Does grammar matter? - Andreea S. Calude

Fordító: Gergely Turi Lektor: Beatrix Turán

You're telling a friend an amazing story,

Egy elképesztő történetet mesélsz egy barátodnak,

and you just get to the best part when suddenly he interrupts,

és pont amikor a legjobb részhez érsz, hirtelen félbeszakít:

"The alien and I," not "Me and the alien."

"az űrlény és én" és nem "én és az űrlény."

Most of us would probably be annoyed,

A legtöbb ember megharagudna ezért,

but aside from the rude interruption,

de az udvariatlan közbevágástól eltekintve

does your friend have a point?

igaza lehet a barátodnak?

Was your sentence actually grammatically incorrect?

A mondatod tényleg helytelen volt nyelvtanilag?

And if he still understood it, why does it even matter?

És ha így is érthető volt, akkor miért számít ez?

From the point of view of linguistics,

Nyelvészeti szempontból

grammar is a set of patterns for how words are put together

a nyelvtan a szavakra vonatkozó szabályok gyűjteménye

to form phrases or clauses,

kifejezések és mondatok alkotásához,

whether spoken or in writing.

beszélt és írott formában egyaránt.

Different languages have different patterns.

Különböző nyelvekben más szerkezetek vannak.

In English, the subject normally comes first,

Az angolban az alany általában első helyen áll,

followed by the verb,

ezt követi az állítmány

and then the object,

és utána jön a tárgy,

while in Japanese and many other languages,

míg a japánban és sok más nyelvben

the order is subject, object, verb.

alany, tárgy és állítmány a sorrend.

Some scholars have tried to identify patterns common to all languages,

Néhány tudós megpróbált minden nyelvben fellelhető szerkezeteket találni,

but apart from some basic features,

de pár alapvonáson kívül,

like having nouns or verbs,

mint amilyen a főnevek és igék használata,

few of these so-called linguistic universals have been found.

kevés nyelvi univerzálét találtak.

And while any language needs consistent patterns to function,

Bár minden nyelvnek szüksége van következetes szerkezetekre,

the study of these patterns opens up an ongoing debate between two positions

ezeknek a tanulmányozása két ellentétes álláspontot eredményezett:

known as prescriptivism and descriptivism.

az előíró és a leíró nyelvészetet.

Grossly simplified,

Durván leegyszerűsítve

prescriptivists think a given language should follow consistent rules,

az előíró nyelvészek szerint a nyelvnek igazodnia kell a szabályokhoz,

while descriptivists see variation and adaptation as a natural

míg a leíró nyelvészek természetesnek és szükségesnek tartják

and necessary part of language.

a variációkat és a nyelv változásait.

For much of history, the vast majority of language was spoken.

A történelem nagy részében a legtöbb nyelvet csak beszédre használták.

But as people became more interconnected and writing gained importance,

Ám ahogy az emberek egyre közelebbi kapcsolatba kerültek egymással

written language was standardized to allow broader communication

és megnőtt az írás jelentősége, szabványosították az írott nyelvet,

and ensure that people in different parts of a realm could understand each other.

hogy lehetővé váljon a szélesebb körű kommunikáció.

In many languages, this standard form came to be considered the only proper one,

Sok nyelvben a sztenderd változat lett az egyetlen elfogadható,

despite being derived from just one of many spoken varieties,

annak ellenére, hogy a sok beszélt változat közül csak az egyikből ered,

usually that of the people in power.

általában az uralkodó osztályéból.

Language purists worked to establish and propagate this standard

A nyelvi puristák azon dolgoztak, hogy meghonosítsák és elterjesszék

by detailing a set of rules that reflected the established grammar of their times.

a sztenderdet az adott korban elfogadott nyelvtan szabályainak részletezésével,

And rules for written grammar were applied to spoken language, as well.

és az írott nyelv szabályait a beszélt nyelvre is alkalmazták.

Speech patterns that deviated from the written rules were considered corruptions,

Az írott nyelvtől eltérő szerkezeteket helytelennek,

or signs of low social status,

vagy az alacsony társadalmi státusz jelének tekintették,

and many people who had grown up speaking in these ways

és sokan, akik így beszéltek,

were forced to adopt the standardized form.

kénytelenek voltak áttérni a sztenderdre.

More recently, however,

Azonban az utóbbi időben

linguists have understood that speech is a separate phenomenon from writing

a nyelvészek rájöttek, hogy a beszéd más, mint az írás,

with its own regularities and patterns.

és saját szabályai és szerkezetei vannak.

Most of us learn to speak at such an early age that we don't even remember it.

A legtöbben olyan korán megtanulunk beszélni, hogy nem is emlékszünk rá.

We form our spoken repertoire through unconscious habits,

A beszélt nyelvismeretünkre öntudatlanul,

not memorized rules.

nem pedig tanult szabályok révén teszünk szert.

And because speech also uses mood and intonation for meaning,

És mivel a beszélt nyelvben a hangnem és a hanglejtés is jelentést közvetít,

its structure is often more flexible,

a beszéd szerkezete sokszor rugalmasabb,

adapting to the needs of speakers and listeners.

és alkalmazkodik a beszélő és a hallgató igényeihez.

This could mean avoiding complex clauses that are hard to parse in real time,

Pl. a beszélt nyelv kerüli az összetett, valós időben nehezen követhető mondatokat,

making changes to avoid awkward pronounciation,

a hangok hasonulásával kerüli a furcsa kiejtést,

or removing sounds to make speech faster.

vagy elhagy hangokat a gyorsabb kiejtés kedvéért.

The linguistic approach that tries to understand and map such differences

A leíró nyelvészet e különbségek feltérképezésével foglalkozik,

without dictating correct ones is known as descriptivism.

anélkül hogy előírná, mi a helyes.

Rather than deciding how language should be used,

A nyelv helyes használatának előírása helyett azt írja le,

it describes how people actually use it,

hogy az emberek hogyan használják a nyelvet,

and tracks the innovations they come up with in the process.

és követi a nyelv változásait.

But while the debate between

De bár folyik a vita

prescriptivism and descriptivism continues,

az előíró és a leíró nyelvészek között,

the two are not mutually exclusive.

e kettő nem zárja ki egymást.

At its best, prescriptivism is useful for informing people

Az előíró nyelvészet leginkább arra jó, hogy tájékoztassa az embereket

about the most common established patterns at a given point in time.

egy adott kor leggyakoribb elfogadott szerkezeteiről.

This is important, not only for formal contexts,

Ez nemcsak hivatalos kontextusban fontos,

but it also makes communication easier between non-native speakers

hanem megkönnyíti a különböző hátterű, nem anyanyelvi beszélők közti

from different backgrounds.

kommunikációt is.

Descriptivism, on the other hand,

A leíró nyelvészet viszont

gives us insight into how our minds work

bepillantást enged az agyunk működésébe

and the instinctive ways in which we structure our view of the world.

és abba, ahogy ösztönösen megalkotjuk a világképünket.

Ultimately, grammar is best thought of as a set of linguistic habits

Végtére is a nyelvtan leginkább nyelvi szokások összessége,

that are constantly being negotiated and reinvented

amit a nyelvhasználók közössége

by the entire group of language users.

folyamatosan újratárgyal és újraalkot.

Like language itself,

Mint maga a nyelv,

it's a wonderful and complex fabric

a nyelvtan csodás és összetett szövet,

woven through the contributions of speakers and listeners,

aminek megalkotásában közreműködnek beszélők és hallgatók,

writers and readers,

írók és olvasók,

prescriptivists and descriptivists,

előíró és leíró nyelvészek,

from both near and far.

a világ minden tájáról.