The gift and power of emotional courage | Susan David

Fordító: Péter Pallós Lektor: Melissa Csikszentmihályi

Hello, everyone.

Jó napot!

Sawubona.

Sawubona!

In South Africa, where I come from,

Dél-Afrikában, ahová valósi vagyok,

"sawubona" is the Zulu word for "hello."

sawubona a zulu köszönés.

There's a beautiful and powerful intention behind the word

A szó mögött szép és erőteljes szándék rejlik,

because "sawubona" literally translated means,

mert a sawubona szó szerint azt jelenti:

"I see you, and by seeing you, I bring you into being."

"látlak, és látásod révén hozlak létre".

So beautiful, imagine being greeted like that.

Oly szép, képzeljék el, ha valakit így köszöntenek.

But what does it take in the way we see ourselves?

Mi kell ahhoz, hogy saját magunkat lássuk?

Our thoughts, our emotions and our stories

Gondolatainkat, érzelmeinket és történeteinket,

that help us to thrive

amely boldogulásunkat elősegíti

in an increasingly complex and fraught world?

egyre bonyolultabb és ijesztő világunkban?

This crucial question has been at the center of my life's work.

E fogas kérdés áll életművem középpontjában.

Because how we deal with our inner world drives everything.

Mert a "hogyan bánunk belső világunkkal" mozgat mindent.

Every aspect of how we love, how we live,

Mindent: hogy szeretünk, hogy élünk,

how we parent and how we lead.

milyen szülők és vezetők vagyunk.

The conventional view of emotions as good or bad,

Az érzelmek hagyományos fölfogása: jó vagy rossz,

positive or negative,

pozitív vagy negatív –

is rigid.

merev.

And rigidity in the face of complexity is toxic.

Bonyolultsága ellenére a merevség mérgező.

We need greater levels of emotional agility

A valódi ellenálló képesség és boldogulás érdekében

for true resilience and thriving.

nagyobb érzelmi rugalmasságra van szükség.

My journey with this calling

Hivatásom

began not in the hallowed halls of a university,

nem megszentelt egyetemi csarnokokban indult,

but in the messy, tender business of life.

hanem az élet mocskos és érzékeny sűrűjében.

I grew up in the white suburbs of apartheid South Africa,

A szeparatista Dél-Afrika fehér külvárosában nőttem fel,

a country and community committed to not seeing.

olyan országban és közösségben, amely eltökélte: vak lesz.

To denial.

Tagadni fog.

It's denial that makes 50 years of racist legislation possible

Tagadásra eltökélten, 50 éves rasszista törvényhozást tett lehetővé,

while people convince themselves that they are doing nothing wrong.

miközben emberek győzködték magukat: "semmi rosszat nem teszünk".

And yet, I first learned of the destructive power of denial

A tagadás romboló erejét

először személyemben tapasztaltam meg,

at a personal level,

before I understood what it was doing to the country of my birth.

mielőtt megértettem, hogyan hat az szülőhazámra.

My father died on a Friday.

Apám pénteki napon halt meg.

He was 42 years old and I was 15.

42 éves volt, én 15.

My mother whispered to me to go and say goodbye to my father

Anyám odasuttogta nekem iskolába indulásom előtt:

before I went to school.

"Menj, búcsúzz el apádtól!"

So I put my backpack down and walked the passage that ran through

Letettem a hátizsákom, végigmentem a házunk belsejébe vivő folyosón,

to where the heart of our home my father lay dying of cancer.

s ott feküdt apám, ráktól haldokolva.

His eyes were closed, but he knew I was there.

Szeme csukva volt, de tudta, hogy ott vagyok.

In his presence, I had always felt seen.

Jelenlétében mindig úgy éreztem, lát engem.

I told him I loved him,

Elmondtam neki, hogy szeretem,

said goodbye and headed off for my day.

elbúcsúztam tőle, és dolgomra indultam.

At school, I drifted from science to mathematics to history to biology,

Az iskolában gondolataim tudományról matekra, törire s biológiára cikáztak,

as my father slipped from the world.

miközben apám elmúlt e világból.

From May to July to September to November,

Májustól júliusig, szeptembertől novemberig

I went about with my usual smile.

szokásos mosolyommal jártam-keltem,

I didn't drop a single grade.

egyetlen osztályt sem mulasztottam.

When asked how I was doing, I would shrug and say, "OK."

Amikor hogylétemről kérdeztek, csak vállat vontam: minden rendben.

I was praised for being strong.

Dicsérték keménységemet.

I was the master of being OK.

Én voltam a keménység példaképe.

But back home, we struggled --

Ám otthon kínlódtunk,

my father hadn't been able to keep his small business going

mert apám a betegsége idején

képtelen volt vinni kisvállalkozását.

during his illness.

And my mother, alone, was grieving the love of her life

Anyám pedig, élete szerelmét gyászolva,

egyedül igyekezett nevelni három gyerekét,

trying to raise three children,

and the creditors were knocking.

s a hitelezők a nyakára jártak.

We felt, as a family, financially and emotionally ravaged.

Úgy éreztük: családunk mind anyagilag mind érzelmileg tönkrement.

And I began to spiral down, isolated, fast.

Senyvedtem, gyorsan elszigetelődtem.

I started to use food to numb my pain.

Az ételt fájdalmam tompítására kezdtem használni.

Binging and purging.

Kicsapongtam, felejteni akartam.

Refusing to accept the full weight of my grief.

Nem akartam magamra venni bánatom teljes súlyát.

No one knew, and in a culture that values relentless positivity,

Senki sem tudta, és a hajthatatlan derűlátást értékelő kultúrában

szerintem nem is akart róla tudni senki.

I thought that no one wanted to know.

But one person did not buy into my story of triumph over grief.

De egyvalaki nem vette be a bánat fölötti diadalom meséjét.

My eighth-grade English teacher fixed me with burning blue eyes

Nyolcadikos angoltanárnőm izzó, kék szemével méregetett,

as she handed out blank notebooks.

mikor üres jegyzetfüzeteket osztott ki.

She said, "Write what you're feeling.

"Írjátok le, mit éreztek – mondta.

Tell the truth.

Az igazat mondjátok el.

Write like nobody's reading."

Mintha rajtatok kívül más nem olvasná."

And just like that,

Ilyen egyszerűen kértek föl,

I was invited to show up authentically to my grief and pain.

hogy hitelesen mutassam ki bánatom és fájdalmam.

It was a simple act

Egyszerű tett volt,

but nothing short of a revolution for me.

de számomra forradalmi tettel ért föl.

It was this revolution that started in this blank notebook

Forradalmam üres füzettel kezdődött

30 years ago

30 éve,

that shaped my life's work.

s ez alakította életművemet.

The secret, silent correspondence with myself.

A titkos, csöndes levélváltás önmagammal.

Like a gymnast,

Mint a tornász,

I started to move beyond the rigidity of denial

kezdtem a tagadás merevsége mögé hatolni,

into what I've now come to call

abba, amit most

érzelmi rugalmasságnak nevezek.

emotional agility.

Life's beauty is inseparable from its fragility.

Az élet szépsége és törékenysége elválaszthatatlan.

We are young until we are not.

Csak ideig-óráig maradunk fiatalok.

We walk down the streets sexy

Szexisen megyünk az utcán,

until one day we realize that we are unseen.

míg egy nap észre nem vesszük, hogy fittyet hánynak ránk.

We nag our children and one day realize

Gyerekeinkkel pörölünk, míg egy nap észre nem vesszük,

that there is silence where that child once was,

hogy egykori helyük csöndes,

now making his or her way in the world.

mert már a maguk útját járják.

We are healthy until a diagnosis brings us to our knees.

Egészségesek vagyunk, míg egy diagnózis térdre nem kényszerít.

The only certainty is uncertainty,

Az egyetlen bizonyosság a bizonytalanság,

and yet we are not navigating this frailty successfully or sustainably.

és még nem tájékozódunk sikeresen s tartósan e mulandóságban.

The World Health Organization tells us that depression

A WHO szerint jelenleg a világon

is now the single leading cause of disability globally --

a depresszió vezeti a rokkantsági okokat,

outstripping cancer,

megelőzve a rákot

outstripping heart disease.

és a szívbetegségeket.

And at a time of greater complexity,

Egyre bonyolultabb világunkban

unprecedented technological, political and economic change,

példátlan műszaki, politikai és gazdasági változások közepette látjuk,

we are seeing how people's tendency

hogy egyre inkább hajlamosak bezárkózni az emberek,

is more and more to lock down into rigid responses to their emotions.

és merev válaszokat adni érzelmeikre.

On the one hand we might obsessively brood on our feelings.

Egyfelől lehet, hogy szenvedélyesen rágódunk érzelmeinken.

Getting stuck inside our heads.

Gondolatainkba merülünk.

Hooked on being right.

Igazunkat bizonygatjuk.

Or victimized by our news feed.

Vagy áldozattá válunk a hírfolyamban.

On the other, we might bottle our emotions,

Másrészt visszafojthatjuk érzelmeinket,

pushing them aside

háttérbe szorítva őket,

and permitting only those emotions deemed legitimate.

s csak a helyénvalóknak engedünk teret.

In a survey I recently conducted with over 70,000 people,

Több mint 70 000 főn végzett nem régi fölmérésemből kiderül,

I found that a third of us --

hogy egyharmadunk –

a third --

egyharmadunk!

either judge ourselves for having so-called "bad emotions,"

elítéli magát az ún. "rossz érzelmek":

like sadness,

szomorúság,

anger or even grief.

düh vagy még a bánat miatt is.

Or actively try to push aside these feelings.

Vagy erőnek erejével elnyomja őket.

We do this not only to ourselves,

Nemcsak magunkkal bánunk így,

but also to people we love, like our children --

hanem szeretteinkkel, pl. gyerekeinkkel is,

we may inadvertently shame them out of emotions seen as negative,

negatív érzelmeik láttán akaratlanul meg is bánthatjuk őket,

jump to a solution,

egyszerűen megoldva a helyzetet,

and fail to help them

miközben elmulasztjuk ráirányítani a figyelmüket:

to see these emotions as inherently valuable.

érzelmeik eredendően értékesek.

Normal, natural emotions are now seen as good or bad.

Normális, természetes érzelmeket manapság jónak vagy rossznak minősítenek.

And being positive has become a new form of moral correctness.

A derűlátás az erkölcsileg helyes viselkedés új formája lett.

People with cancer are automatically told to just stay positive.

Rákosoknak automatikusan azt mondják: "Maradj derűlátó!"

Women, to stop being so angry.

"Nők, ne dühöngjetek!"

And the list goes on.

És sorolhatnánk tovább.

It's a tyranny.

Ez zsarnokság.

It's a tyranny of positivity.

A derűlátás zsarnoksága.

And it's cruel.

Ez kegyetlenség.

Unkind.

Természetellenes.

And ineffective.

Nem hatékony.

And we do it to ourselves,

Ezt tesszük magunkkal

and we do it to others.

és másokkal.

If there's one common feature

Ha létezik közös tulajdonsága a rágódásnak, elfojtásnak

of brooding, bottling or false positivity, it's this:

és a hamis derűlátásnak, akkor az a következő:

they are all rigid responses.

e válaszok mind merevek.

And if there's a single lesson we can learn

Ha létezik egyetlen levonható tanulsága

from the inevitable fall of apartheid

a szegregáció szükségszerű bukásának, az így foglalható össze:

it is that rigid denial doesn't work.

a makacs tagadás nem működik.

It's unsustainable.

Fönntarthatatlan.

For individuals, for families,

Akár egyének, akár családok,

for societies.

akár társadalmak esetében.

And as we watch the ice caps melt,

A jégsapkák olvadását figyelve

it is unsustainable for our planet.

bolygónk léptékében is az.

Research on emotional suppression shows

Az érzelmi elfojtások kutatása kimutatta,

that when emotions are pushed aside or ignored,

hogy amikor érzelmekről nem veszünk tudomást,

they get stronger.

csak erősödnek.

Psychologists call this amplification.

Pszichológusok ezt erősítésnek hívják.

Like that delicious chocolate cake in the refrigerator --

Mint a hűtőben lévő finom csoki esetében:

the more you try to ignore it ...

minél inkább igyekszünk nem törődni vele...

(Laughter)

(Nevetés)

the greater its hold on you.

annál inkább a hatalmába kerít.

You might think you're in control of unwanted emotions when you ignore them,

Talán azt hiszik: kordában tartják nem kívánt érzelmeiket,

but in fact they control you.

ha nem törődnek velük, de azok tartják fogva önöket.

Internal pain always comes out.

A belső fájdalom mindig kitör.

Always.

Mindig.

And who pays the price?

Ki fizeti meg az árát?

We do.

Mi.

Our children,

Gyerekeink,

our colleagues,

munkatársaink,

our communities.

közösségünk.

Now, don't get me wrong.

Ne értsenek félre!

I'm not anti-happiness.

Nem ellenzem a boldogságot.

I like being happy.

Szeretek boldog lenni.

I'm a pretty happy person.

Boldog ember vagyok.

But when we push aside normal emotions to embrace false positivity,

Ám ha normális érzelmeinket félresöpörjük, és hamis derűlátásban tobzódunk,

we lose our capacity to develop skills to deal with the world as it is,

elvesztjük képességünket, hogy valódi világunkkal foglalkozzunk.

Helyette vágyott világgal foglalkozunk.

not as we wish it to be.

I've had hundreds of people tell me what they don't want to feel.

Százak beszéltek nekem arról, hogy mit nem szeretnének érezni.

They say things like,

Ilyeneket mondtak:

"I don't want to try because I don't want to feel disappointed."

"Nem akarom kipróbálni, mert nem szeretnék csalódni."

Or, "I just want this feeling to go away."

Vagy: "Csak azt szeretném, ha elmúlna ez az érzés."

"I understand," I say to them.

"Értem – szoktam válaszolni.

"But you have dead people's goals."

De ezek halottak céljai!"

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

Only dead people

Csak halottaknak nincsenek soha

never get unwanted or inconvenienced by their feelings.

nem kívánatos vagy kellemetlen érzéseik.

(Laughter)

(Nevetés)

Only dead people never get stressed,

Csak halottak nem stresszelnek soha,

never get broken hearts,

nem törik össze a szívük,

never experience the disappointment that comes with failure.

nem csalódnak soha sikertelenség esetén.

Tough emotions are part of our contract with life.

Az erős érzelmek az élettel kötött szerződésünk része.

You don't get to have a meaningful career

Nem lehet jelentőségteljes pályafutásunk

or raise a family

és nem nevelhetünk családot,

or leave the world a better place

nem tehetjük a világot jobbá

without stress and discomfort.

stressz vagy kényelmetlenség nélkül.

Discomfort is the price of admission to a meaningful life.

A jelentőségteljes élet belépődíja a kényelmetlenség.

So, how do we begin to dismantle rigidity

Hogyan kezdjünk hozzá a merevség lebontásához

and embrace emotional agility?

és az érzelmi rugalmasság kibontakoztatásához?

As that young schoolgirl,

Mint az a fiatal diáklány,

when I leaned into those blank pages,

amikor az üres lapok fölé hajolt.

I started to do away with feelings

Megszabadultam az érzelmektől,

of what I should be experiencing.

amelyeket éreznem kellett volna.

And instead started to open my heart to what I did feel.

Helyette kitártam szívemet azok előtt, amiket tényleg éreztem.

Pain.

Fájdalom.

And grief.

Szomorúság.

And loss.

Veszteség.

And regret.

Sajnálat.

Research now shows

Kutatások feltárták,

that the radical acceptance of all of our emotions --

hogy minden érzelmünk tétovázás nélküli elfogadása –

even the messy, difficult ones --

még a zavaros, összetetteké is –

is the cornerstone to resilience, thriving,

mérföldkő a kitartás, gyarapodás

and true, authentic happiness.

és a valódi boldogság felé vezető úton.

But emotional agility is more that just an acceptance of emotions.

Ám az érzelemgazdagság több az érzelmek elfogadásánál.

We also know that accuracy matters.

Azt is tudjuk, hogy a pontosságnak jelentősége van.

In my own research, I found that words are essential.

Kutatásaimból tudom, hogy a szavak fontosak.

We often use quick and easy labels to describe our feelings.

Gyakran sietősen, könnyen odavetett címkékkel írjuk le érzelmeinket.

"I'm stressed" is the most common one I hear.

"Stresszelek" – hallom a leggyakrabban.

But there's a world of difference between stress and disappointment

De a stressz és a csalódottság – két különböző világ,

or stress and that knowing dread of "I'm in the wrong career."

akárcsak a stressz és a "rossz pályán vagyok" rémülete.

When we label our emotions accurately,

Ha érzelmeinket pontosan címkézzük,

we are more able to discern the precise cause of our feelings.

jobban felismerjük érzelmeink pontos okát.

And what scientists call the readiness potential in our brain

Agyunkban az ún. készenléti potenciál kialakulása

is activated, allowing us to take concrete steps.

ad lehetőséget konkrét tettek elvégzésére.

But not just any steps -- the right steps for us.

Nem mindegy, milyen tettre; a nekünk kellő, helyes tettre.

Because our emotions are data.

Mert érzelmeink adatok.

Our emotions contain flashing lights to things that we care about.

Érzelmeink villogó fényeket tartalmaznak, amelyek fontos dolgainkat jelzik.

We tend not to feel strong emotion

Nem szoktunk erős érzelemmel reagálni

to stuff that doesn't mean anything in our worlds.

nekünk közömbös dolgokra.

If you feel rage when you read the news,

Ha hírek olvastán dühöt érzünk,

that rage is a signpost, perhaps, that you value equity and fairness --

a düh jelzi, hogy az egyenlőséget és a tisztességet nagyra értékeljük,

and an opportunity to take active steps

nemkülönben hogy tegyünk valamit

to shape your life in that direction.

életünk afelé mozdítása érdekében.

When we are open to the difficult emotions,

Ha összetett érzelmekre nyitottak vagyunk,

we are able to generate responses that are values-aligned.

értékeinkkel összhangban álló válaszokra leszünk képesek.

But there's an important caveat.

De van itt egy fontos ellentmondás.

Emotions are data, they are not directives.

Az érzelmek adatok, nem előírások.

We can show up to and mine our emotions for their values

Érzelmeket kimutathatunk, és fölfedezhetjük értéküket,

without needing to listen to them.

anélkül hogy figyelnénk rájuk.

Just like I can show up to my son in his frustration with his baby sister --

Ahogy fiamnak példát mutatok a kishúga okozta szorongásban,

but not endorse his idea that he gets to give her away

de nem támogatom az ötletét,

hogy adjuk oda a bevásárlóközpontban az első szembejövőnek.

to the first stranger he sees in a shopping mall.

(Laughter)

(Nevetés)

We own our emotions, they don't own us.

Nekünk vannak érzelmeink, nem fordítva.

When we internalize the difference between how I feel in all my wisdom

Mikor tudatosul bennünk, mi a különbség teljes élettapasztalatunk érzése

and what I do in a values-aligned action,

és aközött, amit értékeinkkel összhangban teszünk,

we generate the pathway to our best selves

érzelmeinken keresztül

legjobb énünk felé kövezzük ki az utat.

via our emotions.

So, what does this look like in practice?

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

When you feel a strong, tough emotion,

Amikor erős, vad érzelem fog el,

don't race for the emotional exits.

ne siessünk véget vetni neki.

Learn its contours, show up to the journal of your hearts.

Ismerjük meg a határait, jegyezzük be szívünk naplójába.

What is the emotion telling you?

Mit súg nekünk az érzelmünk?

And try not to say "I am," as in, "I'm angry" or "I'm sad."

Kerüljük a "dühös vagyok", "bánatos vagyok" kifejezéseket.

When you say "I am"

A "...vagyok" úgy hangzik,

it makes you sound as if you are the emotion.

mintha az érzelem mi magunk lennénk.

Whereas you are you, and the emotion is a data source.

Mi – mi vagyunk, az érzelmünk adatforrás;

Instead, try to notice the feeling for what it is:

igyekezzünk észrevenni az érzelem rendeltetését:

"I'm noticing that I'm feeling sad"

"Észlelem, hogy bánatot érzek",

or "I'm noticing that I'm feeling angry."

vagy "Észlelem, hogy dühöt érzek".

These are essential skills for us,

Ezek lényeges készségek magunk,

our families, our communities.

családunk, közösségünk számára.

They're also critical to the workplace.

Létfontosságúak a munkahelyünkön is.

In my research,

Amikor azt kutattam,

when I looked at what helps people to bring the best of themselves to work,

mi kell, hogy munkánkban a legjobbat nyújtsuk,

hatékony, kulcsfontosságú elemet találtam:

I found a powerful key contributor:

individualized consideration.

a személyes megfontolást.

When people are allowed to feel their emotional truth,

Amikor megélhetjük érzelmeink valódiságát,

engagement, creativity and innovation flourish in the organization.

elhivatottság, újító- és alkotókészség virul a szervezetünkben.

Diversity isn't just people,

Nemcsak az emberek sokrétűségéről van szó,

it's also what's inside people.

hanem a bennük lévő sokrétűségről is.

Including diversity of emotion.

Beleértve az érzelmek sokrétűségét is.

The most agile, resilient individuals, teams,

A leginkább érzelemgazdag, kitartó egyének és csoportok,

organizations, families, communities

szervezetek, családok, közösségek

are built on an openness to the normal human emotions.

a normális emberi érzelmek nyitottságán alapulnak.

It's this that allows us to say,

Így válik lehetővé a kérdés:

"What is my emotion telling me?"

"Mit súg az érzelmem?",

"Which action will bring me towards my values?"

"Milyen tett vezet az értékeim felé?",

"Which will take me away from my values?"

"Milyen tett mond ellent értékeimnek?".

Emotional agility is the ability to be with your emotions

Az érzelmi rugalmasság kíváncsiságunkból,

with curiosity, compassion,

együttérzésünkből és különösen bátorságunkból fakadó képesség,

and especially the courage to take values-connected steps.

hogy értékeinkkel összhangban cselekedjünk.

When I was little,

Kiskoromban

I would wake up at night terrified by the idea of death.

éjszakánként sokszor halálfélelemre ébredtem.

My father would comfort me with soft pats and kisses.

Apám gyengéden megpaskolva puszikkal nyugtatgatott.

But he would never lie.

De sosem hazudott.

"We all die, Susie," he would say.

"Mindnyájan meghalunk, Susie – mondogatta.

"It's normal to be scared."

A félelem normális dolog."

He didn't try to invent a buffer between me and reality.

Nem próbált védőpajzsot tenni közém és a valóság közé.

It took me a while to understand

Beletelt némi időmbe, míg megértettem azt a hatalmat,

the power of how he guided me through those nights.

amellyel átvezetett azokon az éjeken.

What he showed me is that courage is not an absence of fear;

Bátorságot mutatott nekem, nem a félelem hiányát:

courage is fear walking.

a bátorság félelemmel jár.

Neither of us knew that in 10 short years,

Egyikünk sem tudta, hogy alig 10 éven belül

he would be gone.

el fog hunyni.

And that time for each of us is all too precious

Az az idő mindannyiunknak túl becses

and all too brief.

és túl rövid.

But when our moment comes

De mikor üt az óránk,

to face our fragility,

hogy szembenézzünk gyarlóságunkkal,

in that ultimate time,

utolsó időnkben

it will ask us,

elhangzik a kérdés:

"Are you agile?"

"Tevékeny vagy?"

"Are you agile?"

"Tevékeny vagy?"

Let the moment be an unreserved "yes."

Legyen az a pillanat a fenntartás nélküli igenlő válaszé.

A "yes" born of a lifelong correspondence with your own heart.

"Igen", mert egész életünkben összhangban voltunk szívünkkel.

And in seeing yourself.

És értjük magunkat.

Because in seeing yourself,

Mert ha magunkat értjük,

you are also able to see others, too:

másokat is érthetünk:

the only sustainable way forward

ez az egyetlen előrevivő módszer

in a fragile, beautiful world.

törékeny és gyönyörű világunkban.

Sawubona.

Sawubona.

And thank you.

És köszönöm.

(Laughter)

(Nevetés)

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)