How My Mind Came Back to Life — and No One Knew | Martin Pistorius | TED Talks

Fordító: Roland Osvath Lektor: Csaba Lóki

Imagine being unable to say, "I am hungry," "I am in pain,"

Képzeljék el, hogy nem tudják kimondani: "éhes vagyok", "fáj valami",

"thank you," or "I love you."

"köszönöm" vagy "szeretlek".

Being trapped inside your body,

Be vannak zárva a testükbe,

a body that doesn't respond to commands.

egy olyan testbe, ami nem reagál az utasításokra.

Surrounded by people,

Emberek veszik körül önöket,

yet utterly alone.

mégis teljesen egyedül vannak.

Wishing you could reach out,

Vágynak megérinteni valakit,

to connect, to comfort, to participate.

a kapcsolatra, vigaszra, a közösségre.

For 13 long years, that was my reality.

13 hosszú évig ez volt számomra a valóság.

Most of us never think twice about talking, about communicating.

A legtöbbünknek eszébe sem jut a beszéd, a kommunikáció csodája.

I've thought a lot about it.

Hát nekem sokszor eszembe jutott.

I've had a lot of time to think.

Volt rá időm, hogy gondolkodjak rajta.

For the first 12 years of my life,

Az életem első 12 évében

I was a normal, happy, healthy little boy.

egy átlagos, egészséges kisfiú voltam.

Then everything changed.

Azután minden megváltozott.

I contracted a brain infection.

Elkaptam egy agyi fertőzést.

The doctors weren't sure what it was,

Az orvosok nem tudták, hogy mi volt az,

but they treated me the best they could.

persze megtettek mindent, ami tőlük tellett.

However, I progressively got worse.

Én viszont egyre rosszabbul lettem.

Eventually, I lost my ability to control my movements,

Sorra elvesztettem a mozgáskoordinációmat,

make eye contact,

a szemkontaktust másokkal,

and finally, my ability to speak.

végül a beszédkészségemet is.

While in hospital,

A kórházban

I desperately wanted to go home.

kétségbeesetten szerettem volna hazamenni.

I said to my mother, "When home?"

Azt mondtam az anyukámnak, "Mikor haza?"

Those were the last words I ever spoke with my own voice.

Ezek voltak az utolsó szavak, amit a saját hangomon kimondtam.

I would eventually fail every test for mental awareness.

Végül minden egyes, a tudatot vizsgáló teszten elbuktam.

My parents were told I was as good as not there.

A szüleimnek azt mondták, hogy valójában már nem vagyok ott.

A vegetable, having the intelligence of a three-month-old baby.

Egy növény lett belőlem egy három hónapos csecsemő intelligenciájával.

They were told to take me home and try to keep me comfortable

Azt javasolták, hogy vigyenek haza, és gondoskodjanak rólam,

until I died.

amíg meghalok.

My parents, in fact my entire family's lives,

A szüleimnek, és tulajdonképpen az egész családomnak az élete

became consumed by taking care of me the best they knew how.

nem állt másból, mint a lehető legjobban gondoskodni rólam.

Their friends drifted away.

A barátaik elmaradtak tőlük.

One year turned to two,

Az egy évből kettő lett,

two turned to three.

a kettőből három.

It seemed like the person I once was began to disappear.

Az az ember, aki voltam, lassan kezdett elhalványulni.

The Lego blocks and electronic circuits I'd loved as a boy were put away.

Eltűntek a Lego kockák és az elektromos játékok, amiket kisfiúként úgy szerettem.

I had been moved out of my bedroom into another more practical one.

A szobámból átköltöztettek egy másikba, ami praktikusabb volt.

I had become a ghost,

Szellemmé váltam,

a faded memory of a boy people once knew and loved.

halvány emlékévé egy kisfiúnak, akit valaha ismertek és szeretettek.

Meanwhile, my mind began knitting itself back together.

Eközben az agyam elkezdte újra összeszedni magát.

Gradually, my awareness started to return.

Lépésről lépésre visszatért a tudatom.

But no one realized that I had come back to life.

Azonban senki sem vette észre, hogy újra életre keltem.

I was aware of everything,

Mindennek tudatában voltam,

just like any normal person.

ugyanúgy, mint bárki más normális ember.

I could see and understand everything,

Láttam és felfogtam mindent,

but I couldn't find a way to let anybody know.

de képtelen voltam ezt a többiek tudtára adni.

My personality was entombed within a seemingly silent body,

A személyiségem be volt zárva egy tetszhalott testbe,

a vibrant mind hidden in plain sight within a chrysalis.

egy élőn lüktető elme mindenki szeme előtt egy bábba rejtve.

The stark reality hit me that I was going to spend

Mellbe vágott a szörnyű valóság, hogy az egész életemet

the rest of my life locked inside myself,

saját magamba zárva fogom tölteni,

totally alone.

teljesen egyedül.

I was trapped with only my thoughts for company.

Csapdába kerültem, a társaságom csak a saját gondolataim voltak.

I would never be rescued.

Soha nem fogok innen kimenekülni.

No one would ever show me tenderness.

Senki sem fog gyengéden felém fordulni.

I would never talk to a friend.

Sohasem beszélgethetek egy baráttal.

No one would ever love me.

Senki sem fog szeretni.

I had no dreams, no hope, nothing to look forward to.

Nem voltak álmaim, reménységem, semmi, amire várhattam volna.

Well, nothing pleasant.

Legalábbis semmi kellemes.

I lived in fear,

Rettegésben éltem,

and, to put it bluntly,

és kereken kimondva,

was waiting for death to finally release me,

csak a halálra vártam, hogy végre megszabadítson,

expecting to die all alone in a care home.

arra számítottam, hogy teljesen egyedül halok meg egy elfekvőben.

I don't know if it's truly possible to express in words

Nem tudom, hogy lehetséges-e szavakba önteni

what it's like not to be able to communicate.

milyen az, amikor az ember képtelen kommunikálni.

Your personality appears to vanish into a heavy fog

A személyiséged sűrű ködbe fakul,

and all of your emotions and desires are constricted, stifled and muted within you.

az összes érzelmed és vágyad fullasztó, szorító némaságra van kárhoztatva benned.

For me, the worst was the feeling of utter powerlessness.

Számomra a legrosszabb az abszolút tehetetlenség érzése volt.

I simply existed.

Csak vegetáltam.

It's a very dark place to find yourself

Rettentő sötét helyen találja magát az ember így,

because in a sense, you have vanished.

hiszen bizonyos fokig eltűnik.

Other people controlled every aspect of my life.

Az életem minden területét mások uralták.

They decided what I ate and when.

Mások döntötték el, hogy mit eszem és mikor.

Whether I was laid on my side or strapped into my wheelchair.

Hogy az oldalamon fekszem vagy tolószékbe kötve ülök.

I often spent my days positioned in front of the TV

Gyakran az egész napot egy tévé elé állítva töltöttem

watching Barney reruns.

Barney ismétléseket nézve.

I think because Barney is so happy and jolly,

A tény, hogy Barney annyira boldog és vidám volt,

and I absolutely wasn't,

én pedig egyáltalán nem,

it made it so much worse.

csak még rosszabbá tette a dolgot.

I was completely powerless to change anything in my life

Teljesen képtelen voltam bármin változtatni a saját életemben

or people's perceptions of me.

illetve azon, ahogy mások rám néztek.

I was a silent, invisible observer of how people behaved

Csendes, láthatatlan megfigyelője voltam annak, hogy hogyan viselkednek

when they thought no one was watching.

az emberek amikor azt hiszik, senki sem látja őket.

Unfortunately, I wasn't only an observer.

Szerencsétlenségemre nem csupán megfigyelő voltam.

With no way to communicate, I became the perfect victim:

Mivel képtelen voltam a kommunikációra, én lettem a tökéletes áldozat:

a defenseless object, seemingly devoid of feelings

egy védtelen tárgy, látszólag érzések nélkül

that people used to play out their darkest desires.

amin az emberek kiélhették a legsötétebb vágyaikat.

For more than 10 years, people who were charged with my care

Több mint tíz éven át azok, akiknek gondoskodniuk kellett volna rólam,

abused me physically, verbally and sexually.

fizikailag, verbálisan és szexuálisan is bántalmaztak.

Despite what they thought, I did feel.

De függetlenül attól, hogy mit hittek, voltak érzéseim.

The first time it happened,

Amikor először megesett,

I was shocked and filled with disbelief.

sokkolt a dolog, és nem tudtam elhinni, ami történt.

How could they do this to me?

Hogy tehették ezt velem?

I was confused.

Összezavarodtam.

What had I done to deserve this?

Mivel érdemeltem ezt ki?

Part of me wanted to cry and another part wanted to fight.

Az egyik felem sírni akart, a másik felem harcolni.

Hurt, sadness and anger flooded through me.

Elborított a fájdalom, a szomorúság és a harag.

I felt worthless.

Egy nagy nullának éreztem magam.

There was no one to comfort me.

Senki sem volt, aki megvigasztalt volna.

But neither of my parents knew this was happening.

A szüleimnek fogalma sem volt róla, hogy mi folyik.

I lived in terror, knowing it would happen again and again.

Rettegésben éltem, tudva, hogy bármikor újra és újra megtörténhet.

I just never knew when.

Csak azt nem tudtam, mikor.

All I knew was that I would never be the same.

Annyit tudtam, hogy már semmi sem lesz többet ugyanolyan.

I remember once listening to Whitney Houston singing,

Egyszer hallottam egy Whitney Houston számot,

"No matter what they take from me, they can't take away my dignity."

"Bármit elvehetnek tőlem, a méltóságomat úgysem fogják tudni."

And I thought to myself, "You want to bet?"

Arra gondoltam: "Szeretnél fogadni?"

Perhaps my parents could have found out and could have helped.

Talán a szüleim észrevehették volna, és segíthettek volna.

But the years of constant caretaking,

De a sok-sok éves folyamatos gondoskodás,

having to wake up every two hours to turn me,

a kétóránkénti felkelés, hogy megforgassanak,

combined with them essentially grieving the loss of their son,

miközben meg kellett gyászolniuk a fiuk elvesztését is,

had taken a toll on my mother and father.

nyomot hagyott a szüleimen.

Following yet another heated argument between my parents,

Egyszer a szüleim közti újabb hangos vita után,

in a moment of despair and desperation,

egy kétségbeesett és elkeseredett pillanatban

my mother turned to me and told me that I should die.

az anyukám hozzám fordult és közölte, hogy meg kéne halnom.

I was shocked, but as I thought about what she had said,

Megdöbbentem, de ahogy elgondolkodtam azon, amit mondott,

I was filled with enormous compassion and love for my mother,

elöntött az együttérzés és a szeretet iránta,

yet I could do nothing about it.

viszont semmit sem tudtam tenni.

There were many moments when I gave up,

Sokszor feladtam,

sinking into a dark abyss.

homályos mélységekbe merülve.

I remember one particularly low moment.

Emlékszem egy konkrét pillanatra.

My dad left me alone in the car

Az apukám egyedül hagyott az autóban

while he quickly went to buy something from the store.

amíg gyorsan elment venni valamit.

A random stranger walked past,

Egy ismeretlen idegen arra sétált,

looked at me and he smiled.

rám nézett, és elmosolyodott.

I may never know why, but that simple act,

Nem tudom, hogy miért, de ez az egyszerű dolog,

the fleeting moment of human connection,

az emberi kapcsolat rövid pillanata

transformed how I was feeling,

megváltoztatta az érzéseimet,

making me want to keep going.

és vágyni akartam rá, hogy kitartsak.

My existence was tortured by monotony,

Pusztán monoton gyötrelem volt a létezésem,

a reality that was often too much to bear.

és ez gyakran elviselhetetlenné vált.

Alone with my thoughts, I constructed intricate fantasies

Az egyedüli társaságom a gondolataim voltak, így zavaros fantáziákat gyártottam

about ants running across the floor.

arról, hogy hangyák mászkálnak a padlón.

I taught myself to tell the time by noticing where the shadows were.

Megtanultam az árnyékokból megmondani, hogy hány mennyi az idő.

As I learned how the shadows moved as the hours of the day passed,

Amikor rájöttem, hogy az árnyékok mozgása kapcsolódik az idő múlásához,

I understood how long it would be before I was picked up and taken home.

meg tudtam mondani, hogy mennyi idő múlva jönnek értem, hogy hazavigyenek.

Seeing my father walk through the door to collect me

Amikor láttam, hogy az ajtónál megjön értem az apukám,

was the best moment of the day.

ez volt a napom legjobb pillanata.

My mind became a tool that I could use

Az agyamat eszközként tudtam használni

to either close down to retreat from my reality

hogy lezárjam és eltávolítsam a valóságot,

or enlarge into a gigantic space that I could fill with fantasies.

vagy órási üres térré változtattam, amit különböző fantáziákkal tölthettem meg.

I hoped that my reality would change

Reméltem, hogy megváltozik a helyzet

and someone would see that I had come back to life.

és valaki észreveszi, hogy visszatértem az életbe.

But I had been washed away like a sand castle

De úgy jártam, mint egy homokvár amit elmosnak a hullámok

built too close to the waves,

mert túl közel épült azokhoz,

and in my place was the person people expected me to be.

és a helyemen egy olyan valaki volt, amilyennek az emberek látni akartak.

To some I was Martin, a vacant shell, the vegetable,

Valakiknek csak Martin voltam, egy üres héj, a növény,

deserving of harsh words, dismissal and even abuse.

aki csak szitkokat érdemel, elutasítást, sőt, bántalmazást.

To others, I was the tragically brain-damaged boy

Másoknak egy tragikus agysérülést szenvedett fiú voltam,

who had grown to become a man.

aki időközben férfivá érett.

Someone they were kind to and cared for.

Olyan valaki, akihez kedvesek voltak és akiről gondoskodni akartak.

Good or bad, I was a blank canvas

A jók és a rosszak számára is üres vászon voltam,

onto which different versions of myself were projected.

amire az énem különböző változatait festhették az emberek.

It took someone new to see me in a different way.

Egy új valaki kellett ahhoz, hogy másként nézzen rám.

An aromatherapist began coming to the care home about once a week.

Egy aromaterapeuta kezdett el járni az otthonba úgy heti egyszer.

Whether through intuition or her attention to details

Lehet, hogy megérzés volt, vagy jobban odafigyelt olyan részletekre

that others failed to notice,

amelyek fölött mások elsiklottak,

she became convinced that I could understand what was being said.

de meggyőződésévé vált, hogy megértettem, amit mondtak nekem.

She urged my parents to have me tested by experts

Rávette a szüleimet, hogy vizsgáltassanak meg olyan szakértőkkel,

in augmentative and alternative communication.

akik specialistái az augmentatív és alternatív kommunikációnak.

And within a year,

Egy éven belül

I was beginning to use a computer program to communicate.

elkezdtem beszélni egy számítógépes program segítségével.

It was exhilarating, but frustrating at times.

Felvillanyozó, de időnként frusztráló élmény volt.

I had so many words in my mind,

Olyan sok szóval volt tele a fejem,

that I couldn't wait to be able to share them.

nem győztem kivárni, hogy elmondhassam őket.

Sometimes, I would say things to myself simply because I could.

Néha magamban beszéltem pusztán azért, mert képes voltam rá.

In myself, I had a ready audience,

Hálás közönség voltam magam számára,

and I believed that by expressing my thoughts and wishes,

és úgy gondoltam, hogy ha kifejezem a gondolataimat és érzéseimet,

others would listen, too.

akkor mások is oda fognak rám figyelni.

But as I began to communicate more,

De ahogy többet és többet kommunikáltam,

I realized that it was in fact only just the beginning

rájöttem, hogy ez tulajdonképpen csak a kezdete annak,

of creating a new voice for myself.

hogy kialakítsam a saját hangomat.

I was thrust into a world I didn't quite know how to function in.

Belöktek egy új világba, és nem igazán találtam a helyemet.

I stopped going to the care home

Nem jártam többé az otthonba,

and managed to get my first job making photocopies.

megkaptam az első állásomat: fénymásolatokat készítettem.

As simple as this may sound, it was amazing.

Egyszerűnek hangzik, de nagyszerű volt.

My new world was really exciting

Ez az új világ nagyon lelkesítő,

but often quite overwhelming and frightening.

de sokszor nyomasztó és félelmetes is volt.

I was like a man-child,

Egyszerre voltam felnőtt és gyerek,

and as liberating as it often was,

és bár sokszor felszabadító élmény volt,

I struggled.

mégis küszködtem.

I also learned that many of those who had known me for a long time

Azt is észrevettem, hogy sokan, akik régen ismertek,

found it impossible to abandon the idea of Martin they had in their heads.

nem tudták félretenni a régi Martint, aki a fejükben létezett.

While those I had only just met

Akikkel pedig először találkoztam,

struggled to look past the image of a silent man in a wheelchair.

nehezen léptek túl azon a képen, hogy ott van egy csendes férfi a tolószékben.

I realized that some people would only listen to me

Azt is láttam, hogy néhányan csak addig figyeltek rám,

if what I said was in line with what they expected.

amíg azt mondtam, amit vártak tőlem.

Otherwise, it was disregarded

Különben figyelmen kívül hagytak,

and they did what they felt was best.

és azt tették, ami szerintük a legjobb volt.

I discovered that true communication

Rájöttem, hogy az igazi kommunikáció

is about more than merely physically conveying a message.

több annál, mint pusztán egy üzenet fizikai továbbítása:

It is about getting the message heard and respected.

meg is kell hallani és tiszteletben tartani azt az üzenetet.

Still, things were going well.

Ezzel együtt a dolgok jó irányba haladtak.

My body was slowly getting stronger.

A testem egyre erősebbé vált.

I had a job in computing that I loved,

Szerettem a munkámat az IT szektorban,

and had even got Kojak, the dog I had been dreaming about for years.

és még lett egy kutyám is, Kojak, akiről évekig álmodoztam.

However, I longed to share my life with someone.

Mégis, vágytam rá, hogy megoszthassam valakivel az életemet.

I remember staring out the window as my dad drove me home from work,

Emlékszem ahogy néztem kifelé a kocsiból, miközben édesapám hazafelé vitt a munkából

thinking I have so much love inside of me and nobody to give it to.

és arra gondoltam, hogy annyi szeretet van bennem, de nincs kinek odaadnom.

Just as I had resigned myself to being single for the rest of my life,

Aztán amikor végül elfogadtam, hogy egész életemben egyedül maradok,

I met Joan.

találkoztam Joan-al.

Not only is she the best thing that has ever happened to me,

Nem csak a legjobb dolog volt, ami valaha történt velem,

but Joan helped me to challenge my own misconceptions about myself.

de Joan segített abban is, hogy megkérdő- jelezzem a magamról alkotott téves képet.

Joan said it was through my words that she fell in love with me.

Joan azt mondta, hogy a szavaim miatt szeretett belém.

However, after all I had been through,

Azok után, amiken átmentem,

I still couldn't shake the belief

még mindig nehezen tudtam elhinni,

that nobody could truly see beyond my disability

hogy valaki túl tudna lépni a rokkantságomon

and accept me for who I am.

és el tudna fogadni annak, aki vagyok.

I also really struggled to comprehend that I was a man.

Sokat küszködtem azzal is, hogy megértsem: férfi vagyok.

The first time someone referred to me as a man,

Amikor valaki először utalt rám férfiként,

it stopped me in my tracks.

egyszerűen leblokkoltam.

I felt like looking around and asking, "Who, me?"

Körbe akartam nézni és megkérdezni: "Ki, én?"

That all changed with Joan.

Mindez megváltozott Joan-al.

We have an amazing connection

Bámulatos a kapcsolat közöttünk,

and I learned how important it is to communicate openly and honestly.

megtanultam, mennyire fontos a nyílt és őszinte kommunikáció.

I felt safe, and it gave me the confidence to truly say what I thought.

Biztonságban éreztem magam, ami önbizalmat adott kimondani, ami bennem volt.

I started to feel whole again, a man worthy of love.

Újra egésznek kezdtem érezni magam, méltónak a szeretetre.

I began to reshape my destiny.

Kezdtem újraalakítani a sorsomat.

I spoke up a little more at work.

Kicsit jobban a sarkamra álltam a munkahelyemen.

I asserted my need for independence to the people around me.

Felvállaltam a függetlenségre való igényem a körülöttem lévők előtt.

Being given a means of communication changed everything.

A képesség, hogy kommunikálhattam, mindent megváltoztatott.

I used the power of words and will to challenge the preconceptions

A szavak és az akaraterőm segítségével megkérdőjeleztem az előítéleteket

of those around me and those I had of myself.

amik körülvettek, és amik bennem is megvoltak saját magam felé.

Communication is what makes us human,

A kommunikáció tesz minket emberré,

enabling us to connect on the deepest level

így leszünk képesek mély kapcsolatokra

with those around us --

a körülöttünk lévőkkel --

telling our own stories,

írhatjuk a történetünket,

expressing wants, needs and desires,

kifejezhetjük az igényeinket és vágyainkat

or hearing those of others by really listening.

vagy meghallhatjuk a többieket, ha igazán figyelünk.

All this is how the world knows who we are.

Ezen keresztül ismer meg minket a világ.

So who are we without it?

Szóval kik vagyunk nélküle?

True communication increases understanding

Az igazi kommunikáció elősegíti a megértést

and creates a more caring and compassionate world.

és egy gondoskodóbb, együttérzőbb világot teremt.

Once, I was perceived to be an inanimate object,

Régen mozdulatlan tárgyként néztek rám,

a mindless phantom of a boy in a wheelchair.

egy tolószékes kisfiú üres szellemeként.

Today, I am so much more.

Ma sokkal több vagyok ennél.

A husband, a son, a friend,

Férj, gyermek, barát,

a brother, a business owner, a first-class honors graduate,

testvér, cégtulajdonos, kitüntetéssel végzett diák,

a keen amateur photographer.

lelkes amatőr fényképész.

It is my ability to communicate that has given me all this.

A kommunikációra való képességem tette lehetővé mindezt.

We are told that actions speak louder than words.

Azt mondják, hogy a tettek hangosabbak beszélnek a szavaknál.

But I wonder,

De felteszem a kérdést,

do they?

valóban így van ez?

Our words, however we communicate them,

Vagy pedig a szavak, az, ahogyan kimondjuk őket

are just as powerful.

ugyanilyen erővel bírnak.

Whether we speak the words with our own voices,

Akár a saját hangunkat használva mondjuk el őket,

type them with our eyes,

akár a szemünkkel gépelve,

or communicate them non-verbally to someone who speaks them for us,

esetleg nonverbálisan kommunikálunk valakivel, aki szavakkal beszél hozzánk,

words are among our most powerful tools.

a szavaink az egyik legerősebb eszközeink.

I have come to you through a terrible darkness,

Rettentő sötétségből jöttem el önökhöz,

pulled from it by caring souls

ahonnan gondoskodó emberek

and by language itself.

és maga a nyelv szabadított ki.

The act of you listening to me today brings me farther into the light.

Az, hogy most rám figyelnek, még jobban kihoz a fényre.

We are shining here together.

Együtt ragyogunk.

If there is one most difficult obstacle to my way of communicating,

Számomra a legnagyobb akadály a kommunikációban,

it is that sometimes I want to shout

hogy néha kiabálni szeretnék,

and other times simply to whisper a word of love or gratitude.

máskor hálás vagy szerető szavakat suttogni.

It all sounds the same.

Mégis minden ugyanúgy hangzik.

But if you will,

De ha lehetséges,

please imagine these next two words as warmly as you can:

kérem, halljanak a következő két szóban annyi melegséget, amennyit csak lehet:

Thank you.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)