, I lit them, and then blew them out,

Mécseseket sorakoztattam fel az asztalon, meggyújtottam, majd elfújtam őket.

then repeated this process over and over with the same set of candles,

Aztán megismételtem ezt többször, ugyanazokkal a mécsesekkel,

then assembled the videos into the larger image.

és egy videón összeállítottam a teljes képet.

So the end image was never visible as a physical whole.

Ez a kép tehát sosem létezett ebben a fizikai formájában.

It was destroyed before it ever existed.

Megsemmisült, mielőtt létezett.

In the course of this Goodbye Art series,

A 'Goodbye Art' keretében

I created 23 different pieces

23 különböző alkotást készítettem,

with nothing left to physically display.

és egyikből sem maradt semmi kiállítható.

What I thought would be the ultimate limitation

Ami az áttörhetetlen korlátozásnak tűnt,

actually turned out to be the ultimate liberation,

valójában végleg felszabadított.

as each time I created,

Minden alkotás megsemmisítése

the destruction brought me back to a neutral place

visszavitt a kiinduló állapotba,

where I felt refreshed and ready to start the next project.

így tiszta lappal, feltöltődve kezdtem újra.

It did not happen overnight.

Nem ment egyik napról a másikra.

There were times when my projects failed to get off the ground,

Volt, hogy nem jutottam semmire,

or, even worse, after spending tons of time on them

sőt, ami rosszabb, a hosszú munka ellenére

the end image was kind of embarrassing.

a végeredmény szinte szégyenletes volt.

But having committed to the process, I continued on,

De elköteleztem magam, ezért folytattam,

and something really surprising came out of this.

és egy egészen meglepő dolgot fedeztem fel.

As I destroyed each project,

Ahogy megsemmisítettem mindegyik alkotást,

I was learning to let go,

megtanultam elengedni,

let go of outcomes, let go of failures,

elengedni az eredményeket, és a kudarcokat,

and let go of imperfections.

elengedni a tökéletlenségeket.

And in return, I found a process of creating art

Cserébe felfedeztem egy olyan alkotási folyamatot,

that's perpetual and unencumbered by results.

ami véget nem érő, és az eredményektől független.

I found myself in a state of constant creation,

A folyamatos alkotás állapotát értem el,

thinking only of what's next

csak arra gondoltam, mi lesz a következő lépés,

and coming up with more ideas than ever.

és sosem volt ennyi ötletem.

When I think back to my three years away from art,

Ha visszaemlékszem arra a három évre, amikor nem alkottam,

away from my dream, just going through the motions,

nem követtem az álmomat, csak sodródtam,

instead of trying to find a different way to continue that dream,

ahelyett, hogy más utat kerestem volna,

I just quit, I gave up.

csak kiszálltam, feladtam.

And what if I didn't embrace the shake?

Mi lett volna, ha nem használom a remegést?

Because embracing the shake for me

Elfogadtam, és felhasználtam a remegést,

wasn't just about art and having art skills.

és ez nem csak a művészetről szólt.

It turned out to be about life, and having life skills.

Az életről, az élethez való hozzáállásról szólt.

Because ultimately, most of what we do

Végső soron ugyanis, amit teszünk,

takes place here, inside the box, with limited resources.

azt adott korlátok között, adott erőforrásokkal kell tennünk.

Learning to be creative within the confines of our limitations

Ha megtanulunk ezek mellett a feltételek mellett kreatívnak maradni,

is the best hope we have to transform ourselves

akkor van rá a legnagyobb esélyünk, hogy

and, collectively, transform our world.

magunkat és a világot megváltsuk.

Looking at limitations as a source of creativity

A korlátokból inspirációt merítve,

changed the course of my life.

megváltoztattam az életemet.

Now, when I run into a barrier

Manapság, ha korlátokba ütközöm,

or I find myself creatively stumped,

vagy nincs ihletem,

I sometimes still struggle,

még mindig küzdök néha,

but I continue to show up for the process

de nem adom fel,

and try to remind myself of the possibilities,

hanem emlékeztetem magam a lehetőségekre,

like using hundreds of real, live worms to make an image,

például élő giliszták százaival képet alkotni

using a pushpin to tattoo a banana,

vagy gombostűvel banánt tetoválni,

or painting a picture with hamburger grease.

vagy hamburgerzsírral festeni.

(Laughter)

(Nevetés)

One of my most recent endeavors

Az egyik legújabb ötletem, hogy

is to try to translate the habits of creativity that I've learned

az alkotói folyamataimat lefordítsam úgy,

into something others can replicate.

hogy mások is utánozhassák.

Limitations may be the most unlikely of places

Lehet, hogy a korlátok a legmeglepőbb forrásai az

to harness creativity, but perhaps

ihlet merítésének, de talán

one of the best ways to get ourselves out of ruts,

ez az egyik legjobb mód arra, hogy kimásszunk a gödörből,

rethink categories and challenge accepted norms.

újragondoljuk a kereteket, és megkérdőjelezzük az elfogadott normákat.

And instead of telling each other to seize the day,

Talán a pillanat megragadása helyett

maybe we can remind ourselves every day

arra kellene buzdítanunk egymást,

to seize the limitation.

hogy a korlátainkat ragadjuk meg.

Thank you.

Köszönöm!

(Applause)

(Taps)