Carolyn Steel: How food shapes our cities

Fordító: Anna Patai Lektor: Laszlo Kereszturi

How do you feed a city?

Hogyan táplálunk egy várost?

It's one of the great questions of our time.

Ez korunk egyik nagy kérdése.

Yet it's one that's rarely asked.

Mégis ritkán tesszük fel.

We take it for granted that if we go into a shop

Magától értetődőnek vesszük, hogyha bemegyünk

or restaurant, or indeed into this theater's foyer in about an hour's time,

egy üzletbe, vendéglőbe, vagy itt a színház előterébe egy óra múlva,

there is going to be food there waiting for us,

ételek fognak ránk várni, amelyek

having magically come from somewhere.

varázslatosan kerültek ide valahonnan.

But when you think that every day for a city the size of London,

De ha belegondolunk, hogy egy London méretű városban minden nap

enough food has to be produced,

elegendő ennivalót kell termelni,

transported, bought and sold,

szállítani, venni és eladni,

cooked, eaten, disposed of,

megfőzni, megenni, kidobni,

and that something similar has to happen every day

és valami hasonló történik minden nap

for every city on earth,

a világ minden városában,

it's remarkable that cities get fed at all.

figyelemreméltó, hogy egyáltalán etetni tudjuk a városainkat.

We live in places like this as if

Ilyen helyeken élünk, mintha

they're the most natural things in the world,

ez lenne a világ legtermészetesebb dolga,

forgetting that because we're animals

elfelejtve, hogy mert állatok vagyunk,

and that we need to eat,

és muszáj ennünk,

we're actually as dependent on the natural world

ugyanannyira függünk a természettől,

as our ancient ancestors were.

mint az őseink.

And as more of us move into cities,

És miután egyre többen költözünk városokba,

more of that natural world is being

a természet egyre nagyobb részét

transformed into extraordinary landscapes like the one behind me --

alakítjuk ilyen elképesztő tájakká, mint ezen a képen,

it's soybean fields in Mato Grosso in Brazil --

ez egy szójabab föld Mata Grossoban, Brazíliában,

in order to feed us.

azért, hogy tápláljanak minket.

These are extraordinary landscapes,

Ezek elképesztő tájak.

but few of us ever get to see them.

De közülünk nagyon kevesen látják őket.

And increasingly these landscapes

És egyre inkább ezek a tájak

are not just feeding us either.

nem csak minket táplálnak.

As more of us move into cities,

Ahogy egyre többen költözünk városokba,

more of us are eating meat,

egyre többen eszünk húst,

so that a third of the annual grain crop globally

tehát az éves globális gabonatermés egyharmadát

now gets fed to animals

állatok eszik meg,

rather than to us human animals.

helyettünk, emberi állatok helyett.

And given that it takes three times as much grain --

És tekintve, hogy háromszor annyi gabona szükséges --

actually ten times as much grain --

igazából tízszer annyi gabona --

to feed a human if it's passed through an animal first,

egy ember táplálásához, ha az először egy állaton megy keresztül,

that's not a very efficient way of feeding us.

ez nem egy hatékony módja a táplálásunknak.

And it's an escalating problem too.

És ez egy növekvő probléma.

By 2050, it's estimated that twice the number

A becslések szerint 2050-re kétszer annyian

of us are going to be living in cities.

fogunk városokban élni.

And it's also estimated that there is going to be twice as much

És azt is becslik, hogy kétszer annyi húst

meat and dairy consumed.

és tejterméket fogunk fogyasztani.

So meat and urbanism are rising hand in hand.

Tehát a hús és az urbanizáció együtt növekednek.

And that's going to pose an enormous problem.

És ez hatalmas problémát fog jelenteni.

Six billion hungry carnivores to feed,

Hat milliárd éhes húsevőt kell majd etetni

by 2050.

2050-re.

That's a big problem. And actually if we carry on as we are,

Ez egy nagy probléma. És ha úgy folytatjuk, ahogy eddig,

it's a problem we're very unlikely to be able to solve.

egy probléma, amit nem valószínű, hogy meg tudunk oldani.

Nineteen million hectares of rainforest are lost every year

Évente 19 millió hektárnyi esőerdőt veszítünk el,

to create new arable land.

hogy új termőföldekhez jussunk.

Although at the same time we're losing an equivalent amount

Ugyanakkor ugyanennyi művelhető területet veszítünk el

of existing arables to salinization and erosion.

a szikesedés és az erózió miatt.

We're very hungry for fossil fuels too.

Szintén ki vagyunk éhezve a fosszilis üzemanyagokra.

It takes about 10 calories to produce every calorie

Kb. 10 kalóriába kerül minden kalóriányi étel,

of food that we consume in the West.

amit megeszünk Nyugaton.

And even though there is food that we are producing at great cost,

És hiába állítjuk elő nagyon drágán az ételeinket,

we don't actually value it.

nem becsüljük meg.

Half the food produced in the USA is currently thrown away.

Pillanatnyilag Amerikában az előállított ételek felét kidobják.

And to end all of this, at the end of this long process,

És végül, ennek a hosszú folyamatnak a végén,

we're not even managing to feed the planet properly.

még megfelelően táplálni sem vagyunk képesek a bolygót.

A billion of us are obese, while a further billion starve.

Egymilliárd ember túlsúlyos, míg egy másik milliárd éhezik.

None of it makes very much sense.

Egyiknek sincs értelme.

And when you think that 80 percent of global trade in food now

És ha belegondolunk, hogy a világ élelmiszer kereskedelmének

is controlled by just five multinational corporations,

80%-át csak öt multinacionális cég vezérli,

it's a grim picture.

elég sötét a kép.

As we're moving into cities, the world is also embracing a Western diet.

És ahogy a városokban költözünk, a világ magáévá teszi a nyugati étrendet.

And if we look to the future,

És a jövőt nézve ez egy

it's an unsustainable diet.

nem fenntartható étrend.

So how did we get here?

Hogy jutottunk idáig?

And more importantly, what are we going to do about it?

És ami még fontosabb, mit teszünk ellene?

Well, to answer the slightly easier question first,

Nos, hogy a kicsit könnyebb kérdésre válaszoljak először,

about 10,000 years ago, I would say,

szerintem kb. 10.000 évvel ezelőtt

is the beginning of this process

kezdődött ez a folyamat.

in the ancient Near East,

Az ősi Közel-Keleten,

known as the Fertile Crescent.

amit a termékeny félholdnak neveztek.

Because, as you can see, it was crescent shaped.

Mert, amint látják, félhold alakú.

And it was also fertile.

És termékeny volt.

And it was here, about 10,000 years ago,

És itt történt, kb. 10.000 évvel ezelőtt,

that two extraordinary inventions,

hogy megjelent két találmány,

agriculture and urbanism, happened

a földművelés és az urbanizmus,

roughly in the same place and at the same time.

nagyjából ugyanazon a helyen és ugyanazon időben.

This is no accident,

Ez nem volt véletlen.

because agriculture and cities are bound together. They need each other.

Mert a földművelés és a városok összeforrtak. Szükségük van egymásra.

Because it was discovery of grain

A gabona felfedezése

by our ancient ancestors for the first time

az őseink által, először biztosított

that produced a food source that was large enough

elég nagy és megbízható táplálékforrást

and stable enough to support permanent settlements.

az állandó települések fenntartásához.

And if we look at what those settlements were like,

És ha megnézzük milyenek voltak ezek a települések,

we see they were compact.

látjuk, hogy tömörek voltak.

They were surrounded by productive farm land

Működő termőföldek vették körül őket,

and dominated by large temple complexes

és nagy templom komplexumok uralták,

like this one at Ur,

mint ezt itt Urban,

that were, in fact, effectively,

amelyek gyakorlatilag

spiritualized, central food distribution centers.

spiritualizált, centralizált ételosztó központok voltak,

Because it was the temples that organized the harvest,

mert a templomok szervezték az aratást,

gathered in the grain, offered it to the gods,

szedték be a gabonát, felajánlották az isteneknek,

and then offered the grain that the gods didn't eat back to the people.

és utána felajánlották a gabonát, amit az istenek nem ettek meg az embereknek.

So, if you like,

Tehát, ha úgy tetszik,

the whole spiritual and physical life of these cities

a városok szellemi és fizikai életét

was dominated by the grain and the harvest

a gabona és az aratás határozta meg,

that sustained them.

ami táplálta őket.

And in fact, that's true of every ancient city.

És valójában ez minden ősi városra igaz.

But of course not all of them were that small.

De természetesen nem mindegyik volt ilyen kicsi.

Famously, Rome had about a million citizens

Róma híres volt arról, hogy kb. egymillió lakója volt

by the first century A.D.

az i.e. 1. évszázadra.

So how did a city like this feed itself?

Szóval egy ilyen város hogyan tartotta fenn magát?

The answer is what I call "ancient food miles."

A választ én ősi "élelmiszer kilómétereknek" hívom.

Basically, Rome had access to the sea,

Alapvetően, Rómának volt kapcsolata a tengerrel,

which made it possible for it to import food from a very long way away.

ami lehetővé tette, hogy nagyon messziről importáljanak élelmiszereket.

This is the only way it was possible to do this in the ancient world,

Ez volt az egyetlen lehetséges módja ennek az ókorban,

because it was very difficult to transport food over roads,

mert nagyon nehéz volt élelmiszereket utakon szállítani,

which were rough.

amelyek nagyon egyenetlenek voltak.

And the food obviously went off very quickly.

És az ételek természetesen hamar megromlottak.

So Rome effectively waged war

Tehát Róma olyan helyeken háborúzott,

on places like Carthage and Egypt

mint Karthágó és Egyiptom,

just to get its paws on their grain reserves.

csak hogy megkaparintsa a gabona készletüket.

And, in fact, you could say that the expansion of the Empire

Azt is mondhatnánk, hogy a Birodalom terjeszkedése

was really sort of one long, drawn out

igazából egy hosszú, elhúzódó,

militarized shopping spree, really.

katonákkal támogatott bevásárló körút volt.

(Laughter)

(Nevetés)

In fact -- I love the fact, I just have to mention this:

Valójában -- imádom ezt e tényt, meg kell említenem:

Rome in fact used to import oysters from London,

Róma valójában kagylókat importált Britanniából

at one stage. I think that's extraordinary.

egy időben. Azt hiszem ez elképesztő.

So Rome shaped its hinterland

Tehát Róma étvágya formálta

through its appetite.

a hátországát.

But the interesting thing is that the other thing also

Az érdekes az, hogy a másik dolog is

happened in the pre-industrial world.

az ipari forradalom előtt történt.

If we look at a map of London in the 17th century,

Ha megnézzük London 17. századi térképét

we can see that its grain, which is coming in from the Thames,

láthatjuk, hogy a gabona a Temzén érkezik,

along the bottom of this map.

ennek a térképnek az alján.

So the grain markets were to the south of the city.

Tehát a gabonapiacok a város déli részén voltak.

And the roads leading up from them

És az utak innen fölfelé,

to Cheapside, which was the main market,

Cheapside felé, ami a fő piac volt,

were also grain markets.

szintén gabonapiacok voltak.

And if you look at the name of one of those streets,

És ha megnézzük ezeknek az utcáknak a neveit,

Bread Street, you can tell

Kenyér utca, látszik,

what was going on there 300 years ago.

hogy mi zajlott ott 300 évvel ezelőtt.

And the same of course was true for fish.

És ugyanez igaz a halra is.

Fish was, of course, coming in by river as well. Same thing.

Természetesen a hal is a folyón érkezett. Ugyanez a helyzet.

And of course Billingsgate, famously, was London's fish market,

És természetesen Billingsgate London híres halpiaca volt,

operating on-site here until the mid-1980s.

ami itt működött az 1980-as évek közepéig.

Which is extraordinary, really, when you think about it.

Ami elképesztő, ha belegondolunk.

Everybody else was wandering around

Mindenki tégla méretű

with mobile phones that looked like bricks

mobilokkal sétálgatott,

and sort of smelly fish happening down on the port.

miközben halaktól bűzlött a kikötő.

This is another thing about food in cities:

Ez a másik dolog az élelmiszerekkel a városokban:

Once its roots into the city are established,

ha egyszer megvetette a lábát,

they very rarely move.

nagyon ritkán költözik.

Meat is a very different story

A hússal egészen más a helyzet,

because, of course, animals could walk into the city.

mert az állatok természetesen be tudtak jönni a városba.

So much of London's meat

Londonba a legtöbb hús

was coming from the northwest,

északnyugatról, Skóciából

from Scotland and Wales.

és Walesből érkezett.

So it was coming in, and arriving at the city at the northwest,

Szóval megérkezett a város északnyugati részén,

which is why Smithfield,

ezért volt Smithfield,

London's very famous meat market, was located up there.

London híres húspiaca itt fent.

Poultry was coming in from East Anglia and so on, to the northeast.

A szárnyasok East Angliából, északkeletről érkeztek.

I feel a bit like a weather woman doing this. Anyway,

Kicsit úgy érzem magam, mint egy meteorológus eközben.

and so the birds were coming in

Szóval a madarak megjöttek,

with their feet protected with little canvas shoes.

kis vászon csizmácskák védték a lábukat.

And then when they hit the eastern end

És elérték Cheapside keleti végét,

of Cheapside, that's where they were sold,

és itt adták el őket.

which is why it's called Poultry.

Ezért hívják Poultry-nak. [Szárnyas]

And, in fact, if you look at the map of any city

És igazából ha megnézzük bármelyik város térképét,

built before the industrial age,

amit az ipari kor előtt építettek,

you can trace food coming in to it.

végig lehet követni, hogy hol jönnek be az élelmiszerek.

You can actually see how it was physically shaped by food,

Látható, hogy hogyan formálta fizikailag az étel,

both by reading the names of the streets, which give you a lot of clues.

úgy, hogy elolvassuk az utcaneveket, amik sok nyomot tartalmaznak.

Friday Street, in a previous life,

Péntek utca, az előző életében

is where you went to buy your fish on a Friday.

az a hely volt, ahol az emberek halat vettek péntekre.

But also you have to imagine it full of food.

De ennivalóval tele kell elképzelnünk.

Because the streets and the public spaces

Mert az utcák és a közterek voltak az egyetlen helyek,

were the only places where food was bought and sold.

ahol élelmiszereket vettek és árultak.

And if we look at an image of Smithfield in 1830

Ha megnézünk egy képet Smithfieldről 1830-ból,

you can see that it would have been very difficult to live in a city like this

láthatjuk hogy nagyon nehéz lehetett egy ilyen városban élni anélkül,

and be unaware of where your food came from.

hogy tudatában vagyunk, hogy honnan származnak az ételeink.

In fact, if you were having Sunday lunch,

Sőt, ha vasárnapi ebédet ettél,

the chances were it was mooing or bleating outside your window

nagy eséllyel az ablakod alatt bégetett vagy bőgött

about three days earlier.

három nappal korábban.

So this was obviously an organic city,

Tehát ez nyílvánvalóan egy organikus város volt,

part of an organic cycle.

egy organikus körforgás része.

And then 10 years later everything changed.

Aztán tíz évvel később minden megváltozott.

This is an image of the Great Western in 1840.

Ez kép a Great Western Railway-ről 1840-ből.

And as you can see, some of the earliest train passengers

Látható, hogy a legkorábbi utasok a vonatokon

were pigs and sheep.

disznók és birkák voltak.

So all of a sudden, these animals are no longer walking into market.

Szóval hirtelen ezek az állatok nem lábon mennek be a piacra.

They're being slaughtered out of sight and mind,

Láthatatlanul mészárolják le őket

somewhere in the countryside.

valahol vidéken.

And they're coming into the city by rail.

És vonattal érkeznek a városba.

And this changes everything.

És ez mindent megváltoztat.

To start off with, it makes it possible

Először is, lehetővé teszi, hogy

for the first time to grow cities,

a városok a történelemben először

really any size and shape, in any place.

akármekkorára nőjenek, akárhol.

Cities used to be constrained by geography;

A városokat régen megkötötte a földrajz:

they used to have to get their food through very difficult physical means.

fizikailag nagyon nehéz módokon kellett beszerezni az élelmüket.

All of a sudden they are effectively emancipated from geography.

Hirtelen gyakorlatilag függetlenné váltak a földrajztól.

And as you can see from these maps of London,

És ahogy ezeken a térképeken látszik, London

in the 90 years after the trains came,

a vonat érkezése utáni 90 év alatt

it goes from being a little blob that was quite easy to feed

egy kis pacából, amit elég könnyű volt etetni

by animals coming in on foot, and so on,

lábon érkező állatokkal és hasonlókkal,

to a large splurge,

hatalmas masszává vált,

that would be very, very difficult to feed with anybody on foot,

amit nagyon nehéz lenne etetni gyalog, legyen szó

either animals or people.

emberekről vagy állatokról.

And of course that was just the beginning. After the trains came cars,

És ez persze csak a kezdet. A vonatok után jöttek az autók.

and really this marks the end of this process.

És ez jelöli ennek a folyamatnak a végét.

It's the final emancipation of the city

Ez a város végső függetlenedése

from any apparent relationship with nature at all.

bármilyen kapcsolattól a természettel.

And this is the kind of city that's devoid of smell,

Ez az a város, amiben nincsenek szagok,

devoid of mess, certainly devoid of people,

nincs rendetlenség, és nincsenek emberek.

because nobody would have dreamed of walking in such a landscape.

Mert senkinek sem jutna eszébe gyalogolni egy ilyen tájon.

In fact, what they did to get food was they got in their cars,

Sőt, úgy szerezték be az ennivalót, hogy beszálltak a kocsiba,

drove to a box somewhere on the outskirts,

elvezettek egy dobozhoz valahol a külvárosban,

came back with a week's worth of shopping,

és több heti vásárlással jöttek vissza,

and wondered what on earth to do with it.

és nem tudták, mit kezdjenek vele.

And this really is the moment when our relationship,

És ez az a pillanat, amikor a kapcsolatunk

both with food and cities, changes completely.

az étellel és a városokkal, teljesen megváltozik.

Here we have food -- that used to be the center,

Az étel -- ami valaha a központ volt,

the social core of the city -- at the periphery.

a város társadalmi központja -- a peremre szorult.

It used to be a social event, buying and selling food.

Valaha társadalmi esemény volt élelmiszert venni és árulni.

Now it's anonymous.

Most névtelen.

We used to cook; now we just add water,

Régen főztünk, most csak vizet adunk hozzá,

or a little bit of an egg if you're making a cake or something.

vagy egy kis tojást, ha sütit vagy ilyesmit sütünk.

We don't smell food to see if it's okay to eat.

Nem szagoljuk meg az ételt, hogy romlott-e.

We just read the back of a label on a packet.

Csak elolvassuk a cédulát a csomagoláson.

And we don't value food. We don't trust it.

És nem értékeljük az ételt. Nem bízunk benne.

So instead of trusting it, we fear it.

Ahelyett, hogy bíznánk benne, félünk tőle.

And instead of valuing it, we throw it away.

Ahelyett, hogy értékelnénk, eldobjuk.

One of the great ironies of modern food systems

A modern élelmiszer rendszerek iróniája, hogy

is that they've made the very thing they promised

sokkal nehezebbé tették, amiről azt ígérték,

to make easier much harder.

hogy meg fogják könnyíteni.

By making it possible to build cities anywhere and any place,

Azáltal, hogy lehetővé tették, hogy bárhol és bármikor építsünk városokat,

they've actually distanced us from our most important relationship,

elidegenítettek a legtermészetesebb kapcsolatunktól,

which is that of us and nature.

köztünk és a természet között.

And also they've made us dependent on systems that only they can deliver,

És függővé tettek azoktól a rendszerektől, amiket csak ők tudnak kiszolgálni,

that, as we've seen, are unsustainable.

amelyek, ahogy láttuk, fenntarthatatlanok.

So what are we going to do about that?

Mit fogunk tenni ez ellen?

It's not a new question.

Ez nem egy új kérdés.

500 years ago it's what Thomas More was asking himself.

500 évvel ezelőtt ezt kérdezte magától Thomas More.

This is the frontispiece of his book "Utopia."

Ez a kép az "Utópia" c. könyvéből.

And it was a series of semi-independent city-states,

Ez félig független városállamok sorozata,

if that sounds remotely familiar,

és ha ez ismerősen hangzik,

a day's walk from one another where everyone was basically farming-mad,

egy napi járóföldre egymástól, ahol gyakorlatilag mindenki földművelés őrült,

and grew vegetables in their back gardens,

és zöldségeket növeszt a kertjében,

and ate communal meals together, and so on.

és közösen étkeznek, és így tovább.

And I think you could argue that

És azt hiszem mondhatjuk,

food is a fundamental ordering principle of Utopia,

hogy az ennivaló az Utópia alapvető rendezési alapelve.

even though More never framed it that way.

Még akkor is, ha More nem így állította be.

And here is another very famous "Utopian" vision,

És itt egy másik nagyon híres utópisztikus látomás,

that of Ebenezer Howard, "The Garden City."

Ebenezer Howard "Kertváros"-a.

Same idea: series of semi-independent city-states,

Ugyanaz az ötlet. Félig független városállamok sorozata.

little blobs of metropolitan stuff with arable land around,

Kis városi pacák termőfölddel körülvéve,

joined to one another by railway.

amiket vasút köt össze.

And again, food could be said to be

És megint mondhatjuk, hogy

the ordering principle of his vision.

az étel a fő rendezési alapelv.

It even got built, but nothing to do with

Meg is építették, de semmi köze nem lett

this vision that Howard had.

Howard elképzeléséhez.

And that is the problem with these Utopian ideas,

És ez a baj az utópisztikus ötletekkel,

that they are Utopian.

hogy utópisztikusak.

Utopia was actually a word that Thomas Moore used deliberately.

Thomas More tudatosan használta az utópia szót.

It was a kind of joke, because it's got a double derivation from the Greek.

Egyfajta vicc volt. Mert kettős görög gyökere van.

It can either mean a good place, or no place.

Jelenthet "jó helyet", vagy "nem létező helyet".

Because it's an ideal. It's an imaginary thing. We can't have it.

Mert ez egy eszmény. Egy képzeletbeli dolog. Nem lehet a miénk.

And I think, as a conceptual tool

És így, mint egy elméleti segédeszköz ahhoz,

for thinking about the very deep problem of human dwelling,

hogy az emberi lakhatás nagyon komoly problémájáról gondolkodjunk

that makes it not much use.

nem túl hasznos.

So I've come up with an alternative,

Tehát kitaláltam egy alternatívát,

which is Sitopia, from the ancient Greek,

ami a Sitopia, az ókori görögből,

"sitos" for food, and "topos" for place.

"sitos" mint étel és "topos" mint hely.

I believe we already live in Sitopia.

Úgy hiszem, hogy már most Sitopiában élünk.

We live in a world shaped by food,

Az étel formálta világban élünk,

and if we realize that, we can use food as a really powerful tool --

és ha felismerjük ezt, hatékony eszközként használhatjuk az ételt --

a conceptual tool, design tool, to shape the world differently.

elméleti eszközként, tervező eszközként, hogy máshogy alakítsuk a világot.

So if we were to do that, what might Sitopia look like?

Ha ezt tesszük, hogy nézne ki ez a Sitopia?

Well I think it looks a bit like this.

Nos, azt hiszem valahogy így.

I have to use this slide. It's just the look on the face of the dog.

Muszáj volt ezt a diát használnom, csak a kutya arckifejezése miatt.

But anyway, this is -- (Laughter)

De egyébként ez -- (Nevetés)

it's food at the center of life,

az étel a élet középpontjában,

at the center of family life, being celebrated,

a család középpontjában, amit ünnepelünk,

being enjoyed, people taking time for it.

élvezünk, amire időt szánunk.

This is where food should be in our society.

Ez kéne hogy legyen az étel helye a társadalmunkban.

But you can't have scenes like this unless you have people like this.

De ez a jelenet nem jöhet létre ilyen emberek nélkül.

By the way, these can be men as well.

Mellesleg, ez lehet egy férfi is.

It's people who think about food,

Olyan emberek, akik gondolkodnak az ételről,

who think ahead, who plan,

akik előre terveznek,

who can stare at a pile of raw vegetables

akik ránéznek egy rakás nyers zöldségre

and actually recognize them.

és felismerik őket.

We need these people. We're part of a network.

Szükségünk van ezekre az emberekre. Egy hálózat része vagyunk.

Because without these kinds of people we can't have places like this.

Mert ezek nélkül az emberek nélkül nem létezhetnek ezek a helyek.

Here, I deliberately chose this because it is a man buying a vegetable.

Ezt direkt azért választottam, mert itt egy férfi vesz zöldségeket.

But networks, markets where food is being grown locally.

Hálózatok, piacok, ahol a zöldségek helyben termesztettek.

It's common. It's fresh.

Mindennapos. Friss.

It's part of the social life of the city.

A város társadalmi életének a része.

Because without that, you can't have this kind of place,

Mert enélkül nem lehetnek ilyen helyek,

food that is grown locally and also is part of the landscape,

ahol az étel helyben termesztett és a táj része,

and is not just a zero-sum commodity

és nem csak egy nulla összegű árucikk

off in some unseen hell-hole.

a pokol egy sosem látott bugyrából.

Cows with a view.

Tehenek kilátással.

Steaming piles of humus.

Gőzölgő komposzt rakás.

This is basically bringing the whole thing together.

Ez alapvetően összehozza az egészet.

And this is a community project

És ez egy közösségi projekt,

I visited recently in Toronto.

amit nem rég látogattam meg Torontóban.

It's a greenhouse, where kids get told

Egy üvegház, ahol a gyerekek mindent

all about food and growing their own food.

megtanulnak az ételekről és a saját ételüket növesztik.

Here is a plant called Kevin, or maybe it's a

Ez itt egy Kevin nevű növény, vagy talán

plant belonging to a kid called Kevin. I don't know.

egy növény, ami egy Kevin nevű gyereké. Nem tudom.

But anyway, these kinds of projects

Mindenesetre ezek a projektek, amelyek

that are trying to reconnect us with nature is extremely important.

megpróbálnak újra kapcsolatba hozni minket a természettel nagyon fontosak.

So Sitopia, for me, is really a way of seeing.

Szóval a Sitopia számomra egy látásmód.

It's basically recognizing that Sitopia

Felismerése annak, hogy a Sitopia

already exists in little pockets everywhere.

már most is létezik kis zugokban mindenhol.

The trick is to join them up,

A lényeg, hogy összekössük őket,

to use food as a way of seeing.

hogy az étel egy látásmód legyen.

And if we do that, we're going to stop seeing cities

És ha ezt tesszük, akkor a városokat többé nem

as big, metropolitan, unproductive blobs, like this.

nagy, urbánus, haszontalan masszákként fogjuk látni.

We're going to see them more like this,

Inkább úgy fogunk rájuk tekinteni,

as part of the productive, organic framework

mint egy hasznos, organikus szerkezet részére,

of which they are inevitably a part,

aminek elkerülhetetlenül részei,

symbiotically connected.

szimbiotikusan összekötve.

But of course, that's not a great image either,

Persz ez sem egy jó kép.

because we need not to be producing food like this anymore.

Mert már nem kell így előállítanunk élelmiszereket.

We need to be thinking more about permaculture,

Sokkal inkább egy permakultúrában kell gondolkodnunk.

which is why I think this image just

Ezért gondolom, hogy ez a kép

sums up for me the kind of thinking we need to be doing.

összefoglalja azt a fajta gondolkodást, amire szükségünk van.

It's a re-conceptualization

Ez egy újrafogalmazása annak,

of the way food shapes our lives.

ahogy az étel formálja az életünket.

The best image I know of this is from 650 years ago.

A legjobb kép erre 650 évvel ezelőttről származik.

It's Ambrogio Lorenzetti's "Allegory of Good Government."

Ez Ambrogio Lorenzetti "A jó kormányzás allegóriája".

It's about the relationship between the city and the countryside.

A kapcsolatról szól a város és a vidék között.

And I think the message of this is very clear.

És azt hiszem nagyon világos az üzenete.

If the city looks after the country,

Ha a város gondozza a vidéket,

the country will look after the city.

a vidék gondozni fogja a várost.

And I want us to ask now,

És azt akarom, hogy kérdezzük meg,

what would Ambrogio Lorenzetti paint

mit festene Ambrogio Lorenzetti,

if he painted this image today?

ha ma festené meg ezt a képet.

What would an allegory of good government look like today?

Hogy nézne ki ma a jó kormányzás allegóriája?

Because I think it's an urgent question.

Mert azt hiszem ez egy sürgős kérdés.

It's one we have to ask,

Ezt a kérdést fel kell tennünk,

and we have to start answering.

és el kell kezdenünk megválaszolni.

We know we are what we eat.

Tudjuk, hogy az vagyunk, amit eszünk.

We need to realize that the world is also what we eat.

Rá kell jöjjünk, hogy a világ is az, amit eszünk.

But if we take that idea, we can use food

De ha fogjuk ezt a gondolatot, hasznos

as a really powerful tool to shape the world better.

eszközként használhatjuk az ételt, hogy jobbá tegyük a világot.

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)